1. Előzmények

~ Múlt ~ 

 A véres csatamező kopár földjén számtalan szörnyeteg, és védőszent teteme hevert. A lankás hegyvidék leharcolt bérceiben itt-ott feltűnt pár csontvázmaradvány, melyekből az alvilág dögevői csemegézett. A tollatlan fejű keselyűk a hullák szervezetét csipdesték, még varjú barátaik a sziklák tetején felügyelték a tájat. Váratlanul fülsiketítő károgást csaptak, amitől a nagyobb méretű madarak az égbe emelkedtek. A keselyűk bajjóslatúan köröztek a három hím démon fölött. Elől haladt a két Uchiha fivér, akik buzgón kutattak a legjobb préda után. Az élettelen testeket úgy dobálták szerte szét, mintha virágok közül gyomlálnák ki a dudvát. A tisztes távolságot tartó szövetségesük felsandított a szürke égboltra. Fekete kimonója felső része le volt tolva a csípőjéig, míg kockás hasán piros pettyek örvényletek. Vállig érő, sötétbarna haja eltakarta baloldali karamell színű szemét. Izuna Uchiha, a fiatalabbik testvér, érzékelve barátja lemaradását abbahagyta a lakmározást. Kézfejével hanyagul letörölte a szája környékén éktelenkedő vért, melyben egy-egy fekete hajszála beletapadt.
– Mi lelt téged? A szokottnál is közönyösebben viselkedsz. 
A nyálka démon a testvérpár felé fordult.
Izuna szilvakék, garbós lebernyeget viselt, fagyal árnyalatú öltözéke fölött. Heges kezével rámarkolt a kardja markolattára, ugyanis azt hitte, ellenség közeleg feléjük. Madara Uchiha ragadozó ösztönének teljesen átadva magát dézsmálta az ideálisnak tulajdonított zsákmányt.
– Haladjunk. Kotoha-sama durcás kedvébe van.
Ekkor váratlanul egy bal lábszár repült a hatfarkú szörnyeteg elé. Madara gúnyos vigyorral az arcán felállt. Piros mellkas páncéljára ütött, még sötét tekintettében felizzott a sharingan.
– Elintézem azt a gőgös némbert?!
– Bátyám, ne kísértsd a sorsot. A halál úrnőjével jobb békességbe lenni.
Váratlanul a nyálka démon összecsücsörítette a száját, melyből egy hatalmas buborékot fújt ki. Madara szarkasztikusan fel cöcögött, tudniillik sose rajongott igazán a neves ifjúért, aki a háttérből irányította a dolgok folyását.
– Ismét ránk bízod a piszkos munkát?
A sötét barna hajú férfi belépet az átlátszó vízgömbbe, mely nyomban feljebb lebegett a vöröslő földtől.
– Lepaktáltál a Yung törzs hadvezérével. Megosztod vele a hatalmadat, de jól vigyázz, ez kétélű fegyverré is válhat.
 Izuna lehunyt szemhéjjal hallgatott bölcsen, hiszen egyetértett barátjával. Yahiko számtalan fajtársukat ölt meg. Páratlan képessége vetekedett a legerősebb démonokéval is, erre még a bátyja plusz hatalomhoz is juttatta. Tény, hátsószándék vezérelte eme tettét, mivel ezáltal belső viszályt robbanthattak ki az ellenségnél. Viszont egy angyal ördögi erővel se kecsegtetett jóval.
Madara sértett büszkesége miatt lángra lobbantotta az egész hegységet. A varjak vad szárny csapkodással repültek fel, míg egy fiatal egyed későn ocsúdott fel. A perzselő tűzvész szilajként söpört végig a kietlen tájon. Porrá hamvasztva mindent, ami az útjába került. A sziklák olvadozni kezdtek, aminek következményeképpen kőlavina zúdult a szurdokba.
A fiatalabbik Uchiha a segítségért sopánkodó állatnál termet. Felkapta a tenyerébe, amíg szabad kezével a levegőbe suhintott. A villámgyors mozdulattól forró orkán támadt, mely teljes egészébe kioltotta az őrjöngő lángokat. A kő csuszamlás ámokfutását a fellegekből érkező villámok szabotálták. A sorozatos mennykő zápor apró kavicsokká morzsolta a szikladarabokat.
Madara a legmagasabb bérc tetején felügyelte az öccse bosszantó cselekedetét. Haragosan csípőre tette a kezét, még hosszú, fekete haját vadul csapkodta jobbra-balra a hegyvidéki szél.
Izuna, amint meggátolta a bátyja tombolásából eredő rombolást, vörösen izzó szemével felnézett. A fekete madár, mihelyst észlelte a vész elvonulását belecsípet a hím démon hüvelykujjába.
– Hálátlan jószág! – ugrott le rokonához az idősebbik testvér – Netán ellenem vagytok, öcsém?!
A fiatalabb Uchiha óvatosan fel dobta az állatott, mely rögtön a társaihoz szállt.
– A külsősök úgy vélik a védőszentek felé húzol. A ragadozó-zsákmány felállás megborulni látszik. Eltudod képzelni, milyen következményekkel járhat ez?
– Tartsd kordába a hőzöngőket! Az angyalok sorsa bevégeztetett!

*

 Éjszaka a Kazuko törzs határán kívüli nádasban Yahiko a csillagokat bámulta, miközben a nyers halba beleharapott. Ábrázatán undor suhant át, amint a nyelve megízlelte a pontyot. Töprengve oldalra biccentette a fejét, hiszen ezidáig a kedvenc ételének minősült a kopoltyús. Csalódottan felsóhajtott, ugyanis már egy hónapja éhezett. Gyümölcsök, zöldségek, és az állat húsok hányingert váltottak ki belőle. Ha pedig kínok-kínjával magába erőltette őket, akkor is kiéhezettség gyötörte. Vicsorogva dobta el a késői vacsoráját, mikor a bal kézfejébe égetett jel sanyargatni kezdte. Verejtékező homlokkal a hátára vetődött, még erejibe le-fel száguldott az ördögi átok.
– Így jár az, aki alkut köt egy démonnal – nyögte panaszosan a Yung hadvezér, mialatt bele mart a földbe – A zsarnok Eiichi uralma leáldozóba van. Pusztuljon a király!
Abban a pillanatban az állóvíz felszíne hullámokat sodort a part szélére. Yahiko verejtékezve felemelkedett, és a tűzrakásból kiragadott egy vastagabb botot. A fadarab tetején élénk láng éget, mellyel az estet világította meg.
A buzogánysás végére sétálva oldalra hajlította a sűrűn növő növényzetet, és megpillantott a tóban egy fürdőző hölgyet.
A lány felett papír pillangók repdestek, amíg valamelyikük a rövid, kék frizurában ékeskedő rózsára nem ereszkedett.
A narancssárga hajú férfi pupillája kitágult, és zavarába fel kiáltott.  
 Hé! Kisasszony! A szabadban fürdeni nem illendő!
A papír angyal riadtan merült le a habok alá. A Yung hadvezér menten a hölgy után ugort, és felhozta a felszínre. Az origami lepkék a férfira támadtak, aki nedves tenyerével lecsapta őket. Azonban ez az akció bőven elegendő volt ahhoz, hogy a lány kiszaladjon a partra a ruhájáért. Reszketve szorította a testéhez a vékony anyagot, amikor Yahiko botladozva vágtatott ki utána. – Várjon! Kisasszony! Bocsánat, amiért megijesztettem!
A papír angyal rémülten hátra szökkent, mikor a hím térdre rogyott, és mélyen előre hajolt. Hosszasan révedt az udvarias alakra, aki elnézéseket szajkózott. Már vagy tizenötször bánta meg bűnét, mire váratlanul oldalra dőlt, és fogait csikorgatva vergődött az iszapba.
A lány oda sietett hozzá, és kacsójával megérintette a hadvezér kézfejét. Amint ujjbegye az ördögi jelre tapintott felszisszent.
– Menj innen! Még bántanálak!
– Hagyj segítsek – mondta a papír angyal, midőn lehúzta a testét takaró textilt, és kispárna méretűvé hajtogatta.
 Yahiko kinyitotta barna szemét, és elvörösödve a másik oldalra hajtotta koponyáját. A fehér origami pillangók ismételten feltűntek, és az úrnőjük alakjára telepedtek ruhaként.
A papír angyal a szenvedő tarkója alá helyezte a párnát, mielőtt két tenyerébe zárta a démoni szimbólummal rendelkező végtagot. Az átok jel sanyargatása enyhült, még nem teljesen megszűnt.
A hadvezér csodálkozva felpattant, és megtornáztatta ujjait, amelyek ezidáig görcsösen feszültek.
– Elmúlt. Hogyan lehetséges? – értetlenkedett az angyalfi, mikor a lányhoz fordult – Ki vagy te? 
– Velem született áldás – felelte kedvesen a papír angyal – Örülök, hogy enyhíteni tudtam szenvedéseden.
– Nemes angyal lennél? Úgy hallottam a Hakushoku Hikari szigetén éltek. Messzire kerültél az otthonodtól.
A lány szomorkásan lesütötte tűzliliom színű szemét, mialatt bólintott. Honvágy csavarta össze a szívét, és egy könnycsepp folyt le orcáján.
– Jaj, nekem! Megríkattalak! – szökkent tehetetlenül a hölgyhöz a férfi, aki hirtelen azt se tudta mit csináljon – Mivel deríthetnélek jó kedvre?!
A papír angyalt megnevettette a teszetosza hím habitusa. Érdekes alakkal hozta össze a sors.
– Hihetetlen. Te tiszteled a fehérnépet?
– Még szép! – csattant fel büszkén, kidüllesztett mellkassal a hadvezér, mikor térdre ereszkedett a lány előtt, és összezárt ujjaival meglapogatta a kecses vállát – A nők olyanok, akár pillangók.
A kék hajú lány elpirult, és lágyan megérintette az angyalfi jobb kézfejét.
– Konan. Így hívnak.
Yahiko elvigyorodott, mielőtt kimondta a hölgy nevét. Romantikus idilljüket a Kazuko törzs katonái zavarták meg. A Yung hadúr eltávolodott a papír angyaltól, majd a csillagos mennybolton lévő növő hold előtt jelent meg.
Konan mutatóujjával megpöckölte a hajékét, melyből kihullott egy szirom. A kék virágszirom kifehéredett, és átalakult origami lepkévé. A pille gyenge szárnyával a hímhez repült, aki markába zárta, és kámforrá vált.
– Úrnő! Vissza kell térnie a palotába. Mamoru király aggódik önért.

*

 Másfél hónap telt el a véletlen találkozás óta. A daliás angyalfi szőrén-szálán eltűnt azóta, de Konan ennek ellenére is rendíthetetlenül várt rá.
 Az egyik harmatos hajnalon Konan a selyemköntösében kisétált az elő udvaron lévő teraszra. Kíváncsian körbe kémlelt, hiszen furcsa módon egy árva katona sem lézengett a közelbe. Gyanakodva összevonta szemöldökét, mielőtt felpillantott a lágyan sütő napra. A szolid fénysugár az arcát cirógatta addig, ameddig be nem árnyékolta valami az alakját.
Fent a magasban a hadvezér lebegett, barátságtalanul összefont karral.
A papír angyal hitetlenkedve kulcsolta össze ujjait, míg szíve hevesebb ütembe verni kezdett. Alsó teste origami lapokban szállt szerteszét, mialatt kinőt hatalmas papír szárnya. Tollpihékként lebbent fel a tiszta égre. Útja egyenesen a férfihoz vezetett, aki szomorkás vigyorral üdvözölte.
– Mamoru asszonya vagy. Ellenségek vagyunk.
– Nemes angyali mivoltom rontásként nyomja a vállamat. A népem feláldozott, miképp megmeneküljön a pusztulástól. Mindenki élettelen bábuként kezel, akivel kényük-kedvük szerint szórakozhatnak. Undorodok magamtól! – akadt el Konan hangja, midőn felrémlett benne a vénséges király szottyat teste, ami már számtalanszor telepedett rá – Mamoru csak a perverz függőségét éli ki rajtam! Boldog leszek valaha?
Yahiko keze ökölbe rándult. Lelkében féltékenység, és düh vert tanyát. Kazuko királya méltatlan minősült a szépséges hölgy birtoklására. Sóvárgott a tiltott gyümölcsre. Az a bizonyos éj csillapíthatatlan szenvedélyre lobbantotta őt.
Zsákszerű ruhájának övtáska részéhez nyúlt, miközben a kisasszony felé vette az irányt.
– Konan úrnő, mit kívánsz tőlem?
A papír angyal gondolkodás nélkül a Yung hadúr nyakába borult, és szenvedélyesen megcsókolta. Abban a pillanatban, ameddig ajkuk egymáshoz tapadt a fűszőnyegen megbúvó pára cseppek felreppentek, és körbe keringőzték a párt. A pirkadati fuvallat gyöngéden ébresztgette a nyugvó tájat. A pacsirták dallal köszöntötték az új reggelt, míg a palota lakóssága sürgölődésbe fogott. A kolosszus téglafal mentén elkábított katonák lagymatagan mozzanatokat tettek. Egy-egy őr ásítozva dörzsölte meg a látószervét, miképp elűzze álmosságát.
Yahiko bicepsze megfeszült, mihelyst érzékelte altató képessége foszlását. Szorosan ölelte a törékeny kisasszonyt, aki aggodalmasan belekapaszkodott a zsákszerű anyagba.
– Veszélybe vagy itt, ugye? – kérdezte a papír angyal, mikor kibontakozott a hím karjai közül – Óvatosnak kell lennünk. Nem akarom, hogy miattam bajba keveredj.
Konan lágy mimikája megkeményedett, mielőtt testéből papírlapok hullottak a földre. A különböző méretű papírosok befedték az összes kint tartózkodó őrszem alakját. Bebábozódott hernyóként izegtek, és ahogy fogyatkozott a levegőjük annál kétségbeesettebben próbáltak kitörni fogdájukból.
– Megölöd őket? – döbbent meg Yahiko a lány cselekedetén – Miattam nem szükséges ezt tenned. Ezzel csak gyengíted a Kazuko törzs védelmét.
– Egyszer az életbe önző leszek.
– Túl veszélyes. Könnyen lebukhatsz.
– Háborúk dúlnak. Bárhol lecsaphat az ellenség. A királynéra ki gyanakodna?
Az angyalfinak jó pár hölggyel akadt már dolga az évek során, ugyan is a hadjáratok borús emlékét csak az asszonyok tudták vele elfelejtetni. De ilyen leányzóval még soha nem találkozott.

*

 A küzdelmek megsokszorozódottak. A démonok és a védőszentek hosszúra elnyúló öldöklő csatái mellett belső viszály is tombolt. Azonban ebbe a borzalmas korszakban is akadt megnyugvás.
Yahiko amikor csak tehette meglátogatta szeretőjét, akivel rendszerint buja hancúrozást folytattak. Az összes döntésüket a szerelem vezérelte. Boldogok voltak, hiszen megtalálták a hiányzó felüket. Ketten alkottak egy egészet.
 Románcuk titkát a pitymallat vigyázta, addig, míg egyszer rájuk nem törtek. Mamoru király kiszagolta a háta mögött zajló hűtlenséget, és elégtételt követelt. Legerősebb katonáit csatasorba állította, miképp elvágják a Yung hadvezér menekülésének esélyét.
A narancssárga hajú férfi fizikai ereje felért egy száz fős armadával is. Ádáz küzdelmekben edzett testéről idegesítő legyeként hullottak a porba a harcosok. Álmot hozó hatalma elbágyasztotta a csöcselég tagjait, amit menten ki is használt. A hátára dobta a kisasszonykáját, és kitört a szűkös helyiségből.
A toronyhoz felvezető csigalépcsőn vágtatott, mikor hirtelen heves szélvihar tört fel. A tájfun erőszakosan felragadta a párt, és kitaszajtotta őket a tetőn. Ahogy a két angyal a szabad levegőre jutott a liget lombos fái óriás méretűvé sarjadtak. Az egyik megvastagodott törzsből vékony gallyak gyarapodtak ki, melyek elkapták a két szökevényt.
Konan alakja origami lepkékre bomlott, amik a hadúrt felé igyekeztek. Ekkor megjelent egy kopasz, szemöldök nélküli alak, akinek fehér szárnycsapása légörvényt keltet. A pillangók körbe-körbe forogtak az orkánban, még nem a lány visszaváltozott eredeti formájába. Szédülten zuhant lefelé, mikor alatta termet a tar fejű testőr, aki két kardját a királynéba döfte.
– Konan! – üvöltötte Yahiko, mire a két bokáját összeszorító ágat szétfeszítette – Pusztulj, Mamoru!
A Kazuko uralkodó arany, cifra díszítésű öltözetében merészen a Yung tábornok szemébe nézett. Alacsony, zömök alkata egyáltalán nem viaskodásra termett, de a szilárd föld, és növényzet védelmét élvezte. Lustaságának okából semelyik hadjáraton se méltóztatott részt venni. Helyette az otthona biztonságát élvezte.
Yahikot őrjöngve hasította ketté a tohonya vénség testét, de amint talpa a
cserepes tetőt érte a megsemmisített szervezet fadarabbá vált.

– A hírnevedből kiindulva többre számítottam. Micsoda csalódás – mondta csámcsogva Mamoru, aki sértetlenül az angyalfi mögött jelent meg – Nem vagy több egy elkényeztetett kölyöknél.  
Az ellenséges hadúr vicsorogva megfordult, míg kézfején felparázslott az ördög átkának pecsétje. Habzó szájából nyál csurgott ki, amíg látószervének írisze fennakadt. Az uralkodó undorodva befogta az orrát, mivel a szájnedv borzasztó szagot ontott.
Konan az őt átszúró pengék körül gyógyította a sebét, mikor megrezzent. Szörnyűséges energia lengte be a rezidenciát. Felismerte ezt a démoni aurát, melyben még több gonoszság forrt, mint múltkor.
– Édesem. Tarts ki – nyöszörögte a lány, aki nyomban papírlapokra robbant szét.
A pergamennek szélsebesen a hímhez hullámoztak, és mire elérték, visszatértek a női formájukhoz. Konan átölelte a tábornokot, aki a vállára hajtotta a fejét. Az ártó hatalom, ezúttal nem tudott időbe megtisztulni, aminek eredménye azt lett, hogy Yahiko kiharapott egy darabot a kisasszony nyakából.
– Milyen teremtmény vagy te?! – iszonyodott el Mamoru, aki parancsba adta a Yung hadúr meggyilkolását.
A papír angyal átfonta karjával a férfi tarkóját, miközben elgyengült térde a porba húzta. A mellette lézengő origami pilléket a király ellen uszította.
– Hozzá ne merj nyúlni!
– Ostoba tyúk! Neki szándékozott ajándékozni az áldásodat?!
Yahiko lassan magához tért, és réműlte kapott a kedvese után, aki ájultan dőlt hátra.
– Konan! Mit műveltem veled?!
A király testőre széttárt szárnnyal ereszkedett lejjebb a többiekhez, majd dühöngő szélvészt gerjesztett. Yahiko a torony beton falába csapódott, mielőtt elvesztette eszméletét.

*

 Mamoru három napig kínozta a szerelmeseket a palota börtönében. Yahiko csuklóját, bokáját, sőt még a nyakát is bilincs tartotta fogva, miképp nehogy elinaljon a rá váró kaszás elől. Testén több vérző, gennyes sérülés csúfolkodott. A kézfején viruló szimbólum belülről perzselte. Eltorzult orgánummal üvöltött, és rángatta a téglakövekbe épített béklyókat.
Konan a kezénél fogva volt felkötve a plafonhoz rögzített lánchoz. A kardok továbbra is a gyomrában éktelenkedtek, ami ahhoz vezetett, hogy a sebe elfertőződött.
– Haljam! Miként szerezhetem meg az áldásodat?!
– Ennek a titkát sírba viszem.
Az uralkodó felugrott a feleségéhez, és húsos, izzadt tenyerét a kecses nyakra tapasztotta. A papír angyal a lábával rúgkapált, ahogy a fojtás erősödött. Liluló orcája jelezte fogyóba lévő levegőjét, mielőtt csontjának reccsenése véget vetett szenvedésének. A kék frizurájában lévő rózsa rögvest elhervadt. Elszáradt szirmai lemorzsolódva hullottak a porba.
Yahiko zokogva gyászolta kedvesét, akinek utolsó percei felélesztették benne a bosszúszomjat. Fohászkodott Madara Uchiha ördögi segítségéért, azonban hiába várta, nem adományozta meg vele.
Éjfélkor arra ébredet, hogy hideg árnyék vetült rá. Kábultan pislogott előre, ahol egy piros páncélos alak ácsorgott. Hosszú, sötét, tépett haja, és vörösen izzó tekintette nyomban felismerhetővé tette személyazonosságát.
– Madara? – hunyorgott Yahiko kábultan.
– Elvette a józan eszedet ez a fruska – mutatott a lányra az Uchiha – A szövetségünk bevégeztetett. 
Yahiko cinikusan felröhögött. Bizalmat szavazott egy nyomorult démonnak. Naivsága megbocsáthatatlan bűnnek bizonyult. Madara a térdeplő védőszentnél termet, akinek durván bele mart sörényébe.
– Ég veled.
Amint túlestek a rövid búcsúzkodáson az Uchiha hamuvá égette az angyalfit. A pokolfajzat lehajolt a pernyéhez, és felmarkolt belőle egy keveset. A lágy szemcsék zuhatagként folytak le az ujjai között, aminek maradékát szét hintette a dohos cellába.
– Lelj békére a szerelmeddel Yahiko.

*

A Kazuko törzs territóriumát védő erdőség mélyen törökülésbe meditált a nyálka démon, akinek farcsontjából hat váladékos farok nőt ki. Tíz apró buborék tűnt fel a távolban, amik a mesterükhöz igyekeztek. Menetelésük alatt folyamatosan hallani lehetett a pukkanó robajukat, mire az utolsó a férfi ujjbegyére ereszkedett. A hím kinyitotta karamell árnyalatú szemét. Az átlátszó gömbben visszajátszódott a zárkában lezajló esemény. A szörnyeteg szájsarka felkunkorodott, mialatt kidurrantotta alattvalóját.
– Madara mindig is pocsékol hazudtál. Valójában a védőszentekkel való békére törekszel – nyilvánította ki az igazságot a nyálka démon – Kénytelen leszek választás elé kényszeríteni téged. Árulókra nincs szükségem!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése