11. Többé ez nem fog megtörténi!

Az egyik délutánon Sakura a kerten keresztül átsétálva egy elhagyatott emlékműhöz ért. A kőbe véset írást nem tudta elolvasni, mivel a sziklát moha lepte. Az alkotás mögött lévő barlangból váratlanul hangok szűrődtek ki.

A Haruno abban a minutumban átölelte magát, és vacogva indult az üreg nyílásához. Ahogy haladt a nyájasan hívogató moraj felé, egyre jobban transzban esett. Zöld tekintettéből kihunyt a csillogás, és sűrű köd telepedett rá.

Ezt követően egy hirtelen jövő ütéstől összeesett, és csak a csöpögő eső ébresztette fel. Lomhán felült, és kétségbe esetten felrikoltott, mikor a bokáján észrevette a nyálkás meztelen csigát. Undorodva lepöccintette magáról, és szédelegve visszaindult a lakosztályához.

Mire a szálláshelyére ért bőrig ázott, és belilult a szája. A hideg rázta, még is úgy döntött, letelepszik a teraszra. Leült, és a távolabb gubbasztó madarakat figyelte, akik közül páran olyan bátrak voltak, hogy felé ugrándoztak.

Sakura felfelé fordította a tenyerét, és az egyik csivitelő apróság rá szállt. Mutatóujjával lágyan megsimogatta a kicsiny állat kobakját, és mosolyogva elkezdett hozzá beszélni.

Eközben Sasuke az intenzív edzéstől verejtékezve lazított a meleg vizű forrásban. Vele szemben Utakata relaxált, akinek testét friss horzsolások, és sebek torzították. Ez alkalommal döbbent rá, hogy az ifjú Uchihának már semmit sem tudd átadni. A démonok ura joggal kiérdemelte rettegett hírnevét. Egyúttal aggodalommal konstatálta Sasuke hatalmát, és tehetségét, mely teljesen kibontakozni látszott.

– Vajon kordába fogod tartani könyörtelenséget, vagy mindent elpusztítasz? Ha háborút robbantasz ki az egész világ ellen, akkor kénytelen leszek megállítani téged. Akár az életem árán is – elmélkedett a vízi démon, mikor buborékokkal árasztotta el a pihenésre szolgáló fürdőt.

Sasuke összehúzta a szemöldökét, mihelyt az áttetsző gömbökbe megpillantotta az angyalt, aki vidáman elszórakozott a csőrös állattal. A boldogság pozitív hatása felgerjesztette haragját. A sötétség fantomjai születésüktől fogva a szomorúságból, rettegésből és gonoszságból táplálkoztak. Ezért irritálta őt Sakura kicsattanó jókedve.

– Kétség sem fér hozzá, hogy egy nő akkor a legszebb, ha mosolyog – bölcselkedett Utakata, mikor felállt, és kék kimonóját széttárva a vállára terítette – Még is igényt tartok a leányzóra. Páratlan szépsége még engem is bűvkörébe vont.  

– Vihetted – vágta rá közömbösen az Uchiha.

Mihelyst a buborékhasználó kiment Sasuke is követte a példáját. Ingerülten csapott bele a szekrénybe, aminek polcán az összehajtogatott öltözéke pihent.

– Testileg-lelkileg összetörőm Sakurát, hogy ne maradjon belőle semmi. Meglátjuk, azután mennyire akarod majd védelmed alá venni – jelentette ki aljas fenyegetését Sasuke.

*

Váratlanul hideg söpört végig Sakura testén. Hófehér bőre, libaboros lett a hírtelen felszínre szökött gonosz hatalomtól. Szinte teljesen ledermedt, mintha a jégtömbbe száműzték volna. Smaragdját Sasukéra fordította, akinek sármos alakja a pokolba csábította. Tekintélyt parancsoló kiállása mindenkit behódolásra kényszerített. Jó magát is rabszolgájává tette, míg szívét erőszakkal kitépte a helyéről, hogy uralma alá hajtsa. Ahogy elmerült hódítója veszedelmes vonz erejében, magatehetetlen zsákmánnyá vált.

Azt térítette észhez, mikor Sasuke elragadta tőle a madarat, és kíméletlenül hamuvá porlasztotta.

Ezután a férfi felrántotta a Harunot, és felgyűrte a derekáig a nedves anyagot. A kardforgatástól érdes tenyér végig szántott a formás combon, amitől Sakura ficánkolni kezdett, ám az erőteljes szorítás nyugalomra teremtette. A lány riadtan próbált elszökkeni, mikor a démon ujja az intim részénél kalandozott.

Sasuke tomboló vágya a tetőpontra hágott, mikor a félelemtől reszkető angyal szeméremtestéből nedvesség csordogált végpercére. Onnantól kezdve ördögi ösztönét nem bírta megzabolázni. Belökte a mennyei lényt a szobába, a falhoz nyomta, és letépte róla a nedves ruhát.

– Hagyd abba! Miért csinálod ezt velem?! – sírta el magát a Haruno ijedtében.

– Élvezni fogod. Valóra váltom az óhajodat – felelte rekedtes, mély hangján a férfi, mikor lehúzta a sliccét, és a karjába kapta a Harunot.

Sakura mukkanni sem tudott, mert rögtön megérezte a hüvelyében a hímtagot. Körmét belemélyesztette az Uchiha vállába, miközben beharapta a száját, hogy elfojtsa a kikívánkozó jajgatást.

Percről-percre egyre mélyebbre hatolt Sasuke a lányban, e-módon hozzá szoktatva őt a fájdalomhoz. Végül azonban a sötétség felülkerekedett a sötétség urán. Fékezhetetlen vágyának, már semmi sem szabhatott határt.

A Haruno hangos sikolya rántotta ki a fényre, aki a vállcsontjára hajtotta a fejét zokogva.

Ezután Sasuke az ágyhoz vitte foglyát, lefektette rá, és óvatosan elkezdett mozogni benne. Sakura görcsösen markolta a takarót, mikor ajkán nyögdécselés tört át. A paplanra, és a combjára piros folyam hömpölygött le, amely az ártatlanságának elvesztésének bizonyítékává vált.

– Sasuke – nyöszörögte az angyal, aki hírtelen ötlettől vezérelve megcsókolta a könyörtelen szörnyeteget.

Az Uchiha is meglepődött, mikor feleszmélt arra, hogy viszonozta a gesztust. Harapdálni kezdte a lány száját, melyből rögtön vér serkent ki.

Sakura belemart körmével a férfi izmos lapockájában, aki lassítás nélkül tolta be tekintélyes hímvesszőjét a legmélyebb ponthoz. A Haruno teste nyílvesszőként feszült meg a hasogatásra, mire a démon szívogatni kezdte a mellbimbóját.

Sakurának elkerekedett a szeme ijedtében, mikor egy másodpercre megpillantotta a szűrkés szárnyat.

Abban a minutumban Sasuke elfordította a fejét, és gondterhelten kihúzódott a lányból.

A Haruno vontatottan ült fel, mihelyst ruhájával eltakarta a véres combjának panorámáját. Sasuke hátat fordított neki, miközben jobb ökölbe szorított balkezét. 

– Mi a baj? – kérdezte pihegve Sakura – Valami rosszat csináltam?

– Többé ez nem fog megtörténi! – jelentette ki az Uchiha, mielőtt köddé vált.

*

Sasuke a zord kastély tetején jelent meg démoni alakjában. Haja, és szája kékes-szürkévé vált, az orránál fekete négyágú csillag húzódott. Hatalmas szárnyát kitárta, és mélyen beszívta a levegőt. Szinte érezte, ahogy a vére őrülten kering ereiben.

Az aktus során alig bírta türtőztetni magát, és végül eljutott arra a szintre, ahol már könnyen széttéphette volna az angyalt.

– Nocsak, rád sem ismerek – mondta Utakata unottan a tetőn fekve – Régóta nem mutatkozol már az eredeti alakodban, erre egy nő szűzies bájával képes kizökkenteni téged szenvtelenségedből.

Az Uchiha gyilkos pillantást vetett a vízi démonra, akinek megjegyzését szóra sem méltatta.

– Megerőszakoltad? – kérdezte sajnálattal Utakata – Gratulálok, te győztél. Porba döngölted teljesen. Kizárt dolog lesz a felépülése.  Enged meg, hogy elvigyem.

Sasuke egyetlen kiutat látott ebből a kaotikus szituációból, ha eltávolítja a lányt. Sakura mellett elveszítette a józanságát.

– Vidd el! A létezéséről sem akarok tudni! – adta ki parancsát a démonok uralkodója, mikor visszaöltötte korábbi formáját.

*

Az indulás előtti napon Sakura döntésre jutott. Az élete, mint sem ér már. Csak szenvedéssel, és megvetéssel telnek a napjai. Senkije sem maradt az égvilágon. A szerelem adott értelmet a sivár mindennapjainak, de annak a reményei is elillant. Oda akart menni, ahol szeretik.

Ezért Yakumot megkérte egy szívességre. A szolgálólány este bevitte neki az üvegcsét, mellyel megoldhatja a problémáját. 

Másnap reggel a Haruno bánatosan sétált kiscsomagjával a folyosón, mikor észrevette Sasuke Uchihát, aki egyetlen rideg pillantást vetett felé. A sötét tekintetben az érzelem szikráját sem vélte felfedezni, mégis roppant nagy boldogság árasztotta el. Azonban elfogadta a férfi döntését, ezért szomorúan oldalra állt, és lesütötte a fejét.

– Tudom, hogy semmit sem jelentek neked, ezért vedd el az életemet.

– Könnyedén megölhetnélek, de miért tenném? Örömömet lelem a szenvedésedben – közölte Sasuke míg tovább indult.

Sakura keservesen elmosolyodott, és szatyrából előhúzta az üveget. Ahogy kinyitotta felcsendült a csilingelő dallam, amire az Uchiha visszanézett.

Az angyal éppen meg akarta inni a fehér folyadékot, mikor a démon villám gyorsan kiverte a kezéből. A halált hozó ital pocsolyaként terült el a hideg kőpadlón.

Sasuke megszorította a lány vállát, aki sírva a földre csúszott. Tenyerébe temette az orcáját, míg teste didergett a zokogástól. Sakurának nem maradt semmije, és senkije. Saját fajtája megvetette, kiközösítette, és gátlástalanul oda vetették az ellenségnek. Már semmire sem vágyott csak egy kis kedvességre.

A démon dühösen figyelte a lányt, aki csak szeretettre vágyott, de nem kapta meg senkitől.

– Gyűlölj engem! Én öltem meg a szüleidet! Nekem a te gyűlölteted a legkevesebb!

A Haruno elárvult őzgidaként emelte fel a fejét. Világossá vált számára, hogy a könyörtelen Sasuke Uchiha bármit tehet vele, soha nem fogja megutálni.

– Hogy kérhetsz ilyesmit? Szeretlek, jobban szeretlek, mint a saját életemet! Sokkal jobban elszomorít az, ha nem lehetek veled, mint a szüleim halála – vallotta be érzéseit az angyal kétségbeesetten.

Sakura óvatlanul belenézet a férfi szemébe, amitől mentem elvesztette az eszméletét.

Eközben Sasuke kimonó ujjából kicsúszott egy fehér kígyó, aki erős izomzatával körbe tekeredett az angyalon.

Sasuke oda lépet foglyához, és karjai közé vette.

Abba minutumban egy buborék lebegett az Uchihához, aminek tükörképében Utakata elégedett profilja virult. 

– Maradj mellette, és véd meg az ártalmaktól.

Az üzenet befejezése után a gömb kipukkant.

*

Hipp-hopp elrepült két hónap, és Sakura élete egészen megváltozott. Finom kelmékben bújhatott, ínycsiklandó ételekből falatozhatott, azonban ennek ellenére a háló rabja volt. Az Uchiha kisajátította, a tulajdonaként kezelte. A szigorú őrizete alá került, ami elégedetlenséget szított a gonoszság lényei között.  

A lány összegömbölyödve szundikált, míg testét vastag dunyha melengette. Azonban forgolódni kezdet, mikor álmában újra megjelent a varjú.

A feketeség felé közeledett, aki lassan egy sötét alak formáját öltötte. Az idegen köpenyével fedte el személyazonoságát, azonban hangjának barátságos tónusa felismerhetővé tette.  

– Maradj mindig Sasuke mellett. Egyedül rászámíthatsz! Életed végéig a védelmeződ lesz!  

A Haruno közelebb akart menni a titokzatos férfihoz, de akkor váratlanul feltűnt a vezér madár, és vad károgásával hátrálásra kényszerítette a kíváncsiskodót.

 – Fondorlatos összeesküvést szőnek ellenetek! Akadályozd meg a beteljesülését! – utasította az idegen Sakurát, majd kámforrá vált.

Ezt követően az angyal felriadt, és ijedten forgatta a fejét. Szomorúan tapasztalta, hogy az ágy mellette lévő része üres.

Köhögve ült fel, és vállára terítette a szőrmés plédet. A kihűlt teájára meredt, aminek kis alátétjén két kapszula hevert. Manapság elég gyakran betegeskedett, már az is ledöntötte a lábáról, ha kicsit kiment a levegőre. Az erőtlensége miatt csak kísérettel sétálhatott, ezért szólongatni kezdte a szolgálóját. Azonban Yakumo semmi jelét nem adta annak, hogy kint lenne a közelben. Felsóhajtva felnyomta két tenyerével magát, és remegő térddel megindult kifelé.

Lassan eljutott a hatalmas vaskapuhoz, melynek két oldalát kígyó szobor vigyázta. Nyúlt volna a kilincsért, mikor megragadták a csuklóját. Az angyal rémülten fordította orcáját a férfira, akinek hosszú lila haja eltakarta a jobb szemét. Kusuna, az ismeretlen démon végig mérte zsákmányát, míg nyelvével benedvesítette a száját. Fekete kesztyűbe bújtatott kezével erőszakosan feljebb kényszerítette Sakura állát.

– A pletykák igaznak bizonyultak – állapította meg Kusuna, mihelyst az ajtó széttárult, és a tárgyalóteremben lévők két csoportra váltak, hogy a csont széken trónoló Uchiha látószögét ne zavarja semelyikük.

Sasuke az asztalra könyökölve a kézfejére billentette a fejét, miközben sötét íriszében megjelent a vörös virág minta.

– Enged el!

– Szégyen, hogy asszonyoddá tetted ezt a mihaszna nőt! Hová lett a méltóságot, Sasuke-sama?! – üvöltötte Kusuna, mikor a nyakánál fogva felemelte az angyalt, és a falhoz hajította.

Az Uchiha nyomban menyasszonya mögött termett. Karjával megfékeztette a támadás szelének erejét, míg Sakura feje a mellkasának csapódott.

Sasuke tenyerével eltakarta a kedvese szemét, hogy ne lássa valódi alakját. Ujjvégén a köröm éles karommá alakult. Sötét haja szürkés árnyalatúvá vált, és megnőtt. A vérszomja sűrű ködként kebelezte be a birodalom legapróbb zugát is. Alattvalói, és szövetségesei többsége verejtékezve rogytak térdre. Már-már úgy érezték, mintha láthatatlan kígyó folytatgatná őket.

Suigetsu cinikus mosolyra húzta a száját. Élvezetett nyújtott számára a vérrontás gondolta is. – Ezt az oldaladat még nem is láttam, Sasuke. Amint a lány veszélybe kerül elveszted a higgadtságodat. Azonban ha nem vigyázol, még te magad fogod megölni – gondolta Suigetsu, miközben Sakura szapora légzését figyelte.  

– Sasuke – suttogta a Haruno, mielőtt köhögésbe kezdett.

Az Uchiha bő kimonó ujjából kiugrott egy kígyó, mely hatalmasra tátotta a száját. Két tűhegyes fogáról folyamatosan csepegett lefelé a halálos méreg. A csúszómászó egyenesen a Kusuna nyaki verőerébe harapott.  

Suigetsu nem akart ki maradni a mókából, ezért cseppfolyóssá alakult, és az ellenséges pokolfajzat mögött tűnt fel. Ólom nehéz kardját megragadta, és szemrebbenés nélkül lesújtott. A vörös vér a környező falakra fröccsent.

Sakura gyomra émelygett a borzalmas szagtól. Gyengéden megérintette mutatóujjával a szerelme kézfejét, azonban meleg nedvességbe nyúlt ujjbegyével.

– Maradj veszteg! – dörrent fel a démonok ura – Jugo kísérd vissza!

A narancssárgahajú bizalmas enyhén leszegte az állát, majd szakadt lebernyegét a Harunora tette. A köpeny megtépázott kapucni részét alaposan az angyal orráig húzta, és ez után végrehajtotta a rá bízott feladatot.

A Hozuki a barátjához sétált tarkóra font karral.

– Szóval el akarod kerülni, hogy meglássa a valódi formádat. Csak nem félsz? – kérdezte a vízidémon felvont szemöldökkel.

– Az állításod téves – válaszolt nyersen Sasuke – Inkább tűntesd el a szemem elől ezt a mocskot.

Suigetsu felsóhajtott, majd legyintett az egyik szolgájának, hogy vigye el a holttestet.   

*

Pirkadatkor tért vissza a hálószobájába Sasuke, akinek nyomban nyakába ugrott a szeretője. Sakura csodálatos mosolya repedéseket eredményezett a démon érzelmeit elzáró vastag falon. Apránként lopta be magát a férfi szívében, mely mostanra teljesen befogadta.

Sasuke ébenfeketeségéből sugárzott a kitulajdonító sóvárgás. A finom puszik kidolgozott felsőtestén ajzó szerként hatottak rá. Követelőzve birtoka alá vonta a telt ajkat, és egyetlen mozdulattal megszabadította az angyalt a vékonyka szövet darabtól. Ez által a nőies domborulatok napvilágot láttak.

A Haruno gyöngéden lehúzta a szerelme széles válláról a fehér kimonófelsőt. Ámulatba ejtette a férfi magasztos teste. A sóvárgása türelmetlenné tette a fiatal nőt, ezért belenyúlt vőlegényének a nadrágjában, és ráfogott a merevedésre.

Sasuke belemarkolt Sakura hajába, és megcsókolta, majd végül teljesen átvette az irányítást. Gyorsan kigombolta a sliccét, és merev hímvesszője szabadutat kapott a gyönyör forrásába.

Sakura hangja betöltötte a szerelmi fészket. A kipirult orcája, a kéjes nyöszörgése elvette a démon eszét, aki alig bírta visszatartani ösztönös cselekvését.

Sasuke mindeddig roppant óvatosan bánt a lánnyal, hiszen nem akart kárt tenni benne, azonban a szörnyeteg énje más élvezett után epekedett. Ahhoz, hogy megfékezze a benne tomboló sóvárgást, bele harapott a szájába, melyből vér buggyant ki. Karma megnőtt, és megjelent a hártyás szárnya. Szélsebesen megperdítette a Harunot, és a falnak nyomta. Majd sötétszürkére színeződött szájával végig csókolta asszonya gerincvonalát.

Egyszer csak Sakura a tetőpontra érve megszédült, és a szerelme mellkasának csapódott. Tekintette elsötétült, és éles fájdalom nyílalt a hasában, amitől majd megveszett. Sikítva karmolt bele az Uchiha bicepszébe, míg záporesőként hullott a könnye.

– Szívem! Segíts! Rettenetesen fáj! – ordította az angyal kétségbeesetten.

Sasuke lefektette a lányt az ágyra, majd beadott neki két különböző méretű pirulát.

A Haruno a pocakjára tapasztotta tenyerét, majd érezte, hogy a férfi megérinti a kézfejét. Bár a látása tisztulni kezdett, a körvonalak még mindig elmosódtak körülötte. Azonban halovány részletet észrevett a szerelme démoni alakjából, de nem firtatta a dolgot.

– Jobban vagy? – érdeklődött az Uchiha, miközben a takaróval elfedte menyasszonya meztelen testét.

Válaszul csak egy pici bólintást kapott, de már ettől megkönnyebbült. Noha, nem mutatta jelét, de boldogság töltötte el, hiszen Sakura olyan kinccsel fogja megajándékozni, melyről nem is álmodott.

– Sakura, a védelmem alatt állsz, ezt soha ne feled. Senki nem bánthat, ameddig élek – jelentette ki Sasuke, mikor ujjával óvatosan arrébb tolt egy kósza rózsaszín hajtincset – Viszont a távollétemben nem hagyhatod el a szobát! Pihenned kell!

A Haruno ijedten felült, és esedezni kezdett a férfinak, hogy ne hagyja egyedül. Rossz előérzet késztette erre a hisztérikus viselkedésre, holott tisztában volt avval, hogy ezzel csak az Uchiha haragját szította.

– Fejezd be a nyavalygást! – dörrent fel a démon, mikor ében fekete tekintete átalakult a vörösen izzó sharinganná – A döntésemen nem változtatok!

Ezt követően Sasuke sarkon fordult, és megindult a kifelé, mikor hangos puffanást hallott. Hátra sandított, és észrevette a földön fekvő angyalt, aki remegő végtaggal próbálta ülőhelyzetbe tornázni magát.

Az Uchiha a választottja előtt jelent meg, és hosszan elnyúló árnyékával teljesen bekebelezte.

Sakura hátra döntötte a fejét, hogy láthassa a szerelme zord arcvonását. A vörösen izzó szembe révedt, és rögtön elnehezült a szemhéja.

– Ne menj el – suttogta halkan a Haruno, mielőtt elnyomta az álom.

Sasuke visszavitte a pamlagra az angyalt, és utána az enyhén szétnyílt ajkat vizslatta, míg végül megcsókolta.

*

Sakura aggodalmasan járkált fel-s alá az egyetlen biztonságot nyújtó vackában, miközben görcsölő hasán nyugodott a tenyere.

Próbált ugyan kisurranni átmeneti cellájából, azonban rá kellett döbbennie, hogy bezárták az ajtót. Hiába rázta a kilincset nem ért el vele semmit, csak csontig hatoló szúrás kényszerítette térdre. A kínzó gyötrelem csillapításaként siránkozva dőlt a földre. Segítségért kiáltozott, de senki nem tévedt be hozzá. Egyszer csak egy kígyó emelkedett az arca felé, mikor oldalra fordult. A hüllő villásnyelvével meg-meg érintette Sakura kipirosodott orcáját.

– Szerelmem! Ő lesz a te szemed, ameddig távol vagy?! – simogatta meg remegve a Haruno a csúszómászót.

Sakurát óriási bűntudat gyötörte, hogy az Uchihával haraggal váltak el egymástól. Csak azért fohászkodott, hogy épségben térjen vissza hozzá, amint lehet. Az imádottja nélkül eltöltött idő a szenvedések-szenvedésével fogja súlytani.

– Siess haza hozzám Sasuke-kun!