15. Áldás vagy átok?

 Utakata szemhéja felrebbent, ugyanis meditációjából Juzo Biwa csatlósa zökkentette ki. A szolga alázatosan letérdelt a szent-tó felszínén, majd parancsolójára emelte a fejét. Jobb arccsontján jókora kereszt alakú sebhely húzódott, még orrától lefelé egészen az álláig piros csíkok voltak festve.
– Illetéktelenek hatoltak be!
A csiga démon hümmögve oldalra biccentette a koponyáját, mivel száz év alatt, ha egyszer előfordult, hogy idáig elmerészkedett egy idegen.
– Intézd el őket. Ki ne jussanak innen élve.
– De hát uram! Az egyik betolakodó a fia, Hideo!
A nyálka bestia ingerülten beharapta a száját, mielőtt felpattan és karjával a levegőbe hasított. A sűrű ködben buborékok jelentek meg, melyek rögvest a nem kívánatos vendégek felkutatására eredtek. Juzo gyanakodva révedt feljebbvalójára, aki tenyerébe tartotta az egyik átlátszó gömbjét. A légbuborékban feltűnt ivadéka tükörképe, aki rendíthetetlenül igyekezett áttörni magát a kapu őrén. Kicsit távolabb Jugo ácsorgott, aki türelmesen várakozott a bebocsátásra. Széles vállán három pici madár gubbasztott, melyek közül az egyiket gyengéden a kezébe vette és halkan hablatyolt neki valamit. A jószág felröppent, és sok apró szárnycsapással a település vezetőjének keresésére eredt.
– Lássuk, mire képesek – töprengett a csiga szörny, amint kámforrá vált.
 A szőke, hullámos hajú fiú nyálkás alakjával kígyóként tekeredett körbe az őrszemen, akinek testét fokozatosan marta a savas váladékával.
Ekkor váratlanul a lehulló buborék had a küzdelmet folytató egyénekre tapadt, és egymás után kezdtek el kipukkanni. A savas folyadék szét fröccsenése hangos ordítást eredményezett. Hideo vicsorogva ugrott le az áldozatáról, akit az apja zokszó nélkül halálra ítélt.
Utakata a kőfal tetejéről révedt lefelé az alantas kívülállókra, míg bal, sötétkék lidérc karjával átszúrta a haszontalan alattvalóját. A meghosszabbodott végtag látványától Jugo elhűlve hátrált pár lépét, ameddig a húszon éves fiú duzzogva oldalra szegte koponyáját.
– Távozzatok, amíg szépen mondom! A gyengék itt elhullanak! Juzo!
A Biwa férfi menten feltűnt az ura mellett.
– Alábecsülsz, apám! Esélyt sem adtál arra…
– Elhallgass! Búj vissza az anyád szoknyája alá! A puszta létezéseddel szégyent hozol rám!
Hideo sötétzöld, könnybe lábadt szemét megtörölte lila kimonójának ujjával, hiszen a teremtője állandóan becsmérlő szavakkal illette. Csupán azért, mert képtelen volt megfelelni az elvárásainak.
– Rosszkor jöttünk, Sasuke. Éppen családi dráma zajlik – jelent meg váratlanul a falu bejáratánál a két fenevad – Hát, igen, a gyerek bajjal jár. A fiúk meg rontást hoznak az apjuk életébe. Csoda, hogy még nem szabadult meg tőle Utakata nagyúr.
– Nocsak, kik tiszteltek meg minket a jelenlétükkel – vigyorodott el a festet arcú pokolfajzat, mialatt leugrott rég látott társaihoz.
A Hozuki összeöklözött egykori bajtársával, azután hirtelen fenékre huppant. Juzo felhahotázott, ugyanis a gáncsolási technikáját ismét akadálytalanul kivitelezte.
– Mocsok! A dedós trükkjeiddel felhagyhatnál már!
– Milyen nosztalgikus. Hagyományos módszerrel még mindig földre lehet kényszeríteni téged.
A vízi démon felpattan, és öklét egyenesen a nálánál magasabb férfihoz közelítette, aki a tenyerével fogta fel az ütést. A nyálka szörnyeteg reménytelenül felsóhajtott, hiszen egykori tanítványai ennyi év elteltével sem változtak.
– Utakata!
A buborék használó az Uchihára sandított, akinek bal látószervében különleges hatalma öltött állandó alakot.
– Juzo, kísérd haza Hideot.
– Jugo, te itt maradsz.
A narancssárga sörényű férfi némán biccent, mire az elitek kámforrá váltak.

*

 Az erőd legmagasabb tornyában Utakata kényelmesen elhelyezkedett széles ülőpárnáján, mielőtt a kis csészét a szájához emelte. Lassan belekortyolt a szakéba, majd hümmögve lejjebb eresztette, és körbe hullámoztatta az italt.
A tükör szoba szolgált egyedüli menekülő helyéül a csiga démonnak. A sajátos üvegek az összes élőlény valódi formáját visszatükrözték. Vagyis megmutatták a démonok természetes külsejét. A buborék használó belsejében lakó vadállatot is megjelenítette, ami óriási, fehér csigaszerű lényre hasonlított a leginkább. A váladékos teremtménynek hat farka felmeredt, és a trutyis nedve terjedelmes tócsát alakított ki körülötte.
Suigetsu a mestere tükörképére pillantva meglátta a dúvadat és elsápadtan, remegő ujjal arra felé mutatott. Sasuke követte tekintetével a barátja iránymutatását, majd ő is meglátta azt, amit ezidáig senkinek sem fedett fel a barna hajú hím.
– Az igazságot akarom.
– Áruld el Utakata-sama, hogy szerezted meg az áldást – szólalt fel izgatottan a Hozuki, akinek az összes porcikája a nemes angyalt után epekedett.
Reménytelen képzelgésében már számtalanszor lejátszotta, miként fogja meggyilkolni az ínycsiklandozó tüneményt. Már az illata az őrület határára sodorta, alig tudta megzabolázni gyilkolásra vágyó hajlámát a lány közelébe.
 Ekkor Sasuke visszaváltozott valódi formájába és karmával elmetszette szövetségesének a nyakát. Sötét haja megnőtt, és szürkéskék árnyalatúvá fakult a szájával együtt. Az orránál kirajzolódott a négyágú fekete csillag, melynek felső csúcsa a homlokáig elnyúlt. Szürke bőrre, hatalmas hártyás szárnya félelmetes fenevaddá tette. Suigetsu vízből felépülő szervezete hamar helyrehozta magát, és elégedett vigyorral legyintett egyet.
– Jól van. Felfogtam. Békén hagyom a kis csajt.
– Áldás? Micsoda hazugság. Őrülten hajkurásszák, de csak balszerencsével sújtja birtokosát. Ezért is titkolom el a megszerzését ennek a rontásnak. 
Az Uchiha sokat sejtető pillantást vetett a kifürkészhetetlen férfira, aki anno befogatta őt a bátyjával együtt.

*

 A sötétség birodalmában található kastély elrejtett alaksorában Sasuke verejtékező, horzsolásokkal tarkított csupasz felsőtesttel ült a kiterített szőrmeszőnyegen. Két oldalán vaddisznóra hasonlító teremtmények csontváza őrködött. Az elpusztult állatok agyarán egy-egy mécses éget, amik sejtelmes fénnyel világították be az irtózatos helyiséget. A kőfalakból démonok, angyalok, különböző jószágok csontja emelkedtek ki. A koponyák szemüregéből picinyke kígyó ivadékok kúsztak kifelé fészkükből.
 Az Uchiha szemhéja felrebbent, mivel a rácsos kapu megzörrent. A fiatal Yakumu alázatosan, leszegett állal vonult parancsolója elé. Hosszú, barna, fonott lóboncának a vége a földet seperte, miután letérdelve előre hajolt.
– Elhoztam önnek, uram.
– Hagy magunkra – utasította a démonok vezére a szolgálólányt, aki rögvest eltűnt – Sakura. Gyere ide.
 A Haruno tartózkodón kikukucskált az elválasztó fal mögül. Engedelmesen megindult, de abban a minutumban a babakék kimonója ujja beleakadt az egyik hulla kiálló kezébe. Riadtan felsikkantott, mielőtt szaporán előrébb szaladt. A laza szalag, mely összefogta rózsaszín haját szétbomlott és szelőként tovább lebegett.
– Már meghaltak. Ártalmatlanabbak nem is lehetnének – jegyezte meg szarkasztikusan a pokolfajzat.
Az angyal megtorpant, aztán körbe fonta maga körül a karját. Egész lénye reszketni kezdett, amíg telt ajka ellilult. Vacogva a férfire nézett, és elkerekedett a szemet.
– Ez borzalmas! Jól vagy?! – kiáltotta a lányt, mialatt oda sietett az alfa hímhez, és lerogyott elé.
– Csak karcolások.
– Mindennek van egy határa. Vigyázhatnál jobban is magadra – okoskodott Sakura, ameddig tenyerét a fenevad alkarjára tapasztotta.
Az Uchiha döbbenten pislogott a védőszent megnyilvánulására. Kérdezősködés nélkül gyógyítani kezdte a sérüléseit, miközben a hangjából őszinte aggodalom csengett ki. Ez a nő féltette, holott ősellenségek voltak. Eme felismerés hatására ördögien felnevetett. A Haruno értetlenül ó-betűt formát a szájával, ugyanis nem tudta mire vélni ezt a viselkedést. Abban a pillanatban a démon kirántotta a végtagját a kecses kacsó alól.
– Óvsz a bajtól? Ennyire fontos lennék neked? – gúnyolódott Sasuke, ameddig megragadta a hölgyemény nyakát.
Sakura felnyögött a torkát szorongató maroktól, majd elhaló köhécseléssel az igen szót préselte ki az ajka közül. A szörnyeteg nyomban elengedte a foglyát, aki a tüdejéhez kapva a kezét kapkodott levegő után.
– Ostoba – sziszegte haragosan az alfa hím, amire a mennyei hajadon elmosolyodott – Hiba bíznod bennem! Bármikor elvehetem az életedet!
– Asszonyod vagyok. Oda adtam mindenem. Csupán kérned kell, és az áldásomat is megkapod.
A Haruno gyengéden megfogta a szerelme érdes kezét, melyet nyomban a szívéhez vezetett. Sápadtan, fagyos ajakkal elmesélte népének rejtélyét. Beavatta a gonoszt a legféltettebb titokba, amit a felmenői a sírjukig megőriztek.
– Edd meg. Hátha a félvérem elegendő lesz ahhoz, hogy megkaphasd azt, amiért a klánomat kiirtották.
– Korcs lennél?
Az angyal szégyenkezve bólintott, aztán elkeseredve oldalra fordult, hogy selymes hajkoronája eltakarja orcáját. Az iménti alázó megnevezés jelentősen növelte a kisebbségi komplexusát.
 Az édesanyjának sanyarú sors jutott fiatalon, érdekházasságba kényszerítették, teherbe esett, majd elmenekült. Azonban a szerencse mellé szegődött a nevelő apja, Kizashi Haruno személyében. 
– Így már haszontalan vagyok számodra? Balszerencsére ítélt a nemes véri részem. Sehol se lelhettünk igazán biztonságra az anyukámmal. Ti démonok szeretettel fogyasztotok angyalt, ugye? Akkor miért nem birtokolja senki közületek az áldást?
Az Uchiha némán hallgatott, ugyanis a förtelmes igazságba nem kívánta beavatni a leányt. Hiába préselnek magukba kedvtelésből más étkeket is, csak a védőszentek íncsiklandozó húsa csillapítja az éhségüket. Viszont a szívet, a zsákmány tiszteletének megadásaképpen kihagyták a bőségtálból.
– Nem válaszolsz? – puhatolózott óvatosan Sakura, amint visszafordította arcát a férfihoz, és közelebb hajolt hozzá – Miért részesítesz más bánásmódba? Mibe különbözők a többi angyaltól? Odafigyelsz rám, védelmezel…
A Haruno mondatának a végét motyogásra váltotta, zavartan fülig pirult, hiszen elérkezett a felsorolás intim részéhez. Az együttléteik teljesen különböznek az első alkalomtól, ahol Sasukét csak a vad vágy hajtotta.
– Itt fejezzük be beszélgetést – dőlt hátrébb a démonok vezére, mikor megpöckölte a hölgye homlokát.
Sakura sóhajtva felállt és a rácsos kijárat felé ballagott. Mihelyst elérte a választófalat, megtorpant, és bánatos mosollyal az arcán visszafordult a pokolfajzathoz.
– Bármilyen meglepő is beléd szerettem.

*

 Utakata lehúzta a kis csészéjében lévő italt, majd nesztelenül letette a földre. Gondterhesen összefonta karját, és egyetlen egy másodpercre lesütötte karamell árnyalatú szemét.
– Nincs több titok. Játszunk nyíltan – jelentette ki határozottan a nyálka szörnyeteg, ameddig farcsontjából kinőttek a váladékos farkai – Sakura szíve a kulcs… 
– Elhallgass!
A buborék használó szája enyhén szétnyílt csodálkozásában. Az Uchihára jellemző kimértség elpárolgott, és fenyegető harag vette át a helyét. Szántszándékkal fojtotta belé a szót, ami azt jelentette, miszerint rálelt eme talány megoldására.
– Elárulta? Balgatag leány…   
– Sakurát hagyjuk ki ebből!
 A csiga fenevad elfogadóan biccentett, majd hat fehér farkából kettő az egykori tanítványaira tapadt. Amint a nyálkás végtag hozzájuk ért egy vidám, idegen orgánumot hallottak elméjükben, aki elkalauzolta őket a távoli múltba.

*

 A befagyott szent-tó furcsa módon sértetlen állapotban megmaradt a pusztító csatározás alatt. A körülötte lévő táj teljesen átalakult, hiszen az eddig hó lepte föld jelentős része fiatal lánc-hegységé formálódott. A magaslat mélyén egy óriási szörnyeteg pihent meg a nyálka tócsában. A lejjebb süllyedt tartomány részét sav folyam málasztotta, melyben tucatnyi tettem veszett el. A pocakos fehér vadállat kinyúló szeme további ellenség után kutatott, míg végül észrevett két aprócska pontot a hegygerincen.
A bérc tetején Izuna összefont karral pillantott le a vörösen izzó sharinganjával a hatfarkúra.
– Micsoda tombolás – füttyentett Madara Uchiha, amint megjelent az öccse mellett – Kiirtották a saját törzsüket… Gyalázatos tett! Erre nincs bocsánat!
A fiatalabbik Uchiha fivér figyelmen kívül hagyva a testvére monológját leugrott a szakadékba. Sötétlila köpenye, denevér szárnykánt lebegett mögötte, amíg hosszú, összekötött, tépett haja a magasba lebegett. Lebernyege, és a sörénye szétterült alakján, mihelyst fapapucsa a lény sikamlós fejét érintette
– Saiken mitől borult el ennyire Utakata agya?  
– Oh, Izuna-dono.
Ekkor a vadállat kámforrá vált és helyét gazdája váltotta fel. A csiga démon meztelen testét piros festékként lepte be a vér. Buborékjai menten körbe keringték, melyek belsejében a hét házikedvenc szunnyadt kölyökként. Olyan picik voltak, mint az anyaméhben növekvő magzat.
Izuna elhűlve lépet egyet hátrébb, tudniillik azt hitte, hogy régi barátja kilehelte a lelkét.
– Minden rendben? – érdeklődött tétován a kisebbik testvér – Madara! Gyere! Próbáljunk meg segíteni rajta!
A báty menten csatlakozott a társasághoz, de a látvány őt is sokkolta, pedig már tucatnyi borzadályt átélt.
A nyálka pokolfajzat gyors mozdulattal letörölte arcáról a piros trutyit, aminek hatására kirít fehér bőre.
– Ejnye. Gyászoltok, holott élek-és virulok.
Madara a páncéljára erősített gunbi, nagy harci legyezőjéhez nyúlt, aminek vaslánca végén kasza ékeskedett.
– Igaznak bizonyulnak a pletykák. Szertettél az áldásra – nyilvánította ki a tényeket Izuna, aki a fivére elé suhant, hogy megelőzze a két rivális démon összecsapását.
Utakata ördögien felkacagott, és provokatívan a csípőjére tette az egyik kezét, míg a másikkal intett az idősebbik testvérnek, hogy nyugodtan támadja meg. Madara vicsorogva felemelte a legyezőjét, de mihelyst szabadjára engedte volna sértettségből fakadó haragját meggondolta magát. A jelenlegi szintjén esélytelenek bizonyult. Hiába a híres nemes Uchiha klán vezetője, akitől messze földön rettegnek, ezúttal nem kockáztathatott. A népe biztonságát kellett előtérbe helyeznie.
– Nevess, ameddig megteheted! Uchiha által fogod halálodat lelni!


 Suigetsu leesett állal révedt az előtte elterülő kipusztult vidék elé. Ismerős, mégis oly idegen benyomást keltett benne, hogy alig ismerte fel hajdani otthonát. Közelebb bandukolt a démon világ kiemelkedő alakjaihoz, akik furcsamód ügyet sem vettettek rá. Izuna, és Madara Uchiha a történelem legsötétebb korának meghatározó egyéniségei közé tartoztak. De a két álnok fivér legalább hétszázmillió évvel ezelőtt tevékenykedett.
A Hozuki kíváncsian belebámult az ősi személyek arcába, és hitetlenkedve megbökdöste Madara Uchiha vállát. Azonban az ujjbegye menten átsuhant a legendás hím testén.
– Megtévesztettek, Suigetsu. Bedőlsz az emlék káprázatnak – jegyeztem meg flegmán Sasuke, aki távolabbról figyelte a jelenséget.
A vízi démon haragosan a barátjára villantotta lila árnyalatú tekintetét, miközben a mesteréhez battyogott. Tetőtől-talpig végig vizslatta a buborék használót, aki fikarcnyit sem változott. Ugyanúgy nézett ki, mint manapság, egyetlen egy másodpercet sem öregedett.
– Az áldás felbecsülhetetlen értékű nyeremény… Örült az, aki hagyja eltékozolni. Muszáj megkaparintanom! Sajnálom Sasuke, de a célom élérésének érdekében szükséges megölnöm a nődet – morfondírozott a Hozuki, aki kivillantotta cápafogsorát, majd fennhangon folytatta – Kicsit sem vagy kíváncsi a dédapádra? Azt hallottam ideje korán hunyt el. Vajon mi lehetett ennek az oka?
– Hidegen hagy.
– Sasuke-dono valamikor a klánját az ördög szülöttjeinek tartották – harsant fel Saiken hangja a semmiből – Anno vérengzés honolt a törzsben. Szülők ölték gyerekeiket vagy éppen fordítva csak azért, hogy gonoszságból eredő hatalmukat teljesen a felszínre hozzák. Utakata-sama ezt az elvet vitte tovább.
A fenevadak vezére veszedelmes félmosolyra húzta vékony száját. 
– Avas be, Saiken. 
 Váratlanul a csiga szörny Utakata testén keresztül az Uchihához fordult. Bőréről zivatarként zúdult le a váladék, amint sóhajtva arrébb kóborolt. Tétovázva csípőre tette a tenyerét, mialatt ujját töprengve az állához érintette. Határozott utasítást kapott arról, miszerint idegvezetőként mutassa be a fiatal fiókáknak az árnyas múlt eseményeit, de mégis tétovázott.
– Fogytán van a türelmem! Tényleg rád kell kényszerítsem az akaratomat? – kérdezte fenyegetőn Sasuke, mikor jobb sötét látószervében kirajzolódott a bíbor cseresznyevirág minta.
Saiken mély levegőt vett, mielőtt vissza fordult a két ifjúhoz. A háta mögül milliónyi buborék lódult meg előre, hogy heves örvényükbe szippantsák a két kellemetlenkedő hímet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése