7. Vacsora


Iszonyatos hűség tombolt az egész szigeten. A parton szinte alig akadt egy-egy ember, aki az ernyő által biztosított árnyékba húzódott. A tengerbe hangyaseregként hömpölyögtek a turisták, melyeknek többségét csúnyán megkapta a napsugár égető dárdája. A helyieknek meg se kottyant ez az időjárás.
Sakura magányosan ücsörgött a táborhelyen. Mindenki a hűsítő vízbe menekült, csak ő nem. Úszó tehetsége egyelő volt a nullával, s el is volt pancsolás nélkül. Kirekesztve érezte magát, hiszen most is elutasította a fürdőzést. Problémát okozott neki a barátkozás, mivel valamiért ritkán találta meg a közös beszédtémát ismerőseivel. A rettenetes hőségben azt sem tudta, hogy helyezkedjen. Belenyúlt a táskájába, hogy kivegye a könyvét, de akkor észrevette Matsurit Shinkivel. A világosbarna hajú fiatalasszony kedvesen leült a puha törölközőre, majd fiának oda adta plüss mackóját. A kicsi széles vigyorral vette el játékát, majd elkezdett arrébb totyogni. A Haruno mosolyogva figyelte a felé közeledő legényt, aki megmutatta neki kedvencét, majd az ölébe csücsült.
– Szimpatikus vagy neki.
– Nagyon aranyos – simogatta meg a Sakura a kicsi buksit.
A gyerek annyira ragaszkodott hozzá, hogy csak vele akart szórakozni. A kis autókat tologatták a puha anyagon, miközben dudáló hangot imitáltak. Majd elmentek közösen sétálni. A lurkó hol hozzá, hol pedig az anyukájához szaladt, aki megjegyezte új barátnőjének, hogy jól áll neki a babázás. Matsuri válaszul csak egy keserves mosolyt kapott, melyre felvonta vékony szemöldökét. A nyelve hegyére tömörült a következő kérdése, de mielőtt szóra nyitotta volna a száját felcsendült a halk mondat.
Örülnék, ha már terhes lennék, de Sasuke nem akar családot alapítani.
A családfő felesége bűnbánóan leszegte a fejét. Korholta magát ostobasága miatt, hiszen pontosan tudta, milyen a vezetőjük.  Lelketlen szörnyeteg, aki csak férfias hajlamai csillapítására használta a nőket, annyira sem becsülte őket, mint egy kóbor kutyát. Könyörtelen, nem ismeri az irgalmat. Helytelenek ítélte meg, hogy nem tájékoztathatja erről a tényről a rózsaszínhajú lányt. Lakatott kellett tennie a szájára, hogy ne hozzon bajt a rokonaira. Megtorpant, és talpát nyomban pirítani kezdte a homok. Belső vívódását leküzdve lelkesen biztató szövegbe kezdett.

Mire visszatértek Gaara és Kankuro már kijöttek száradni. Szörfdeszkájukat két elmozdíthatatlan toronyként cövekelték be. Kankuro szemérmetlenül vetkőztette le tekintetével a szépséges tüneményt, aki ösztönszerűen összefonta karjait. Borzongás futott végig rajta. Legszívesebben eltakarta volna sokat mutató alakját, mely úgy vonzotta a hímek figyelmét, mint döghús a hiéna falkát.
Szótlanul hallgatta a párbeszédek folyását, amelyekhez nem tudott, mit hozzá fűzni. Teljesen más érdeklődési körrel rendelkeztek. A kis Shinki koradélután hatalmasakat ásítozott, miközben mélyeket pislogott. Nyöszörgött, már semmi nem volt jó neki, ezért a szülei úgy döntöttek, hazamennek, hogy lefektessék.
Ahogy eltűntek a zavaró tényezők Kankuro mellé telepedett, és a combjuk összeért. Sakura próbált fokozatosan arrébb csúszni, mikor Kankuro megragadta a kezét. A rinocérosz ujjak sértették a kezét, ezért felpattant. Kétségbe esetten kutatott barátai után, de eluralkodott rajta a rémület, mikor rádöbbent senkitől nem számíthat védelemre. A tág pupilla, a kitágult orrlyuk félelmet keltett benne. A kiszámíthatatlan állapotot felismerve gyorsan felvette a nyúlcipőt, de pechére a perverz követe.  
– Mennyi az óra béred szivi? Igénybe venném a szolgáltatásodat vetette oda gúnyosan Kankuro.
A lány erre ledermedt. Épp ésszel nem bírta felfogni, hogy ez kéjenc örömlánynak hitte. Ezzel a női önbecsülését sértette meg. Hogy merte azt feltételezni, hogy bármelyik jött-mentnek oda adja magát. A hányinger kerülgette.
Váratlanul foglyul ejtette Kankuro, és az iránta érzett viszolygása lefagyasztotta, de mikor a fenekét kezdte markolászni, rögvest el akarta magától taszítani. Segítségért kiabált, amitől a napozók felkapták a fejüket. Többen felkerekedtek segédkezni, de megelőzték őket. Óriási maflás kényszerítette földre a behemótot, akinek állkapcsa reccsenése az összes jelenlévőt  lesokkolta. Sasuke kiroppantotta az öklét, majd felkészült, hogy újabb csapás mérjen rá, de Yahiko figyelmeztetése megfékezte.
– Ezért drágán megfizetsz! Azt is megfogod báni, hogy világra jöttél – szólt a maffiavezér, miközben a gyönyörűsége reszketve hozzábújt. – Hozzá ne merj nyúlni még egyszer!
– Mit tud ez a kurva, hogy ennyire kisajátítod?! – kérdezte eltorzult arccal Gaara bátyja.
Sasukénak vérben forogtak a szemei. Itt helybe kinyírta volna, ha a kislány nem lenne mellette. A szemtanuk zavarták a legkevésbé.  Amikor barátja közölte vele, hogy ez a féreg rászállt a Harunora, olyan harag gerjedt benne, amit még addig nem tapasztalt. A törvényük első tíz pontjában szerepelt, hogy ne kezdjenek ki más csajával.
– Barom! Ő nem hivatásos – kiabált rá a narancssárga hajú férfi, átvéve a szót, mikor érezte, hogy hamarosan vérfürdő fog bekövetkezni.
– Tűntesd el a szemem elől! – adta ki parancsát az Uchiha, miközben óvón átkarolta a tüneményt, és visszaindult vele.
A két férfi döbbenten nézték a jelentet. Yahiko még soha nem vette észre, hogy Sasuke ilyen óvatosan bánt volna valakivel. Olyan gyengéden simogatta párját, mintha porcelánból lett volna. Most jött rá, hogy Itachinak igaza volt. Felrántotta a hústornyot, majd a visszaérkező limuzinhoz vette vele az irányt. Ahogy haladtak a narancssárga hajú beharapta a száját. Úgy tűnt, hogy érzelemmentes barátjának lett egy gyengepontja. Ha ez kitudódik, akkor a rózsaszínhajú lányra minden sarokból veszély fog leselkedni.

Késő délután felhőtlenek tűnő jókedv bontakozott ki az elit gárdában. Yahiko annyira túlpörgött, hogy nekifutásból felszaladt, majd vadember ügyességével mászta meg az óriási pálmafát. Lehozott két kemény kókuszt, majd viccelődve a mellkasa elé helyezte, és elkezdte robotmozgással táncolni kezdett, imitálva a fehérnépet.  Három porontya nevetőgörcsöt  kapott. Izumi és Konan jót szórakozott a bohóckodáson. A tréfamester dobta föl mindig a partikat, állandóan kitalált valami csínytevést, hogy a középpontba kerüljön. Itachi lemondóan sóhajtott fel, mikor a fiai botránkozva figyelték Yahiko bohockodását.
Nami az apját kezdte el utánozni, majd a táncprodukció csúcspontjává vált, amikor megbotlottak egymásban, és a puha talajra zakóztak. A leányzó átölelte apja nyakát, és puszit adott neki.
Temari lelkén az összeforrt sebek, újból felszakadtak, mihelyst megint az útjába sodorta a sors bántalmazóját. Csipkés legyezőével morcosan legyezte magát, hogy lehűtse forróvérűségét. Egyedül gyermeke miatt fogta vissza indulatainak kitörését. Arra eszmélt, hogy élettársa megérintette a vállát.
– Léci, ne csinálj botrányt. Eszedbe ne jusson szétválasztani őket – súgta a fülébe Nara, mikor Sasuke felé lesett. – Azt gyanítom, hogy Sakura többet jelent neki, mi bármi vagy bárki más.
A szőke amazon megvilágosodva kapta az említett párocskára a fejét. Győztesen vigyorogni kezdett. Ezzel a naivsággal sakkba tudták tartani vezérüket. Eddig ki akarta szabadítani a gonosz markából, de elég önző volt ahhoz, hogy felhasználja. Sasukén senki sem tudott fogást találni, de ezzel a ne bánts virággal valószínűleg térdre tudják majd kényszeríteni. A bosszú hamarosan beérik. A sok megaláztatást kamatostul fogja vissza adni.
A két Uchiha fivér hatodik érzéke oly kifinomult volt, hogy percek alatt megérezték a határtalan gyűlölködést. Ahogy Sasuke végighúzta kezét barátnője hátán az felszisszent. Kényes bőrét alaposan megkapta a nap.
– Szegény. Jól leégtél – vizsgálta meg Izumi az égés nyomát.
– Ostoba! Miért nem kented be magad? – korholta meg szerelme.
A maffiavezér a mérgét a leggyengébb láncszemen töltötte ki. Minden apró badarság miatt megdorgálta Sakurát, aki kezdett befelé fordulni. Itachi megköszörülte a torkát, majd felvetette az ötletet, hogy induljanak vissza a szállásukra.

*

Kahuku városában egy eldugott környékén hosszú faborítású luxus ház trónolt. Világoszöld növények borította a kertet, melyek többségén rikító színű bimbók halmozódtak. Olyan benyomást keltettek, mintha esőerdőbe csöppentek volna. Az ösvény elszórt lapos kövek szolgálták. A gyerkőcök játékosan szökdécseltek végig az összes darabon, mintha ugróiskoláznának. A bejárat fedet teraszán egy kalitka csüngött magányosan. Ahogy kattant a kulcs a zárban rekedtes hang üdvözölte őket. Izumi felnézett a tetőt tartó gerendákra, ahol egy piros papagáj bámult rájuk. Nara kitartotta az karját, amire a madár hezitálás nélkül ráröppent.
– Pep, kekszet kér! – rikácsolta a madár, miközben Shikamaru kockás ingének a zsebében kutakodott fekete csőrével.
– Szemtelen éhenkórász, már így is akkor vagy, mint egy pulyka. Az lesz a vége, hogy megkopasztalak, és megsütlek – Shikamaru az ujjával rákoppintott a pimasz jószág kobakjára.
Erre Shikadainak legörbült a szája, majd elkezdett sírni. Az anyja királykék nyári ruháját meghúzkodta, és kérte, hogy ne egyék meg a kis kedvencüket. Temari összecsukta legyezőjét, és meghúzta urának a fülét.
– Apád csak viccelt. Nem gondolta komolyan. Ugye, szívem?  – kérdezte az amazon fenyegetően.
A Nara nagyon nyelt ijedtében, majd erőltetett vigyorral közölte, hogy esze ágában sem volt  bántani az állatot. Utálta a papagájokat, hangosnak és büdösnek tartotta őket, ami megakadályozta a délutáni szunyókálásban. Az otthonuk hemzsegett a zajongó egyedektől, mivel beteg apósa rajongott értük.
 – Olyan aranyos – derült fel Sakura, mikor átvette Peppet.
– Én is meg akarom fogni! – kiáltott fel Nami, de Konan visszatartotta.
A rózsát viselő nő irtózott a betegséget hordozó szárnyasoktól. A galambok, papagájok, a kóbor kutyák, s bolhás macskák, mind az őrületbe tudták kergetni. A házban különösen nem tűrte meg a szőrős gombolyagokat. Gyerekei rendszeresen rágták a füllét valami kis élőlényéért, de ő ebben nem ismert alkudozást.
– Máris áll a bál. Sárgára festhetnénk a falakat és ráírhatnánk, hogy bolondokháza – csatlakozott hozzájuk Gaara.
Sasuke a vörössel összenézett, aki biccentett. Kitárta karjait jelezve, hogy menjenek beljebb, ne a szűk karzaton szűkölködjenek. Furcsamód az összes férfi szó nélkül elvonult. A Haruno rájött, hogy csupán az ő agytekervényei dolgoztak azon, hogy ráleljen ennek magyarázatára. A többi hölgy teljesen természetesen kezelte.
– Hová mentek? – kíváncsiskodott  Sakura, mikor magukra maradtak.
társai tekintette rászegeződött. Izumi elnevette magát, majd segélykérően pillantott a barátnőire. A titkukat nem fecseghették ki, még csak szóba sem hozhatták. Tudatlanságba kellett tartaniuk a  lányt, nehogy megsejtsen valamit.
 – Összeültek italozni. Ez náluk bevett szokás. Kicsit olyan ez nekik, mintha elszívnának egy békepipát – tálalta ki a magyarázatott Konan, miközben okoskodón felemelte mutatóujját.

*
Tégla tónusú helyiségbe gyűltek össze a férfiak. A felpárnázott ágyon, egy már szinte élőhalott feküdt. Arca beesett, a köntösében meg legalább kétszer belefért volna, annyira lefogyasztotta a betegsége. Vöröses frizurája őszbe vegyült, a szeme alatt fekete karikák hirdették, hogy már nincs túl sok ideje hátra. Közvetlenül az antik fekvőhely mellett tolószék ácsorgott, míg a másik oldalán Kankuro térdelve fogta apja csontos kezét. Rimánkodott, azt szajkózta, hogy ártatlan, és szolgáltasson igazságot az ok nélküli bántalmazásért. Gaara megbotránkozott fivére hazugságán. Ökölbe zárult a keze, majd odament a rokonához, és megragadta annak gallérát.
– Nem sül le a pofádról a bőr?! Bevontad őt, hogy ments az irhádat! – üvöltötte Gaara, aki gyomorszájon vágta Kankurot.  
– Te simán odalöknél a golyó elé, csak hogy megszabadulj tőlem!
Fejezzétek be. Legyetek tekintettel beteg apátokra –szólt rájuk Itachi, miközben szétválasztotta a két testvért.
A sovány férfi összeszedte az erejét, majd megkérte Sasukét, hogy kegyelmezzen ostoba gyermekének. A nyavalyája teljesen megtörte az egykori pusztított. Nem akar több agressziót, öldöklést látni. Azzal a tudattal akart távozni, hogy nem veszíti el semelyik gyermekét.
– Vétkezett, viselnie kell a következményét – ismertette törvényük egyik pontját Sasuke.
– Talán megerőszakolta a barátnődet? Kankuro a drog hatása miatt merészkedett el ilyen messzire.
Itachi homlokon csapta magát. Ezzel az öreg csak a tűzet szította. Fivére ábrázata démonivá vált. Ösztönösen hátranyúlt farmerja fekete övéhez, ahol a fegyverét tartotta.
– Vénségedre megbolondultál. Nem veszed észre, hogy csak magad alatt vágod a fát? Milliószor küldted be elvonóra, de csak a pénzt dobáltad ki az ablakon. Aki nem önszántából vonul be oda, soha a büdös életbe nem fog leszokni – próbálta Itachi jó belátásra téríteni a sorvadt öregembert.
A beteg az éjjeli szekrényén lévő bekeretezet fényképre sandított. Szőke felesége mosolyogva figyelte őt. Legördült egy könnycsepp a kézfejére, mikor hitvese hiánya a felszínre tört. Oly rég ragadta magával a halál, de a nehéz időkben, még mindig bele kapaszkodott.
 Ígéret tettem neki, hogy megvédem a gyermekeinket.
– A döntésemen nem változtatok – zárta le az el nem kezdődő vitát Sasuke.
Kankuro pánikolva omlott apja bénult lábára. Taknya-nyála egybe folyt a ráváró kínok gondolatától. A rettegése meg tovább gerjesztette gyűlöletét.
Shikamaru észrevette a tohonya fickó zavaros tekintetében a megvetés sűrű füstjét. Tenyerével végigsimított kecskeszakállán. Idejét érezte beszélni Gaarával, hogy közösen eszeljenek ki valamit.

*

A vacsorát a szolgáló lány találta fel. Illatos gyertyák oldották a fagyos légkört, mely az étkezőre telepedett. Az óriási asztalon elkülönültek egymástól azok, akik más gondolkodtak az eseményekről.
Bal oldalt Kankuro ült, aki az állkapcsát jegelte. Törött testrésze miatt az evés is nehézkesen ment számára, ezért csak levest kért, melyet szívószállal tudott a szervezetébe jutatni. Az egykori családfő, és lánya is a sérült pártján álltak. Shikamaru meg Gaara egymással szemben foglalt helyett. Ők kitartottak barátaik mellett.
Egy hangos csörömpölés rázta fel az ott lévőket. A cseléd ejtette el a hatalmas leveses bödönt, melyből rögtön kifolyt a meleg zöldségleves. Nyomban bocsánatért esedezett, de úgy lekapták tíz körméről, hogy zokogva rohant ki. Sakura felvette a szalvétás kosarat és elkezdte felitatni a parkettáról az előételt.
– Sakura, azonnal gyere vissza! – szólt rá ingerülten Sasuke.
– Csak feltakarítom.
Temari cinikus pillantást küldött a vezérének. Ujjaival eltakarta mosolyát, tovább hergelve a túloldalon ülő bandát.
– Utálom ismételni magam!
Sasuke látva, hogy a lány nem hagy fel a takarítással a faasztal lapjára csapott, oda viharzott hozzá és felrántotta. A smaragdok rémülten vetültek rá.
– Süket vagy?! Ha egyszer mondok valamit, akkor te rögtön azt csinálod! S ne merj visszaszájalni!  – világosította fel a helyes viselkedésről párját a maffiavezér.
Izumi megérintette férje kézfejét, majd azt tanácsolta neki, hogy állítsa le. A csemeték bénultan ültek a helyükön, levegőt sem mertek venni.
Ahogy kirángatta a maffiavezér gyönyörűségét a helyiségből. Itachi sajnálkozva sütötte le tekintetét. Őszintén szánta Saskurát, hogy ilyen alattomos alakokkal hozta össze a sors. Az elvárásoknak meg kellett felelnie, hiszen nem akárkibe szeretett bele. Sejtése se sincs, hogy mennyi szomorúság fogja súlytani, mire el kezd végre beilleszkedni. Az nyilvánvalóvá vált, hogy az öccse másképp tekint rá, mint az eddigi partnereire, de el tudta képzelni, hogy ez a gyöngédséget csak a hirtelen fellángolt tűz okozta. Ha a lángok kihunynak, akkor mi lesz vele? Meddig lesz képes fivére tolerálni habitusát? Ezt a jövőre bízta, de valamiért úgy érezte, ez a szerelem minden akadályt le fog győzni, csak még össze kell csiszolódniuk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése