5. A szerelem beteljesedése



Lépcsőfokról-lépcsőfokra kerítette uralma alá Sakurát az izgatottság, és a félelem egyvelege. Lába folyamatosan reszketett, mint a nyárfalevél. Időérzéke eltompult, sejtelme sem volt, hogy mennyi ideig tartott, amíg odaértek. Egyedül a szerelme határozott marka tartotta a jelen világban. Remegő kezét teljes egészében beburkolta az érdes tenyér, ami biztonságérzettel töltötte el. Még mindig kétségek gyötörték afelől, hogy ez valóban megtörtént-e vele. Ilyesmi csak a mesébe szokott megvalósulni. Szeretett álmodozni, és sokszor megkapta az ismerőseitől, hogy álomvilágban él, de most ő gondolta azt, hogy csak a képzelgése űzött belőle tréfát. Ha ez tényleg a fantáziájának a szüleménye, akkor azért áhítozott, hogy soha ne múljon el.
A férfi hiánya óriási törést jelentett számára, elképzelni se tudta a továbbiakat nélküle. Ezért megfogadta, soha többé nem engedi el. Nem is sejtette, hogy volt képes ennyire beleszeretni valakibe.

Csak arra eszmélt fel, hogy a takaros lakás folyosóján álldogált. A becsukódott ajtó hangjára megperdült, és csodálattal figyelte Sasuke mozdulatát. Amikor az Uchiha visszapillantott rá, zavartan leszegte a fejét. Idegességében az ujját piszkálta, miközben hátulról átölelte a férfi. Lehunyta a szemét. Innen már nem volt kiút, vagy menekvés. Határozottan távozott otthonról, de mostanra elszántsága kezdett meginogni. Félt az egésztől. Az összes apró kis neszre összerezzent. Éberen kutatta a zaj forrását, amíg a vállától a nyakáig csókolgatta Sasuke. Teljesen elgyengült, olvadozni kezdett, mint vaj a serpenyőben. Az volt a szerencséje, hogy erős karok fogták közre.
– Nagyon félsz? – kérdezte Sasuke, aki pontosan tudta a választ.
A Haruno megrázta a fejét, erősnek akarta mutatni magát, hogy ne ő legyen állandóan a leggyengébb láncszem. A sötéthajú férfi jót derült az amatőr színlelésen. Fogadni mert volna, hogy ha kicsit követelőzőbbé válna, akkor a kislány hanyatt-homlok elmenekülne. Alig bírta visszatartani libidóját. Azonnal meg akarta kapni a naivságot. Így is dicséretre méltónak találta, hogy ennyit várt rá. A pók ragacsos halójából nincs menekvés, hiába küzd a préda, sorsa megpecsételődött, gondolta az Uchiha ördögien elmosolyodva.
– Ma van a születésnapod! Ünnepeljük meg! – lelkesedett Sakura. 
Sasuke erre érdeklődve felfigyelt. Különösebben nem érdekelte ez az esemény. Fölöslegesnek tartotta azokat a piros betűs alkalmakat, melyek az ünneplésről szóltak. Számára ugyanolyan napok voltak, mint a többi. A rózsaszínhajú lány hozzásimult, lábujjhegyre állt magas talpú szandáljában, és átfonta szerelme nyakát. Vörös arccal nézett fel párjára, miközben testbeszéde elárulta fokozódó aggodalmát. Pink rúzzsal fedett ajkát csücsörítette. Sasukénak a szerszáma keményé merevedett, lehajolt és vadul megcsókolta. Felkapta Sakurát, és kiéhezetten a szobája felé vitte. Berúgta az ajtót, és a sötétkék huzattal bevont franciaágyára fektette párját.

A terjedelmes helyiségben félhomály uralkodott. A nyitott ablakon hideg szellő tört be, a közeledő zápor jövetelét hirdetve. A szürkés árnyakkal játszadozó égbolt a végtelenségig elnyúlt, és csak a hatalmas viharfelhő lassú mozgása törte meg egyhangúságát. A zord felleg dörrenése esőcseppeket zúdított a felforrósodott talajra.
Sasuke felhevülten szabadította meg barátnőjét a sortjától, majd ő is lekapta magáról a fölösleges ruhadarabot. Tenyerével végigsimította a formás combot, és elkezdte puszilgatni annak belső részét. Legszívesebben azonnal beléhatolt volna, hogy kielégítse férfias vágyait, de kivételesen nem akart fájdalmat okozni.
Eddigi kapcsolataiban nem bánt finoman nőnemű partnereivel, sőt kifejezetten arra törekedett, hogy minél kegyetlenebb örömökbe részesítse őket. Az összes barátnője csüngött rajta, és egyetlen szavára szétterpesztették a lábukat. Azt gondolta, hogy az ilyen könnyűvérű nők nem érdemelnek mást. Önbecsülésüket az első adandó alkalommal eldobták, csak azért, nehogy elszalasszák a lehetőséget, hogy megdugja őket. De az alatta remegve fekvő lány teljesen más volt, mint azok. Ő nem ajánlotta fel azonnal magát, pedig a vak is láthatta, hogy első látásra belé habarodott. Kiérdemelte, hogy kényeztesse, pedig már alig tudta türtőztetni magát. Édes sóhajai kellemes dallamként kúsztak a fülébe. Sakura túlságosan merev faként hevert a matracon, a teste üvöltötte a szorongását. Ezért utált szüzekkel kezdeni, a pániktól teljesen stresszbe kerültek. Felemelkedett róla, majd felhúzta kényelmes fekhelyéről, és szorosan átölelte.
– Nyugi. Próbálj meg ellazulni. Óvatosan fogom csinálni – súgta Sasuke kéjsóváran Sakura fülbe.
A rózsaszínhajú lány libabőrös lett, ahogy a szerelme megszabadította a felsőjétől és melltartójától, majd visszafektette a matracra. Sakura hálás volt, amiért ilyen figyelmesen bánt vele. Egyáltalán nem volt azonos azzal a kegyetlen személlyel, akit Hinata írt le neki. Kizártnak tartotta barátnője állítását. Elvörösödve hajtotta oldalra fejét, mikor az Uchiha szétnyílt lába közé térdelt. A tökéletes felsőtestnek látvány bele égett emlékébe.

A Harunot a sóvárgása bátorságra buzdította, ezért izgalomtól nedves kezével végig cirógatta szerelme acélos mellkasát, és kockás hasát. Csak egy pillanatra siklott egy picit lejjebb a tekintette, és elállt a lélegzete, amint meglátta Sasuke tekintélyes hímvesszőjét.
Ahogy Sasuke újra felé emelkedett rátört az aggodalom. A sötét tekintett transzba ejtette, és a követelőző száj csókja a mennyországba repítette. Éppen kezdte elveszíteni öntudatát a perzselő érintéstől, mikor éles fájdalom nyílalt legérzékibb pontjába. Ijedten próbált menekülni az egyre mélyebbre hatoló gyötrelemtől, miközben hangosan sikoltott. A fájdalomtól könny szökött a szemébe. Szorosan magához ölelte imádottját. Úgy kapaszkodott belé, mintha az élete múlott volna rajta. Élénk színű körmei belemélyedtek a férfi hátába.
– Abba hagyjam?
– Ne, csak várj egy picit, míg összeszedem magam. – Majd egy perc múlva Sakura összeszorította a fogát, és félénken bólintott.
Sasuke lassan kezdett el mozogni, hogy minél kevesebb fájdalmat okozzon szerelmének. Ügyelt az önkontrolljára, nehogy elveszítse az eszét. Állandóan a kielégülést hajtotta, s az aktusok során állatias ösztöne vette át az uralmat felette. Csak a saját akaratát érvényesítette. A nőket nem tartotta semmire, nem törődött az érzelmeikkel. Az alárendeltjeinek könyvelte el őket, akik jól beidomított ölebként ugrottak a parancsára. Ilyen finoman még soha nem érintett meg lányt.

Sakura könnyeit puszijaival itatta fel a kecses nyakról. Birtokolni akarta a lány egész lényét. Eddig senkinek nem köszönt meg semmit, de ez alkalommal hálás volt azért, hogy Sakura kincsként őrizte neki a szüzességét. Sasuke csókja lazításra bírta a tünemény görcsös vonaglását, aminek hatására ráérzett a ritmusra, s jobban széttárta a lábait. Kiáltásai egyre magasabb skálákat ütöttek meg. Epekedet egy csókért, melyet meg is kapott. Ahogy elnémította a lányt az ajkak egymásra találása, úgy kezdett a maffiavezér gyorsítani a tempón. A felfűtött szenvedély átvette felette az irányítást, és egyre erőteljesebb lökésekkel hatolt mélyebbre. Az ágy úgy rezgett, mintha földrengés súlytanná az országot. Verejtékes testük teljesen egybeforrt, és nem akarták elereszteni egymást. A rózsaszínhajú lány sikkantásai egybekeveredtek a pamlag nyikorgásával, és Sasuke rekedtes nyögéseivel.
Sakura végig szántotta szerelme hátát, majd a sűrű hajzuhatagba játszadozott ujjával. Gyötörte a fájdalom, de ez mellékesé vált számára. Szavakba önteni sem tudta, hogy mennyire boldog volt. Úgy érezte, hogy ez a legjobb dolog, ami életébe valaha is történt vele. Hideg tenyerével megfogta szerelme arcát, aki nyomban rápillantott.
– Szeretlek! Nagyon szeretlek, Sasuke-kun! – mondta Sakura odaadó őszinteséggel, mielőtt elkezdte a férfit apró puszikkal elhalmozni. 
Az Uchiha nem válaszolt semmit, csak élvezte a kényeztetést. Lehunyt szeme előtt ezernyi kép futott át, hogy miként fog ez a gyönyörűség örömöt okozni neki. Saját kedvére akarta formálni.

Sakura szaporán pihegett, miközben szerelme az utolsó heves rohammal sújtotta. A végére teljesen elhamvadt a gátlása. A záró pillanatot Sasuke teljes mértékben kiélvezte, amivel kellő kínba részesítette a párját, aki elcsukló hangon motyogta el azt, hogy már nem bírja tovább. A maffiavezér éppen akkor élvezet el, mikor az édes pusmogás belekúszott a fülébe. Elégedetten hajtotta fejét a telt kebelre. Nem teljes súlyával nehezedett a lányra, mert tudta, hogy izmos testét nem bírná el a gyenge nádszál. Lassan kihúzódott belőle, és mellé feküdt.
A Haruno a szeretkezés után nem mert megmozdulni. Sajgott az a pontja, ahol a gyötrelem sorozat érte. Odavonta magához az Uchiha, és tenyerével simogatni kezdte a testét. Sakura a kemény felsőtestre hajtotta a fejét.
–Varázslatos volt! Tiéd lettem! – szólt vidáman a smaragd szemű, miközben köröket rajzolt mutatóujjával a fitt felsőtestre.
– Tudom, mi kell neked. Az irányítást hagyd rám, és akkor mindig a mennyekbe foglak repíteni.
Az előbbi megjegyzésre Sakura szégyenlősen beletemette orcáját a férfi mellkasába, aki elégedetten konstatálta azt, hogy zavarba ejtette a kislányt. Ez volt a szexepilje, amely még kívánatosabbá tette számára a Harunot. Nem gondolta volna, hogy pont egy ilyen infantilis hölgyemény hoz ki belőle változást. Ezt a fajtát gyűlölte a legjobban, de párjánál mégis aranyos jellemvonásának tartotta.

Hírtelen hangos dörgés vette kezdetét. A kora esti égboltot óriási villámok szelték ketté. A párkányon sovány galamb gubbasztott, nedves tollát olykor-olykor megrázta, majd felborzolta.
Sakura óvatosan felült, és kikukkantott az esős tájra. Érzékeny pontja továbbra is lüktetett, ezért hanyagolta a gyors mozdulatokat. Lesandítva a takaróhuzatra, észrevett rajta egy apró várfoltot. Nyomban bocsánatot akart kérni, de mielőtt elkezdhette volna a férfi ismét maga alá temette. Ajkára tapasztotta a száját, miközben a nyelve egyre mélyebbre tévedt.
– Készülj fel, mert ameddig nálam vagy, csak engem fogsz kiszolgálni. Megyek fürdeni.
A Haruno csalódottan sütötte le a szemét, és maga köré vonta a plédet. Mikor meghallotta az ajánlatott, hogy ő is mehet, azonnal kikászálódott az ágyból. Eléggé megviselt állapotban volt, az együttlét utáni szúró érzés tompította vágyakozását.

Ilyen szép fürdőszobában a rózsaszínhajú lány még nem fordult meg. A padló fekete gránit kövekből állt, a falakat aprólékos kis fekete-fehér kavicsokkal rakták végig a plafonig. Az előkelő csapot bármely király megirigyelhette volna. Makulátlan tisztaság honolt a lakásban, sőt a zuhanyzó is olyan fényesen csillogott, mintha valaki minden áldott nap fogkefével végig sikálná. A kézmosó alatt alacsony szekrény ácsorgott, melyből a ház ura kivett két illatozó törölközött.
Sakura szemérmesen eltakarta idomait, miközben megbabonázva leste szerelme markáns mozdulatait. Az Uchiha miután felakasztotta a fogasra a puha anyagot, megengedte a tust, melyből nyomban forró víz áradt.
– Gyere! – utasította a maffiavezér a félénk lányt, aki engedelmesen követte parancsát.
Ínyére valónak találta Sakura szófogadását. A pokolba kívánta azokat a némbereket, akik dominánsként próbáltak viselkedni. Azok csak bajt okoztak neki, ráadásul a kérdezősködésekkel is ki tudták borítani.

A pár a zuhanyrózsa alatt újra egymásba gabalyodott. A tusoló üvegét bepárásította perzselő szenvedélyük. Szappanos testük siklott egymáson. Sakurát bizsergés kerítette hatalmába, mikor Sasuke felegyenesedett, és nemi szerve hozzá nyomódott.
Isteni gyönyörökbe részesítette az Uchiha Sakurát, amit újra és újra át akart élni, de a lába közti hasogatás nem akart elmúlni. Ő is örömöt szeretett volna okozni a férfinak, de tapasztalansága miatt ötlete sem volt, hogyan tudná megtenni.
 Azon gondolkodtam, hogy mi az, amivel viszonozhatnám azt, amit tőled kaptam? – pirult bele a kérdésbe Sakura.
Sasuke sötét tekintette egy pillanatra ördögivé vált, mely halvány gyöngédséggel keveredett össze. A markában tartotta a Harunot, azt csinál vele, amit csak akar. Megütötte vele a főnyereményt. Ha a vágyaira hallgatna, akkor nyomban ismét magának követelné, de a gyorsasággal csak még jobban megrémítené a félénk lányt. Igényt tartott rá, ezért nem akarta elveszíteni. Eltervezte, hogy másnap beavatja őt, miként járhatna a kedvében, de ezen az első éjszakán ő akarta kényeztetni. Ettől a megállapításától megdöbbent. Eddig senkit nem akart a tenyerén hordozni. Az érzelgősség a gyengeséggel egyenlő, és ő nem válik azzá! – háborgott magában az Uchiha.
Sasuke a szeretetét se tudta kifejezni senki felé. Még a legközelebbi hozzátartozó is szívtelen és könyörtelen embernek ismerték meg, szinte rettegnek tőle.
– Holnap bőségesen vissza fogod adni. Nem kell kapkodni – válaszolta, majd a falhoz nyomta, és hátulról beléhatolt. A sikkantások üde énekként hatottak fülének. Az örökkévalóságig élvezni akarta a hamvasságot.
Sakura erősen behunyta a szemét a fájdalomtól. Hófehér bőrét bepirosította a meleg víz, és a folyamatosan sűrűsödő párától egyre nehezebbé vált a levegő. Nyakának összes zugát kiszívta a szerelme. A vastenyér közvetlenül mellé csapódott, ahogy kezdtek eljutni a csúcshoz. Nem volt képes szavakba önteni a boldogságát, hogy mindezt Sasukéval élhette át. A szeretettnek ezt a fajtáját még nem tapasztalta. Imádta a férfit, és igaz, nem ismerte régóta, mégis úgy érezte, nem tudna nélküle élni.

*
Sasuke csirkehúsos salátát evett vacsorára, míg a Harnuno a haját szárította. Megkérdezte, hogy neki is hozasson-e ételt, de a lány visszautasította. Felhívta a figyelmét arra, hogy állandóan kihagyja az esti étkezéseket. Ez elégedettséggel töltötte el az Uchihát, hiszen gyűlölte a molett idomokkal rendelkező nőket. Az összes barátnőjétől megkövetelte a jó megjelenést, melyhez hozzátartozott az is, hogy tartsák a súlyukat. Pont mire az utolsó falathoz ért, akkor lépett ki Sakura a mosóból.
– Csinálhatok magamnak teát? – kérdezte, mert nem mert semmihez sem nyúlni.
– Miért kérdezed meg?! Bátran csinálj magadnak!
Sakura a kicsi konyhába ment, és válogatni kezdett a gránit pulton lévő dobozból. Rengeteg ízű forróital közül tudott választani, de most az almás-fahéjas mellett döntött. A magasra fúrt szekrényeket ki tudta még nyitni, de a bennük lévő poharakat már nem érte el. Lábujjhegyre állt, de még így sem tudta levenni, ezért felszökkent.
– Mi a fenét művelsz?! – kérdezte Sasuke, de amint felmérte a helyzetet felsóhajtott, majd oda ment, és felnyúlt egy bögréért. – Itt van – nyújtotta oda a lánynak.
– Köszönöm. Te is kérsz?
– Inkább valami erősebbet iszok.
Mikor elkészült a tea, a rózsaszínhajú lány leült a bőrkanapéra a szerelme mellé, aki whiskyt iszogatott. A dohányzó asztalon lévő hamutálcából füst szállt fel, ahogy az égő cigi lassan fogyatkozott. Mikor az aranyló folyadék kiürült a duci kristálypohárból a férfi felpattant, és beviharzott a hálóba. Sakura értetlenkedve pislogott, de ötletelni sem volt ideje, mert Sasuke pikkpakk visszatért, és elé dobott egy sötétkék rövid ujjút. Ráparancsolt, hogy azt vegye fel, a vastag szövésű pizsama helyet.
A férfi irtózott a kétrészes alvóruhától, mely eltakarta a kívánatos idomokat. Sakura végig nézett magán, nem értette, miért kellene átöltöznie. Szerette azt a pizsamát, de látva az Uchiha ellenkezést nem tűrő arcát iparkodva elvonult átöltözni. A fürdőben fedetlen alakjára húzta a pólót, mely jócskán a combját súrolta, de ahogy visszaindult, feljebb csúszott a lábán. Miközben a díványhoz lépett jobban körbenézett, mert addig nem nyílt lehetősége rá, hogy megcsodálja az előkelő otthont. A berendezés méreg drágának tűnt, ezért nem mert semmihez sem hozzá nyúlni, nehogy ügyetlenségében kárt tegyen valamiben. Kezdett rájönni, hogy párja hihetetlenül gazdag lehet. A festményeket megcsodálva feltűnt neki, hogy egyetlen fotó sincs sehol.
– Tetszenek a képek? – kérdezte Sasuke, miközben a kanapé ülve dohányzott.
Sakura ijedten összerándult.
– Igen! Meseszép helyen laksz, csak nem érződik rajta az otthon melege. Nem gondoltál arra, hogy vegyél egy háziállatot?
 – Alig használom. Nem ragadok le sokáig egy helyen, ezért nem tudnék gondoskodni egy élőlényről. A szabadságérzetem mindennél fontosabb, ezért nem kötődök semmihez.
Sakura bánatosan hajtotta le a fejét. Ezek szerint hozzám se ragaszkodik? Csak egy kalandot akart vele? Gondolom megkapta, amit akart, hiszen ágyba vitt. Ahogy ezen járt az esze, szívébe éles fájdalom nyílalt.
– Nem bírnám ki, ha még egyszer elhagynál! – adta ki magából kétségét a Haruno.
Vicces, de elképzelte, hogy milyen boldogan élnének itt együtt, valami szőrmókkal. Valójában egy kisbabának jobban örült volna, de ismerve Sasuke hozzáállást, elvetette ennek a témának a megemlítését. Azon kapta magát, hogy a szája lefelé görbült. A sírás határán állt.
El ne kezdj hisztizni! Meglátogattalak, nem?! Itt vagyok! – csattant fel az Uchiha ingerülten.
– De meddig leszel velem? nyöszörögte Sakura reményvesztetten.  
Sietve letörölte kézfejével a kicsöppenő könnyét. Az érzéketlen szavaktól, már nem bírta visszafojtani elkeseredését.
– Tehetséged van ahhoz, hogy felbosszants. Figyelmeztetlek, jobban jársz, ha nem idegesítesz fel – közölte Sasuke felkapva a lányt, majd birtokba vette az ajkát.

*
Hajnalig beszélgettek, szorosan összebújva, amíg Sakurát el nem nyomta az álom. Édes szuszogása megnyugvással töltötte el Sasukét, miközben bevitte a szobába, és lefektette. Leült mellé az ágyra, és óvatosan kisöpört egy kosza hajtincset a babaarcról. Vajon mikor fogja teljesen bekebelezni a benne uralkodó sötétség ezt a tiszta teremtést – elmélkedett az Uchiha. Nem akart kárt tenni benne, de túlságosan önző volt ahhoz, hogy elengedje. Már az övé, csak az övé. Ledőlt a puha ágyneműre, és sokáig ébren hallgatta a kinti zajokat. Nem rendelkezett nagy alvásigénnyel, általában három órát pihent minden nap, de akadt, hogy kevesebbet. Az alvással folyamatosan értékes időket vesztett. Mikor behunyta a szemét a rózsaszínhajú lány hozzásimult, és átölelte. Megpuszilta Sakurát, és behunyta sötét szemét.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése