30. Háttérbe szoruló szív

  December huszadikán a Liuhe, azaz a Hat Harmónia-pagodája tizenharmadik emeletén a két rivális vezér egymással szembe ült az asztal két végén.
 A nyolcszögletű, gazdagon díszítettet torony alakú templom volt a gonosz fészke. A kínai milliárdos aljas ügyleteinek nagy része ezen a szent helyen zajlott. Fegyverkereskedelem, drog csempészet, meg amit az emberi elme eltudott képzelni.
 Az ország korlátlan ura, miképp elkerülje a gyanú árnyékát továbbra is nyitva tartotta a pagodát a pórnép meg a turisták számára. Azonban korlátozásokat vezetett be. Az ide látogatok csak a hetedik emeletig merészkedhetnek fel és reggel kilenctől este hatig lézenghettek a szentély környéken.
Jigen álszent, mézes-mázos vigyorral köszöntötte vendégeit, miközben két vérebe a széke két oldalán ácsorgott.
– Lazítsatok fiúk. Minek ez a hosszan tartó gyűlölködés? Deidara haza merészkedtél? Netalán a húgodat akarod meggyilkolni?
A hosszú, szőke hajú zsoldos erre vicsorogva meredt a bizarr külsejű alakra. Itachi megköszörülte a torkát, miképp elejét vegye a kirobbanó csetepaténak.
– Mellőzhetnénk az öreg Onoki családjának drámáját? Kurotsuchi-chan behódolt neked, és visszavonult.
– A rizikó továbbra is fen áll – dörzsölte meg állát kétkedően a kínai, amíg fő ellenségére sandított – Suigetsu Hozuki a probléma.
Sasuke cinikusan félmosolyra kunkorította vékony száját.
– Kitudja. Lehet, hogy van alapja az aggályodnak. Érdeklőd meg tőle. 
– Inkám megkímélem magam a hazugságaitól – könyökölt az asztallapra Jigen, mialatt összefonta az ujjait – Az ember manapság senkibe se bízhat. Árulok, bármikor akadhatnak bárhol. Nincs igazam?
 Kimimaro gyanakodva a főnökére pillantott. Ökölbe rándult a keze, ugyanis ösztöne rosszat sugallt számára. Nyílt titok volt, miszerint az alvilági csoportok fejesei között csak látszat barátság honolt. Érdek cimboraság, kapcsolatok, elenyésző számba akadt lojális szövetség. Azonban ennek hangoztatását kerülték.
– Mikor csap le a kaszás? A legváratlanabb alkalommal – adott választ kérdésére a kínai milliárdos, amint a tárgyalóterembe váratlanul belépet egy göndör, gesztenyebarna hajú alak.
A hozzájuk csatlakozó fiatal férfi némán előrántotta a revolverét, és hezitálás nélkül golyót küldött Kimimaro Kaguya felé.
 Sai és Deidara tüstént előkapták fegyverüket, hogy az Uchihák védelmét biztosítsák. Eközben a fehér sörényű véreb a vállához kapott, amelybe belefúródott a töltény. Vicsorogva fojtotta el a belőle kitörni készülő fájdalom zsivaját.
– Code?! Mire véljük az iménti akciót? – kérdezte Itachi felemelkedve ülőhelyéről – Vegyük ezt hadüzenetnek?!
 Jigen fülig érő mosollyal az arcán előhúzta világoszöld ingének mellzsebéből a bicskáját, melyet azon nyomban az alárendeltje vesejébe szúrt. A Kaguya felordított, mialatt előre dőlve megkapaszkodott az előtte lévő ülőalkalmatosság könyöklőjébe. Fájdalomtól sápadtan a hátsó hasfalába ágyazódott tőrhöz nyúlt, amit hezitálás nélkül kirántott.
Sai a mögötte lezajló dulakodásra vissza pillantott a válla fölött, amikor ismét egy golyó elsüvítő pukkanása töltötte be a teret. Bosszúsan beszívta a levegőt, hiszen Deidara újfent önhatalmúan cselekedett. A szőke hajú bérenc a plafonba eresztette a lőszert, azután merészen a milliárdos unokatestvére felé iramodott.
Code megnyomta a különböző formájú fülbevalója zárszerkezetét, majd fennhangon azt mondta az embereinek, hogy kutassák át a pagoda szomszédos környékeit. Az utasítás kiosztása alatt a gesztenyebarna fürtős ifjú arrébb oldalazott a támadójától.
– Vissza, különben porul jársz! – kiáltotta Code, aki lerántotta derékövéről az összetekert vasláncot, melyet ezidáig a szétnyitott ballonkabátja takart el – A veszett jószágoktól illik mielőbb megszabadulni. Még a végén a gazdájukba harapnak.
 Itachi felvonta egyik szemöldökét, ameddig megállásra parancsolta szolgáját. Azonban mikor azt tapasztalta, hogy Deidara tudatáig nem jutott el a hangja stratégiát váltott. Oroszlánként csapott le vérebére hátulról. Izmos karjával satuba fogta a begőzölt hím nyakát, aki üvöltve a falhoz kezdett tolatni.
– Térj észhez! Deidara!
– Sai, ártalmatlanítsad a veszett kutyát – szólalt fel Sasuke, még bizalmatlan sötét tekintetét egy percre se vette le a kínairól – Szükséges tanúinak lennünk a belső leszámolásodnak?
– Bizony, ugyanis ez a pondró ismét az orosz szuka után fut – közölte Jigen, amint haragosan az ifjabb Uchiha fivére mutatott – Felelj! Kiölte meg Konant?!
Kimimaro homályos látásával a főnökéhez lendítette a bökőt, aki rutinosan megragadta a csuklóját. Sasuke ördögi félmosollyal dőlt hátra a székben.
– Tayuya.
Sai másodpercek alatt sokkolta az őrjöngőt, aki görcsös vonaglással zuhant a földre.  
– Szánalmas bolond. Rosszul játszottál – mondta az orosz maffiavezér, ameddig felemelkedett pulpitusáról és oda sétált a fehér sörényű bérgyilkoshoz.
 A fiatalabbik Uchiha testvér két érdes tenyerét a zsoldos nyakára tapasztotta, majd szemrebbenés nélkül eltörte azt. A hangos reccsenés halálos csendet eredményezett. Jigen, és rokona jéggé dermedt, ugyanis ezzel eshetőséggel nem számoltak.
– Ilyen hidegvérű mészárlásra csak szörnyeteg képes – elmélkedett Code, mikor nehézkesen lenyelte a torkán képződött gombócot.
 A milliárdos hümmögve talpra állt, és cipő orrával megbökdöste a krumplizsákként elterülő holttestet. Azután hátborzongató röhögést hallattatott, miközben elismerten tapsolt párat. A riválisa valóban méltó a hírnevére. Le emelte nem létező kalapját nagyrabecsülése jeleként.
– Folytassuk a tanácskozást – javasolta Itachi visszaballagva a helyére – A takarító brigádot egyelőre mellőzük. Talán lesz újabb hulla is.

 

*

 Sakura Bali szigetének homokos tengerpartján bóklászott mezítláb. Az óceán hullámzása megszokottan simogatta a lábát, amibe a hőség miatt óvatosan bele csatangolt. Fekete, csipkés strandruhája rései közül szolidan kivillant a rózsaszín fürdőruháját.
Mikor a habok már elnyelték a csípőjét oldalra fordult és meglátta a gyors léptekkel haladó férjét. Lágyan a mosolygós ajka elé emelte kacsóját, mivel azt hitte hamarabb fel fog tűnni szerelmének a pajkos szőkése.
– Sakura! Elég a kóborlásból! Gyere ki! 

 A kislány csintalan dacoskodással megingatta a fejét és beljebb araszolt.
– Kapj el.
 Sasuke felsóhajtva a kristály tiszta óceánba gyalogolt. Az Uchiha nő boldogan az urához ballagott és kuncogva hozza bújt. Nedves mutatóujját a kőkemény mellkasnak nyomta és gyengéden egy lefelé vezető csík rajzolásába kezdett. A szabályos kockás hashoz érve Sakura megtorpant, hiszen reggeli előtt, még a puszijajival hintette tele az izom vonalat.
 Ez az öt nap élete legcsodálatosabb emlékeit őrizte. A mini nászút teljesen elfelejtettette velük a problémákat, csak egymással foglalkoztak. Gyönyörű, mesébe illő tájakon andalogtak, sokáig pihentek összebújva, és esténként lédús gyümölcsökkel etették egymást.
– Ez meg ne próbáld még egyszer – markolta meg kedvese vállát a maffiavezér – Ne merj, eltűnni mellőlem! Könnyen bajod eshetett volna most is!
A kislány telt szájával ó-betűt formált, mielőtt bűnbánón leszegte állát. Való igaz úszás terén abszolút nem jeleskedett, de az itt töltött napokban kitapasztalta meddig biztonságos bemerészkednie a kiszámíthatatlan kékségbe.
– Megértetted?!
Az Uchiha nő enyhén összerezzent, azután lábujjhegyre emelkedett és karjával átfonta a férje nyakát.
– Bármilyen távol is keveredjek tőled, mindig meg fogsz találni, ugye? – puhatolózott Sakura gyengéd megcsókolva a maffiavezért – Nincs mitől tartanom, hisz megoltalmazol az ártalmaktól.
A férfi két tenyere közé vette az babaarcot és kicsit lejjebb hajolva birtoka alá vonta az édes ajkat.
– Előlem képtelenség elmenekülni.
A kislány huncutul felkuncogott, ugyanis ma sikerült először észrevétlenül elcsámborognia. A hím rendszerint éberen aludt, tudniillik a legapróbb neszre is felrebbent a szemhéja, azonban a szigeten nyugodtan álmodott.
– Az imént mégis sikerrel jártam.
A maffiavezér fölényeskedve a választottja fejbúbjára fektette érdes kezét. A puszta tény már mulattatta, miszerint a kislány abba a téves hittbe ringatta magát, hogy nem vette észre távozását. Amint érzékelte az elsuhanó árnyékot a teste automatikus reagált. Az izmai megfeszültek, amíg ujjai ökölbe rándultak. A napszemüveg elrejtette a felocsúdását és addig maradt mozdulatlanul, ameddig a párja alakja köddé nem vált.
Pár perc elteltével felült a napozó ágyon, majd a kislány után eredt.
– Ez egyszer hibát vétettem – jelentette ki lágyan az Uchiha.

  Napnyugtakor a homokba ücsörögtek, míg a narancssárga árnyalatban pompázó hullámzást csodálták.
 Sasuke védelmező karjai közé zárta a feleségét. Állát a rózsaszín zuhatagba támasztotta, miközben lehunyta a szemét. Emlékezetébe véste a választottja gyönyörű mosolyát, őszinte szerelemi érintéseit, valamint édes pirongó orcáját.
Már-már neheztelt magára, amiatt, miképp belerántotta sötét világába. Ahol csak gonoszság, vér, illegális ügyek, és halál volt jelen. Ezzel a kiruccanással akarta kárpótolni Sakurát a jövőbe lezajló dolgokért.

 Hajnali kettőkor, amikor a kislány a legmélyebben szunyókált a maffiavezér kimászott mellőle az ágyból. A nyitott terasz ajtó előtt meg-meg libbent a fehér függöny, melyet a szellő fújdogált.
 Sasuke kisétált a faverandára, aminek kerti asztalán árválkodott a hamutálca. Az alfa hím felvette a pernyével szórt tárgyat, és a tömör korlátra tette. A vékony szájából kiálló cigarettát meggyújtotta az öngyújtójával, majd mélyen beleszívott. A sűrű, nikotinos füstöt az ég felé fújta, miközben privát okos telefonjában megnyitotta a névjegyzéket. A kereső fejlécbe beírta a kezdő betűt, mire feltárul a lehetőségek tárháza. Rányomott az ismerőse nevére, aki öt csengés után fogadta a hívását.
– Problémamentesen lezajlottak az ügyletek. A megbeszéltekre menjek? Úgy értem a kislány nem fog kíváncsiskodni? – érdeklődött finoman Suigetsu.
Az orosz maffiavezér lepöccentette a bagója leéget részét, mialatt füstkarikákat fújt ki szájüregéből. A Hozuki a néma válaszra reménytelenül felsóhajtott.
– Kedvelem a kicsikét, de azért lesz még gondod vele elég. Ne feled, egy kívülálló soha nem értheti meg a mi életvitelünket. Ebbe bele kell születni. Elég erős lesz ahhoz, hogy átvészelje a poklok-poklát?
– Hamarosan kiderül. Holnap fogd vissza magad.
– Oké, vettem.
Az Uchiha bontotta a vonalat és az üres éjszakai égre révedt. 

*

 Tayuya éppen a társalkodószoba aranysárga szófáján heverészett ezüstös, selyem, hálóköntösében, míg enyhén habzó pezsgőjét kortyolgatta. Karmazsin hajkoronája laza kontyba volt kötve a feje tetején, amíg fehér bőrén a shevajas testvaj illata érződött. Szempilláján könnycsepp csillant, ameddig orcáját a visszafogott pityergés csípte pirosra.
– Meghalt… – motyogta elcsukló hangon a ruszki úrnő – Elárult mindenkit… Valahol sejtettem, hogy így fogja végezni.

*

 A szálloda konyhájából nyíló hűtőkamra falához csapódott a ruszki úrnő, aki menten haragosan püfölni kezdte a megmentője mellkasát. Oroszul káromkodott addig, amíg Kimimaro be nem fogta tenyerével a száját. Átható zöld tekintetét az asszonyéba fúrta, mielőtt némán a nyughass szót szótagolta.
 Kintről trappoló moraj rázta fel a szelíd csendességet. Csapkodás, edény és evőeszköz csörgés párosult a biztonsági őrök munka végzésével.
A szakács kisegítőivel együtt a földre térdepelt, miközben értetlenkedésüknek hangot adtak.
 Magassarkú kopogás csitított el az ott dolgozó embereket. Egy szőke, hullámos frizurájú elegáns hölgy csatlakozott hozzájuk. Az egyenruhát viselő biztonságiak alázatosan meghajoltak az asszony előtt.
– Megtaláltátok?
 A kereső csapat kapitánya remegve rázta kopasz koponyáját. A félelemtől hangszálai felmondták a szolgálatot.
– Valóban? – érdeklődött kedvesen elmosolyodva Delta, míg füle mellé simította selymes hajkoronáját, és az alárendeltjéhez ballagott – Semmire kelő bagázs! – csattant el a megalázó pofon – Találjátok meg, különben lenyúzom a bőrötöket!
– Madárkám. Csillapodj. Vannak olyanok, akikkel nincs értelme összerúgni a port – lődörgött oda zordan jelenlegi neje mellé Jigen, majd látványosan a karórájára sandított – Hamarosan megérkeznek. Illő köszöntésbe kell részesítenünk az Uchihákat.
Delta morcosan beharapta az ajkát, ugyanis a fehér szmokingot viselő férje erősen megszorította vékony karját.
– Mióta lettél ilyen jó fiú? – sziszegte számonkérően a kínai milliárdosnő, amint kirántotta a végtagját a férfi markából és szembe perdült vele – Otthon bezzeg belátásom szerint intézhettem az ilyesfajta ügyeket.
Jigen finoman a szájához emelte a felesége kacsóját, hogy csókot pecsételhessen rá. Azután gyöngéden mutatóujjára csavart egy vékony hajfürt tincset. Delta fülében felragyogott a gyémánt fülbevaló, amely tökéletes kiegészítőként szolgált halvány kék estélyi ruhájához.
– Menjünk.
 A Kaguya férfi tüdejét könnyebb sóhaj hagyta el, amint főnöke távozott a főzőhelyiségből. Hirtelen fájdalom nyílalt a lábfejébe, tudniillik Tayuya aljas módon bőrcipőjébe nyomta tűsarkúját. Kimimaro automatikusan elfojtotta a ki kívánkozni vágyó nyögését, ameddig lekevert egy óriási pofont a pimasz némbernek. Belemarkolt a vörös frizurába, mely a durva gesztusra kibomlott a szoros kontyból.
– Hiányoztál – támadta le a férfi a ruszki úrnő rúzsos ajkát.
Tayuya a csók alatt kihúzta retiküljéből az apró pisztolyát, és volt szeretőjének gyomrához nyomta.
– Ölj meg. Légy hű az ígéretedhez – mondta kéjesen lihegve a Kaguya, ameddig a kecses nyakszirtet végig nyalta – Elárultalak. Mégis megkegyelmeznél?
Az orosz nő barna szemébe könnyek gyűltek és kipirult orcával eltaszította magától a hímet.
– Egoista barom! Már nem az vagyok, akit annak idején megismertél! Érzelem nélküli szörnyeteget teremtettél belőlem!
– Csak szánni tudlak a keserves életed miatt. Van férjed, van fiad, még sem vagy boldog. Miért? Talán azért, mert állandóan utánam epekedsz?
Tayaya mérgesen a férfi felé eredt, aki szomorúan lehunyt szemhéjjal egy felakasztott disznó mögé hátrált, amit nyomban a nőhöz lökött. A nemes asszonyság tűsarkúja alkalmatlannak bizonyult a fagyos talajon, ezért bár időbe észrevette a felé száguldó hústömböt, kitérni már nem tudott előle. A sertés tettem magával sodorva a vasszekrényhez passzírozta őt és nem eresztette onnan.  
 Kimimaro a kijárat felé eredt, viszont még egy utolsó pillantást lopott a szíve hölgyétől. Ahogy a cipőtalpa a küszöbre nyomódott megtorpant. Elegáns szövetnadrágjának hátsó zsebébe nyújt, amiből kivett egy galacsinra gyúrt papírfecnit. A káromkodó úrnő magassarkújának hegyes orrához hajította, majd sietve elhagyta a konyha vonzáskörzetét.      

*

 Sakon a nappalit külön határoló falnak dőlve hallgatta a felesége siránkozását. Ingerülten összerándult az ökle sértett büszkesége miatt. Hét évvel ezelőtt köttetett érdekházasságuk eleinte rengeteg konfliktus fialt. Mindketten elégé erős jellemmel rendelkeztek, plusz mivel a romantikus románc kimaradt a kapcsolatukból, ezért zavaró tényezőként tekintettek egymásra. Elenyésző szexuális életük ennek ellenére gyümölcsözőre sikeredett. Kilenc hónap múlva megszületett közös fiú gyermekük, Tadao.
A szürke hajú férfi kiemelte ujjaival a pizsamanadrágja gumirészéhez bújtatott papírfecnit, melyen a hívj fel szöveg szerepelt telefonszámmal.
 Tayuya meghallva a férje érkezésének lépteit, kecsesen letörölte a könnyeit. Megkeményítette mimikáját, miképp a hím ne lássa meg az iménti gyengeségének a jelét.
– Csöpp nyugtom sincs! Mit keresel itthon?! Rám fanyalodsz kivételesen?!
Sakon komoran az asszonyához araszolt, majd gúnyos vigyorral az orra elé engedte a megviselt papirost. Az orosz nő pupillája kitágult, hiszen a mögötte tornyosuló ura féltve őrzött kincsére akadt, amit gondosan az egyik kézitáskájának a mélyébe rejtett. Dühösen felpattant a díványról, azután pezsgőjének a maradékát a párja képébe fröcskölte.
– Ribanc! – üvöltötte türelmét vesztve a családfő, amikor gyors mozdulattal kicsavarta a kedvese karját – Esküszöm, ha nem az lennél aki, már réges-rég kinyírtalak volna! 
– Apa! Ne bántsd anyát! – rontott be az álmosságtól kábán egy vörös hajú kisfiú, aki menten lökdösni kezdte a teremtőjét.
Sakon bosszúsan felsóhajtott, ameddig megadóan elengedte az asszonyát. A hat esztendős tökmag büszkén az anyja karjába vetődött, és utána az apjával szembe fordult. Taknyosan gyúrmázta markában a papír zsebkendőjét, ami már annyira elhasználódott, hogy apró darabokba morzsolódott le a földre. Zöld pizsamájának jobb szára a lábszára felé volt felgyűrve, még a másik lelógott a bokájáig.
– Menj vissza aludni. Apával csak összeszólalkoztunk – suttogta gyengéden Tayuya Tadao fülébe.
A vörös hajú kölyök makacsul megrázta a fejét, de amint észlelte hímnemű szülője szigorú pillantását leszegte az állát.
– Hallottad! Nyomás vissza az ágyba!
Tadao hol az egyik-hol másik felnőttre révedt, akik rettentő szigorúsággal nevelték. Hétköznap az iskola után rendszeresen más-más különóra várt rá. Angol, francia, spanyol nyelv órák, valamint vívás, és karate. Ugyanakkor az összes tantárgyból jelesnek kellett lennie, mert ha becsúszott egy rosszabb jegy, nos, akkor minden elektronikai játékot megvontak tőle hét napra.
– Jó éjszakát – motyogta az orra alatt a gyerkőc visszaindulva a szobájába.
– Fogd vissza a gyászodat. Könnyen megeshet, hogy téged is árulás vádjával fognak megbélyegezni. Sasuke megtéveszthetetlen. Vajon, miképp reagálna arra a híre, miszerint az áruló Kaguyát siratod?
Tayuya hátat fordított az urának, és összefont karral a fapolcos szekrénysorhoz sétált. Egy bekeretezett kép bújt meg a legalsó állvány oldalába, mely hemzsegett az aláírásoktól. Ez az egyetlen fotó, amin a kemény baráti mag szerepelt. Közvetlenül az egyetem után készült, amikor megígérték egymásnak, hogy mindig támogató pillérei lesznek egymásnak. Suigetsu guggolva vigyorgott középen, mialatt lazán tartotta az ujjai között a bagóját. Sasuke oldalt, lehunyt szemhéjjal állt, mily módon minél kevésbé látszódjon a képen. Leeresztett karja végén halványan izzott a cigarettája. Neji a Hozuki mögött ácsorgott mosolyt erőltetve magára. Amíg Sakon diadalittasan magához ölelve csókolta a rövid, bubi frizurájú Tayuyát.
– Ne aggódj. A színészkedésbe profi vagyok. Elvégre hét éve tartom fent a boldog házasságunk látszatát.