A rákövetkező hónapokban elégé jelentős
változások történtek, melyet senki se firtatott. Elszakadtak kötelékek vagy
éppen régiek erősödtek meg még jobban.
Február tizedikén a Hozuki rezidenciában egy
kisebb összejövetel zajlott. A lakáj az utoljára érkező vendégeket kísérte be a
méz árnyalatú társalkodó szobába, ahol már tombolt a harsány jókedv. Suigetsu,
és Sakon egymás után húzták le a szeszes italokat, miközben régi emlékeken röhögcséltek.
Tayuya éppen az ablaknál tárgyalt telefonon, miközben mutató-és középsőujja
között kecsesen fogta a vékony cigaretta szálat. A hófedte előkertet nézte,
ahol vígan szaladgált a bernáthegyi eb. A méretes kutya a szállingózó
hópelyheket kapdosta befelé nyálas pofájába.
Mikor
a társaság felfigyelt a belépő komornyik mögött lévő barátjukra, hangos
óbégatással üdvözölték.
–
Egyedül?! – kiáltott fel neheztelőn a házigazda, amint előre lódult. Félre
hessegette az inast, majd kíváncsian kikukkantott a folyosóra – Otthon hagytad
őket?! Gonosz vagy! – nyújtotta el a mondatokat a férfi, míg mérges
pillantással sújtotta az Uchihát.
–
Jönnek, mihelyst az öleb csodálását megunják.
–
Sarada, apa vár minket. De megígérem, hogy később kijövünk még – állt fel az
Uchiha nő, magához ölelve gyermekét, aki menten elpityeredett.
A hallban Sakura előkotorta oldaltáskájából a
plüss katicabogarat, amelyet a csöppség nyomban eltolt. Ezután az anyuka
felsóhajtva bedugta az elrejtett cumit a kisbabája parányi szájába.
–
Nocsak. Elhozott titeket. Ez hihetetlen – sétált oda hozzájuk egy rövid, fekete
hajú hölgy, tradicionális kínai ruhában – Megbántad már ugye, hogy találkoztál
vele? Megszökni se tudsz előle, igaz?
–
Tessék? – kérdezte értetlenkedve az Uchiha nő.
Ekkor váratlanul a komornyik mézes-mázos
hangja szakította félbe a szokatlan beszélgetést. Jófiúsra fésült, összevegyülő
frizurája, és kecskeszakálla valamiféle különleges tekintélyt kölcsönzött neki.
Méregzöld zakójának mellzsebéből elővette láncos zsebóráját, majd
elfüttyentette magát. Színészkedve hosszúkás arcára tette a tenyerét, miközben
azt hadoválta, miképp hamarosan fel kell szolgálniuk az ebédet.
–
Asszonyom, legyen szíves csatlakozni az urasághoz. Hiányolja jelenlétét.
A
kínai nő undorodva félre húzta sebes ajkát, mialatt a férjura talpnyalója
gyomorforgató hízelgéssel a megszeppent hölgyeményhez poroszkált. Kérdezés
nélkül nyúlt a csemetéért, mire az édesanya hátrébb húzódott. Védelmezőn
magához ölelte a leányát, és bizalmatlanul a lakájra sandított.
–
Kérem, bocsássa meg közvetlenségemet. Csupán átakartam venni az apróságot,
addig, amíg lesegítem önről a kabátját.
Sakura
halk suttogással elutasította a kedves felajánlást, azután a fehér, arany
növényi motívummal díszített, hajlított karfás székre ültette pulyáját. Lehúzta
liliomfehér, hosszú kabátját, amelyet az ajtó mellett lévő állófogas egyik
szabadon maradt rudjára akasztott. Kibújt fekete bokacsizmájából, aztán kicsit
megigazgatta térdig érő szoknyáját.
A nappaliban menten megszűnt a lárma, amint a
Kislány átlépte a küszöböt. Sakon a poharát a szájához préselte, miképp
eltakarja a széles mosolyra görbülő szájsarkát. Képzeletben már dörzsölte is a
tenyerét, ugyanis vehemens neje brutálisan kiszokta csinálni verbálisan a
vetélytársait.
–
Kurotsuchi, mily öröm, hogy elmúlt a migréned. Mostanság a nyavalyák nem
kímélnek...Szenvedsz, mint a dögrováson lévő kanca – kuncogott ördögien Tayuya,
mialatt a kínai némberhez ballagott. Sötétlila bodyjának a dekoltázs részéből
előhúzott egy piros ázsiai szerencse tasakot, amit a házúrnője kezébe nyomott –
Használd egészséggel.
Kurotsuchi
felháborodotton hátrébb szökkent, és eme gyors mozdulattól a földre hullott a meglepetés
zacskóka.
Sakura
semmit sem értet az orosz nyelvből, de a feszült légkört minden porcikájába
érezte. Bal csípőjére ültette leányát, és a piros batyuhoz indult, hogy
felvegye. Éppen leakart guggolni érte, mikor a férje rászólt.
Tayuya,
és kínai nő kíváncsian felfigyeltek, mivel ők teljesen megfelejtkeztek a
kívülálló szukáról.
Sasuke
oda ment a választottjához, és ő vette fel a szerencse zacskócskát.
–
Bébi, ajándékot illetlenség visszautasítani. Talán jót fog tenni számodra –
szólt közbe a Hozuki oldva a kényelmetlen hangulatot.
–
Gyalázat! A díszvendéget nem is köszöntöttük illően! – gyalogolt a Kislányhoz
Sakon, vodkájával a markába – Fenékig! – parancsolt rá a szürke hajú hím az
Uchiha nőre.
Sakurának
bár ötlete se akadt arra, mi a csudáról szövegel ez az alak, annyit
megállapított, hogy az ivást erőlteti. Kedvesen megrázta a fejét, a férfi
tudtára adva ezzel, miképp nem élne a felkínált lehetőséggel. Viszont ebbe nem
igazán tudott beletörődni Sakon, ezért indulatosan a szelídség felé nyomta az
alkoholt. Hirtelen arra eszmélt fel, miként alkarját erősen megragadta Sasuke.
–
Hagyd. Még szoptat. De ha ihatna is, akkor se tenné.
Sarada
az apukája felé kapdosott kicsinyke kezecskéjével, meg amennyire bírt előrébb
dőlt. Amikor azt tapasztalta, miképp nem éri el a célját, csendes nyöszörgésbe
kezdett. Az Uchiha elengedte a barátja végtagját, majd átvette vérét, és a
magasba emelte. Utána lejjebb eresztette, miként orrhegyük összeérjen, és
piszézni kezdtek. Végül a kicsi lány az apja vállára dőlve szopta tovább a
cumiját.
–
Állandóan a szájába van ez a vacak. Megbeszéltünk valamit Sakura. Jó lenne, ha
ahhoz tartanád magad.
–
Csak ezzel nyugszik meg…
–
Oké, ez sokként hatott rám. Mióta foglalkozol a kölykökkel? Mit csináltál vele?
– érdeklődött hökkenten Sakon az Uchiha nőhöz fordulva.
–
Feleslegesen törőd a nyelved. Sakura, kizárólag japánul ért. A kérdésedre
válaszolva, Sarada, az egyetlen gyermekem.
*
A karamell árnyalatúra festet étkezőben egy
cselédlány zsúrkocsin tolta be a gyertyákkal tűzdelt orosz krém, és prágai
tortát, melyet víg taps kísért trombita harsogással. Mindkét édesség alkotáson
harminckét darab gyertyaszál éget. Tadao felhőtlen boldogsággal fújta parti
hangszerét, miközben felpattant a székről s mamája nyakába borult. A ruszki
úrnő szeretetteljesen ölelte át a vörös hajú fiát, akinek pofiját szeplők
tarkították.
A
Hozuki lemaradva a köszöntésekről csalafinta vigyorral benézett az étkezőbe.
Majd hangosan megköszörülte a torkát, mire az összes tekintet rászegeződött.
–
Tayuya, enged meg, hogy elsőként adjam át az ajándékodat.
A
vörös hajú asszony bizalmatlanul felvonta egyik szemöldökét. Felállt a párnával
fedett ülőalkalmatoságról, és csőpöre tett kacsóval a hím felé indult.
Suigetsu
színpadiasan oldalra lépet egy nagyot, miképp a vendégek jól láthassák, és a
fal mögül kihúzta a piros, fehér pöttyös banyatankot.
–
El kél az asszonyállatnak ebbe a korba – röhögött a hasát fogva a férfi,
mielőtt a ruszki úrnő méregtől vöröslően lekapta a puha mamuszát, és a pimasz
fráterhez vágta.
–
Kibelezlek, te kispöcsű rohadék! Azt is megbánod, hogy az anyád kinyomot a
hüvelyéből!
Sakon
az asztalon könyökölve szegte le a koponyáját, miként széles mosolyját
leplezze. Azonban a bent tartott nevetés szüntelenül rázta a testét.
–
Mint a régi szép időkben. Semmit nem változunk – nyilvánította ki a tényeket
szürke hajú alak, mikor a vele szembe ülő Kislányra pillantott – Sasuke
beavatott a sztorikba?
–
Hát… – motyogta Sakura, mivel erre nem tudott mit válaszolni – A múltjáról
kapcsolatba hallgat.
–
Gondoltam – felelte unottan Sakon, mikor a maffiavezérhez fordult – Szégyelld
magad, haver! Minket legalább megemlíthettél volna neki!
Az
Uchiha finom mozzanatokkal meglötyögtette a kristálypoharába lévő vodkát, azután
nagyot húzott rajta.
*
Shin leállította a fekete terepjáró motorját,
melynek hátsó, és oldalsó lövésálló ablakai árnyékolva voltak.
–
Mára ennyi, Shin! Menj!
A
véreb engedelmesen bólintott, kipattant a vezetőülésről, és becsukta az ajtót.
Sakura csodálkozva a férjére sandított, aki a
késő délutáni szivarozás óta sokkalta ingerültebbé vált. Haza felé úton is
hiába érdeklődött a hogyléte felől, válaszra se méltatta. Csak a lesötétített
ablakon kémlelt kifelé.
–
Drágám – érintette meg a Kislány aggódon a párja kézfejét.
–
Fogd be! Irritál sopánkodásod…
Az
Uchiha nő durcásan átmászott a maffiavezéren, hogy kiszálljon a kocsiból.
–
Itt se vagyok, ha zavarok. Menj vissza a sznob barátaidhoz. Közéjük való vagy –
csapta rá pufogva szerelmére az ajtót. A másik oldal felé sétált, hogy kivegye
alvó gyermekét a babaülésből, de akkor megcsapta a fülét a kilendülő nyílászáró
hangja. Pár szemrebbenés alatt utolérte őt a férfi, és a pufajka kapucni részét
megragadva visszarántotta.
–
Ostoba némber! Semmiből sem tanulsz – lökte a gépjárműhöz az Uchiha a
választottját, majd lenyomta őt a motorháztetőre.
Sakura
reszketve ficánkolt, hogy szabaduljon csapdából, de a hím felgyűrte a szoknyát,
és lejjebb szaggatta a nejlon harisnyát rajta.
–
Könyörgők, ne tedd! – kiabált sírva fakadva az Uchiha nő, mihelyst meghallotta
a lehúzott cipzár recsegését – Nem akarom!
A
maffiavezér erre belemart a felesége hajába, enyhén feljebb húzta, majd azzal a
lendülettel bele is verte a fejét a kemény felületbe.
–
Az enyém vagy! Azt csinálok veled, amit akarod – vetette oda nyersen Sasuke,
amint merevedő hímtagját belenyomta a Kislányba, aki felsikítva mélyesztette
körmét a tenyerébe.
Sakura próbált ellenállni, de az Uchiha
sokkalta erősebbnek bizonyult nála. Sarada az anyukája kétségbe esett zokogására,
és síkkantásaira felriadt, és osztozva szomorúságán hisztérikus bőgésbe kezdett.
–
Hagyd abba! Nagyon fáj! – szisszent fel a nő elakadt lélegzettel. Enyhén
szétnyílt ajakkal zuhant a motorháztetőre, és szaporán pihegve meredt a parkoló
plafonjára. Szétterpesztett lába között Sasuke magaslott, aki mély, férfias
nyögéssel ért el a csúcsra. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, és pár
pillanatnyi pihenés után ki húzódott az asszonyából.
A
Kislány érezte a belsőcombjára lassan lecsorduló vért. Vörösre csípett szemét
lehunyta, mialatt szégyenkezve összébb zárta a lábát. Világoslila blúzának a
gombjainak többsége leszakadt, míg tejtől duzzadó mellén piros foltok
éktelenkedtek.
A maffiavezér a vére hangos hisztériájára
hüvely-és mutató ujjai közzé fogta orrnyergét, és haragosan összeráncolta
homlokát.
–
Sápítozás helyett hallgattasd már el! Szétrobban a fejem! Annyira unom már,
hogy jó fiút kell játszanom! Semmilyen élvezetett nem tudsz nyújtani a dugásba!
– adta ki a benne tomboló mérget az Uchiha, ameddig hátra fordult, és felhúzta
a sliccét.
Sakura
mozdulni sem mert, elfojtva szipogott, míg lassan felemelte karját, hogy
tenyerébe temesse arcát. A fokozatosan távolodó léptek neszét elnyelte a
csöppség levegő után kapkodó üvöltése. Az anya felemelkedett kényelmetlen
fekhelyéről, gyors mozdulattal lejjebb húzta a szoknyáját, és a kislányához
szaladt. Kitépve az ajtót kicsatolta csemetéjét, és a karjába kapta. Csitítva
dajkálta, a bőgéstől köhögő babáját, mialatt elgyengült térde a földre rogyott.
–
Semmi baj kincsem. Ne félj… Itt vagyok…
Sai a parkoló széles, viszonylag meredek beton
útján baktatott lefelé az ujján pörgetve a kulcscsomóját. Éles fülének hála
meghallotta az úrnője bánatos, vigasztaló hangját. A falhoz lapult, és
észrevétlenül kikémlelt rejtekéből. A pupillája kétszer akkorára tágult, mert
elégé ramaty állapotba találta az Uchiha nőt. A vállára vetett bőrdzsekijét a
hóna alá kapta, és oda rohant a Kislányhoz, majd leguggolt hozzá.
–
Sasuke tette ezt veled, ugye?
Sakura
rémülten a bérgyilkosra kapta a tekintetét, azután a szájába harapva leszegte
koponyáját.
– Elment – emelkedett fel a bérenc a kijárat felé révedve – Bíztam
abba, hogy zökkenő mentesen lemegy a parti. De ha ez a négyes összekerül, abból
nem származik köszönet.
A Kislány lehunyta a szemhéját, mert tény,
miként kirekesztve érezte magát. Esetek többségében a durva orosz nyelven
diskuráltak, melyből egy kukkot sem értet. S gyakran megvető vagy lenéző
pillantásokkal sújtották.
*
A zöld sötétítő függönyön keresztül
beszűrődött a februári gyenge napsütés sugarai. Sasuke morcosan morgolódni
kezdett, mielőtt belefúrta a párnába az arcát. Csípőig pléd takarta, de kidolgozott
felsőtestét nem fedte semmi.
–
Átkozott nappal… – gondolta magába a maffiavezér, ameddig kómásan felkönyökölt
a takarón.
Az apró fehér szoba, melyben a beltéri
szökőkút csobogása morajlott rögvest kijózanította a férfit a bágyadtságból. Az
ággyal szembe levő zöld, szövet kanapén hevert kiterítve a királykék zakója,
meg a fekete hosszú ujjú, garbós felsője. – Mi a francot keresek én itt?
Ekkor a nyíló nyílászáró felé fordult, ahol
lassan feltűnt Tatyjana Evans kecses alakja. A hamvas szőke hölgy frizurája
mutatós lokniba lógott a lapockájáig, még fekete, selymes tapintású overáljába
elegánsan előre tipegett. Leereszkedett a matrac szélére, azután keresztbe tett
lábát lóbálni kezdte.
–
Alaposan kiütötted magad. Két napot átaludtál…
–
Nyomorult Sakon. Kóstolót adott a legújabb drogkeverékéből. Bikaerős cucc.
–
Állítólag Suigetsunál is hasonló tüneteket produkált.
–
Agyon lövöm, azt a barmot.
Tatyjana
szó nélkül felállt, és kisétált a szobából. Pár perc múlva egy bögre vizel tért
vissza, amit átnyújtott az Uchihának. Öltözékének a zsebéből elővarázsolta a
mobiltelefont, és a fekvőhelyre dobta.
Sasuke
a készülékéjért nyúlt, aminek képernyőjén felvillantak a nem fogadott hívások.
Negyven alkalommal kereste a felesége, ami rögvest eszébe juttatta a sok helyen
elmosódott emlékeit.
–
A kurva életbe! Ki kell engesztelnem Sakurát.
–
Elment – csatlakozott a társasághoz Sai a fivérével – Ennél jobban, ha akartad
se tudtad volna megalázni.
–
Mi?! Hová?! – pattant fel az Uchiha, és megragadta művész vérebénen a
dzsekijének a gallérát – Miért engedtétek el?!
–
Enged szabadon. Mennyi fájdalmat akarsz még neki okozni?
A maffiavezér teljes erőből behúzott a
szolgájának, aki a földre zuhant.
A
vérebek mai napig eszközök voltak a gazdájuk számára. Lélek, önállóakart nélkül
megáldott gyilkológépekként munkálkodtak.
Shin
oda rohant a testvéréhez, és felajánlotta segítő kezét. Sai gondolkodás nélkül
ellökte a rokonának a mancsát, majd vérző szájsarkát hüvelykujjával letörölte.
–
Szolga az szolga is marad! Ne felejtsd hol a helyed!
*
Suginami városában éldegélt Sakura a
kislányával, egy erkéllyel rendelkező albérletben. Sarada első születésnapjának
estéjén valaki csengetett. Az Uchiha nő éppen a kádban fürdette a csöppségét,
mikor az éles hang bejárta a lakást. Gyorsan kiemelte babáját, és a mosógép
tetejére ültette. Belebújtatta a pillangós fürdő köpenybe, azután a csípőjére
téve elment a bejárathoz. Kihúzta a biztonsági láncot, majd a kulcsot
elfordítva kitárta a nyílászárót.
–
Eljöttél – mosolyodott el halványan a Kislány, amint meglátta a férjét – Gyere
be.
Sarada
vigyorogva integetett az apukájának, amíg az anyja válla felett nézelődött. A
feldíszített konyhába érve a kis hercegnő a plafonra emelte sötét tekintetét,
keresve a piros lufit. S akkor volt csak igazán nagy öröm, mikor az anyukája a
kezecskéjébe adta a léggömb madzagját.
–
Kérsz teát, kávét, epres tortát?
–
Nem kérek semmit. Gyorsan beugrottam, mert még van pár elintézni valóm –
felelte egyhangúan Sasuke, mikor átvette a karjába a lányát, és megpuszilta a fejbúbját
– Boldog születésnapot apróság.
Sarada az édesapja ölébe csücsült, és apró kezét,
az apja edzéstől bőrkeményedéses tenyerébe tette. Kacagva csapott bele, mígnem
a teremtője bal kezével megcsiklandozta a hasát.
–
Még mindig viseled a gyűrűt. Azt hittem, amint alkalmad adódik rá megválsz tőle.
Hiszen, csak bosszúságot okoz számodra a viselése.
–
Attól függetlenül, hogy látni se akartál eddig, meglepő…– kezdett bele Uchiha a
szónoklatában, mikor a felesége észbe kapva eltakarta a bal kacsóján tündöklő
gyémánt ékszert – Kellően kiduzzogtad magad. Fölösleges tovább halogatni a
dolgot. Haza viszlek benneteket.
Sakura
fáradtan megrázta a fejét, az elmúlt időszak viszontagságai elégé megviselték.
Kimerült, az összes energiája kiszállt belőle. A táplálékot is csipegette a tányéról,
mert egyszerűen nem kívánt semmit. Legszívesebben nyakig betakarózva aludt
volna.
–
Képtelen vagyok… Elég fájdalommal sújtottál… Kérlek, menj el.
–
Múltkor nem voltam önmagam. Túllőttem a célon.
–
Sírva könyörögtem… Beleverted a kocsiba a fejemet, és befogtad a számat, hogy
elnémítsd a sikolyaimat. Megerőszakoltál… – lábadt könnybe a Kislány szeme a
borzasztó emlékre – Gyenge vagyok a te életedhez. Kérlek, menj el…
*
Egy héttel később Sakura pityeregve ült a
vécén, miközben a pozitív terhességi tesztet bámulta. A tenyerébe temette az
orcáját, mivel a vegyes érzelmek elviselhetetlenül gyötörték a lényét. Teljes
szívéből örült a babának, de ötlete sem akadt afelől, hogyan tovább. A
kézmosóhoz tipegett, megeresztette a csapott, és hideg vizel megmosta pirosra
csipet arcát.
Az Uchiha nő május közepén boldogságtól
mámorosan sétált haza felé, hiszen kiderült a kis pocaklakójának a neme. Egy
egészséges kisfiút hordott a szíve alatt. Eleinte rettenetesen aggódott, hogy
megmarad-e, hiszen viszonylag későn, két hónaposan vette észre a terheségét.
Jóval fáradékonyabb volt az átlagosnál, és ételt se kívánt nagyon. De ezt
betudta az akkori történéseknek. Viszont Sarada születésnapja után derült égből
villámcsapásként kialakult nála a kóros terhességi hányás. S ez sajnálatára
máig is kitartott, de a szülésznő megnyugtatta, hogy két-három hét múlva véget
érhet ez tortúra. Csak irdatlan mennyiségű folyadékot kellett innia a
kiszáradás ellen.
Váratlanul az élesen felcsilingelő csengőhangtól
összerezzent, majd a retiküljéből kivette a mobilját. A képernyőn villogó névre
megtorpant, és szomorúan lehunyta a szemhéját. Elakarta mondta Sasukénak a
babát, de akárhányszor kereste sose vette fel. Próbálta felvenni a kapcsolatot
Saival is, de őt se lehetett elérni. Végső elkeseredésébe Shint hívta, aki a
maga megvető módján tájékoztatta afelől, miképp az Uchiha fontos ügy miatt
elutazott. S ezzel rá is csapta a telefont.
–
Otthon nyugodtabban tudnánk beszélni – gondolta Sakura, ameddig lenémította a
készüléket, és vissza dugta a kézitáskájába, de aztán, egyre gyorsuló
szívdobbanásokkal ismét előkapta. Azonban már csak a sötét képernyő fogadta –
Annyira ostoba vagyok…! Hogy lehetek még
mindig szerelmes belé? Elhatároztam, erős leszek, viszont a hiánya utáni kín
nem csillapodik. Nem szabad meginognom! Eldöntöttem valamit, amihez tartani
szeretném magamat. Vajon, mennyire van értelme tovább hazudnom a szüleimnek?
Előbb-utóbb úgyis kilogikázák, hogy külön váltak az útjaink. Sasuke, bármikor
előállhat a válással. Hisz, képtelen hosszútávon kötődni bárkihez is. Szabad,
és megfoghatatlan, akár a szél… – Sakura felemelte a fejét, és folytatta az
útját.
A Hokona karaoke három emeletes épülete előtt
haladt el, ahonnan vidám hangfoszlányok szűrődtek az utcára. A földszint külső
falát fadeszkák takarták, míg a felső részeken borostyán ágazódott szét
pókhálóként. Egyszer az úttesten közlekedő autók agresszív dudálásba törtek
fel, ugyanis egy merész motoros cikázott között. A robajra a járókelők is
kifejezték elégedetlenségüket. Sokuk elvetemült baromnak titulálta a
motorkerékpáron ülő embert, aki gyakorlottan besuhant a számára fenttartott
parkolóhelyre. A vasparipát addig járata még, amíg levette a bukósisakját.
Hirtelen lepattant a járműről, és egy kicsit messzebb haladó gyalogos felé
rohant.
–
Héj! – csapott rá két tenyerével Sakura
vállára, aki ijedten felszökkent – Szemem, mint a sasé! Kiszúrtalak pici lány!
–
Suigetsu – dadogta a rémület hatása alatt az Uchiha nő, akinek púderrózsaszínű blúzán
enyhén átütött a fehér melltartója – Halálra rémítettél. Arra nem számítottam,
hogy veled futok össze… – Ide szólított a munka. A kornyika bár láncok az
enyémek, sejthetett mennyi macerával járnak – felelte kedveszegetten a hím,
mikor hüvelyujjával hátra mutatott az építményre – Van kedved benézni?
–
Bocsi, most kihagyom. Anyukám vigyázz Saradára, ezért sietettek haza.
–
Ugyan, fel se fog tűni, hogy félórával később mész vissza – legyintett hanyagul
a Hozuki, mielőtt ujjait a Kislány csuklója köré fonta – A vendégem vagy két
narancslére.
Sakura a parányi büfébe üldögélt, ahol
viháncoló tinilányok álltak sorba édességért, és üdítőért. Suigetsu a két
jobbra-balra szaladgáló pultoshölgy mögött lábatlankodott. Kivette a hűtőből az
üveges frissítőt, majd a pultra tett mobilján pötyögni kezdett.
–
Frissen facsarva a hölgynek. Oké, nem, azonban százszázalék gyümölcs – tette le
az innivalót a férfi az asztalra, azután leült a szembe lévő székre – Rengeteget
fogytál. Ez így nem lesz jó – sóhajtott fel a Hozuki, míg az ölébe
összekulcsolta a kezét.
Negyed órával később a Kislány a vécécsészére
görnyedve hányt, és utána hosszú ideig erőltetett öklendezés gyötörte. Holtsápadtan
felkászálódott a földről, és a retiküljéért nyúlt, amiből kikotorta a pici
üveges ásványvizét. Az elválasztófalhoz dőlve, cseppnyi kortyokkal öblögette le
a torkát, hogy a kellemetlen zamat utóízét elhessegesse. A táska alján
meghallotta a telefonjának a rezgését, amit ösztönösen kihalászott, és felvett.
–
Helló, anyu… Beszélhetnénk kicsit később?
–
Zavarok?
A
döbbenettől az Uchiha nő kiejtette a mobilját a kacsójából, amelyért rögvest
utána kapott. A mély, rekedtes orgánum hallatán nyomban összeszedetlenül
viselkedett. Valamiért állandóan zavarba jött Sasuke közelségétől, és már odáig
fajult a dolog, hogy a hangja is hasonló tüneteket produkált nála.
–
Nincs sok időm. Hajlandó lennél válaszolni.
–
Bocsáss meg, de sietek. Ígérem, később keresni foglak.
Reménytelen
sóhajt tört ki Sakura ajkából. Nem győzte ostorozni magát a bugyuta
habitusáért. Kínálkozott egy remek alkalom, amitől ő gyáva nyúlként
megfutamodott. Megfogta a hasát, amelyben a kisfia növekedett. A tizenkettedig
hétbe járt, ezért a pocakja egyáltalán nem árulkodott az állapotáról. Sokáig
már nem tudja rejtegetni a baba jövetelét. Ezidáig csak a szüleit avatta be,
akik korán sem örültek a hírnek.
–
Kincsem. Ne haragudj a gyávaságomért. Apukád elégé szeszélyes, kitudja, miképp
reagál rád.
A Kislány megpaskolta az orcáját, mielőtt
befordult volna a büféhez. Azonban, ahogy fehér tornacipőjében nesztelenül
közeledett a Hozuki felé fülön ütötték a csevegés foszlányok. Megtorpant, és
kíváncsian fülelni kezdett.
–
Nyugi, haver. Tényleg, elég rossz bőrbe van. Vigyem haza vagy hagyjam, és
menjek a szerencsebarlangodba?
Sakura
óvatosan megfordulva a vészkijárat felé osont, aminek nehéz ajtaját alig bírta
kinyitni. A sikátorba kilépve megnézte a telefonján a térképet, ahol
leszűkítette a szerencsejátékokkal foglalkozó helyeket.
–
Sasuke, itt van. Muszáj találkoznom vele. Joga van tudni a gyermekéről. Oh, csak
ne hagyjon el a bátorságom.
Nagyon jó lett😊
VálaszTörlés