3. Szórakozóhely

Az éjszaka közepén egy régi raktárépület vasrácsos kapuja előtt sötétkék Mazda parkolt le. A létesítményt elektromos kerítés vette körül, meggátolva a kíváncsiskodók belépését. Itachi Uchiha kiszállt a járművéből, majd bosszúsan az órájára leset. Éjfél múlt öt perccel, a környék kietlen, a sűrű cserje árnyéka rémes lény formáját öltve próbálta elijeszteni az ott lévőt. Keresztes pók szőtte új hálóját a tönkrement közvetlen közelébe. A hosszú hajú férfi morcosan összeráncolta a homlokát, mikor észrevette, hogy méregdrága cipőjét sár piszkolta. Terepjáró zargatta fel az elzárt területet, mely az úti célnál lefékezett. Yahiko pattan ki belőle, és lazán intett a cimborájának.

– Mi nem várhat holnapig? – kérdezte szemrehányóan a narancssárga hajú férfi, mikor széles vállát megütögette.

Barátja sötét szemeit forgatta a flegma megjegyzésen. Feszélyezetlen jelleme a legnagyobb gyengesége, nem tudta jól felmérni a rizikós helyzeteket.

– Hamarosan el kell költöznötök. A rendőrség egyre több emberünkre állt rá.

Yahikot nem érte váratlanul a hír, gyanította, hogy a buzgósága felkeltette a kopók figyelmét. Az utóbbi időben elszaladt vele a ló, sok illegális dolog köthető a nevéhez, de soha nem találtak eddig bizonyítékot ellene, de aki keres, az talál. Nem sodorhatta veszélybe a családját, mihamarabb le kell lépniük. Itt már úgysem akadt teendője, viszont a külföldi szektorokat felügyelni kellett.

Hirtelen előrántotta a fegyverét, és a fenyőerdő felé fordult, viszketett az ujja, hogy meghúzza a ravaszt, de ekkor kiugrott eléjük a zaj forrása, a vörös róka. Éles foga között szürke rágcsálót tartott. Meglátva a kétlábúakat rögvest visszahúzódott a biztonságos rengetegbe, ahol nyugodtan elfogyaszthatta zsákmányát.

– Az állatok megszokták, hogy nem zargatja őket senki – mondta Itachi, akinek egyetlen izma se rándult, mikor kiugrott a ragadozó. 

A feszélyezetlen alak leeresztette a pisztolyát, de továbbra is nyugtalanul pásztázta a környéket. Egyáltalán nem örülne egy arra tébláboló bolondnak, mert akkor kénytelen lenne végezni vele.

– Sasuke nem repesne a boldogságtól, ha valami balul ütne ki. Mázli, hogy jó messze van. Az öcsédnél félelmetesebb fickóval nem találkoztam.

– Itt van – felelte az Uchiha zsebre dugott kézzel.

A narancssárga hajú alak arca holtsápadttá vált. Jó, hogy most kellett értesülnie erről a hírről, fogalma sem volt, hogy az ifjabb fivér miért jött, de azt tudta, hogy nem hibázhat. Muszáj megtartania a pozícióját, nem engedhette, hogy zöldfülű suhancok kitúrják pulpitusából.

– Vajon mi marasztalta? Őt ismerve, biztos komoly ügy lehet a dologban – hergelte a sötétszürke hajú férfi hiú ismerősét.

Itachi elégedetten hagyta egyedül a magába roskadót, nem szívesen lombozta le barátai kedvét, de Yahiko annyira nagyképűvé vált, hogy sokszor rossz döntéseket hozott. Ezt nem engedhette meg magának, vezetői rangot töltött be. Fel kell mérnie az adódó problémát, és a legmegfelelőbb lehetőséget kellett választania. Ebben a munkakörben nem lehetett hibázni, így is sok esetben eltusolta az ügyeit, hogy ne jussanak el Sasukéhoz.

*

Pénteken Inoék elhívták Sakurát bulizni, hogy kimozdítsák otthonról. Sai ötlötte ki az egészet, mert parancsadójának akart meglepetést szerezni. Ezen a héten a rengetek teendője miatt hanyagolta a kislányt. Tudomása szerint nem is válaszolt a hívásaira, üzeneteire. A munkába fektetet idő kamatozóvá vált, kezdett visszaállni minden a rendes kerékvágásba. A jelentéktelen gyalogoktól megszabadultak, az illegális dolgoknak eltűntették a nyomát. Rászolgáltak a jutalomra.

Közölte a csajokkal, hogy abba a bárba, ahová mennek csak elegáns kosztümbe engedik be az embereket, ezért csípjék ki magukat. A Yamanakának nem is kellett több, nagyon szeretett bombázó ruhákba bújni. A rózsaszínhajú lány ki akarta húzni magát, de a két erőszakszervezett rábeszélte. Nem tartozott a bulizós fajtákhoz, ezért jó messziről elkerülte azokat. A szűk koktélruhától meg sokkot kapott, úgy érezte, hogy kilátszik a popsija. Állandóan lefelé húzgálta a lila hacukát, miközben kerülte az egyedüli hímmel való találkozást. A szőkeség rucija is ilyen kategóriát képviselt, csak ő tudta is büszkén viselni.

Estére a bérgyilkos nyálcsorgatva nézte az eredményt. Fellengzősen nyújtotta a karját a gyönyörűségeknek, hogy a fogat elé kísérje őket. Fehér Peugeot várakozott rájuk. A művész úriember módjára kinyitotta az ajtót, majd besegítette a hölgyeket.

*

Ino türelmetlenül forgatta a fejét, hogy hamarabb meglássa udvarlóját, aki felszabadult helyre vadászott.

Számtalanszor megkerülték a fogadó terjedelmes utcáját, ahol szorgos hangyaként hömpölyögtek az arisztokraták. Sai a nyugalom tengereként rótta újra és újra a köröket, de a mellette ülő asszonyka csaknem tüzet okádott ingerültségébe. A bérgyilkosnak megfájdult a feje a kényeskedő rikácsolástól, ezért sóhajtva félrehúzódott remélve, hogy utasa túlfűtött kedélye lecsillapul a levegőn.

Sakura szorongva fonta össze karját, hogy falat emeljen maga elé. Hol az egyik, hol a másik lábára nehezedett, mikor váratlanul meglökték hátulról. Majdnem hasra esett, de gyorsan elkapták.

– Bocsi, felkészületlenül ért, hogy elém léptél – kért sietve elnézést Itachi.

– Semmi baj. Én nem figyeltem oda – válaszolta Haruno, de a titokzatos alaknak már csak a hátát látta.

Hosszú, összefogott haja győzelmi zászlóként lobogott utána. Világosszürke ingének a gallérja hetykén felfelé meredt. Az övéhez csatolt tartott markolászta, mikor cikázva hagyta el az előtte haladókat.

– Oltári pasit fogtál ki! Mire vársz, szaladj utána! – hallatszott Ino lelkes utasítása.

– Elment az eszed?!

– A végén tényleg petrezselymet fogsz árulni.

A szendeség megbántva oldalra sandított. Világgá kürtölte volna szerelmét, de Sasuke megtiltotta neki, hogy bárkinek kifecsegje a kapcsolatukat. Úgy tűnt itt véget ért a bimbózó kapcsolatuk, ezen a héten akárhányszor kereste nem érte el, sőt vissza se hívta. Ettől annyira kikészült, hogy nem egyszer az anyukája vállán kötött ki sírva.

– Visszatértem – toppant melléjük a művész, aki magához vonta hercegnőjét, és a sor elejére tolakodott.

A kidobóval összeöklözött, és pár szót váltottak. Az agyatlan hústorony szemérmetlenül legeltette végig a szemét Yamanakán. Belökte az ajtót az elit vendégének, de észrevéve Sakurát, durván visszarántotta, és eltorlaszolta a befelé vezető utat.

– Kiskorúak nem léphetik át a küszöböt! – felelte a gorilla felmutatva izzadt tenyerét. – Kérem a személyidet!

A smaragd szemű lány hiába győzködte a pacákot, hogy már nagykorú, az hajthatatlanul ismételte a betanult szövegét. Mikor megkaparintotta a kártyát kitalálta, hogy hamis. Kegyesen felajánlotta, hogy két pusziért cserébe megváltoztatja a döntését.

– Héj, ő velem van! – ordította a bérgyilkos, miközben durván eltessékelte a fickót

– Bocsánatáért esedezem uram! Csak olyan fiatalnak látszik, hogy tizenhat évesnek néztem.

Sai bekísérte pártfogoltját, és azt mondta neki, hogy maradjon a közelébe. Amerre mentek a domináns hímet köszöntések hada fogatta. Csinos modellek borultak nyakába, aminek hatására a szőkeség féltékenyen bújt oda hozzá, ezáltal tudatva a többi nősténnyel, hogy kopjanak le.

A privát részhez közeledtek, ahol a biztonságiak száma fokozatosan növekedett. Az utolsó fekete egyenruhásnál torpantak meg.

– Üdv. Plusz két főt hoztam

– Nem engedélyezem a belépésüket. Felsőbb utasítás – közölte a munkáját végző személy.

– Szükséges ez a játék? Sasuke tud róluk.

A rózsaszínhajú lány szíve heves dobogásba kezdett, amint kiejtették szerelme nevét, miközben barátnője gyanakodva felvonta vékony szemöldökét. Észrevette, hogy kamerák szegeződtek rájuk a legapróbb mozdulataikat is fürkészve. Érezte az elkárhozás beszippantó örvényét.

*

Az elkülönített szárnyban egy elsüvítő kés fogadta a bérgyilkost, aki össze se rezzent. Suigetsu a következőt küldte felé, amit könnyedséggel kapott el.

– A kicsikéket léci ne rémítsd halálra – mondta a művész, miközben az ujjai között pergette az éles tárgyat. – Az illegális dolgokat rejtsétek el.

Neji hátra vetette a fejét, miközben felesége vállát karolta. Tenten mérgesen kijelentette, hogy reméli nem kurvákat hozott. A Hyuuga megköszörülte a torkát zavarában, hiszen nincs félelmetesebb egy nő haragjánál. Ha az Uchiha kutyája tényleg éjszakai pillangókat hozott, akkor nagy pácba került. A Hozuki tőre markolatának részével vakargatta kobakját. A pulton heverő pisztolyokat és puskákat vizslatta.

– Sasuke, tudsz a bigékről?

A félelmet keltő vezető merő nyugalommal ízlelgette fehérborát, miközben tenyere a hideg fegyverén pihent.

– Meglepetésem van számodra – mondta kedélyesen Sai.

A könyörtelen férfi a beosztottjához vágta poharát, akinek kemény mellkasáról úgy pattan le, mint a bolha. A szilánkok szétszóródtak a teremben. Juugo a pultról elpakolta az összes veszedelmet, majd fogta a seprűt és feltakarított. Medve testével hihetetlen gyorsasággal tűntette el a parkettáról a töredékeket. A biztonság kedvéért az igénytelen növény cserepébe lévő drogra több földet lapátolt. A keskeny szőnyeggel elfedte a kinyitható padlórészt. Percek alatt hétköznapivá varázsolta a helyiséget.

– Agyalágyult, ide merted hozni? – kérdezte dühödten Sasuke.

A fekete hajú bólintott, majd beinvitálta a két leányzót. A hosszú barna hajú Hyuugát az agyvérzés kerülgette, mikor meglátta balszerencséjének forrását. Orrlyuka kitágult, mint a tomboló bikának, aki előtt vörös leplet lengettek. A felkontyolt hajú asszonyság előrelátóan a pulthoz sietett, és egy csésze vizet tett férje elé. Juugo visszatért a helyére, hogy koktélt keverjen a most érkező vendégeknek. A Yamanaka rögtön a pulthoz ment, és hosszú gazella lábaival felült a székre. Suigetsu elfüttyentette magát a két csinibaba látványától. Az elveszett Sakuránál kötött ki, aki nem mert elmozdulni.

– Szervusz Suigetsu Hozuki vagyok. Téged, hogy hívnak?

– Sakura Haruno.

A Hozuki menten olvadozni kezdett a félénk tüneménytől. Lövése sincs, hogy barátja, hogy tudta türtőztetni magát a közelében. A narancssárga hajú alak odavitte az italkeveréket a romlatlan angyalkának, aki véletlenül rosszul fogta meg és elejtette.

– Jaj! Sajnálom! – guggolt le a Haruno égő arccal.

Nála ügyetlenebb ember nincs a földkéregségen. Otthon is gyakran összetört valamit, ezért Mebuki is sokszor megdorgálta.

Az Uchiha elhagyta trónhelyét, és lassan a kétbalkezes kislányhoz sétált, akit szorgosan szedegette kacsójába az üvegdarabokat. Vadászösztöne nyomban feltámadt, mikor meglátta falatnyi ruhájában. A puszta látványtól hímtagja kőkeményé merevedett. A csábos combján felsiklott az orgona színű ruci. Félig-meddig csillapodott libidója, mikor védelmező karját kínálta neki.

– Hagyd! Juugo takarítsd föl! – Adta ki a parancsot a maffiavezér, mikor felsegítette kiszemeltjét.

A Haruno feszélyezetten lépkedett, hogy az öltözéke nehogy felcsússzon. Elvörösödve nézte a földet, rettentő melege lett, bizsergés járta át gerincét. A hasában túlfűtött lepkék hada repdeset. Epekedett a szerelme után, a széles hát, az acélos fenék, zord szem látványa megbabonázta. A hangjától állandóan libabőrös lett.

– Miért nem említetted, hogy együtt jársz vele? – kérdezte Ino neheztelve, mikor eléjük vágtatott.

A smaragd szemű lány tanácstalanul nézett fel a dominánsra. Ebből nem fog tudni kimászni. Nem akart bonyodalmat okozni, ezért valami hazugságot akart rögtönözni, de megelőzték a válaszadásban.

– Miért kéne beszámolnia neked mindenről? Olyan dolgokba ütött a bele az orrodat, amik nem rád tartoznak – közölte ridegen az Uchiha, mielőtt kitért a szőkeség elől.

A Yamanaki felháborodottan beleült Sai ölébe, és rázúdította haragját.

*

A hangulat tetőpontra érésével a gátlások elszabadultak, irdatlan mennyiségű alkohol fogyott. Kiváló minőségű szivarfüst büdösítette a fülledt szobát. Az alacsony pulthoz hajolva görnyedt a csoport többsége, hogy a kártyaszórást figyeljék. A sziporkázó lapok pechek rendezése az őrületbe kergette őket. A leírhatatlan feszültség trágár szóváltásokat eredményezet. Az utolsó körbe csaptak bele, mikor Juugo kiosztotta a kártyákat. Neji teljesen fel volt háborodva, hogy állandóan az utolsók közt végzet. Felesége a kártyajátékokban nem ismer kegyelmet. Aljasul kijátssza ellenfeleit, hogy övé legyen a győzelem. A narancssárgahajú férfi csendbe viselte a megaláztatást. A szerencse messziről elkerülte most. A maffiavezér szorosan tartotta maga mellett a Harunot, aki szégyenlősen puszilgatta. Sasuke ilyen gyermeki időtöltésbe soha nem vett részt, tétekbe szeretett játszani,
mindent vagy semmit alapon.
Váratlanul berontott a kidobó. A medve nyomban felpattant, és férfi elé tornyosult.

– Főnök! Kimimaro Kaguya beszélni akar veled!

Juugo azonnal akcióba lendült, az ellenség fogadása az ő munkakörébe tartozott. Tenten rutinosan megigazgatta fehér ruháját, majd szólt nő társainak, hogy menjenek ki kicsit levegőzni. A rózsaszínhajú lány érezte a bosszús légkört, amely aggodalommal töltötte el. Ismét összefutva a gorillával tovább gyarapította ijedtségét. Azonnal sarkon fordult, de szerelmének ütközött.

– Várj meg kint! Haza viszlek, ha végeztem – felette a domináns lágyan, majd a felvigyázóra mordult. –  Vigyázz rájuk hústorony!

– Ne! Úgy értem, nem lesz bajunk.

A könyörtelen férfi gyilkos pillantással sújtotta az iskolázatlant, aki csaknem összeesett a rémülettől. Heves mentegetőzésbe kezdett, szépíteni akarta a történteket, de minősíthetetlen védő beszédjébe beleavatkozott a Yamanaka, aki becsiccsentve elregélte a sztorit. A felkontyolt hajú asszonyság idegesen felnevetett, aggodalmasan cikázott a tekintette az Uchiha, és a szerencsétlen ember között.

– Bízzátok rám őket – közölte fújtatva a Hyuuga felemelkedve a helyéről.

A hosszú barna hajú férfi taktikát váltott. Most, hogy elvesztette a főnöke bizalmát kénytelen meghunyászkodni. Ritkán adatott meg a lehetőség piros pontszedésre, de kivételes alkalom kínálkozott föl. Élnie kellett a lehetőséggel, hogy jobb fénybe kerüljön. Sasuke érzelemmentesen fordul a szolgalelkűhöz. Az átlátszó mesterkedést könnyen észrevette. Vérlázítónak találta, hogy ennyire alábecsülte őt ez az öntelt barom. Suigetsu alig bírta bent tartani a feltörő röhögését. A beképzelt ficsúr önszántából talpnyalóvá vált.

A maffiavezér egyetlen biccentéssel adta beleegyezését a javaslatra. Magához vonta Sakurát, majd homlokon csókolta.      

– Induljatok.

Neji készségesen összeterelte vadászkutyaként a bárányokat. Kifelé iparkodva összefutott a fehér hajú Kimimaroval.

Kattanó hangot követően Juugo térdre akarta kényszeríteni az ellenséget, de az szélsebesen mögé ugrott és kicsavarta a karját. Sai és Hozuki menten gyilkos fegyverüket rántották elő.

– Mit akarsz? – kérdezte az Uchiha hűvösen.

Az ellenséges alak ellökte magától a nála sokkalta nehezebb testet, és fürgén a sötét szemű férfihoz eredt. A művész automatikusan mozdult, de felettese jelzet neki, hogy hagyja. Suigetsu előtt akadálytalanul elhaladt, még végül elért célpontjához. Sasuke a felé tartó öklöt puszta kézzel hárította, majd földre kényszerítette a harcost.

– Szóval azt a parancsot kaptad, hogy végezz velem.

– Ja. Miért nem uszítod rám őket? – kérdezte a merénylő.

– Meg tudom védeni magam. Csak a gyáva férgeknek van szükségük testőrökre.

Az Uchiha késével átszúrta a merénylő kezét, aki fogait csikorgatva tűrte. Suigetsu feleszmélt, és előrántotta pisztolyát. Homlokon csapta magát, mekkora hülye. Ezért hagyta őket pihenő állásba, mert a lövéssel nagy zaj párosult. 

– Azt hittem soha nem veszed észre – jegyezte meg Sai.

– Fogd be! Reflexből jött! Amúgy a zene miatt ki hallotta volna meg? Csak azért nem használhattam, mert itt a csinibaba. 

A maffiavezér kihúzta az éles fémet a fehér hajából és cimborája felé dobta. A Hozuki ijedten ugrott arrébb, ha nem tér ki időbe, akkor a homlokába fúródott volna. Kimimaro kihasználta az alkalmat, hogy nem rá figyeltek és felvette a nyúlcipőt.

– Búcsúzz el a cafkádtól!

– Átkozott – sziszegte Sasuke, miközben a sebzett préda után eredt.

*

Ino nevetve csatlakozott barátnőjéhez, aki a koktélját lassan iszogatta a bárpultnál. A Hyuuga éppen a csapossal beszélt, de folyamatosan megfigyelés alatt tartotta a lányokat. Feladatát keresztülhúzta az a szám, melyért felesége megőrült. Rögtön táncra perdült, és mostanáig nem állt meg. A merénylő végig simította a szőkeség hátát, aki kíváncsian hátrafordult. Rémülten kiáltott fel, mikor észrevette a csöpögő vért. A rózsaszínhajú lány nyomban odanyújtotta a sebesültnek a szalvétáját.

– Tessék. Mielőbb mutasd meg a sérülésedet az orvosodnak.

Sűrű pislogás közepette fogadta el az ellenséges alak a selymes anyagot. Szinte zavarba ejtette ez a kedvesség, ilyesmihez nem volt hozzá szokva. Abba a kárhozott világban, melyben élt, ott mindig magára számíthatott. Nincsenek jóakarói, még a társai is nyomban golyót eresztenének belé, ha lankadna az ébersége. A barátság fogalma ismeretlen számára, minden a hatalomról és a pénzről szólt. A smaragd tekintetből csak makulátlanság sugárzott. Melengető érzés tölte el egész lényét, amely példátlan dologra sarkalta, őszinte köszönetre.

– Rohadék! – üvöltötte Neji, mikor pofán vágta a védelmét leengedő ürgét.

Kimimaro rendíthetetlenül ácsorogott, meglepte a tockos. A barna hajú férfi agresszíven maga mögé kényszerítette Sakurát, aki rémülten a szájához kapott. A garázdálkodás lármájára kíváncsiskodók gyülekeztek.

– Ne bántsd! Mit ártott neked? – kérdezte a Haruno a balhézók közé állva.

– Takaródj!

Ino biztonságos távolságba menekítette a sebesültet, aki váratlanul magához rántotta. Olyan erősen szorította, hogy törékeny csontja roppant egyet.

Ezt látva a hidegvérű Sainak eldurrant az agya, fenevadként taszította el az elé kerülőket. A maffiavezér a bérgyilkos után ért ki a kirívó fogadó részre. Sötét szemével kereste a kislányt, akit eltakart Neji alakja. Tenten próbálta féken tartani urát, aki hevesen szitkozódott. Felé indult, vészjósló lépései elől meghátráltak az emberek.

– Állj le! Kellőképpen megfélemlítetted Sakurát – mondta az Uchiha magához vonva szendeségét.

– Miért oltalmazod ennyire? Nem vall rád az ilyesmi.

A rózsaszínhajú lány oda bújt szerelméhez, és elmesélte a konfliktus kialakulásának okát. Sasuke két oldalról megragadta és megvizslatta.

– Bántott? – kérdezte a retteget vezér, horzsolás után kutatva a hófehér bőrön.

Eközben a művész kitépte Kimimaro karmai közül kedvesét. A fehér hajú összeráncolt homlokkal pásztázta körbe a környéket menekülő utat keresve. A csődületben észrevette azt, amire nem számított. Azt hitte, hogy célpontja csaja a szőkeség, de tévedet. Hideg zuhanyként érte, hogy hibás következtetést vont le. Suigetsu fapofával előtte termett, és flegmán bökött a kijárat felé.

– Szabadon távozhatsz. Egyelőre – közölte sejtelmesen a Hozuki, miközben megropogtatta ujjait.

Terepmintás nadrágja zsebéből elővarázsolta bagós dobozát, majd rágyújtva megemlítette, hogy vigyázzon, mert ezen túl veszély leselkedik rá.

*

A Haruno hajlék előtt az egyedül fényt a kocsi lámpája szolgáltatta. Szenvedélyes csók csata párásította be enyhén az üveget. Sasuke belefeledkezve felajzott ösztönének egyre vehemensen igényelte a telt ajkat. Tenyere pimaszul tévedt intim területre, amitől Sakura pánikba esett. Megfékezte az ostromlást, miközben szaporán pihegett. Bűnbánóan leszegte fejét, kerülte az Uchihával a szemkontaktust. Olyan gyors tempót diktált, amire nem készült fel. Áhítozott a férfira, alig bírta rávenni magát, hogy korlátozza a közeledést, de félt az egésztől.

– Ne haragudj – mondta a rózsaszínhajú lány.

A maffiavezér türelmet erőltetett magára, eddig soha nem várt ennyit egy nőre. Kezdett betelni nála a pohár, nem volt hozzá szokva ehhez. A kormánykereket szorította, ameddig a feszültsége letompult. Utána két keze közé fogta a babaarcot, és megcsókolta.

– Rendben, ma még megmenekültél előlem.

Válaszul a tünemény hálásan elmosolyodott, és nem sokra rá kiszállt az autóból.