16. Indra Otsutsuki I.




Indra, mikor megérkezett a szokásos látogatásra a családjához a felesége már az előszobában várta ülve. A karót nyelt asszony enyhén leszegte a fejét, hogy üdvözölje férjurát, aki úgy bánt vele, mintha csak a lábtörlője lenne. Az előszobából nyíló szoba eltolt ajtajánál egy négy esztendős szeplős kislány kukucskált ki, akinek barna haja két copfba volt felkötve.
Az Otsutsuki férfi fagyos pillantással sújtotta a jelentéktelen jellemmel megáldott nejét, Fumikot. Saját vérét meg figyelmen kívül hagyva vonult az irodája felé, amit ez egyszer nyitva talált. Morcosan a küszöbre állt, ahol egy fiatal leány suvickolta a parkettát.
Usagi kisebesedett kezével nem halad olyan gyorsan, ahogy elváltak tőle, mégis a legnagyobb becsülettel végezte a munkáját. Oly annyira belemerült a takarításba, hogy csak akkor vette észre a birtok ura jelenlét, mikor véletlenül a bőrcipő orrához ért a vizes ronggyal. Kíváncsian felsandított kék szemével, majd széles mosolyra húzta a száját.
– Segíthetek? – kérdezte készségesen a cselédlány.
Indra döbbenten pislogott a szolgálóra, akinek a nyílt közvetlensége felbosszantotta. Gyűlölt ágrólszakadt emberekkel érintkezni, ezért mérgesen összevonta karakteresen vastagságú szemöldökét, és rálépet a némber kézfejére.
Usagi feljajgatott, és könnyezve igyekezett kihúzni a kezet a cipőtalp alól. Hirtelen egyenesszálú, sötét lóboncát megragadta a férfi, és feljebb vonta.
– Bocsásson meg!
– Fogd be, különben megöllek – közölte az Otsutsuki vérszomjasan, mikor durván megcibálta Usagi haját.
Ekkor Fumiko a két éves kislányát a karjába tartva megjelent, és mesterkélt szörnyülködést színlelt. Fujiko az agresszív zajokra lebiggyesztette az ajkát, és elbőgte magát. Az édesanyja óvón magához ölelte, és csitítgatta.
– Bajt keversz már megint, te ostoba?! Sose tanulsz a hibáidból?! 
– De hisz az úrnő parancsolta – védekezett Usagi kétségbeesetten, mielőtt Fumiko mérgesen beléfojtotta a szót.
Indra ingerülten az asszonyára dörrent, miképp hallgattassa el végre a kölyköt. Az ivadéka hisztériázása csak tovább fűtötték a dühét. Elengedte a cselédet, aki remegve hajolt meg előtte. Alaposan végig mérte a leányt, akinek az alsókarján több lilás folt éktelenkedett.
– Uram, kérem, hagyja csak rám a fejmosást.
Az Otsutuski bólintott, és őrjöngő szélviharként vonult el. Éppen a gyerekszobához közeledett, ahonnét félve battyogott ki másik vére egy labdát szorongatva. Shizuka egyenesen az apjához tipegett, és vidáman mutatta nyújtotta előre a játékát.
Indra felsóhajtva megállt a csöppség előtt, akivel csak nagy ritkán találkozott.
– Apa, pattogi – gügyögte Shizuka, aki próbált közeledni a teremtőjéhez.
A férfi értetlenül félre biccentette a fejét. Egyáltalán nem kedvelte a gyerekeket, sőt ha tette nagy ívbe elkerülte a pelenkásokat.
– Nagyszerű, foglald el magad vele – mondta Indra megpöckölve a lánya homlokát.
Shizuka csalódottan fordult az édesapja után, aki több figyelmet nem is szentelt neki. Azonban nem adta fel, mert a szülője után eredt. Csivitelve kezdett bele a beszélgetésbe, míg nem az apja ráförmedt, hogy ne kövesse. A gyermek megtorpant ijedtében, majd a szomorúságtól elpityeredett. Egyedül maradt a folyosón, és csak a kínzó csend társaságát élvezhette.

*
Két nap telt el, és a kis tradicionális házban melankolikus hangulat uralkodott. Mindenki feszengve töltötte a napot, mivel Indra Otsutsuki csak a szokásos látogatás lebonyolítására utazott Japánban. Ezáltal kívánta fenntartani a boldog család felszínét, de belül veszett kutyaként tombolt.
Fumiko mézesmázosan leste a férje kívánságait, mily módon kiharcolja magának a figyelmét. Azonban a férfi sok esetben rá se hederített. Sőt, még az utódjaival sem foglalkozott, csak nyűgnek tartotta őket.
Éppen a szokásos tea délutánra vackolódtak össze, mikor a szeszélyes április hirtelen minden előzmény nélkül esőt zúdított a városra. Heves széllökések dörömböltek az ablakon, és mennydörgés rázta fel nyugalmából a tájat.
A vihar olyan váratlanul csapott le, hogy a kiteregetett ruhák nyomban csurig áztak. Usagi fürgén kapkodta bele a fonott kosárba a hacukákat, melyek közül párat a süvítő légáramlat arrébb repített. A fiatal szolgálólány botladozva sietett az ellopott anyagokért, de a saras talajon elcsúszott, és alig bírt felállni.
Fumiko vígan kacagott, Shizukával együtt, miközben nyílászárón keresztül nézték a műsort. Indra unottan lötyögtette bögréjében a forró innivalót, mikor megelégelve a rosszindulatú hahotázást, az asztalra csapta a poharat.
– Tényleg ennyire örömet okoz ennek az ügyefogyott szerencsétlenkedése?
– Harapós kedvedbe vagy – jegyezte meg Fumiko, mikor oda ment az urához, és hozzábújt – Mivel tudnák a kedvedre lenni?
Az Otsutsuki egy kézzel eltolta az asszonyt, majd nyersen közölte, hogy semmivel. Közönyösen felemelkedett, majd elhagyta a családi fészket, miképp végre elkerüljön a fojtogató légkörből.

Este tíz órakor kászálódott haza, hogy megkímélje magát a jelentéktelen hitvesétől, és az idegesítő porontyaitól. A fürdőhöz sétált, mikor éppen onnan jött ki a szolgálólány. Rémülten kapott a szívéhez, miután beleütközött a ház urába. Hátrébb szökkent, és bocsánatért esedezve rogyott a faparkettára. Ahogy homlokát a talajhoz tette agyon használt kimonója enyhén felemelkedett a nyakánál.
Indra meglátta Usagin a verés nyomait, és szánalom kerítette hatalmába.
– Már otthon lenne a helyed.
– Most végeztem.
Az Otsutsuki az órájára sandított, mikor hirtelen morgásra hasonló hang kúszott a fülébe. Usagi szégyenlősen a hasához tette a tenyerét, mely reggel óta nem kapott enni.
A férfi maga sem tudta megválaszolni miért, de úgy tett, mintha nem hallotta volna meg a korgó gyomor panaszát.
– Haza kísérlek, de előtte lefürdök – közölte Indra, mikor fehér ingét kigombolta, majd lehúzta magáról.
– Szükségtelen!
Az Otsutsuki szája sarka felfelé kunkorodott. Szórakoztatónak találta a cselédlány viselkedését. A rákvörös arc elárulta a maffiavezér számára, hogy leányzó még ártatlan. Meg merte kockáztatni, hogy most látott életébe először meztelen férfi felsőtestet.
– Engedj vizet.
Usagi eltakarva a szemét oda botorkált a kádhoz, és kitapogatta a csapot, még a férfi kibújt a nadrágjából, és az alsógatyájából. Odalépet az hamvassághoz, mielőtt ráterítette az öltözetét. Hosszú érdes ujjaival gyöngéden felhúzta a kék tekintetű leány kimonójának bő ujját, és megvizsgálta a hófehér bőrön lévő véraláfutásokat.
– Ki bántott?
Usagi a jóképű férfihoz fordult, akivel szinte összeért az orruk. Egyikük se szólalt meg, mivel a szenvedélyes vonzalom néma emberekké tette őket.
A szolgáló felemelte a kacsóját, majd ujjbegyével félénken végig cirógatta a keskeny szájat. Amikor a férfihoz ért különleges bizsergés futott végig a testében. Az egész lénye epekedni kezdett az alfa hím iránt. Ilyen szokatlan érzületet még soha nem tapasztalt, semelyik szomszéd fiú nem váltott ki belőle ehhez foghatót, de még hasonlott sem. A kezével lejjebb haladt, az izmos mellkashoz érve a maffiavezért megragadta a csuklóját.
– Itt álljunk meg. Még visszatudom fogni magam. 
Usagi rémülten elhúzódott, majd lesütötte a fejét. Azonban ahogy lejjebb pillantott meglátta a merevedő szerszámot. Elvörösödve az arcához kapta a fehér inget, hogy elbújjon zavarába.
Az Otsutsuki megköszörülte a torkát, majd elzárta a csapot, és beleült a kádba.
– Még nem válaszoltál?
– Túlságosan ügyetlen vagyok – makokta a cseléd – Apu meg kiszámíthatatlan. Főleg, ha barátaival elmegy inni.
– Hány éves vagy?  
– Tizenkilenc. 
– Kellemetlen, mennyire fiatal vagy. Huszonhat évesen már öregnek számítok.
Usagi hevesen megrázta a fejét, majd hangot is adott az ellenzésének. A maffiavezér arcán halvány mosoly suhant át.
– Félsz tőlem? – kérdezte Indra visszaemlékezve az első találkozásuk eseményére.
– Mindenkitől tartok – felelte nyíltan a cseléd, mikor szorongva átölelte magát – De ön miért boldogtalan? Hiszen meg van mindene.
A férfit meglepte a leányzó észrevétele. A teste idegesen megfeszült, ugyanis olyan téma került szóba, amelyről nem szívesen nyilatkozott. Az érzületeit mindig jól elrejtette a nyilvánosság előtt, még a legközelebbi ismerősei is képtelen voltak megállapítani a valódi természetét. Folyamatosa egy ördögi maszkot viselt, mely tökéletes szimbolizálta a lelke gonoszságát.
Rámarkolt a kád peremére, mire egy édes dallam kapott szárnyra. Usagi megfigyelve az Otsutsuki zaklatott gesztusát, egy régi népdalba kezdett bele. Az ének nyugtatóként hatott a férfira, aki megkönnyebbülve hátra dőlt, és behunyt szemmel relaxált.
Egyszer csak lágy érintésre ébredezett, ami elől morcosan elhúzódott. A szüntelen ébresztgetést hatására elkapta a szolgáló vékony csuklóját, és megszorította.
– Indra-sama, kérem, ez fáj – nyöszörögte Usagi, akinek lilás-zöldes foltokkal tarkított végtagja lüktetett a fájdalmas fogástól.  
A maffiavezér feleszmélt az álom révületéből, majd elengedte a leányt. Sok éven keresztül nem tudott nyugodtan aludni, mert az alvilág nem engedte meg számára a pihenést. Azonban ezen az éjszakán kellemes elszenderült. Elfelejtve az összes felelősséget, és terhet, mely széles vállára telepedett.
– A te érdekedben, tarts távolságot tőlem. Könnyen leránthatlak a káosz bugyrába.
– Bűnöző netán? – kíváncsiskodott a szolgálólány, mielőtt arra riadt fel, hogy a kádban erőteljes hullám gerjedtek.
A maffiavezér felpattant, és megragadta Usagi állát. Sötét tekintette szikrákat szórt, miközben a kívánatos ajkat fürkészte. Gúnyos vigyorral megnyalta a száját, majd egy heves csókkal leigázta a leányzót. Megragadta a kisebesedett kacsót, és a hímtagjához irányította.
Usagi rémülten próbált szabadulni, azonban lehetetlenek bizonyult a menekülés lehetősége. Kék szeme elkerekedett, mikor ujjai a kemény hímvesszőhöz értek.
– Fogj, rá! – morogta az Otsutsuki, mialatt duzzadtra harapta a cselédlány alsó ajkát.
Usagit bármennyire is megrémítette ez a harcias viselkedés, engedelmeskedett. Furcsa, eddig sose tapasztalt érzület támadt fel benne. A gyomrában lepkék kergetőztek, és egész lénye bizserget. A teste tüzelni kezdett a férfi simogatásától. Fülig pirulva húzta le-fel a kezét a merev péniszen.
– Elárulok egy titkot. Rosszabb vagyok a haramiáknál – súgta kéjsóvárgón Indra az ártalmatlanságnak – Kitépem a nyelvedet, ha megint felemlegeted ezt!
Az Otsutsuki elhúzódott a leánytól, aki szenvedélyesen pihegett a csók csatájuktól. Ezt követően a maffiavezér felegyenesedett, és egyetlen apró mozdulattal berántotta Usagit a kádba. Vehemensen oldotta ki a kimonót, míg végig nyalta a szűz nyakszirtét, aki ösztönösen széjjel tárta a lábát. Indra teketória nélkül hatolt bele a tüneménybe, aki felsikított a fájdalomtól. Vonaglani kezdett a szabadulás érdekében, azonban a hím olyan erősen tartotta, miképp mozdulni se tudott.
A ház ura eleinte lassan mozgott a lányban, annak érdekében, hogy hozzá szoktassa a szeretkezéshez. Usagi lihegve karolta át a maffiavezért, és csókért könyörgött. Indra összeforrasztotta a leányzóval a száját, és nyelvük incselkedő játékot folytattak.
Kielégítve egymás igényét az Otsutsuki kihúzódott a szolgálólányból, és dicsérve megcirógatta.    
– Mostantól huszonnégy órába fogsz nekem dolgozni! Azaz felejtsd el, hogy haza mész esténként! – közölte ellenvetést nem tűrőn a maffiavezér, mikor hanyagul törülközött tekert a dereka köré.
A cselédnek ideje sem akadt válaszolni, ugyanis munkaadója nyomban faképnél hagyta. Usagi kalapáló szívéhez tette tenyerét, mely még mindig háromszor gyorsabban vert a normálisnál. A vágyódás rózsaszín felhőjébe lebegett, és zavartan felkuncogott. Sóvárgott a férfi után, ismét átakarta élni ezt a kéjes pillanatot. Hihetetlenek tartotta, de megtörtént. Beleszeretett Indrába, holott csak pár napja ismerte meg.

*
Tavasz, nyár, és pikk-pakk eljött az ősz. Az eltelt hónapok alatt Indra látogatásai megsokszoroztak, és bekövetkezett az, ami már előre megjósolható volt. Usagi álma valóra vált, hisz beteljesült a tiltott szerelem. A boldogságtól dalolva adta oda mindenét a maffiavezérnek, aki a lelkét, a szívét, és a testét is hatalma alá vonta.
Azonban akkor, mikor az Otsutsuki távol volt a családjától, Fumiko kegyetlen gyötrelmekben részesítette a cselédet.
November végén a ház úrnője féltékenysége elburjánzott, mivel akkor derült fény arra, hogy Usagi két hónapos terhes. A kék szemű szeretőt ugyan a nehéz, rakodó munkáktól kíméletet élvezet, de a konyhában éjjel-nappal robotolnia kellett, ha csak az asszonyság felügyelte.
A konyhába éppen kimerülten készítette a zöldséges levest, és miután felforrt a víz, és beletette a hozzávalókat leült a kis sámlira piheni.
Shizuka undok természetétől fogva, már négy esztendősen áskálódni kezdet az édesapja újdonsült párja ellen.  Sunyi rókaként Usagi körül ólálkodott a kedvező lehetőségre várva, hogy hibázzon. Ez alkalommal meg is lett a tökélet indok, miszerint a főzőhelyiségbe csak lustálkodik. A szeplős csöppség izgatottan rohant az édesanyjának szólni, aki menten felkerekedett megróni a szolgálólányt.
– Átkozott boszorka! Túlzottan elkényelmesedtél, amióta a férjem védelmez! – rikoltozott Fumiko, mikor felrángatta a riválisát, és a tűzforró leveslébe merítette a kezét.
Usagi fájdalmasan felsikított, majd az erős pofontól a földre esett, magával rántva a lábost.
– Tönkre foglak tenni! A pulyád meg nem éli meg a kilencedig hónapot! – kiabálta dühösen a ház asszonya, aki az éléskamrába cibálta a terhes leányzót.
Usagi zokogva dörömbölt az ajtón épp kezével, azonban az óbégatásáról senki nem vett tudomást. Sírva lecsücsült a falhoz, és leforrázott tenyerét a hasára helyezte. Megfogadta, miszerint megfogja óvni a kisbabáját minden ártó tényezőtől vagy éppen személytől.

Hajnalban Usagi hatalmas veszekedésre ébredt. A zárkájának a kulcsa elfordult, és az Otsutsuki magasodott felé, aki rögvest felkapta, majd kiviharzott vele. Azonban bősz vaddisznóként csattogott utánuk Fumiko hálóköntösében. Gyenge magyarázatok zömét kántálta, hogy enyhítse a maffiavezér haragját.
A hálószobába belépve Indra a megvetett ágyra fektette legkedvesebb szeretőjét, majd felegyenesedett, és egy villámgyors mozdulattal megragadta a neje nyakát. Az asszonyság nyöszörgött, miközben a levegőért kapkodott. Próbálta ütlegelni a kőkemény markot, hátha rábírja, hogy elengedje őt, azonban reménytelen ötletnek bizonyult.
A férfi látva a nő liluló ábrázatát a szájába harapott, és nagy kegyesen elengedte.
– Holnap elviszem Usagit! Messze tőled! – nyilvánította ki az Otsutsuki, mikor hatát fordított hitvesének – Takarodj!
Fumiko könnyeket hullajtva szaladt ki, miközben átkot szórt az ura szerelmére.
Indra letérdelt a leányzó mellé, és óvatosan megfogta a felhólyagosodott kacsót. Gyengéden megpuszilta.
– Bántalmazod, akárhányszor elmentem?  
Usagi felzokogott, és átölelte az imádottja nyakát.  
– Kis buta, azonnal szólnod kellett volna.
– Olyan jó, hogy itthon vagy! Majd belebetegedtem a hiányodba!
A maffiavezér gyengéden lefejtette a törékeny kart magáról, azután befeküdt a kedvese mellé, és óvón magához vonta. Tenyerét Usagi lapos hasára tette, és olyan melengető érzés támadt fel benne, melyet ezidáig még nem tapasztalt. Végre megtalálta a boldogságot.
– Remélem kislány lesz? – mondták egyszerre a szerelmesek.
Usagi halva a választottja óhaját felkuncogott.  
– Indra-sama, azt gondolta, hogy fiú örököst akar.
A hosszú barna hajú férfi arcvonásai megkeményedtek, és egy röpke pillanatra aggodalom csillant meg sötét íriszében. A viszály magjai csírázásnak indultak. Az alvilág törékeny békéje megingott. Tudta mi a szabály, mégis döntésképtelen volt. Egyetlen kibúvó lehetséges, ha a szeretőjétől lévő kisbabája lány lesz. Akkor mindkettőt megmentheti a haláltól.
– Mikoto lesz neve, és ugyanolyan tiszta lesz a lelke, mint neked. Nem fogom engedni, hogy a gonoszság mocska beszennyezze, ezt garantálom.
Ekkor a folyosóról gyertyafény lobbant, és egy magas alak árnyéka körvonalazódott át a díszes papírajtó anyagján. A maffiavezér izmai megfeszültek, és érzelemmentesen felült.
– Mit akarsz?
– Uram, probléma támadt. Az apja az öccsét, Asurát nevezte ki a birodalma élére.
Indra dühösen összevonta a szemöldökét, majd ököllel a faparkettára vágott, mely nagyot reccsenve megrepedt. Idegesen beletúrt a hajába.
Usagi gyengéden a szeretett férfi hátára tette kezét, aki olyan vérszomjjal fordult felé, hogy ijedten hátra hőkölt.
– Felháborító! Apám meghülyült öregségére. Innen már nincs visszaút. Megölöm a mihaszna testvéremet. A hatalom csak engem illet meg.
– Haza megy uram? – kérdezte a testes alak, akinek még mindig csak az árnyas alakját lehetett látni.
– Nem. Egyelőre hagyom, hagy élvezzék ki a siker illúzióját.
Usagi félve húzódott el a szerelmétől, aki megakarta érinteni. Kék tekintetében a rémület vert tanyát. Az az éjszaka indította el a vérrel teli káosz időszakát.

*




 Usagi teljesen leizzadva feküdt a kényelmes fekhelyén, míg az szülésznő próbált segítségére lenni a csemete világra hozásához. Kínlódva vergődött a matracon, mielőtt ismét egy erős összehúzódási fájdalomnál nyomni kezdet.
Indra türelmetlenül állt őrt a szoba előtt, és egymás után szívta el a cigarettákat. A szeretője gyötrelmes kiáltásai átokként csengtek a fülében. Legalább két óra hosszat ment ez a túrtúra, lassan már beleörült a tehetetlenségben. Váratlanul a bába felkiáltott, hogy látja a kicsi fejét, azt követően meg bőgés csendült fel a rezidencia távoli zugában.
Az Otsutsuki nyomban berontott a szobába, ahol Usagi könnyezve ölelte magához a kisbabáját, akinek apró testét vér, és a madzagvíz borította.  
– Mikoto úgy örülök, hogy végre velünk vagy.
– Jól vannak? – kérdezte a maffiavezér a szülésznőt, aki éppen felkészült az újszülött mosdatásához.
– Természetesen – nyugtatta meg az újdonsült apukát a bába, mikor elvette a kimerült kismamától a csecsemőt.
Indra megkönnyebbülve a kedveséhez ült, és homlokon csókolta.
– Indra-sama – emelte fel a kezét Usagi, aki már csak homályosan látott.
Az Otsutsuki megfogta a szeretője kacsóját, és az arcához tette. Mikoto folyamatosan sírt a fürdetés alatt, kopasz kis feje vöröslő almához hasonlított. A szülésnő gyakorlottan megtörölte a babát, majd becsomagolta a pólyába. Szép tisztán nyújtotta át a büszke apának a hercegnőt, aki vacillálva méregette a törékeny kis tündért. Két lánya volt már, de kihúzta magát a velük járó feladatok alól. Valójában, még egyetlen vérét sem tartotta a karját, azonban a büszkesége nem engedte meg neki, hogy meghátráljon a kihívás elől. Ügyetlenül átvette a csöppséget, akinek a látványa teljesen megbabonázta. Óvatosan felemelte, és megpuszilta gyermeke orcáját. 
– Mikoto, halálomig védelmezni foglak. Ameddig én élek, semmibe se fogsz hiányt szenvedni.
Usagi a meghatódottságtól minden megmaradt erejét összeszedte, hogy felüljön. Fáradtan az imádottja vállára hajtotta a fejét, és gyöngéden megfogta a kislánya kezét.    
  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése