Sakura kétségbeesetten próbálta
tartani a lépest az Uchihával, nehogy orra bukjon. A keze kezdett zsibbadni az
erős marok börtönében. Homály fedte számára a szerelme hirtelen feltámadt dühét.
Mi rosszat csinált? Mivel
gerjesztette ilyen óriási haragra? Ezek a kérdések zakatoltak folyamatosan
felváltva naiv fejében.
Váratlanul, a tájfun elsöprő erejével
a falnak koppant. Kényszerítve emelkedett fel az álla, hogy az ében tekintet
előtt ne menekülhessen. Még az erős tenyér a füle közvetlen közelébe csattant a
ház támaszán.
A rózsaszínhajú lány megriadt, mikor
észrevette szíve elrablójának érzelemmentes vonásait. Egyszerűen nem ismert rá.
Ilyen félelmetes kisugárzást, még soha nem tapasztalt.
– Többé ne merj makacskodni! Ha
egyszer azt mondom, hogy gyere vissza, akkor visszajössz! Világos?! Ne akard
megismerni a következményét a felindultságomnak! – figyelmeztette Sasuke
gyönyörűségét, miközben hüvelykujjával végig simította a telt ajkat. – Szégyenbe hoztál, és ezt nem tűröm
senkinek.
– Képes lennél bántani?
Az Uchiha erre hátra lépet, és ügyet
se véve a kérdésre otthagyta a félő kislányt, aki ez alkalommal nem eredt a
nyomába.
Sakura a kíméletlen bánásmód miatt
duzzogni kezdett, és eltökélt szándékává vált, hogy valamilyen formában
törlessze.
Sasuke gyűlölte, ha valaki nem ugrik
a szavára. Ingerülten fordult be a másik folyosóra, míg oldalra lendítette
karját, hogy beleüssön valamibe, de akkor cinikus vihogásra figyelt fel. Temari
elégedetten takarta el vigyorát a legyőzőjével.
A házat uraló piros szín
szimbolizálta ennek a szedett-vedett családnak a múltját, és természetét.
Patkányok lakta fészek, akik csak az alkalomra várnak, hogy feljebb
kerekedjenek elnyomóikon.
– Szokatlanul engedékeny vagy vele.
Kíváncsi vagyok, meddig tudod elfedni előle az igazi énedet.
A maffiavezér ridegen végig mérte az
amazont, majd oda lépet mellé, és azt mondta, hogy vigyázzon, mert egy
csettintésre meg tudja fosztani mindentől. Gaara éppen abban a pillanatban
érkezett meg közéjük, majd számon kérően a nővérére sandított. Morcosan
összefonta a karját, mint egy apa, aki rosszalkodáson kapta csemetéjét.
Temari sérelmei továbbra se gyógyultak be.
Fűtötte a bosszúvágy azért, mert olyan ostoba volt, hogy úgy oda dobta magát
Yahikonak, mint egy szajha, mert abba reménykedett, ezáltal belé fog szeretni.
De tévedett. Csak kihasználták, majd porig alázva elhajították. A legyezős
grácia az öcséhez fordult vehemensen. Neheztelés tükröződött méregzöld szemében.
Az indulatok felszínre szabadulását
Matsuri akadályozta meg, aki szólt nekik, hogy a vacsora találva lett az imént.
Az étkezéskor szinte mindenki látszat
kedvességet színlelt, hogy a gyerekek ne érezzenek meg semmit. Itachi bőszen
vágta az ananászos csirke mellett. A kukoricás rizs gamancsokba állt össze,
mely elégé fojtós érzéssel párosult.
A felszolgáló kisasszony félve lépet
oda a nagyra becsült munkaadójához, aki éppen vörös borából kortyolt nagyot.
– Uram, sajnálom, de a lány nem
szándékozik csatlakozni.
Gaara rámeredt azúr szemével a
szerencsétlenre, aki menten összerezzent. Shikamaru fél fülel figyelemmel
kísérte a beszélgetést. Hosszan rágta a falatot, majd rögvest lenyelte, mikor
sógora összenézet kegyetlen barátjával.
– Úgy tűnik, nem akar megtisztelni
minket a jelenlétével. – válaszolt tömören a vörös hajú férfi.
– Beszélek vele. Mi vagyunk a
vendéglátók, és arra se vesszük a fáradságot, hogy személyesen hívjuk le közénk
– közölte a Nara, mikor zsebre dugott kézzel indult el felderítő útjára. – A
leányzó túl messzire merészkedett. Sasuke nem az a típus, aki sokáig tolerálja
a dacolást – állapította meg magában gondterhelten a bölcsesség szobra.
Shikamaru a teraszon talál rá a
Harunora, miközben a határtalan égboltot bámulta. Pep, a pimasz papagáj meg a
naiv lány körül repdesett, azt szajkózva, hogy kekszet kér. Végül a kecses
vállon állapodott meg, és csőrével finoman bökdösni kezdte Sakurát, aki
kuncogva simogatni kezdte.
– Tetszel neki. Az idegenekkel
szörnyen undok szokott lenni.
– Az állátok megérzik, ha szeretik
őket.
– Lehet benne valami – felelte a
férfi, miközben szokásához híven a tenyerével végig húzta kecskeszakállát.
– Sakura! Mit képzelsz magadról?!
Szégyenbe hozol, bármit csinálsz! – lépet ki veszedelmes ragadozóként az
Uchiha. – Hogy kezdhettem ki veled?! Átkozom a napot, mikor megismertelek!
Sakura sírva rohant be a rezidenciába.
Shikamaru utána eredt, de mikor a vezetője mellé ért, halkan azt mondta neki,
hogy ezt nem érdemelte meg.
*
Sasuke éjfél körül ment be szobába,
ahol az ágyon összegömbölyödve feküdt gyönyörűsége. Szipogása jelezte, hogy még
mindig bőg. Utálta a nyafogást, olyan volt számára, mintha olajt öntenének a
tűzre.
– Vigyél haza.
– Csak erre vagy képes. Menekülsz
minden konfliktus elől. – vetette oda szemrehányóan a sötét hajú férfi.
Felkapcsolta a villanyt, hogy fénye
elűzze az ébenséget. Bőröndjéhez sétált, majd felemelte fedelét. Kivette a
királykék alsónadrágját, és a tisztálkodó szerek zacskóját. Közben ráparancsolt
a Harunora, hogy holnap pakolja ki a cuccaikat.
– Nem bírók ki itt több időt! Félek!
Az utolsó mondatra az Uchiha
megdermedt. Eddig a pillanatig várta, hogy Sakura beismerje rettegését, mert
így elengedhette, de most a lelkemélyén csalódott volt. Ő is tudta, hogy az
lenne a helyes, ha elhagyná, de nem akarta. Mindig is önző volt, ezért senki se
hánytorgathatta fel neki ezt a döntését.
– Azt jól teszed! Tarts tőlem, de azt
ne feled, hogy mindenki mástól megvédelek!
– Kiismerhetetlen vagy. Alázol, és
sokszor átnézel rajtam. A barátaid meg csak ki nevetnek a hátam mögött.
A sorsára hagyott kislány látványa
megenyhíti a maffiavezér szívét. A Haruno mellé ült majd, mint gyenge
virágszálat óvatosan felhúzta, és az ölébe vette.
– Csak ezt érzed, vagy tényleg
megtörtént? Áruld el, kinevettet ki?
– Nem számít. – rázta meg a fejét
Sakura – Jobban fáj az, ahogy te bánsz velem. – folytatta tovább monológját
gondolatban.
A maffiavezérnek nyitott könyv volt a
karjai között lévő tünemény, melynek smaragdja hangosan kántálták teóriáját.
Mit tesz vele? Ez a rózsaszín angyal
képes egyedül sajnálatot ébreszteni benne. Bennem, aki nem ismer irgalmat, lelkiismeret-furdalás
nélkül iktatta ki a törékeny emberi mivoltot. Bármennyire el akarta kerülni,
kénytelen volt belátnia, hogy folyamatosan meg fogja tapasztalni Sakura a
valódi természetét. A vér nem válik vízzé, ahogy az igazi jellemét sem tudja
sokáig elfedni senki.
– Elő ne forduljon még egyszer, hogy szembe
szegülsz velem – mondta Sasuke, miközben a babaarcot megsimogatta.
*
Hajnalok hajnalán, mikor a még a
madarak se csicseregtek, és a fényes korong első halovány sugarával lehelte a
tájat a szerelmesek már felfűtve enyelegtek egymással. A paplan gombócba
gyúródott össze a huzatban, amely kényelmetlenné tette. Nem kellett sok, hogy
hamar földre dobják büntetésképen.
Sakura kéjes sikolyait tompította a
vad csók. Lábát a szerelme dereka köré fonta, miközben a sűrű fekete hajba
túrt. Az erős lökések arra késztették, hogy az izmos háton végig húzza körmét.
Védtelenek érezte magát az erős férfi alatt, akire rábízta mindenét. A füle
mellé kényszerítette Sasuke a karját, hogy akadály nélkül tevékenykedjen.
Vágyát tovább fokozta, hogy Sakura virgonc kiscsikóként mozgott alatta
türelmetlenül.
A Haruno sóvárgott neki, hogy ne
húzza végletekig a mámort, mert itt fog megbolondulni. Kínozhatná a végtelenségét,
és őszintén meg is érdemelte volna a tegnapi dacolása után, de ő is már alig
bírta féken tartani domináns ösztönét. Kielégítette mindkettőjük vágyát, majd
elégedettem Sakura mellé feküdt.
– Szerinted nem keltettük fel a
többieket?
– Elképzelhető, amilyen hangos vagy –
felelte az Uchiha, miközben összegabalyodva ölték egymást.
Halvány mosoly rajzolódott markáns
arcára, látva az elvörösödött kislányt.
– Miért tartottad meg ilyen sokáig az
erényedet?
– Az igazira vártam – vágta rá Sakura,
mielőtt végig puszilgatta szerelme acélkemény mellkasát.
***
A reggeli után a társaság ismét
kivonult a partra, de amint letáboroztak a pálmafák árnyékában a gyereke
kisajátították Sakurát. Kihasználták, hogy akad egy felnőtt, akit rá tudtak
bírni, hogy csak velük foglalkozzon. Egymásnak dobáltak a katica pöttyös
labdát, és aki netalán nem tudta elkapni, annak valami könnyű feladatott
kellett teljesítenie.
Sasuke éppen a hűtőtáskából vette ki
a nagyüveges ásványvízét, mikor Izumi oda toppant mellé vigyorogva.
– Feleségnek való kislány. Tipikusan
az a fajta, akivel a férfiak családot akarnak alapítani – célozgatott a barnahajú
asszony, megbökve könyökével sógorát.
– Ejtsük a témát.
– A szabadság vágyad mindennél fontosabb.
Kármennel is ezért váltatok el.
– Fogd be!
Itachi a nyers válaszra oda ment a
feleségéhez, és átkarolta a derekát. Felvont szemöldökkel kérdezte az öcsétől,
hogy mi van már megint.
– Várjunk. Te nem is mondtad el ezt
Sakurának? – világosodott meg Izumi,
akit menten elöntött a harag. – Csak kihasználod szegényt! Meddig akarod
hülyíteni?
Az idősebbik Uchiha fivér bár nem
kapott választ, de leszűrte, mitől durrant el testvérének az agya. Senkinek nem
tűrte el, hogy beleszóljon az magánéletébe. Észrevétlenül körbe pásztázta a
terepet, majd megkönnyebbülve tapasztalta, hogy a rózsaszínhajú lány olyan
mesze van, hogy nem hallatta meg a kifakadást.
– Semmi köze sincs a múltamhoz!
Figyelmeztetlek, ha eljár a szád, akkor megöllek! – fenyegette meg a
maffiavezér sógornőjét.
– Ehhez nekem is lesz egy-két szavam.
Tudom, hogy a méreg beszél belőled, de akkor se merd riogatni az asszonyomat.
– Akkor neveld meg – zárta le a
beszélgetés Sasuke, mikor elvonult kiszelőztetni a fejét.
Gaara és Shikamaru egymásra néztek,
és egyszerre megrázták a fejüket. A famíliájukban ők voltak az értelmiségiek,
Temaritól eltekintve. Kezdték látni, hogy ez a bimbózó kapcsolat viszályt szít
a vezetőségben. A főnökük ezelőtt még soha nem viselkedett így, ami arra utalt,
hogy tényleg kedvelte a Harunot, de a jelleme, és büszkesége nem engedte, hogy
elfogadja ezt a tényt.
*
Délután Sakura kincskeresőt játszott
a kicsikkel. Az volt a feladat, hogy a homokban keresgélniük kellett kagylókat.
Nami éppen lapáttal ásott gödröt, míg a Haruno kezével tapogatott a földön,
amíg egy fagyos árnyék bekebelezte. A kislány riadtan esett fenékre, mikor
felnézet látogatójukra. Hosszú vékony karjával felborította a zöld vödröt, melyből
kiszóródottak az értékek.
– Nem dajkának hoztalak ide –
jelentette ki az Uchiha, miközben felhúzta védencét. – Igénytatok rád, ezért
most velem jössz.
Sakura elpirulva sandított oldalra,
majd vissza. Smaragdja ösztönösen Sasuke fekete úszónadrágjára tévedt, melyben
kidomborodott a figyelemre méltó hímvégtag. Elállt lélegzettel simította meg a
kockás hasat. Képzelete erotikus jelenetek vízióit sorakoztatta fel, de
sajnálatára ezek csak a képzelet szüleményei maradtak. Legalábbis most.
– De-de, még tart a játék – dadogta
félelmébe Nami.
Sasuke ügyet sem vetve a légypiszokra
elindult kedvesével a mélykékség felé. Ahogy a széléhez értek a tünemény
gyökeret vert.
– Nem tudok úszni.
– Bízz bennem.
A Haruno mentem libabőrős lett a
szerelme érces hangjától. Abban a pillanatban elpárolgott a félelme, és már
azon kapta magát, hogy a kellemes vízben sétál. Hamar kezdet süllyedni a tenger
feneke, így mikor már a hullámok a derekát cirógatták megállt.
Sasuke felkapta a gyönyörűséget, és
beljebb vitte, még végül a legmélyebb részhez értek. Sakura úgy kapaszkodott az
Uchihába, mint még soha. Egész lénye remegett.
– Kérlek, menjünk kijjebb – könyörgött
kislány, miközben könny csurgott végig a pofiján.
– Ne félj, nem foglak elengedni.
Öleld át a nyakamat.
A Haruno engedelmes tette, amire
utasították, mikor a férfi vadul megcsókolta. Lábával átfonta a maffiavezér
derekát. A riadtsága egybekeveredett az erotikával. Összes porcikájával kívánta
Sasuke érintését. Bizsergés járta át a legérzékibb pontján.
Eközben Konan kuncogva kémlelte a
távolba őket, miközben elegáns fehér, és sötét csíkos kalapja takarta az arcára
eső fényt. Matróz melltartójának zsinegével éppen most küzdött a férje.
–
A kikötésében ügyesebb vagyok – morgolódott Yahiko, mikor már sokadig
próbálkozásra sikerült bekötnie a sikamlós fűzött.
Ujjai nem voltak összeszokva ehhez a
finom mozdulatokat igénylő feladathoz. Gonshiro mögöttük rajzolgatott egy
kővel, miközben egy dalocskát énekelt.
– Ki gondolta, hogy Sasukénak van gyengéd
oldala is. Hihetetlen mennyire a tenyerén hordozza Sakurát. Ha nem a saját
szemmel látnám, nem hinném el.
–Valószínűleg ő lesz a gyengepontja – jegyezte
meg Yahiko.
Shikamaru bölcs bagolyként figyelte a
beszélgetés folyását. A széthúzás még jobban érezhető vált tegnap óta, de
legjobban élettársa aggasztotta. Provokatív kiállásával csak parancsolójuk
türelmét feszegette. Tisztában volt azzal, hogy részben a Harunot akarta kihúzni
a feneketlen csapdából, melynek sötétségében folyamatosan zuhant. De már késő
volt számára. Sasuke tulajdonaként viseltettet iránta. Ez viszont káoszt fog
gerjeszteni az alvilágban.
Ekkor a törölközőjén lévő
telefonjának kijelzője felvillant. Jó láthatóvá vált az üzenet, mely tönkre
tette a nyaralást.
*
A limuzin belsejében Temari
elégedetten iszogatta a pezsgőjét. Jó kedélyét biztosította a gyilkos hangulat,
mely gonosz burkába csomagolta ellenségeit. Konan szúrós pillantását is derűsen
fogadta, és felé emelte poharát. Shikamaru magához vonta, majd azt sziszegte a
fülébe, hogy túl messzire ment.
Sakura némán lesett egyszer-egyszer
szerelmére, aki teljesen elzárkózott előle.
A fiatalabbik Uchiha testvér öklét a
combján pihentette, és farkasszemet néztek a szőkeséggel. Ha lett volna nála fegyver,
nyomban golyót röpítene a pökhendiség fejébe.
A Haruno gyöngéden megérintette szerelme
kézfejét, aki menten elrántotta tőle, és nyersen oda vetette neki, hogy hagyja
békén.
Mikor a luxus jármű leparkolt, a
maffiavezér kiugrott a kocsiból, és ráparancsolt Sakurára, hogy maradjon
Izumival. A gyerekek kíváncsian kérdezősködtek a velük maradó három nőtől, hogy
miért mérges mindenki.
Matsuri leguggolt Gonshirohoz, akinek
már görbült lefelé a szája. A ház úrnője vigasztalóan megsimogatta a kisfiú
buksiját, majd vidáman felajánlotta a gyerkőcöknek, hogy nézzenek meg egy
DVD-t. A lurkóknak több se kellett, vígan rohamozták meg a nappalit.
Izumi jelezte Matsurinak, hogy menjen
előre, ameddig ő megnyugtatja tudatlan barátnőjüket.
– Lemaradtam valamiről?
– Dehogy! Biztos üzleti konfliktus támadt
közöttük – magyarázta Izumi, mikor retiküljéből előhúzta szájfényét.
Az előtérben lévő egész alakos
tükörhöz lépet, és csillogóvá varázsolta a száját, és hosszú haját laza kontyba
fogta össze. Ezzel a gondtalan cselekvéssel elérte, hogy Sakura ne firtassa
tovább a feszültséget keltő dolog okát.
Az Uchiha asszony kívülről békességet
sugárzott, ám belül kétségek gyötörték. Csak reménykedni tudott abba, hogy nem
fog tetőpontra hágni a viszály.
Itachi, remélem, elsimítod az
ellentéteket. Ne hagyd, hogy még több vér szennyezze ezt az otthont. Imádkozott
Izumi behunyt szemmel, míg összeszedte színésznői tehetségét, és becsalogatta a
csöppségekhez a Harunot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése