Tenten éppen a helyrepofozott tortát vágta szeletekre először, amiből férjének adott elvégre, ő volt az ünnepelt. Mohóságában fehér bajusz rajzolódott az orra alá, amit rögvest lenyalt. Váratlanul baljós aura változtatta zorddá az idilli pillanatot. Az Uchiha tért be hozzájuk újból. A házaspár értetlenül nézett össze, mert nem számítottak rá, hogy ismét köreikben üdvözölhetik. Az asszony gyorsan hellyel kínálta, de a démoni vezér a gyengeség jelének tartotta, ha valaki az alkalmazottai előtt leült, ezért állva maradt. A csoki tortát is visszautasította, amit műkedvességgel nyújtottak felé. Neji egyre feszültebbé vált, s akkor esett igazán pánikban, mikor meglátta Sait, aki a legjobb bérgyilkosok közé tartozott. Minden piszkos ügyet vele intéztettek el. Specialitása a néma gyilkolás, ezért a halál angyalának nevezték. Az éj leple alatt nesztelenül, párducként mozgott, miközben az áldozatát követte. Fekete haja és bőrdzsekije még vészjóslóbb kinézettel ruházta fel. Nála félelmetesebb kisugárzással csak a parancsolója rendelkezett.
–
Beszédem van veled –intett fejével Sasuke.
A Hyuuga
féltő pillantást vetett hitvesére, aki kezdte érzékelni a veszélyt. Bólintott,
majd az irodájába kísérte őket.
A sötét
hajú férfi leült a főnöki székbe, közvetlenül mögötte harci ebe liheget. A ház
ura közömbösségével rejtette el félelmét.
– Hol
van a pénzem? – kérdezte borzongatóan nyugodtan az Uchiha, miközben az ujjával
csettintett.
A
mögötte álló kikapta övéből a fegyverét, és célra a tartotta. A bérgyilkos
végtagjai ledermedtek, mint a legkeményebb kőszobor. Arca rezdületlen maradt,
miközben régi ismerősére meredt.
– Kezdj
el beszélni! Azt akarod, hogy Tenten megözvegyüljön?!
– Ne
merd bántani! – hördült fel Neji beleütve a falba. – Az alvilági kutyáddal
akarsz kinyíratni?
Sai
elsütötte pisztolyát, amelynek golyója felsértette a hitszegő fülét. Vörös vér
csepegett le a türkizkék kárpitra. A bérgyilkos nekirontott a ház
tulajdonosának, és behúzott neki egyet. Rövid időn belül véget ért a küzdelmük.
Neji kicsavart karral térdelt a földön, fejét erősen nyomták lefelé. Sasuke
leguggolt hozzá, és belebokszolt a gyomrába, amitől szájnedv csorgott a méretre
szabott ingére, melyet undorodva vett szemügyre.
– Legközelebb
nem fogod ennyivel megúszni.
Abban a
pillanatban egy felkontyolt hajú asszony rontott be partvissal hadonászva.
–
Csillapodj le. Nem szánok a Hyuugákra többet a drága időmből – mondta a
maffiavezér ridegen, mikor távozni készült. – Ügyelj arra, hogy az a két lány
ne kíváncsiskodjon.
Mikor
Nejit szabadon engedték, asszonya hanyatt-homlok rohant oda hozzá. A szerzett
sérülést aggodalmasan vette szemügyre. Ekkor jöttek rá, hogy miért kereste fel
őket a főnökük. Eleinte azzal álltaták magukat, hogy csupán baráti gesztusból
történt meg a látogatása, fel sem merült bennük az ellenkezője.
*
A
termálfürdő hőforrásos medencéjében az Uchiha relaxált, miközben körülötte
tavirózsák lebegtek. Furcsamód gondolatai folyamatosan a rózsaszínhajú tünemény
körül forogtak. Emlékezetébe égett a babaarcú kislány látványa, aki
szégyenlőségében elpirulva megadta a telefonszámát. Lélegzetelállító mosolya
kiemelte őt a többi nő közül.
Előtte a
fából épült ház teraszán Sai törölgette vizes nyakát.
– Sajog
mindenem. Veled erősíteni maga a pokol – közölte a bérgyilkos a vállát
paskolva. – Jut eszembe, felhívtad a kiscsajt?
– Nem.
Váratom még.
– Karin
mindig azzal nyaggat, hogy mikor megyünk vissza. Utálsz itt lenni, ezért
érthetetlen számára a helyzet.
– Ejtsük
a témát. Inkább Ino Yamanakával törődj!
Az a nő nem fogja annyiba hagyni a történteket.
A
feketehajú férfi elmosolyodott. Régóta nem kapott ilyen kellemes feladatott,
kedvét lelte a szőkeség megfigyelésébe.
A
gyógyfürdő teaházában ültek, és Sasuke a fekete teáját itta. Közvetlenül a
pohár mellett cigarettásdoboz hevert. Sai szertartásosan kortyolt bele forró
italába. A betért vendég itt úgy érezte, mintha a természet lágy ölén lenne. A
sivárságot bambusz festményekkel űzték el a tulajdonosok. A felszerelt
hangfalakból andalító fuvola zene szólt. Ez a környezet megihlette a
bérgyilkost, ezért előkapta a jegyzettömbét, és ráfirkantott. Később vette csak
észre, hogy öntudatlanul a Yamanaka lányt kezdte el lerajzolni. Az Uchiha
összevonta a szemöldökét, és elvette a noteszt. Ingerülten tépte ki a lapot,
amit összegyűrt, és a művészhez vágta.
– Hülye!
Nem szerethetsz bele! Nem tartoztok egy súlycsoportba.
– Csak
eljátszadozok vele, ahogy te is Sakurával. Rejtély számomra, hogy mit látsz
benne. Vannak nála sokkalta szebbek.
A sötét
hajú férfi kővé dermedt, szívét tomboló harag emésztette.
– Csak
nyikkanj meg újra, és kitépem a nyelvedet! –hangzott el a fenyegetés.
A
pincérnő ijedten sietett hozzájuk, hogy rendre intse őket. A vendégek
kíváncsian forgolódtak feléjük. Az Uchiha elengedte alkalmazottját, majd a
pultra csapta a pénzt és távozott. A zsoldos a fejét vakargatta, majd elbűvölő
mosolyával elnézést kért a felszolgálótól.
*
Szombat
délelőtt a Haruno lány idegesen futkározott az otthonában. Több ezer ruhát
próbált fel, míg végül megtalálta a tökéletest. A szett rövid topból és hosszú
farmernadrágból állt. A fürdőszobában sminkelte magát, mikor az anyukája,
Mebuki mosolyogva megjelent.
– Fülig
szerelmes vagy. Végül csak megéltem, hogy elmész egy fiúval randizni. Mesélj,
milyen? – érdeklődött a szőke asszony.
Anyai
ösztönei felébredtek. A polcon lévő fonott kosárból kivette a hajkefét, és
fésülni kezdte gyermeke haját.
– Sasuke
Uchihának hívják. Nagyon jóképű, komoly, határozott személyiség és harminc éves
lesz.
Mebuki
földre ejtette a tenyerében lévő tárgyat. Azt hitte, hogy leánykája valami
korabeli sráccal fog randizni. Rossz érzése támadt. Az ösztöne azt súgta, hogy
az a férfi csak ki akarja használni. Leültette csemetéjét a kád szélére.
–
Vigyázz azzal az alakkal. Ha erőszakoskodni próbálna, azonnal hívj fel!
– Semmi
bajom nem lesz.
A békés
hangulatot egy szőke hajú tizenéves fiú zavarta meg, aki tornádóként forgatott
fel mindent maga körül. Bőszen eszegette a gumicukrot, miközben hergelni
próbálta a nővérét.
– Ikou,
ne kötözködj! – fedte meg a szülő csintalan porontyát.
*
Ueno
park lombkoronái alatt a napsugarak átszűrődtek, megvilágítva az ösvényt,
melyen pimasz galambok totyogtak. Egészen közel merészkedtek az emberekhez,
akiknek többsége elhessegette őket. A gyepet elszórtan díszítették a kamilla
virágok és pitypangok. A padokon szerelmesek gabalyodtak össze, vagy iskolások
csaptak nagy hangzavart. Rock zenét bömböltettek elviselhetetlen hangerővel,
mely az egész környéket felverte. A randizók felháborodottan figyelték a
neveletlen kölyköket, hátha azok észreveszik magukat. Üres energiaitalos dobozt
dobáltak a járda túloldalán lévő kukába, mely minden egyes próbálkozásnál a
fűre pattant.
Sasuke
és Sakura összekulcsolt ujjakkal sétált a park elágazó csapásán. Mikor a
suhancok előtt haladtak el, füttyentések duettje követte őket. Egyszer-egyszer
oda is kurjantottak a szépségnek, aki figyelembe se vette őket. Lépte szaporább
lett, de udvarlója megállt és visszanézett. A serdőlő kamaszokban meghűlt a
vér, amikor a félelmetes tekintett keresztülszúrta testüket. Szinte érezték,
ahogy egy dárda pengéje hasítja át a húsúkat. Gyorsan a honuk alá csapták a
rádiót, majd gördeszkájukra ugrottak, és elillantak. A maffiavezér bosszúsan indult utánuk, mert
gyűlölte a lókötő suhancokat, akik menőknek akartak látszani, de csak gyáva
nyulak. Azon kapta magát, hogy a belékaroló gyönyörűség botladozik utána. Túl
gyors iramot diktált a társával szembe. Megadóan fújta ki tüdejéből a lebegőt,
majd kemény tenyerével elrejtette a kecses kacsót. A Haruno lány angyalian rámosolyogott, amitől
a zord férfi megkívánta. Alig bírt úrrá lenni késztetésén, hogy a vállára
dobja, és visszavigye a kocsijához. Legszívesebben rögtön magáévá tette volna a
tüneményt.
A
kialakított pihenő helyre értek, aminek sarkaiban panda formájúra vágott bokrok
álltak. Az ovis korosztály nem győzte csodálni a magas mackókat. A lányt is
elvarázsolták a bokrok formája. Rajongott a cuki dolgokért, különösen akkor, ha
azok valami állatott jelenítettek meg. A rozsdás korláton át látni lehetett a
tavat, melyen csónakok ezrei haladtak. A vakító aranysugarakat
meghosszabbították a kicsiny hullámok, melyeket az evezők gerjesztettek. Az
instabil ladikba besegítette a férfi kiszemeltjét, akinek arcára fagyott a
mosoly. Úgy szorongatta az Uchiha kezét, mintha az élete múlna rajta.
– Azt ne
mond, hogy nem tudsz úszni.
– Félek
a víztől. Kiskoromba majdnem megfulladtam – magyarázkodott Sakura.
–
Ameddig velem vagy, nem érhet bántódás.
Az
állóvíz közepére érve a smaragd szemű lány óvatosan kinyúlt, és megérintette
egy lótusz lágy szirmát. Sasuke elővette a zsebéből a kését, és levágott egy
rózsaszín növényt.
–
Köszönöm! – örvendezett Sakura, mikor meglátta a virágot. – Mindig hordasz
magadnál tört?
–
Szokásom – mondta Sasuke, miközben végigsimította a kipirosodott pofit. – Más
vagy, mint a többi.
Hirtelen
megcsókolta az ártatlanságot, és hosszú ideig nem eresztette. A telt ajak rabja
lett, úgy vonzotta, mint méhet a legédesebb nektár. A szapora lélegzés csak
tovább fűtötte az amúgy is feltüzelt vágyát. A kislány bekerült a hálójába,
ahonnét nem tudott menekülni. A csók után az angyali teremtés megérintette a
harapdálásától lüktető ajkát. Az ármányság mérge tudta nélkül igázta le, szabad
akaratából lépett a veszedelmet sejtető sötétségbe.
A
naivság rövid hajában észrevétlenül barnaszárnyú szerencselepke pihent meg.
Ujjai között tartott tavirózsát az orrához emelte, hogy illatát beszívhassa.
Ebédtájban
beültek a liget szomszédságában lévő susuhi étterembe. Eldugott asztalt
választottak, hogy távol legyenek a bámészkodó emberektől.
A pincér
eléjük tette az étlapot, melyben a gusztusosabbnál-gusztusosabb Nigiri és Makik
által összeállított menük sorakoztak. Rendelésük után felszolgálták a
lazacgolyókat kapros, mascarponés tésztával és a susit. A Haruno nehézkesen
birkózott meg a nagyobb méretű algával körülkerített tekercsekkel. A rágós
polippal édesített darabok a tányér szélére kerültek. Az Uchiha átgörgetett két
halgömböt meghódítottjának, majd wasabiba forgatva bekapta a kitolt
göngyölegeket. Miután mindent megevett, rágyújtott egy szál cigarettára. Sakura
illedelmesen visszautasította, amikor a férfi őt is megkínálta.
–
Megfelelési kényszered van? Állandóan engedelmeskedsz a szüleid akaratának? –
kérdezte helytelenítően Sasuke, miközben arra gondolt, hogy a világ
legromlatlanabb teremtését fogta ki.
Az ilyen
típusú nők irritálták a legjobban, ezért eddig messziről kerülte őket. Bár az
is igaz, hogy körülötte nem gyámoltalan kislányok forogtak. Az esze azt
diktálta, hogy mihamarabb vessen véget a kezdődő viszonynak, de a szíve
magáénak akarta a rózsaszínhajú lányt.
–
Igyekszem az elvárásoknak eleget tenni. Nem szeretek gondot okozni.
– Van
egyáltalán szabad akaratod?
–
Persze. Nem jártam azokkal a fiúkkal, akik udvaroltak nekem – mondta a Haruno.
A sötét
hajú férfi átlátott a gyerekes trükkön, mulatatta az, ahogy ez a teremtés
féltékenyé akarta tenni. Alig töltöttek együtt egy kis időt, máris kiismerte.
Átnyúlt a köztük lévő akadályon, és megragadta a hideg kezet.
– Nálam
nem válnak be az amatőr fortélyaid.
Sakura
azt hitte, hogy a föld alá süllyed szégyenében. Az igazságot hallva nem tudott
mit felelni. Rosszul sült el a terve. Szerencsére a pincér akkor ért oda, hogy
elvigye a az üres tányérokat. Az Uchiha lenézően mérte végig a pincért, majd
tömören közölte vele, hogy fizetne. A lekezelő fellépés sértette a
lelkiismeretes alakot, aki végig kedvesen bánt velük.
–
Köszönjük, nagyon ízlett az ebéd – mondta a smaragdszemű lány megsajnálva a
felszolgálót.
Ahogy a
fickó elment a maffiavezér ledorgálta a vele szembeülőt a kedveskedése miatt.
Elmagyarázta neki, hogyan kell viselkedni az emberek aljával.
Megszeppenve
haladt a szerelmébe karolva Sakura, mikor meghallotta, hogy a nevét kiáltják.
Hátrafordult, és észrevette a felé rohanó Akamarut, aki után a szakálas Kiba
loholt. A fehér eb boldogan ugrott rá a rózsaszínhajúra, aki kacagva simogatta
mindaddig, amíg egykori osztálytársa oda nem ért. A fickó az öröm mámorában
repdesett, mikor találkozott régi szerelmével. Egyoldalú szerelme soha nem
talált viszonzásra, de ennek ellenére baráti viszony alakult ki köztük. A
méretes kutya behúzott farokkal somfordált el. Nyüzsögve dörgölőzött gazdájához,
aki akkor vette észre a félelmetes Uchihát.
– Hali,
Kiba Inuzuka vagyok – mutatkozott be Kiba, miközben kézfogáshoz nyújtotta a
kezét.
Sasuke
az udvarias gesztust nem viszonozta, sőt szóra sem méltatta. Az Inuzuka
összeráncolta a homlokát, majd visszafordult ismerőséhez.
–
Kerítsetek más alkalmat a dumálásra – jelentette ki Sasuke, és elhúzta Sakurát.
– Bocsi,
majd később beszélünk – mondta a rózsaszínhajú lány visszanézve egykori
diáktársára.
Kiba
félrebillenő fejjel vizslatta a távozókat. Felment benne a pumpa, mikor a durva
rángatás nem csillapodott. Akamaru nyüszítve húzta visszafelé gazdáját. A srác
felsóhajtott, néhányszor elgondolkodott azon, hogy melyiküknek van több esze.
Négylábú barátja drasztikusan a tudtára adta, hogy nem járna jól, ha hőst
játszana. Ezzel a fickóval nincsenek egy súlycsoportban, alvilági aurájától
felállt a szőre a kutyásnak.
Sakura
ügyetlenkedve próbált talpon maradni az agresszív huzavonában. Pirosodó
csuklója fokozatosan kezdett el sajogni. Bőszen feszegette a rákulcsolódott
kezet, majd lábával dacosan dobbantott a járda betonján. Az Uchiha a
legközelebbik fához préselte a makacs teremtést. Testével útját állta az
egyetlen szökési lehetőségnek. A fa vastag, erezetes kérge belenyomódott a
fogvatartott hátába.
–
Megtiltom, hogy ilyen puritán alakokkal beszélj! – szabta meg Sasuke az
elvárását. – Legalábbis a jelenlétembe!
–
Arrogáns vagy. Azt hiszed, különb vagy másoknál?
A
feketeszemű szája cinikus mosolyra húzódott. Gyűlölte az ellenkezést, és
általában egy ilyen megjegyzést halállal büntetett, de érhetetlen módon
roppantul szórakoztatta a lány őszintesége. Hüvelyk, és mutató ujja közé fogta
a Haruno állát, arra kényszerítve, hogy rá nézzen.
–
Versenyre kelni velem értelmetlen. Győztesnek születtem, a kitűzött céljaimat
állandóan elérem. Ne merj holmi senkikhez hasonlítani – mondta Sasuke
bosszúsan, mielőtt elkezdte csókolgatni a kecses nyakszirtet.
Lassan
haladt felfelé, hogy ingerelje az ártatlanságot, aki szenvedélyesen pihegett.
Sakura védelme pusziról-puszira semmisült meg. Az ösztönei úrrá lettek rajta,
lábujjhegyre ágaskodott, és kezét le-fel járatta az izmos háton. Ajkuk
találkozásakor mindketten úgy érezték, mintha felrobbanna körülöttük az univerzum,
kizártak minden zavaró tényezőt. Megfelejtkezve merültek bele a
szenvedélybódító folyamába.
– Rólam
is ez a véleményed? – kérdezte félénken Sakura a csók hatása alatt.
– Nem.
Az
Uchihanak nem volt szokása köntörfalazni, sokszor bántóan fejtette ki a
véleményét, legkevésbé sem törődve az adott személy lelki világával. Valóban
érdekesnek találta a kislányt, még nem akadt dolga hozzá hasonlóval. Úgy
gondolta, ez a tünemény kedvességgel és szeretettel van tele, de emellett még a
visszahúzódása is felcsigázta. Kíváncsi lett arra, hogy mit rejteget a
lelkében, fel akarta törni a diót, hogy lakmározzon az ínycsiklandozó
belsejéből.
Ahogy
homlokuk összeért, és szapora lélegzetük egymás arcát melegítette, elkezdett
csepegni az eső. A felhőtlen nyári délutánnak a szürkeség vetett véget. Az apró
vízcseppek egyre sűrűbben érték a talajt, ezzel átláthatatlan függönyt
varázsolva a világra. A járókelők pillanatok alatt bőrig áztak, néhányuknál
akadt a táska mélyén egy újság, amelyet esernyőként használtak fel, és egy
ideig védelmet nyújtott, de a puha lapok percek alatt rongyosra áztak.
Sakura
gyorsan behuppant a kocsiba, majd nedves testét dörzsölgetni kezdte. Rettentően
fázós típus volt, és a hűs csapadék kellően lecsökkentette a hőmérsékletet.
– Fázol?
– kérdezte Sasuke döbbenten, mikor bekapcsolta a fűtést.
A
maffiavezér tenyere közé fogta a lány jéghideg ujjait, majd leheletével,
egyesével melengette fel. Elképedt a saját viselkedésén, hiszen soha nem
foglalkozott másokkal. Legszívesebben pofán vágta volna magát, hogy
felébredjen, mégis a lelke mélyén törődni akart ezzel az ügyetlen kislánnyal.
Olyan, mint egy virágszál a zord tájon örök veszélynek lenne kitéve.
–
Köszönöm – felelte pirultan a Haruno oldalra nézve.
*
Sasuke a
lépcsőházban sétált felfelé a lakásához, mikor a hatodik emeletre érve szembe találta
magát gyerekkori barátjával. Suigetsu Hozuki a folyosóra nyíló tömör ajtónak
dőlve várakozott. Lila tekintetét akkor emelte az Uchihára, mikor annak lépései
elhaltak. Szürkésfehéres haját hátrasimította, mely rögtön visszaugrott eredeti
helyzetébe.
– Csinos
babát találtál. Gondoltam, hogy nyomos okból maradtál, de azt nem sejtettem,
hogy nő van a dologban.
–
Kémkedtél utánam? – kérdezte Sasuke ridegen.
– Nyugi,
csak azt láttam, ahogy bementek az étterembe. Beléd van esve, ezt a vak is
látja. Téged ismerve, már biztos megdöntötted.
– Nincs
időm a hülyeségeidre! Fogadj el egy jó tanácsot, ne merj Sakura közelébe menni!
– Mi van
veled? Nem kell tőlem féltened. Agresszív leszel, ha róla van szó.
Suigetsu
elállt az útból, így az Uchiha gond nélkül kijutott a fülledt levegőjű
folyosóról.
Otthonában
makulátlan rend honolt. A márványpadló, mely az egészet uralta, olyan tiszta
volt, hogy a tükörképét látta viszont az ember. A nagy ablakokon Tokió esti
fényei kápráztatták a szemet. A nappaliban tapssal kapcsolódtak fel a plafonba
épített lámpák. A főszobát a hideg színek uralták, fekete bőrkanapé és fotel.
Az üveglapú dohányzóasztalon hevert a laptop. A kandalló felett trónolt az
óriási plazmatévé. A színtelen falakon festmények függtek, hogy megakadályozzák
a csupasz hatást.
A két
bűnöző negyedóra elteltével gondtalanul italozgatott. Hamar felhajtották a
pohárból a pálinkát, majd a vendég újabb kört töltött.
–
Viccelsz?! Nem kufircoltatok?! – döbbent meg Suigetsu.
Torkán
félre csúszott a tüzes víz, ami erőteljes köhögésre sarkalta.
– Hidd
el, én se jólelkűségből fogom vissza magam. Túlságosan félénk, és csak
elijeszteném, ha egyből a lényegre térnék.
– Ennyit
nem ér! – közölte Suigetsu, mikor hüvelykujját lefelé mutatta. – Tucat nő közül
válogathatsz.
– Őt
akarom! – dörrent fel a feketeszemű, miközben markában szorította a poharat. Az
üveg a rámért erőtől megrepedt. – Kíváncsi vagyok, meddig tud ellenállni.
Sasuke
önelégülten lehúzta az alkoholt, mielőtt az ablakhoz sétált. Az esti égbolt
hatalma alá kerítette a földgolyó eme felét. A város fényei újjáélesztik a
területet. A frekventált úttesteken a kerekek dübögtek, mint lovak patái,
amikor hintót húznak. Villódzó színáradat irányította a forgalmat, ahol a gyalogosok,
és a gépjárművek közlekedhettek. A zsúfolt tömeg morajlásának a hangja
behallatszott az otthonukba.
A Hozuki
gyanakodva szemlélte barátját, aki váratlanul megfordul, és megpörgette ujján a
kocsi kulcsot.
– Ott
találkozunk – felelte vigyorogva Suigetu, miközben dörzsölte a tenyerét.
Az
éjszakai óra felkelt intenzív ködképéből. Abban a másodpercben kezdődött el a
nap a két maffiózó számára. Tűkön ülve várták, hogy találkozzanak a
bandával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése