Indra, mikor megérkezett a szokásos
látogatásra a családjához a felesége már az előszobában várta ülve. A karót
nyelt asszony enyhén leszegte a fejét, hogy üdvözölje férjurát, aki úgy bánt
vele, mintha csak a lábtörlője lenne. Az előszobából nyíló szoba eltolt
ajtajánál egy négy esztendős szeplős kislány kukucskált ki, akinek barna haja
két copfba volt felkötve.
Az Otsutsuki férfi fagyos
pillantással sújtotta a jelentéktelen jellemmel megáldott nejét, Fumikot. Saját
vérét meg figyelmen kívül hagyva vonult az irodája felé, amit ez egyszer nyitva
talált. Morcosan a küszöbre állt, ahol egy fiatal leány suvickolta a parkettát.
Usagi kisebesedett kezével nem halad
olyan gyorsan, ahogy elváltak tőle, mégis a legnagyobb becsülettel végezte a
munkáját. Oly annyira belemerült a takarításba, hogy csak akkor vette észre a
birtok ura jelenlét, mikor véletlenül a bőrcipő orrához ért a vizes ronggyal.
Kíváncsian felsandított kék szemével, majd széles mosolyra húzta a száját.
– Segíthetek? – kérdezte készségesen
a cselédlány.
Indra döbbenten pislogott a
szolgálóra, akinek a nyílt közvetlensége felbosszantotta. Gyűlölt ágrólszakadt
emberekkel érintkezni, ezért mérgesen összevonta karakteresen vastagságú
szemöldökét, és rálépet a némber kézfejére.
Usagi feljajgatott, és könnyezve
igyekezett kihúzni a kezet a cipőtalp alól. Hirtelen egyenesszálú, sötét
lóboncát megragadta a férfi, és feljebb vonta.
– Bocsásson meg!
– Fogd be, különben megöllek – közölte
az Otsutsuki vérszomjasan, mikor durván megcibálta Usagi haját.
Ekkor Fumiko a két éves kislányát a
karjába tartva megjelent, és mesterkélt szörnyülködést színlelt. Fujiko az
agresszív zajokra lebiggyesztette az ajkát, és elbőgte magát. Az édesanyja óvón
magához ölelte, és csitítgatta.
– Bajt keversz már megint, te ostoba?!
Sose tanulsz a hibáidból?!
– De hisz az úrnő parancsolta –
védekezett Usagi kétségbeesetten, mielőtt Fumiko mérgesen beléfojtotta a szót.
Indra ingerülten az asszonyára
dörrent, miképp hallgattassa el végre a kölyköt. Az ivadéka hisztériázása csak
tovább fűtötték a dühét. Elengedte a cselédet, aki remegve hajolt meg előtte.
Alaposan végig mérte a leányt, akinek az alsókarján több lilás folt
éktelenkedett.
– Uram, kérem, hagyja csak rám a
fejmosást.
Az Otsutuski bólintott, és őrjöngő
szélviharként vonult el. Éppen a gyerekszobához közeledett, ahonnét félve
battyogott ki másik vére egy labdát szorongatva. Shizuka egyenesen az apjához
tipegett, és vidáman mutatta nyújtotta előre a játékát.
Indra felsóhajtva megállt a csöppség
előtt, akivel csak nagy ritkán találkozott.
– Apa, pattogi – gügyögte Shizuka,
aki próbált közeledni a teremtőjéhez.
A férfi értetlenül félre biccentette
a fejét. Egyáltalán nem kedvelte a gyerekeket, sőt ha tette nagy ívbe elkerülte
a pelenkásokat.
– Nagyszerű, foglald el magad vele –
mondta Indra megpöckölve a lánya homlokát.
Shizuka csalódottan fordult az
édesapja után, aki több figyelmet nem is szentelt neki. Azonban nem adta fel,
mert a szülője után eredt. Csivitelve kezdett bele a beszélgetésbe, míg nem az
apja ráförmedt, hogy ne kövesse. A gyermek megtorpant ijedtében, majd a
szomorúságtól elpityeredett. Egyedül maradt a folyosón, és csak a kínzó csend
társaságát élvezhette.
*
Két nap telt el, és a kis
tradicionális házban melankolikus hangulat uralkodott. Mindenki feszengve
töltötte a napot, mivel Indra Otsutsuki csak a szokásos látogatás
lebonyolítására utazott Japánban. Ezáltal kívánta fenntartani a boldog család felszínét,
de belül veszett kutyaként tombolt.
Fumiko mézesmázosan leste a férje
kívánságait, mily módon kiharcolja magának a figyelmét. Azonban a férfi sok
esetben rá se hederített. Sőt, még az utódjaival sem foglalkozott, csak nyűgnek
tartotta őket.
Éppen a szokásos tea délutánra
vackolódtak össze, mikor a szeszélyes április hirtelen minden előzmény nélkül
esőt zúdított a városra. Heves széllökések dörömböltek az ablakon, és
mennydörgés rázta fel nyugalmából a tájat.
A vihar olyan váratlanul csapott le,
hogy a kiteregetett ruhák nyomban csurig áztak. Usagi fürgén kapkodta bele a
fonott kosárba a hacukákat, melyek közül párat a süvítő légáramlat arrébb
repített. A fiatal szolgálólány botladozva sietett az ellopott anyagokért, de a
saras talajon elcsúszott, és alig bírt felállni.
Fumiko vígan kacagott, Shizukával
együtt, miközben nyílászárón keresztül nézték a műsort. Indra unottan
lötyögtette bögréjében a forró innivalót, mikor megelégelve a rosszindulatú
hahotázást, az asztalra csapta a poharat.
– Tényleg ennyire örömet okoz ennek
az ügyefogyott szerencsétlenkedése?
– Harapós kedvedbe vagy – jegyezte
meg Fumiko, mikor oda ment az urához, és hozzábújt – Mivel tudnák a kedvedre
lenni?
Az Otsutsuki egy kézzel eltolta az
asszonyt, majd nyersen közölte, hogy semmivel. Közönyösen felemelkedett, majd
elhagyta a családi fészket, miképp végre elkerüljön a fojtogató légkörből.
Este tíz órakor kászálódott haza,
hogy megkímélje magát a jelentéktelen hitvesétől, és az idegesítő porontyaitól.
A fürdőhöz sétált, mikor éppen onnan jött ki a szolgálólány. Rémülten kapott a
szívéhez, miután beleütközött a ház urába. Hátrébb szökkent, és bocsánatért
esedezve rogyott a faparkettára. Ahogy homlokát a talajhoz tette agyon használt
kimonója enyhén felemelkedett a nyakánál.
Indra meglátta Usagin a verés
nyomait, és szánalom kerítette hatalmába.
– Már otthon lenne a helyed.
– Most végeztem.
Az Otsutsuki az órájára sandított,
mikor hirtelen morgásra hasonló hang kúszott a fülébe. Usagi szégyenlősen a
hasához tette a tenyerét, mely reggel óta nem kapott enni.
A férfi maga sem tudta megválaszolni
miért, de úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a korgó gyomor panaszát.
– Haza kísérlek, de előtte lefürdök –
közölte Indra, mikor fehér ingét kigombolta, majd lehúzta magáról.
– Szükségtelen!
Az Otsutsuki szája sarka felfelé
kunkorodott. Szórakoztatónak találta a cselédlány viselkedését. A rákvörös arc
elárulta a maffiavezér számára, hogy leányzó még ártatlan. Meg merte
kockáztatni, hogy most látott életébe először meztelen férfi felsőtestet.
– Engedj vizet.
Usagi eltakarva a szemét oda
botorkált a kádhoz, és kitapogatta a csapot, még a férfi kibújt a nadrágjából,
és az alsógatyájából. Odalépet az hamvassághoz, mielőtt ráterítette az
öltözetét. Hosszú érdes ujjaival gyöngéden felhúzta a kék tekintetű leány
kimonójának bő ujját, és megvizsgálta a hófehér bőrön lévő véraláfutásokat.
– Ki bántott?
Usagi a jóképű férfihoz fordult,
akivel szinte összeért az orruk. Egyikük se szólalt meg, mivel a szenvedélyes vonzalom néma emberekké tette
őket.
A szolgáló felemelte a kacsóját, majd
ujjbegyével félénken végig cirógatta a keskeny szájat. Amikor a férfihoz ért
különleges bizsergés futott végig a testében. Az egész lénye epekedni kezdett
az alfa hím iránt. Ilyen szokatlan érzületet még soha nem tapasztalt, semelyik
szomszéd fiú nem váltott ki belőle ehhez foghatót, de még hasonlott sem. A
kezével lejjebb haladt, az izmos mellkashoz érve a maffiavezért megragadta a
csuklóját.
– Itt álljunk meg. Még visszatudom
fogni magam.
Usagi rémülten elhúzódott, majd
lesütötte a fejét. Azonban ahogy lejjebb pillantott meglátta a merevedő
szerszámot. Elvörösödve az arcához kapta a fehér inget, hogy elbújjon zavarába.
Az Otsutsuki megköszörülte a torkát,
majd elzárta a csapot, és beleült a kádba.
– Még nem válaszoltál?
– Túlságosan ügyetlen vagyok –
makokta a cseléd – Apu meg kiszámíthatatlan. Főleg, ha barátaival elmegy inni.
– Hány éves vagy?
– Tizenkilenc.
– Kellemetlen, mennyire fiatal vagy. Huszonhat évesen már öregnek számítok.
Usagi hevesen megrázta a fejét, majd
hangot is adott az ellenzésének. A maffiavezér arcán halvány mosoly suhant át.
– Félsz tőlem? – kérdezte Indra
visszaemlékezve az első találkozásuk eseményére.
– Mindenkitől tartok – felelte
nyíltan a cseléd, mikor szorongva átölelte magát – De ön miért boldogtalan?
Hiszen meg van mindene.
A férfit meglepte a leányzó
észrevétele. A teste idegesen megfeszült, ugyanis olyan téma került szóba,
amelyről nem szívesen nyilatkozott. Az érzületeit mindig jól elrejtette a
nyilvánosság előtt, még a legközelebbi ismerősei is képtelen voltak
megállapítani a valódi természetét. Folyamatosa egy ördögi maszkot viselt, mely
tökéletes szimbolizálta a lelke gonoszságát.
Rámarkolt a kád peremére, mire egy
édes dallam kapott szárnyra. Usagi megfigyelve az Otsutsuki zaklatott
gesztusát, egy régi népdalba kezdett bele. Az ének nyugtatóként hatott a
férfira, aki megkönnyebbülve hátra dőlt, és behunyt szemmel relaxált.
Egyszer csak lágy érintésre ébredezett,
ami elől morcosan elhúzódott. A szüntelen ébresztgetést hatására elkapta a
szolgáló vékony csuklóját, és megszorította.
– Indra-sama, kérem, ez fáj –
nyöszörögte Usagi, akinek lilás-zöldes foltokkal tarkított végtagja lüktetett a
fájdalmas fogástól.
A maffiavezér feleszmélt az álom
révületéből, majd elengedte a leányt. Sok éven keresztül nem tudott nyugodtan
aludni, mert az alvilág nem engedte meg számára a pihenést. Azonban ezen az
éjszakán kellemes elszenderült. Elfelejtve az összes felelősséget, és terhet,
mely széles vállára telepedett.
– A te érdekedben, tarts távolságot
tőlem. Könnyen leránthatlak a káosz bugyrába.
– Bűnöző netán? – kíváncsiskodott a szolgálólány, mielőtt arra riadt
fel, hogy a kádban erőteljes hullám gerjedtek.
A maffiavezér felpattant, és
megragadta Usagi állát. Sötét tekintette szikrákat szórt, miközben a kívánatos
ajkat fürkészte. Gúnyos vigyorral megnyalta a száját, majd egy heves csókkal
leigázta a leányzót. Megragadta a kisebesedett kacsót, és a hímtagjához irányította.
Usagi rémülten próbált szabadulni,
azonban lehetetlenek bizonyult a menekülés lehetősége. Kék szeme elkerekedett, mikor
ujjai a kemény hímvesszőhöz értek.
– Fogj, rá! – morogta az Otsutsuki,
mialatt duzzadtra harapta a cselédlány alsó ajkát.
Usagit bármennyire is megrémítette ez
a harcias viselkedés, engedelmeskedett. Furcsa, eddig sose tapasztalt érzület
támadt fel benne. A gyomrában lepkék kergetőztek, és egész lénye bizserget. A
teste tüzelni kezdett a férfi simogatásától. Fülig pirulva húzta le-fel a kezét
a merev péniszen.
– Elárulok egy titkot. Rosszabb
vagyok a haramiáknál – súgta kéjsóvárgón Indra az ártalmatlanságnak – Kitépem a
nyelvedet, ha megint felemlegeted ezt!
Az Otsutsuki elhúzódott a leánytól,
aki szenvedélyesen pihegett a csók csatájuktól. Ezt követően a maffiavezér
felegyenesedett, és egyetlen apró mozdulattal berántotta Usagit a kádba.
Vehemensen oldotta ki a kimonót, míg végig nyalta a szűz nyakszirtét, aki
ösztönösen széjjel tárta a lábát. Indra teketória nélkül hatolt bele a
tüneménybe, aki felsikított a fájdalomtól. Vonaglani kezdett a szabadulás
érdekében, azonban a hím olyan erősen tartotta, miképp mozdulni se tudott.
A ház ura eleinte lassan mozgott a
lányban, annak érdekében, hogy hozzá szoktassa a szeretkezéshez. Usagi lihegve
karolta át a maffiavezért, és csókért könyörgött. Indra összeforrasztotta a
leányzóval a száját, és nyelvük incselkedő játékot folytattak.
Kielégítve egymás igényét az
Otsutsuki kihúzódott a szolgálólányból, és dicsérve megcirógatta.
– Mostantól huszonnégy órába fogsz
nekem dolgozni! Azaz felejtsd el, hogy haza mész esténként! – közölte
ellenvetést nem tűrőn a maffiavezér, mikor hanyagul törülközött tekert a dereka
köré.
A cselédnek ideje sem akadt
válaszolni, ugyanis munkaadója nyomban faképnél hagyta. Usagi kalapáló szívéhez
tette tenyerét, mely még mindig háromszor gyorsabban vert a normálisnál. A
vágyódás rózsaszín felhőjébe lebegett, és zavartan felkuncogott. Sóvárgott a
férfi után, ismét átakarta élni ezt a kéjes pillanatot. Hihetetlenek tartotta,
de megtörtént. Beleszeretett Indrába, holott csak pár napja ismerte meg.
*
Tavasz, nyár, és pikk-pakk eljött az
ősz. Az eltelt hónapok alatt Indra látogatásai megsokszoroztak, és
bekövetkezett az, ami már előre megjósolható volt. Usagi álma valóra vált, hisz
beteljesült a tiltott szerelem. A boldogságtól dalolva adta oda mindenét a
maffiavezérnek, aki a lelkét, a szívét, és a testét is hatalma alá vonta.
Azonban akkor, mikor az Otsutsuki
távol volt a családjától, Fumiko kegyetlen gyötrelmekben részesítette a
cselédet.
November végén a ház úrnője
féltékenysége elburjánzott, mivel akkor derült fény arra, hogy Usagi két
hónapos terhes. A kék szemű szeretőt ugyan a nehéz, rakodó munkáktól kíméletet
élvezet, de a konyhában éjjel-nappal robotolnia kellett, ha csak az asszonyság
felügyelte.
A konyhába éppen kimerülten
készítette a zöldséges levest, és miután felforrt a víz, és beletette a
hozzávalókat leült a kis sámlira piheni.
Shizuka undok természetétől fogva,
már négy esztendősen áskálódni kezdet az édesapja újdonsült párja ellen. Sunyi rókaként Usagi körül ólálkodott a kedvező
lehetőségre várva, hogy hibázzon. Ez alkalommal meg is lett a tökélet indok,
miszerint a főzőhelyiségbe csak lustálkodik. A szeplős csöppség izgatottan
rohant az édesanyjának szólni, aki menten felkerekedett megróni a
szolgálólányt.
– Átkozott boszorka! Túlzottan
elkényelmesedtél, amióta a férjem védelmez! – rikoltozott Fumiko, mikor
felrángatta a riválisát, és a tűzforró leveslébe merítette a kezét.
Usagi fájdalmasan felsikított, majd
az erős pofontól a földre esett, magával rántva a lábost.
– Tönkre foglak tenni! A pulyád meg
nem éli meg a kilencedig hónapot! – kiabálta dühösen a ház asszonya, aki az
éléskamrába cibálta a terhes leányzót.
Usagi zokogva dörömbölt az ajtón épp
kezével, azonban az óbégatásáról senki nem vett tudomást. Sírva lecsücsült a
falhoz, és leforrázott tenyerét a hasára helyezte. Megfogadta, miszerint
megfogja óvni a kisbabáját minden ártó tényezőtől vagy éppen személytől.
Hajnalban Usagi hatalmas veszekedésre
ébredt. A zárkájának a kulcsa elfordult, és az Otsutsuki magasodott felé, aki
rögvest felkapta, majd kiviharzott vele. Azonban bősz vaddisznóként csattogott
utánuk Fumiko hálóköntösében. Gyenge magyarázatok zömét kántálta, hogy enyhítse
a maffiavezér haragját.
A hálószobába belépve Indra a
megvetett ágyra fektette legkedvesebb szeretőjét, majd felegyenesedett, és egy
villámgyors mozdulattal megragadta a neje nyakát. Az asszonyság nyöszörgött,
miközben a levegőért kapkodott. Próbálta ütlegelni a kőkemény markot, hátha
rábírja, hogy elengedje őt, azonban reménytelen ötletnek bizonyult.
A férfi látva a nő liluló ábrázatát a
szájába harapott, és nagy kegyesen elengedte.
– Holnap elviszem Usagit! Messze
tőled! – nyilvánította ki az Otsutsuki, mikor hatát fordított hitvesének –
Takarodj!
Fumiko könnyeket hullajtva szaladt
ki, miközben átkot szórt az ura szerelmére.
Indra letérdelt a leányzó mellé, és
óvatosan megfogta a felhólyagosodott kacsót. Gyengéden megpuszilta.
– Bántalmazod, akárhányszor elmentem?
Usagi felzokogott, és átölelte az
imádottja nyakát.
– Kis buta, azonnal szólnod kellett
volna.
– Olyan jó, hogy itthon vagy! Majd belebetegedtem
a hiányodba!
A maffiavezér gyengéden lefejtette a
törékeny kart magáról, azután befeküdt a kedvese mellé, és óvón magához vonta.
Tenyerét Usagi lapos hasára tette, és olyan melengető érzés támadt fel benne,
melyet ezidáig még nem tapasztalt. Végre megtalálta a boldogságot.
– Remélem kislány lesz? – mondták egyszerre a szerelmesek.
Usagi halva a választottja óhaját
felkuncogott.
– Indra-sama, azt gondolta, hogy fiú
örököst akar.
A hosszú barna hajú férfi arcvonásai
megkeményedtek, és egy röpke pillanatra aggodalom csillant meg sötét íriszében.
A viszály magjai csírázásnak indultak. Az alvilág törékeny békéje megingott.
Tudta mi a szabály, mégis döntésképtelen volt. Egyetlen kibúvó lehetséges, ha a
szeretőjétől lévő kisbabája lány lesz. Akkor mindkettőt megmentheti a haláltól.
– Mikoto lesz neve, és ugyanolyan
tiszta lesz a lelke, mint neked. Nem fogom engedni, hogy a gonoszság mocska
beszennyezze, ezt garantálom.
Ekkor a folyosóról gyertyafény
lobbant, és egy magas alak árnyéka körvonalazódott át a díszes papírajtó
anyagján. A maffiavezér izmai megfeszültek, és érzelemmentesen felült.
– Mit akarsz?
– Uram, probléma támadt. Az apja az
öccsét, Asurát nevezte ki a birodalma élére.
Indra dühösen összevonta a
szemöldökét, majd ököllel a faparkettára vágott, mely nagyot reccsenve
megrepedt. Idegesen beletúrt a hajába.
Usagi gyengéden a szeretett férfi
hátára tette kezét, aki olyan vérszomjjal fordult felé, hogy ijedten hátra
hőkölt.
– Felháborító! Apám meghülyült
öregségére. Innen már nincs visszaút. Megölöm a mihaszna testvéremet. A hatalom
csak engem illet meg.
– Haza megy uram? – kérdezte a testes
alak, akinek még mindig csak az árnyas alakját lehetett látni.
– Nem. Egyelőre hagyom, hagy élvezzék
ki a siker illúzióját.
Usagi félve húzódott el a
szerelmétől, aki megakarta érinteni. Kék tekintetében a rémület vert tanyát. Az
az éjszaka indította el a vérrel teli káosz időszakát.
*
Usagi teljesen leizzadva feküdt a kényelmes
fekhelyén, míg az szülésznő próbált segítségére lenni a csemete világra
hozásához. Kínlódva vergődött a matracon, mielőtt ismét egy erős összehúzódási
fájdalomnál nyomni kezdet.
Indra türelmetlenül állt őrt a
szoba előtt, és egymás után szívta el a cigarettákat. A szeretője gyötrelmes
kiáltásai átokként csengtek a fülében. Legalább két óra hosszat ment ez a
túrtúra, lassan már beleörült a tehetetlenségben. Váratlanul a bába
felkiáltott, hogy látja a kicsi fejét, azt követően meg bőgés csendült fel a
rezidencia távoli zugában.
Az Otsutsuki nyomban berontott a
szobába, ahol Usagi könnyezve ölelte magához a kisbabáját, akinek apró testét
vér, és a madzagvíz borította.
– Mikoto úgy örülök, hogy végre
velünk vagy.
– Jól vannak? – kérdezte a
maffiavezér a szülésznőt, aki éppen felkészült az újszülött mosdatásához.
– Természetesen – nyugtatta meg az
újdonsült apukát a bába, mikor elvette a kimerült kismamától a csecsemőt.
Indra megkönnyebbülve a kedveséhez
ült, és homlokon csókolta.
– Indra-sama – emelte fel a kezét
Usagi, aki már csak homályosan látott.
Az Otsutsuki megfogta a szeretője
kacsóját, és az arcához tette. Mikoto folyamatosan sírt a fürdetés alatt,
kopasz kis feje vöröslő almához hasonlított. A szülésnő gyakorlottan megtörölte
a babát, majd becsomagolta a pólyába. Szép tisztán nyújtotta át a büszke apának
a hercegnőt, aki vacillálva méregette a törékeny kis tündért. Két lánya volt
már, de kihúzta magát a velük járó feladatok alól. Valójában, még egyetlen vérét
sem tartotta a karját, azonban a büszkesége nem engedte meg neki, hogy
meghátráljon a kihívás elől. Ügyetlenül átvette a csöppséget, akinek a látványa
teljesen megbabonázta. Óvatosan felemelte, és megpuszilta gyermeke orcáját.
–
Mikoto, halálomig védelmezni foglak. Ameddig én élek, semmibe se fogsz hiányt
szenvedni.
Usagi a meghatódottságtól minden
megmaradt erejét összeszedte, hogy felüljön. Fáradtan az imádottja vállára
hajtotta a fejét, és gyöngéden megfogta a kislánya kezét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése