29. December huszonnegyedike

  Késő délután Sakura vidáman dudolászva perget-forgott a konyhában. Zsemléket szelt félbe, melyeket vékony vajjal kent meg. A salátás, sonkás szendvicseket bőségesen meghintette reszelt sajttal, mihelyst melléjük igazította a paradicsom gerezdeket. Egyszer csak megütötte a fülét a férje mély orgánuma, ami kivételesen lágyan csengett. Ilyesfajta szelíd beszédmodort még soha nem hallott a férfitól, ezért kíváncsian a nappali felé kukucskált.
A maffiavezér a bőrkanapén ülve telefonált azzal a nővel, akinek hívását bármikor felvette volna.
– Mond el, anya – bátorította Sasuke szülőjét, amíg belül szétvetette a harag – Segítségre van szükséged?
Az Uchiha a nyöszörgő válaszra megfeszült, és vicsorogva a dívány karfájára csapot. Sejtette, miszerint az apja áskálódott a háttérben, de ilyen aljas húzást nem várt tőle.
– Drágám – pusmogta a kislány aggodalmasan, ameddig mezítláb az urához indult.
– Rendben, átmegyünk – bontotta a vonalat a hím, mielőtt ujjaival hátra fésülte, dús, sötét haját.
Az Uchiha nő gyöngéden megérintette a párja széles vállát, melyre még több gond nehezedett. Az izmok nem ernyedtek egy percre sem, továbbra is kőkeményen feszültek. Ilyen állapotban, még az injekciós tű is lepattan volna róla.
– Örülhetsz. Teljesül a vágyad. Hamarosan megismered a szüleimet.
Sakura szomorkásan elmosolyodott, hiszen ezidáig a szerelme folyamatosan kerülte a családjáról szóló témákat. Az ilyesfajta elzárkózás mögött rendszerint komoly dolog lapult, melyet jobb volt nem megbolygatni.
– Hagyd figyelmen kívül anyám viselkedését – húzódzkodott el Sasuke a szelíd érintéstől – Mentális, és pánik betegségtől szenved.
A maffiavezér bosszúsan felemelkedett a fekete ülőgarnitúráról, és a városra néző üvegfalhoz vonult. Ösztönösen a farmerja zsebéhez nyúlt, ahol általában a cigarettás doboz lappangott. Káromkodás szalad ki keskeny száján, ugyanis szembesülnie kellett azzal a ténnyel, miként nem volt nála bagó. Azzal a lendülettel oldalra fordult, miképp a bontatlan cigi tartalékért menjen, de akkor észrevette az őt figyelő feszengő kislányt. Rögvest eszébe jutott az ideiglenes dohányzási tilalom, ami tovább fokozta rossz kedvét.
– Indra-sama juttatta el idáig? – puhatolózott az Uchiha nő, miután felrémlett elméjében az öreg gaztetteiről szóló regék – A saját gyerekének sem kegyelmezett…   
– Életben hagyta. Valamilyen szinten védelmezte. Mi ez, ha nem könyörület?
Sakura összerezzent, és a hasára fektette a tenyerét.
– Így gondolod? Te is ezt szánod a lányodnak?
– Most nem a mi helyzetünkről van szó – hárította a kérdést a maffiavezér, amint oda lépdelt a párjához, és megpuszilta a homlokát – Ne roncsuk el ezzel a napot.
Sakura durcásan megperdült és a konyhába sietett a vacsoráért.
 Asztalhoz ülve ették meg a szendvicseket semmis témákról beszélgetve közbe. Az híres nemes Uchiha családról több szó nem is ejtettek, mivel a hím ismét elszigetelődött az efféle beszámolóktól. Az új otthonukban lévő gyerekszoba berendezésével tökéletesen eltudta terelni a kedvese kíváncsiskodását.
 Este negyed nyolc óra körül a nappaliban koromsötétség honolt. A televízió fénye világította be a teret. A bőr díványon Sakura szüntelenül karolta az ura izmos karját, miközben arcát hozzá döntötte.
– Egyszer fogadnád meg, amit mondok – morogta a férfi, aki előre figyelmeztette kedvesét, miszerint ezt a horror filmet nem neki találták ki – Makacsságot határtalan.
A fiatal nő a néma csendre a képernyőre lesett, mikor hirtelen az elmebeteg pszichopata mészárolni kezdte az erdőbe kiránduló baráti társaságot. Hangos, rövid kiáltás árasztotta el a lakást, amire az Uchiha jobb füle bedugult. A nyakiverőere kidülledt a bosszúságtól, hiszen a nyavalygás másodpercek alatt kiborította.  
– De hát más műfajok untatnak téged.
Sasuke lehunyt szemhéjjal fújta ki szájból a bent tartott levegőt. Sakura önfeláldozó készsége már-már lebilincselő hatást váltott ki nála. Állandóan arra törekedett, hogy a kedvébe járjon, holott megannyiszor a lelkébe gázolt. Hol akarva, hol akaratlanul.
 A rémséges felvétel közepe tájékán a hím édes szuszogásra figyelt fel. A választottja a vállának dőlve szunyókált, míg a karját továbbra is béklyón tartotta. A maffiavezér vigyázva kihúzta végtagját a nő öleléséből és gyengéden lefektette. Feleségének orcája az ölébe pihent, mikor a rózsaszín hajfürtök a telt ajakra csusszantak.
– Tényleg, olyan vagy, mint egy baba – jelentette ki az Uchiha óvatosan elsöpörve a zavaró tincseket, azután meg a gömbölyödő pocakra nézett.
Az edzéstől bőrkeményedéses tenyerét a kidudorodó hasra helyezte, ahol az az idegesítő vakarcs cseperedett. Nagyszabású terveibe belerondított az élősködő érkezésének a híre, mialatt a szende kislány teljesen felforgatta a megszokott életformáját. A háta közepére sem kívánta ezt az egészet. Folyamatosan ügyelt a védekezésre, de Sakura azt eszét vette. Csak fékezhetetlen ösztönei hajtották, mindenáron magáévá akarta tenni őt. Megbocsáthatatlan hibát követett el azáltal, miképp vad szenvedélyét nem tudta csitítani. Gyakran megfelejtkezett az óvszer használatáról. S bár számos alkalommal igyekezett időbe kihúzta a szerszámát, mégis megfogant egy parazita.
– Még meghagyom az életedet. Legalábbis addig, ameddig hasznosnak bizonyulsz – gondolta magában a férfi ördögien elvigyorodva.
– Sasuke… Szeretlek… – sutyorogta álmában az Uchiha nő.
A maffiavezért különleges, eddig ismertlen érzés kerítette hatalmába. A szívét bevonó kőfelület szemcsékbe morzsolódott le. Ilyen őszinte megnyilvánulást még senkinél sem tapasztalt. Az ő világában csak a képmutatás, és hazudozás létezett. Ott tényleg csak az erősek maradtak életben, akik gátlástalanul eltiporták azokat, akik az útjukba álltak. Pusztán a hatalom, és a pénz körül forgott minden náluk. 

*

 Tizenhatodikán hajnali négykor Sakura a díványon szundikált. A mobiltelefonját a díszpárna alá rejtette, hiszen a férjének hajnali fél egykor elkellet rohanni valahová. Elhatározta, megvárja, de két óra elteltével elnyomta az állom.
Apránként arra kezdett el ébredezni, hogy a fürdőben csobog a víz. Nyomban kikászálódott a pléd alól és nesztelenül a mosdóhoz osont. A résnyire nyitott ajtón bekukucskált, mielőtt átlépte a küszöböt Aggodalmasan hol a jobb, hol pedig bal lábára nehezedett, ugyanis az Uchiha a zuhanyrózsa alatt támasztotta két tenyerével a falat. Koponyáját enyhén lehajtotta, míg sötét fekete hajából vízesésként zúdultak le a vízcseppek.
– Menj vissza aludni. Itthon vagyok.
Az Uchiha nő döbbentet pislogott, hiszen nem számított arra, hogy a maffiavezér észreveszi a jelenlétét.
– Olyan, mintha hátul is lenne szemed – jegyezte meg derülten a kislány, mivel úgy gondolta talán azzal segít a legtöbbet a szerelmének, ha mindig mosolyogva köszönti, ha haza ér – Azt terveztem megvárlak, de a megvalósítása nem sikerült. Legközelebb ügyesebb leszek.
– Átkozottul idegesítő vagy!
Sakura ajka megremegett, de még így se hervadt le a szelíd mosolya. Oda ballagott párjához, és tiszta szívvel átölelte hátulról. A rázúduló csapvíz menten átáztatta rövid shortos, fodros pizsamáját.
– Drágám
– Reménytelen esett vagy! – perdítette be maga elé Sasuke a választottját, mielőtt óvatosan a támasztófalhoz nyomta.
Jobb kezével a rövidnadrágba nyújt, míg a ballal összefogta a kecses csuklót.
Az Uchiha nő szapora lélegzetvételekkel enyhén hátra döntötte a fejét, mialatt az ujjak rutinos mozdulatvégzésékkel ingerelték. Egész lénye bizsergett a kényeztetéstől. Lábujjhegyre emelkedett, miközben csípőjét enyhén előre nyomta a merevedéshez. Kiakarta szabadítani kacsóját a béklyó szorító fogságából, de próbálkozása kudarcba fulladt.
– Kérlek, drágám – pihegte buján a kislány a szájába harapva.
Azonban esengése süket fülre találtál. Ellenben telt ajkát követelőző harapdálások ostromolták. Lehunyt szemhéjjal csücsörített, csókért epekedve, melyet rögtön meg is kapott. Nyelvük jól ismert ritmusban pörgött és incselkedve fonódott össze.
Sakura behódolt a domináns maffiavezérnek, ugyanis érezte a belőle áradó zabolátlan szenvedélyt. Hagyta, hogy a szerelme kedve szerint kiélhesse magát rajta.
– Ellenvetést nem tűrőn elvesszel, de ugyanakkor adsz is. Bármilyen feldúlt hangulatod is legyen, gyöngéden érintesz. Elfojtott feszültségednek csupán a töredékéből részesülök. Mitől óvsz ennyire? – töprengett a kislány, ameddig az ura a nyakát szívta.
Zsibbadt csuklóját továbbra is a csempénél tartotta, holott már a hím elengedte. Az erős marok piros lenyomata karperecként fityegett vékony végtagján.
A nedves, habos-babos felső alatt a férfi keze felfelé kúszott a duzzadó kebelig. Az izgató, gyurmázó mozdulattok tovább fokozták a nőben tomboló buja vágyat. Kipirult orcával, leeresztette a karját, majd a tekintélyes mérettel rendelkező hímvesszőre fonta ujjait.
– Repíts a mennyekbe – rebegte a mámortól bódultan Sakura, mihelyst felrémlett benne az első szeretkezésük alkalma.
Emlékszik mennyire megrémült a jókora hímtag látványától. Kizártnak tartotta, miszerint az belé férjen. Mára meg függőjévé vált.
 Az a bizonyos nap jelentette számára az új életet. Egyhangú, unalmas életviteléből Sasuke játszi könnyedséggel tépte ki, amelyért az örökké valóságért hálás lesz.
Az Uchiha megfordította a kedvesét, mielőtt lejjebb húzta a pizsama shortot. Sakura kéjesen felsikkantott, amikor imádottja bélé hatolt. Összeolvadt testük a jól ismert táncba kezdett. A visongó hang mellé férfias nyögés keveredett.
A maffiavezér, amint a csúcsra ért agyon hajszoltan hajtotta homlokát a felesége vállára.
– Hogy lehetsz rám ekkora hatással, Sakura? Elveszed a józanságom… Elkerülhetetlen a káosz kirobbanása…

*

 Sakura huszonnegyedike estéjén piros, bőszabású ruhában, és fehér mamuszban nyitott ajtót a családjának, akik hirtelen ötlettől vezérelve meglátogatták őt. Csodálkozva pislogott rájuk, ugyanis a döbbenettől teljesen lefagyott. Meghatódottságában kicsordult a könnye, mivel ennél nagyobb meglepetésre nem is számított. A szülei, és a kisöccse felhőtlen vigyorral az arcokon harsogták a boldog karácsonyt. Lelkesen bevonultak a konyhában, ahol lerakták a megpakolt szatyrokat. Ikou szőke férfikontyba fogott séróval a kicsi, dundi karácsonyfához andalgott, és kipakolta a becsomagolt ajándékokat.
Az Uchiha nő a konyha kővére pakolt zacskókra pillantott, amelyekből az édesanyja szorgalmasan pakolta ki az ételes dobozokat. Az édesapja az étkezőasztalra tette a saját kezűleg elkészített tejszínes-epres tortát, mielőtt kíváncsian körbe kémlelt a kicsi lakásban.
– Te jó ég. Ez egy hadseregnek elegendő ennivaló – álmélkodott a kislány, mikor az összes étel a pulton tornyosult – Sose fogy el.  
– Dehogy nem! Besegítünk! – hahotázta Kizashi a bendőjére paskolva.
 Vacsora előtt a Haruno család a társalkodó szobában helyezte magát kényelemben, ameddig Sakura különböző rostos üdítőkkel kínálta őket. Az öccse elhúzta a száját, mivel kiváltképp nem rajongott a rostos lékért. A Haruno férfi rákontrázott, miszerint ilyen alkalmakkor alkohol dukál. Mebuki gyilkos pillantással sújtotta az házastársát, aki megadóan felemelte vaskos kezét. Az Uchiha nő a kamrához sétált, ahol a férje a szeszes italokat tartotta. Véletlenszerűen kiválasztotta Janneau Vintage 1974-es év járatát, és a vendégeinek vitte. Az apja szeme szinte jojózott, mihelyst meglátta a Franciaországból származó brandyt.
A kristálypoharak koccanása után a család belekortyolt a nedűbe. Sakura a körte levét iszogatta, mialatt tenyerével a hasát simogatta.
– Most hová ruccant ki? – érdeklődött csipkelődve Haruno asszony leereszkedve a fekete bőrkanapéra.
– Kínában. Azt ígérte, jön, amint elintézi az ottani teendőket.
– Hát, mit mondjak erre…? Nem egy család centrikus alak.
A leányzó szelíden elmosolyodott. Az apja megállapítása igaznak bizonyult, de felidézve az Uchiha szülőkkel történő találkozást kezdte sejteni miért lett olyan Sasuke, amilyen.

*

 A vadászlakkhoz hasonlító fogadószobát kézzel faragott, antik üvegesszekrényekkel rendezték be. A halvány, vajszínű főfalon óriási szarvasagancs trófea ékeskedett, mely rögtön szemet szúrt bárkinek, aki belépet a helyiségben. A sötétbarna hajóparkettán egy grízi medvéből készült szőnyeg terült el, melyen szeme fenyegetőn révedt a nappali bejárata felé. A négy darab karosszék háttámlán birkagyapjúból készül pléd lógott. A bal oldali falba vert szögek különböző fajtájú puskákat tartottak, melyeknek látványa rémülettel töltötte el Sakurát. Félve megfogta a férje fekete pulcsijának a szélét, mialatt a hímnemű szülő nyomába sétáltak.  Ettől a fényűző luxus villától a hideg rázta. A hangszála felmondta a szolgálatot, ugyanis amióta kiszállt a kocsiból, egyetlen árva szót sem tudott kipréselni magából. Úgy érezte, mintha egy láthatatlan, gonosz lidérc folyamatosan a torkát nyomorgatná.
– Nem maradunk sokáig – közölte nyersen Sasuke, miközben védelmező markába zárta választottjának reszkető kacsóját.
– Csakugyan? – kérdezte élcelődve Fugaku, ameddig szokásos foteljére lehuppant – Hová ez a sietség? Fiatal az idő. Valamint a tegnapiról is szót kell ejtenünk.
– Sasuke – tagolta erőtlenül Mikoto, aki lila kosztümruhájában oda szédelgett a fiához – Eljöttél.
 Az Uchiha férfi eleresztette a feleségét, mielőtt pár lépést a picinyke termetű szülőanyához tett. Az előkelő asszonyság lábujjhegyre állt, hogy vékony, összezárt ujjaival megsimítsa a gyermeke markáns arcélét.
A maffiavezér észrevette az édesanyja alkarján éktelenkedő lila foltokat. Mérhetetlen haragra gerjedt, oldalra fordult, és gyilkos pillantással sújtotta vigyorgó teremtőjét.
– Elhoztad? – érdeklődött rémülten az Uchiha úrnő.
Sasuke lehunyta a szemhéját, mély levegőt vett, és kimérten biccentet. Mikoto szomorúan lehajtott fejjel kikerülte a gyerekét, és a távolabb várakozó nőhöz tántorgott.
Sakura ösztönösen hátrébb húzódott, míg óvón a pocakjára fektette tenyerét. Opál zöld kardigájának szalagja masnira volt kötve a hasa felett, amely kirívóvá tette kerekedő domborulatát.
– Örülök a találkozásnak – köszöntötte meghajlással Mikoto a mennyét – Remélem, szereted a teát.
 A fagyos hangulat úgy telepedett a fogadószobára, mint ágyra a vastag dunyha. Az elegáns úrnő meghunyászkodva, reszkető kacsóval nyújtotta az urának a matcha ízű forró italt. Az akác árnyalatú blézer hosszú ujja enyhén felhúzódott a csuklóról, ami által a nézőközönség elé tárult a zöldes foltokkal tarkított bőr. A kislány akaratlanul felfigyelt a bántalmazott végtagra, és kíváncsi pislogás közepette enyhén ó-betűt formált az ajkával.
– Illetlenség hosszasan bámulni valakit! – vetette oda haragosan a családfő, ameddig kiverte a neje kezéből a csészét – Mi keltette fel ennyire az érdeklődésedet?!
– Semmi! – kiáltotta ijedten az Uchiha nő a másik karosszékből – Csak elbambultam. Bocsánat.
A maffiavezér az ódivatú szekrénynek dőlve leeresztette forró innivalóját a szája elől, amint fülébe kúszott az agresszív orgánum.
– Lebonyolítottuk az ismerkedést – szólalt meg fagyosan az Uchiha férfi – Sakura szedelőzködj!
– Hahaha! Csak tréfáltam! De látom, azt sem lehet – röhögcsélt erőltetetten Fugaku, mialatt felemelkedett pulpitusáról, és a betolakodóhoz battyogott – Mond, mi mindent lennél képes elviselni a fiamnak? Belerokkanásig tűrni. Ez is jelképezheti a szerelmet. Elvégre azt szoktuk bántani, akit a legjobban szeretünk.
A kislány szempilláján könny gyöngy csillant meg, amíg reszketve felnézet az apósára.
– Sakura! Utálom ismételni magam! – lépet előre fenyegetőn az alfa hím.
Fugaku erősen megragadta mennyének az állát, és durván megszorította.
– Elbűvölő pofika.
 Ekkor a hajóparkettára zuhanó csésze csörömpölését lehetett hallani, mielőtt Sasuke megragadta az apja csuklóját.
– Enged el!
Mikoto extázisba esve bámulta a férje által megrepedt poharat. Egész lénye remegett, tudniillik rendszerint rajta csapódott le a párja felindultságának az ostora. Sután a kerámia csésze felé nyúlt, aminek a széléről lepattant egy apró darabka. Ügyetlenül ráfektette ujjait a pohárszájára, melynek hiányos része felsértette vékony bőrét. Felszisszenve hőkölt hátrébb, mielőtt vérző ujjbegyét vizslatta. A kibuggyanó meleg lé látványától hisztériás-pánik roham tört rá. Torkaszakadtából üvöltött még zaklatottan zakója szövetanyagába dörzsölte a sebét, aminek nedve egyre jobban megeredt.
 Sasuke arrébb lökte teremtőjét a választottjától, majd menten az édesanyához viharzott. Leguggolt szánalomraméltó szülőjéhez, és tenyerét a törékeny vállra helyezte.
Az úrnő örült módon lerázta az idegen végtagot, miközben a szoknyája szövetébe rejtett tűt kihúzta, és az utódja felé kezdett el vele hadonászni.
– Anyám! Higgadj le! – emelte fel erőteljes orgánumát a maffiavér, amire az asszony háborodott sötét tekintetét a fiára szegezte, és vékony eszközét belé szúrta.
Sakura holtsápadt orcával felpattan a fotelből és aggódón a párja nevét sikkantotta. Fugaku reménytelenül csóválta a fejét, hiszen a neje elmeállapota igencsak labilis volt. Bármikor bekattanhatott, hiába szedte a nyugtatókat.
– Sasuke? – dadogta elcsukló hangon az asszonyság, amint feleszmélt szörnyűséges tettére.
Könnyeket hullajtva révedt a gyermeke csuklójából kiálló tűre.
A kislány oda sietett a szerelméhez, aki habozás nélkül kirántotta a varrótűt a pulcsiján keresztül.
– Drágám? – térdelte le óvatosan az Uchiha nő a férje mellé, amint gyöngéden két tenyere közé vette az edzéstől érdes markot. 
– Jól vagyok. Menjünk.

*

 A felhőtlen idilli hangulatot Sasuke Uchiha érkeze zavarta van.
Sakura boldogan sietett a férjéhez, akit szerelmesen átölelt. A férfi dohányos, pézsmás illatát mélyen beleszippantott, hiszen öt napon keresztül a hiányától szenvedett. Mosolyogva lábujjhegyre állt, gyors puszit lehelt a keskeny szájra, majd gondoskodón elvette a fekete szövet kabátot.
– Mindjárt jövők, csak a helyére akasztom – közölte a kislány vígan, mikor a hálószoba szekrényébe bevitte a téli öltözéket.
 A Haruno házaspár gyanakvón méregette a maffiavezért, aki enyhén kilazította a nyakkendőjét. Felgyűrte a könyökéig az ingujját, ami által eres alkarja láthatóvá vált.
– Érezzétek otthon magatokat – vetette oda közönyösen Sasuke üdvözlésképp, de a legszívesebben rögvest kipenderítette volna őket – Jó ízlésetek van ital terén.