~ Múlt ~
A
véres csatamező kopár földjén számtalan szörnyeteg, és védőszent teteme hevert.
A lankás hegyvidék leharcolt bérceiben itt-ott feltűnt pár csontvázmaradvány,
melyekből az alvilág dögevői csemegézett. A tollatlan fejű keselyűk a hullák
szervezetét csipdesték, még varjú barátaik a sziklák tetején felügyelték a
tájat. Váratlanul fülsiketítő károgást csaptak, amitől a nagyobb méretű madarak
az égbe emelkedtek. A keselyűk bajjóslatúan köröztek a három hím démon fölött.
Elől haladt a két Uchiha fivér, akik buzgón kutattak a legjobb préda után. Az
élettelen testeket úgy dobálták szerte szét, mintha virágok közül gyomlálnák ki
a dudvát. A tisztes távolságot tartó szövetségesük felsandított a szürke
égboltra. Fekete kimonója felső része le volt tolva a csípőjéig, míg kockás
hasán piros pettyek örvényletek. Vállig érő, sötétbarna haja eltakarta baloldali
karamell színű szemét. Izuna Uchiha, a fiatalabbik testvér, érzékelve barátja
lemaradását abbahagyta a lakmározást. Kézfejével hanyagul letörölte a szája
környékén éktelenkedő vért, melyben egy-egy fekete hajszála beletapadt.
–
Mi lelt téged? A szokottnál is közönyösebben viselkedsz.
A
nyálka démon a testvérpár felé fordult.
Izuna
szilvakék, garbós lebernyeget viselt, fagyal árnyalatú öltözéke fölött. Heges
kezével rámarkolt a kardja markolattára, ugyanis azt hitte, ellenség közeleg
feléjük. Madara Uchiha ragadozó ösztönének teljesen átadva magát dézsmálta az
ideálisnak tulajdonított zsákmányt.
–
Haladjunk. Kotoha-sama durcás kedvébe van.
Ekkor
váratlanul egy bal lábszár repült a hatfarkú szörnyeteg elé. Madara gúnyos
vigyorral az arcán felállt. Piros mellkas páncéljára ütött, még sötét
tekintettében felizzott a sharingan.
–
Elintézem azt a gőgös némbert?!
–
Bátyám, ne kísértsd a sorsot. A halál úrnőjével jobb békességbe lenni.
Váratlanul
a nyálka démon összecsücsörítette a száját, melyből egy hatalmas buborékot fújt
ki. Madara szarkasztikusan fel cöcögött, tudniillik sose rajongott igazán a
neves ifjúért, aki a háttérből irányította a dolgok folyását.
–
Ismét ránk bízod a piszkos munkát?
A
sötét barna hajú férfi belépet az átlátszó vízgömbbe, mely nyomban feljebb
lebegett a vöröslő földtől.
–
Lepaktáltál a Yung törzs hadvezérével. Megosztod vele a hatalmadat, de jól
vigyázz, ez kétélű fegyverré is válhat.
Izuna
lehunyt szemhéjjal hallgatott bölcsen, hiszen egyetértett barátjával. Yahiko
számtalan fajtársukat ölt meg. Páratlan képessége vetekedett a legerősebb
démonokéval is, erre még a bátyja plusz hatalomhoz is juttatta. Tény, hátsószándék
vezérelte eme tettét, mivel ezáltal belső viszályt robbanthattak ki az
ellenségnél. Viszont egy angyal ördögi erővel se kecsegtetett jóval.
Madara
sértett büszkesége miatt lángra lobbantotta az egész hegységet. A varjak vad
szárny csapkodással repültek fel, míg egy fiatal egyed későn ocsúdott fel. A
perzselő tűzvész szilajként söpört végig a kietlen tájon. Porrá hamvasztva
mindent, ami az útjába került. A sziklák olvadozni kezdtek, aminek
következményeképpen kőlavina zúdult a szurdokba.
A
fiatalabbik Uchiha a segítségért sopánkodó állatnál termet. Felkapta a
tenyerébe, amíg szabad kezével a levegőbe suhintott. A villámgyors mozdulattól
forró orkán támadt, mely teljes egészébe kioltotta az őrjöngő lángokat. A kő
csuszamlás ámokfutását a fellegekből érkező villámok szabotálták. A sorozatos
mennykő zápor apró kavicsokká morzsolta a szikladarabokat.
Madara
a legmagasabb bérc tetején felügyelte az öccse bosszantó cselekedetét.
Haragosan csípőre tette a kezét, még hosszú, fekete haját vadul csapkodta
jobbra-balra a hegyvidéki szél.
Izuna,
amint meggátolta a bátyja tombolásából eredő rombolást, vörösen izzó szemével
felnézett. A fekete madár, mihelyst észlelte a vész elvonulását belecsípet a
hím démon hüvelykujjába.
–
Hálátlan jószág! – ugrott le rokonához az idősebbik testvér – Netán ellenem
vagytok, öcsém?!
A
fiatalabb Uchiha óvatosan fel dobta az állatott, mely rögtön a társaihoz
szállt.
–
A külsősök úgy vélik a védőszentek felé húzol. A ragadozó-zsákmány felállás
megborulni látszik. Eltudod képzelni, milyen következményekkel járhat ez?
–
Tartsd kordába a hőzöngőket! Az angyalok sorsa bevégeztetett!
*
Éjszaka
a Kazuko törzs határán kívüli nádasban Yahiko a csillagokat bámulta, miközben a
nyers halba beleharapott. Ábrázatán undor suhant át, amint a nyelve megízlelte
a pontyot. Töprengve oldalra biccentette a fejét, hiszen ezidáig a kedvenc
ételének minősült a kopoltyús. Csalódottan felsóhajtott, ugyanis már egy
hónapja éhezett. Gyümölcsök, zöldségek, és az állat húsok hányingert váltottak
ki belőle. Ha pedig kínok-kínjával magába erőltette őket, akkor is kiéhezettség
gyötörte. Vicsorogva dobta el a késői vacsoráját, mikor a bal kézfejébe égetett
jel sanyargatni kezdte. Verejtékező homlokkal a hátára vetődött, még erejibe
le-fel száguldott az ördögi átok.
–
Így jár az, aki alkut köt egy démonnal – nyögte panaszosan a Yung hadvezér,
mialatt bele mart a földbe – A zsarnok Eiichi uralma leáldozóba van. Pusztuljon
a király!
Abban
a pillanatban az állóvíz felszíne hullámokat sodort a part szélére. Yahiko
verejtékezve felemelkedett, és a tűzrakásból kiragadott egy vastagabb botot. A
fadarab tetején élénk láng éget, mellyel az estet világította meg.
A buzogánysás végére sétálva oldalra hajlította a sűrűn növő növényzetet, és
megpillantott a tóban egy fürdőző hölgyet.
A
lány felett papír pillangók repdestek, amíg valamelyikük a rövid, kék
frizurában ékeskedő rózsára nem ereszkedett.
A
narancssárga hajú férfi pupillája kitágult, és zavarába fel kiáltott.
–
Hé! Kisasszony! A szabadban fürdeni nem
illendő!
A
papír angyal riadtan merült le a habok alá. A Yung hadvezér menten a hölgy után
ugort, és felhozta a felszínre. Az origami lepkék a férfira támadtak, aki
nedves tenyerével lecsapta őket. Azonban ez az akció bőven elegendő volt ahhoz,
hogy a lány kiszaladjon a partra a ruhájáért. Reszketve szorította a testéhez a
vékony anyagot, amikor Yahiko botladozva vágtatott ki utána. – Várjon!
Kisasszony! Bocsánat, amiért megijesztettem!
A
papír angyal rémülten hátra szökkent, mikor a hím térdre rogyott, és mélyen
előre hajolt. Hosszasan révedt az udvarias alakra, aki elnézéseket szajkózott.
Már vagy tizenötször bánta meg bűnét, mire váratlanul oldalra dőlt, és fogait
csikorgatva vergődött az iszapba.
A
lány oda sietett hozzá, és kacsójával megérintette a hadvezér kézfejét. Amint
ujjbegye az ördögi jelre tapintott felszisszent.
–
Menj innen! Még bántanálak!
–
Hagyj segítsek – mondta a papír angyal, midőn lehúzta a testét takaró textilt,
és kispárna méretűvé hajtogatta.
Yahiko
kinyitotta barna szemét, és elvörösödve a másik oldalra hajtotta koponyáját. A
fehér origami pillangók ismételten feltűntek, és az úrnőjük alakjára telepedtek
ruhaként.
A
papír angyal a szenvedő tarkója alá helyezte a párnát, mielőtt két tenyerébe
zárta a démoni szimbólummal rendelkező végtagot. Az átok jel sanyargatása
enyhült, még nem teljesen megszűnt.
A
hadvezér csodálkozva felpattant, és megtornáztatta ujjait, amelyek ezidáig
görcsösen feszültek.
–
Elmúlt. Hogyan lehetséges? – értetlenkedett az angyalfi, mikor a lányhoz
fordult – Ki vagy te?
–
Velem született áldás – felelte kedvesen a papír angyal – Örülök, hogy
enyhíteni tudtam szenvedéseden.
–
Nemes angyal lennél? Úgy hallottam a Hakushoku Hikari szigetén éltek. Messzire
kerültél az otthonodtól.
A
lány szomorkásan lesütötte tűzliliom színű szemét, mialatt bólintott. Honvágy
csavarta össze a szívét, és egy könnycsepp folyt le orcáján.
–
Jaj, nekem! Megríkattalak! – szökkent tehetetlenül a hölgyhöz a férfi, aki
hirtelen azt se tudta mit csináljon – Mivel deríthetnélek jó kedvre?!
A
papír angyalt megnevettette a teszetosza hím habitusa. Érdekes alakkal hozta
össze a sors.
–
Hihetetlen. Te tiszteled a fehérnépet?
–
Még szép! – csattant fel büszkén, kidüllesztett mellkassal a hadvezér, mikor
térdre ereszkedett a lány előtt, és összezárt ujjaival meglapogatta a kecses
vállát – A nők olyanok, akár pillangók.
A
kék hajú lány elpirult, és lágyan megérintette az angyalfi jobb kézfejét.
–
Konan. Így hívnak.
Yahiko
elvigyorodott, mielőtt kimondta a hölgy nevét. Romantikus idilljüket a Kazuko
törzs katonái zavarták meg. A Yung hadúr eltávolodott a papír angyaltól, majd a
csillagos mennybolton lévő növő hold előtt jelent meg.
Konan
mutatóujjával megpöckölte a hajékét, melyből kihullott egy szirom. A kék
virágszirom kifehéredett, és átalakult origami lepkévé. A pille gyenge
szárnyával a hímhez repült, aki markába zárta, és kámforrá vált.
–
Úrnő! Vissza kell térnie a palotába. Mamoru király aggódik önért.
*
Másfél
hónap telt el a véletlen találkozás óta. A daliás angyalfi szőrén-szálán eltűnt
azóta, de Konan ennek ellenére is rendíthetetlenül várt rá.
Az
egyik harmatos hajnalon Konan a selyemköntösében kisétált az elő udvaron lévő
teraszra. Kíváncsian körbe kémlelt, hiszen furcsa módon egy árva katona sem
lézengett a közelbe. Gyanakodva összevonta szemöldökét, mielőtt felpillantott a
lágyan sütő napra. A szolid fénysugár az arcát cirógatta addig, ameddig be nem
árnyékolta valami az alakját.
Fent
a magasban a hadvezér lebegett, barátságtalanul összefont karral.
A
papír angyal hitetlenkedve kulcsolta össze ujjait, míg szíve hevesebb ütembe verni
kezdett. Alsó teste origami lapokban szállt szerteszét, mialatt kinőt hatalmas
papír szárnya. Tollpihékként lebbent fel a tiszta égre. Útja egyenesen a
férfihoz vezetett, aki szomorkás vigyorral üdvözölte.
–
Mamoru asszonya vagy. Ellenségek vagyunk.
–
Nemes angyali mivoltom rontásként nyomja a vállamat. A népem feláldozott, miképp
megmeneküljön a pusztulástól. Mindenki élettelen bábuként kezel, akivel
kényük-kedvük szerint szórakozhatnak. Undorodok magamtól! – akadt el Konan
hangja, midőn felrémlett benne a vénséges király szottyat teste, ami már
számtalanszor telepedett rá – Mamoru csak a perverz függőségét éli ki rajtam!
Boldog leszek valaha?
Yahiko
keze ökölbe rándult. Lelkében féltékenység, és düh vert tanyát. Kazuko királya
méltatlan minősült a szépséges hölgy birtoklására. Sóvárgott a tiltott
gyümölcsre. Az a bizonyos éj csillapíthatatlan szenvedélyre lobbantotta őt.
Zsákszerű
ruhájának övtáska részéhez nyúlt, miközben a kisasszony felé vette az irányt.
–
Konan úrnő, mit kívánsz tőlem?
A
papír angyal gondolkodás nélkül a Yung hadúr nyakába borult, és szenvedélyesen
megcsókolta. Abban a pillanatban, ameddig ajkuk egymáshoz tapadt a fűszőnyegen
megbúvó pára cseppek felreppentek, és körbe keringőzték a párt. A pirkadati
fuvallat gyöngéden ébresztgette a nyugvó tájat. A pacsirták dallal köszöntötték
az új reggelt, míg a palota lakóssága sürgölődésbe fogott. A kolosszus téglafal
mentén elkábított katonák lagymatagan mozzanatokat tettek. Egy-egy őr ásítozva
dörzsölte meg a látószervét, miképp elűzze álmosságát.
Yahiko
bicepsze megfeszült, mihelyst érzékelte altató képessége foszlását. Szorosan
ölelte a törékeny kisasszonyt, aki aggodalmasan belekapaszkodott a zsákszerű
anyagba.
–
Veszélybe vagy itt, ugye? – kérdezte a papír
angyal, mikor kibontakozott a hím karjai közül – Óvatosnak kell lennünk. Nem
akarom, hogy miattam bajba keveredj.
Konan
lágy mimikája megkeményedett, mielőtt testéből papírlapok hullottak a földre. A
különböző méretű papírosok befedték az összes kint tartózkodó őrszem alakját. Bebábozódott
hernyóként izegtek, és ahogy fogyatkozott a levegőjük annál kétségbeesettebben
próbáltak kitörni fogdájukból.
–
Megölöd őket? – döbbent meg Yahiko a lány cselekedetén – Miattam nem szükséges
ezt tenned. Ezzel csak gyengíted a Kazuko törzs védelmét.
–
Egyszer az életbe önző leszek.
–
Túl veszélyes. Könnyen lebukhatsz.
–
Háborúk dúlnak. Bárhol lecsaphat az ellenség. A királynéra ki gyanakodna?
Az
angyalfinak jó pár hölggyel akadt már dolga az évek során, ugyan is a
hadjáratok borús emlékét csak az asszonyok tudták vele elfelejtetni. De ilyen leányzóval
még soha nem találkozott.
*
A
küzdelmek megsokszorozódottak. A démonok és a védőszentek hosszúra elnyúló
öldöklő csatái mellett belső viszály is tombolt. Azonban ebbe a borzalmas
korszakban is akadt megnyugvás.
Yahiko
amikor csak tehette meglátogatta szeretőjét, akivel rendszerint buja
hancúrozást folytattak. Az összes döntésüket a szerelem vezérelte. Boldogok
voltak, hiszen megtalálták a hiányzó felüket. Ketten alkottak egy egészet.
Románcuk
titkát a pitymallat vigyázta, addig, míg egyszer rájuk nem törtek. Mamoru
király kiszagolta a háta mögött zajló hűtlenséget, és elégtételt követelt.
Legerősebb katonáit csatasorba állította, miképp elvágják a Yung hadvezér
menekülésének esélyét.
A
narancssárga hajú férfi fizikai ereje felért egy száz fős armadával is. Ádáz
küzdelmekben edzett testéről idegesítő legyeként hullottak a porba a harcosok.
Álmot hozó hatalma elbágyasztotta a csöcselég tagjait, amit menten ki is
használt. A hátára dobta a kisasszonykáját, és kitört a szűkös helyiségből.
A
toronyhoz felvezető csigalépcsőn vágtatott, mikor hirtelen heves szélvihar tört
fel. A tájfun erőszakosan felragadta a párt, és kitaszajtotta őket a tetőn.
Ahogy a két angyal a szabad levegőre jutott a liget lombos fái óriás méretűvé
sarjadtak. Az egyik megvastagodott törzsből vékony gallyak gyarapodtak ki,
melyek elkapták a két szökevényt.
Konan
alakja origami lepkékre bomlott, amik a hadúrt felé igyekeztek. Ekkor megjelent
egy kopasz, szemöldök nélküli alak, akinek fehér szárnycsapása légörvényt
keltet. A pillangók körbe-körbe forogtak az orkánban, még nem a lány
visszaváltozott eredeti formájába. Szédülten zuhant lefelé, mikor alatta termet
a tar fejű testőr, aki két kardját a királynéba döfte.
–
Konan! – üvöltötte Yahiko, mire a két bokáját összeszorító ágat szétfeszítette –
Pusztulj, Mamoru!
A
Kazuko uralkodó arany, cifra díszítésű öltözetében merészen a Yung tábornok
szemébe nézett. Alacsony, zömök alkata egyáltalán nem viaskodásra termett, de a
szilárd föld, és növényzet védelmét élvezte. Lustaságának okából semelyik
hadjáraton se méltóztatott részt venni. Helyette az otthona biztonságát
élvezte.
Yahikot
őrjöngve hasította ketté a tohonya vénség testét, de amint talpa a cserepes tetőt érte a megsemmisített szervezet fadarabbá vált.
–
A hírnevedből kiindulva többre számítottam. Micsoda csalódás – mondta
csámcsogva Mamoru, aki sértetlenül az angyalfi mögött jelent meg – Nem vagy
több egy elkényeztetett kölyöknél.
Az
ellenséges hadúr vicsorogva megfordult, míg kézfején felparázslott az ördög
átkának pecsétje. Habzó szájából nyál csurgott ki, amíg látószervének írisze
fennakadt. Az uralkodó undorodva befogta az orrát, mivel a szájnedv borzasztó
szagot ontott.
Konan
az őt átszúró pengék körül gyógyította a sebét, mikor megrezzent. Szörnyűséges
energia lengte be a rezidenciát. Felismerte ezt a démoni aurát, melyben még
több gonoszság forrt, mint múltkor.
–
Édesem. Tarts ki – nyöszörögte a lány, aki nyomban papírlapokra robbant szét.
A
pergamennek szélsebesen a hímhez hullámoztak, és mire elérték, visszatértek a
női formájukhoz. Konan átölelte a tábornokot, aki a vállára hajtotta a fejét.
Az ártó hatalom, ezúttal nem tudott időbe megtisztulni, aminek eredménye azt
lett, hogy Yahiko kiharapott egy darabot a kisasszony nyakából.
–
Milyen teremtmény vagy te?! – iszonyodott el Mamoru, aki parancsba adta a Yung
hadúr meggyilkolását.
A
papír angyal átfonta karjával a férfi tarkóját, miközben elgyengült térde a
porba húzta. A mellette lézengő origami pilléket a király ellen uszította.
–
Hozzá ne merj nyúlni!
–
Ostoba tyúk! Neki szándékozott ajándékozni az áldásodat?!
Yahiko
lassan magához tért, és réműlte kapott a kedvese után, aki ájultan dőlt hátra.
–
Konan! Mit műveltem veled?!
A
király testőre széttárt szárnnyal ereszkedett lejjebb a többiekhez, majd dühöngő
szélvészt gerjesztett. Yahiko a torony beton falába csapódott, mielőtt
elvesztette eszméletét.
*
Mamoru
három napig kínozta a szerelmeseket a palota börtönében. Yahiko csuklóját,
bokáját, sőt még a nyakát is bilincs tartotta fogva, miképp nehogy elinaljon a
rá váró kaszás elől. Testén több vérző, gennyes sérülés csúfolkodott. A
kézfején viruló szimbólum belülről perzselte. Eltorzult orgánummal üvöltött, és
rángatta a téglakövekbe épített béklyókat.
Konan
a kezénél fogva volt felkötve a plafonhoz rögzített lánchoz. A kardok továbbra
is a gyomrában éktelenkedtek, ami ahhoz vezetett, hogy a sebe elfertőződött.
–
Haljam! Miként szerezhetem meg az áldásodat?!
–
Ennek a titkát sírba viszem.
Az
uralkodó felugrott a feleségéhez, és húsos, izzadt tenyerét a kecses nyakra
tapasztotta. A papír angyal a lábával rúgkapált, ahogy a fojtás erősödött.
Liluló orcája jelezte fogyóba lévő levegőjét, mielőtt csontjának reccsenése véget
vetett szenvedésének. A kék frizurájában lévő rózsa rögvest elhervadt.
Elszáradt szirmai lemorzsolódva hullottak a porba.
Yahiko
zokogva gyászolta kedvesét, akinek utolsó percei felélesztették benne a
bosszúszomjat. Fohászkodott Madara Uchiha ördögi segítségéért, azonban hiába
várta, nem adományozta meg vele.
Éjfélkor
arra ébredet, hogy hideg árnyék vetült rá. Kábultan pislogott előre, ahol egy
piros páncélos alak ácsorgott. Hosszú, sötét, tépett haja, és vörösen izzó
tekintette nyomban felismerhetővé tette személyazonosságát.
–
Madara? – hunyorgott Yahiko kábultan.
–
Elvette a józan eszedet ez a fruska – mutatott a lányra az Uchiha – A
szövetségünk bevégeztetett.
Yahiko
cinikusan felröhögött. Bizalmat szavazott egy nyomorult démonnak. Naivsága
megbocsáthatatlan bűnnek bizonyult. Madara a térdeplő védőszentnél termet,
akinek durván bele mart sörényébe.
–
Ég veled.
Amint
túlestek a rövid búcsúzkodáson az Uchiha hamuvá égette az angyalfit. A
pokolfajzat lehajolt a pernyéhez, és felmarkolt belőle egy keveset. A lágy
szemcsék zuhatagként folytak le az ujjai között, aminek maradékát szét hintette
a dohos cellába.
–
Lelj békére a szerelmeddel Yahiko.
*
A
Kazuko törzs territóriumát védő erdőség mélyen törökülésbe meditált a nyálka
démon, akinek farcsontjából hat váladékos farok nőt ki. Tíz apró buborék tűnt
fel a távolban, amik a mesterükhöz igyekeztek. Menetelésük alatt folyamatosan
hallani lehetett a pukkanó robajukat, mire az utolsó a férfi ujjbegyére
ereszkedett. A hím kinyitotta karamell árnyalatú szemét. Az átlátszó gömbben
visszajátszódott a zárkában lezajló esemény. A szörnyeteg szájsarka
felkunkorodott, mialatt kidurrantotta alattvalóját.
– Madara mindig is pocsékol hazudtál. Valójában a védőszentekkel való
békére törekszel – nyilvánította ki az igazságot a nyálka démon – Kénytelen
leszek választás elé kényszeríteni téged. Árulókra nincs szükségem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése