2. Randi


Tenten éppen a helyrepofozott tortát vágta szeletekre először, amiből férjének adott elvégre, ő volt az ünnepelt. Mohóságában fehér bajusz rajzolódott az orra alá, amit rögvest lenyalt. Váratlanul baljós aura változtatta zorddá az idilli pillanatot. Az Uchiha tért be hozzájuk újból. A házaspár értetlenül nézett össze, mert nem számítottak rá, hogy ismét köreikben üdvözölhetik. Az asszony gyorsan hellyel kínálta, de a démoni vezér a gyengeség jelének tartotta, ha valaki az alkalmazottai előtt leült, ezért állva maradt. A csoki tortát is visszautasította, amit műkedvességgel nyújtottak felé. Neji egyre feszültebbé vált, s akkor esett igazán pánikban, mikor meglátta Sait, aki a legjobb bérgyilkosok közé tartozott. Minden piszkos ügyet vele intéztettek el. Specialitása a néma gyilkolás, ezért a halál angyalának nevezték. Az éj leple alatt nesztelenül, párducként mozgott, miközben az áldozatát követte. Fekete haja és bőrdzsekije még vészjóslóbb kinézettel ruházta fel. Nála félelmetesebb kisugárzással csak a parancsolója rendelkezett.
– Beszédem van veled –intett fejével Sasuke.
A Hyuuga féltő pillantást vetett hitvesére, aki kezdte érzékelni a veszélyt. Bólintott, majd az irodájába kísérte őket.
A sötét hajú férfi leült a főnöki székbe, közvetlenül mögötte harci ebe liheget. A ház ura közömbösségével rejtette el félelmét.
– Hol van a pénzem? – kérdezte borzongatóan nyugodtan az Uchiha, miközben az ujjával csettintett.
A mögötte álló kikapta övéből a fegyverét, és célra a tartotta. A bérgyilkos végtagjai ledermedtek, mint a legkeményebb kőszobor. Arca rezdületlen maradt, miközben régi ismerősére meredt.
– Kezdj el beszélni! Azt akarod, hogy Tenten megözvegyüljön?!
– Ne merd bántani! – hördült fel Neji beleütve a falba. – Az alvilági kutyáddal akarsz kinyíratni?
Sai elsütötte pisztolyát, amelynek golyója felsértette a hitszegő fülét. Vörös vér csepegett le a türkizkék kárpitra. A bérgyilkos nekirontott a ház tulajdonosának, és behúzott neki egyet. Rövid időn belül véget ért a küzdelmük. Neji kicsavart karral térdelt a földön, fejét erősen nyomták lefelé. Sasuke leguggolt hozzá, és belebokszolt a gyomrába, amitől szájnedv csorgott a méretre szabott ingére, melyet undorodva vett szemügyre.
– Legközelebb nem fogod ennyivel megúszni.
Abban a pillanatban egy felkontyolt hajú asszony rontott be partvissal hadonászva.
– Csillapodj le. Nem szánok a Hyuugákra többet a drága időmből – mondta a maffiavezér ridegen, mikor távozni készült. – Ügyelj arra, hogy az a két lány ne kíváncsiskodjon.
Mikor Nejit szabadon engedték, asszonya hanyatt-homlok rohant oda hozzá. A szerzett sérülést aggodalmasan vette szemügyre. Ekkor jöttek rá, hogy miért kereste fel őket a főnökük. Eleinte azzal álltaták magukat, hogy csupán baráti gesztusból történt meg a látogatása, fel sem merült bennük az ellenkezője.

*

A termálfürdő hőforrásos medencéjében az Uchiha relaxált, miközben körülötte tavirózsák lebegtek. Furcsamód gondolatai folyamatosan a rózsaszínhajú tünemény körül forogtak. Emlékezetébe égett a babaarcú kislány látványa, aki szégyenlőségében elpirulva megadta a telefonszámát. Lélegzetelállító mosolya kiemelte őt a többi nő közül.
Előtte a fából épült ház teraszán Sai törölgette vizes nyakát.
– Sajog mindenem. Veled erősíteni maga a pokol – közölte a bérgyilkos a vállát paskolva. – Jut eszembe, felhívtad a kiscsajt?
– Nem. Váratom még.
– Karin mindig azzal nyaggat, hogy mikor megyünk vissza. Utálsz itt lenni, ezért érthetetlen számára a helyzet.
– Ejtsük a témát. Inkább Ino Yamanakával törődj!  Az a nő nem fogja annyiba hagyni a történteket.
A feketehajú férfi elmosolyodott. Régóta nem kapott ilyen kellemes feladatott, kedvét lelte a szőkeség megfigyelésébe.
A gyógyfürdő teaházában ültek, és Sasuke a fekete teáját itta. Közvetlenül a pohár mellett cigarettásdoboz hevert. Sai szertartásosan kortyolt bele forró italába. A betért vendég itt úgy érezte, mintha a természet lágy ölén lenne. A sivárságot bambusz festményekkel űzték el a tulajdonosok. A felszerelt hangfalakból andalító fuvola zene szólt. Ez a környezet megihlette a bérgyilkost, ezért előkapta a jegyzettömbét, és ráfirkantott. Később vette csak észre, hogy öntudatlanul a Yamanaka lányt kezdte el lerajzolni. Az Uchiha összevonta a szemöldökét, és elvette a noteszt. Ingerülten tépte ki a lapot, amit összegyűrt, és a művészhez vágta.
– Hülye! Nem szerethetsz bele! Nem tartoztok egy súlycsoportba.
– Csak eljátszadozok vele, ahogy te is Sakurával. Rejtély számomra, hogy mit látsz benne. Vannak nála sokkalta szebbek.
A sötét hajú férfi kővé dermedt, szívét tomboló harag emésztette.
– Csak nyikkanj meg újra, és kitépem a nyelvedet! –hangzott el a fenyegetés.
A pincérnő ijedten sietett hozzájuk, hogy rendre intse őket. A vendégek kíváncsian forgolódtak feléjük. Az Uchiha elengedte alkalmazottját, majd a pultra csapta a pénzt és távozott. A zsoldos a fejét vakargatta, majd elbűvölő mosolyával elnézést kért a felszolgálótól.

*

Szombat délelőtt a Haruno lány idegesen futkározott az otthonában. Több ezer ruhát próbált fel, míg végül megtalálta a tökéletest. A szett rövid topból és hosszú farmernadrágból állt. A fürdőszobában sminkelte magát, mikor az anyukája, Mebuki mosolyogva megjelent.
– Fülig szerelmes vagy. Végül csak megéltem, hogy elmész egy fiúval randizni. Mesélj, milyen? – érdeklődött a szőke asszony.
Anyai ösztönei felébredtek. A polcon lévő fonott kosárból kivette a hajkefét, és fésülni kezdte gyermeke haját.
– Sasuke Uchihának hívják. Nagyon jóképű, komoly, határozott személyiség és harminc éves lesz.
Mebuki földre ejtette a tenyerében lévő tárgyat. Azt hitte, hogy leánykája valami korabeli sráccal fog randizni. Rossz érzése támadt. Az ösztöne azt súgta, hogy az a férfi csak ki akarja használni. Leültette csemetéjét a kád szélére.
– Vigyázz azzal az alakkal. Ha erőszakoskodni próbálna, azonnal hívj fel!
– Semmi bajom nem lesz.
A békés hangulatot egy szőke hajú tizenéves fiú zavarta meg, aki tornádóként forgatott fel mindent maga körül. Bőszen eszegette a gumicukrot, miközben hergelni próbálta a nővérét.
– Ikou, ne kötözködj! ­­– fedte meg a szülő csintalan porontyát.

*

Ueno park lombkoronái alatt a napsugarak átszűrődtek, megvilágítva az ösvényt, melyen pimasz galambok totyogtak. Egészen közel merészkedtek az emberekhez, akiknek többsége elhessegette őket. A gyepet elszórtan díszítették a kamilla virágok és pitypangok. A padokon szerelmesek gabalyodtak össze, vagy iskolások csaptak nagy hangzavart. Rock zenét bömböltettek elviselhetetlen hangerővel, mely az egész környéket felverte. A randizók felháborodottan figyelték a neveletlen kölyköket, hátha azok észreveszik magukat. Üres energiaitalos dobozt dobáltak a járda túloldalán lévő kukába, mely minden egyes próbálkozásnál a fűre pattant.
Sasuke és Sakura összekulcsolt ujjakkal sétált a park elágazó csapásán. Mikor a suhancok előtt haladtak el, füttyentések duettje követte őket. Egyszer-egyszer oda is kurjantottak a szépségnek, aki figyelembe se vette őket. Lépte szaporább lett, de udvarlója megállt és visszanézett. A serdőlő kamaszokban meghűlt a vér, amikor a félelmetes tekintett keresztülszúrta testüket. Szinte érezték, ahogy egy dárda pengéje hasítja át a húsúkat. Gyorsan a honuk alá csapták a rádiót, majd gördeszkájukra ugrottak, és elillantak.  A maffiavezér bosszúsan indult utánuk, mert gyűlölte a lókötő suhancokat, akik menőknek akartak látszani, de csak gyáva nyulak. Azon kapta magát, hogy a belékaroló gyönyörűség botladozik utána. Túl gyors iramot diktált a társával szembe. Megadóan fújta ki tüdejéből a lebegőt, majd kemény tenyerével elrejtette a kecses kacsót.  A Haruno lány angyalian rámosolyogott, amitől a zord férfi megkívánta. Alig bírt úrrá lenni késztetésén, hogy a vállára dobja, és visszavigye a kocsijához. Legszívesebben rögtön magáévá tette volna a tüneményt.

A kialakított pihenő helyre értek, aminek sarkaiban panda formájúra vágott bokrok álltak. Az ovis korosztály nem győzte csodálni a magas mackókat. A lányt is elvarázsolták a bokrok formája. Rajongott a cuki dolgokért, különösen akkor, ha azok valami állatott jelenítettek meg. A rozsdás korláton át látni lehetett a tavat, melyen csónakok ezrei haladtak. A vakító aranysugarakat meghosszabbították a kicsiny hullámok, melyeket az evezők gerjesztettek. Az instabil ladikba besegítette a férfi kiszemeltjét, akinek arcára fagyott a mosoly. Úgy szorongatta az Uchiha kezét, mintha az élete múlna rajta.
– Azt ne mond, hogy nem tudsz úszni.
– Félek a víztől. Kiskoromba majdnem megfulladtam – magyarázkodott Sakura.
– Ameddig velem vagy, nem érhet bántódás.  
Az állóvíz közepére érve a smaragd szemű lány óvatosan kinyúlt, és megérintette egy lótusz lágy szirmát. Sasuke elővette a zsebéből a kését, és levágott egy rózsaszín növényt.
– Köszönöm! – örvendezett Sakura, mikor meglátta a virágot. – Mindig hordasz magadnál tört?
– Szokásom – mondta Sasuke, miközben végigsimította a kipirosodott pofit. – Más vagy, mint a többi.
Hirtelen megcsókolta az ártatlanságot, és hosszú ideig nem eresztette. A telt ajak rabja lett, úgy vonzotta, mint méhet a legédesebb nektár. A szapora lélegzés csak tovább fűtötte az amúgy is feltüzelt vágyát. A kislány bekerült a hálójába, ahonnét nem tudott menekülni. A csók után az angyali teremtés megérintette a harapdálásától lüktető ajkát. Az ármányság mérge tudta nélkül igázta le, szabad akaratából lépett a veszedelmet sejtető sötétségbe.
A naivság rövid hajában észrevétlenül barnaszárnyú szerencselepke pihent meg. Ujjai között tartott tavirózsát az orrához emelte, hogy illatát beszívhassa.


Ebédtájban beültek a liget szomszédságában lévő susuhi étterembe. Eldugott asztalt választottak, hogy távol legyenek a bámészkodó emberektől.
A pincér eléjük tette az étlapot, melyben a gusztusosabbnál-gusztusosabb Nigiri és Makik által összeállított menük sorakoztak. Rendelésük után felszolgálták a lazacgolyókat kapros, mascarponés tésztával és a susit. A Haruno nehézkesen birkózott meg a nagyobb méretű algával körülkerített tekercsekkel. A rágós polippal édesített darabok a tányér szélére kerültek. Az Uchiha átgörgetett két halgömböt meghódítottjának, majd wasabiba forgatva bekapta a kitolt göngyölegeket. Miután mindent megevett, rágyújtott egy szál cigarettára. Sakura illedelmesen visszautasította, amikor a férfi őt is megkínálta.
– Megfelelési kényszered van? Állandóan engedelmeskedsz a szüleid akaratának? – kérdezte helytelenítően Sasuke, miközben arra gondolt, hogy a világ legromlatlanabb teremtését fogta ki.
Az ilyen típusú nők irritálták a legjobban, ezért eddig messziről kerülte őket. Bár az is igaz, hogy körülötte nem gyámoltalan kislányok forogtak. Az esze azt diktálta, hogy mihamarabb vessen véget a kezdődő viszonynak, de a szíve magáénak akarta a rózsaszínhajú lányt.
– Igyekszem az elvárásoknak eleget tenni. Nem szeretek gondot okozni.
– Van egyáltalán szabad akaratod?
– Persze. Nem jártam azokkal a fiúkkal, akik udvaroltak nekem – mondta a Haruno.
A sötét hajú férfi átlátott a gyerekes trükkön, mulatatta az, ahogy ez a teremtés féltékenyé akarta tenni. Alig töltöttek együtt egy kis időt, máris kiismerte. Átnyúlt a köztük lévő akadályon, és megragadta a hideg kezet.
– Nálam nem válnak be az amatőr fortélyaid.
Sakura azt hitte, hogy a föld alá süllyed szégyenében. Az igazságot hallva nem tudott mit felelni. Rosszul sült el a terve. Szerencsére a pincér akkor ért oda, hogy elvigye a az üres tányérokat. Az Uchiha lenézően mérte végig a pincért, majd tömören közölte vele, hogy fizetne. A lekezelő fellépés sértette a lelkiismeretes alakot, aki végig kedvesen bánt velük.
– Köszönjük, nagyon ízlett az ebéd – mondta a smaragdszemű lány megsajnálva a felszolgálót.
Ahogy a fickó elment a maffiavezér ledorgálta a vele szembeülőt a kedveskedése miatt. Elmagyarázta neki, hogyan kell viselkedni az emberek aljával.

Megszeppenve haladt a szerelmébe karolva Sakura, mikor meghallotta, hogy a nevét kiáltják. Hátrafordult, és észrevette a felé rohanó Akamarut, aki után a szakálas Kiba loholt. A fehér eb boldogan ugrott rá a rózsaszínhajúra, aki kacagva simogatta mindaddig, amíg egykori osztálytársa oda nem ért. A fickó az öröm mámorában repdesett, mikor találkozott régi szerelmével. Egyoldalú szerelme soha nem talált viszonzásra, de ennek ellenére baráti viszony alakult ki köztük. A méretes kutya behúzott farokkal somfordált el. Nyüzsögve dörgölőzött gazdájához, aki akkor vette észre a félelmetes Uchihát.
– Hali, Kiba Inuzuka vagyok – mutatkozott be Kiba, miközben kézfogáshoz nyújtotta a kezét.
Sasuke az udvarias gesztust nem viszonozta, sőt szóra sem méltatta. Az Inuzuka összeráncolta a homlokát, majd visszafordult ismerőséhez.
– Kerítsetek más alkalmat a dumálásra – jelentette ki Sasuke, és elhúzta Sakurát.
– Bocsi, majd később beszélünk – mondta a rózsaszínhajú lány visszanézve egykori diáktársára.
Kiba félrebillenő fejjel vizslatta a távozókat. Felment benne a pumpa, mikor a durva rángatás nem csillapodott. Akamaru nyüszítve húzta visszafelé gazdáját. A srác felsóhajtott, néhányszor elgondolkodott azon, hogy melyiküknek van több esze. Négylábú barátja drasztikusan a tudtára adta, hogy nem járna jól, ha hőst játszana. Ezzel a fickóval nincsenek egy súlycsoportban, alvilági aurájától felállt a szőre a kutyásnak.

Sakura ügyetlenkedve próbált talpon maradni az agresszív huzavonában. Pirosodó csuklója fokozatosan kezdett el sajogni. Bőszen feszegette a rákulcsolódott kezet, majd lábával dacosan dobbantott a járda betonján. Az Uchiha a legközelebbik fához préselte a makacs teremtést. Testével útját állta az egyetlen szökési lehetőségnek. A fa vastag, erezetes kérge belenyomódott a fogvatartott hátába.
– Megtiltom, hogy ilyen puritán alakokkal beszélj! – szabta meg Sasuke az elvárását. – Legalábbis a jelenlétembe!
– Arrogáns vagy. Azt hiszed, különb vagy másoknál?
A feketeszemű szája cinikus mosolyra húzódott. Gyűlölte az ellenkezést, és általában egy ilyen megjegyzést halállal büntetett, de érhetetlen módon roppantul szórakoztatta a lány őszintesége. Hüvelyk, és mutató ujja közé fogta a Haruno állát, arra kényszerítve, hogy rá nézzen.
– Versenyre kelni velem értelmetlen. Győztesnek születtem, a kitűzött céljaimat állandóan elérem. Ne merj holmi senkikhez hasonlítani – mondta Sasuke bosszúsan, mielőtt elkezdte csókolgatni a kecses nyakszirtet.
Lassan haladt felfelé, hogy ingerelje az ártatlanságot, aki szenvedélyesen pihegett. Sakura védelme pusziról-puszira semmisült meg. Az ösztönei úrrá lettek rajta, lábujjhegyre ágaskodott, és kezét le-fel járatta az izmos háton. Ajkuk találkozásakor mindketten úgy érezték, mintha felrobbanna körülöttük az univerzum, kizártak minden zavaró tényezőt. Megfelejtkezve merültek bele a szenvedélybódító folyamába. 
– Rólam is ez a véleményed? – kérdezte félénken Sakura a csók hatása alatt.
– Nem.
Az Uchihanak nem volt szokása köntörfalazni, sokszor bántóan fejtette ki a véleményét, legkevésbé sem törődve az adott személy lelki világával. Valóban érdekesnek találta a kislányt, még nem akadt dolga hozzá hasonlóval. Úgy gondolta, ez a tünemény kedvességgel és szeretettel van tele, de emellett még a visszahúzódása is felcsigázta. Kíváncsi lett arra, hogy mit rejteget a lelkében, fel akarta törni a diót, hogy lakmározzon az ínycsiklandozó belsejéből.
Ahogy homlokuk összeért, és szapora lélegzetük egymás arcát melegítette, elkezdett csepegni az eső. A felhőtlen nyári délutánnak a szürkeség vetett véget. Az apró vízcseppek egyre sűrűbben érték a talajt, ezzel átláthatatlan függönyt varázsolva a világra. A járókelők pillanatok alatt bőrig áztak, néhányuknál akadt a táska mélyén egy újság, amelyet esernyőként használtak fel, és egy ideig védelmet nyújtott, de a puha lapok percek alatt rongyosra áztak.

Sakura gyorsan behuppant a kocsiba, majd nedves testét dörzsölgetni kezdte. Rettentően fázós típus volt, és a hűs csapadék kellően lecsökkentette a hőmérsékletet.
– Fázol? – kérdezte Sasuke döbbenten, mikor bekapcsolta a fűtést.
A maffiavezér tenyere közé fogta a lány jéghideg ujjait, majd leheletével, egyesével melengette fel. Elképedt a saját viselkedésén, hiszen soha nem foglalkozott másokkal. Legszívesebben pofán vágta volna magát, hogy felébredjen, mégis a lelke mélyén törődni akart ezzel az ügyetlen kislánnyal. Olyan, mint egy virágszál a zord tájon örök veszélynek lenne kitéve.
– Köszönöm – felelte pirultan a Haruno oldalra nézve.

*

Sasuke a lépcsőházban sétált felfelé a lakásához, mikor a hatodik emeletre érve szembe találta magát gyerekkori barátjával. Suigetsu Hozuki a folyosóra nyíló tömör ajtónak dőlve várakozott. Lila tekintetét akkor emelte az Uchihára, mikor annak lépései elhaltak. Szürkésfehéres haját hátrasimította, mely rögtön visszaugrott eredeti helyzetébe.
– Csinos babát találtál. Gondoltam, hogy nyomos okból maradtál, de azt nem sejtettem, hogy nő van a dologban.
– Kémkedtél utánam? – kérdezte Sasuke ridegen.
– Nyugi, csak azt láttam, ahogy bementek az étterembe. Beléd van esve, ezt a vak is látja. Téged ismerve, már biztos megdöntötted.
– Nincs időm a hülyeségeidre! Fogadj el egy jó tanácsot, ne merj Sakura közelébe menni!
– Mi van veled? Nem kell tőlem féltened. Agresszív leszel, ha róla van szó.
Suigetsu elállt az útból, így az Uchiha gond nélkül kijutott a fülledt levegőjű folyosóról.
Otthonában makulátlan rend honolt. A márványpadló, mely az egészet uralta, olyan tiszta volt, hogy a tükörképét látta viszont az ember. A nagy ablakokon Tokió esti fényei kápráztatták a szemet. A nappaliban tapssal kapcsolódtak fel a plafonba épített lámpák. A főszobát a hideg színek uralták, fekete bőrkanapé és fotel. Az üveglapú dohányzóasztalon hevert a laptop. A kandalló felett trónolt az óriási plazmatévé. A színtelen falakon festmények függtek, hogy megakadályozzák a csupasz hatást.
A két bűnöző negyedóra elteltével gondtalanul italozgatott. Hamar felhajtották a pohárból a pálinkát, majd a vendég újabb kört töltött.
– Viccelsz?! Nem kufircoltatok?! – döbbent meg Suigetsu.
Torkán félre csúszott a tüzes víz, ami erőteljes köhögésre sarkalta.
– Hidd el, én se jólelkűségből fogom vissza magam. Túlságosan félénk, és csak elijeszteném, ha egyből a lényegre térnék.
– Ennyit nem ér! – közölte Suigetsu, mikor hüvelykujját lefelé mutatta. – Tucat nő közül válogathatsz.
– Őt akarom! – dörrent fel a feketeszemű, miközben markában szorította a poharat. Az üveg a rámért erőtől megrepedt. – Kíváncsi vagyok, meddig tud ellenállni.
Sasuke önelégülten lehúzta az alkoholt, mielőtt az ablakhoz sétált. Az esti égbolt hatalma alá kerítette a földgolyó eme felét. A város fényei újjáélesztik a területet. A frekventált úttesteken a kerekek dübögtek, mint lovak patái, amikor hintót húznak. Villódzó színáradat irányította a forgalmat, ahol a gyalogosok, és a gépjárművek közlekedhettek. A zsúfolt tömeg morajlásának a hangja behallatszott az otthonukba.
A Hozuki gyanakodva szemlélte barátját, aki váratlanul megfordul, és megpörgette ujján a kocsi kulcsot.
– Ott találkozunk – felelte vigyorogva Suigetu, miközben dörzsölte a tenyerét.
Az éjszakai óra felkelt intenzív ködképéből. Abban a másodpercben kezdődött el a nap a két maffiózó számára. Tűkön ülve várták, hogy találkozzanak a bandával. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.