19. Fondorlatos terv


November tizedikén este Sakura vastag köntösében leheveredett a kanapéra, és ösztönösen a gömbölyödő pocakjára fektette a kezét. Bekapcsolta a televíziót, melyben éppen ment egy énekes show-műsor.  Váratlanul a szűk előszobából megszólalt a vezetékes telefon. Az Uchiha nő kimerülten fújtatott egyet, miközben felemelkedett kényelméből. Pár másodpercre megállt, mivel a kisbaba a hasában elkezdte a szokásos tornát. A csörgő hang ez időtájt elnémult, majd ismét rázendített.
Sakura szaporára vette a lépteit, és felvette a telefonkagylót. A vonal túlsó végén nem szólt bele senki sem, csak recsegés, és zörgés hallatszott. Hirtelen torzul beleszóltak, és csak annyit közöltek, hogy ő leszel a következő.
A gyanútlan teremtés lecsapta a telefonkészüléket, mivel azzal nyugtatta magát, hogy valaki csak rossz ízű tréfának szánta. Ugyanakkor belül rettegés uralkodott el rajta. A vezetékes ismét felharsogott, amitől az Uchiha nő vissza sietett a nappaliba. Idegesen kotorta a két díszpárna között a lenémított mobilját, amit duzzogásába dugott el. Az eszköz képernyője felvillant, és több értesítőt jelzett a férje részéről. Már két napja nem volt hajlandó kommunikálni vele, ugyanis Sasuke két hétre elutazott külföldre valami munkaügy kapcsán. Ma esedékes valamikor a hazatérte, ami megkönnyebbüléssel töltötte el a lányt.
Egyszer csak hangos dörömbölés rázta meg a bejárati ajtót. Valaki akkorát öklözött a nyílászáróra, hogy az csaknem be is tört.
Sakura ijedten osont a bejárathoz, aminek kukucskáló részén kikémlelt. Azonban a folyosón nem talált senkit. Mivel veszélytelenek ítélte meg kiakasztotta a biztonsági láncot, és a küszöbre állt. Jobbra-balra fordította a fejét, de egy árva lelket sem látott a közelben. Lepillantott a lábtörlőre, ahol egy döglött macska hevert. Rémülten beljebb szökkent, és becsapta a lakás ajtaját. Remegve bökött az újra hívásra, ami ötször csenget ki, mire végre felvette a maffiavezér. – Sasuke! Kérlek, siess haza! – sikkantott az Uchiha nő rettegve – Valaki egy halott cicát tett le elénk! S folyamatosan cseng a telefon!
Az Uchiha férfi amennyire tudta megnyugtatta a nejét, majd megszakította a beszélgetést. Sakura visszatámolygott a pihenőszobába, és holtsápadtan lehuppant az ülőgarnitúrára. Tépkedni kezdte körme hegyével az ajkát, mikor jelezte a mobilja, hogy üzenete érkezett. A lány rögtön megnyitotta, mivel Sai nem igen szokott neki írni. Kiderült, miképp Inot autóbaleset érte, és beszállították a legközelebbi kórházba kritikus állapota miatt.
Sakura nem merte lehunyni a szemét, mivel már minden apró zajra összerezzent. A füle zúgott a folyamatos telefon csörgéstől.
Hajnalban heves jégeső támadt, amely hangosan verdesni kezdte az ablaküveget. Az orkán erejű szél, oly nagy erővel rontott a kinti környezetre, hogy a járdaszegélyeknél lévő cingár törzsű facsemetéket csaknem kicsavarta a földből.
Az Uchiha nő felriadt szendergéséből, mert félálomba motoszkálást hallott az előtérből. Remegve kikászálódott a pléd alól, és mezítláb előre vonult. A térde remegett, mint a kocsonya, és ahogy közeledett zaj felé úgy nehezült el egyre jobban a lába. Éppen fordult be az előtérbe, mikor beleütközött valakibe. Rémületében felsikított, mivel azt hitte, hogy egy betörővel csapódott össze. Érdes kéz tapadt az ajkára, miként elapasza a visítását.
– Sakura, nyugi. Haza jöttem – szólalt meg a maffiavezér mély orgánummal, miközben óvatosan a karjába vonta a reszkető kislányt.
Sakura felszegte a fejét, és félve átölelte a férjét. Mélyen beszippantotta a domináns pézsmás, fűszeres parfümjének az illatát, és bódult állapotban dőlt a kőkemény mellkasra.
– Végre itthon vagy – motyogta megkönnyebbülten az Uchiha nő, aki erejét vesztve összecsúszott.
Sasuke a karjába kapta kimerült hitvesét, és a hálószobában lévő franciaágy kényelmébe tértek nyugovóra.

Sakura arra ébredt, hogy a férje verejtékezve riadt fel mellette. A maffiavezér a matrac szélére ült, és gondterhelten végig szántott ujjaival sűrű, ébenfekete haján. Izmai görcsösen feszültek meg a karján, és a hátán, mikor a viharos szél betört a bukóra nyitott ablakon.
A kislány oda mászott a férjéhez, és szeretetteljesen átölelte hátulról.
– Rosszat álmodtál?
Sasuke lágyan kibontakozott a fogságból, majd legyintéssel jelezte hitvesének, hogy ne firtassa tovább a dolgot. Az Uchiha nő kimászott az ágyból, és az ura elé állt, aki rögtön az enyhén gömbölyödő pocakra vetette pillantását.
– Szóval lány – említette meg a maffiavezér, mikor kezét a párja hasára emelte.
Sakura ó betűt formált a szájával, és félre biccentette a fejét. Ötlete sem volt afelől, mi módon szerzet tudomást a férfi erről, hiszen ezidáig csak az anyjának árulta el. Vidám mosoly szaladt végig az arcán, mivel nyilvánvalóvá vált számára, hogy a férjét mégiscsak érdekelte a gyermekük. Azonban jó kedve hamar elillant, ugyanis az Uchiha sötét tekintete ürességtől kongott, és feszült testtartása valami rossznak az eljövetelét hirdette.
– Apás lesz – jelentette ki szelíden az Uchiha nő – Ha csak meghallja a hangodat, máris virgonckodni kezd.
Sakura látva, hogy Sasukét ez se nagyon hatotta meg letérdelt elé, és hosszan megcsókolta. A maffiavezér viszonozta a gesztus, és közelebb vonta magához a kislányt. Szorosan a karjai közé zárta kedvesét, és úgy szorította, hogy csaknem kinyomta belőle a szuszt.

*
Suigetsu Hozuki Tokiótól távolabbra eső The Millennials Shibuya hotelben foglalt le magának egy lakosztályt két nappal ezelőtt. Pontban, délben, mikor a másik oldalára fordult az ágyon megszólalt az éjjeliszekrényen lévő telefon. Morogva csapkodott a készülék után, majd mikor a keze ügyébe került a kagyló a füléhez emelte. Félálomba kioktatta a recepcióst, miszerint hanyagolják a zargatását. Azonban olyan hírt kapott, amitől mentem elmúlt az álmossága. Megvakarta a fejét a kialakult problémás helyzet miatt. Majd kimászott az ágyból, és gyorsan átmozgatta a testét. Háromszor kettő törzsfordítást, és ugyanannyi guggolást végzet, mielőtt zörögtek volna az ajtón. A díszes társaság jövetele meghökkentette a férfit, ugyanis három olyan személy verte fel az álmából, akikre nem is gondolt.
Miután beinvitálta őket, nyújtózkodva sétált a konyhában lévő hűtőhöz, amiben öt darab ásványvíz, és egy dobozos jégrém várta. Izmos hasát simogatta, amely kongott az ürességtől. Látogatói neheztelőn fürkészték a Hozuki szenvtelen viselkedését.
– Megtisztelnél minket a figyelmeddel? – kérdezte ingerülten Yahiko, aki kis csapat élére állt.
Suigetsu a csokoládés-vaníliás fagylalttal a hóna alatt a konyhaszekrényhez battyogott, és kivette annak fiókjából az evőkanalat. Vigyorogva kibontotta a tárolót, és hatalmas fagyi adagot kapott a szájába.
Yahiko állkapcsa megfeszült az idegtől, és tenyerét végig húzta az arcán. Mindig is nehezen tudott dűlőre jutni ezzel az alakkal, ugyanis a cselekedetei elégé rapszodikusnak minősültek.
– Ajánlatunk van a számodra, Suigetsu – tért a tárgyra Konan, miközben a hím elé sétált guruló bőröndjével. Lefektette a koffert, majd leült rá, és elegánsan keresztbe vetette a lábát – Információink szerint Sasuke szukája várandós.
A Hozuki hümmögve lenyalta a kanalát, majd a gátlástalan némbere szegezte tekintetét.
– Sasukénak bűnhődnie kell! Fosszuk meg mindentől, ami fontos számára! – düllesztette ki mellkasát Yahiko szónoklata közben.
Suigetsu a kelleténél jóval tovább hallgatott. Szórakoztatta már a hülyék gyülekezetének a látványa is. Gaara a narancssárga hajú szövetségese mögött rejtőzködve nehezedett hol a jobb-hol a bal lábára. A Hozuki a kanalat felfelé tartotta az ujjai között, majd az óra mutatót utánozva ide-oda billentette. Erre Yahiko ingerülten dobbantott egyet. Alapvetően utálta ezt az alakot, ugyanis rendszerint ilyen ostoba poénokkal őrölte az ember idegeit.
– Befejeznéd az idétlenkedést?! – üvöltötte Yahiko, aki fenyegetőn a férfi felé haladt.
Suigetsu önelégül vigyorgott az ismerősére, mielőtt a szájából kifújta volna az öt centiméter hosszúságú vékony tüskéjét. A narancssárga hajú alak barna szeme elkerekedett, majd egy ügyetlen mozdulattal kitért a fukibari elől, melynek hegyét valószínűleg méreggel itattak át. Konan összevonta a szemöldökét, míg a Hozuki megfordult, és letetette a jégrémes dobozt a konyhaszekrényre.   
– Te szemét! Mi volt az ötleted ezzel?
Konan reménytelen felsóhajtott, kézfejével kecsesen meglibbentette kék frizuráját. Az ura nem jeleskedett a gyors észjárásban. Gaara, aki ezidáig csak elemezte a történéseket hümmögve oldalra biccentette a fejét, amíg karját összefonta a mellkasa előtt.
– Most találkoztunk először, de a rossz hírneved messze megelőzött, Suigetsu Hozuki. Becstelen kapzsiságod miatt tucatnyi barátod pórul járt – vezette fel monológját a vörös hajú maffiatag – Viszont az Uchihákhoz lojális vagy.
Suigetsu a hasát fogva röhögni kezdett. Yahiko értetlenkedve fürkészte a két tagot, majd segélykérőn az asszonyára pillantott. Konan a mélyen dekoltált felsőjébe nyúlt, és kikapta a melltartójába rejtett tőrt. Veszedelmes arckifejezéssel meredt a szürkésfehéres hajú alakra, aki megköszörülte a torkát, míg kihívóan intett a nőnek, hogy jöjjön.
– Hahó! Itt mi diktáljuk a dolgok alakulását! Pimasz kölyke! – emelte fel a hangját a narancssárga hajú férfi, aki vészjóslón előre lépkedett – Újra megkérdezem, velünk vagy ellenük?!  Utolsó esély, Suigetsu Hozuki!
A Hozuki tetetett színleléssel előadta, mintha fontolóra venné a rémítő javaslatot. Mutató, és középső ujjával tanakodva bökdöste az állát, majd álnok vigyorral kinyújtotta szálkásan izmos karját, és felemelte a hüvelykujját, majd sebesen lefordította.
– Ám, legyen. Elfogadjuk a döntésedet – szólalt fel Gaara, aki rezzenéstelen ábrázattal a kijárat felé indult – Remélem, nincs harag, de nem hagyhatunk életben.
Ahogy a vörös hajú illető a küszöbhöz ért kis híján beleütközött Deidarában, aki a skót kockamintás, hosszú, szövetkabátját kitárta. A pufajka belsejében lévő rejtett zsebekben tucatnyi piros rúd kandikált ki. Gaara hátra hőkölt, mivel még nem találkozott olyan elmebeteg emberrel, aki robbanóanyagokkal járkált. A hosszú, szőke hajú férfin messziről lerít, hogy az egész kócerájt a levegőbe repíti, ha úgy tartja a kedve. Valamint tengerkék tekintetében zavarodottság tombolt, mintha a jó, és rossz egyszerre uralná a cselekedeteit.
– Áh, imádom felrobbantott árulók patkányokat! Az éget hús aromájánál nincs fenségesebb!
Konan meglepetten perdült meg, hiszen ezt az egyedi orgánumot bárhol felismerné. Két tenyerét összetapasztotta, és némán elhadart egy gyors imát. 
– A tetőpontra befutott – morogta Suigetsu rosszallóan – A sógorom nem hazudtolja meg magát.  
Yahiko állkapcsa megfeszült, míg a szűk előszobába ügetett. A legrosszabb rémálma vált valóra, törekvése kudarcba fulladt, ugyanis a robbantások mestere csak a káosz hírnökeként ismerték. Konan gyilkos pillantás vetett az önelégülten dudolászó szürkésfehéres hajú alakra, aki méltóságteljesen haladt el mellette. Az asszony beharapta az ajkát, miközben görcsösen szorította a kése markolatát. – Gyerünk, döfd belém a fullánkodat, Darázs fúria. Lássuk, melyikünk vészeli át mérgedet.
– Csőbe húztál minket. Hogy szagoltad ki puccs szándékunkat?
A Hozuki válaszra sem méltatta a fehérnépet, csak hanyagul intett neki, hogy kövesse. Mikor csatlakoztak a többi hímhez, Suigetsu vígan hátba vágta a cingár testalkatú Gaarát, aki csak nem orra bukott.
– Ki a franc ez az örült? – kérdezte hevesen a vörös hajú maffiózó.
– A nyugati frakció helyettese, Deidara.
Gaara leesett állal bámult a különc egyénre, aki azt tátogta a szájával, hogy vége.

*
Késő délután az idősebbik Uchiha fivér otthonában Hato éppen haza ért az úszás edzéséről, és kimerülten bújt ki edző cipőjéből. Levette méregzöld színű téli kabátját, majd két kezével megpaskolta a pofiját, hogy felélénküljön.
– Megjöttem! – kiáltotta jó hangosan, miképp a terjedelmes házban meghallja mindenki érkezését.
Gyanakodva felhúzta szemöldökét, mivel senki se adta jelét a családjából, hogy ott lenne. Kíváncsian járta végig a pazar villát, mikor foszlányos duruzsolás kúszott fülkagylójába. A földszinten lévő iroda felé vette az irányt. Odaérve illedelmesen bekopogott az ajtón, mielőtt benyitott volna. Az apja feszült higgadtsággal ült a szürke kanapén, még az előtte elhelyezett fekete díványon egy szőke, hosszú hajú férfi görnyedt az asztal fölé. Hümmögve dörzsölte az állát, mikor a sakktáblán elhelyezett bábukat fixírozta. Itachi a helyiség elejébe sandított, ahol az idősebbik fia ácsorgott. Izumi hosszú, barna haját a fülé mögé tűrte miután, a frissen lefőzött kávét szét osztotta a hímek között. Ezt követően megfordult, és szeretetteljesen a gyermekére mosolygott.
– Hato, csak hogy megjöttél – lelkendezett az Uchiha úrnő, mikor oda ment a gyermekéhez, és gyöngéden megsimította a vállát – Gyere! A kedvencedet készítettem el vacsorára. Remélem éhes vagy.
A kisfiú bólintott, mivel pontosan tudta, hogy valami olyan téma zajlott a felnőttek között, amit elakartak titkolni.
Mikor a nyílászáró becsukódott az üvegfalhoz pillantott Itachi, ahol homályosan kirajzolódott az elmenő családtagjai alakja. Deidara dicsőségtől telve lépet a ló figurával, majd elégedetten hátra dőlt kényelmes helyén.
– A fiad kiköpött másod. Ő a fiatalabbik? – kérdezte a robbantások mestere. 
– Nem. De térjünk vissza a tárgyhoz – közölte fagyosan az Uchiha, mikor a fekete sakkbábuját helyzetét változtatta.
Deidara morcosan elhúzta a száját, ugyanis régi barátja ismételten sarokba szorította. Sértetten a combjára könyökölt, és öklére támasztotta állkapcsát. A szürke-fehér csíkos fal polcain katonás rendben sorakoztak a különböző méretű kupák, melyekről arany, ezüst, és bronz érmek is lógtak. A sok elismerés között megbújt egy bekeretezett fotó is, amin az egyetemes foci csapatott örökítették meg. Itachi kapitányként állt a szélén komor arckifejezéssel, miközben Yahiko vigyorogva, előre nyújtva, mint két karját, a V formát, azaz a győzelmet mutatta. Ő meg Sasorival együtt előttük guggolt első évesekként.
A robbantások mestere szomorúan kifújta a levegőt a tüdejéből. Őszintén meg sem fordult a fejében, hogy valaha is egymásra fognak acsarogni. Fiatalon ostoba módon azt hitték, hogy nem fognak bele esni abba a csapdában, mint a felmenőik.
– A belsőviszály magját csirájában kell elfojtani. Melyik klánt küldjük hóhér padra? Csak egyet lehet, de ezzel te is tisztában vagy.
– A szabályokat a mi javunkra fordítjuk – jelentette ki Itachi, mikor fel kelt trónjáról, és a vörös árnyalatokban sziporkázó naplementét kísérte figyelemmel. A hatalmas ablakon áttört a véres napkorong sugara, és megvilágította az Uchiha testét.
– Tragikus baleset – kerekedett el Deidara kék szeme, mikor rájött a trükkre.
Az Uchiha visszanézett ismerősére a válla fölött, és halványan elmosolyodott. Általában próbált enyhítő körülményeket találni ilyen kihágásokra, de ezt az árulást személyes sértésnek vette.
Gyöngéd kopogás daloltatta meg a nyílászárót. Izumi két desszertes tányérral a kezében toporgott az iroda előtt, amíg a férje fennhangon jelezte, hogy szabad. Deidara tapasztalva, miként a szelíd asszony nem csatlakozott hozzájuk, magához ragadta a kezdeményezést. Kitárta a bejárati ajtót, és a gusztusos csokoládé szeletekre tévedt a tekintette.
– Születésnapi torta mindenkinek jár – örvendezett Izumi, mikor szét osztotta a hímeknek a boldogság hormont.
– Pocsék a memóriám. Melyiköktőket felejtettem el meggratulálni? – kérdezte zavart hahotázással a robbantások mestere.
– Hato, ma lett hét éves! El se hiszem, milyen nagy fiunk van, szívem!
Itachi megenyhült arckifejezéssel fürkészte a neje felhőtlen vidámságát. Ezt követően arra eszmélt, hogy felesége egy nagyobb falatot a szájához emelt. A tömör csokoládé illata rabul ejtett a férfit, és nyomban bekapta. Itachi őrülten szerette az édességeket utódjaival együtt, ezért valami kis finomság rendszerint volt náluk a kamrában.
Ahogy a házaspár turbékolva etette egymást a süteménnyel, Deidara zavaros pírral habzsolta be a részét. Feleslegesnek érezte magát a továbbiakra, ezért jobbnak ítélte meg mielőbb búcsút venni.

*

Tokió zsúfolt negyedében egy lakóépület földszinti lakás fürdőszobájában pajzán nevetés muzsikája szólt. A hatvanhárom éves, Fugaku szorosan ölelte magához a rózsaillatú fürdővízben szeretőjét. Shizuka egy idős volt a szerelmével, mégis fittségben felvette a fiatalokkal a versenyt. Festett barna színű, Kleopátra frizurájával kihangsúlyozta madár testalkatát. Csontos orcáján a szeplők enyhén megfakultak, de ugyanakkor mégis bájóságot kölcsönöztek számára.
 Rosszaság! – derült fel Fugaku, mikor a szeretője az ujját szopogatta, és befejezésképpen enyhén ráharapott – Kényeztetésért jöttem, nem bántalmazásért!
– Az életfeladatom az, hogy a kedvedre tegyek. Ezért is avatkoztam bele a családi ügyedbe.
Az idős férfi hátra dőlt a kádban, és gondterhelten eltakarta a karjával a szemét. A kisebbik utódja folyton-folyvást borsot tört az orra alá. Szégyent hozott rá azzal, miszerint elvette azt a közönséges libát. Sőt, ennek tetejében még fel is csinálta. Ennek a híre futó tűzként burjánzott el az alvilágban. A szövetséges klánok irányítói megbotránkozva keresték fel őt, hogy szolgáltasson igazságot.
– Ino Yamanaka közlekedési balesetét tökéletes kivitelezted. Halott macska, a telefonhívások, csoda, ha épp elméjű marad a kis cafka.
– Sasuke rendkívül szeszélyes. Azon se lepődnék meg, ha már holnap kirúgná a kislányt. Voltaképpen eddig is gyakran sorsára hagyta.
– Naiv vagy, Shizuka – motyogta a domináns fél ingerülten, mikor öklével belecsapott a vízben – Ez csak színjáték a részéről.
A yakuzák úrnője oda bújt a hímhez, és nyelvével ingerlőn nyalogatni kezdte annak fülcimpáját. Azután meg provokatív hangnemben azt súgta a párjának, hogy tegyék próbára az ifjú maffiavezért.
Fugaku önelégült vigyorgással kinyúlt a szekrényen lévő pezsgős pohárért, és a szeretőjének adta. Utána elemelte a sajátját is, mielőtt párjával összekeresztezték volna a karjukat. Egyszerre kortyoltak bele az aranyló italba, miután tekintettük szenvedélyesen összefonódott. A férfi tökéletes társra talált Shizukában, hiszen a mentalitásuk megegyezett. Szinte olvastak egymás gondolataiban.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése