November tizedikén este Sakura vastag
köntösében leheveredett a kanapéra, és ösztönösen a gömbölyödő pocakjára
fektette a kezét. Bekapcsolta a televíziót, melyben éppen ment egy énekes
show-műsor. Váratlanul a szűk
előszobából megszólalt a vezetékes telefon. Az Uchiha nő kimerülten fújtatott egyet, miközben felemelkedett kényelméből. Pár másodpercre megállt, mivel a
kisbaba a hasában elkezdte a szokásos tornát. A csörgő hang ez időtájt elnémult,
majd ismét rázendített.
Sakura szaporára vette a lépteit, és
felvette a telefonkagylót. A vonal túlsó végén nem szólt bele senki sem, csak
recsegés, és zörgés hallatszott. Hirtelen torzul beleszóltak, és csak annyit
közöltek, hogy ő leszel a következő.
A gyanútlan teremtés lecsapta a
telefonkészüléket, mivel azzal nyugtatta magát, hogy valaki csak rossz ízű
tréfának szánta. Ugyanakkor belül rettegés uralkodott el rajta. A vezetékes
ismét felharsogott, amitől az Uchiha nő vissza sietett a nappaliba. Idegesen
kotorta a két díszpárna között a lenémított mobilját, amit duzzogásába dugott
el. Az eszköz képernyője felvillant, és több értesítőt jelzett a férje
részéről. Már két napja nem volt hajlandó kommunikálni vele, ugyanis Sasuke két
hétre elutazott külföldre valami munkaügy kapcsán. Ma esedékes valamikor a
hazatérte, ami megkönnyebbüléssel töltötte el a lányt.
Egyszer csak hangos dörömbölés rázta
meg a bejárati ajtót. Valaki akkorát öklözött a nyílászáróra, hogy az csaknem
be is tört.
Sakura ijedten osont a bejárathoz,
aminek kukucskáló részén kikémlelt. Azonban a folyosón nem talált senkit. Mivel
veszélytelenek ítélte meg kiakasztotta a biztonsági láncot, és a küszöbre állt.
Jobbra-balra fordította a fejét, de egy árva lelket sem látott a közelben.
Lepillantott a lábtörlőre, ahol egy döglött macska hevert. Rémülten beljebb
szökkent, és becsapta a lakás ajtaját. Remegve bökött az újra hívásra, ami
ötször csenget ki, mire végre felvette a maffiavezér. – Sasuke! Kérlek, siess
haza! – sikkantott az Uchiha nő rettegve – Valaki egy halott cicát tett le
elénk! S folyamatosan cseng a telefon!
Az Uchiha férfi amennyire tudta
megnyugtatta a nejét, majd megszakította a beszélgetést. Sakura
visszatámolygott a pihenőszobába, és holtsápadtan lehuppant az ülőgarnitúrára.
Tépkedni kezdte körme hegyével az ajkát, mikor jelezte a mobilja, hogy üzenete
érkezett. A lány rögtön megnyitotta, mivel Sai nem igen szokott neki írni.
Kiderült, miképp Inot autóbaleset érte, és beszállították a legközelebbi
kórházba kritikus állapota miatt.
Sakura nem merte lehunyni a szemét,
mivel már minden apró zajra összerezzent. A füle zúgott a folyamatos telefon
csörgéstől.
Hajnalban heves jégeső támadt, amely
hangosan verdesni kezdte az ablaküveget. Az orkán erejű szél, oly nagy erővel
rontott a kinti környezetre, hogy a járdaszegélyeknél lévő cingár törzsű
facsemetéket csaknem kicsavarta a földből.
Az Uchiha nő felriadt szendergéséből,
mert félálomba motoszkálást hallott az előtérből. Remegve kikászálódott a pléd
alól, és mezítláb előre vonult. A térde remegett, mint a kocsonya, és ahogy
közeledett zaj felé úgy nehezült el egyre jobban a lába. Éppen fordult be az előtérbe,
mikor beleütközött valakibe. Rémületében felsikított, mivel azt hitte, hogy egy
betörővel csapódott össze. Érdes kéz tapadt az ajkára, miként elapasza a
visítását.
– Sakura, nyugi. Haza jöttem –
szólalt meg a maffiavezér mély orgánummal, miközben óvatosan a karjába vonta a
reszkető kislányt.
Sakura felszegte a fejét, és félve átölelte
a férjét. Mélyen beszippantotta a domináns pézsmás, fűszeres parfümjének az
illatát, és bódult állapotban dőlt a kőkemény mellkasra.
– Végre itthon vagy – motyogta
megkönnyebbülten az Uchiha nő, aki erejét vesztve összecsúszott.
Sasuke a karjába kapta kimerült
hitvesét, és a hálószobában lévő franciaágy kényelmébe tértek nyugovóra.
Sakura arra ébredt, hogy a férje
verejtékezve riadt fel mellette. A maffiavezér a matrac szélére ült, és
gondterhelten végig szántott ujjaival sűrű, ébenfekete haján. Izmai görcsösen
feszültek meg a karján, és a hátán, mikor a viharos szél betört a bukóra
nyitott ablakon.
A kislány oda mászott a férjéhez, és
szeretetteljesen átölelte hátulról.
– Rosszat álmodtál?
Sasuke lágyan kibontakozott a
fogságból, majd legyintéssel jelezte hitvesének, hogy ne firtassa tovább a
dolgot. Az Uchiha nő kimászott az ágyból, és az ura elé állt, aki rögtön az
enyhén gömbölyödő pocakra vetette pillantását.
– Szóval lány – említette meg a
maffiavezér, mikor kezét a párja hasára emelte.
Sakura ó betűt formált a szájával, és
félre biccentette a fejét. Ötlete sem volt afelől, mi módon szerzet tudomást a
férfi erről, hiszen ezidáig csak az anyjának árulta el. Vidám mosoly szaladt
végig az arcán, mivel nyilvánvalóvá vált számára, hogy a férjét mégiscsak
érdekelte a gyermekük. Azonban jó kedve hamar elillant, ugyanis az Uchiha sötét
tekintete ürességtől kongott, és feszült testtartása valami rossznak az
eljövetelét hirdette.
– Apás lesz – jelentette ki szelíden
az Uchiha nő – Ha csak meghallja a hangodat, máris virgonckodni kezd.
Sakura látva, hogy Sasukét ez se
nagyon hatotta meg letérdelt elé, és hosszan megcsókolta. A maffiavezér
viszonozta a gesztus, és közelebb vonta magához a kislányt. Szorosan a karjai
közé zárta kedvesét, és úgy szorította, hogy csaknem kinyomta belőle a szuszt.
*
Suigetsu Hozuki Tokiótól távolabbra
eső The Millennials Shibuya hotelben foglalt le magának egy lakosztályt két
nappal ezelőtt. Pontban, délben, mikor a másik oldalára fordult az ágyon
megszólalt az éjjeliszekrényen lévő telefon. Morogva csapkodott a készülék
után, majd mikor a keze ügyébe került a kagyló a füléhez emelte. Félálomba
kioktatta a recepcióst, miszerint hanyagolják a zargatását. Azonban olyan hírt
kapott, amitől mentem elmúlt az álmossága. Megvakarta a fejét a kialakult
problémás helyzet miatt. Majd kimászott az ágyból, és gyorsan átmozgatta a
testét. Háromszor kettő törzsfordítást, és ugyanannyi guggolást végzet, mielőtt
zörögtek volna az ajtón. A díszes társaság jövetele meghökkentette a férfit,
ugyanis három olyan személy verte fel az álmából, akikre nem is gondolt.
Miután beinvitálta őket, nyújtózkodva
sétált a konyhában lévő hűtőhöz, amiben öt darab ásványvíz, és egy dobozos
jégrém várta. Izmos hasát simogatta, amely kongott az ürességtől. Látogatói
neheztelőn fürkészték a Hozuki szenvtelen viselkedését.
– Megtisztelnél minket a
figyelmeddel? – kérdezte ingerülten Yahiko, aki kis csapat élére állt.
Suigetsu a csokoládés-vaníliás
fagylalttal a hóna alatt a konyhaszekrényhez battyogott, és kivette annak
fiókjából az evőkanalat. Vigyorogva kibontotta a tárolót, és hatalmas fagyi
adagot kapott a szájába.
Yahiko állkapcsa megfeszült az
idegtől, és tenyerét végig húzta az arcán. Mindig is nehezen tudott dűlőre
jutni ezzel az alakkal, ugyanis a cselekedetei elégé rapszodikusnak minősültek.
– Ajánlatunk van a számodra, Suigetsu
– tért a tárgyra Konan, miközben a hím elé sétált guruló bőröndjével.
Lefektette a koffert, majd leült rá, és elegánsan keresztbe vetette a lábát – Információink
szerint Sasuke szukája várandós.
A Hozuki hümmögve lenyalta a kanalát,
majd a gátlástalan némbere szegezte tekintetét.
– Sasukénak bűnhődnie kell! Fosszuk
meg mindentől, ami fontos számára! – düllesztette ki mellkasát Yahiko
szónoklata közben.
Suigetsu a kelleténél jóval tovább
hallgatott. Szórakoztatta már a hülyék gyülekezetének a látványa is. Gaara a
narancssárga hajú szövetségese mögött rejtőzködve nehezedett hol a jobb-hol a
bal lábára. A Hozuki a kanalat felfelé tartotta az ujjai között, majd az óra mutatót
utánozva ide-oda billentette. Erre Yahiko ingerülten dobbantott egyet.
Alapvetően utálta ezt az alakot, ugyanis rendszerint ilyen ostoba poénokkal
őrölte az ember idegeit.
– Befejeznéd az idétlenkedést?!
– üvöltötte Yahiko, aki fenyegetőn a férfi
felé haladt.
Suigetsu önelégül vigyorgott az
ismerősére, mielőtt a szájából kifújta volna az öt centiméter hosszúságú vékony
tüskéjét. A narancssárga hajú alak barna szeme elkerekedett, majd egy ügyetlen
mozdulattal kitért a fukibari elől, melynek hegyét valószínűleg méreggel
itattak át. Konan összevonta a szemöldökét, míg a Hozuki megfordult, és
letetette a jégrémes dobozt a konyhaszekrényre.
– Te szemét! Mi volt az ötleted
ezzel?
Konan reménytelen felsóhajtott,
kézfejével kecsesen meglibbentette kék frizuráját. Az ura nem jeleskedett a
gyors észjárásban. Gaara, aki ezidáig csak elemezte a történéseket hümmögve
oldalra biccentette a fejét, amíg karját összefonta a mellkasa előtt.
– Most találkoztunk először, de a
rossz hírneved messze megelőzött, Suigetsu Hozuki. Becstelen kapzsiságod miatt
tucatnyi barátod pórul járt – vezette fel monológját a vörös hajú maffiatag –
Viszont az Uchihákhoz lojális vagy.
Suigetsu a hasát fogva röhögni
kezdett. Yahiko értetlenkedve fürkészte a két tagot, majd segélykérőn az asszonyára
pillantott. Konan a mélyen dekoltált felsőjébe nyúlt, és kikapta a
melltartójába rejtett tőrt. Veszedelmes arckifejezéssel meredt a szürkésfehéres
hajú alakra, aki megköszörülte a torkát, míg kihívóan intett a nőnek, hogy
jöjjön.
– Hahó! Itt mi diktáljuk a dolgok
alakulását! Pimasz kölyke! – emelte fel a hangját a narancssárga hajú férfi,
aki vészjóslón előre lépkedett – Újra megkérdezem, velünk vagy ellenük?! Utolsó esély, Suigetsu Hozuki!
A Hozuki tetetett színleléssel
előadta, mintha fontolóra venné a rémítő javaslatot. Mutató, és középső ujjával
tanakodva bökdöste az állát, majd álnok vigyorral kinyújtotta szálkásan izmos
karját, és felemelte a hüvelykujját, majd sebesen lefordította.
– Ám, legyen. Elfogadjuk a döntésedet
– szólalt fel Gaara, aki rezzenéstelen ábrázattal a kijárat felé indult –
Remélem, nincs harag, de nem hagyhatunk életben.
Ahogy a vörös hajú illető a küszöbhöz
ért kis híján beleütközött Deidarában, aki a skót kockamintás, hosszú,
szövetkabátját kitárta. A pufajka belsejében lévő rejtett zsebekben tucatnyi
piros rúd kandikált ki. Gaara hátra hőkölt, mivel még nem találkozott olyan
elmebeteg emberrel, aki robbanóanyagokkal járkált. A hosszú, szőke hajú férfin
messziről lerít, hogy az egész kócerájt a levegőbe repíti, ha úgy tartja a
kedve. Valamint tengerkék tekintetében zavarodottság tombolt, mintha a jó, és
rossz egyszerre uralná a cselekedeteit.
– Áh, imádom felrobbantott árulók
patkányokat! Az éget hús aromájánál nincs fenségesebb!
Konan meglepetten perdült meg, hiszen
ezt az egyedi orgánumot bárhol felismerné. Két tenyerét összetapasztotta, és
némán elhadart egy gyors imát.
– A tetőpontra befutott – morogta
Suigetsu rosszallóan – A sógorom nem hazudtolja meg magát.
Yahiko állkapcsa megfeszült, míg a
szűk előszobába ügetett. A legrosszabb rémálma vált valóra, törekvése kudarcba
fulladt, ugyanis a robbantások mestere csak a káosz hírnökeként ismerték. Konan
gyilkos pillantás vetett az önelégülten dudolászó szürkésfehéres hajú alakra,
aki méltóságteljesen haladt el mellette. Az asszony beharapta az ajkát,
miközben görcsösen szorította a kése markolatát. – Gyerünk, döfd belém a
fullánkodat, Darázs fúria. Lássuk, melyikünk vészeli át mérgedet.
– Csőbe húztál minket. Hogy szagoltad
ki puccs szándékunkat?
A Hozuki válaszra sem méltatta a
fehérnépet, csak hanyagul intett neki, hogy kövesse. Mikor csatlakoztak a többi
hímhez, Suigetsu vígan hátba vágta a cingár testalkatú Gaarát, aki csak nem
orra bukott.
– Ki a franc ez az örült? – kérdezte
hevesen a vörös hajú maffiózó.
– A nyugati frakció helyettese,
Deidara.
Gaara leesett állal bámult a különc
egyénre, aki azt tátogta a szájával, hogy vége.
*
Késő délután az idősebbik Uchiha
fivér otthonában Hato éppen haza ért az úszás edzéséről, és kimerülten bújt ki
edző cipőjéből. Levette méregzöld színű téli kabátját, majd két kezével
megpaskolta a pofiját, hogy felélénküljön.
– Megjöttem! – kiáltotta jó hangosan, miképp a terjedelmes házban
meghallja mindenki érkezését.
Gyanakodva felhúzta szemöldökét,
mivel senki se adta jelét a családjából, hogy ott lenne. Kíváncsian járta végig
a pazar villát, mikor foszlányos duruzsolás kúszott fülkagylójába. A földszinten
lévő iroda felé vette az irányt. Odaérve illedelmesen bekopogott az ajtón,
mielőtt benyitott volna. Az apja feszült higgadtsággal ült a szürke kanapén,
még az előtte elhelyezett fekete díványon egy szőke, hosszú hajú férfi görnyedt
az asztal fölé. Hümmögve dörzsölte az állát, mikor a sakktáblán elhelyezett
bábukat fixírozta. Itachi a helyiség elejébe sandított, ahol az idősebbik fia
ácsorgott. Izumi hosszú, barna haját a fülé mögé tűrte miután, a frissen
lefőzött kávét szét osztotta a hímek között. Ezt követően megfordult, és
szeretetteljesen a gyermekére mosolygott.
– Hato, csak hogy megjöttél –
lelkendezett az Uchiha úrnő, mikor oda ment a gyermekéhez, és gyöngéden
megsimította a vállát – Gyere! A kedvencedet készítettem el vacsorára. Remélem
éhes vagy.
A kisfiú bólintott, mivel pontosan
tudta, hogy valami olyan téma zajlott a felnőttek között, amit elakartak
titkolni.
Mikor a nyílászáró becsukódott az
üvegfalhoz pillantott Itachi, ahol homályosan kirajzolódott az elmenő
családtagjai alakja. Deidara dicsőségtől telve lépet a ló figurával, majd
elégedetten hátra dőlt kényelmes helyén.
– A fiad kiköpött másod. Ő a
fiatalabbik? – kérdezte a robbantások
mestere.
– Nem. De térjünk vissza a tárgyhoz –
közölte fagyosan az Uchiha, mikor a fekete sakkbábuját helyzetét változtatta.
Deidara morcosan elhúzta a száját,
ugyanis régi barátja ismételten sarokba szorította. Sértetten a combjára
könyökölt, és öklére támasztotta állkapcsát. A szürke-fehér csíkos fal polcain
katonás rendben sorakoztak a különböző méretű kupák, melyekről arany, ezüst, és
bronz érmek is lógtak. A sok elismerés között megbújt egy bekeretezett fotó is,
amin az egyetemes foci csapatott örökítették meg. Itachi kapitányként állt a
szélén komor arckifejezéssel, miközben Yahiko vigyorogva, előre nyújtva, mint
két karját, a V formát, azaz a győzelmet mutatta. Ő meg Sasorival együtt előttük
guggolt első évesekként.
A robbantások mestere szomorúan
kifújta a levegőt a tüdejéből. Őszintén meg sem fordult a fejében, hogy valaha
is egymásra fognak acsarogni. Fiatalon ostoba módon azt hitték, hogy nem fognak
bele esni abba a csapdában, mint a felmenőik.
– A belsőviszály magját csirájában
kell elfojtani. Melyik klánt küldjük hóhér padra? Csak egyet lehet, de ezzel te
is tisztában vagy.
– A szabályokat a mi javunkra fordítjuk
– jelentette ki Itachi, mikor fel kelt trónjáról, és a vörös árnyalatokban
sziporkázó naplementét kísérte figyelemmel. A hatalmas ablakon áttört a véres
napkorong sugara, és megvilágította az Uchiha testét.
– Tragikus baleset – kerekedett el
Deidara kék szeme, mikor rájött a trükkre.
Az Uchiha visszanézett ismerősére a
válla fölött, és halványan elmosolyodott. Általában próbált enyhítő
körülményeket találni ilyen kihágásokra, de ezt az árulást személyes sértésnek
vette.
Gyöngéd kopogás daloltatta meg a
nyílászárót. Izumi két desszertes tányérral a kezében toporgott az iroda előtt,
amíg a férje fennhangon jelezte, hogy szabad. Deidara tapasztalva, miként a
szelíd asszony nem csatlakozott hozzájuk, magához ragadta a kezdeményezést.
Kitárta a bejárati ajtót, és a gusztusos csokoládé szeletekre tévedt a
tekintette.
– Születésnapi torta mindenkinek jár –
örvendezett Izumi, mikor szét osztotta a hímeknek a boldogság hormont.
– Pocsék a memóriám. Melyiköktőket
felejtettem el meggratulálni? – kérdezte zavart
hahotázással a robbantások mestere.
– Hato, ma lett hét éves! El se
hiszem, milyen nagy fiunk van, szívem!
Itachi megenyhült arckifejezéssel
fürkészte a neje felhőtlen vidámságát. Ezt követően arra eszmélt, hogy felesége
egy nagyobb falatot a szájához emelt. A tömör csokoládé illata rabul ejtett a
férfit, és nyomban bekapta. Itachi őrülten szerette az édességeket utódjaival
együtt, ezért valami kis finomság rendszerint volt náluk a kamrában.
Ahogy a házaspár turbékolva etette
egymást a süteménnyel, Deidara zavaros pírral habzsolta be a részét.
Feleslegesnek érezte magát a továbbiakra, ezért jobbnak ítélte meg mielőbb búcsút
venni.
*
Tokió zsúfolt negyedében egy
lakóépület földszinti lakás fürdőszobájában pajzán nevetés muzsikája szólt. A
hatvanhárom éves, Fugaku szorosan ölelte magához a rózsaillatú fürdővízben
szeretőjét. Shizuka egy idős volt a szerelmével, mégis fittségben felvette a
fiatalokkal a versenyt. Festett barna színű, Kleopátra frizurájával
kihangsúlyozta madár testalkatát. Csontos orcáján a szeplők enyhén megfakultak,
de ugyanakkor mégis bájóságot kölcsönöztek számára.
– Rosszaság! – derült fel Fugaku, mikor a
szeretője az ujját szopogatta, és befejezésképpen enyhén ráharapott –
Kényeztetésért jöttem, nem bántalmazásért!
– Az életfeladatom az, hogy a
kedvedre tegyek. Ezért is avatkoztam bele a családi ügyedbe.
Az idős férfi hátra dőlt a kádban, és
gondterhelten eltakarta a karjával a szemét. A kisebbik utódja folyton-folyvást
borsot tört az orra alá. Szégyent hozott rá azzal, miszerint elvette azt a
közönséges libát. Sőt, ennek tetejében még fel is csinálta. Ennek a híre futó
tűzként burjánzott el az alvilágban. A szövetséges klánok irányítói
megbotránkozva keresték fel őt, hogy szolgáltasson igazságot.
– Ino Yamanaka közlekedési balesetét
tökéletes kivitelezted. Halott macska, a telefonhívások, csoda, ha épp elméjű
marad a kis cafka.
– Sasuke rendkívül szeszélyes. Azon
se lepődnék meg, ha már holnap kirúgná a kislányt. Voltaképpen eddig is gyakran
sorsára hagyta.
– Naiv vagy, Shizuka – motyogta a domináns
fél ingerülten, mikor öklével belecsapott a vízben – Ez csak színjáték a
részéről.
A yakuzák úrnője oda bújt a hímhez,
és nyelvével ingerlőn nyalogatni kezdte annak fülcimpáját. Azután meg
provokatív hangnemben azt súgta a párjának, hogy tegyék próbára az ifjú
maffiavezért.
Fugaku önelégült vigyorgással kinyúlt
a szekrényen lévő pezsgős pohárért, és a szeretőjének adta. Utána elemelte a
sajátját is, mielőtt párjával összekeresztezték volna a karjukat. Egyszerre kortyoltak
bele az aranyló italba, miután tekintettük szenvedélyesen összefonódott. A
férfi tökéletes társra talált Shizukában, hiszen a mentalitásuk megegyezett.
Szinte olvastak egymás gondolataiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése