7. Buborékok

 Pár nap elteltével Sakura dörömbölésre figyelt fel. Félve a falhoz préselődött. Minden egyes koppanásra gyorsult a szívverése, mialatt a körmét rágta idegességében.
 Robajjal tört apró darabokra az ajtó. Deidara fülig érő mosollyal kukucskált be a fogvatartotthoz, aki sikítva rohant a szekrényhez. Felkapta a porcelán kancsót és egyenesen a szőkéhez hajította. A kanna alig szállt el a lánytól, máris lezuhant.
– Tanulj meg célozni – jegyezte meg a robbantós alak fanyarul a szilánk darabokra nézve. – Karin, úgy tűnik, létezik nálad ügyetlenebb némber is.
A szemüveges nő fenékbe rúgta társát, majd megigazította az orvosi kesztyűjét a kacsóján. Vörös haja lófarokba himbálózott utána, miközben odasétált az angyalhoz.
– Hagyjatok engem békén! – szaladt el a Haruno.
A szőke hajú férfi a kísérleti nyúl előtt termett, aki rögvest belé ütközött. Sakura érezte, ahogy valami a testére tekeredett.
 Fehér százlábú bámult az arcába, amitől ijedten hátrébb botorkált. A rémisztő teremtmény úgy kezdett világítani, mint megannyi tavon úszó lámpás.
Hirtelen arra eszmélt, hogy a doktornő injekciót szúrt a gerincvonala mellé, amitől azonnal elkábult. Deidara elkapta az előre zuhanó, magatehetetlen lányt.
– Iparkodjunk – sürgette Karin a csapattársát.
 Pár lépésre voltak a szoba kijáratától, mikor jég torlaszolta el útjukat. A színtelen tükörben megjelent Haku, aki dobótűket hajított a két behatolóra. Karin hátra libbentette hajzuhatagát, majd kunai késével hárította el a felé irányuló sebonokat.
– Rosszul jársz, ha nem kotródsz arrébb – szólt flegmán Deidara, akiből robbanó pókhadsereg ugrált kifelé.
A jéghasználó ismételten rájuk támadt, de akkor a mesterséges lények rátapadtak a vastagon megszilárdult vízfalra. Alkotójuk csettintésére rögvest pukkadozni kezdtek, azonban a tömör jégen csupán repedéseket eredményeztek. Erre Haku komoly hangon tájékoztatta őket, miszerint több kell ahhoz, hogy legyőzzék.
Karinnak és Deidarának elvette az eszét a méreg. A szőke letette a karjában fekvő ájultat, azután magához rántotta a karmazsin asszonyt. Lehúzta válláról a felsőt, és mélyen beleharapott, elszívva tőle az energiáját egy időre. A férfi tenyerén lévő szájból gólem ömlött ki, amely könnyedén megsemmisítette a fagyos akadályt. Haku a folyosó falához vágódott, amíg szájsarkából vér csordult ki.
– Hová viszitek?
– A laboratóriumomba. Vizsgálatokat kell végeznem rajta – közölte az Uzumaki nő hidegen.
– Nem vihetitek sehová! Gakushi-sama engem bízott meg, hogy viseljem gondját. Az ő parancsait szegitek meg!
Haku kész lett volna ismét nekimenni a feljebbvalóinak, ha ezzel megmenthette a rózsaszín hajú angyalt. Nem bírta tovább nézni, miképp megkeserítik szegényke életét. A gyengéket eltaposni a legaljasabb dolog, ebben nem óhajtott részt venni.
Karin pökhendien kihúzta a fekete shortja hátsó részéből a viasz pecséttel bíró pergament. Kioldotta az arany árnyalatú madzagot és a lecsavarodott papírt a suhanc felé mutatta. A papíroson vaskos ecsetvonásokkal a királyi meghatalmazás szövege szerepelt. Az ifjú megrökönyödve révedt az kanji írásra. Ő itt kizárólag egy megtűrt hontalan zsoldosként lézengett. A szava mit sem számított, a busás összegért úgy kellett ugrálnia, ahogy fütyültek.
Deidara gunyoros széles vigyorral lefelé fordította hüvelykujját.
– Ennyit érsz taknyos! Ne üsd bele a dolgod a nagyok dolgába!
Az Uzumaki nő reménytelenül széttárta a karját, míg fejét jobbra-balra ingatta. Munkatársa javíthatatlanak bizonyult. Az esze olyan híg volt, mint a halé, de ennek ellenére egy egoista baromként viselkedett.
A kéjhölgy méltóságteljesen kihúzta magát, és ringó csípővel kiballagott a helyiségből. A sérült fal lyukában megpihenő Hakuhoz sétált, akinek ártatlan gyermeki arcát megsimította. Csábosan levette az okuláréját, aminek a fülét az ajkához érintette.
– Bele habarodtál, cuki fiú? Sajnos, hiú ábrándokat kergetsz, de kárpótollak érte – felelte Karin, aki nadrágon keresztül ráfogott az tizenhárom esztendős gyerek nemi szervére, és izgatóan markolászta.
A jéghasználó torkából mély nyögés robbant ki. Az íriszét teljesegészében eltüntette a kitágult pupillája. Idegen, jól eső érzület forrósította fel bensőjét. A szerszáma duzzadva meredt fel, és sehogy se tudta lerohasztani. Zavarában elvörösödő ábrázatát elfordította, miképp elkerülje az asszony átható tekintetét.
– Felizgultál… Ez természetes. A hormonok túl tengenek benned – hajolt közelebb a fiúhoz a vörös nő, hogy a fülébe suttogjon – Keress fel, ha tetszett ez a kis ízelítő. Beavatlak a felnőttkor gyönyörűségébe.
A szőke angyalfi undorodva szemlélte a társnője csábító megnyilvánulását. Zsörtölődve megköszörülte a torkát, mire Karin kuncogva hátra ugrott a kamasztól.
– Féltékenység helyett, hozd inkább Sakurát.
Deidara sértődötten felszegte az állát, mielőtt a nemes angyalnál termett, és durván a hátára dobta.
– Lásunk munkához – húzta mosolyra a száját az Uzumaki nő, aki meg sem várva partnerét megindult a kis játszószobája felé. 

*

   A vegykonyha a palota egyik elkülönített szárnyában kapott helyet, amerre senki sem tévedt, akinek nem volt ott rendszerességgel dolga. A világos szoba mindenhol fehér és zöld színekben pompázott, kimondottan nyugtató hatást ébresztett az ide hurcolt tesztalanyoknak. Az asztalon mindenféle félelmetes eszköz sorakozott, melyeket átitatott a fertőtlenítőszer jellegzetes szaga. Az ágyat három vastag övvel szerelték fel, amik a túszok mozgását lehetetlenítettek el.
 Hideg víz riasztotta fel révületéből a Harunot, aki leszíjazva feküt a kezelőágyon. Mozdulatlanul a plafon világításának sorláncaira meredt, ugyan is a fején kívül más testrészét nem igen tudta mozdítani.
Karin durván megragadta a kísérleti nyúl állát és erőszakosan feszítette szét az alsó ajkat a felsőtől. Szabadon lévő kacsójában apró csészét tartott, melynek keserű levét lenyomta a hajadon torkán.
Sakura köhécselve köpte ki a löttyöt. Azután megfeszített karral próbálta elszakítani a masszív bőrszíjat. A mellkasát gúzsba fonó hevedert sikeresen kilazította, majd jobb csuklóját szabadította fel a béklyótól.
– Nem adom olcsón a bőrömet.
– Alábecsültelek. Szépen elrejtett idáig a hatalmadat – tántorodott hátra a nő, mialatt szemüvegét feljebb tolta orrnyergén – Drasztikusabban kell fellépnem veled szembe, mert a végén kicsinálsz.
Az Uzumaki nő hasából sárga lánc bújt elő, ami újra leszorította a védőszentet a fekhelyére.
– Hiába próbálkozol, innen nincs menekvés. Ha együttműködsz, kedvesebben fogod báni veled.
   A Haruno makacsul elfordította az arcát, amire Karin beletörőn lehunyta a szemhéját. Az orvosi kézi kocsihoz fordult, amelynek felső polcán különböző szikék, kések sorakoztak. A középső polcról elővett egy injekciós tűt, hátborzongatón kicsit megnyomta a fecskendező részét, majd visszaperdülve beleszúrta a fogoly jól látható vénájába.

*

 A fortyogó hévíz felszínén fodrozódó hullámzás keletkezet, ahogy Sasuke Uchiha felemelkedett a meder alján lévő ülőhelyként szolgáló szikláról. Hosszú, érdes ujjaival hátra szántotta dús, sötét haját, míg porcelán fehér felsőtestéről a vízcseppek bukfenceztek lefelé. Kockás hasának vonalaiban harmatként gyöngyözött a forrás folyékony maradványa.
A vízgyűjtő peremén a gőztől átnedvesedett törölközője hevert szénakazalként. A sűrű párában hirtelen feltűnt egy alak, aki némán az Uchihához sétált.
– Suigetsu a nemes angyalra ácsingózik. Az a némber puszta létezése lassan az őrületbe juttat minket… Mielőbb vedd életét… Mielőtt más fogja.
Sasuke vérszomjasan Kimimarora pillantott, aki megadóan feljebb emelte a kezét.
– Ha ellenem szegülsz, meghalsz – közölte nyers tömörséggel a démonok vezére felkapva a szövetanyagot, melyet csípője oldalára kötött, miképp eltakarja tekintélyes férfiasságát vele – Ideje visszavennem, ami az enyém.
A Kaguya férfi meghunyászkodva hátrálni kezdett, mire elnyelte a gőzfátyol. 

*

 Az orvosi szobában Sakura egy székhez kötözve ült, még vénájából vékony cső szállította a vérét az átlátszó tasakban. Napok óta gyötrődött, éheztették, szomjaztatták, csak infúzió által jutott minimális folyadékhoz. Gyógyszerekkel, valamint savanyú ízű elixíriekkel tömték, amelyek szétmarták a gyomrát, és megszüntették az érzékeit. Oly annyira lestrapált állapotba került, hogy a körülötte folyó kommunikációt is halandzsaként dolgozta fel az agya.
– Dögrováson van – markolt bele a rózsaszín hajzuhatagba Deidara, miképp a semmire se reagáló babaorcát szemügyre vegye – Értesítem Gakushi-samát. A mai nap tökéletes lesz a szeánsz megvalósításához.
– Ne tévesszen meg. Bár semmire sem reagál már, de még mindig gyógyítja magát – dobta Karin sebészkését a Haruno lábszárába.
Sakura halk nyöszörgéssel hullajtott könnyeket, mihelyst a szőke sörényű angyalfi kirántotta a szikét belőle. A férfi hangosan füttyentett, amint észrevette a mély, vérző seb azonnali gyógyulását.
– Mily szerencse, miképp megszereztük az utolsó fenséges tüneményt! – örvendezett Deidara, aki lehajolva mosolyra húzta a lány ajkát – Ő is repes a boldogságtól.
Az Uzumaki nő sóhajtva, csípőre tett kézzel utasította csapattársát, hogy menjen a királyért.
 Ahogy a hím kiment ismét megcsikordult az ajtó. Haku komoran megállt a küszöb előtt, és a bő nadrágját morzsolgatta idegesen. Karin haragosan megperdült, hiszen azt hitte az idióta robbantóst ette vissza a fene. Viszont a suhanc látogatásától kacéran felkuncogott.  
– Összeszedted a bátorságodat?
Az ifjú zsoldos határozottan a vörös asszonyra emelte tekintetét. Zavarában harapdálta a száját, ameddig a magatehetetlen Sakura felé fordította koponyáját.
– Őszintén sajnállak téged… Tényleg… Hová tűnt a női méltóságod? Szerelem nélkül fekszel össze a férfiakkal.
A szemüveges angyal hölgy mérgesen ökölbe rándította a kacsóját, miközben egész lénye remegett haragtól. Az előbbi megjegyzések keményen arcon csapdosták.
– Ostoba kölyök! Mit tudsz te rólam?! – üvöltötte megtébolyult kétségbeesésében az Uzumaki nő össze-vissza hadonászva – Tizenhárom évesen belekényszerítettek ebbe a hivatásba! Csak ezáltal tudtam túl élni s előrébb jutni! A testemet szüntelenül kiszipolyozzák a galád hímneműek!
Haku megtörten hőkölt hátra. Együtt érzően, kitárt karokkal indult meg Karin felé, aki hisztérikusan ontotta magából az átkokat. A múlt lidérceitől képtelen volt szabadulni. Mások csak találgathattak, mily szörnyű dolgokon ment keresztül ez a megtört asszony.
A jéghasználó magához ölelte a harapásnyomokkal csúfított vöröskét.
– Keresd meg azt, aki méltó a szerelmedre. Szerezd vissza az önbecsülésedet.
Az Uzumaki nő csodálkozva ó betűt formált az ajkával. Lesandított a nálánál másfél fejjel alacsonyabb tizenévesre, majd térdre rogyott előtte, és szorosan körbe fonta a karjával.
 Hirtelen erős ütést érte Haku tarkóját, amitől menten összeesett. Karin a sírástól bepárásodott szemüvegével nézett fel a behatolóra, akinek külsejét homályosan látta. Lekapta az okuláréját, hogy megtisztítsa, mialatt azt kérdezgette ki van ott. Az árnyas foltra révedt, mikor váratlanul az idegen irányítása alá került.
 Sasuke a nemes hajadon felé kezdett el gyalogolni, míg végül kicsivel távolabb állt meg tőle. Sakura görnyedten, előre hajolva csücsült a széken s a körülötte zajló eseményeket sem fogta fel. 

*

 Zivatar ébresztette a folyóban szunnyadó Harunot, aki a borongós, szürke éget pillantotta meg először. A hideg víz lágyan síklott fel aztán le a testén, amitől libabőrős lett. Sokáig tűrte a csermely vendégszeretetét, mire minden erejét össze kaparva kimászott a saras partra. Dideregve a kiscicákhoz hasonlóan összegömbölyödött, még bőrére több nyálkás, színes falevél tapadt.
– Mit vétettem, amiért ezt érdemlem? – kérdezte suttogva magától Sakura, mielőtt ismét lecsukódott a szemhéja.  
 Sokáig úszott a fénytelen világban, melyben nem volt sem öröm, sem bánat. Úgy érezte, békére lelt végre, itt nem kell tartania az üldözőitől. Fájdalma, mely eddig gyötörte elszállt, mint a friss levegő. Örökké ebbe a kozmoszban akart maradni. Pár rövidke hét alatt annyit szenvedett, mint bárki egész életében. A sors csúnyán elbánt vele. Kérdések záporát zúdított magára, de csak egyetlen lehetséges válasz fogalmazódott meg benne. A szíve gonoszsággal lehetett tele, máskülönben nem érné ennyi csapás. Talán saját magát tévesztette meg azzal a hamis illúzióval, miszerint ő egy jóságos személy.
 Világosság tört át a színtelenségen, melytől feleszmélt. Puhaság ölelte körbe igénybe vett alakjának körvonalát. Elmosolyodott a kellemes érzésre, de amikor teljesen felocsúdott pánik uralkodott el rajta. Idegen szobába került, és ismeretlen ágyban fetrengett kényes macskaként. Valaki megfürdette utána meg babarózsaszín hálókimonóba öltöztette. Ilyesfajta kedvesség nyújtást jó ideje nem tapasztalt. Valamint ez a háló se tűnt zárkának. Nem úgy, mint a Kaminari kúriában lévő hálóhelyisége. Ott kulcsra zárva tartották, mintha valami egzotikus állat lenne. Csak ebéd előtt léphetett ki börtönéből, de akkor is Haku felügyelte útját.
A Haruno fel kelt a futonágyról, és az alacsony, sötét barna, fiókos szekrényen meglátott egy tálcát, amin egy üres bögre trónolt kicsavar kendővel körbe kerítve. A hajadon kíváncsian felemelte a textilanyagot, amely száradás félve volt éppen. A pöttyös poháron fehér nedű maradékát találta. Mutató ujját végig húzta a folyadékon, azután bizonytalanul lenyalta.
– Tej – motyogta értetlenkedve Sakura visszatéve az elvett tárgyat a helyére.
A gyékény redőnnyel takart óriási kör ablakhoz andalgot, amelyet kicsit oldalra tolt. Félve kikukucskálva ellenőrizte a kinti táj biztonságát, mielőtt kimászott rajta. Az ablakpárkányon átlendítette a jobb lábát utána a balt, és leereszkedett az alatta lévő terasz tetőre. Óvatosan belekapaszkodott a falat bevonó vöröses-zöld árnyalatú futólonc elágazó szárába. A fedél végéhez sétált, ahonnét leugrott. Büszkén porolta le tenyerét, azután az öltözékét, hiszen észrevétlenül surrant el a titokzatos vendéglátója elől. Magabiztosan megindult az ismeretlen vidéken, de ahogy egyre beljebb haladt hátborzongató aura lassította le. A mellkasára tette a kacsóját, mivel az álnoksággal megfertőzött levegő megnehezítette a légzését. Váratlanul a fülébe kúszott a távoli madár ricsaj, amely megmutathatta neki a kivezető utat. Fellelkesülve a zaj felé futott lábujjközémenős papucsába. Egyszer csak egy óvatlan pillanatban a sár lerántotta róla a fatalpú lábbelijét, ám ezzel sem foglalkozott. Mezítláb haladt tovább a cuppanós dagonyába.
 Az őszi erdőséget sziklás vidék követte, ami haragos vízesésnek adott otthont. A kavicsos partról észrevette a vízen álló távoli alakot. A férfi testét fülsértő hangot adó villámok táncolták körbe, miközben a mennyboltozatot vészjósló viharfelhők árnyékolták be. A fénytelen fellegben olykor fel-feltűnt egy méretes lény korvonala.
A védőszent tátott szájjal kémlelt fel, mialatt halántékáról legördült a verejték gyöngy. Szaporábban kapkodta a levegőt, tudniillik a kegyetlen vérszomj kisugárzása fojtogatta. A csontig hatoló gyilkolási vágy jégé dermesztette.
 Hirtelen kitört rejtekéből a villám alkotta sárkány, aki vacillálás nélkül a Harunonak rontott. A terjedelmes patak ketté vált a teremtmény szilaj mozgására. A lányban meghűlt a vér, reagálni sem tudott, a lába földbe gyökeredzett, mintha egy mozdíthatatlan diófa lenne, amit még a legpusztítóbb vihar sem bírna kitépni az anyaföldből. Az orra hegyén érezte az őshüllő üvöltésének szelét, amikor az apró harmat kupacként hamuvá vált. A hullámok acsarkodó farkas hordaként ütköztek újra össze, míg végül minden elcsendesedett.
– Ha meg akarod élni a holnapot, ne gyere többé a hátam mögé – tűnt fel szélvészként az Uchiha az angyalka előtt.
Sakura a csupasz felsőtest látványától szégyenlősségéből fakadó pírral az orcáján oldalra szegte a fejét. Beharapta telt alsó ajkát, hiszen ilyen közelről még sose látott idegen férfi testet.
– Te hoztál ide? – puhatolózott dadogva a védőszent lassan hátrébb téve a lábát – Megmentettél…
Abban a pillanatban a Haruno smaragd íriszében rettegés csillant. Olyan ördögi hatalom árasztotta el az egész környéket, mely rögvest térdre kényszerítette. A tömény gonoszság ragacsos pókhálójába tekeredett bele, amelyből nem volt kiút.
– Ostoba! – rántotta fel dühösen Sasuke a nemes angyalt a kimonó szövetére markolva – Túl sokat képzelsz magadról! Megízleltettem veled a poklok-poklát.
– Legyen már vége – tagolta keservesen a hölgyemény – Mit akarsz akkor tőlem?
– Szánalmas vagy – engedte ki karmai közül prédáját a fenevad.
Sakura fenékre esve nézett fel az alfa hímre. Pilláját vastag könny vonta be, mely idővel leszánkázott az álláig, ahonnét meg lecsöppent.
– Essünk túl rajta. Ezért könyörögtél, hát megadom.
A hajadon felvonta szemöldökét, mire tűz lobbant fel körülöttük.
Az Uchiha kirántott kardját a levegőbe emelte, miképp lefejezze a védőszentet, aki ösztönösen megragadott egy kődarabot és az bestia felé dobta. A démon bal kezével könnyedén elkapta a kavicsot, amit menten porrá morzsolt. Ördögi félmosolyra kunkorította a szájsarkát, míg a tűz ostor nyúlványai fokozatosan ijesztgették az áldozatát.
– Nevetséges. Mégis ragaszkosz az életedhez – nyilvánította ki a tényeket Sasuke, ameddig gyanakodva hátra pillantott a válla felett – Jugo!
Rögvest felbukkant a megtermett fazon, akit szakadt lebernyeg fedett. Barna, háromnegyedes gatyájának a szára is elrongyolódott a gyakori hordástól.
– Értesültem a szökéséről. Szerencsétlenségére beléd botlott. Mit kívánsz, mit tegyek vele?
– Zárd be valamelyik alaksori terembe.
A Haruno nehézkesen felállt, azután keservesen jobbra-balra ingatta a fejét. Akár hová is került rendszerint rabságra ítélték. Az érzékeny lelke nem bírt többet elviselni, ezért, mikor a narancssárga hajú pokolfajzat átugrotta a tűzgyűrűt hisztérikus roham tört rá. Tövig tépett körmével kényszeredetten karmolászni kezdte kulcscsontját.
– Hagyjál békén! Ne merj közelebb jönni! – ordibálta kétségbeesetten a hajadon átszökkenve a csillapodó lángokat. Sután botladozva szaladt el onnét, de akkor Jugo felette termet, és egybe kulcsolt öklével készült lecsapni rá.
 Minden olyan gyorsan történt, hogy Sakura jó formán semmit sem fogott fel a történésből. Hangos robajt hallott, melynek poros felhője belepte a közeli tájékot. Köhécselve előre bólintott, mire a homlokával valaminek neki ütközött. A látószervét elvakította a porszem, ezért sűrű pislogással szegte feljebb az állát. Ám hirtelen gyomorba vágta valaki, amitől nyomban eszméletét vesztette.
– Bocsánat. Elkapott a vadász ösztön.
– Tüntesd el! – engedte el az Uchiha karjai közül a védőszentet.
 Taps zengte be a néma tartományt, amint Jugo a vállára dobva elhurcolta a nőt. A fodrozódó vízfelszínén egy ködben burkolódzó férfi körvonala rajzolódott ki apránként, aki körül buborékok lebegtek. Az idegen lassan kilépet rejtekhelyéről, ezáltal felfedve személyazonosságát. Vállig érő, barna haja eltakarta egyik karamell árnyalatú szemét, míg hosszú, kék kimonója lazán lógott rajta. 
Az átlátszó gömbök osztódni kezdtek, és pillanatokon belül rengeteg lett belőlük. Többségük az eget cicomázta, mintha karácsonyfát díszítenének. A másik részük a hullámok tetején csónakázott.
Sasuke félre lökte a körülötte lábatlankodó buborékokat, melyekbe saját tükörképét látta viszont.
– Játszadozol vele. Védelmezed. Mi lelt téged? Tán elpuhultál az angyali bájától?
– A türelmem határát feszegeted, Utakata. Maradtál volna otthon – vetette oda nyersen fajtársának a démonok vezére, mihelyst megindult az őszi rengeteg irányába – Ritkán mutatkozol mások előtt. Nyomos okod lehet a látogatásra.
– Eltaláltad.
Az Uchiha változatlanul folytatta tovább az útját, ám nyomában eredt a másik szörnyeteg.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése