Délelőtt Indra Otsutsuki kikísérte az unokáját a
rezidenciájához vezető hosszú lépcsőhöz. Dús sörényét lazán összefogta hátul,
míg frufrujának két oldalát hajgumival kötötte meg. Királykék bő kimonószerű
nadrágja öv részénél a kardja pihent. Garbós fehér felsőjét vastag sállal
díszítette.
Az őszi szél ismét megtépázta a csupaszodó fákat,
melyek olyan hangot hallattak, mintha nyöszörögnének. A lompos farkú mókus
szorgosan gyűjtögette üregébe a makkokat, azonban, mikor gombszemeivel észrevette
a hátborzongató kétlábúakat az ellenkező irányba vette az irányt. A két nemes
katona morcosan ácsorgott a főnökük mögött, aki közelebb lépet
leszármazottjához, és a vállára tette öreg kezét.
– Használj ki minden alkalmat azzal a nővel. S örülnék,
ha elhoznád ide. Meg akarom ismerni.
– Majd egyszer – zárta rövidre a témát az Uchiha,
mikor elhúzódott a nagyapjától, és tiszteletet adóan leszegte a fejét.
Sai ujjai közül csak nem kiesett a cigaretta. Mély
döbbenet ült ábrázattára, hiszen aligha látta valaha is Sasukét így viselkedni.
Avval tisztában volt, miszerint barátja, régebben rettentő szoros kapcsolatban
állt a nagypapájával. Valamint még egy mesteri szerepet is betöltött az életében,
de ennek ellenére sem merte feltételezni, hogy megbecsüli a vénséget.
A bérgyilkos megfordult, és megindult lefelé a lépcsőfokokon,
majd mikor kellő távolságba került megjegyezte az utána haladó vezetőjének,
hogy ezt nem gondolta volna róla.
A maffiavezér visszakérdezett, mire céloz. Sai válla
megremegett a belőle feltörő nevetéstől.
– Szándékosan hagytad, hogy megsebesítsen. Nem akartál
csorbát ejteni az öreg büszkeségén. Az első jó tetted.
– Ejtsd a témát.
A művész számára nyilván valóvá vált, miszerint
vezetője csakugyan merő szívjóságból hagyta kis előnyhöz jutni az Otsutsukit,
azonban valami azt súgta neki, hogy valamit elhallgatnak előle. Valamiért azt
érezte, hogy Sasuke mélyen legbelül vívódott.
– Mit titkolsz? – kérdezte a bérgyilkos, mikor tarkóra
tette a kezét, és a tiszta égre meredt.
– Rémeket látsz – felelte a maffiavezér, míg
visszapillantott a válla fölött a felvezető útra – Bárcsak ne találkoztam volna
Sakurával. Akkor legalább nem kellene elviselnem a szomorúságát, és a
gyűlöletét.
Sai értetlenül a barátja felé perdült, aki zsebre
dugott kézzel indult tovább a kocsik felé.
Indra azután is kint ácsorgott, mikor felszűrődött az
autók motorjának a hangja.
– Jouta, boldog vagy?
Az idős szamuráj büszkén kiáltotta az igent, mire a
nyolcvannégy esztendős Otsutsuki csalódottan lesütötte a szemét.
– Szerencsés vagy. Ezt kellene gondolnom nekem is,
hiszen mindent megvalósítottam, amit akartam. Azonban mára megkérdőjelezem azt,
hogy megérte-e. Kegyetlenül meggyilkoltam az öcsémet, és Usagit. Egyedül
maradtam.
– Biztosíthatom uram, a legjobb döntéseket hozta meg.
Viszont, ne haragudjon, de az a gyanúm, hogy Sasuke-sama ellen fog szegülni az
akaratának.
– Nyilvánvalóan. Beleszeretett abba nőbe, azonban még
nem képes beismerni. Méltóságán aluli lenne, ha bevallaná, mennyire epekedik leányzóért.
Jouta hangos hahotázásba tört fel, mikor a szerelem
szó felmerült a beszélgetésbe. Jó maga a románc ellen vallott. Sose tapasztalta
meg a ragaszkodást, ezért meg is vetette.
*
Sasuke haza érve csodálkozva vette
észre, hogy a nappaliban koromsötétség uralkodott. Felkapcsolta a villanyt, és
a dzsekijét a konyhaasztal székére terítette. Pénztárcáját, a kocsikulcsával
együtt letette az konyhapultra, mikor felfigyelt egy papírlapra. A gyerekes
írást bárhol felismerte, ezért kíváncsian olvasta el az üzenetet. Mosoly
szaladt végig az arcán, majd a hűtőhöz sétált. Kinyitotta, és egy be
alufóliázott tényáron várta a főt tojásos reggelije. Kivette ételt, azután meg
jóízűen megette. A paradicsom, uborka, és retteg, még pikánsabb ízt adtak az
amúgy egyszerű éteknek. Letette a tányér, és a hálószoba ment, ahol cicapózba szunyókált
a Haruno. Az ágy mellett egy lavór volt téve, amelyből erős hipó szag áradt.
Az Uchiha befeküdt a kislány mellé,
majd átfonta a karjával.
– Sasuke – mondta álmosan Sakura,
mikor ébredezni kezdett – Haza jöttél végre. Vártalak – motyogta a rózsaszín
hajú lány ásítás közepette.
– Már itt vagyok. Pihenj tovább.
A Haruno a szerelmével szembe
fordult, és sápadt orcája felderült. Ujjával végig simította a férfi keskeny
száját, aki enyhén megharapta, azután meg maga alá kényszerítette. Sakura
smaragd szeme csillagként tündökölt a koromfekete helyiségben, ahová a nappali
lámpafénye is belopózott.
– Miért érzel késztetést arra, hogy
az ingemben aludj? – kérdezte ácsingózva az Uchiha, mikor tenyerével
morzsolgatni kezdte az élettársa mellét.
A felső vékony anyaga pontosan
kihangsúlyozta viselője megkeményedett mellbimbóját, amitől csak még jobban
begerjedt a maffiavezér.
– Megengedted – magyarázkodott Sakura
ártatlan angyalként.
Sasuke száj sarka felkunkorodott.
Viccesnek találta, hogy a kislány ennyire becsapható. Eddig az ilyen nőcskéket
tudatlan libaként könyvelte el. Azonban a Haruno egy naiv gyermek szintén állt,
akit nem rontott meg a gonosz világ.
– Kizárt. Ilyen engedékenynek
ismertél meg?
Sakura elgondolkodva az ajkához tette
a mutatóujját. Végül elmosolyodva bólintott.
– Hiú ábrándokba kergetsz – közölte a
maffiavezér, mihelyst a párja lába közé térdelt, és egy gyors mozdulattal
lerántotta róla bugyit.
A férfi a vállához emelte a Haruno
lábát, mielőtt a belső combrészt kezdte el puszilgatni. Sakura beharapta az
alsó ajkát, majd kikerekedett a szeme, mikor a szerelme még jobban
szétterpesztette a lábát, és vénuszdombját a nyelvével kezdte el kényeztetni.
Kéjes hang tört fel a torkából, mikor bal kezével a takaróba markolt. Automatikusan
megemelte a csípőjét, míg szabad kacsójával az Uchiha hajába mart. Annyira új
volt neki ez a fajta előjáték, hogy zavarában izgatott mozdulatokat tett.
Sasuke újra a szégyellős kislány fölé
emelkedett, és annak az állát megfogva magához fordította.
– Bocsáss meg. Semmivel nem tudok
kedvedre tenni – pityeredett el Sakura a gátlásos viselkedése miatt.
– Lazulj el. Lerombolom a gátjaidat –
követelte az Uchiha, mikor csókot lopott a barátnőjétől.
Sasuke visszatért eredeti helyzetéhez,
és újfent ajnározni kezdte a női nemi szervet.
– Ezért utáltam tapasztalatlan
nőcskékkel lenni, mert ők sokkal több törődést igényeltek. Az első lépésektől
kell megtanítani őket, hogyan elégítsenek ki egy férfit. Viszont Sakuranál ezt
nem teher, hanem áldás. Az elvárasaimnak megfelelően formálhatom – gondolta a
maffiavezér, mikor a sarkára ült, és kihámozta a nadrágjából az ágaskodó
hímvesszőjét.
Sakura terpeszbe felemelte a két lábát,
mire a férfi megfogta a bokáját, és belemerült a gyönyör barlangjában. A fiatal
nő felkiáltott, miközben a plédet szorongatta. Kipirosodott orcával hallatott
buja, nyögdécseléseket. Ahogy az Uchiha tekintélyes szerszáma ki-be járt benne,
úgy került egyre közelebb az öröm mámorító fellegébe.
Elélvezve Sasuke zihálva dőlt a
barátnője mellé. Verejtéktől csillogó testükkel egymáshoz bújtak, és szenvedélyes
csókolózásba forrtak össze újra. A Haruno ahogy cirógatta a párja izmos karját
rá tapintott a fáslira. Feltérdelt, és átnyúlt a férfin, hogy felkapcsolja az
éjjeli lámpát.
– Megsebesültél?! – vette szemügyre a
kötést Sakura – Vérzik!
– Ne aggódj. Csak felnyílt a seb –
felelte a maffiavezér, mikor megsimogatta a párja babaarcát.
Sakura kimászott az ágyból, és a
fürdőszobába sietett. A polcról leszedte a gyógyításra használatos eszközök
dobozát, majd vissza ment a szobába.
Sasuke addigra felhúzta a redőnyt, és
kinyújtóztatta elgémberedett végtagját. Levette az ingét, majd rongyként
összegyűrve megtörölte izzadt felsőtestét. Az ablak üvegén keresztül észrevette
a Haruno tükörképet, aki csendben ácsorog a ládikával.
– Sakura, fölösleges ez a hajcihő.
Semmi bajom – sóhajtott bosszúsan az Uchiha, mielőtt leült a matracra – Essünk
túl rajta. Addig úgy se fogsz békén hagyni.
A kislány oda sétált a szerelméhez,
és óvatosan próbálta lehámozni a kötést rögzítő tapaszt.
– Szólj, ha fáj.
– Csináld már! Ezzel a tempóval estig
se veszed le.
A Haruno elszontyolodva leszegte a
fejét, mire a férfi türelmetlenül ráfogott a tapaszra, és egy mozdulattal
lerántotta. A kötést is eltávolította, végezetül meg elkapta Sakura állát, és
nyersen közölte vele, hogy ennyi volt.
– Akkor az utolsó simításokkal is
boldogulsz – vonult el a kislány duzzogva a fürdőszobába.
Kifésülte kócos fürtjeit, majd beállt
a zuhanyzóba, hogy felfrissüljön. Alighogy megengedte a vizet, nyomban csatlakozott
hozzá a szerelme, aki testével a csempéhez szorította. Két kezével elzárta a
menekülő utat, mielőtt provokatív mosolyra húzta a száját.
– Hogy mertél faképnél hagyni? Elfelejtetted
a jó nevelést?
– Megérdemelted. Rendszerint egyedül
hagysz – dacoskodott a rózsaszínhajú lány, míg megpróbálta eltolni magától a
párját.
A maffiavezér megragadta Sakura
csuklóját, és mozaikokhoz nyomta.
– Az én kis makrancos hercegnőm –
mondta Sasuke, mikor lehajolt, és harapdálni kezdte a kívánatos nyakat –
Engedékenységem miatt túlzottan elkanászodtál. Ezen változtatni fogok.
Az Uchiha felemelte a Haruno bal
lábát, és a combjánál tartotta, még ágaskodó férfiasságát célba jutotta. Sakura
a falnak döntötte a fejét, és kéjes nyögdécselés sorozat tör ki belőle.
Kipirult arccal adta át magát az élvezetnek, miközben végig húzta a körmét a
férfi bicepszén.
– Sasuke, kérlek, csókolj meg –
könyörgött elhaló hangon a kislány, aki epekedett az élettársa összes
érintésére.
Az Uchiha teljesítette a barátnője
óhaját, akire éjjel-nappal igényt tartott. Sakura mellett megfelejtkezett
minden alvilági ügyéről. A felelősséget, és a terheket kis időre lerakhatta,
mert végre rátalált arra a személyre, aki menedéket nyújtott a lelkének.
– Légy a feleségem – követelte Sasuke,
mikor elélvezett, és a választottja vállára hajtotta a fejét.
A Haruno átölelte a szerelmét, és
gondolkodás nélkül beleegyezett a házasságba.
– Akkor szedelőzködj! – a maffiavezér
látva élettársa csodálkozó arckifejezését, megköszörülte a torkát, majd hozzá
tette – Az asszonyom leszel, még ma.
Sakura értetlenül rebegtette a
szempilláját, hiszen ötlete sem volt, hogy a szerelme, miért akarta ilyen
hirtelen elvenni. Csalódottan lebiccentette a fejét, mivel egyáltalán nem így
képzelte el a menyegzőjét. Úgy tervezte, hogy a családja, és a szűk baráti köre
ott lesz a házasságkötésénél. A hagyományokat akarta követni, azonban az Uchiha
keresztülhúzta az elképzelést.
Sasuke gondterhelten mély levegőt
vett, miközben a forró gőz köde elhomályosította előtte a kislány alakját. Magához
rántotta a Harunot, és védelmezőn a karjába zárta. Állát a nedvességgel
átitatott rózsaszín hajzuhatagba nyomta.
– Tudod, miféle ember vagyok! Ezért
ne is reménykedj abba, hogy valaha is átlagosan fogunk élni! A biztonságod
érdekében engedelmeskedned kell nekem!
Sakura beletörődve bólintott. Miután
szárazra törölte porcelánbaba testét belekezdett a ruha keresésbe. Fehér,
kötött tunikát vett fel, fekete harisnyával, és poncsóval. Vörös rúzzsal
festette ki a telt ajkát, mikor a párja sötét nadrágba, és világoszöld ingbe
sétált hozzá be a hálószobában.
Az Uchiha mikor megpillantotta a
menyasszonyát a torkára fagyott a szó, ugyanis ilyen gyönyörűséges nő nem
termet minden fa alatt. A formás lábak, a terhességtől duzzadó mellek, a
rubin piros száj teljesen elbűvölte, és azonnal az egekig repítette a
libidószintét. Alig bírta türtőztetni magát, legszívesebben ragadózóként ugrana
a leányzóra, hogy leszaggassa róla a felesleges göncöt. Oda sétált a Harunohoz,
megfogta a kezét, és egy platina gyűrűt húzott az ujjára, melyet gyémánt
ékesített.
– Viseld állandóan.
– Sasuke, nem kellett volna! Egy
vagyon lehetett!
A maffiavezér megbökte a Haruno
homlokát, és annyit felelt, hogy ne foglalkozzon ezzel.
*
A tradicionális hajlékban Indra éppen
a bent kiépíttetett termál helységben áztatta a testét, míg egy fiatal
szolgálónő a vállát masszírozta. Közben, hogy szórakoztassa munkaadóját egy
régi japán népdalt kezdett el énekelni. Az Otsutsuki rögtön elhúzódott, és
üvöltve küldte ki az asszonyt, aki remegve rohant kifelé, miközben a
bocsánatért könyörgött. A cseléd éppen elhúzta a toló ajtót, mikor beleütközött
egy férfiba, aki rögtön megfogta nehogy elessen.
– Csak óvatosan – felelte Itachi
mosolyogva, mikor kiengedte a hölgyet, aki elpirulva kiosont a jóképű alak
mellett – Mit tett szerencsétlen, nagyapa?
– A rút hangja bántotta a fülem. Mi
szél hozott ide? Arra sem emlékszem, mikor látogattál meg utoljára.
Indra látva az unokája komoly arcát
felsóhajtott, és kiszállt a vízből. Felkapta a törölközőjét, miközben a kijárat
felé haladt.
– Kövess! Igyunk valamit.
– Valami erősre lesz szükséged –
jegyezte meg az idősebbik Uchiha testvér, mikor a rokona nyomába battyogott.
A kis pihenő szobába mentek, ahol
különböző tea fejták sorakoztak üvegszekrényekben. A falat festett darumadarak
díszítették, még a lenyugvó nap fénye karmazsin vörössé varázsolta a kis
zúgott. A ház ura elővette a szakés poharakat, és mindenkinek töltött egy rövid
italt. Belekortyolt a rizspálinkába, majd elhúzta a száját az undortól. Itachi
letette a szomjoltót.
– Miért iszod, ha ki nem állhatod az
ízét?
– Hátra hagytam a hazámat, és vele
együtt az ottani rossz szokásaimat is. Szóval
mit akarsz tőlem?
– Sasuke hamarosan megérkezik, hogy bemutassa
neked újdonsült hitvesét.
Indra erre az asztalra csapott,
amitől a csészékben lévő szaké kiömlött. Idegesen hosszú ősz hajába túrt, majd
káromkodott egy sort oroszul.
– Eszetlen gyerek! A szabályok ő rá
is vonatkoznak! A farkasok elé dobja azt a lányt, amik gondolkodás nélkül
megfogják ölni.
Itachi felhúzta a szemöldökét. A
nagyapja utolsó kijelentése teljesen más hangvételűre sikeredett. Halkabbnak,
és zaklatottabbnak csengett, mintha bűntudat támadt volna fel benne.
– Van igazság abba, amit mondasz. De
az öcsém nem lenne képes megölni a szeretett asszonyát, akiért odáig van.
Az Otsutsukin bánat suhant át. Ekkor
Jouta zavarta meg a kellemetlen társalgást, hogy jelentse urának, miszerint
Sasuke-sama visszatért. Amint hírül adta a szamuráj, miszerint a másik fiatalúr
megérkezett, az említett személy megjelent. Világoszöld inge felső szakasza
kigombolt állapotban volt, aminek hatására a kidolgozott mellkasa bizonyos
része láthatóvá vált. Jobb karját a háta mögött tartotta. Kis idő múlva
kíváncsian kukucskált ki férje mögül a rózsaszínhajú nő.
Indra sötét tekintettében a fenyegető
ridegség megfagyasztotta az Uchiha nőt, aki remegve szorított rá a szerelme
markára. Sasuke is hasonló reakciót idézet elő nála, mikor először találkoztak.
Annyira tarott tőle, hogy a szemébe se mert nézni, mindig leszegte a fejét,
amikor vele beszélt. Az Otsutsuki férfi keserű szájízzel beinvitálta őket, majd
mikor csatlakoztak hozzájuk, alaposan végig vizslatta a hölgyet.
– De aranyos, meg se mer mukkanni! –
derült hirtelen jó kedvre a ház ura, mikor Sakura visszafogottságát tapasztalta
– No, valóigaz, ehhez a tüneményhez túlságosan mocskosak vagyunk! Sasuke
felvilágosított?
– Nagyapa! – szólalt fel egyszerre a
két fivér.
– Miről? Semmit se tudok az Uchiha
családról
– A tudatlanság áldás – vágott közbe
Indra – Rólam rémséges történetek keringenek. Képzeld megöltem az öcsémet, a
szeretőmet, sőt még az asszonyomat is.
Sakura elsápadt az idős ember
valómásától, a könnyeivel küszködött, míg csipkedni kezdte körme hegyével az
ajkán lévő bőrt. Az összes porcikája a menekülést üvöltötte, nyomban ott akarta
hagyni az ördögi csoportot, azonban a férjura az edzésektől kemény tenyerével
beburkolta a kezét. A platina jegygyűrűjük tisztán csillagot ujjukon, amikre
felfigyelve Indra mély levegőt vett.
– Maradjatok éjszakára. Legalább
elmarad ma a kísértet járás.
Az Uchiha nő összerezzent. A hideg
rázta ettől a helytől, ahol még bent is fázott. A két fivér pontosan tudta,
hogy mire célzott a rokonuk. Az általa kiontott emberek lelke nem talált
megnyugvásra. Folyamatosan zargatták az egykoron vérszomjas maffiafőnököt, aki
öregkorára számtalan döntését, és cselekedetét átértékelte.
Itachi kedvesen elfogadta a gáláns
javaslatot, majd az testvérére sandított, aki kimérten ült a felmenőjükkel
szembe. Őszintén sajnálta sógornőjét, hiszen a rideg öccse semmilyen bátorítást
nem küldött felé.
*
Sakura lassan ébredezett, miközben
oldalra fordult, hogy a férjéhez bújjon. Azonban a földre terített ágy másik
felét hidegség fedte. A szobában koromsötétség honolt, ezért felriadt az ifjú
feleség, és elhúzta a teraszajtót. Nem emlékezett arra, hogy mikor nyomta el az
álom, de abba biztos volt, hogy Sasuke erős karja fonta körbe.
Rossz érzése támadt, mikor a kietlen
környéket pásztázta, melyet ébenfekete lepel borított be. Tudomást szerezve
Indra Otsutsuki gyalázatos tettéről, még lélegezni is alig mert. Úgy érezte,
mintha a gonosz folyamatosan őt bámulná. Ebben a kísérteties házban sok
vérrontás történt, ami örökre beárnyékolta ezt a tájékot.
Váratlanul egy fénypont csillant fel
smaragd szemében, amit követni kezdett. Abba bízott, hogy Itachival, vagy
Sasukéval fog találkozni, azonban hatalmasat tévedett. Egészen a hátsó kertig
követte a lámpás fényét, mely egy kivehetetlen alakú árnyékoz tartozott.
Egyszer csak mécsessekkel körül
rakott kis részhez ért, ahol egy nagy fa tövébe egy sírhely állt. A gyertyák
lángjai megvilágították a birtok tulajdonosát, aki egyenesen a márványból
készült sírhoz igyekezett.
Az Uchiha nő kicsit távolabb megállt,
hogy megnézze, mire készül Indra.
A hosszú, őszhajú ember gyöngéden
végig húzta a kezét nyughelyen.
– Imádott Usagim – szólalt fel az
Otsutsuki előzékenyen – Meddig kell még elviselnem a hiányodat?
Sakura ugyan nem hallotta
kristálytisztán a monológot, azonban rádöbbent, hogy a rémisztő alaknak volt
egy gyengédebb oldala is.
Indra keservesen a nyughelyre borult,
majd enyhe szellő cirógatta meg a dohányzástól elszürkült bőrét.
Sasuke egy ragadozó nesztelenségével
kutatta fel hitvesét, aki ismételten bosszúságot gerjesztett benne. Idegen
helyen töltötték az estet, és ő óvatlanul elkóricált a vékony öltözékében. A
szőrmés leplet az asszonyára terítette, hogy valamelyest védje az őszi
hidegtől. Azután meg sebtében befogta Sakura száját, mielőtt felsikkanthatott
volna.
– Nyugi, csak én vagyok – suttogta a
maffiavezér, mihelyt magához húzta a leányt – Ide tilos belépned.
– Olyan szomorú? – fejezte ki együttérzését az Uchiha nő, miközben az
idős embere mutatott.
– Csak a bűntudat készíti ki. A
szeretőjét, vagyis a nagyanyámat a saját kezével gyilkolta meg, ezáltal eleget
téve a törvényeinknek.
– Hogy volt képes erre a
szörnyőségre? Hiszen szerette.
Az Uchiha válaszra se méltatta a
kislányt, hiszen, ha beavatná, az alvilági szabályok könyvében csak azt érné
el, hogy elmenekülne előle. Ezt pedig mindenáron elkívánta kerülni.
Sakura a szerelméhez fordult, majd
gyöngéden a kőkemény mellkasra tette a kacsóját. Felpillantott a sötét
íriszekben, amiben viszont látta orcájának tükörképét. Sasuke milliónyi titokba
nem avatta be, sőt a családjáról, és saját magáról sem mesélt sokat. Ha
porondra kerültek ezek a témák, rögtön el is terelte a beszélgetés folyását.
– Megint falakat emelsz – motyogta
keserűen az Uchiha nő – A feleséged vagyok, ezért hagy osztozzak veled a
terheiden.
Sasuke éppen szólásra nyitotta a
száját, mikor Sakura lábujjhegyre emelkedett, és szenvedélyesen megcsókolta. A
karjával átölelte a férfi nyakát, aki viszonozta a heves megnyilvánulást.
Követelőzőn fúrta át a nyelvét a telt ajak közé, míg felkapta a kislányt, és
visszaindult vele a szobájukba.
Indra leülve a szeretője sírjához
megpillantotta a legkisebb unokáját, aki tüzesen falta az ifjú asszonyát. A
kimonó felsője bő ujj részéből kivette a pipáját, meggyújtotta, majd pöfékelni
kezdett. Ez a nap elsöprő lavinát fog előidézni, mivel a legkedvesebb
leszármazottja balga módon a szívére hallgatva cselekedett. Hivatalosan házastársává
tette Sakurát, aki csak egyszerű hétköznapi családból származott.
– Becsvágyad miatt komoly árat fogsz
fizetni, Sasuke. A boldogság hamar elillan a mi fajtáknak, és csak kín marad
utána – nyilvánította ki a tényeket az Otsutsuki, mikor hüvelyk, és mutatóujja
közé csipet egy karmazsin színű falevelet.
Ebben a huszonnégy órában szinte
végig a bíbor árnyalat tündökölt. Bármerre is tevékenykedett állandóan lidérces
meggyszínbe botlott. A zsigereibe érezte, a közeli jövőben lezajló vérfürdőt. A
törékeny harmónia megingott, amióta Sakura feltűnt a színen. A rivális csapatok
megmozdultak, hogy kihasználják a felkínálkozó alkalmat a hatalom
megszerzésére.
– Sasuke melyikhez ragaszkodsz? A
presztízsedhez vagy a szerelmedhez? A sors ad is meg elvesz, s ez ellen nem
tehetünk semmit. Vajon képes leszel elfogadni a téged sújtó veszteséget?
Ambiciózus jellemedet ismerve, nem hiszem, de anno én is telhetetlen voltam.
Meg is fizetem az árát.
Az Otsutsuki az égboltozatra bámult,
ahol a fogyásba lévő holdat egy jókora felhő takarta el. Az esőt cipelő
fellegből vízcseppek potyogtak a földre. Indra behunyta szemmel nyújtotta ki a
nyakát, hogy a zápor megmossa az arcát. Sűrű szempilláján már igazgyöngyként
csillogott a könnye, mely csak arra várt, hogy kicsordulhasson. Az égi áldás
elrejtette búskomorságának bizonyítékát, melyet régebben csak Usaginak tárt
fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése