23. Ez csupán a kezdett

 

Sasuke az egészségközpont előtt parkolt le acélszürke BMV-vel. A satufék fülsiketítő zajt csapot a kórház területén, aminek hatására a kint dohányzó ápolók, és nővérek csaknem félre nyelték a füstöt. Szájtátva figyelték a luxus kategóriába sorolt kocsit, aminek sötétített ablaküvege átláthatatlan volt.
A maffiavezér kiszállt a vezetőülésből, és érzéketlen tekintetével végig pásztázta a térséget. Terepmintás kardigánját a vállára dobta, még fekete, rövid ujjú pólója tőkéleletesen kihangsúlyozta edzett felső testét.
Rögvest megtalálta a méregzöld motort, amin egy szürke hajú férfi trónolt. A motoros alak a bukósisakját a hóna alá csapta, majd rugalmas léptekkel ment oda az Uchihához.
– Fecsegett?
– Jelenleg ez a kisebbik gond. Igyekszik belevonni az ügybe a rendőrséget. Veszélyes játékba kezdett, ki kell iktatni mielőbb. Viszont terhes. Feltételezem az öcsémtől – adta le a gyors jelentést Shin, akit a mesterlövészek ászaként tartottak számon.
– Gyalázatos lenne, ha a megélhetésüket szolgáló virágos bolt hamuvá válna – mosolyodott el ördögien a maffiavezér – A taknyos huligánok elviszik a balhét.
Shint kicsapta a hideg-veríték, hiszen a főnökének a démoni oldala csak pusztítással elégedett ki. Ilyenkor az ember kétszer is meggondolta, hogy az ellenségévé váljon-e.
Shin hirtelen acsarkodva kémlelt egy távolabbi pontra. Sasuke gyanakodva oldalra fordult, és megpillantotta Kimimarot a klinika rozsdás korlátján ülve. Látványosan a karórájára bámult, mire két mutatóujját jobbra-balra ingatta, imitálva az időjelző kattogó járását.
Az Uchiha összevonta szemöldökét, és arrogáns léptekkel közeledett az ellensége felé, míg hű másik ebe a sarkába baktatott. A fehér sörényű alak leugrott ülőhelyéről, mielőtt zsebre dugott kézzel a maffiavezér elé ment.
– Magad jöttél el a kislányért.
– Hanyagoljuk a ködösítést! Mit akarsz? – tért a tárgyra Sasuke, aki a forgóajtón keresztül fürkészte a betegségtől sápatag párját.
– Kényed-kedved szerint alakítod az eseményeket. Akarva robbantottad ki ezt a káoszt, de mi célból?
Sasukénak gúnyosan felkunkorodott a szája sarka, mire válasz nélkül tovább állt. Kimimaro nyomban a maffiavezér után fordult, amíg a vállán erős szorítást érzett. Dühödten visszapillantott a szemtelen vérebre, aki mocskos mancsát rámerészelte tenni.
– Tartózkodjunk a harctól. Csak feltűnést keltenénk – felelte Shin hűvösen.
Az Uchiha flegmatikus hümmögéssel lépet be a forgóajtón. Az indulat nem tükröződött kimért viselkedésén, csak ökölbe rándult keze árulkodott a belsejében fortyogó dühről.
Taiko enyhén lebiccentette állát, mikor észrevette főnökét.
Sakura halántékát a hideg falhoz döntötte, miközben az ajkához nyomta jobban a sálját, hogy megfékezze a köhögésének terjedését. A teste éget a láztól, és egyre jobban legyengítette őt a kórság. Oly annyira fáradt volt, miképp nem is érzékelte a körülötte forgó embereket. Akkor ocsúdott föl, mikor a férje hideg árnyéka teljesen bekebelezte.
– Elárulnád, mit keresel itt? – kérte számon bántó hanghordozással a maffiavezér a feleségét, mikor leült mellé – Feszegeted a türelmem határát.
Ekkor egy középkorú nővér oda sietett hozzájuk, azonban Taiko az útját állta.
– A hölgy rosszul van? Aggasztó az állapota! Jobb lenne, ha egy orvos megvizsgálná! 
– Megnyugodhat. Kiváló szakorvosunk van – vágott közbe nyersen Sasuke, miközben felállt, és felhúzta maga mellé a kislányt.
Sakura lába megremegett, és belekapaszkodott az ura karjába.
Az Uchiha felkapta a kedvesét, és kivitte a kórokozóktól hemzsegő kórházból.
Taiko előre szaladt, és kinyitotta a BMV ajtaját. Sasuke óvatosan betette az anyósülésre a hitvesét, majd bevágta rá a nyílászárót. Sakura összerezzent, ismételten kivívta az alfa hím haragját.

Kimimaro oda battyogott zsebre dugott kézzel a maffiavezérhez, aki a csomagtartónak dőlve várta. Taiko, és Shin a parancsolójuk előtt termet, és fenyegető kiállásukkal akarták visszariasztani az ellenséget. Viszont az Uchiha átsétált közöttük, s intett nekik, hogy pihenjenek. A két bérgyilkos engedelmes leszegte a fejét, míg hátráltak pár lépést.
A hó már olyan hevesen hullott, hogy szinte már elhomályosította a tájat. Bakancsuk alatt ropogott a fehér takaró. A tizenéves tanoncnak az orrhegyét pirosra csípte a hideg szél. Shin ugyanakkor roppant mód jól viselte, meg se kottyant számára ez az idő, hiszen Oroszországban a kíméletlen fagy uralkodott. 
Kimimaro két tenyerét összedörzsölte, miképp beindítsa a vérkeringését. Utálta a telet, meg a zimankót. 
– Megvédted Sakurát. Félre hajítottad a tökéletes lehetőséget arra, hogy zsarolni tudj.
– Leróttam a tartozásomat – vonta meg unottan a vállát Kaguya, mielőtt felmutatta volna a bal, késsel átszúrt kezét, mely már szépen behegesedett – Sakura-chan önzetlen gondoskodását megháláltam. Innentől ő is az ellenségemé vált. De, ha jobban bele gondolok te jelented számára a legnagyobb veszélyt. Hiszen bármikor megölheted. Talán meg se fogod várni, hogy megszülje gyerekedet.
Sasuke sármos arca rémisztőn elkomorult. Sötét tekintetében a pokol pusztító tűzze gyúlt fel. Fáslis keze ökölbe rándult, amely az erős szorítás hatására át-át vérzett pár helyen.
– Csak találgatsz! Négy lehetőség van, de még én se tudom, melyiket fogom választani.  
Kimimaro gyanakodva összevonta a szemöldökét, miközben agytekervénye gyors pörgésbe kezdett.
Az Uchiha csettintett az ujjával, mire mellette termet a vérebe.
– Shin, magyarázd el, mely négy verzió között vacillálok.
A mesterlövészek ásza megköszörülte a torkát, majd elhadarta a szigorú törvényükből adódó opciókat.
Kaguya a felsorolás után a hasát fogta a röhögéstől.
– Ördögi alak vagy, ez nem vitás! Szóval mindkettőt megölöd vagy élni hagyod. Újra formáztad e szabálypontunkat. Jigen méltó riválisától nem is számítottam másra.
– Örömödet szegem – jelentette ki a maffiavezér, mikor a túlzott lelkesedés idegesíteni kezdte –Tayuya itt van.
A fehér hajú férfi vidámsága ködé vált. Megnyugvón hátra hajtotta a fejét, és lehunyta a szemhéját. Halvány, alig látható mosolyt küldött a szürke égbolt felé, míg a szapora hópelyhek az arcára csücsültek.
Taiko nesztelenül a feletteséhez gyalogolt, és halkan megtudakolta, ki az a Tayuya. Shin lesandított a törpére, majd zavartan megvakarta a nyakát. Nem akart mesedélután tartani a zöldfülűnek, ezért azzal zárta le a beszélgetés, hogy előbb-vagy utóbb úgyis megtudja.
– Huh! De félek! – intett búcsút Kimimaro a társaságnak.


 Sasuke behuppant a BMV-be, és beindította a motort. Kezét a kormánykerékre tette, miközben hátra dőlt az ülésben. A szélvédő ablaktörlő lapátja folyamatos mozgást végzet, hogy a ráhulló fehér csapadék képződményét lesöpörje.  
– Ne haragudj – esedezett bűnbánón, enyhén berekedve Sakura, mikor kisgyerek módjára lehajtotta a fejét – Szegény Ino nehéz időkön megy keresztül, ezért.
– Ejtsük a témát! – förmedt rá ingerülten az Uchiha a kislányra, akibe beleakadt a szó – Viszont készülj fel a más világra!
– Drágám. Ne bántsd, légy tekintettél arra, hogy kisbabát vár. Sai biztos örülni fog – lelkesedett föl az Uchiha nő, amennyire az állapota engedte.
– Ahogy én is repesek a boldogságtól – szúrta oda gorombán a maffiavezér, mikor a gázpedált lenyomta, és kihajtott a klinika területéről.
A kislányt szíven ütötte az aljas megjegyzés. Ösztönösen a hasára tette a kacsóját, ahol a kisbabája mocorgott.
Az Uchiha időközönként az asszonyára sandított, akit hamar elnyomott az álom az út alatt. Viszont az egyre erősebben jelentkező köhögés, és láz megkeserítette szendergését.

 Délután három-négy óra között Sakura idegen hangokra kezdett ébredezni. A homlokén a hideg borogatás kezdte csillapítani magas lázát. Azonban nehezen kapott levegőt, mert eldugult az orra.
Egy szemüveges férfi dugta be a fejét, akinek sunyi ábrázata ellenszenvet váltott ki a kislánynál. Az alak alacsony termete fürge mozgással párosult, ugyanis se perc alatt a franciaágynál tevékenykedett. 
– Üdvözlöm. Dr. Yakushi vagyok, de hívj nyugodtan Kabutonak – esett túl a bemutatkozáson az elit orvos, amíg a táskájából előhalászta sztetoszkópját.
Felvette egészségügyi eszközét, és szélesen vigyorogva ült le az Uchiha nő mellé.
– Levennéd a felsődet. Megnézném a szívhangodat, és a tüdödet.
Sakura viszolyogva tett eleget a doktor utasításának, de alig várta, hogy elfedhesse magát. Ez a alamuszi fickó élvezettel szuggerálta. Felfalta a szemével.
– Szólna a férjemnek.
Kabuto ezt a kérést zokon vette.
– Kint van. A talpnyalóival egyeztet. Tudod gyönyörűségem, Sasuke rettenetesen önző, amiért rejteget, és kisajátít. A fiúk tucatnyi nőt beszoktak dobni a közösbe, és forgatják őket, nehogy ráunjanak.
– Miről beszélsz?
– Arról picinyem, hogy te a kezdetektől fogva kivételes vagy Sasuke számára. Bár ettől függetlenül nem a hűség mintapéldánya. 
– Sokat jár a szád, Yakushi! – dörrent fel a maffiavezér, aki a párjához sétált, és ráterítette a terepmintás kardigánját – Hogy van?!
Kabuto feljebb tolta orrnyergén a szemüvegét.
– Tüdőgyulladás. Ebbe az esetben az anyára, és a csöppségre is veszélyes.
Forogni kezdett a hálószoba Sakura körül, aki túl sokat volt ülőhelyzetbe. A testéből perceg alatt kiszállt az erő. Visszafeküdt, és könnyezve oldalra fordult. Kecses alakját sírás remegtette. Shin az ajtófélfának támaszkodva figyelte az eseményeket.
– Hagyjuk magára – tanácsolta Sasuke, mikor kifelé vette az irányt.

 

*

November utolsó hétvégéjének vasárnapján a luxus lakásban Mebuki éppen a kicsi konyhában tevékenykedett. Yakitorit, nyársra húzott csirke falatkákat készített ebédre, még a lánya a kanapén szundikált, nyakig betakarózva. A dohányzó asztalon lévő poharas tálcán a kihűlt gyömbéres-citromos tea illata lengte be a zord lakást.
A szőke hajú asszony levette a tűzhelyről az enyhén olajos serpenyőt, majd megterítette az asztalt. Azután a gyermekéhez battyogott pihe-puha otthoni papucsában, és óvatosan felkeltette. Sakura lassan kinyitotta a szemét, miközben a picit gömbölyödő hasát végig simította. Lenge, selyem hálóingének a vékony pántja lecsúszott a vállán, míg felült a díványon.
Váratlanul megszólalt a csengő, aminek hallatára Mebuki a bejárati ajtóhoz sietett. Résnyire tárta a nyílászárót, már amennyire a biztonsági lánc engedte. Egy futár ácsorgott a lábtörlőn rózsaszín liliom csokorral, melyből egy boríték csúcsosodott ki.  
– Segíthetek fiatalember?  – érdeklődött a rövid, szőke frizurájú hölgyemény, akinek a hangjára egy barátságtalan kisugárzású hím jelent meg a semmiből. Kisportolt testalkatára a fekete bőrnadrág, és a szürke izom póló tökéletesen ráfeszült. Motoros dzsekije a derekára volt kötve hanyagul, míg az övtáskájához nyúlt. Taiko kiscsibegént loholt a feletesse után, mikor az ármányosan leintette.
– Kiküldte?!  – érdeklődött hűvösen Shin, mikor végig pásztázta az apró növésű japán küldötted – Távozzon, amíg még szépen kérem!
Az ázsiai csomagkihordó pánikolva kotorta elő mellényzsebéből az összegyűrt papírt. A véreb kikapta a fickó ujjai közül, és átolvasta a szállító lapot.
– Sakura Uchiha kisasszonynak – dadogta a japán munkás, mielőtt Shink rákiáltott.
– Asszony!
Mebuki felsóhajtott, majd a biztonsági láncot kioldva kitárta a bejáratiajtót. Haragos pillantással sújtotta az ismeretlen bérgyilkost. Jó formán már szagról megismerte a gengsztereket, akik előtt meg se próbálta leplezni utálkozását. Elvette szegény párától a virágcsokrot, azután meg csapkodva bezárkózott.
A véreb bosszúsan ráüvöltött szerencsétlen küldöncre, aki hanyat-homlok menekült. Taiko csodálkozva bámulta a lakás bejáróját, amit szó szerint rájuk vágott az asszonyság.
– Ezt engedhetjük? – kíváncsiskodott döbbenten a tanonc. 
– Kénytelenek leszünk. Kivételesen – morogta Shin, mikor figyelmét ismét a papírlapra fordított – De ebből nagy balhé lesz.

 

*

Egy eldugott falu közepén egy több ezer éves tradíciós ház ékeskedett. Pompáját a hatalmas állóvíz fokozta, melyet vékony jégtakaró fedett. A járművektől mentes tájékon kivételesen autó kerék hullámzó mintázata hagyott nyomott. Egy baba kék, bogárhátú Nissan parkolt le a fenséges épület előtt.
Fugaku világos barna, kötött pulóverben várta a vendégét, még keki zöld mellénye zsebébe dugta kezét. Karját a szeretője karolta át büszkén. Shizuka áhítva nézett a szigorú szerelmére, akinek mindig is törvényes asszonya kívánt lenni.
Két agyontetovált, fekete napszemüveget viselő alak sietett a kocsihoz, hogy kisegítsék az elegáns hölgyet, aki egy modell szépségével vetekedett. Hosszú sötétbarna haja hullámosan lógott a derekáig, még szoláriumtól barnított bőre kiemelte világoszöld szemét. Hosszú gazella lábán Guess hótaposó lötyögött, mivel a bokája, és a lábszára ijesztőn vékony volt. Narancssárga ruhája, és szűk fekete kabátja kihangsúlyozta sportos, nőies alkatát.
Shizuka rosszallóan mérte végig nőstény társát, aki sokkal fiatalabb, és szebb volt nála.
– Kármen! Káprázatosan festesz! A fiam nem tudja mit veszített!  
– Elég a felesleges bókokból! Sasuke tönkre tett, csak viszonzom a kedvességét! – felelte dühödten, orosz akcentussal az ex feleség.
Fugaku helyeslőn biccentett, még belül öröm táncot lejtett, amiért terve első szakasza sikerrel zárult.
Látványosan rásandított az órájára. Másfél óra múlva a kisebb fia is ide ér hozzájuk. A csapda készen várta a maffiavezért.

*

Sasukét, és Sait négy yakuza kísérte a fogadó terembe, ahol büdös füstölő éget. A falon kézzel hímzett, kimonó lógott, mely alatt egy oltár díszelgett. Az oltár belsejében Fumiko festet portréja állt. Tövig éget viaszgyertyák gyenge lángjai világították meg a rusnya asszonyt.
Fugaku a fő helyen térdelt ülőpárnáján, még csont-sovány szeretője forró zöld teát töltött neki. Mogorván, lehunyt szemmel parancsolt utódjára, miképp tisztelje meg őket azzal, hogy csatlakozik hozzájuk.
Sasuke amint meglátta a felhozatalt nyomban sarkon fordult, azonban az apja határozottsága megfékezte. A véreb a tolóajtót eltorlaszoló agyontetovált alakoknak ugrott, és az egyiküket úgy gyomorszájunk öklözte, hogy ocsmány nyála a fadeszkás talajra csurgott.
– Felkavart a látogatásom, Sasuke? – kérdezte sunyin Kármen, mikor kecsesen felállt, és oda libegett a férfihoz – Volt idő, mikor felizgatott.
– Ne a fülünk hallatára vitassátok meg a nemi életetek! Beszédem van veled, fiam! Kössünk végre békét! 
Sasuke összenézet a bérgyilkossal, aki bólintva rohant az idős emberhez. Kését előrántotta, majd Fugaku nyakához emelte, még másik karjával fojtó szorítást csinált.
A yakuzák, és a családfő vérebe egyszerre mozdultak, miképp megmentsék urukat a biztos haláltól. Azonban Fugaku öklendezve rájuk ordított, hogy álljanak meg.
Shizuka a kimonója bő ujjából elővarázsolta mérgezett hajtűjét, és Sai felé dobta, aki épphogy csak eltudott előle húzódni.
– Képes lennél megöletni az apádat?! – rikkantott fel hisztérikusan Shizuka, mikor az unokaöcséhez topogott fehér pamut zoknijában.
Sasuke az ágyas elé ment, és gyors mozdulattal megragadta annak az állát. 
– Igen! Sőt, saját kezűleg is végeznék vele! – mondta Sasuke, miközben ellökte magától a némbert.
Shizuka elvesztette az egyensúlyát, és a földre huppant.
– Csak a parancsodra várok – szólalt fel a véreb, aki alig várta, hogy átmetszhesse áldozata nyakát.
Váratlanul hideg nevetés csendült fel, melyet taps kísért. Rekedt férfihang köszöntötte a társaságot, akinek látványa mindenkit hideg zuhanyként ért. Sasuke sötét tekintette összeszűkült, mikor Jigen, a kínai alvilág egyedüli uralkodója betolakodott köreikbe.
Az ellenséges hímet tucatnyi ember, akarta holttan látni, mivel mindenkinek ott tett keresztbe ahol csak tudott. Bizarr stílusú külseje tükrözte mocskos lelkét. Hosszú fekete lófarka már jóformán a fenekéig ért, még oldalt kopaszra volt teljesen felnyírva a haja. A fülébe is számos karika fülbevaló csúfolkodott, míg bal orcáját fura tetoválás bélyegezte.
– Oh, megzavartam valamit?
– Takarodj! Semmi keresni valód itt! – csattant fel gyűlölködve Sasuke, aki csettintéssel maga mellé rendelte a vérebét.
Sai elhátrált Fugakutól, majd a főnökéhez vágtatott.
– Vendégszereteted hírét már legendák övezik – jegyezte meg cinikusan Jigen – Békés szándékkal jöttem. Ja, majd elfelejtettem! A madarak csiripelték, hogy a feleséged kislánnyal fog megörvendeztetni! Gratulálok! Remélem, nem veszed rossz néven, de küldtem Sakura-chanak egy ajándékot.
– Micsoda?! Lány?! Elment az eszed fiam, ha életbe hagyod az a fattyút! – őrjöngött az idős családfő.
– Torkig vagyok veletek – jelentette ki nyers bosszúsággal az ifjabb Uchiha, mikor arrogánsan kifelé indult, azonban Jigen provokálón az útját állta.
Sai utasítás nélkül is tudta, mit kell tenni. A teste reflex szerűen mozdult, és a kínai maffiavezér fizimiskájához közelítette az öklét, melyen régi hegek húzódtak. Viszont Jigen minden erőlködés nélkül megállította a támadást. A puszta tenyerével fogta fel az ütést, majd szélsebesen kicsavarta a véreb karját. A bérgyilkos erejének-erejével igyekezett kitörni a fogságból. A lábával hátra rúgott az ellenség térde felé, aki röpke pillanatra megingott. Sai erre az alkalomra várt. A leggyengébb pillanatban kiszabadította magát, és előrántotta a pisztolyát. Megpördült, és mikor ismét szembe került a veszélyes alakkal, akkor észlelte, hogy a stukker hideg csőve a gégéjéhez nyomódott.
– Elismerésem, Sasuke! Tehetséges embereid vannak! 
– Bárki lázadjon is fel ellenem, azt megsemmisítem! Legyen az család, barát, szövetséges, vagy éppen ellenség! – fogalmazta meg burkoltan az Uchiha a fenyegetését.
Fugaku elhúzta a száját, miközben Shizuka aggodalmasan oda galoppozott hozzá, és gondoskodón a vállára tette csontos kacsóját.
Jigen tetettet barátsággal arrább araszolt, majd halkan azt dörmögte az orra alatt, hogy ez csupán a kezdet.    

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése