Usagi éppen a teaszobában
fogyasztotta a délutáni forró innivalóját, mikor a két és fél éves Mikoto oda
totyogott hozzá cumival a szájában. Leült az anyukája mellé, azután meg az
ölébe hajtotta a fejét. A ház vak úrnője mosolyogva simogatta meg gyermekét,
mikor elhúzódott az ajtó, és egy idegen üdvözlését hallott.
– Ki magam?
– Asura Otsutsuki. Tudod, hol van a
bátyám?
– Veszélynek teszi ki magát. A
biztonsága érdekében kérem, távozzon.
A fiatalabbik Otsutsuki testvért
szomorúan vette észre, hogy a fivére szeretője, mennyire kiszolgáltatottan élt.
Csodálatos kék szemének a látását elvette a sötétség, ezáltal aranykalitkában
börtönözték.
Mikoto kíváncsian kukucskált föl,
majd mosolyogva köszönt a bácsikájának. Sűrű, sötét haja szabadon lógott,
kiemelve porcelán fehér bőrét. A szeme ijesztően hasonlított az apukájáéra, aki
oly könyörtelen ámokfutásba kezdett. A kislány felállt, és oda akart menni az
idegen férfihoz, azonban Usagi védelmezőn átölelte.
– Indráé a gyermek?
A félénk asszony bólintott, mivel az
ura a biztonságuk érdekében eltitkolta szerelmük gyümölcsét.
– Kérem, ne vegye el tőlem, Mikotot!
– Mi ez a hangzavar? – kérdezte ingerülten Indra, aki éppen a kardforgatás
edzéséről jött vissza. – Nocsak, mi szél hozott erre öcsém.
Az idősebb Otsutsuki fivér
csettintett, mire a két bérgyilkosa belépet a helyiségbe. Asura beharapta a
száját, majd felemelte két karját megadásként. Jelenleg nem kívánt erőszakhoz
folyamodni, hiszen ártatlanok is tartózkodtak bent. Az apróság előtt meg főként
el akarta kerülni a vérrontást.
– Apa – derült fel Mikoto, aki
kibontakozott az édesanyja féltő szeretete alól, és mezítláb a teremtője felé
tipegett.
– Legalább őt kíméld meg. A létezést
is ezért tartottad titokba, hogy megóvd a mi fajtánktól.
Indra pupillája összeszűkült, majd
gőgösen hümmögött, míg utódja a földre esett. Nyomban oda ment a pityergő
kislányához, és dédelgetve a karjába vette. Lágyan duruzsolt a csöppségnek
vigasztaló szavakat, aki szipogva dörzsölte meg a szemét.
– Mikoto – kiáltott fel Usagi hallva
a csemetéje sírdogálást.
Ijedten felpattant, majd előre
tartott kézzel próbált közelebb jutni. Indra szilád támaszként karolt bele tehetetlen
kedvesébe, aki megkönnyebbülten sóhajtott fel.
– Csak megijedt – közölte szelíden a
férfi, mielőtt a döbbent öccsére vetett egy fagyos pillantást. – Vigyétek el.
Később fogok elbeszélgetni vele.
A két bérgyilkos egyszerre biccentett,
majd kikísérték a főnökük rokonát az alaksorba, amit csak kínzó zárkának
hívtak.
Hajnali órákban Asura vért köhögött
fel a gyomrát ért ütések miatt. A hideg falhoz volt bilincselve. A bőrén kard
által okozott motívumok éktelenkedtek. A két hűséges kutya érzelemmentesen
figyelte a szenvedőt. Az egyikük gyakorlottan dobálta fel-le a kését, még végül
egyesen az ellenség füle mellé dobta.
A sarokban, egy széken ülve szemlélte
fivérét Indra, akinek hosszú haja a csípőjéig érve eltakarta kidolgozott
felsőtestét.
– Szóval ez a nő késztetett
maradásra. Tudod, mi a törvény, mégis tétovázol. Beleszerettél.
– Mintha, te olyan makulátlan lennél
öcsém. Egyazon bűnbe osztozunk. Usaginak megígértem, hogy szabadon engedlek, de
tudod, ritkán szoktam betartani a szavamat.
Ekkor fentről hatalmas robaj tört ki,
mely a szolgák jajveszékelését vonzotta magával. A biztonságiak elsült
fegyvereinek süvítése leszűrődött alaksorba, ahol a két testőr morcosan
összenézet. Indra állkapcsa megfeszült, felpattant a trónusáról, és vicsorogva
iramodott fel a lépcsőn. Nyomban a hálószobához igyekezett, aminek az ajtaja
már tárva-nyitva várta. Mikoto a bölcsőben rekedt hangon üvöltött a hangos
sírástól. A sötét szobában a hold ezüstös fénye világította meg a fekhelyet,
mely üres állt. Nyöszörgés ütött meg a fülét oldalról, és egy kard pengéje
csillant meg.
– Besétálni az ördög otthonába nagy
bátorságra vall – jelentette ki fagyosan az Otsutsuki, akihez abban a
pillanatban csatlakozott két bérgyilkosa.
A hűséges vérebek a merénylő felé
tartották a pisztolyukat. A gaztevő előre lépet pár lépést, mire kirajzolódott
a fogva tartott nő alakja. Usagi szájából rongy kandikált ki, és orcájáról
patakokban folyt a könny. A nyakán fojtogatására utaló jelek látszottak, mely
csak tovább fokozta a házúra haragját.
– Enged el!
– Fumiko úrnőnek esedezzen a szajha
életéért.
Indra összeráncolta a homlokát, majd
terasz széttárult, és Fumiko méltóságteljesen bevonult, és öntelt mosollyal
üdvözölte a férjét. Az ordító csecsemőhöz ment, és kivette a kiságyból.
– Ocsmány patkány, sose kellett volna
megszületned! – közölte a féltékeny
asszony, aki kimonóujjából kirántotta tőrét, és a kislány mellkasához
érintette.
Usagi ficánkolni kezdett a yakuza
fogásából, hogy mentse a gyermeke életét. Eközben Indra kikapta a beosztottja
markából a fegyvert, és egy lövéssel leterítette a japán gengsztert, aki
rögvest szörnyethalt.
Usagi botladozva szaladt a bölcső
irányában, azonban a szerelme útját állta, és szorosan átölelte. A leány
először rémülten püfölni kezdte a hím kemény mellkasát, mivel a sokktól nem
tudta megállapítani, ki is ragadta magához. Azt hitte, hogy ismét az ellenség
kapta el, de mikor megérezte az ura pézsmás-fűszeres parfümjének az illatát
megnyugvás kerítette hatalmában. Az erős kar, mely védelmezve fonta körbe, és a
mély orgánum, mind csillapítóként hatott rá.
Az Otsutsuki lassan felemelte a
kedvese fejét, és kivette annak ajkából az anyagot.
– Indra-sama! Mikoto hol van?! Ne
hagy, hogy bántódása essen!
– Mondanod sem kell! Mindkettőtöket
megvédelek! – jelentette ki a férfi, majd óva maga mögé utasította a kedvesét,
és a neje felé fordult, aki már felemelte a kését, miképp átszúrja vele a
fattyú tüdejét, azonban az Otsutsuki fenyegetése megdermesztette – Megölöm
Fujikot, és Shizukát, ha ártasz ennek a csöppségnek!
Fumiko remegő kezéből kiesett a tőr,
és sírva fakadt.
– Ők a te véred! Mi vagyunk a családod,
mégis ezeket halmozod el a szeretetted! Elakarsz tőlem válni, hogy a fogyatékos
kurvádat tett asszonyoddá! De ezt nem hagyom!
Váratlanul az egyik bérgyilkos
Fumikora sandított, aki biccentéssel megadta a jelet. A beépített ember kiragadta
a főnöke kezéből nőt, és szíven lőtte.
Usagi fájdalmasan felsikított, és a
faparkettára zuhant. A szerelme nevét ismételt, míg kezével kereste a férfit,
aki letérdelt hozzá, és markáns arcához érintette a hideg kacsót. A leány ujja
nedvességre tapintott, miközben az ura bocsánat áradatát hallgatta.
– Indra-sama, képes értem könnyeket
hullajtani?
– Te ostoba! Még mindig nem hiszed
el, hogy téged szeretlek a világon a legjobban?!
– Örökre imádni foglak – mondta
akadozva Usagi, amíg vér buggyant ki az ajkából – Mikoto, kislányom, ne
haragudj.
Indra ezután hevesen megrázta Usagit,
mikor észrevette, hogy nem fejezte be a mondatot. Lágyan felemelte a
választottját, és megpaskolta a sápadt orcát, mely már soha nem lehetett piros
posgásos. Felüvöltött, mire Mikoto még jobban rázendített a sírásra.
–
Halálomig vigyázni fogok a kislányunk. Csak ő maradt nekem. S bosszút fogok
állni azokon, akik elvettek tőlem – suttogta Indra halkan a kedvese fülébe,
mielőtt lefektette a talajra, és érdes ujjával lecsukta a kék szemet.
Fumiko oda sétált a férjéhez, aki
felemelkedett, és egy mozdulattal letörölte a tekintetében gyűlt
könnycseppeket. Megfordult, és rémisztő ürességgel pillantott hitvesére.
Kikapta annak karjából a síró Mikotot, és a vállára fektette. Gyöngéden
dajkálni kezdte, és kiindult vele a folyosóra, ahol holttestet feküdtek vérbe
fagyva.
– Tűntest el azt a patkányt!
– Kussolj! Mindenkit megölök, aki
ellen mer szegülni nekem!
Fumiko rémülten hőkölt hátra, majd
egy utolsó durranás rázta meg a véres éjszakát. Indra hűséges vérebe kiiktatta
az áruló csapattársát, és onnantól kezdetét vette az Otsutsuki rémuralma.
*
Eltelt tíz év, és Indra azóta
teljesen kiépítette a birodalmát. Az összes vetélytársát eltüntette a földszínéről,
kezdve az öccsével. Viszont volt oly kegyes, hogy a testvére családját életben hagyta.
A csúnya hitvesén ármányos bosszút állt. Hónapokon keresztül kínozta, míg végül
álmában megfojtotta őt. A két idősebbik lányát, soha nem ismerte el
gyermekének. Teljesen hidegen viselkedett velük. Szinte hozzájuk sem szólt. Csak
megtűrte maga mellett őket. Azonban Mikotot mindennél jobban szerette, még
akkor is ha nem mutathatta ki a kislány biztonságának érdekében.
A három lány hamar tinédzser korba
lépett, és már akkor felütötte a fejét a rivalizálást közöttük. A tizenkét
esztendős Mikotot, a nővérei állandóan piszkálták visszahúzódó természete
miatt, és persze azért, mert az apjuk szeme-fénye volt.
Shizuka, és Fujiko éppen iskolába készülődtek,
mikor a húgok sírva szaladgált a házban a macskája nevét óbégatva.
A tizenhét esztendős Shizuka gúnyos
mosolyra húzta a száját, míg a fürdőszobában lévő tükör előtt rúzsozta magát. A
tizenöt éves Fujiko meg hosszú, barna tépett haját fésültet, miközben hamis
hangok énekelt.
Otsutsuki hercegnő benyitott a
testvéreihez, majd halkan megkérdezte, hogy nem-e látták Mukuge nevű
cicáját.
– Bocsi, de nem értem. Nem tudsz
beszélni vagy mi? – kérdezi lekezelőn Fujiko.
– Húgi, szerinted apánk, miért nem
engedni, hogy suliba járjon? Csak leégetne minket a visszamaradottságával. De
mit is várunk tőle, hiszen az anyja is fogyatékos volt.
– Igazad van, el is felejtettem.
Anyánk egyszer azt mesélte, hogy tagoltan olvasott, és számolni se tudott
nagyon. De mit is várunk egy
cselédlánytól?
Mikoto szipogva gyűrögette apró
kezével a pizsama felsőjének az alját.
– Amúgy a rühes macskádat az
előkertbe láttam utoljára.
A fekete hajú apróság elrohant a
gonoszkodó nővéreitől, és kiszaladt a házból. Mezítláb körbe szaladta az
udvart, de nem találta jó ideig meg a háziállatát. Végül egy bokor előtt
találta meg a szürke cicáját, aki tátott szájjal feküdt. A fogai között nyers
húsdarabok lógtak ki. Mellette feltornyozva álltak a húscafatok, melyekből tűk
álltak ki.
Mikoto lerogyott a földre, és
ébresztgetni kezdte Mukugét, de próbálkozása kudarcba fulladt.
A két nővére vidáman indult a helyi
tanintézményben vállukon a táskájukkal, mikor meglátták a hazaérkező
teremtőjüket, a Hozuki házaspárral. A két nagylány illedelmes köszönt a
vendégeknek, akik elégedett mosollyal nyugtázták a jó nevelt viselkedésüket.
A Hozuki asszonyság a pityergő
gyerekre sandított, és megbotránkozva kapta az ajka elé a kacsóját.
– Milyen közönséges csemete!
Hálóruhába szaladgál mezítláb! S egy bolhás dögöt simogat!
– Indra, ő lenne a vak szolgálólány
szülöttje? – érdeklődött cinikusan a Fuuta Hozuki, aki megköszörülte a torkát,
hogy leplezze a nevetését – Khöm. Nos, az alma nem esett messze a fájától. Egy
közönséges nő, közönséges fattyút képes világra hozni.
Okimi Hozuki úrhölgy felkuncogott, a
két idősebb testvérrel. Az Otsutsuki keze ökölbe rándult a ledegradáló megjegyzéstől.
Idősebb véreire förmedt, akik alázatosan meghajoltak, és vihogva szaladtak le a
lépcsőn.
Indra oda ment a szomorú kislányához,
aki megriadva nézett hátra, mikor az apja árnyéka bekebelezte. A férfi az
elpusztult állatra sandított, majd a csemetéje apró kezébe meglátta a macska
szájából kivett étel darabkákat, amik tele voltak kiálló tűkkel. Mikoto néhány
ujjbegyén tűszúrások nyomai látszottak.
– Olyan ügyetlen vagy, mint a –
kezdett bele Indra, majd gyorsan elharapta a mondata végét, és lehajolt az
utódjához, hogy kisöpörje a tenyeréből a megcsócsált ennivalót – Gyere!
Az Otsutsuki hercegnő az apja után
iparkodott, aki ismét csatlakozott a Hozuki házaspárhoz. A két idegen annyira félelmetesnek
tűnt az apróságnak, hogy a teremtője mögé rejtőzött.
– Kisasszony az idősebbeket illik
köszönteni! – jegyezte meg felháborodottan Okimi, aki a gyermekhez ment, miképp
jó nevelést verjen belé – Ezzel még a jelentéktelen anyád is tisztában volt!
Az Otsutsuki férfi türelmét vesztve
az arisztokrata hölgy elé állt, mikor csemetéje messzebb szaladt.
– Indra, már értem, miért titkoltad
ilyen sokáig a fattyadat. Szégyellted, mert visszamaradott. Egyáltalán tud
beszélni? – gúnyolódott Fuuta – Hahaha, csak azt áruld el, mivel babonázod meg
az a kurva, hogy képes voltál lefeküdni vele.
– Mikoto nagyon visszahúzódó, ennyi. Usagi
meg szót sem érdemel. Egy kaland volt csupán, melyet legszívesebben
elfelejtenék.
Az Otsutsuki hercegnő szülője
szívtelen kijelentésért duzzogva a nagyvilághoz vezető úthoz szaladt.
– Utállak apu! Bárcsak te haltál
volna meg! Nem is szeretett anyut!
Indra oda ment a lányához, és
meglendítette a keze. Mikoto a kőre esett, sajgó orcájára tette a tenyerét,
és rémülten tekintett fel sötét szemével az apjára. Az Otsutsuki már akkor megbánta a tettét,
mikor a pofon elcsattant, azonban már nem lágyulhatott el.
– Egyem meg a kis szívét. Elárulok
egy titkot Otsutsuki fattyú, képzeld Indra ölte meg szülőanyádat – közölte
büszkén Fuuta, aki elővette a pipáját, majd elkezdte az enyhén ópiumos dohányt
pöfékelni.
A kislány hitetlenkedve rázta meg a
fejét, majd felkászálódott, hogy lerohanjon a lépcsőn azonban a szülője
megfogta a csuklóját, és a szobájába parancsolta.
*
Késő délután, mikor Shizuka, és
Fujiko haza ért, elhaladtak az apjuk résnyire nyitott irodájának ajtaja előtt. A Hozuki házaspár heves vitát folytatott a teremtőjükkel, aki sokáig
némán tűrte az aljas feltételezéseket, és kijelentéseket. A pipáján keresztül
szívta be az ópiumos füstöt, melyhez csak akkor folyamodott, ha felejteni
akart. Ingerülten dobolt az ujjával a faasztalon, mivel a kellemet szövegelést
nem szüntette meg a tudatmódosítószer.
– Miért ragaszkodsz ennyire, ahhoz
együgyű kölyökhöz? Kezdem azt feltételezni, miszerint jobban szereted a
fattyadat, mint a másik két lányodat. Pedig lehet, hogy nem is te vagy az apja.
Usagi egy szegény faluba nevelkedett, ki tudja mivel kereste előtte a kenyerét.
Küld el a házadba, ott rontsa a levegőt – akaratoskodott Okimi, aki mindenáron
elakarta távolítani az unokahúgai közeléből a trónbitorlót.
Indra az idegesítő perszónára
pillantott, aki a hallott felesége kiköpött mása volt. Okimi, Fumiko
ikertestvére volt, aki mély gyűlöletet táplált sógora iránt .
Egyszer csak az Otsutsuki felemelte bal kezét, majd a mutató,-és középső
ujjával eljátszotta azt, hogy agyon lövi a bosszantó némbert. Ettől a
mozdulatól a Fuuta dühbe gurult, ugyan is az orosz idegen csak tréfát űzött
belőlük.
– Idegesítő japán népség. Bárcsak
közöm se lenne hozzátok.
– Egy kívülálló csak ne minősítsen le
minket! Öntelt kígyó vagy! A yakuza kolóniák vadásznak rád, ezért jobban
teszed, ha meghunyászkodsz. Rossz lenne, ha Mikoto is olyan gyalázatos sorsra
jutna, mint a szeretőd.
A maffiavezér egy mozdulattal felborította
az asztalt, és vicsorogva sziszegte oroszul a fenyegetéseket. Bőszen a
méregzöld falhoz sétált, melyen egy kép díszelgett, amit lekapott, és feltárult
a páncélszekrény rejteke.
Indra fürgén beütötte a kódot, és a
vasszerkezet kinyílt. Kivett belőle két dokumentumot, és a vendégei elé dobta.
Az asszonyság bele kezdet a
felolvasásába, és ahogy haladt, egyre jobban elfehéredett az arca. A hivatalos
iratok valamelyike, alátámasztotta, miszerint Mikoto Otsutsuki biológia apja Indra
volt. Valamint az is feltüntették félkövér betűkkel, hogy a maffiavezér az
összes vagyonát, részvényeit, ingatlanjait a harmadik szülöttére hagyja, ha
netalán történne vele valami. Ezáltal teljesen kizárta Shizukáékat az örökségükből.
Az Otsutsuki férfi előrelátóan
bebiztosította szeretett leánya jövőjét.
– Jegyezzétek meg, aki ellenszegül azt
a pokolra küldöm. Meggyilkoltam az egyetlen nőt, akit imádtam, az öcsémet.
Szerintetek, Fujikóékat akkor képes lennék?
A Hozuki pár lefagyott, mivel ilyen
alantas gonosztevővel, még ők se találkoztak. Olyan, mintha az ördög emberi
alakba bújt volna, miként kedve szerint alakítsa a jelentéktelen halandók
sorsát.
Ezután a ház ura elküldte a látogatóit,
és a két idősebb porontyát behívta. Fujiko leszegett fejjel állt meg az apja
előtt, aki a falnak dőlve fújta ki a dohány füstöt. Shizuka utálkozva nézett
bele a hímnemű szülője írészébe, mely kongott az érzelemmentességtől.
– Melyikőtök ötlete volt?
Fujiko mentve a saját bőrét a nővére
mutatott, aki heves tiltakozásba fogott. A maffiavezér ráförmedt a civakodókra,
majd utasította őket, hogy temessék el macskát, és kérjenek bocsánatot a
húgoktól. Fujiko vidáman belement, még Shizuka eleinte próbált dacolni az
apjával, de a szócsatát hamar elvesztette.
*
Mikoto éppen az íróasztalán írta a
titkos naplóját, amiben az aznapi történéseket jegyzetelte le. Mikor váratlanul rányitott az apja. Az emlékkönyvét gyorsan becsukta, és letakarta a matek füzetével.
Indra megmosolyogtatta az ósdi
próbálkozást. Oda sétált a gyermekéhez, és kíváncsian a lapra sandított. A
matek példák megoldatlanul árválkodtak, még az orosz nyelvi feladatok piros
pipáktól ékeskedtek. Büszkén megsimogatta az ivadéka ébenfekete haját.
– Illene beszélnünk. Visszajövök, ha
elkészültél a házi feladatoddal.
– Nem tudom megcsinálni. Nehéz. A
sensei sose dicsér meg, csak mérges rám.
Az Otsutsuki férfi felvette a papírt,
hogy elolvassa a megoldandó kérdéseket. A magán tanárok, minden leadott óráról
beszámolót készítettek számára, ezért pontosan tisztában szokott lenni azzal,
hogy mibe szorul segítségre csemetéje. A matematikához, és a kémiához nincs
nagy tehetsége a lányának, azonban az idegennyelvbe, a rajzba, és az énekbe
remekkel.
– A számtan valóban bonyolult, nem
mindenkinek megy – mondta Indra, mielőtt segített utódjának a megoldásokban.
Mikoto vidáman ugrott az apja
nyakába, aki szorosan magához ölelte.
– Végre, meg fog dicsérni a tanár
bácsi! Bár, nem én oldottam meg – szomorodott el az Otsutsuki hercegnő.
– Ez a mi kettőnk titka marad.
Beavatlak még valamibe, a kémiával én is hadilábon álltam.
Mikoto sötét szeme felcsillant, mert
végre hasonlított valamibe a hímnemű szülőjére. Aztán leszegte a fejét, és
tördelni kezdte az ujját. Indra felhúzta a szemöldökét, mikor leült a székre,
és a gyermekét az ölébe helyezte.
– Bocsáss meg apu. Reggel nem
gondoltam komolyan, amit mondtam. S tudom, hogy a bácsi hazudott. Anyát nem
ölted meg.
– Tudom. Gyakran azt hihetetted, hogy
nem állok ki érted, de ez nem igaz. Vésd az eszedben! Nekem, te vagy a legfontosabb!
Ameddig élek, megóvlak mindenkitől! – jelentette ki Indra, mikor átölelte a kis
hercegnőjét.
Mikoto oda bújt az édesapjához, és
megkérte őt, hogy meséljen az anyucikájáról. A maffiavezér szíve belesajdult
ebbe az óhajban, hiszen lassan tíz esztendeje kerülte ezt a témát. Az eltelt
idő nem enyhített a bánatán, sőt még jobban gyötörte.
– Szeretted anyut, ugye, annak
ellenére, hogy megvakult? Olyan jó lenne, ha emlékeznék rá.
– Usagi volt az örömöm forrása. Hiányának
a fájdalmát, csak te enyhíted, mivel ijesztően hasonlítasz rá.
Az Otsutsuki hercegnő vigyorogva a
teremtője mellkasához dörzsölte a fejét, és másodpercek alatt elnyomta az álom.
Indra lefektette a csöppséget, és
betakarta. Reménytelenül felsóhajtott, mert ez a gyermek boldogságot, és
keserűséget is csempészet a napjaiban. Állandóan Usagit idézte fel benne, akit
sose lesz képes kiűzni a szívéből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése