A
Jigoku fenntartósság elhagyatott emlékművénél Sasuke egy elfajzott szörnyön ült,
aki utolsó morgását eresztette a világra. Az alsóbbrendű pokolfajzatok oly
primitívek voltak, hogy csak az öldöklés hajtotta őket. Többségük még beszélni
sem tudott, és mérhetetlen ostobaságuk által könnyen befolyásolhatóvá váltak.
Az Uchiha gyors mozdulattal elmetszette karmával a rémség nyakát, melynek
testéről nyomban lemállott a hús. Egybe maradt csontváza bizonyította valahai
létezését. A koponyája a démonok vezérének a tenyerébe trónolt dicső
trófeaként.
Az
elsárgult gyep alján rejtőzködő Hozuki cseppfolyós halmazállapotban
felemelkedett. Vizenyős formájú teste semmilyen ismertető jegyet sem birtokolt,
sőt személyes illata is megszűnt.
–
A nemes angyalról az összes uralkodó értesült – jelentette Suigetsu,
kihangsúlyozva az összeset – Csak ideig-óráig lehet az ilyesmit titokban
tartani. Ha, az ő fülébe is eljut, akkor remény csillan számára. Le akar
taszítani a pulpitusodról.
Sasuke
ördögi félmosolyra kunkorította a szájsarkát, ameddig összeroppantotta markában
lévő csontot.
–
Remek.
A
vízi démon felöltötte ember külsejét, majd értetlenül megvakarta ujjával a
fejét. Gyerekkora óta ismerte az alfa hímet, de máig képtelen volt kiigazodni
rajta.
–
Mond, mit tervezel? Az a cafka nagy kincs. Veszni hagyott.
–
Tündérmese az egész – jegyezte meg közönyösen az Uchiha – Valamint, ha igaz is
lenne… az áldás átok is lehet. A viszály magját elvetettem. Angyal-angyal,
démon-démon, testvér-testvér ellenszegül. Mi ez, ha nem a pokol? Vérpezsdítő
jövőt robbantok ki. Egyetértesz, Suigetsu?
A
Hozuki holtsáppadtan nyelte le rettegését. Szavak nem jöttek nyelvére,
elnémította a vörösen izzó tekintet, ami halálának körülményét tükrözte.
Felső cápafogsorával az alsó ajkába mart, melyből rögvest kibuggyant a meleg
vér. Biccentve lehajtotta a fejét, ameddig bal öklét a jobb tenyerébe helyezte.
Sasuke
elégedetten felállt, azután elsétált a szövetségese mellet, akinek világos kék,
vászon nadrágjának övéből lelógott a tasak.
–
Edd már meg az almát!
A
vízi démon lerántotta a batyut, aminek madzagja nyomban elszakadt.
–
Hűha, mitől bőszültél fel így hirtelen – vonta fel gyanakodva szemöldökét
Suigetsu, mikor a celofánba csomagolt almát kibontotta – Meg is felejtkeztem
róla. Szerinted jó ízű?
A
Hozuki érdeklődőn forgatta kezébe a gyümölcsöt, aminek a héja tapadt a cukormáztól.
Megvonta a vállát, mielőtt egybe bekapta az almát. Hosszasan rágta, hogy édes
ízét elraktározza emlékébe.
–
Összetapadt tőle a szám! Maradok a húsoknál!
–
Kövess!
A
vízi démon szórakozottan a mutató, és hüvelykujjára tapadt ragacsos masszával
játszadozott. Röhögcsélve össze tapasztotta azután szétválasztotta az ujjait.
Ez az édesség annyira újszerűként hatott rá, hogy gyermeki csintalanságra
sarkalta.
–
Suigetsu!
A
fehéres-szürkés hajú férfi duzzogva abba hagyta a mókázást.
–
Jól van, jól van – felelte flegmán a Hozuki, amint megindult régi barátja felé.
–
Segítség! – kiabálta a csöppnyi lény, mielőtt valaki a kemény burkára tette a
kezét.
–
Kijöhetsz. Biztonságba vagy – mondta lágyan a vízi démon, akinek biztató
szavára felnyílt a kagyló.
A
búza sárga hajú picurka félve kikukucskált, majd tétován kibújt. Patás lába megkoccantotta
a kemény talajt.
–
Fuanna vidd el a gyereket – hallatszott az árnyékból Sasuke ellenvetést nem
tűrő orgánuma.
A
nőstény denevér az öreg király vérét szívta, mielőtt undorodva köpte ki a
szájából a gyomorforgató nedvet. Hártyás szárnyával a túloldalra lökte a
Sarutobit, mialatt kézfejével letörölte az állán csordogáló piros folyamot.
–
Igenis! – hajolt meg alázatosan a
nő az árnyas zúg felé, és azután a kislány mellett termet.
Hiruzen
gyűlölködve pillantott a pokolfajzatokra. A földre csapott, ahonnét két kőgólem
emelkedett ki. Lomhán futásnak eredtek, de alig tettek pár lépést villám
porlasztotta el őket.
Az
Uchiha sötétségben lappangó alakját kék mennykők táncolták körbe. Tekintetében
feltűnt a bíbor cseresznyevirág motívum. Teljesen felszínre engedte ördögi
auráját, aminek hatására a fogoly a mellkasához kapott. A kilencszáz éve alatt
ilyen gyötrelmes kínzást soha nem tapasztal, úgy érezte, mintha éles jég
szilánkok repülnének folyamatosan a tüdejébe, és a szívébe.
–
Viszlát, tata – dobot Fuanna egy színészi puszit a Sarutobinak, mielőtt köddé
vált a csöppséggel.
–
A te generációd még harcokat vívott velünk, démonokkal. Vajon a mostani
fiatalok fel vannak készülve erre?
–
Bolondok! Újabb háborút készültük kirobbantani?! – óbégatott fel Hiruzen,
ameddig a pupillája kétszeresére tágult – Az áldásra fáj a fogatok?!
Az
aggastyán harci üvöltéssel felpattant, és kínok közepette is gorillaként ugrált
összevissza. Nehézkes légzése lassított a tempóján, de még így is hihetetlen
fizikumnak örvendett. Kunai kés hadseregét a levegőbe lebegtette, amiket
megfontoltan irányított. Mind két ellenségére egyszerre sújtott le.
–
Az életem árán is megvédem a békét! A dicső hatalom megszerzéséről lemondhatok!
Suigetsu
a kőkemény hasát fogta a röhögéstől, még teste fröcsögve hullott szét. Sasuke
sértetlenül kilépet a sötétségből, míg mutató, és középső ujjával egy tőr élét
fogta össze. Opál kék, ujjatlan, harci öltözékének comb részénél itt-ott
elszakadt ugyan a bökők kesze-kusza reptetése miatt, azonban porcelán bőre
sértetlen maradt.
–
Álszent szavak. Fent kívánod tartani a harmóniát…? Mégis eltitkoltad a mennyei
teremtmény létezését. Elárulok valamit, majom király. Gakushi fundálta ki az
egész elrablásodat – közölte a Hozuki, mikor folyékony szervezete ismét emberi
formát vette fel.
–
Tévedsz! Anno megszántam, és védelmet nyújtottam a várandós Mebukinak. Ígéretet
tettem, miképp megóvom őket a bajtól…
–
Aha… Hát, pech! Az a némber Sasuke Uchiha lakomájaként fogja végezni.
–
Bemocskoltam. Kirekesztettétek. Alantas szentekből áll a néped.
A
Sarutobi fáradtan térdre rogyott. Régen élte fénykorát. Az évek elsuhanása
apránként építette le fizikumát. A hatalma az egészségével együtt fakult meg.
Koránt sem bírt annyit, mint annak idején. Ráadásul ez az ördögi aura fürgén
fejtette ki rá ártalmas hatását.
–
Vajon a lány, meddig húzza egyedül? – kérdezte vérfagyasztó mosollyal az arcán
a démonok vezére, mihelyst a cellában fekete lángok csaptak fel.
A
sötét tűz a sziklaüreg falán, és a homokos földön is pusztításba kezdett. A rab
ijedten forgatta jobbra, balra, fel, le a koponyáját. A hőmérséklet másodpercek
alatt felforrósodott, a barlang fala olvadozott, a földön heverő kavicsok
hamuvá porladtak.
Ekkor
váratlanul az Uchiha a védőszentnél termet, és a nyakánál fogva fölemelte. Bal
kezén a körmök karommá nőttek, mellyel nyomban kitépte áldozata szívét. A
vércseppek rideg profiljára hullottak, mialatt a dobogó szervet megszorította.
Hiruzen
szeme fent akadt, és tátott szájjal zuhant a porba. Sasuke hátra hajította a
bizonyítékot barátjának, aki sietve elkapta a landoló ketyegőt.
–
Vigyétek el Jugoval a megrendelőjéhez.
Suigetsu
bánatosan a tettemre sandított. A gyomra morgolódásba fogott, hiszen a zsákmány
húsának a gondolatára is éhesség tört rá. Csalódottan kifújta tüdejéből a
levegőt, azután köddé vált.
*
Sakura a palota börtönében szendergett a hideg
vasrácsnak döntve a fejét. Álmában vacogtatta a fogát, hiszen a piros ruhája
alig melengette a testét. Azonban a hűvös légkör felébresztette
szunyókálásából, és mozgásra késztette. Tenyerével vadul dörzsölte a felkarját,
miképp elűzze a didergését. Körbe-körbe bóklászott a dohos fogdában, miközben
az alvásába megjelenő utaláson elmélkedett. Amióta az eszét tudta többször
kígyók, sötét helyek szerepeltek álomképeibe. Sőt rendszerint egy titokzatos
alak lépet színre bennük. Az arcát soha nem látta, de mégis megbízott benne,
hiába ódzkodott az ármányos színterektől.
Az
iménti víziójában ismételten felbukkant a homály fedte, karizmatikus férfi, aki
a háta mögé sétált, és szenvedélyesen átölelte. Hirtelen azt suttogta a fülébe,
miszerint örökké mellette lesz. Eleinte abba a hitbe akarta ringatni magát, hogy
Neji Hyuga az az ismeretlen egyén, ám aztán csakhamar el is vette ezt a
felvetését. Ugyanis az elhunyt tehetség galád módon csak szórakozott vele. Tréfát
űzött belőle. A flörtölés csak egy jól kidolgozott tervként szolgált a Hyugának,
hogy a barátnőjét, Tentent féltékennyé tegye.
Váratlanul zajt hallott a zárka ajtajánál.
Shino gőgösen vigyorgott, amitől a nemes angyalt kirázta a hideg.
–
Ne csúfítsad el grimasszal a gyönyörű orcádat, Sakura. Elképesztő még ebbe a
szituációba is pökhendin viselkedsz.
–
Utálom az érthetetlen kölyköket. Szállj le végre rólam! Soha nem leszek a tiéd!
–
Oh, hát persze. Nálad csak idősebb jöhet szóba. Erre tessék, meg is jártad a
Nejivel. S még se adott lejjebb az elvárásodat – mondta ironikusan az Aburame –
Megmentelek, de cserébe odaadó hálát igényellek.
A
Harunot keserű borzongás rázta meg. A gyomra görcsbe rándult, hiszen undorodott
annak gondolatától is, hogy ennek a bogaras srácnak adja a szüzességét.
Shino
két évvel volt fiatalabb nála, és olyan rettenetes csúfsággal született, amit
csak az édesanyja találhatott szépnek.
–
Azt várhatod – sziszegte a lány, mikor fennhangon folytatta, miképp meghallják
a kint lévő őrök – Válalom a rabszolgaságot!
Erre a kijelentésre toppant be Shikamaru, aki
mérgesen összehúzta a szemöldökét. Az Aburame az elmúlt három napban teljesen
megváltozott. Szinte egy ideiglenes királlyá nevezte ki magát, akinek a szava
szent, és sérthetetlen volt. Ez elégé felbőszítette a többi befolyásos
tanácsadót, akik elpanaszolták problémájukat a Nara klán vezetőjének.
–
Elég legyen! A cserét elutasítjuk! Inkább a teendőiddel foglalkozz – vetette
oda közönyösen a stratéga a rovar használónak, aki sértődötten sarkon fordult,
és felé eredt.
Shikamaru
jobb karja enyhén hátra lendült, amint Shino szándékosan neki ment. A bölcs hím
a provokáló tetet figyelmen kívül hagyva a lányhoz sétált.
A
Haruno meglátva a vele egykorú hímet oda sietett a rácshoz.
–
Kérlek, engedj ki. Esküszöm, nem mocskolódtam be. Egy árva démonnal sem
találkoztam. Már régóta hírüket sem hallottuk.
–
Három erős fennhatóság osztja szét az ördög klánokat. Észak, kelet, dél. Húsz
évvel ezelőttiig valóban nyugalomba éltünk, de azután újra fel-fel tűntek a
területeinken. Vajon mi változott meg náluk abba az időbe? Valószínűleg csak az
aggastyánok sejtik mi lehetett a háttérbe.
–
Arra célzol… – töprengett el a hajadon, mikor smaragd írisze rémülten
megcsillan.
A
Nara komoran biccent.
–
Az a pokolfajzat kétszer kímélte meg az életedet. Az auráját merő gonoszság és
vér itatja át. Kiba, így fogalmazta meg. Mit akarhat valójában? Az áldásodat?
A
rózsaszín hajú lány leszegte az állát, mivel teljesen sokkolta az információ. A
hideg rácsra fonta az ujját.
–
Tévedsz! Az a férfi… Angyal… Bár ellenséges törzsből való.
A
stratéga töprengve oldalra biccentette a koponyáját, mialatt kínjába
megvakargatta a nyakszirtjét. Tanácstalan volt, tudniillik annyira ismerte már
a lányt, hogy tudja nem az a hazudós fajta.
–
Ennek kevés a valószínűsége.
–
Shakamaru! Baj van! Shino, az öregek tanácsával döntés hozott! – rontott be a
fogda helyiségébe a kövér testalkatú Choji Akimichi piros harci felszerelésében –
Hiruzen-samaért cserébe átadjuk Sakura-chan a Yung birodalomnak! Úgy tűnik
szövetségre léptek a démonokkal!
A
Nara ingerülten a barátjára révedt, amíg beharapta a száját. Fejetlenség uralkodott
a vezetősében, amióta a parancsolójukat elrabolta az ellenség. A hajlott korúak
közössége nagyobb döntési joggal rendelkezett, mint az újeszméket való
fiatalok, de akkor se hozhatták meg egyedül az ítéletet.
–
Ehhez nincs joguk! Beszélek velük!
–
A szörnyek feltűnése miatt magukhoz ragadták a hatalmat. Azzal érveltek,
miszerint mi taknyosok képtelenek lennénk felvenni a harcot velük. A polgárok
biztonsága a legfontosabb.
A
stratéga felháborodottan csettintett a nyelvével, azután az morogta, hogy ebbe
neki is lesz beleszólása. A cimborájához szökkent, majd megnyugtató mosollyal
ábrázatán dicsérően megpaskolta a húsos vállat.
–
Kétszínű bagázs. Óvni akarják a népet, de ennek ellenére fel kívánnak áldozni
valakit a közjóért.
–
Belügyekbe tilos belevonni külsőst. Gara-sama, hiába a sógorod nem avatkozhat
bele az eljárásainkban – felette Choji válaszképpen, mivel pontosan ismerte a
bajtársa gondolatmenetét.
Shikamaru
visszapillantott a kétségbe esett hölgyre, aki szipogva rogyott térdre, míg
ujjai továbbra is a rácsot szorongatták.
A
Haruno váratlanul arra eszmélt fel, hogy stratéga óvatosan megérintette a
kacsóját.
–
Igazságtalanul bánnak veled. Kijuttatlak innen, ígérem. Olyan lesz minden, mint
régen.
*
A
Kazuko és a Yung birodalmat elválasztó hídon várakoztak a nemes angyalt kísérő
örök. Shikamaru az átjáró előtt toporgott bűnbánón, mivel szorgos igyekezete ellenére
sem tudta meggátolni a méltatlan döntés kimenetelét. Annyira ostorozta a
tehetetlenség szégyene, miképp bele se nézett a Haruno smaragd íriszű szemébe.
Hirtelen
vigyázba vágta magát, ugyanis érzékelte a mögé suhanó asszonyát, akinek alakja
körül lágy fuvallat hömpölygött.
–
Haragszol rám? Értsd meg, ez a legjobb döntés – mondta kimérten Temari, a Kaze
no kuni fennhatóság urának nővére – Muszáj elkerülnünk a háború kirobbanását.
A
stratéga a nálánál tíz évvel idősebb hitvese felé fordult. A sivatag
hercegnőjét vehemens amazonként ismerte meg a világ, aki kiemelkedő logikájával
számos csatát győzelemre vezetett. Közép hosszú, tépett, búza sárga frizurája
négy copfba volt kötve, még oldal frufruja méregzöld tekintetét takarta.
A
Nara hosszasan bámulta a párját, aki makacsul ragaszkodott az igazához. Hiába
szülte meg két évvel ezelőtt közös gyermeküket az anyaság nem puhított kemény
természetén.
–
Neheztelhetsz rám, de a pokolfajzatokkal egyelőre kerülnünk kell az
összetűzést. Te is megtapasztalhattad, milyen erősek. Ezen a szinten, amin most
vagyunk, bármikor kiírhatnak bennünket.
–
Garától, a tulajdon öcsédtől is azért rettegsz, mert születése pillanatában
elrabolta valaki, és beleültetett egy démonállat magzatát.
Temari
erre teljesen elsápadt, és remegve ölelte magához a fiát. Gyerekkorában átélte
annak a bestiának a tombolását, amikor a legkisebb testvére elméjét elborította
a harag. Szinte az egész királyságot a földdé tette egyelővé. Számtalan
védőszent esett el, akiknek még kihűlésbe lévő testét felfalta a szörnyeteg. Erre
a visszatérő emlékre rögtön háborogni kezdet a gyomra.
Ekkor váratlanul havas forgószél csapódott le
a hidat alkotó deszka sora. A hideg szellő hópelyhek hadát zúdította a kazukoi
személyekre. Az orkán csitulásában láthatóvá vált, egy alacsony fiú körvonala.
Zöld kimonó felsőjéből kilógott, garbós felsője, amely az orráig eltakarta az
arcát. Magas talpú papucsával dobbantott egyet a falécre, amit mentek jég
borított el.
Shikamaru
rögvest a megérkező szerzet irányába perdült, de abban a minutumban bökést
érzett a tarkóján.
–
Ez a suhanc lenne a főnök? Hová süllyed a világ – morogta a magas bérenc, aki
fekete, egybe ruhát viselt szandállal – Milyen vezető az, akit az asszony
ugráltat? Nőj fel a rangodhoz.
–
Te ki vagy?! Hol van Hiruzen-sama?! – kérdezte összeszedve magát a sivatag
hercegnője, amint sötétkék harisnyás lábával előre lépet – Mi elhoztuk az
áldott angyalt!
–
Zabuza Momochi vagyok, pimasz némber – vetette oda a bérgyilkos, ameddig hátra
nyúlt hatalmas lefejező szablyájáért.
Azonban
épphogy ráfogott a markolatra izmos teste mozgásképtelené vált. Barna
látószervét lesütötte, és akkor vette észre a talpa alatt lévő árnyékot.
Világossá vált számára, miszerint ez a bénító hatalom a parancsnoknak kinevezett
suhanc képessége.
–
Mester! – kiabálta Haku, aki a csúszós földön tüskeösvényt alakított ki.
Egy-egy tövis olyan magasra tört, hogy az ellenséges katonák állát majdnem
átszúrta.
Sakura
ijedten sikkantott fel, miközben védekező ösztöne menekülésre sarkalta. Az ellentétes
irányba lódult, viszont megfelejtkezett a bokáját súroló kötélről.
Kiba
bármennyire is ledermedt a hirtelen jövő támadástól, nyomban visszarántotta a
zsineget, hogy a fogoly el ne szökjön. A Haruno hasra esett, majd kezét a
stratéga felé nyújtotta. Némán a segíts szót formálta az ajkával, abba bízva,
hátha a férfi mégis megszánja.
–
Illetlenség az e-fajta bemutatkozás. Békésen szeretném lebonyolítani a cserét –
közölte a Nara, aki az átjáró felé sétált.
Zabuzának
bár az összes porcikája ellenkezett a kényszerített mozgás ellen, azonban a
végtagjai önállóan cselekedtek. Vagyis pontosabban fogalmazva, ugyanazt a
mozzanatokat csinálta, mint az előtte baktató stratéga.
–
A két rabot egyszerre indítjuk útnak. Van ellenvetésed fiú?
Haku
csettintésére a tornádó kivetette heves forgásából a majom királyt, aki
óbégatva zuhant a földre. – Megegyeztünk. Fejezzük be az erőfitogtatást,
mielőtt valaki tényleg megsérül.
Shikamaru
leguggolt a szépséges hölgyhöz, és lehunyt szemhéjjal annyit nyögött ki halkan,
hogy sajnálja. Abban a minutumban az árnya elengedte a Momochit, aki
villámgyorsan felkapta a hajadont, és a tanítványánál termet.
Sakura
elkeseredve összeszorította a fogsorát, amíg belül átkozta az eddigi otthonának
lakosságát.
–
Remélem az enyémnél nagyobb szenvedés fog lesújtani rátok! A lelketeken szárad
a halálom!
Az
Inuzuka felvette a hátára az öreg Sarutobit, aki fájdalomtól nyögve szorította
tenyerét a fiatal alattvalója vállára.
–
Patkány szagot érzek – szimatolt a levegőbe Kiba, aki szégyenkezve sorsára
hagyta a nemes angyalt – Ez undorító.
Gakushi
hírvivő patkánya fejbe kólintotta az Inuzukát, aki hangosan feljajdult.
–
Micsoda pimaszság!
–
Bocsánat, Hiruzen-sama! Nem állt szándékomba megsérteni… – szabadkozott a
férfi, aki gyanakodva felvonta a szemöldökét.
A
rágcsáló bosszúsan fújtatott. Alakváltó képessége lehetővé tette, miképp
eljátssza ezt a színdarabot, azonban azzal nem számolt, hogy találkozni fog egy
olyan alakkal, aki érezni fogja a levendula szappannal elnyomott aromáját.
A közeli erdőség szélén legmagasabbra nőtt
fájának vastag ágán váratlanul feltűnt a démonok vezére. Csatákba edzett alakját
mérges kígyó ölelte körül.
Sasuke
megsimogatta a hüllő fejét, aki a füle mellett sziszegett.
–
Ostoba népség. Bedőltek az ámításomnak. Azt hiszik átengedem bárkinek is a
lányt. Az áldása az enyém lesz, csak ki kell várnom a megfelelő időt – gondolta
magában az Uchiha, mialatt teste lángszirmokra bomolva füstölgött el.
*
Kaminari kúria leengedett, téglaszínű kapuján
Karin várakozott. Olykor-olykor vissza pillantott a zord kastélyra, melynek
mélyen a vak király tapogatta a meztelenre vetkőztetett szolgálóhölgye
valamelyikét. Bár Gakushi kora lévén képtelen volt kárt tenni a hajadonokba, de
a gusztustalan mancsát, és büdös leheletű szájának érintését el kellett
tűrniük. Az Uzumaki nőt is kirázta a hideg, ahányszor csak visszaemlékezett az
uralkodó beteges szokásaira. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy az öreg a
székéhez volt láncolva. Az elmúlt években az egészségi állapota rohamosan romlott,
s mára eljutott odáig, miszerint jóformán segítség nélkül még járni sem tudott.
–
Dögölnél meg – szűrte ki fogai közül a kurtizán, mikor karmazsin, tépett haját
havas szél libbentette előre.
–
Elhoztuk! – morogta Zabuza a másik
nőhöz lökve a Harunot.
Sakura
rémült hátrálásba kezdett, de akkor a tizenéves fiú gyengéden megállította.
Haku szelíd, ártatlan mosollyal csak annyit mondott neki, hogy nincs mitől
tartania.
A
nemes hölgy bizalmatlanul arrébb húzódott a jéghasználótól, és védekezőn körül
fonta karjával alakját. Gyanakodva vizslatta az ifjút, aki megadóan felemelte a
kezét, amíg termetes mestere a nem létező bajsza alatt dörmögött valamit.
–
Máris meg akarsz lógni? Kísérleti nyúlnak adtak el, ezért viselkedj annak
megfelelően – vetette oda Karin lekezelőn a fogolynak, mihelyst a gyerekhez
ballagott, és átnyújtott neki egy rozsdás kulcsot – Kísérd a lakkrészéhez.
Innentől a te felügyeleted alá tartozik. Őrizd jól a szertartás napjáig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése