2. A korlátlan hatalom

~ Jelen ~

 

 A Kazuko birodalom számtalan klánnak adott otthon, akik harmonikusan éldegéltek egymás szomszédságában. A Shiawase palotában élő öreg király, Hiruzen Sarutobi jóságáról messze földeken is hallani lehetett. Mindig a népe érdekeit tartotta szemelőt, ezért is igyekezett a környező uradalmak vezetőivel fenntartani a békét. Elkeserítette már annak a gondolata is, miképp angyalok szegezik egymásnak a kardjukat. Azonban békés szemléletét csak párán vallották.
A Yung birodalom törzsei számtalan alkalommal akarták megszállni a földjét, de már jó ideje nem hallott felőlük. Az ellenség némasága rossz érzést keltett Sarutobiba, hiszen ösztönei azt súgták, hogy valami rettenetes dolog készülődik feléjük.
 A lenyugvó nap tüzes sugaraival vörösre festette az égboltot, mely még nagyobb nyugtalanságot gerjesztett a királyba. De ennek ellenére elhessegette bajjós képzelgését. A szobájában pöfékelt pipáján, miközben tárva hagyott erkély ajtaján berepült a Kaze no kuni fenntartósság hírvivő galambja. A szürke madár kimerülten ereszkedett le az öreg asztalára, amin egy szakés pohár hevert. Az állat belekortyolt a folyadékba, melynek már három-négy cseppje megrészegítette. Ide-oda dülöngélt, amíg nevetve a tenyerébe nem vette Sarutobi.
– Megártott az ital picuri? – kérdezte vidáman Hiruzen, aki az ágyára tette a szárnyast, és elvette tőle az apróra összehajtogatott levelet.
Az üzenet olvasása közbe a kandallóhoz sétált, és a piszkafabottal megdöfködte az égő fahasábokat. A homlokán tátongó mély ráncokba beleszánkáztak az izzadság cseppek, amiket menten letörlőt. Az irományt a tűzbe vetette, majd idegesen fel-alá kezdett járkálni.
– Szóval újabban vadászatokat folytatnak. Bármikor lecsaphatnak ide is – morogta az orra alatt az idős uralkodó, mialatt a szekrényéhez trappolt.
A kredencből előkotorta régi, molyrágta harcfelszerelését, amit menten magára húzott. Kopaszodó fejére tette szegecses szamuráj sapkáját, még fekete aláöltözőjére felcsatolta a páncélját.
A balkont körül ölelő kerítésnél termett, mielőtt felugrott a magasba, és kámforrá vált.  

 Éjfélkor az üres utcán mezítláb szaladt egy huszonnégy esztendős leány segítségért óbégatva. Nyomába két torszülött loholt. A kar nélküli, szőrős lábú patás szörnyeteg dobbantással jelezte társának, miképp kapják el a fürge zsákmányt. A földben úszó rája bestia az angyal talpa alá masírozott, mielőtt egyetlen lökéssel feljebb taszajtotta volna. A ragadozó árnyékként követte prédáját, miközben trutyis testével körbe fonta a rózsaszínhajú védőszentet.
– Hagyj békén! – kiabálta kétségbeesetten Sakura Haruno, aki tisztító hatalmának köszönhetően kiszabadult az ördögi lény fogságából.
A szőrős lábú patás kanári sárga szeme elkerekedett, még bevarrt szájréséből dünnyögő hang suhogott ki. Az angyal lány a kavicsos ősvényre leszállt, majd az öklével a talajra csapot. Az ütés erejétől a murvás föld darabokra töredezett, mialatt sűrű porfelhő képződött felette.
Ez idő alatt a rája torszülött mellkasán lévő kopoltyúból mérges gáz szivárgott ki, amely lebénította az összes élőlény szervezetét.
Sakura miután kievickélt a sötét ködből, egyből összetalálkozott a pokolfajzatokkal, akik rá várakoztak. Az angyal rémülten hőkölt hátra, ugyanis a távolba pusztító tűz lobbant fel. A kunyhók gyékényes tetején lángok táncoltak, még a lakosság visongva szétrohant.
– Korcsok! Mi a fenét műveltek?! – tűnt fel egy folyékony emberforma, aki apránként felvette szokványos kinézetét – Ha kiszöktök legalább feltűnés nélkül mészároljatok.
A Harunot a hideg rázta ki az új jövevény aurájától, aki előtt a két fenevad hajbókolni kezdet. Rendíthetetlenül esedeztek bocsánatért, miközben a vízi démon cápa fogsorával gúnyosan elvigyorodott. Cinikusan felröhögött, azután mutatóujjával megdörzsölte a füllyukát, mintha bedugult volna neki.
– Egy, kettő.
Suigetsu Hozuki ki se mondta a hármat, mikor a két teremtmény holtan oldalra borult. A bőrükön fekete villámok cikáztak, amik éles tűként szurdosták a húsukat.
– Elfelejtem figyelmeztetni őket, miszerint nem vagy éppen jó kedvedben. Áh, ennyi baj legyen.
– Tüntesd el a szemtanút – jelent meg a koromsötét éjszakába egy köpenyes alak, akinek izzó, vörös tekintettében vérszomj tombolt.
Suigetsu elvigyorodott, hiszen igényét kielégítő utasítást kapott. Ám abban a pillanatban a mennybolton csillagként felragyogott egy védőszent. Terjedelmes fényárral elvakította a gonoszság megtestesítőit, mialatt a lány előtt termet. A Hozuki a tenyerével fedte le lila látószervét, hiszen a makulátlan fényözön kezdte megtisztítani az ördögi kisugárzást.
– Sasuke! Hagy nyírjam ki a ribancot!
– Bízd rám.
A lebernyeges férfi sharinganja átalakult. Sötét íriszében bordó cseresznyevirág motívum rajzolódott ki, míg a rövid, szőke frizurájú asszonyon alakját fekete lángok ostorozták. Mebuki Haruno sikítva ereszkedett négykézlábra, miközben a leéget bőre nyomba gyógyulásba fogott. Egyetlen lánya aggódva ereszkedett le hozzá.
– Ne nyúlj hozzám! Ez a tűz porig éget!
 Ekkor váratlanul megérkezett a felmentő sereg a királyi tanácsadó, Shikamaru Nara vezetésével. A felkötött hajú férfi saját árnyékát összekapcsolta az ellenségével, ami által megbénította őket a mozgásba. Ezt követően Kiba Inuzuka merészen megrohamozta a két idegent, akik halvány jelét sem mutatták annak, hogy ki akarnának szabadulni. Az osztag kapitányának ez nyomban fel is tűnt, ezért megállására parancsolta a heves vérmérsékletű beosztottját.
Sakurának a szíve szorult össze az anyja szenvedése láttán. Összeszedve maréknyi bátorságát a titokzatos alakhoz futott, akinek ördögi hatalma elgyengítette. Alighogy oda ért hozzá térdre esett, és remegő kézzel belemarkolt a köpenybe.
– Ostoba! Menekülj! Ezek démonok! – ordította Shikamaru, midőn ördögi heherészés kúszott kígyóként a fülébe.
Kiba undorodva hátra ugrott, de mihelyst cipőjének talpa a földet érte a lába menten megremegett. – Könyörgök, kíméld meg az anyukámat!
Sasuke Uchiha ördögi félmosolyra húzta a száját, amíg megragadta az angyal nyakát, és felemelte. Sakura nyöszörögve érintette meg a szörnyeteg markát, ameddig a levegőbe kalimpált a lábával. Kecses alakját fehér fény vonta be, mely másodpercek alatt kámforrá lett. Egyenesen a bíbor cseresznyevirággal rendelkező tekintetbe nézett.
– Csodaszép – gondolta magában a Haruno, hiszen ilyen különleges szemet még soha nem látott.
Sakura akaratlanul eszmélt föl arra, hogy kacsóját a lebernyeges férfi porcelán arca felé nyújtotta. Ezután forogni kezdett vele a világ, és a sötét homályba pottyant.
Az Inuzuka riadtan sápítozott, ahogy a titokzatos pokolfajzat a karján hanyatt fekvő hajadonhoz hajolt, és megnyalta annak kulcscsontját.
– Fel akarja falni! – állapította meg a Nara, mikor az árnyéka vastag szalag szálanként tekeredtek a szörnyetegre.
Az Uchiha hümmögve vizslatta a testét szorító árnyakat, mielőtt könnyedén kiugrott volna az őt marasztaló kelepcéből. Shikamaru feljajdult, amíg a vad aura hátra tántorította. A bénító kötése csúfos kudarcot vallott, amely igencsak megcincálta magabiztosságát.
Földet megrengető robbanások rázták meg a falut, amikor a gigantikus tűzgolyó zápor a birodalomra rontott.
– Szórakozzunk! – ordította buzdítóan Suigetsu, aki cseppfolyós állapotba süvített a királyi tanácsadóhoz.
– Higgadj le. Elég zsákmányt ejtettünk.    
– Ha bántani mered megöllek! – mondta fájdalomtól elhaló hangon Mebuki, aki nehézkesen felemelte a fejét.
Ekkor a szél váratlanul az ocsmány korcsok halálhörgésének sirató dalát repítette el hozzájuk. Hiruzen, és az aggastyánok végre bevetették magukat. Apránként kezdték visszafojtani a fenevadak ámokfutását.
Sasuke gyilkos pillantást vetett a Haruno asszonyra, aki elgyengülve zuhant a kavicsos gyalogútra.
– Szánalmas népség – jelentette ki az Uchiha, mihelyst ledobta az eszméletlen lányt – Az elfajzottak maradékát a vénségekre hagyjuk.
– Velük végeztetted el a piszkos munkát.
A Hozuki morcosan felvonta szemöldökét, mivel a barátja a monológja alatt kámforrá vált. Csípőre tett kézzel felsóhajtott, mielőtt ő is kámforrá vált volna.

*

 Sakura magatehetetlenül lebegett a sötétség fellegében. Hosszú, rózsaszín frizurája a feje felett hullámzott, mintha vízbe lubickolt volna. Egyszer csak alakjára egy vele azonos magasságú kígyó tekeredett, amely lerántotta a mélységbe. A szívverése lelassult, a mellkasa elnehezült, de mind ezek ellenére meg se kísérelte a szabadulást. A pikkelyes hüllő védelmezte valamitől, ami az árnyak között bújt meg.
– Félsz? – hallatszott a mély orgánum.
– Nem, mert itt vagy velem.
A Haruno kinyitotta smaragd szemét, amibe visszatükröződött az álmaiban oly sokszor megjelenő köpenyes férfi külalakja. A kifürkészhetetlen hím felé nyújtotta a karját, amelyet hezitálás nélkül megragadott.
Az angyalnak abban a pillanatban felrebbent a szemhéja.
– Felébredtél – nyugtázta Sarutubi, aki az ágy mellé tolt széken ült – Szegény pára, pihenj tovább. Szükséged lesz a lelkierődre, hiszen az eddigi életed a feje tetejére fordult.
– Mi történt velem? Anyu jól van? Apu?
Az öreg király felemelkedett, és a hajadonhoz ballagott. Együtt érzően megérintette Sakura csuklóját, majd szomorkáson elmosolyodott.
– Semmire nem emlékszel?
A Haruno nehézkesen felült a matracon, és óvatosan a halántékához nyomta mutató, és hüvelykujját. Ahogy felderengett előtte a borzalmas éjszaka emléke fájdalom nyílalt a fejében.
– Elájultam. Elmentek a démonok?
Az idős király bólintott. Zavartan megköszörülte a torkát, ugyanis még kímélni akarta a szegény lányt a rossz hírektől. Vacillálva elhúzódott, mielőtt a barna vendégszoba ablakához sétált. Kinyitotta a nyílászárót, miképp a befülledt helyiséget felfrissítse. Az ablakpárkányra könyökölt, még a felkelő napra révedt.
Sakura az üvegből észrevette az öreg úr gondterhelt ábrázatát. Takarójának a szélét szorongatta, hogy a benne felgyülemlett kétségbeesést levezesse. 
– Hihetetlen, túlélted a velük való találkozást. Ám, ezáltal bemocskolódtál. A gonosz hozzád ért, ezáltal kitaszítottá váltál – hatásszünetet tartott Hiruzen, miképp a hajadonnak legyen ideje feldolgozni az információt – Menedéket adok számodra. Elég csapás sújtott téged. A szüleidnek nyomuk veszett. Feltételezhetően eltávoztak közülünk.
A Harunonak megremegett telt ajka, még szempilláján a könnyek igazgyöngyként csillogtak. A pissze orrhegyén, és az orcáján a sírás pirja mutatkozott meg. Árva szót sem szólt, némán siratta meg hozzátartozóit. Gyászával magára maradt, hiszen az égvilágon senkire sem számíthatott már. Rühes macskaként fognak belé rugdosni amerre jár.

*

 Jigoku fenntartóság erődítményében lévő elszeparált forrás területén fullasztó páragőz tette elviselhetetlené a levegőt. A bugyogó hévíz kibírhatatlan hője felhevítette a köves - csempés talajt, mely szétszórt pontokba olvadozásnak indult.
Sasuke Uchiha a vízgyűjtő szélén töprengett, még vizes, szálkásan izmos, jobb karját a sziklás peremre fektette. Fejét enyhén hátra biccentette, míg sötét hajvégéből záporként csepegett a ráragadt hévíz. Bal alkarján fekete kígyó tetoválás tekergett, melyet tizenéves korába érdemelt ki.
A meder medréből váratlanul felbukkant egy fehér pikkelyes hüllő, aki kék szemével fixírozta őt. A démon a tenyerét az jószág fejbúbjára tette.
– Hanyag munkát végeztek az ősök. Több száz év elteltével derül ki, miszerint léteznek még nemes angyalok. Lényegtelen. Úgy is megfognak halni.
Váratlanul a ködfátyolban egy alak körvonala jelent meg. A rejtőzködő személy alvilági nevetésére az Uchiha ingerülten felpattant, és csípőjére tekerte a törülközött.
– Takarodj.
– Hírvivő érkezett – felelte békésen a másik hím szörnyeteg, mikor homály fedte testével lejjebb hajolt.
Jókora patkány szaladt keresztül a perzselő kőúton. A termálvíz szegélyéhez érve két hátsó lábára állt, míg mellső mancsát felemelte.
– Romba döntötted a Kazuko birodalmat. Hozd elém a királyt élve vagy holtan – cincogta a rágcsáló, miközben reszketve szimatolt.
Az óriás fehér kígyó a habok alatt úszott az aprócska emlőshöz, ameddig kellő közelségbe nem került hozzá.
– Meg akartok ismerkedni az elfajzottakkal? Bárgyú lényeg. A fajtám szégyenei, de az angyal húsra ugranak.
Abban a pillanatban kitört rejtekéből a hüllő, és az emlős felé emelkedett. Fenyegetőn sziszegett, mialatt a gombszemű állatra támadt. A patkány kalapáló szívvel szökkent el a ragadozó elől, aki méreg fogait belé kívánta mártani.
– Gakushi-sama lehetőséget ad leányzó felkutatására. Rá vadászol, ugye? Hiszen ezidáig senki nem úszta meg a veled való találkozást.
Sasuke provokatívan hümmögött. Valóigaz a büszkeségén esett csorba azáltal, miképp életbe hagyta a nyomorult védőszentet. De furcsamód jobban felizgatta a rémült orca látványa, mint az ínycsiklandozó illat. A kínok-kínjába fogja részesíteni a rózsaszín angyalt, hogy kiélvezze szenvedésének minden pillanatát.
– Tame, hagyd! – parancsolt rá a fehér kígyóra a démonok ura – Legyen. Segítek a királyodnak. Hamarosan felkeresem.
Az Uchiha a csúszómászó mellett termet, aki nyomban hozzá dőlt. A rágcsáló bizalmatlanul révedt a pokolfajzatra, akinek kemény, kockás hasán a nedves cseppek száguldoztak lefelé. Egy démon ígéretét fenntartásokkal kellett kezelni, ugyanis bármikor megszeghették azt. Szégyenteljes jellemükből adódóan kockázatos döntés vállaltak mindazok, aki velük próbáltak meg szövetkezni.
Ekkor a titokzatos alak a markába zárta a patkányt, és kiszorította belőle a szuszt. A szőrős gombócot felhajította a levegőbe, majd amikor zuhanni kezdett eltűnt.
– Hm. Házhoz jött az ebéd.
Tame haragosan a hím szörny felé kapott, aki nevetve suhant el előle a gőzfelhőben.
– Te engedted szabadjára a korcsokat.
– Előled semmi se marad rejtve. Száműzetésre ítélsz, Sasuke-sama?
Az Uchiha markáns arcán ördögi mosoly suhant át. Sarkon fordult, és belegyalogolt a forrásba. – Nem. Távozhatsz!
 A homályos körvonal menten elillant. A fehér csúszómászó a gazdájához síklott, mielőtt ismételten lebukott a víz mélyére. A démonok ura a tartóoszlop gerendáján észrevett egy csüngő denevért, aki hatalmas barna szemével folyamatosan bámulta. A bőregér hirtelen ötlettől vezérelve elrugaszkodott a támfáról, és az alfa hímhez repült. A férfi közelébe érve felöltötte hölgy külsejét. Hosszú, narancssárga haja eltakarta nőies idomait.
– Képtelen beletörődni a vereségbe. Mi célból nevezted ki helyettesednek?
– Kontroll alatt tartom. A látszólagos hatalmával nem fog messzire jutni. Úgy irányítom a szálakat, ahogy akarom.
Fuanna visszaváltozott denevérré, és kijárat felé csapkod a szárnyával.
– Tudasd, Gakushival, hogy félév múlva átnyújtjuk neki Hiruzen Sarutobi fejét.