10. Varjak (Átírás alatt)

Utakata az obszidián színű falnak támaszkodva várta Sasukét, aki most tért vissza a sötétség birodalmába. Az ördögi úr figyelemre sem méltatta a mesterét, aki reménytelenül felsóhajtott. Tenyerét a fehér hullámokkal díszített tömör márványoszlopra fektette. A palota egykori pompájáról már csak néhány aprólékosan kidolgozott festmény árulkodott, melyet megkoptatott az idő. A homály uralta folyosón többször fekete árnyak suhantak el. Párszor emberi vagy állati alakot öltöttek, hogy rimánkodjanak szabadságukért. Utakata megvető szánalmat érzett a halott lelkekért, akik azért ragadtak az élők világában, mert nem tudták beteljesíteni küldetésüket. Zokogásuk, és jelenlétük megfagyasztotta a légkört. Percek alatt zuhant mínusz fokokra a hőmérséklet. Hosszú ideig visszahúzódtak a patak iszapos talajába, de most megérezték a védőszent aurájának tiszta kisugárzását.

Sasuke íriszébe vörösleni kezdett a cseresznyevirágra hasonlító minta, melytől a kísértettek hanyatt-homlok elmenekülnek. Fekete tűz lobban a tágas térben, mely ostorként csattogtatja lángjait.

– Egyedüli örömödet a kínzásba leleled – jegyezte meg sátáni félmosollyal az arcán a nyálka szörny. – A lány szerelmes beléd. Smaragdzöld szeme a napnál is fényesebben ragyog, az orcáját pír csípi, ahányszor csak szóba kerülsz.

– Hidegen hagy – szólt nyersen az Uchiha, mikor a vendégéhez fordult.

– Add nekem. Őszintén, mit tervezel Sakurával? Hagyhattad volna meghalni, de ahelyett megmentetted.

 – A védelmedbe vetted. Vonzódsz hozzá?

Utakata provokatívan oldalra biccentette a koponyáját. A kimonója övéhez nyúlt, majd teljes nyugalommal megadta rá a válaszát, az igent. Sasuke rezzenéstelen arccal fogadta el a kapott feleletet. Csiga bestia teljesen más reakcióra számított az ifjútól, ezért csettintéssel magához hívta lebegő szolgáló hadát. Ki akarta ugrasztani a nyulat a bokorból, azonban nem ment neki olyan egyszerűen. Az egyik átlátszó gömb ismét a rózsaszínhajú angyalt mutatta, mikor rá szállt gazdája tenyerére.

– Szépségének nem akad párja. Enged át nekem, és megígérem, hogy többé nem fog eléd kerülni. 

– Vihetted. Ezzel a lehetőséggel nem számoltál – közölte ridegen az Uchiha, aki az elejétől kezdve tudta mire ment ki a játék.  

Azonban Sasuke önbecsülését sértette eme gyenge próbálkozása. Különböző hatalommal rendelkező szeméből kihunyt az emberséges szikra.

Utakata óvatlan volt, ezért belekerült a démonok vezérének csapdájába. Másik dimenzióba keveredett, ahol a bordó mennyboltozat uralta a tájat. A fekete talaj kis részén kidudorodott a föld, és lassan női alakká formálódott. A teremtmény a felesége alakját vette fel. Hullámos zuhatagával erősen körbe fonta a barna hajú férfit, majd sebesen prédája felé rohant, hogy hosszú karmával lecsapja a fejét. De éppen akkor, mikor az éles köröm elérhette volna a buborékhasználó nyakát az kitört az illúzióból.

– Ne hozz ki a sodromból, Sasuke!

– Ugyanezt tanácsolom én is – szólt az Uchiha, mihelyst hátat fordított barátjának. – A lánnyal meg bármit csinálhatsz.

Utakata kitátotta a száját, hogy az átlátszó gömb akadálytalan távozzon belőle. Mikor a kocsonyás állagú buborék kellő méretűre dagadt belelépet, és törökülésbe helyezkedett. Őt nem lehet egy könnyen átverni. Ismerte a vonzalom összes jelét. Sasuke megvetette Sakurát, de nem bírta a sorsára hagyni.

A vízi démon megtette, amit tőle telt, kellőképpen felborzolta a kedélyeket. Most már csak azon múlt minden, hogy mikor találják meg az egymás szívéhez vezető utat.

– Talán Sakura-chan be tudja gyógyítani Sasuke szívén tátongó sebeket, amik oly sokáig kínozták, és tették olyanná, amilyen – ezzel az elképzeléssel hagyta el a buborékhasználó a birodalmat, ahol eddig vendégeskedett.

*

Sakura sűrű köd uralta réten ismét megpillantotta a varjat, mely ezúttal folyamatosan messzebbre szállt tőle. Utána eredt, de abban a pillanatban fekete madár had kezdett el örvényleni körülötte. A szárnyak csapkodása hideg levegőt gerjesztett, mely libabőrösé tette a karját, és a lábát. A fület sértő károgás megzavarta a koncentrációs képességét, ezért jobbnak látta egyhelybe maradni. A fekete állatok körtánca szűkölt, oly annyira, hogy párszol selymes toll simította meg az angyal testét.

– Kerülj közel hozzá! – utasította erre egy ismeretlen hang.

A Haruno rögtön felriadt álmából, és kalapáló szívéhez kapta a kezét. Azt a hangot, amelyet az álmában hallott ismeretlen volt számára.

– Kihez kerüljek közzel? Valaki üzent nekem, csak az nem tudom kicsoda. Mi oka lehet ezeknek a hirtelen jövő illúzióknak? – elmélkedett Sakura.

Kikémlelve az ablakon észrevette, hogy most valóban a nyílászáró üvegén keresztül szuggerálta a halál hírnöke.

Sakura kimászott az ágyból, miközben a takarót maga köré tekerte, hiszen továbbra is a borogatás fedte idomát. Bizonytalan lépésekkel haladt a kerthez vezető ajtóhoz. Ezen a helyen valami vagy valaki tényleg elszívta az energiáját. A sérülése apránként gyógyult, és állandóan fázott. Az ajka lila árnyalatra színeződött, az ujjait meg szinte alig érezte.

Az udvar teraszán gubbasztó madár vörös szemébe meredt, de mikor barátságosan leguggolt hozzá, hogy megérinthesse, egy fölényeskedő hang dörrent rá. Reflexszerűen hátrafordult, és meglátta Suigetsu Hozukit hatalmas kardjával, amit még a nagyon jó fizikai képélességekkel megáldottaknak sem sikerül mindig felemelniük.

– Szökni próbálsz?! – kérdezte acsarkodva Suigetsu, miközben a rémült leányzóra mutatott. 

– Nem! – rikoltott fel az angyal rettegve.  – Csak egy varjúhoz jöttem ki.

A Hozuki elkezdett kacagni, majd gyilkos pillantást vetett az előtte állóra, aki ijedten hátra hőkölt. Szája némán formálta a ne bánts szavakat. A férfi gúnyos elvigyorodott, és az áldozata felé nyújtotta karját, de mielőtt bármivel is próbálkozhatott volna megjelent Sasuke.

Suigetsu nyomban kihasználta a lehetőséget, és a saját képzetét osztotta meg barátjával, miszerint a fogoly újra szökni próbált.

– Ez hazugság! Tényleg láttam! – tiltakozott az igazáért Sakura, azonban nem tudta befejezni, mivel az Uchiha bosszúsan rá mordult.

– Elhallgass! Nem vagyok kíváncsi a gyenge magyarázatodra! – felelte nyersen a démonok ura. – Ha meg mersz nyikkanni kitépem a nyelved. 

Suigetsu elégedetten mosolygott a Haruno szánalmas reakcióján. Legszívesebb összedörzsölte volna a tenyerét. Ez a némber kezdetektől fogva unszimpátiát váltott ki belőle. Éjszakánként, mikor ördögi vére tombolni kezdett, elképzelte hány féle képen nyírhatná ki a mihaszna egyedet. 

– Aljas szörnyeteg – csuklott el Sakura hangja, miközben holt sápadtan szétcsúszott a térde.  

A vízi démon meg sem mert mukkanni a meggondolatlan kijelentés után. Kevesen voltak, akik visszamertek feleselni parancsolójuknak. Ha elő is fordult, nem élték meg azok a személyek másnapot.

Sasuke összehúzta szemöldökét, és futótűzként a pimasz lányál termet. Gondolkozás nélkül megragadta a kecses nyakat, és a levegőbe emelte.

Sakura zokogásba tört ki, mikor a tekintetük összeolvadt. A démon a legszomorúbb emlékeit ásta elő a lelke legmélyéről. Ismét átélte a gyerekkora azokat a szakaszait, melyekben kortársai csúfolták. Újra át kellett élni a végzetes napot, amikor mindenét elvesztette, és ha ez nem lett volna még elég megtapasztaltatták vele a halálérzést, melyet semmihez sem lehetett mérni. Élve boncolta őt a fekete tűz, mely a csontjait porrá hamvasztotta.
Kínjában véresre harapta az ajkát, melyből kibuggyant a meleg vér. A piros csepp lefolyt az álláig, ahonnét Sasuke öklére hullt.

 A férfi felpillantott a Harunora, akinek az arcát könnyek mosták. Nyomban elengedte az angyalt, aki a fenekére esve ért földet. 

– Undorodok a fajtádtól. Lábtörlőnek sem vagy méltó. Fohászkodj, hogy többé ne került az utamba – fenyegetőzött az Uchiha, aki durván megragadta Sakura állát.

Ördögien felkunkorodott a szája sarka, mire a rózsaszínhajú lány riadtan menekülni próbált előle. Négykézláb kezdet el visszaiszkolni a szálláshelyére.

Suigetsu fogta a hasát a röhögéstől, míg barátja érzelem nélkül hátat fordított a mihaszna teremtésnek.

Sasukéban eddig soha nem tapasztalt kellemetlen érzés vert tanyát. Oldalra fordította a kezét, ahol a piros folt éktelenkedet. 

– Túlságosan kemény voltam vele, de csak így vagyok képes összetörni lelkileg – gondolta Sasuke keserűen, mikor a válla fölött visszanézet a szoba bezárt ajtajára.

*

Sakura napok óta ki se mert merészkedni a levegőre. Állandóan az álmában kapott üzenetről gondolkodott, mivel mindig nem sikerült megfejtenie. Számtalanszor feltette magának a kérdést, hogy kihez kell közel kerülnie, de erre nem lelte meg a választ. Ezen a helyen mindenki megvetette, csodálkozott is azon, amiért eddig nem ölték meg. Sasuke Uchiha előtt semelyik férfi nem dobogtatta meg a szívét, ezért nem is sejtett mi is az a szerelem, de mióta találkozott vele, ismeretlen érzések kerítették hatalmukba. Sokszor feltette magának azt a kérdést, hogy tudott beleszeretni, azonban ésszerű magyarázatott nem tudott rá adni.

Unalmas óráiban keseregve gubbasztott az ágyon. Kísérlettet tehetett volna a szökésre, de még a folyosó végére sem jutott volna el. Igaz senki nem törődik vele, de valahogy mégis úgy érezte, mintha állandóan figyelnék.

A házi őrizet alatt nem volt hajlandó enni. Hiába tolták elé az ételeket hozzá sem gyúlt. Ezt a makacságát az ötödik nap délelőttjéig tolerálták neki. Shin a félkarú szolgasorba taszított lény ment be hozzá. Levágta a faparkettára a tejes tálban úszkáló száraz kenyeret, és kirángatta az éhező angyalt fekhelyéről. Durván belenyomta az arcát a földön lévő maradékba.

– Mire vársz szuka?! Nyald fel!

A rémült Sakura riadtan segítségért sikított, minek az lett a következménye, hogy a fejét beleverték a földbe. Az összes erejét összegyűjtve selymes tapintású szárnyával ellökte magától a támadóját. Ki akarta haszni a lehetőséget arra, hogy megmeneküljön, de éppen mikor botladozva futásnak eredt, Shin utána nyúlt, és megritkította fehér tollait. A szörny alattomos röhögéssel törte el a Haruno szárnyát, aki sírva kiabált segítségért. Egy aprócska madár érkezet felmentő seregnek, aki kicsiny csőrével csipkedni kezdte a félkarút. Azonban Shinnek meg sem kottyant az aprócska lény próbálkozása. Megfordította Sakurát, és széttépte rajta a vékony ruhát.

– Ötletem sincs, mire vár Sasuke, de nem is érdekkel! Te általad fogok kitörni az elnyomás alól!

   

*

Sasuke a rezidenciájának privát részében tartózkodott, ahol a félhomály uralkodott. Két gyertya világította be az egész helyiséget. Az egyik láng körül egy pillangó repdeset, aki akaratlanul keveredet erre a veszélyes helyre. Az Uchiha a széken ülve forgatta poharába a szakét, mikor szabad kezével a tűzbe terelte a színpompás lepkét. Megperzselve hullt le a jószág holtteste az asztalra. A démonok vezetők ingerülten lecsapta csészét a pultra. Ében szeme előtt folyamatosan a rózsaszínhajú lány rémült arca jelent meg.

– Nincs nyugtom tőle – mondta fennhangon Sasuke ökölbe szorítva kezét – Vágyok egy angyal után. Minél több időt tölt itt, annál nehezebben tudom türtőztetni magam.  

Kopogás zavarta meg az Uchiha magányát.

– Uram, Shin bántalmazza a foglyot – tájékoztatta Jugo a vezetőjét – Kívánja, hogy közbe lépjek?

Sasuke különböző hatalommal rendelkező szemei baljóslatúan csillantak meg. Kinyitotta az ajtót, majd fejévvel jelezte Jugonak, hogy kövesse.

A jajveszékelő sikoltást már a hosszú folyosó elejéről lehetett hallani. Mire Sasuke oda ért Sakura bőrén több véres sebhely éktelenkedet. Shin hátra szorítva markolta össze a két vékony csuklót, míg fia felrajzolta a Haruno csupasz bőréra a rituáléhoz szükséges ősrégi mintázatokat.

– Enged el! – adta ki utasítását a démonok vezetője, aki végigmérte Sakura vonzó idomát, amely kikandikált a szétbontott öltözetből.

Ekkor a gyermek felugrott, és kaszájával az Uchihára akart súlytani, azonban Jugo elhárította a támadást. Jókora ütéssel sújtotta az ifjat, akinek bordáját szinte teljesen összezúzta.

Sasuke se tétlenkedett rinnegánjával helyet cserélt Shinnel, aki csodálkozva pislogott, mikor észrevette, hogy immár az uralkodója áll a lány mögött.

Shin váratlanul a földre esett. A lábát az amaterasu pusztító tűzze kezdte bekebelezni, melyet üvöltözve próbált eloltani.

Sakura rettegve térdre ereszkedett, és elfordította a fejét az elevenen megkínzót alakról.  

– Ölj meg. Vess véget a szenvedésemnek – motyogta sírva a Haruno – Meddig akarsz kínozni?

 Sasuke megtorpant, lesandított a megtört angyalra. Alig telt bele pár másodperben, a jajveszékelés abbamaradt.

– Jugo. Vidd el őket, később foglalkozok velük.

A narancssárga hajú alak meghajolt, azután készségesen teljesítette uralkodójának az utasítását. Mikor magukra maradtak Sakura kimerülten a földre esett, és rémülten próbált odébb kúszni, mikor az Uchiha leguggolt hozzá, és felé nyúlt. Fedetlen keblét ügyetlenül próbálta takarta.

Sasuke lekapta fehér kimonó felsőjét, és a lányhoz dobta.

– Búj bele – parancsolta nyersen a démon, mikor elhaladt mellette – Én döntök arról, hogy mikor ontom ki az életedet. A szárnyad hasznavehetetlené vált, vagyis már elmenekülni sem tudsz innen.

– Miért vagy ennyire gonosz velem? Mivel érdemeltem ki ezt az egészet?

– Vérünk megpecsételi a sorsunkat – zárta le a beszélgetést Sasuke, mielőtt faképnél hagyta az angyalt.

*

A szobában hideg, és félhomály uralkodott, az egész helyiség ridegséget tükrözött. Az egész palota ilyen hátborzongató kinézetett sugárzott. Aki nem szokta meg vagy nem járt itt többször, azoknak felállt a szőr a hátukon. A makulátlanokra ez a hely negatívan hatott, az erejük és az egészségük teljesen legyengült.

Éjszaka Sakura nyugtalanul kezdett forgolódni a pamlagon. Megint meglátogatta őt a szárnyas állat, melynek égető vörös szemébe viszont látta profilját. Újból megütötte fülét az a hang, ami előző álmába is üzent neki.

– Kerülj közzel hozzá! Ne félj tőle! Csak ő tudd megvédeni a közelegő veszedelmektől!

A Haruno körbe kémlelt, hátha megpillanthatja azt a személyt, aki irányítani akarta. Különös mikor először zendült fel ez a mély orgánum tartott tőle, de most a kételyei tovaillantak. Olyan bölcsességet, és kedvességet árasztott, hogy lehetetlenek tartotta a tulajdonosa ártó mesterkedését. A varjú sereg váratlanul ismét feltűnt, és torz rikácsolásukkal elnyomták a közvetítőt, aki tanácsokkal látta el az ártatlant. A fő madár áthatóan vizslatta a kétlábút, aki felé nyújtotta a karját, de pont mikor elérte volna nyoma veszett az összes lármázónak.

Sakura abban a minutumba felébredt, és felkönyökölt. Suigetsu cinikus vigyorral a képén támasztotta az idegen helyiség kőoszlopát. Ráérősen az angyalhoz battyogott, akinek testén elmaszatolódottak a vérével felrajzolt jelek. Hozuki mutató ujját végig húzta a kecses nyakon, megállás nélkül a mélyen kivágott dekoltázs felé igyekezet, mikor a Haruno riadtan rácsapott a férfi kezére. Kétkedőn összefogta Sasuke felsőjét magán, hogy eltakarja a mellét.

Suigetus türelmét elvesztve felpofozta a rózsaszín hajú lányt.

– Bármi áron megszerzem az áldásodat! Ne is reménykedj, Sasuke oltalmába! Ha képes volt meggyilkolni a kedvesét, Keikot, akkor téged gondolkodás nélkül a halálba küld! Rossz személybe szerettél bele!

Sakura szíve apró darabokra tört az információ hallatán. Beharapta a száját, majd kiabálva felszólította Suigetsut, hogy menjen ki.

A Hozuki hátra lépet, majd elégedetten kámforrá vált.

*

Napnyugtakor Sasuke megjelent Sakuránál, aki semmire sem mutatott hajlandóságot. A cselédlány, Yakumo reménytelenül próbálta megtisztítani a Harunot, a rátapadt piros piszoktól, azonban igyekezet kudarcba fulladt. A szolgálólány világosbarna haja szétziláltan hömpölygött utána, mikor erélyesebb modorra váltott.

Az Uchiha nem hagyta elfajulni Yakumo harcias tevékenységét. Belekapott a hosszú loboncba, aztán egy karlendítéssel hátra dobta alattvalóját.

– Később gyere vissza! – förmedt rá Yakumora a démonok vezetője.

Kettesbe maradva Sasuke elvette a vizes tálat a szekrényről, majd a benne lévő nedves törölközött az angyal mellé tette.

– Mosakodj meg!

Sakura elpirulva görnyedt össze, míg összehúzta a férfi felsőjét a testén.

– Feleslegesen vagy zavarban. Kicsit sem érdekel a csenevész tested – becsmérelte Sasuke a az angyalt, miközben titkon rásandított a kecses lábra, melyen felgyűrődött a megmaradt ruha alja.

– Keikoval nem versenghet senki, ugye? – nyögte ki sértetten Sakura. 

Az Uchiha a fekhely mellett termet, erőszakosan hüvelyk, és mutatóujja közé kényszerítette a Haruno állát, majd halálosan megfenyegette.

– Kínkeserves kínok között foglak megölni, csak ejtsd ki még egyszer ezt a nevet! 

– Valaha szerettél már annyira valakit, hogy nem tudtad volna bántani?   

Sasuke érzéketlen arca elsötétült.

– Nem – válaszolt fagyosan a démon, mihelyst elhúzódott Sakurától, és kámforrá vált.

A Haruno ajka lefelé görbült. Visszadőlt összegömbölyödve a kényelmes matracra, és azért fohászkodott, hogy mihamarabb fejeződjön be szenvedése. 

A szobára telepedett csend, csak tovább nyújtotta az idő múlását. Sakura úgy érezte, mintha megbénították volna az időszakot. Körmét a tenyerébe mélyesztette, alsó ajkát beharapta, mikor világossá vált számára, hogy élete a kihunyás felé tart.   

***

Gakushi haragja felrázta a kísértet kastélyában a harmóniát. Őrjöngve adta ki az utasítását a nyomkövető csapatnak, melyet az eltűnt nemes angyalra, Sakurára állított össze. A leghűségesebb harcosaival égen-földön kerestette a leányt, azonban a tízedik nap után sem lelték. Deidara, és Karin alázatosan tűrték királyuk szitkozódását, miközben homlokuk a hideg kövön koppant.

– Gakushi-sama, talán célszerűbb lenne Sasukét felkérni erre a feladatra – tanácsolta Sasori, megszánva két társát.

– Elment az józan eszed?! – üvöltötte nyálát köpködve a vak uralkodó, mikor tömör jogarával megütötte a bábhasználó medencecsontját – Sasuke elvenné előlem annak a csitrinek az áldását! Ha pedig ez bekövetkezne, akkor nem akadna a világon olyan lény, aki megfékezhetné!

Sasori beletörődön kifújta a levegőt az orrlyukán. Idegesítette az öreg rigolyája. Gakushi büszkesége ugyan nem engedte, de már mindenki tudta a birodalomban, hogy mennyire retteg az Uchihától.

Karin vidáman a sarkára ült. Leplezetlen jó kedvre derítette, már annak a lehetősége, hogy Sasuke visszatér ide. Hevesen kalapáló szívverését Gakushi meghallotta. Felemelte ráncos karját, mely egész a vörös hajú nőhöz nyújt. Nyálkás tenyerével szinte betakarta Karin arcát, akit rögtön levert a veretik.

– Tébolyodott némber, eszedet vette a vakszerelem. Vigyázz, a háborgó érzelem csupán megfoszt a józanítélő képességedtől – mondta a vénség, mikor miközben a keze behatolt nőnemű alattvalója testében, és megmarkolta lüktető szívét. – Elejét veszem a felmerülő problémának.

Deidara önelégülten dicsőítette ura megoldó képességét. Élvezettel töltötte el, mikor társásának liluló ábrázatát figyelte.

Sasori rátapasztotta öt ujjbegyét Gakushi lapockájára, hogy átvegye a teste felett az irányítást. A király akarata ellenére szabadon engedte Karint.

A szőke hajú férfi azonnal robbanó pókot dobott a bábhasználóhoz, aki markába zárta a lényt. Hatalmas pukkanás hallatszott, és füst szivárgott ki Sasori ujja között.

– Fejezd be Deidara! Sasori tisztában van vele, hogy szükségem van még Karinra, pont ezért állított le! – zengett Gakushi elismerő hangja. – Addig ne térj vissza, amíg meg nem találod a nemes angyalomat!

Sasori elhátrált az uralkodótól, és elnézést kért cselekedetéért. Deidara vicsorogva pillantott fel a trón mellett sündörgő felettesére. A féltékenység napról-napra egyre jobban az eszét vette. Fortyogva felpattan.

– A hajánál fogva cibálom vissza azt a cafkát! Bárhol is bujkál, megtalálom! – harsogta Deidara, mielőtt ismét útnak indult volna.