3. Álarcos estély

 Kaminari kúria trón termében lévő emelvényen trónolt a liliputi, összeaszalódott uralkodó, akinek ritkás haja közül ki-ki tűnt pár kiálló húskinövés. Frufruja függönyként hullott látószervére, melyet már régóta örök sötétség fedett. Göcsörtös ujjaival pulpitusának könyöklőjét markolta. Óriási, halványodó fekete szárnyának tollazata a padlózatot söpörte, amit fiatal hajadonok fésültek. Hosszú, lila kimonót viselt, amellyel rangját kívánta hirdeti, ugyanis a Yung birodalomban szigorú megkülönböztetési rendszer állt fent. A nemes klánok szülöttjei áfonya árnyalatú öltözéket viseltek, míg az aljanép zsákokból készült ruhákat hordtak. A hadsereg tagjai, vagyis azok a polgárok, akik felesküdtek királyuk védelmére még nagyobb előjogokkal bírtak.
A lépcsősor legtetején széttett lábakkal ücsörgött Sasori, a bábhasználó, aki Gakushi szablyájaként emlegettek.
A lépcső aljának két oldalán őrködött további két bizalmasa, akik feszülten kémlelték a termet. A vörös hajú, szemüveges nő hirtelen izgatottan jobbra-balra kapdosta a fejét. Hevesen kalapáló szívére tette kezét, míg csípőjét billegetve előrébb sétált. Bódultan szimatolt bele a levegőbe, hogy elraktározza a csábító aura illatát.
– Megérkeztek – nyilvánította ki unottan Sasori, amikor felfigyelt a nőstény felajzott állapotára.
– Szánalmas kurva – becsmérelte Deidara a könnyűvérű örömlányt, mialatt beszédhangjából féltékenység csengett ki.
– Fejezzétek be! Szégyenbe hozzátok Gakushi-samát! – csattant fel határozottan a bábhasználó.
Abban a pillanatban megjelent köreikben a két várva várt vendég.
– Katonák? – biccentette oldalra koponyáját Suigetsu, miközben mutatóujjával egy pecc kimehetszet kezdett játszani – Tata, ha szívességet kérsz, akkor az a minimum, hogy békés fogadtatásba részesítesz minket.
A Hozuki ujja végül Sasorinál állt meg, aki gyanakodva összeráncolta a homlokát. Vészjóslón, hátradugott kézzel felemelkedett a legmagasabb lépcsőfokról. Az elrejtett végtagjának kisujja részén behajlította az első ujjbegypercét.
Sasuke kirántotta a kardját, és előre hajította céltalanul. A fegyver megtorpant a levegőben, ugyanis éles pengéjére ragacsos fonal tapadt. 
– Higgadjunk le – javasolta kimérten az Uchiha, mihelyst fenyegető pillantással sújtotta a bábhasználót.
A sötét íriszt felváltotta a vörösen izzó sharingan. Sasori beharapta a száját, míg lesütötte barna szemét. Távoli ismeretsége az Uchihákkal hasznosnak bizonyult, tudniillik kitapasztalta a hatalmuk gyenge pontját. Ha kerüli a szemkontaktust, akkor nem eshetett az illúzió csapdájába.
– Vissza! – krehácsolta Gakushi a két hímnemű testőrének.
Karin Uzumaki az ismét suhanásba fogó kardot elkapta a markolatánál, azután kacér, riszáló lépésekkel Sasukéhoz andalgott. Pilláját rebegtetve a férfi felé nyújtotta a pengét.
– A kard sokat elárul tulajdonosáról. Vigyázz, mert a végén könnyen kiismerhetővé válsz – felelte csábítóan a szemüveges nő – Tessék. 
Sasuke lehunyt szemhéjjal elvette a fegyverét.
– Túl becsülőd magad – vetette oda nyersen az Uchiha.
Suigetsu gunyorosan elvigyorodott. Az ostoba védőszenteket már-már szánalomra méltónak ítélte. Annyira megcsappant a hatalmuk, hogy észre se vették, ha démon ólálkodott a közelükben. Ugyan, jelenleg teljesen elnyomták ördögi erejüket, miképp elrejtsék valódi énjüket, de a távoli múltban még képesek voltak így is érzékelni a gonosz ottlétét.
– Talán, egy napon alkalmad nyílik majd ellátogatni hozzánk. Felejthetetlen élménybe fogsz részesülni. Ezt garantálom – kacsintott a Hozuki a vörös kurtizánra, míg éles, hófehér fogai megcsillantak.
– Elég legyen az üres fecsegésből! – óbégatta az öreg uralkodó – A lehető legkedvezőbb esély nyílik arra, hogy elkapjátok Hiruzen Sarutobit. A Kazuko birodalomban álarcos estély lesz.
Suigetsu gyanakvón összefonta a karját, hiszen elégé rosszat sejtet ki az iménti célzásból. Abba bízott, miszerint csak az ő kreatív elméje rakta össze ezt az abszurd alternatívát. Flancos esemény, mulatozó tömeg egyenlő akció végrehajtása.
– Kifejtenéd – parancsolt rá az Uchiha a Yung királyra.
– Vegyüljetek el. Szórakozzatok, óvatosan a kedvetekre. Utána csapjatok le.
– Kész röhej! A táncos ünnepségek messze állnak tőlünk! Szentimentális ficsúroknak merészelsz nézni minket?! – dőlt-fúlt haragjában a Hozuki, mikor lila íriszében rémisztő árny örvénylett.
Gakushi felhahotázott. A két arrogáns hímnek ezúttal háttérbe kellett szorítania büszkeségét, miképp elérhessék kitűzőt céljukat.
– Legyen. Cserébe bőséges viszonzást várok el – felelte az Uchiha, mielőtt köddé vált. 

*

 A Kazuko uradalom egész térsége hangos lármától zengett. Különböző vetélkedők zajlottak, édességesek kurjantottak egymásra rálicitálva, hogy az ő bodegájukhoz csalogassák a vásárlókat. A részeges polgárok egyik fele jobbra-balra dülöngélt, míg a másik része egymást támogatva dalolászott. A szerencse talizmán árusoknál szerelmes párok, házas társak tetették gyakori tiszteletüket, hogy megerősítsék románcukat. Vagy éppen buzgó ifjak, akik hírnévre ácsingóztak tülekedtek az amulettekért.
A palota környékén még nagyobb zsúfoltság kerekedett. Amatőr színészek összeeszkábált porondon játszottak olyan jeleneteket, ahol a dicső őrangyal győzedelmeskedett a démoni szörnyeteg felett. A nézők ördög maszkban tapsoltak, és vigadoztak dicső őseik tettén.
 Egy ivóban iszogatott hat köpenyt viselő alak, akik rémisztő álarcot viseltek. A vezetőjük a sarokba lévő széken ült, míg a csészéjében lévő szakét hullámoztatta. A mellette fészkelődő barátja mérgesen dobolt a pulton, ugyanis mérhetetlenül felháborította az angyalok által kreált előadás.
– Hallottad, a bemocskolódott leányt Hiruzen-sama oltalma alá vette. Az otthonába fogadta, és úgy neveli, mintha a saját unokája lenne.
– Száműzni kellene! A gonoszság szét fogja rohasztani. Pedig az a hír járja, hogy páratlan szépségű hajadon.
– Hahaha, még se kell senkinek. Neji Hyugara teljesen rá volt kattanva. De a fiatalúr, nyugodjék békébe hamar leállította. Furcsa teremtés, annyi szent.
Sasuke Uchiha feltolta szája fölé a maszkját, hogy a rizspálinkával leöblítse torkát. A tüzes vizet egy húzásra eltüntette, majd lecsapta az apró poharat a pultra. Némán felemelkedett, és köszönés nélkül távozott. Suigetsu gyanakvón az ismerőse után fordult, mielőtt cápafogsorával elvigyorodott.
– Kibe is tombol a vérszomj? A vénséget vagy a csitrit fenyegeti az halál szele? Valószínűleg mindkettőt… – gondolta magában a Hozuki, mikor négy társának jelt adott az akció megkezdésére.

 Az udvarháztól kívüli utcában egy cseresznye színű, térdig érő ruhában sétáló fiatal hölgyre szegeződött az összes járókelő figyelme. Hosszú, rózsaszín hajában piros kamélia virág díszelgett, melynek szelíd illatát messzire repítette a kora-őszi fuvallat. Álarcának az alja csipke anyagból készült, mely sejtelmesen elrejtette a telt ajkat.
A nép tagjai hol félve, hol pedig undorodva távolodtak el tőle. Sakura szemét ködfátyolként fedte el a könny, melyet igyekezett visszapislogni. Ujjal mutogattak rá, ocsmány, megvetendő szavakkal illeték, csak azért mert életbe maradt. Beállt az egyik csemegeárushoz, ahol cukrozott almát lehet vásárolni.
– Sakura! Végre kimerészkedtél! – szaladt oda hozzá Ino Yamanaka lila yukatában, de hirtelen lassítani kezdet a léptein.
Meglátta Kiba Inuzukát, és brigádját, akik szorgalmasan felügyeltek a rendre. A hosszú, szőke frizurájú hölgy morcosan összevonta a szemöldökét, majd durcásan kiöltötte a nyelvét.
A Haruno tartózkodón arrébb araszolt, mikor észrevette az édesanyja tanítványát, akivel szinte testvéreként nőttek fel. Figyelmeztetőn felemelte a kezét, és megingatta a fejét.
– Ino! Eredj innen! Le ne maradj a táncról! – kiáltotta dörmögve Kiba.
Egyszer csak egy frufrus, fekete, hosszú hajú arisztokrata kisasszony sietett oda a barátnőjéhez, hogy elterelje onnét. Hinata Hyuga meghunyászkodó, csendes hercegnőként ismerték. Őt nem befolyásolta a társadalmi besorolás, minden létező honfitársával kedvesen bánt. Halvány levendula írisze hatalmas erővel bírt. A byakuan, azaz a mindent látó szem tette hírnevesé a klánját.
– Ino-san. Menjünk. Sakura-san szomorú lenne, ha miatta kerülnénk bajba.
A Yamanaka csípőre tett a kézzel, mérgesen felfújtatott.
A Haruno lány éppen akkor került sora, de hirtelen hozzá vágtak egy geil gyümölcs szatyrot.  
– Átkozott némber! Hord el magad! Rontod a forgalmamat.
A nemes angyal lehajolt felvenni az édességes tasakot, majd meghajolva megköszönte a nassolnivalót. Porcelán árnyalatú, kis tarisznyájába dugta a celofánba csomagolt desszertet, miután kivette belőle az egyik pálcára húzott almát. Vékony csuklóján ide-oda libbent a batyuja, amíg megeszegette a gyümölcsöt.
 A főtérhez érve nézte a pirongó táncpárokat, akik izgatottan vártak a muzsika felcsendülésére. Apuka pörgette-forgatta a kislányát, mielőtt vígan felkapta, és a levegőbe emelte. Az anyuka kuncogva figyelte a családját egy faládán ülve. Óriási pocakját simogatta, míg óvatosan azt kiabálta a férjének, hogy óvatosan.
Sakura szomorún lebiccentette az állát, hiszen egykor ő is ilyen körülmények között élt. Voltak szerető szülei.
A zeneművészek elkezdtek játszani a sok színű hangszereknek. Vonagló testek simultak egymáshoz, átadva egész lényüket a ritmus hipnózisának.
Kis idő elteltével a Haruno riadtan összerezzent, mivel a semmiből felbukkant mellette egy titokzatos alak. A fekete lebernyeges férfi lassan felé fordult, és kapucnija árnyékából felvillant vérfagyasztó ördög maszkja, aminek tátott szájából kilógott a négy darab szemfog.
– Eressz! – ugrott rémülten hátrébb a nemes angyal, mikor idegesen körbe kémlelt – Porul jársz, ha mellettem maradsz… Démoni gonoszság szennyez.
Sasuke Uchiha a lány mögött jelent meg, és karjával átfogta a vékony derekat. A tömeg felé irányította a dacoskodó Sakurát, aki eleinte azt mantrázta, hogy ne tegye.
A hím a parkett szélére érve megtorpant, és szorosan magához rántotta a Harunot.
A hajadon elvörösödve lendült a kemény mellkasra, miközben a szíve vadul kalapált. Ennek az idegen férfinak az érintése furcsa, eddig nem tapasztal reakciót váltott ki benne. Bizsegés szántot végig a gerincén, míg bőrén libabőr keletkezett.
– Hol van Hiruzen Sarutobi? – kérdezte a démonok vezére, amint durván megragadta az áldozata állát.
A vörösen izzó sharingan látványától a védőszent elkábult, és engedelmesen megadta a választ, miközben lába erőtlenül rogyadozni kezdett.
Az Uchiha agresszívan megragadta Sakurát a hóna alatt, mikor az őrködő bagázs felfigyelt rájuk. Az ördögi lény a vállára dobta a prédáját, azután felugrott vele az égre. A csillagos égbolton már csak árny fedte körvonalát látták lentről, ami kiteljesedett két hatalmas szárnnyal.
A Kazuko nép felbolydult. Megszólalt a veszélyt harsogó harang, amely csatasorba parancsolta a harcosokat.

 A Shiawase palota tetején a Haruno arra tért észhez, hogy az ismeretlen a torony oldalához vágta. Feljajgatott, mialatt bágyadtan a halántékához érintett az ujjbegyét.
– Hol vagyok? Mi történt?
Sakura hunyorogva pislogott a felette magasodó idegenre, akinek külsejét elmosódva látta. Nagyon legyengült, olyan mintha az összes élet erejét elszívta volna valami vagy inkább valaki. Az ördögi aura teljesegészébe megbénította.
– Visszajöttél értem. Befejezed, amit félbe hagytál – zihálta a nemes angyal, akinek a légzése sebesen romlásnak indult.
Sasuke durván belemart a rózsaszín zuhatagba, ameddig sharinganja átformálódott a bíbor cseresznyevirágos verzióvá. Pici átalakította a zsákmányának az emlékképét erről az estéről. Elfelejtette vele a démoni személyazonosságát.
– Remek szórakozást nyújtasz számomra. Viszont meggondolatlanul kifecsegsz mindent…
Sakura felriadt a révületből, és megpillantotta a titokzatos ismeretlent. Hallotta, amint a sereg azt óbégatta ellenség. Csatározások moraja visszhangzott a közelben, amitől rémülten a torony falához húzódott.
– Megmentettél?
Az Uchiha sarkon fordult, és a cserép tengeren lejjebb araszolt.
– Várj! Áruld el ki vagy? Csak tudjam, kinek mondjak köszönetet.            
A Haruno bátortalanul a hím felé indult, míg csuklójáról letolta a tasakjának madzagját. A köpeny után nyújtózkodott, amikor egy tűzgolyó megsértette a kacsóját. Felszisszent, mire a felhólyagosodott tenyerére bámult, amely rögvest gyógyulásnak indult.
– Tudd, hol a helyed.
Sakura értetlenül pislogott, mielőtt szomorúan felkunkorodott a szájsarka. A batyut legurította a hím lábbelijéhez. Azután lehajtott fejjel az idegen felé indult, és mikor oda ért hozzá a maszkhoz emelte a kezét. Óvatosan megtapintotta a szúrós, pikkelyes felületet, mielőtt enyhén feljebb tolta.
A démonik vezére megragadta a vékony csuklót, és megszorította.
– Ha leveszed meghalsz.
– Egyszer mind örök nyugalomra lelünk – motyogta elcsukló hangon a védőszent, ameddig a másik kacsójával elemelte az irtózatos álarcot.
Pupillája kitágult, hiszen egy ördögien jóképű férfival találta szembe magát. Porcelán bőre kirít a sötét éjszakában. Zord arcvonások, keskeny száj, sármosan ível, vékony szemöldök, karakteres állkapocs vonal.
Mikor a tekintettük összefonódott a Haruno megdermedt félelmében. A bíbor virág motívum elárulta az idegen. Menekülni akarta, de furcsa vágy lobbant benne. Ennyi éven át lappangó, csábító ösztöne feléledt benne.
A maszk kicsúszott a kezéből, és rögvest a hím profiljához közelítette. Végig simította a bűnberagadó arcnak az élét, mielőtt mutatóujját lassan a démon ajkához érintette, aki váratlanul ráharapott.
Sakura fülig pirult, amint az Uchiha nyelve az ujjbegyét nyaldosta.
– Sokakat lemészároltál. Az anyukám! – kurjantotta a nemes angyal, amikor felderengett előtte a pusztító fekete tűz, ami a szülője kínozta – Zsoldos vagy? A yungok béreltek fel? Jutalomért bárkit meggyilkolsz? Ez kegyetlenség… 
Sasuke a torony beton falához rúgta a gyenge teremtést, aki a becsapódáskor beütötte a fejét, és elájult.
 Ekkor támadt rá Hiruzen a légáramlással irányított shurikenjeivel. Mozdulatlanul figyelte a felé száguldó dobó csillagokat. Lehunyta a szemhéját, és pár másodperc múlva a fröcskölő vízesésfal cseppjei hullottak rá.
– Csúnya dolog faképnél hagyni a szakaszodat – mondta Suigetsu a tetőn guggolva, amíg tenyere a cserepen pihent.
– A többiek?
– Elterelési hadműveletet folytatnak. A vénséget hagyd meg nekem.
– Tedd ártalmatlanná.
A Hozuki csodálkozva felvonta a szemöldökét, mialatt tétovázva biccentet.

  A vízi démon a majom király mellkasán taposva felemelte a karját, és vízsugarat lőtt fel az égig. Ezzel adta társai tudtára, hogy a küldetést teljesítették, és ideje visszavonulni. A fehéres szürkés hajú alak jobb talpával az bácsika gigára nehezedett, miközben felfigyelt a porcelán színű tasakra. Kíváncsian oldalra biccentette koponyáját, de mire szóra nyithatta volna a száját Kiba tört rájuk szedett-vedett osztagával.
Hinata hercegnő kiugrott az Inuzuka mögül, és dinamikus mozdulatokkal igyekezett lekötni az Uchiha figyelmét. Látószerve mellett a bőre enyhén összegyűrődött a byakuan használatától. Ezzel a képességével könnyűszerrel letudta bénítani az ellenség testét. Sőt, a belső szervekben is komoly sérülést okozhatott, ha a kacsójával eltalálta azt a pontot.
Sasuke hihetetlen gyorsasággal tért ki az ütés sorozat elől, ameddig felmérte a Hyuga lány technikáját. Szélsebesen a kisasszony háta mögött termet, és tenyerével a két lapocka közé csapott.
– Pusztulj – parancsolta vérszomjasan a démonok vezére, amint Hinata mellkasából több villám tüske fúródott ki.
Suigetsu cseppfolyós formájába harapta le támadói végtagját, miközben Kiba a vízgömbben börtönözött Sarutobit akarta kiszabadítani.
– Hinata úrnő! – ordította kétségbeesetten az Inuzuka, aki a sikító hang felé sandított.
Elsápadva bámulta, ahogy a pokolfajzat mocskos mancsát levette a hercegnőről. Hinata vért hányva zuhant a cserépszőnyegre, még fekete zuhataga lelógott a tetőpereméről.
– Ennyi? A Hyuga családtól többre számítottam. Kiindulva abból a fazonból.
– Neji Hyuga lett volna a klán utolsó reménysége? Gyalázat – vetette oda epésen az alfa hím, amint a gyenge kisasszonyra pillantott – Menjünk.
A Hozuki megszilárdította a külsejét, mielőtt a bajtársa mellet jelent meg. Felkapta a batyut, azután színészkedve intett könnyes búcsút az őrangyaloktól.
– Hiruzen-sama! – kiáltotta Kiba, mikor az elillanó vízbuborék hűlt helyére vetette magát.
A démonok vezére körül lángszirmok nyúltak, amik belsejében szárnyas rovarok éget hamuvá. Megvetően végig vizslatott a sínylődő harcosokon, mialatt testét tűz emésztette fel. 

* 

 Hinata fájdalomtól lebénult alakjára két árny vetült. A zöld csuklyás rovar használó, Shino Aburame térdre ereszkedett, és óvatosan a hercegnő felé tapogatózott. Az Inuzuka pánikolva figyelmeztette a feljebbvalóját, hogy a Hyuga hercegnőt démon szennyezte be.
A bő kabátot viselő Shino beharapta a száját, hiszen ennél rosszabb nem is történhetett volna. Elrabolták királyukat, valamint a legnemesebb klán örökösnőjét gonoszság mocskolta.
– Erről senki nem szerezhet tudomást – jelentette ki erélyesen a bogaras fazon – Megértetted, Kiba? Az úrnő makulátlan tisztaságán nem eshet csorba.
– Micsoda? De, hát Sakura…
– Elhallgass! Muszáj fenntartani az erőegyensúlyt. Hiruzen-samát bármi áron megmentem, de ehhez kénytelen leszek feláldozni a nemes angyalt.
Az Inuzuka leesett állal hallgatta a főnökét. Hihetetlenek találta, miszerint a tragikus mennyei klánból akadt túlélő. Állítólag száztíz évvel ezelőtt a Hakushoku Hikari szigetén élő népet kiirtottak.
– Néhányan elmenekültek, és más-más területeken szóródtak szét – felette az Aburame, mikor a karjába vette a sebesült hercegnőt.
– Badarság! Bizonyíts a szavahihetőségedet, Shino-sama!
– Anno kihallgattam Sarutobi-sama, és Shikamaru beszélgetését. Csak ők tudtak erről.
Az angyalfinak ökölbe rándult a keze, ugyanis az elveivel ütközött az előjáró cselekedetei. Kifülelni egy bizalmas konzultációt, különbséget tenni személyek között, és elárulni honfitársukat. Az egész belső politikát átszőtte az álszentség mérge.
Váratlanul a rovar használó Kibához sétált.
– Ugye, megbízhatok benned, Kiba Inuzuka?
A férfi az epés válaszát lenyelte a torkát, mivel ebben az esetben alaposan megüthette a bokáját. Ő túlságosan kis halnak bizonyult az óriási tóban. A karrierjét, a hírnevét, valamint a családja nem kívánta kockára tenni. Ha továbbra is makacsul ragaszkodna eszméjéhez, akkor percek alatt dugába dőlne, mindaz, amit ezidáig elért.
– Persze – szűrte ki fogai közt elhatározását az angyalfi.