18. Indra Otsutsuki III.


Oroszország meseszép térség, hiszen gigantikus épületei többségét cirádás minták díszítették. A macskaköves utakon, még jó párszor közlekedtek lovaskocsik, melyek a középkort idézték vissza. Egy hatalmas, antik stílusú lakás nappalija éppen a hófedte térre nézett, ahol több ember járt-kelt. Iskolás gyerkőcök visongva kergetőztek, meg hógolyócsatát vívtak. Vastag kabátjukban puffok hóembereknek tűntek, akik bizonytalan mozdulataikkal csaltak mosolyt a felnőttek arcára.
Mikoto a szokásos ebédutáni zongora óráját töltötte, miközben az édesapja a fehér bőrkanapén ült szivarral a szájában.
Indra a hírújságot olvasta, amíg szeretett lánya mennyei játékát hallgatta. A bézsszínű, arany mintákkal tarkított falon művészeket megszégyenítő festmények lógtak. Még a szoba négy sarkában márvány emelvényeken antik szobrok ékeskedtek. Elegáns léptű sziámi macska sétált be a gazdáihoz, míg a nyakában fityegő csengettyű meg-meg zendült.
Váratlanul az Otsutsuki hercegnő befejezte a hangszeren való játékot. Csendesen felállt ülőhelyéről, és Sira nevű cicájához ment. Felvette, puszit nyomott a szőrmók orrára, aki dorombolni kezdett. 
– Mikoto el kell utaznom – jelentette ki Indra, mikor összecsukta a folyó íratott, és maga mellé tette – A biztonságod érdekében ne kószálj el semerre, és ne merj ajtót nyitni senkinek. Természetesen biztonságiak állandó felügyelni fognak rád, amíg távol vagyok. 
– Ezek szerint Shizuka rám vadászik. Anyu sírját is tönkre tette. Csak tudnám, miért gyűlöl engem ennyire.
Az Otsutsuki állkapcsa megfeszült, és a szófa karfájába markolt, hogy csillapítsa a benne tomboló indulatot.
Legidősebb ivadékáról hosszú éveken keresztül nem hallott. Viszont tavaly karácsonykor a besúgói arról informálták, miszerint Fujikot gátlástalanul meggyilkolták. Az arcát oly annyira elcsúfította a tettes, hogy fel se lehet ismerni. Ezt az embertelen cselekedetet Shizuka követte el, ezzel adva a teremtője tudtára, miként a következő áldozat a másik húga lesz. Az eszeveszett Otsutsuki nő Usagi nyughelyének a megrongálását szánta kegyelemdöfésnek, ami felett a maffiavezér már nem hunyt szemet.
– Biztonságban vagy, ezért szükségtelen félned.
Ekkor a kapucsengő recsegése rázta fel a lakás csendjét. A maffiavezér felpattant, és beengedte Fuuta Hozukit, aki egy roppant kellemetlen beszámolóval bosszantotta fel főnökét.
  Fugaku Uchiha személyesen akar velem találkozni?! Az a taknyos azt hiszi egyenrangú velem?! – tajtékzott a dühtől Indra az előszobában.
– Shizuka oly annyira a pokolba kíván téged, hogy bármire képes. Csak te fékezhetted meg, Indra – vázolta fel a szituációt Fuuta, amíg levette a kabátját, és felakasztotta a fogasra – A yakuzák a lányodat támogatják. Ha a híres neves Uchiha família is segítségére lesz, akkor ki fog törni a forradalom. A birodalmad veszélybe kerül, barátom.
Mikoto a nappaliból hallgatózott, és rémülten szaladt az apjához, aki mérgesen ráförmedt. A hosszú, ébenfekete hajú leányzó riadtan megtorpant. Ciklámen árnyalatú gombos kardigánját összébb húzta, és leszegte a fejét.
– Takarodj fel! Addig nem jöhetsz le, ameddig engedélyt nem adok rá! – üvöltötte az Otsutsuki, aki most először borult ki ennyire.
A Hozuki döbbenten pislogott, ugyanis még sose látta ilyenek a feljebbvalóját. Indra mindig is kimért, rideg gondolkodású ember volt, akit elnyomta az érzelmeit. Pont e tulajdonságai miatt vált az alvilág legbefolyásosabb vezetőjévé. 

*

Mikoto szomorúan feküdt összegömbölyödve az ágyán, miközben citromsárga, szívecske formájú párnáját magához szorította. Egyszer csak egy sportkocsi gyorsuló hangjára figyelt fel, mely hirtelen az otthona előtt satufékezett le. A kerekek jajveszékelő nyüszítése fogat csikorgató hatást keltett a hercegnőben, aki feltérdelt az ágyon, és óvatosan elhúzta a sötétítő függönyt. A csipke fátyol miatt nem látta tisztán az érkezőt, ezért azt is arrább tolta, hogy kikémleljen az ablakon. Pont egyazon pillanatkor az idegen férfi is felnézett, és megpillantotta a leselkedő hajadont, aki rémülten visszahúzódott.
Az Otsutsuki hercegnő a matraca végéhez kúszott, és az íróasztala utolsó fiókjából kivett egy kék ékszerdobozt, aminek alján egy apró pisztoly hevert. Mikoto elítélte az erőszakot, és mások bántalmazását, viszont az apja megtanította neki, hogyan tudja megvédeni magát.
Eltelt az óra, de a lány még mindig görcsösen szorongatta a fegyverét. A kísérteties némaságot Sira nyávogása törte meg.
– Átkozott dög! Kotródj az utamból! – szitkozódott az Uchiha, mikor bakancsával belerúgott a macskába, aki a falnak csapódott.
Mikoto kirohant a folyosóra, és jobbra-balra forgatta a fejét. Kis kedvence kótyagosan imbolygott, mikor az ismeretlen alakra fújt.
– Sira, kiscicám! – kiáltotta az Otsutsuki hercegnő, mialatt a szőrgombolyaghoz igyekezett.
Mikoto lerogyott a sziámi mellé, és egyik kezével lágyan megsimogatta. Mérgesen felnézett a jó kiállású alakra, akinek barna haja a válláig ért. Terepmintás felsője, és szürke farmernadrágja pontosan kihangsúlyozta kisportol testalkatát, ami arra figyelmeztette a lányt, hogy ne húzzon vele ujjat, mert esélye sem lenne.
– Nocsak, Indra Otsutsuki fattya.
Mikoto ijedten felkapta a macskát, majd remegő lábbal hátrálni kezdet, miközben pisztolyát a hím felé tartotta.
– Hiszen, te reszketsz – röhögött fel ördögién Fugaku, aki fenyegetőn megindult a hajadonhoz.
Folyosó végére terelte, ahol egy szekrény árválkodott. A komód közepén lévő vázában liliomok illatoztak melyet két gyertya fogott közre.
Az Otsutsuki hercegnő beütközött a kredencbe, és meghunyászkodva lesütötte sötét szemét. Az Uchiha oda ért hozzá.
– Jegyezd meg apróság, hogy a gyengék elpusztulnak. A gyomorék anyád se élte túl. Ha nem óvna meg mindenkitől Indra Otsutsuki, akkor te se húznád sokáig – közölte nyersen a kegyetlen valóságot Fugaku, aki egy mozdulattal kiverte a fegyvert a hercegnő kezéből.
Mikoto összerezzent, mikor a fémes tárgy a földre esett, és védekezve kalimpálni kezdett szabad karjával, mígnem a tenyere a férfi arcának csattant. A hajadon ijedten felnézett.
– Megölni jöttél? Shizuka, mozgat téged a háttérből, jól gondolom? – kérdezte elcsukló hangon az Otsutsuki hercegnő, míg lesütötte a fejét.
Az Uchiha megragadta a nála öt évvel fiatalabb lány állát, arra kényszerítve, hogy felnézzen rá.   
– No lám, még se vagy annyira buta. Viszont felhívom a figyelmedet arra apróság, hogy ti csak sakkfigurák vagytok a táblámon.  
– Fugaku, az ördög otthonában vagy – hallatszott a fiatalok mögül a Hozuki orgánuma, aki zsebre tett kézzel támaszkodott a lépcső korlátjának – Fontold meg, miként cselekszel.
Fuuta ellökte magát a korláttól, majd az ifjúhoz sétált, és rámarkolt a vállára figyelmezgetően. Az Uchiha utálkozva lerázta magáról a szorító kezet, és morogva elengedte a lányt, aki nyomban a szobájába menekült.
A Hozuki unottan ásított egyet, mialatt a tenyerét összekulcsolta a tarkóján. Visszaindult a vezetőjéhez, de mielőtt a lefele vezető útra rálépet volna, megtorpant.
– Valójában mi a célod, kölyök?
– Semmi közöd hozzá, Fuuta! Ne üsd bele az orrod a nagyok dolgába! – szólalt fel bőszen Fugaku, aki szélsebesen a japán fickónál termet, és annak gyomrába öklözött – Be ne told a sunyi képed, ameddig Indra Otsutsukival tárgyalok.
A Hozuki krákogva térdre ereszkedett, miközben a hasához kapta a kezét. Felkapta a fejét, és éles fogait az egoista ifjúra villantotta, aki cinikus vigyorral távolodott el tőle.

*
Az irodában a fekete márványpadló csúszott a tisztaságtól, amíg a hatalmas ablak lehúzott redőnyén, sejtelmesen áttört a nappali fény. A hosszú asztal két főhelyén foglalt helyett a két hatalmas maffia klán tagja. A falilámpák halovány fénye megvilágította komor arcukat. Indra trónusa mellett a hűséges vérebe ácsorgott, akinek bal, csukva tartott szemén csúnya heg húzódott, egészen a fülcimpájáig. Vadász puskája cső részét a talaj felé tartotta, és zord tekintettel méregette az Uchihát.
A bejárati ajtó mellett egy hatalmas, kitömött barnamedve állt két lábon. A helyiség közepén elhelyezkedő kandalló párkány részén egy bekeretezett, fekete-fehér kép díszelgett, mely Usagit ábrázolta. A tűz ropogása töltötte be hosszú ideig a feszültségtől csendes teret, mire végül megszólalt a ház ura.
– Ketyeg az óra suhanc. Térj a lényegre vagy távozz – közölte nyersen Indra, aki ujjbegyével megkocogtatta a csuklóján lévő órájának az üvegét.
– Csalódást okozol, Indra Otsutsuki. Vérszomjadról híresültél el, erre bérgyilkosod jelenlétében mersz csak fogadni.
Az orosz maffiavezér sűrű szemöldökét összevonta, és sötét íriszében a düh fékezhetetlen lángjai csaptak fel. Az asztalra könyökölt, és összefonta az ujjait, majd mosolyogva hümmögött. Elismerte az ifjú Uchiha bátorságát, azonban az önbecsülését sértette ez a provokatív megjegyzés, ezért a vérebére sandított, aki rögvest a vállához emelte a fegyvert, és elsütötte. A töltény Fugaku füle mellett suhant el pár miniméterrel, aki ösztönösen arrébb biccentette a fejét.  
– Sose bízz abba, hogy az ellenséged tiszta lapokkal játszik! Az életbe csak az profitál, aki feladja emberségét, és áthág minden szabályt!
Az Uchiha halántékán egy verejtékcsepp folyt le, mely az álla végén csöppent le. Indra észre véve az ifjú riadalmát ördögien felröhögött.
– Melyik oldalra állsz, Fugaku?
– A győztesére! – kiáltotta fel merészen az amerikai maffiózó, aki felállt, és a kandallóhoz sétált.
Fugaku a képet vizslatta, melyen egy egyszerű kimonót viselő fiatal nő integet vígan a cseresznyefa árnyékában. Az Otsutsuki izmai megfeszültek, míg az Uchihát figyelte. A bérgyilkos parancsra se várva kikapta bakancsából a kését, és a vendég felé dobta, aki menten elugrott a kandallótól.
– Ő lenne a fattyad anya? Egy ilyen jelentéktelen nőt én is meggyilkoltam volna. Balszerencséd, hogy a lányod a kiköpött mása.
Indra felpattant a székből, ami a nagy lendület következtében felborult.
– Fiú, ne akarj az ellenségemé válni! – kiabálta az Otsutsuki, mialatt kivette a zsebéből a cigarettás dobozt, és kivett egy szállat – A célod eléréséért a két lányomon keresztül juthatsz el.
Fugaku gyanakodva méregette az orosz maffiavezért, aki rágyújtott, és mélyen beszippantotta a nikotinos dohányt.
– Vegyem el Shizukát?
Indra kifújta a füstöt, majd sokat mondó pillantást vetett ellenségére.
– Érd el, hogy Mikoto beléd szeresen. Shizukát meg tarts meg szeretődnek.  
– Kizárt! A fattyad nem lesz a feleségem! – tiltakozott hevesen az Uchiha, mikor a falba csapot.
– A hatalom áldozatokkal jár, kölyök. Mikoto által megkapod a támogatásomat, míg Shizuka biztosítani fogja számodra a yakuza csoportok hűségét.
Fugaku gyorsan végig futtatta elméjében a felkínált lehetősség pozitívumait, és negatívumait.
– Ezzel akarod biztosítani a fattyad biztonságát. A halálod után már nem tudod védelmezni a lányodat, ezért erőlteted most rám. 
– Nem kényszerítelek semmire.
Indra látta Fugaku Uchihában a dominanciát, és a hatalom éhséget, ezért biztos volt abba, hogy elfogadja a felkínált lehetőséget. Kicsit fiatal kori önmagára emlékeztette. Ha a terve sikeresen végbe megy, akkor végre megnyugodhat. Az Uchiha család kiemelkedő szerepet töltött be az alvilági életben, azonban nagyon elzárkóztak a többi maffia klán elől. Indra Otsutsuki csirájában akarta kiirtani annak a lehetőségét, hogy Fugaku famíliája ellene forduljon. Plusz Mikoto védelmére se találhatott volna alkalmasabb embert, ugyanis ebbe az ifjúban nagy lehetőségek rejlettek.

*

Eltelt pár nap, de Indra Otsutsuki még mindig Japánban tartózkodott, hogy elsimítsa a problémákat. Ez idő alatt az Uchiha meg elkezdte a saját módszereivel elcsábítani a naiv hajadont, aki eleinte félrehúzódott a közelébe. Jó formán egész nap ki se mozdult a levegőre, és többet beszélt a macskájához, mint bármelyik személyhez, aki az otthonában dolgozott. Még a szolgálók is aljas pletykákat terjesztettek a kisasszonyukról, míg a ház úra távol volt.
Fugaku elég hamar beleunt az őrjítő unalomban, ezért az egyik délután rákényszerítette Mikotot, hogy vele tartson egy rövid túrára.
Az Otsutsuki hercegnő szőrmés kalapot, és hosszú kabátot viselt, mely jól eltakarta kilétét. Hosszú fekete haja szabadon lógott, még hideg kacsóját a szájához emelte, és rá lehelt. Három lépéssel mindig az Uchiha mögött haladt, aki hosszú, izmos lábával gyors iramot diktált. Mikoto tekintetét folyamatosan az előtte sétáló férfin legeltette, aki egyre inkább felkeltette érdeklődését. A széles váll, hát, erőtől duzzadó izomzat, nagy hatást gyakorolt rá. Egyre gyakrabban kapta azon magán, hogy rá gondol, holott rettegett tőle.
– Bocsáss meg, amiért megütöttelek – bukott ki az Otsutsuki hercegnőből váratlanul a vétkének megbánása.
Fugaku hirtelen megállt, és a leány felé fordult, aki elpirulva leszegte az állát.
– Hogy lehetsz ennyire alázatos? Annyira sem becsülöd magad, hogy az emberek szemébe néz. 
– Inkább viseljem el a gyűlölködő gesztusokat? – sírt fel Mikoto, mikor rég eltemet, rossz emlékei a felszínre törtek – A te fajtád semmire sem tart engem. Egyedül apu ad szeretet nekem.
Az Uchiha barátságtalan vonásai ellágyultak. Oda lépdelt az Otsutsuki hercegnőhöz, és gyöngéden megérintette mutatóujjával a pisze orrhegyet. Ugyan Shizukát a szívébe zárta már, de úgy érezte, hogy ezt a csendes teremtést is lassan kezdi megkedvelni.
Fugaku eltökélte, hogy kerül, amibe kerül, de megfogja ismerni Mikoto igazi személyiségét, melyet kicsi kora óta rejtegetett az emberek elől.

*
Mikoto harmincegy évesen könnyeket hullajtva szívta a cigarettáját. Világoskék kimonót viselt, mely citromsárga virágmintákkal volt díszítve. Hosszú ében fekete haját oldal kontyba fogta össze, még az apja rezidenciájának udvarán ácsorgott. Idősebbik fia, a kilenc esztendős, Itachi éppen a kerti tóban lévő kiálló sziklákon szökdécselt, mikor Indra megjelent a nyakában ülő Sasukéval.
– Édes lányom, a sírás nem old meg semmit – közölte az Otsutsuki közönyösen, mielőtt rászólt nagyobbik unokájára, hogy vigyázzon, nehogy beleessen az állóvízben.
– Belefáradtam apu. Hiábavaló versenyeznem Shizukával, mert Fugaku csak őt imádja. Többet van vele, mint a családjával. S akárhányszor szóvá teszem, keményen megtorolja – felelte az Uchiha asszony, mikor óvatosan a vállára tette a kezét, ahol egy nagy zöldes-lilás folt csúfolkodott.
Mikoto rajongott a férjéért, ezért is viselte nehezen, hogy osztoznia kell rajta. Párszor, mikor a féltékenység szörnyetege eluralkodott rajta Fugaku szemébe mondta a véleményét, ami csak tovább szította az indulatokat.
Indra leemelte a nyakából Sasukét, aki az édesanyjához sétált. Az Uchiha asszonyság mosolyogva leguggolt hozzá, és szorosan magához ölelte.
Ekkor Indra Otsutsuki hűséges vérebe az ura mögé lépet, és rekedtes hangján tájékoztatta a jelenlévőket, hogy Shizuka megérkezett a yakuzák kíséretével.
Mikoto rémülten felkapta a kisebbik fiát, míg a másikat nyomban maga mellé rendelte. Itachi csodálkozva pillantott vissza az anyjára, akinek a testbeszédjéről lerít a rettegés. Az idősebbik Uchiha fivér egy nagymacska ügyességével ugrott a partra, majd a szülőéhez szaladt. Kíváncsian pislogott fel a felnőttekre, amikor meghallotta a boszorkányos kacajt.
Egy hosszú, barna hajú nő vonult be császárnőként az udvarra. Korosan sovány testén lógott a szűk kimonó, a csontos arcán meg az élet pirje sem volt látható.
Az Otsutsuki fenyegetőn a vére felé fordult, aki legyezőével takarta el cinikus vigyorát. 
– Mily fagyos fogadtatás – jegyezte meg derűsen Shizuka, mikor megállt, majd a kardja markolatára fonta az ujjait – Húgocskám már megint rossz fát tettél a tűzre. Tűrhetetlen a viselkedésed, nem érdemled Fugaku jólelkűségét – rontott rá a nővér a húgára, de a támadást az apjuk sikeresen megakadályozta.
Indra előhúzta kimonó felsőjéből a pisztolyát, melyet állandóan magánál hordott, és könyörtelenül az idősebbik gyereke felé tartotta, és elsütötte.
Shizuka riadtan hőkölt hátra, és rávicsorgott a teremtőjére. A golyó csak a nyakát súrolta, mely enyhén elkezdet vérezni. A yakuzák, akik jóval távol szobroztak mentem megiramodtak az úrnőjükhöz.
Mikoto óvón ölelte át a gyermekeit, akik sírtak félelmükben. Az anyjuk nyugtalansága, a nagyapjuk haragja, és a vészjósló hangok összessége horrorisztikusan hatot rájuk. Itachi gyorsan letörölte a pofijáról a könny folyamot, ugyanis eszébe jutott, hogy az édesapja, mindig megdorgálta az e-fajta gyengeségért. Szipogva bújt az anyukájához, aki remegő hangjával meg akarta nyugtatni.
– Shizuka! Ezt mire véljem?! – csatlakozott a feszült társasághoz Fugaku, aki ma hajnalban érkezett meg az apósához, hogy haza vigye a családját.
– Hogyhogy itt vagy? Úgy volt…
– Fogd be! – dörrent fel az Uchiha, mikor oda sétált a feleségéhez, és megmarkolta annak törékeny vállát – Mikotot, bízd rám! Intézem, ha engedetlen!
Az Uchiha asszonyság összeszorította a fogát, mikor az ura ráfogott a sérült testrészére. Ijedten felnézett, majd az apjára sandított, aki továbbra is háttal állt neki. Azt hitte a teremtője menedéket biztosít számukra, erre rá kellett döbbennie, hogy Fugakut segíti.
– De hát, még is mióta vagy itt?
Az Uchiha férfi gyilkos pillantással sújtotta a nejét, aki abban a pillanatban meghunyászkodott, és elnémult.
– Ma érkezett, hogy megbeszéljük a dolgokat. Vissza akar kapni titeket – adott választ közönyösen az Otsutsuki, aki alig bírta leplezni a haragját.
Mélységesen megbánta, hogy egykoron féltve óvott leányát erre a diktatórikus alak gondjai bízta. Fugaku Uchiha teljesen leuralta Mikotot, miközben a szeretőjét az egekig magasztalta. Annyi szomorúságot okozott legfiatalabb gyermekének, mint még senki más.
– Eléget szórakoztatok velem – motyogta az Uchiha asszony összetörten – Fejezzük be Fugaku. Elengedlek, ezáltal a nővéremmel boldogok lehetettek.
Az Uchiha bősz bikaként fújtatott egyet, mivel ez a két nő folyamatosan fejfájást okozott neki.
– Szóval beismered a vereségedet, húgocskám? – érdeklődött heherészve Shizuka, aki szinte ujjongva szaladt a szerelméhez, miként a nyakába ugorjon.
Fugaku rövid ideig viselte csak el a szeretője túljátszott színjátékát, míg végül lefejtette magáról a vékony karokat, és hátrébb lépet. Shizuka értetlenkedve bámult a férfira, ugyanis nem tudta mire vélni annak zárkózott viselkedését.  
– Mikotot, senki nem helyettesítheti.  Még te se, Shizuka – közölte az Uchiha velősen.
Erre mindenki felfigyelt, és a yakuzák menten bekerítették a hatalmaskodó maffiavezetőt. Indra Otsutsuki bár továbbra sem szívlelte vejét, de azt a javára írta, hogy tényleg a maga módján gondot viselt a kisebbik lányára. Sőt, ezzel a kijelentéssel elárulta azt is, miszerint a feleségét jobban szerette az ágyasánál.
– Shizuka fogd vissza a talpnyalóidat! Elfelejtetted, kivel állsz szembe! – tört előre Indra, miként megállítsa a yakuzákat heves rohamát.
A yakuzák eleinte nevetve fenyegetődztek, és a látszat kedvéért pár lövéssel rá akartak ijeszteni az orosz maffiavezére. Azonban az Otsutsuki olyan sok mindent átélt, és megtapasztalt, hogy már nem akadt olyan dolog, ami félelmet keltett volna fel benne. Sötét tekintetéből csak az öldöklés utána vágyát lehetett kiolvasni. Ördögi mosolyra húzta a száját, majd hüvelykujjával a kemény mellkasára bökött.
– Aki átlyukasztja a tüdömet, az élve távozhat!
Mikoto az apja kihívását hallva hangosan zokogni kezdett, és tenyerét a fülére tapasztotta, hogy ne érzékelje a töltények vészjósló süvítését.
Fugaku védelmezőn átölelte a félő hitvesét, miközben kíváncsian fürkészte az apósát. Azonban Indra Otsutsuki démoni vakmerőséggel közeledett a csőcselék felé. A yakuzák érzékelték az orosz férfi kegyetlen kisugárzását, és ez meghátrálásra késztette őket. Ahogy Indra a csapat első emberéhez ért, mutatóujját felemelte, és a fickó homlokához érintette.
– Ég veletek – köszönt el cinikusan az Otsutsuki ellenségeitől.
Néhány másodperc alatt az összes tetovált alak a földre hullott, és vérük pirosra festette a földet. Shizuka piros pettyektől tarkított kimonója bő ujj részébe rejtette a méregtől remegő kezét.
A rezidencia tetején lévő bérgyilkosok távoli alakját fürkészte. A verőfényes nap sugara elvakította a szemét, mire ösztönösen lehunyta szemhéját, és oldalra fordította az arcát.
– Csak te maradtál. Rajta Shizuka, próbálj szerencsét. Hátha túléled – szólította fel az orosz maffiavezér az idősebbik lányát, a gyalázatos tettre.
Indra elkezdet tíztől visszafelé számolni, miként a gyermeke tudtára adta, hogy ketyeg az óra. Shizuka leguggolt halott szolgálójához, és elvette a pisztolyt. A teremtőjére szegezte, és készült meghúzni a ravaszt, mikor Mikoto hangja megállásra sarkalta őket.
– Apu, ne tedd! A kedvemért enged el a nővéremet!
– Olyan vagy, mint anyád – sóhajtott fel reménytelenül az Otsutsuki – Légy hálás a húgodnak, Shizuka.
Fugaku megpuszilta a remegő felesége ébenfekete haját, majd szánakozva a szeretőjére sandított. A szíve két felé húzott, hiszen, mindkét nő nagy szerepet töltött be a mindennapjaiban.
Eközben Itachi az öccsével kézen fogva bámulták a holttesteket. Az idősebbik fivér korához képest már érett gondolkodású volt, ezért el akarta takarni a kicsi Sasuke szemét, azonban a fiú megakadályozta. Az ifjabb Uchiha egyenesen a halott emberhez ment, aki a vértócsába hevert, és alattomosan, belerúgott.
– Mihaszna bábok – közölte ridegen a kicsi Sasuke, akinek viselkedése felkeltette a felnőttek érdeklődését.
Mikoto a gyermekéhez szaladt, és felkapta a karjába. Egész lénye beleremegett a zokogásába, hiszen a fia ezzel a tettével rádöbbentette, hogy milyen gátlástalan vénákat örökölt a felmenőitől.
Indra szája ó betűt formált csodálkozásában, majd ördögi vigyor futott át markáns arcán. Sasuke ijesztő módon hasonlított rá, ezért bizonyossá vált számára, hogy ki lesz a méltó utódja.  
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése