A hajdani családfő dohos irodájában
üres vonulatok uralkodtak. Színtelensége tükrözte tulajdonosának az egészségi
állapotát. Az antik rózsamintás szófa kifakultan állt. A dívány előtt lévő
kopottas asztal pedig azt mutatta, hogy egykoron sokszor igénybe vették szilárd
felszínét. A szoba sarkában elhalt növény ácsorgott a kaspójában, melynek egy
csenevész ága szimbolizálta egykori létezését.
A könyves polcon poros olvasmányok
sorakoztak. Az első, és az utolsó szerzemény sarkában sűrű pókháló díszelgett.
Kankuro az őse mögött állt, miközben
felduzzadt, lila orrát pátyolgatta. Önelégült ábrázatától kinyílt a jelenlévők
zsebében a bicska. Felháborodtak Gaara bátyjának a viselkedésén. Gyalázatos
módon befolyásolta a megtört apját, hogy elérje nagyhatalmi törekvéseit.
Gaara gyilkos pillantása csak nem
ketté hasította a fivére robosztus testét. Egyre nehezebben tudta féken tartani
rokonát, aki fittyet hányt a szabályokra. Nyíltan szembe szegült Sasukéval,
amelynek következménye rendszerint tragédiába szokott torkolt.
Temari büszkén idősebbik öccse
oldalára állt, majd megpuszilta az idős apjának az arcát.
– Mire véljük ezt a fenyegetést? –
kérdezte Itachi belefojtva barátaiba a gyűlölködő szavakat.
– Meguntuk, hogy állandóan a takarító szerep jut nekünk! Ki akarunk törni silány napjainkból! Eleget tűrtünk! Az Uchihák szerencse csillaga a lehullás szélére került! – üvölti a primitív fickó, miközben öklével lesújtott a tömör falapra.
– Meguntuk, hogy állandóan a takarító szerep jut nekünk! Ki akarunk törni silány napjainkból! Eleget tűrtünk! Az Uchihák szerencse csillaga a lehullás szélére került! – üvölti a primitív fickó, miközben öklével lesújtott a tömör falapra.
Konan a retiküljéből előkapta a
kicsiny pisztolyát, mely szinte elveszett az ujjai között, mihelyst Temari a combjára kötött övéből kihúzta revolverét. A két harcias amazon között a
kezdetektől fogva mélyen gyökeredző gyűlölet lapangot. Yahiko gyalázatos tette
fordította egymás ellen a két nőt, mely máig nem enyhült.
– A helyedben eltenném az a
nevetséges játékszert – felelte a szőkeség cinikus mosollyal.
– Porul jársz, ha alábecsülsz.
– Torkig vagyok veletek! Önfényező
kis senkik! Arra sem vagyok méltók, hogy lábtörlőként használjalak titeket! –
lépet hűséges szövetségesei élére Sasuke, akinek haragját messziről lehetett
érezni.
Erélyes hangjában kiütközött valódi
becstelen természete. Ében szemében
pusztító tűz lángjai támadták fel nyughelyükről. Markáns arcáról megsemmisültek
a lágy vonások. Fenyítő közeledése távolabb taszította a zavargókat. Temari nagyot
nyelt, mikor az édesapját hátrébb menekítette. Kankuro összeszorította fogát,
és tégla méretű telefonját győzedelmes zászlóként felemelte.
– Idegőrlő a hidegvéred, de most én
vagyok előnyben! Egy gombnyomással riasztom a bérgyilkos egységet, hogy kicsit
fazonírozzák át a lotyód fizimiskáját! Utána meg eljátszadozók vele.
– Elmebeteg! A zárt osztályon lenne a
helyed! – kelt ki magából Shikamaru, aki az élettársára nézett.
Az asszony riadtan döbbent rá eme
rossz döntésének lehetséges végkifejletére. Képes lett volna feláldozni
mindenét a múltjában történt sérelmekért. A traumája nem engedte, hogy a
jelennek és a jövőnek éljen. Fel se ismerte, hogy már van egy férfi, aki
szereti és megbecsüli. Azt meg végképp nem akarta, hogy a fiától idő előtt el
válassza a fagyos halál. Beharapta a száját, és Kankurora szegezte fegyverét. A
robosztus elképedve állt az egyik lábáról a másikra, majd alkatához képest
gyorsan a nővére előtt termet, és a falhoz vágta. A Nara, és Gaara sietett a
tehetetlen Temari segítségére, akinek a fejét megállás nélkül a falba verték.
A beteg zokogni kezdett annak a
látványától, hogy vérei egymásnak estek. Temari térdre rogyott, és a fájó
pontját tapogatta középső, és mutató ujjával. Meleg tócsába festve pirosra
felső ujjbegyét, miközben Shikamaru átkarolta a vállát.
Közvetlenül utána eldördült egy
lövés. Konan meglőtte a tomboló térdét, és ennek köszönhetően a jelenlegi
családfő ártalmatlanná tudta tenni tulajdon testvérét. Gaara barna nadrágja
zsebéből előhúzta a sokkolt, melyet hezitálás nélkül a testbe nyomott.
Kézfejével letörölte verejtékező homlokát, még sógora oda dobta neki a
bilincset.
– Kiszűrtük az árulókat – jegyezte
meg közönyösen Itachi az öccsének, míg hosszú sötétszürke haját végig
szántotta. – Nyilván Neji agyából pattant ki ez a zseniális terv, mert Kankuró
nem a leleményességéről híres.
– Valóban – mondta az ifjabb Uchiha,
mikor a magatehetetlenhez ment.
Shikamaru védelmezőn takarta
kedvesét, hogy megvédje a ráváró rossztól, de a szőkeség kibújt öleléséből. Kedvesen
rámosolygott, majd kegyelemér kezdett esedezni. Nem akart, hogy a családját
bármi baj érje. Könnyei záporesőként hullottak le a kárpitra.
Ekkor ideges hang szűrődött be a szobába.
Ekkor ideges hang szűrődött be a szobába.
– Ne menj be! – kiáltotta Izumi.
Alighogy ez a figyelmeztetés
elhangzott kinyílt az ajtó, és Sakura toppant be. Elsőre össze se tudta rakni a
kirakós darabjait. A bíbor folt a falon hátrálásra késztette, de amikor
észrevette a pisztolyt, és a földön heverő alakot rémülten kirohant.
– Így figyeltél rá?! – kérte számon
Sasuke a sógornőjét, mielőtt kiviharzott a helyiségből
– Ennél rosszabb nem történhetett volna – vakargatta a fejét Shikamaru.
– Ennél rosszabb nem történhetett volna – vakargatta a fejét Shikamaru.
Konan kiejtette markából a fémes tárgyat.
Yahiko nyomban támaszként állt mellé, hogy nehogy összeessen. A felesége régen
használt fegyvert, ezért lelkileg teljesen lesújtotta a tette. Ezért nem
hibáztathatta senki, egyedül magát ostorozta, hiszen megígérte neki Nami
születésekor, hogy többé nem kell a gyilkoló tárgyhoz nyúlnia. Gyengéden
simogatta, és puszilgatta Konant, miközben halkan duruzsolt a fülébe.
Gaara két embere is megjelent, akik
felcibálták az eszméletlent, és kivonszolták a kert végébe lévő sufniba.
*
A Haruno bezárkózott a szobában, és
mikor a nyílászáró kilincse megakadt hátrálni kezdett. Fényderült a sötét
titokra, melynek fagyos szele mindig a hófehér bőrét simogatta. Ha a
kíváncsisága nem kerekedett volna felül rajta, akkor észre sem vette volna,
hogy mik zajlanak körülötte. Ilyen jeleneteket csak könyvekben olvasott, melyek
elröpítették a fantázia, és a mese illúziójában. De most, hogy vele is
megtörtént ijedtség fogta el.
– Ezek itt, mind gengszterek, akik
embereket ölnek! – ismétlődött a kemény valóság a gondolataiban.
– Sakura, engedj be! – parancsolta
Sasuke. – Háromig számolok, és utána betörőm az ajtót!
A rózsaszínhajú lány remegve
megindult, mikor az ideje fogyatkozni kezdett. Éppen az utolsó pillanatban
szabadította fel a zárat.
– Csak a bajom van veled! Mihez fogsz
kezdeni ezzel az információval?
– Fel kell dolgoznom – motyogta
Sakura, miközben az ezüst gyűrűjét babrálta.
Nem mert felnézni a maffiavezére, de
a szíve megállás nélkül verte a romantika dalát. Testének minden zuga sóvárgott
választottjának érintéséért.
– Félek
tőled, de az érzéseim nem változtak irántad! Ugyanolyan áhítottal szeretlek,
mint eddig!
– Elmehetsz – közölte nyersen az Uchiha.
Sakurát ez a tömör mondat földhöz
vágta. Az ajka lefelé konyult, a könnyek csordultak ki smaragdjából. A férfi
elvesztésének lehetősége még nagyobb traumaként hatott rá, mint az előbbi. Úgy
érezte, hogy részének egyik felét kiszakították. Amikor először meglátta
Sasukét már akkor valami láthatatlan fonal kötötte vele össze. S egybeolvadásuk
pillanatában ez a szál elszakíthatatlanná vált. Ilyen eszeveszett kínt soha nem
tapasztalt, mint az imént.
– Ez nem egyszerű szerelem! Inkább a
halál, minthogy elveszítselek! – tombolt belül a Haruno hisztérikusan.
Sokjából az zökkentette ki, hogy
imádottja hátat fordított neki. Gyorsan utána iramodott, majd kételyek nélkül
átölelte.
– Azt akarod, hogy elmenjek?
– Adok választási lehetőséget.
– Elutasítasz? Apró kalandot
jelentettem csak? Kedvelsz egyáltalán? –
pityeredett el a Haruno.
Sasuke kibontakozott az ölelés
csapdájából, mely gátolta szabadságát. A kislány látványa megingatta szilárd
jellemét. Tenyerét a babaarcra tette, melyet csúf cseppek csíptek. Őszintén nem
tudta, mit érez Sakura iránt. Ragaszkodott hozzá, kívánta, ki sajátította, ami
ezelőtt semelyik nőnél nem fordult elő. Először valóban csak játszadozott vele,
de azon kapta magát, hogy szomjazik a közelségére. Maga mellett akarta tudni.
Soha nem volt jó az érzelgősségben, ezért válaszuk vadul felemelte Sakura állát
és megcsókolta. Nyelvét erőszakosan nyomta át a lágy szájba.
– Dönts! Ha velem maradsz, nem engedlek el! –
felelte rekedtes hangon az Uchiha.
– Ne engedj el! Örökre veled akarod
maradni! Nagyon szeretlek! – jelentette ki a Haruno, mikor lábujjhegyre állt,
és puszilgatni kezdte a férfi nyak alatt részét.
Sasuke könnyű tollpiheként kapta fel
Sakurát, aki ösztönösen a csípője köré fonta a lábát. Majd a maffiavezér visszavitte
a kislányt az ideiglenes rezidenciájukba, és leültette a székre, melynek
támláján kiterítve lógott a vasalt ingje. Ezt követően se szó se beszéd magára
hagyta szerelmét.
Sakura értetlenül pislogott, majd
feldúltan felpattant matracról, hogy az Uchiha utána eredjen, de a helyiség
foglyává vált. Bezárták. Olyan, mintha szobafogsággal sújtották volna a pimasz
viselkedésért. Végig pásztázta az üres teret, ami most még szűkebbnek tűnt,
mint ezelőtt. A csend melyet kedvelt, most ellenségévé vált, ugyanis az elméje
előtárta a nyers tényeket, melyeket szerelme elűzött férfias szenvedélyével.
– Bajba vagyok! A testemet, lelkemet,
és szívemet elrabolta Sasuke. Önként kínáltam fel neki mindenemet, és ő rögtön
elvette. Tőle függök. A boldogságomat, és a szomorúságomat ő uralja, ezért ha
felhasználom a kínálkozó szabadságot, akkor se tudtam volna sokáig távol
maradni. Ijesztő a szerelem! – állapította meg
a Haruno, miközben idegesen járkált fel-alá.
*
Gaara a tömör fából megfaragott
korlátnak támaszkodott zsebre dugott kézzel a lépcsőnél. Ellökte magát a
támaszától, mikor barátja elhaladt előtte. Figyelemre se méltatta, melytől
acsarkodóvá vált. Bőven volt mit megtárgyalniuk, és a bátyja jelenleg a
kisebbik probléma. Óriási botrány hullámot indulhat el, ha kitudódik a titkuk.
A rend fenntartó szervezeteket vezetőségeinek többsége beragadt a hálójukba. Kémjeik
folyamatosan jelentés adnak, de még mindig nagy kockázat vállalnának, ha
ennyibe hagynák. Egy kikotyogott szó is bajt hozhat rájuk.
– Mit tervezel vele? – kérdezte számon kérően a vörös hajú. – Életbe
hagyod?
– Garantálom, nem fog több galibát
okozni! Ne merjetek hozzá nyúlni!
Gaara elmosolyodott, és megvonja a
vállát.
– Bizonyítsd be az
elkötelezettségedet. Remélem, nem okozol csalódást – közölte Sasuke, mikor
cimborájára visszatekintet. – Értesíts, ha Kankuro észhez tér.
Gaara biccentett, majd visszamentek a
társasághoz, akik addigra a nappaliban tömörültek össze. A fotelban Temari ült,
míg kedvese nedves rongyot, nyomot a sebére. Itachi keresztbe rakta a lábát, mialatt
slusszkulcsát forgatta az ujján. Hato az apja mellett álldogált, miközben a
feszült felnőtt rajt szemlélte. Kortársai közül messze kiemelkedett
intelligenciában.
– Most meg fogjátok büntetni Sakurát?
– kérdezte a kisfiú, míg a kezét tördelte.
Itachi a sarjára sandított, majd
tenyerét a buksijára tette. Ámulatban ejtette a kicsi gondolatmeneted.
– Le se tagadhatnád, hogy a vérem
vagy – gondolta az idősebbik Uchiha, miközben dagadt a mellkasa a büszkeségtől.
– Nem szolgált rá semmivel. Csak a
bácsikád elbeszélgetett vele.
Itachi megerősítésként az öccsére
nézett, aki helyeslően bólintott.
– Haza küldted? – kérdezte Yahiko
idegesen.
– Nem. Velem marad.
Shikamaru, és Temari hitetlenkedve
lestek össze. Kizárnak tartották, hogy főnökük ekkorát kockáztatna. Egyedül
most érezték azt, hogy Sasuke valakihez elkezdett ragaszkodni.
Elmélkedésükből jeges víz zökkentette
ki őket, mikor egyhangúan kihirdették az ítéletet. A szőke amazont megragadta a
narancssárga hajú hím, és durván a kifelé tessékelte. Shikadai sírva rohant
Yahikohoz, és teljes testével próbálta ellökni őt az anyukájától. Gaara nyomban
felkapta unokaöcsét, miközben rámordult, hogy hallgasson el. A Nara felbőszülve
iparkodott a sógorához, és megragadta a pólóját. Vicsorogva meredt az
érzéketlen ábrázatba, majd arrébb lökte, és dühösen elviharzott. A két Uchiha
eredt volna utánuk, de Gaara sorompóként kinyújtotta eléjük szálkásan izmos
karját.
*
Sakurának a percek múlása nem vált a
barátjává. Úgy érezte, hogy minden elütött hang az órában, a túlélésének az
esélyét csökkenti.
– Csak a rabokat kényszerítették négy
falközé – motyogta durcásan, mikor lehuppant a fotelba.
A Haruno sikítva szökkent fel, mikor
minden előzmény nélkül Shikamaru kiáltott be neki.
– Segítened kell! Kérlek, próbálj meg
hatni Sasukéra. Temarit a vesztő helyre citálták.
– Miből gondolod, hogy hallgatni fog
rám? – kérdezte Sakura, mikor az zárt ajtóhoz lépet.
– Nem képes elengedni téged. Fel se
tudod fogni mennyi rizikót vállal azzal, hogy életben hagy.
Sakura a szájához kapta a kezét.
Csaknem elájult. A falnak támaszkodott, nehogy rongybabaként rogyón össze.
A rövid beszélgetésük alatt a Nara
oly annyira befolyásolta a naivságot, hogy végül ő maga ajánlotta fel
segítségét Temari megmentésének ügyében.
*
Kezdet nyugovóra térni a nap, mikor Sasuke
visszament a kislányhoz, aki ugyan mosolyogva várta, de az arcát kétségbeesés
sápította el.
– Mi van veled? – érdeklődött az
Uchiha felvont szemöldökkel.
– Öltél már embert?
Sasuke fizimiskája a leghidegebb téli
éjszakánál is zordabbá vált. Csak nem üvölttette volna, hogy ehhez semmi köze
sincs, de nem akarta még jobban megrémíteni Sakurát. Erről soha nem beszélt
nyíltan.
– A rossz előre hozója a kíváncsiság
– jelentette ki a maffiavezér, miközben oda sétált a rózsaszínhajú lányhoz.
Hüvelykujját végig húzta a telt
ajkon, amelyből készségesen tört ki a szenvedélyes dorombolás. A szívélyes
megnyilvánulás miatt a férfi abban bízott, hogy lezárták ezt a témát, azonban
tévedett.
– Ugye gyerekeket nem bántasz?
Sasuke vérbe forgó szemekkel meredt a
kislányra, aki nyomban magába fojtotta a szót. Beharapta a száját, majd
meghunyászkodva lesütötte a fejét. Sasuke majdnem pofon vágta a Harunot
haragjában, de helyette megragadta az állát.
– Fejezd be, vagy nem állók jót
magamért! Jobban jársz, ha nem ásol le a lelkem legsötétebb pontjáig. De
megnyugtatlak nem süllyedtem olyan mélyre, hogy védtelen kölyköknek ártsak. Sakura rémülten kerülte a szemkontaktust.
Olyan erő, és férfiasság sugárzott a szerelméből, ami behódoltságra
kényszerítette.
Bocsánat kérése megenyhítette az
Uchiha szívét. Fogalma sem volt, miért kivételezik ennyire Sakurával, de az
igazságot bűnt letagadni.
– Mit csináltál velem kislány?
Kisajátítottalak, és állandóan védelmezni akarlak. Miért pont te gyakorolsz rám
ilyen hatással ennyit nő közül? – elmélkedett ingerülten Sasuke.
Tehetetlenek, és kiszolgáltatottnak
érezte magát. Rendszerint elhagyta a józansága, ha Sakuráról volt szó.
*
Sakura arra kezdett ébredezni, hogy
öleléséből óvatosan kibújt a férfi. Álmosan ült fel az ágyban, miközben a szemét
dörzsölte.
– Feküdj vissza aludni! – parancsolt
rá Sasuke az ébredezőre.
– Hová mész?
– Dolgom van – vetette oda a
maffiavezért fél várról.
A Harunonak eszébe villant Shikamaru
tájékoztatása, miszerint az alvilági ügyek intézését akkorra szokták időzíteni,
mikor az emberek alszanak. A gyomra rögtön görcsbe rándult. A bágyadtságát
abban a pillanatban elriasztotta a sokk hatása. Az ígéretét nem akarta
megszegni, muszáj volt cselekednie.
– Ne menj! Kérlek, ne hagy itt!
– Elég legyen! Mit sopánkodsz?! –
kérdezte az Uchiha, mikor a magas oktávok bántották a csendhez szokott fülét.
Begombolta idegesen a
farmernadrágját, ameddig mezítláb az ágyhoz iramodott. Tenyerét a Sakura
vállára nyomta, majd mikor rájött mi folyik itt ösztönösen megszorította a kecses
testrészt.
– Kinyírom. Téged akar felhasználni,
hogy megmentse a tyúkját.
– Ezért ne ítéld el. Shikamaru a
barátod. Kérlek, könyörülj meg Temarin – esedezett a kislány, amíg babaarcáról
ezüst folyam gördült le.
Sasuke mélyet sóhajtott, és beletúrt ébenfekete
hajába. Jégből voltak az idegei, de Sakura mesterien ki tudta hozni a sodrából.
Olyan témákat boncolgatott, melyekre rögtön ugrott. A pityergése tovább
táplálta a dühének pislákoló lángját, mely hamar fenséges tűzzé lobbant.
– Édes kiscicám, szerencsére még nem
tudod, milyen vagyok valójába. Akik lázadni mer a hatalmam ellen, azok a varjak
eledelivé válnak. Nem ismerek könyörületet! –
gondolta magában a férfi, miközben érezte, hogy a hideg kéz ökléhez ért.
– Legalább légy tekintettél Shikadaira.
Szüksége van az anyjára.
– Nem ígérek semmit.
A Haruno azon kapta magát, hogy
szerelme eltávolodott tőle, majd magára hagyta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése