A forgalmas belváros egyik cukrászdájában várakozott
Sakura. Citromos süteményt rendelt, melynek kesernyés ízétől felfrissült.
Olyannyira belemerült a gondolataiba, hogy azon kapta magát, a szerelme kihúzta
a széket. Vele szemben foglalt helyet, megrendelte kávéját, majd miután
felszolgálták neki, beleivott. Ingerülten csapta le a csészét a hozzá tartozó
tálkára. Ez a lötty túl cukros volt neki. Utálta az geil dolgokat, ezért nem is
fogyasztott édességet. Rossz hangulata a szokásostól is eltért. A rózsaszínhajú
lány óvatosan megkérdezte tőle, hogy mi a baja, miközben finoman megérintette a
kézfejét. Nem kapva választ megpróbálta jobb kedvre deríteni. Kíváncsian
érdeklődni kezdett az Uchiha családja felől, de ezzel csak olajt öntött a
tűzre.
– Mit érdekkel a családom?!
– Soha nem beszélsz róluk. Én mindig mesélek valamit
az enyémről.
Sasuke állandóan témát váltott, mikor a szülei
kerültek szóba. A családi hátterét nem szokta kiteregetni másoknak. Valójában
rég nem tartotta a kapcsolatot a szüleivel, azaz csak az apjával, Fugakuval.
Részben az ő hibája, hogy gyűlölt ebben a városban élni, ezért is ment
külföldre továbbtanulni az általános után. Függetlenséget akart, saját erejéből
szándékozott eljutni a csúcsig, ami sikerült is. Nagyobb magaslatokba
emelkedett, mint megvetendő apja. Ő irányított mindent, olyan hatalmat szerzett,
amellyel senki nem vetekedhetett.
Tömör választ adott a feltett kérdésre, de a Haruno
szakszerűen olyan témákat feszegetett, melyeket utált megvitatni.
– Tényleg van két unokaöcséd? Biztos nagyon
aranyosak! Te is szeretnél gyereket?
– Nem! – csattant fel a sötét hajú férfi. – Nincs
bajom a kölykökkel, de nincs türelmem és energiám hozzájuk.
Sakura bánatosan lesütötte a smaragd színbe pompázó
szemét. Örülne, ha végre anyává válhatnak, hiszen annál nincs szebb ajándék. De
a heves kirohanást tapasztalva elkönyvelte, hogy még jó messze van számára a
gyermekáldás.
– Értem – csak ennyit tudott alig halhatóan
kinyögni.
Sasuke lehunyta ébenjét, majd kerek-perec közölte,
hogy hazautazik. Tovább mélyítette párja csalódottságát, hogy a végén oda
szúrta neki, fogalma sincs, mikor fog újra ellátogatni szülő országába. A
Harunot sokkolta az információ, de derültséget színlelve kijelentette, hogy
várni fog rá. Kíváncsian nézett fel szerelmére, aki felállt, és felé
magasodott, teljesen becsomagolta fagyos árnyékával. Felemelte állát, puszit
lehelt a homlokára, majd egyenesen a zöldességbe pillantott.
– Túlságosan jó kislány vagy. A te érdekedbe
felejtsük el egymást.
A rózsaszínhajú lány elvesztette hangját, kétségbe
esve rohant a férfi után, aki kifelé indult. Az utcára érve földbe gyökeredzett
a lába, szerelme tökéletes arcára tekintett.
– Ég veled – mondta búcsúzóul Sasuke, mielőtt eltűnt
az embertömegben.
Az ártatlanság szíve apró szilánkokra tört,
ürességet érzett. Könnyek homályosították el a szemét. Felhőtlen boldogságát
tájfun döntötte romba, szinte alig vitte a lába. Hitegette magát, hogy ez
csupán egy rossz álom, amiből hamarosan felébred. Megcsípte magát reménykedően,
de rádöbbent a kegyetlen valóságra.
Hazament, de arra sem emlékezett, hogyan jutott el
odáig. Mebuki éppen akkor jött be a teraszról, és ijedten gyermekéhez szaladt,
aki zokogva a nyakába borult.
– Anyu! Elment! – sírta el bánatát a Haruno.
A szőke, rövid hajú asszony vigasztalóan simogatta
lányát. A szavak értelmetlenek ebbe a szituációba, csak a néma megértés
szükségszerű. Átérezte lánya gyászát, de belül repesett az örömtől, hogy ennek
a kapcsolatnak hamar vége szakadt. Úgy gondolta, az ő naiv csöppsége kevés még
ahhoz a férfihoz.
*
Eltelt másfél hét, de Sakura továbbra is kedvetlenül
bolyongott. A szobájába zárkózott, elhagyta az étvágya, az ebédnél is csak
madárként csipegetett, pedig szülőanyja a kedvenceit főzte. Tudta, hogy az első
szerelem mély nyomott hagy az emberben, de csemetéje az átlagnál jóval
érzékenyebb volt. Ő már attól ujjongott, hogy párszor életvidámnak látta.
*
A világ másik végén egy alagsori börtön folyosóján
Sasuke haladt át Karinnal. A foglyok jajveszékelve húzódtak be a tömlöcük
legárnyasabb sarkába. A karmazsin hajú nő elkurjantotta magát, és a lárma
elhalt. Kacérkodva belekarolt az erős Uchihába, aki arrébb kényszerítette.
Megállt egy cellánál, és a penészes kőfalhoz bilincselt alakra pillantott.
– Vele kezd – adta utasításba a maffiavezér az őt
követőnek.
A lenge öltözetű nő feljebb tolta szemüvegét, és veszedelmes
mosollyal kezdett bele a feladatba. Az órák múltak, a rabok fogyatkoztak. A
kegyetlen férfi egytől-egyig figyelemmel kísérte a haláltusájukat. Ezek az
elítéltek elárulták, vagy merényletet próbáltak elkövetni ellene. Jobban
szerette ő intézni a dolgokat, de ilyen alantas férgek likvidálásához nem
ereszkedett le.
Karin fellélegezve húzta ki vörös hajzuhatagából a
gumit, vér mocskolta kesztyűjét kecsesen lekapta, majd a kukába hajította.
Csábosan Sasukéhoz ment, ujjai le-föl futkároztak a kidolgozott felsőtesten.
Lefelé haladva Sasuke ellökte a kezét. Értetlenül nézett föl parancsolójára,
majd pióca módjára rátapadt.
– Továbbra is arra a kislányra gondolsz?! Enged,
hogy kitöröljem az emlékezetedből! – kacérkodott Karin, miután levette
szemüvegét, és harapdálni kezdte annak szárát.
– Kudarcot fogsz vallani.
– Alábecsülsz. Hiszen párszor igényt tartottál rám –
mondta a szemüveges nő, miközben csücsörítő szájával közeledett imádottjához.
A sötét hajú férfi megállította, és a hideg rácshoz
lökte. Megfordította, és lehúzta a rövid sortot. Kigombolta nadrágját, és
akcióba lendült.
Karin felhevült állapotban kapkodott levegő után,
miután befejezték az aktust. Az Uchiha nem ismerte a lágyság fogalmát, mindig
csak a céljára koncentrált. Addigi együttléteik alatt sem mutatott gyengéd
érzelmeket, de akkor ajkuk összeforrhatott. Ez alkalommal viszont nem,
szívtelenül hárította el Karin próbálkozásait. Összehúzta szemöldökét,
elöntötte a harag, lelkét a féltékenység pondrói vették birtokba. Hisztérikusan
omlott a kegyetlen vezérére. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy egy romlatlan
csitri bőrébe bújt boszorkány elvegye tőle a lelki társát.
– Elfelejtettem veled azt a ribancot! El fogom érni,
hogy belém szeress! – hisztériázott örülten a vörös hajú nő.
A maffiavezér villámgyorsan megragadta az asszony
nyakát, és mint egy rühes macskát fojtogatni kezdte. A karmazsin nőnek a feje
lila árnyalatokat öltött. Hadonászás közbe leverte pápaszemét, melynek lencséje
földet érve megrepedt.
– Ostoba tyúk! Te soha nem érdekeltél, a testedet
vettem mindig igénybe.
Köhintés zaja zavarta meg őket. Sasuke elengedte a
vékony nyakat, és figyelemre se méltatva elviharzott Karin mellett, majd a
zárka előtt megállt.
Sai a fogda mellett várakozott behunyt szemmel.
Fekete haja zabolátlanul omlott a homlokára.
– Megmentetted. Miért? Szánalmas, mennyire
elpuhultál – korholta az Uchiha az egyik legjobb talpnyalóját.
– Elvette az eszedet a harag. Célszerűtlen
megszabadulnod ilyen tehetségtől. Hasznos lehet még.
Sasuke izmai megfeszültek, vérlázítónak találta
állhatatos ebe okoskodását. Vakmerő, hogy ilyen könnyen kifejtette a
véleményét, de ő is belátta, hogy Sainak igaza van. Az elmúlt napokban gyorsan
elborult az agya. Zavarta, hogy gondolatait Sakura uralja. Akarta őt!
– Lenyugodnál, ha ágyba vinnéd a kiscsajt. Szegényke
letargiába esett. Ino próbálta kimozdítani a depresszióból, de sehová sem tudta
elcsalni.
– Ki fogja heverni – felelte ridegen az Uchiha,
miközben előre lépet pár lépést.
– Kicsit se sajnálod?
– Jobb lesz így. Felesleges veszélynek nem teszem
ki. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb fenyegetést én jelentem számára.
A bérgyilkos arcán döbbenet suhant át. Ráébredt a
hihetetlen igazságra, hogy kegyetlen felettese megkedvelte az angyalbőrbe bújt
hamvasságot. Ezt még nem jelenthette ki biztosra, lehet, hogy csak
vágyakozásából fakadt a ragaszkodása. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy
faképnél hagyja majd, miután megszerzi. Parancsolója csak játszadozott a
gyengébbik nemmel. Kihasználta, majd eldobta őket.
A bérgyilkos vállrándítással szüntette meg a
kíváncsiságát a témával kapcsolatba. Nem tartozott rá, és nem jó beleütni az
orrát mások életébe. Mindenki a saját sorsának a kovácsa. Az ő feladata az,
hogy likvidálja a fenyegetést jelentő alakokat.
*
Sasuke az otthonában lévő edzőteremben püfölte a
bokszzsákot, mely erősen kirögzítve is ide-oda lenget. A gyakori használat
kikoptatta a durva anyagát. Futópad, és különböző tömegű súlyzók dekorálták a
teret. A bukóra nyitott ablakon száraz levegő jutott be. A forróság próbálta
nehezíteni a szokásos edzését a maffiavezérnek, de az ügyet sem vetett rá. A
telefonjelzésre félbehagyta tevékenységét, felkapta a földről üveges flakonját,
és mélyen meghúzta. A székhez lépett, és megnyitotta az imént érkező üzenetet.
Juugo küldött helyzetjelentést neki.
„Boldog születésnapot Sasuke!
Sajnos nem tudok jó hírekkel szolgálni. Káosz
tombol! A bevételek felének nyoma eltűnik, késnek a szállítások, és az iratokat
se kezelik megfelelően! Éjjel-nappal dolgozok, hogy rendet tegyek, de egyedül
kevés vagyok ehhez. (Itachira és Yahikora nem akarok több terhet tenni, ezért
nem kérem a segítségüket.) Neji szó nélkül elhúzta a csíkot. Valami azt súgja,
ő áll a zűrzavar mögött.
UI: Sakura Haruno ki se mozdul otthonról”.
Juugo
Az Uchihának nem is kellett több. Eldöntötte, hogy
egyszer s mindenkorra rendet tesz. Azonnal visszaindult Japánban. Torkig volt
már a pipogya embereivel. Komolyan úgy érezte, mintha ovisokkal lett volna
körülvéve. A csőcselék beosztottjait arra sem méltatta, hogy a cipőjét
tisztítsák. Pont azért dolgoztatta őket robotként, hogy a vezető szerepbe lévők
ne foglalkozzanak hitvány ügyekkel.
*
Leszállva a magánrepülőgépéről nyomban az irodába
vezetett az útja, ahol igényes megjelenésű recepciósok álltak a rendelkezésére.
A modell kinézetű lányok nyál csorgatva bámulták ahogy köszönés nélkül
elviharzott. Azt hitte, hogy a cammogó lift soha nem viszi fel a tízedik
emeletre.
Berontott a bátyjához, aki éppen a számítógépén
ügyködött, majd csodálkozva felemelte a fejét. Kitolta a székét, és a szobában
lévő pulthoz lépet. Terjedelmes poharakba töltötte ki az aranyló whiskyt.
– Boldog szülinapot. Örülők a látogatásodnak. Mi
szél hozott? – kérdezte Itachi, mikor
fehér nyakkendőjét igazította meg.
– A lágyszívűséget fogja okozni a vesztedet. Véded
az árulókat. Neji és a talpnyalói folyamatosan lopják a pénzt.
– Beszélek vele. Nem szívesen ontom ki egy barát
életét.
Sasuke összehúzta a szemöldökét, kezdett kételkedni
abban, hogy vérrokonságba állnak a bátyjával. Tudta, hogy aranyból van a szíve,
és mindenkit messiás módjára próbált védelmezni, de ebbe az alvilági életbe ez
nem szerencsés.
Elővette övéből a pisztolyát, és a testvérére
szegezte. A hosszú szürke hajú férfi félelem nélkül fordított hátat. A lenyugvó
vörös nap a pokol központjával változtatta a helyiséget.
– Megölsz?
– Tekintettel arra, hogy a bátyám vagy, nem. Viszont
azt egy percre se gondold, hogy tovább fogom hagyni Neji garázdálkodását.
Részben miattad fajultak el a dolgok, ezért tiéd lesz a megtiszteltetés, hogy
megöld – mondta Sasuke, mikor odasétált rokonához, és kezébe nyomta fegyverét.
Az idősebbik fivér ellenőrizte, hogy vannak-e benne
töltények. Csak egyetlen egy árva golyó lapult belül.
A bíbor alkonyban az éjsötété árnyékok meggyúltak,
beburkolták a szürkésfehér körasztalt, mely körül Cikász pálmák magasodtak. Az
olajjal bevont hajópadló fénye kihunyt. Az állóóra perceket ütött ritmusosan.
– Mesterlövész vagy. A célpontot csukott szemmel is
eltalálod, de felelőtlenség hiányos revolverrel hadonászni.
– Ismeretlen számomra a tévesztés fogalma, elvégre a
legjobbtól tanultam.
Itachi mellkasa dagadt a büszkeségtől. Kerülte, hogy
magasztalják képzettségét, mivel tömérdek személyt iktatott ki a munkája során.
Össze se tudta számolni, hány szerencsétlen életnek vetett véget. Ezúttal egy
barát fog a lelkén száradni. Beismerte öccse igazát, nem hagyhatta volna, hogy
a dolgok idáig fajuljanak. Jó ideje feltűnt számára a fondorlat szikrája. A
Hyuuga testbeszédjéből sütött a harag. Akárhányszor szóba került valamelyik
fejes neve, máris rángatózni kezdtek az izmai. Kapzsivá vált, egetverő hatalmat
akart megkaparintani.
A szürke hajú férfi együtt érző vonásai
szélsebességgel porladtak el. Helyébe a gyilkolás vágya jelent meg.
Visszanyomta Sasukénak a veszedelmes tárgyat, majd oda lépett a Vénusz születése
című festmény profi másolatához. Leakasztotta, és ez által feltárult a vasszéf.
– Jobban szeretem az enyémet használni.
A fiatalabbik Uchiha elégedetten bólintott. Most,
hogy a bátyját felébresztette csipkerózsika álmából, úgy remélte, hogy
gördülékenyen fognak menni a dolgok. A kód beütésével kikattant a tömör
nyílászáró, melyben pénzkötegek magaslódtak. A sötét barlanglyuk mélyén lévő
fém visszaverte a kintről érkezett világosságot. Itachi megmerevedett, mikor
átfutott az agyán az áruló családjaikra vonatkozó szabály. Jelenleg azt írta
elő a törvényük, hogy az egész családot likvidálniuk kell.
– A rokonságának mi legyen a sorsa? – kérdezte
lemondóan Itachi.
– Tiéd a döntés – mondta Sasuke, mikor hátat
fordított testvérének.
– Apánk a megsemmisítésüket fogja követelni.
A sötét hajú férfi megtorpant, ördögien visszanézett
válla felett a bátyjára. Karakán
arcvonásai intenzívebbé váltak. Hirtelen a hőmérséklet is lecsökkent az
irodában a feltámadó ellenszenv tüzétől.
– Az alvilágot mi irányítjuk. Beletörődhetne végre.
Az idősebbik fivér az íróasztalának dőlt, összefonta
karját a mellkasa előtt. Hihetetlenek, hogy ennyire fúj egymásra apa és fia.
Azonos gondolkodásúak, és a személyiségük is szinte megegyező, még se
hagyhatták őket egy légtérbe.
– Nyugi. Intézem az öreget. Cserébe látogasd meg a
szépséges kislányt.
Sasuke mérgesen beletúrt sötét hajába. Számított
arra, hogy ki fog derülni a kis románca. Itachi nem hülye. Az, hogy huzamosabb
ideig maradt ebben a nyomorult országban felkeltette az érdeklődését, és
nyomozni kezdett utána. A befolyásossága miatt könnyűszerrel kiderített
mindent.
– Ne üsd bele az orrod az ügyeimbe! – emelte fel a
hangját a fiatalabbik Uchiha – Hagyd békén a lányt!
– Mi ez a kirohanás? Azt ne mond, hogy félted. Fele
ennyire sem tutujgattad Kárment.
Alig fejezte be mondatát Itachi, máris rácsapták az
ajtót. Jókedvűen rázta a fejét a jeleneten. Valami mennyei hang az súgta neki,
hogy Sakura az öccse békéjének a forrása lesz. Hitt abban, hogy nincsenek
véletlenek, minden okkal történik.
*
Turbékoló galambpár andalgott az alkonyatban.
Szorosan összebújva haladtak, lépéseiket egymáséhoz igazították. Naruto hangos
röhögését kilométerekre hallani lehetett, teljesen elnyomta a szolid kuncogást.
Éppen a kihalt sikátoron keresztül haladtak át, mikor egy árny leugrott a
grefittikkel elárasztott falról. A Hyuuga hercegnő elkiáltotta magát, miközben
hercege elé állt. Sai hátborzongató lassúsággal emelkedett fel.
– Pépé verlek, ha nem kotródsz el! – fenyegetőzött
az Uzumaki, aki felemelte az öklét.
– Hűtsd le magad. Üzenet hoztam, tőle.
Hinata aggodalmasan kapaszkodott kedvesébe, aki már
készült rávetődni az ellenséges alakra. A bérgyilkos örült, hogy nem fajultak
el a dolgok. Ujjával a fekete hajú lányra mutatott, aki értetlenül pislogott
rá.
– Először s utoljára fordul elő, hogy
figyelmeztetésbe részesedsz. Ne kavard a szard. Tele beszéled Sakura fejét
hülyeséggel.
– Csak az igazat mondtam neki. Sasuke csak
kihasználja a nőket. Soha életébe nem szeretett senkit, azt is megkérdőjelezem,
hogy egyáltalán van-e lelke – mondta Hinata félénken, miközben idegességében a
körmét rágta.
– Ha nem hagysz fel vele, akkor keményebb
eszközökhöz fogunk folyamodni. Ja,
majdnem elfelejtettem. Add át Nejinek, hogy a vadászkutyák elől nem menekülhet.
Az árulás komoly bűn, hát viselje is a következményét.
Az Uzumaki csodálkozva húzta fel a szemöldökét.
Erről most halott először. Barátnőjére pillantott, aki bánatosan lesütötte a
szemét. Őt nem sokkolta a hír. Tisztában voltak vele, hogy mi jár az árulóknak.
A szőke, mikor újra a hírvivőhöz fordult már hűlt helyét találta. Kiérdemelte
presztízsét. A legjobb fejvadászok között tartották számon. Biztos volt benne,
hogy most is figyeli őket.
Magához vonta a Hyuugát, és elsietettek a
környékről. Azt tartotta a legfontosabbnak, hogy őt biztonságba tudhassa. Ha
bármi történne vele, beleőrülne. A látszat béke veszített erejéből, bármikor
kirobbanhat a két család között a háború.
*
Sasuke a kocsijába várakozott, hogy kitisztítsa
elméjét. Ino akaratlanul is a hasznos kém szerepét töltötte be az elmúlt időbe.
Kérdezés nélkül kifecsegte Sainak, hogy mivel próbálta ellene uszítani Sakurát.
Amint erről tudomást szerzett, legszívesebben kinyírta volna a csajt, de nem
akart feleslegesen viszályt. Arra sem volt garancia, hogy Neji miatt nem
lázadnak fel. S ha ez még nem lett volna elég, a kis ártatlansága is
felköszöntötte. Ahogy elolvasta a rövidke SMS-t, máris eldöntötte, hogy érte
megy. Bármennyire törekedet arra, hogy távol tartsa magától a makulátlanságtól,
nem sikerült. Tényleg csak akkor lesz képes megnyugodni, ha végre megkapja?
Amint megszerzi, olyan lesz, mint régen! Ezúttal nem fog elmenekülni előle!
Kiszállt az autójából, és a kapu felé vette az
irányt, ahol már várták. A rózsaszínhajú lány könnyezve ölelte át. Babaarcát a pólójába
rejtette, majd vidáman befelé húzta a házba, ahol a neheztelő női szülővel
találta szembe magát. Ez az asszony kicsit sem volt szimpatikus neki. Jó
emberismerőként volt, ezért pontosan tudta, hogy milyen jellem az előtte álló.
Érezte, hogy még sok gondot fog okozni.
– Mit akarsz a lányomtól? Eleget szenvedett miattad!
– esett neki az asszony anyatigrisként.
– Elviszem pár napra. Nyugodjon meg, épségbe haza
fogom hozni.
Mebuki összevonta vékony szemöldökét. Felháborítónak
találta, hogy Sasuke máris a tulajdonaként kezelte gyermekét. Eddig nem
tapasztalt ilyen félelmetes aurát. Nehézére esett beismernie, de még ő is alig
mert megszólalni. Messziről leírt róla a gazdagsága, és hogy nem tisztességes
munkával keresi a kenyerét. Kizártnak tartotta, hogy elengedje vele csemetéjét,
de az édes könyörgés igába hajtotta a szilárd elhatározását. Nehéz szívvel, de
beleegyezését adta a távozásra, azonban folyamatosan azt szajkózta neki az
ösztöne, hogy ne engedje el. Az volt az előérzete, hogy ez a férfi csak kihasználja
a gyámoltalan, naiv kislányát. Megfogadta, ha ismét mély bánatba taszítja,
akkor minden eszközt be fog vetni, hogy megbosszulja. Bárki, aki ártani mer
gyermekeinek, annak kikaparja a szemét.
A Haruno boldogságtól repesve ugrott az anyukája
nyakába, és két cuppanós puszit nyomott arcára.
*
A kertészet lassan zárt, már csak az utolsó vásárlók
tértek be. A különböző növények fedte pénztárnál egy világosbarna hajú asszony
ácsorgott szélesen mosolyogva. Antik hatáskeltő zöld ruhájának ujját lehúzta,
mert pár perccel azelőtt növényt ültetett át egy nagyobb cserépbe.
Ino éppen az összeválogatott virágokból készítette a
csokrot. Gyakorlottan kötözte össze a szálakat, és bézs színű masnival
díszítette. A bejárat felett lévő csengő kongva jelezte, hogy vendég érkezett.
A szőkeség oda pillantott, és lelkesen lekapta magáról babarózsaszín kötényét.
Hanyagul feldobta a fogasra, és Saihoz rohant, majd beleugrott az ölébe. A
művész nyomban megtartotta karjával a szépségét.
– Menjünk! Alig vártam, hogy értem gyere!
A feketehajú férfi csaknem megfulladt, ahogy a
Yamanaka átölelte a nyakát. Ilyen véznaságból ki se nézne ilyen erőt Sai.
Szolid illatú parfümje teljesen elvette az eszét. Megőrült érte, eddig semelyik
díva iránt nem tapasztal ilyesmit. Tilos beleszeretnie, de attól tartotta, hogy már a szívébe zárta.
– Hahó, fiatalok! Tessék segíteni a zárásba –
hallatszott a korholó szülő hangja.
Az asszonyság oda nyújtotta a szerelmeseknek a
kötényeket, majd a teletöltött kancsókra mutatott, amik a fa hokedli körül
sorakoztak.
– Mi?! De
hát!
– Nincs
kifogás! Sai, fiam gyere, mutatok valamit.
A bérgyilkos gyanakodva lépdelt az asszony nyomába,
aki a szertárba ment. A helyiség hemzseget a sziporkázó színekbe bimbózó
virágszálaktól. Az idősödő nő elégedetten toppant oda hozzá, miközben a háta
mögött rejtegetett valamit. A bérencnek azonnal feléledt a veszélyérzete,
reflexszerűen az övéhez kapott. Mielőtt kiránthatta volna fegyverét elé tárul
az ajándék. Kicsiny kaspóba tulipán kezdte bontani a fehér szirmait.
– Büszke vagyok rád. Elsőre sikerült kicsiráztatnod
– gratulált neki a Yamanak asszony.
A férfi tenyerébe vette a törékeny virágot. Eddig
csak ölt, pusztított, semmi pozitívumot nem tett. Nem is tartotta magát
képesnek arra, hogy felneveljen egy gazt. Gyöngéd oldalát ez idáig a festésbe
és a rajzolásba tudta kibontakoztatni. Furcsa módon ragaszkodni kezdett ehhez a
dudvához, és megkérdezte, hogy elviheti-e. A barna hajú asszony felnevetett, és
bólintott.
Ahogy beültek a kocsiba Ino kezébe landolt a
tulipán. Sai meghagyta neki, hogy vigyázzon rá, nehogy baja essen. Olyan
aggodalmaskodóvá vált, mint egy apa, aki féltőn okítani készült gyermekét. Ez a
viselkedés nagyon imponált a Yamanakának. Végre meglátta szerelmének a
gyengédebb oldalát. Teljes szívéből azt kívánta, hogy örökké együtt maradjanak.
Minél több időt töltött vele, annál jobban rajongott érte. Elhatározta, hogy
bármi is történjék, magához láncolja a férfit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése