Egy forró nyári délutánon három
hajadon üldögélt a cukrászda teraszán fagyi kelyhek társaságában. A fagyós
gombócok menedékül szolgáltak a hőség elől. Elegánsan kanalazták a jégkrémet,
miközben önfeledt cseverésztek. A falnál Sakura Haruno hallgatta barátnőit,
akiknek be nem állt a szájuk. Rövid
rózsaszín haját piros hajpánt díszítette. Smaragd szeméből sugárzott a
kedvesség és az ártatlanság. Csendességére Ino Yamana figyelt fel, aki kék
szemét rámeresztette. A csendes teremtés zavartan kezdett heherészni, mikor
ráeszmélt, hogy szokásához híven megint elkalandozott. Álmai állandóan uralma
alá kerítették. Lesandított olvadozó puncs parféjára, hogy kerülje a
kontaktust.
– Mesélj valamit! Ebben a két
évbe átéltél izgalmakat. Van már pasid? – zúdította rá kérdéseit Ino, miközben
elegánsan a füle mögé rejtette rakoncátlan szőke hajtincseit.
–
Semmi érdekes nem történt velem. Nincs barátom, de egyáltalán nem bánom.
–
Túl félénk vagy, és ragaszkodsz az elveidhez. Könyörgök, legalább adj
esélyt, olyan paliknak, akik üldöznek téged a szerelmükkel – kacsintott rá a
Yamanak sejtelmesen, majd Hinata Hyuuga felé mutatott. – Őt is összehoztam a hercegével.
A hosszú fekete hajú lány
elvörösödve bólogatott, miközben megtörölte a száját a szalvétával. A
társaságnak ő volt a legfiatalabb tagja. Aki ránézett, az tudta, hogy
arisztokrata családból származik. Két mutatóujját egymásnak nyomogatta, hogy a
frusztráltságát gyengítse.
–
Van kedvetek eljönni Neji-nisan szülinapi partijára? Ma este lesz.
–
Persze! Nem is kérdés! – kiáltotta izgatottan a szőkeség.
A hangos nevetéstől az emberek
feléjük fordultak. A Harunot nem igen vonzotta az idegen emberek társasága,
legszívesebben hazament volna, de tudta, hogy akarnok puszipajtása bármi áron
elvonszolná.
–
Naruto, ne rémiszd halálra őket! – jegyezte meg Ino, miközben homlokához
csapta a tenyerét.
–
Jól van, jól van – mondta bocsánatkérően Naruto, aki felsegítette
kedvesét.
A Hyuuga szorosan magához ölelte
szerelmét, akivel már egy éve boldog párkapcsolatban éltek. Szégyellősség
nélkül falták egymást mindenki előtt. A gyerekes családok rosszalló
pillantásokat küldtek feléjük, de ők észre sem vették. Az egyik lurkó
kíváncsian figyelte a csókcsatájukat, mindaddig még az édesanyja el nem vitte
onnét. A smaragd tekintetű lány felháborítónak találta az effajta viselkedést.
Lehet, hogy régimódi dolog, de úgy gondolta, hogy nyilvános helyen nem illik
így viselkedni. Még őt hozták zavarba.
– Sakura, már a huszonegyedik
századba élünk –kacagott hangosan a Yamanaka, mikor észrevette ártatlan
barátnője reakcióját.
–
Lehet, de itt gyerekek is vannak.
–
Rendben csajok, ugorjatok be a kocsimba, elviszlek titeket – csapta
össze a kezét az Uzumaki.
*
Jómódú kertvárosi házhoz értek,
aminek csengőjét többször nyomta meg Hinata. Rengetegszer próbálta hívni az
unokabátyját, de annak a telefonja mindig hangpostára kapcsolt. Neji felesége,
Tenten invitálta be őket szerény otthonukba, melyben a dohányfüst aromája
uralkodott. A fogadóbizottság a falnak támaszkodva ácsorgott. Sasori és Deidara
fenyegetően pillantottak végig az érkezeteken. A smaragd szemű lány észrevette,
hogy az alacsonyabbik férfi őt bámulta. Védekezőn fonta össze a karját maga
körül.
–
Ki ezek? – kérdezte Deidara, a magasabbik.
–
Ők a barátnőim – válaszolta a hosszú fekete hajú lány.
–
Pech! Sasukét ide ette a fene – mondta Deidara, aki hüvelykujját elhúzta
a nyaka előtt, mintha el akarná vágni.
–
Előle lehetetlen elmenekülni. Most viszonylag jó kedvébe van, lehet,
hogy megúszod a találkozást – mondta Sasori gunyorosan zsebre dugott kézzel.
A hosszú szőke hajú fickó
vészjóslóan megindult feléjük, s mikor a rózsaszínhajú lány mellé ért
megijesztette, aki ettől oldalra szökkent, és a tölgyfából készült szekrénynek
esett. Kézfejével véletlenül leverte egy antik vázát, mely hangos csattanással
tört apró darabokra. Tenten falfehér lett, aggodalmasan kulcsolta össze az
ujjait. Akkor lépet ki a szobából Neji, aki nyomban észrevette elhunyt anyja
tönkrement kincsét. Deidara fütyörészve mutatott a kétségbeesett tettesre.
– Te! Az egész életedet végig
dolgozhatod, akkor se tudod visszafizetni az árát! – üvöltötte a Hyuuga, akinek a haragtól
elborult az agya.
– Bocsánat.
–
Szerinted egy bocsánatkéréssel megoldhatsz mindent? – kérdezte a ház
ura, miközben hosszú hajába túrt.
A Haruno lány félve hátrálni
kezdett. Fogalma sem volt arról, hogy hová keveredett, csak azt tudta, hogy
minél hamarabb el akar menni. Észlelte a közeledő veszély baljós szelét, mely a
csontjait kocogtatta. Ino összeráncolta a homlokát, majd barátnője elé állt.
–
Higgadj le, nagyfiú! Ki vagy te, hogy ilyen viselkedést engedsz meg
magadnak? – kérdezte a Yamanaka, miközben kék szeméből a harag szikrái
pattogtak.
A vörös hajú férfi, aki eddig
csöndbe burkolózott, önelégült mosolyra húzta a száját, odament Sakurához és
magához vonta. Keze lassan felfedező útra indult, ettől a kéjenc gesztustól a
prédája elmenekült. Éppen a szobához ért, mikor beleütközött valakibe. Két erős
marok ragadta meg a vállát, amitől felszisszent. Rémülten kapta fel a fejét,
miközben egy sötét szempár mérte végig. Teljesen megigézte az idegen, akinek
sötét haja széles vállát súrolta. A rózsaszínhajú lány jelentéktelen hangyának
érezte magát, az idegen fagyos árnyéka bekebelezte.
–
Nézz az orrod elé, kislány! – szólalt meg Sasuke Uchiha rideg hangon.
Sakura nyomban libabőrös lett,
szíve vadul kezdett kalapálni. Izgatottságában rózsaszín ruháját morzsolgatta.
–
Bo… Bocsánat. Csak-csak.
–
Csak felfordulást tudsz okozni! Azonnal takarodj a házamból! Hinata,
eszedbe ne jusson még egyszer idehozni ezeket a senkiket! – ordította Neji az
unokahúgának.
Inonál betelt a pohár, és közölte
Nejivel, hogy inkább a drága barátjával beszélgessen el.
–
Mit hazudozol összevissza? Ez még akkor sem kellene, ha ingyen hozzám
vágnák – mondta Sasori cinikusan.
Az Uzumaki odasietett, hogy
kimentse az ártatlan lányt. Megragadta a vékony csuklót, és húzni kezdte.
Sasuke összevonta a szemöldökét, majd egy kézzel ellökte a szőkét, amíg fél kézzel magához rántotta az iszkolni készülő Sakurát
– Szóval, elő merted tolni a
képedet – mondta az Uchiha vérszomjasan.
Tenten durcásan a férjéhez
lépett, és meghúzta annak fülét. Követelte, hogy állítsa le a közelgő
katasztrófát, ami már az ajtóban dörömbölt. Épségben akarta nyugovóra hajtani a
fejét, nem pedig kórházban. A Hyuuga férfi megcsókolta felesége kézfejét, majd
világoskék ingének az ujját felhajtotta a könyökéig. Fehér szőrmés papucsában
határozottan elindult a két kakaskodó felé. Sasuke és Naruto rettentően önfejű
volt, ezért ha bármelyiküknél elszakad a cérna, akkor olyan csapás fogja
sújtani a világot, amire még nem volt példa. Deidara és Sasori röhögve
támaszkodtak egymás mellett, ahogy figyelték barátjuk járását a pacskerban. Az
asszonyság mérgesen fejbe kólintotta a gúnyolódókat, majd az előszobába hagyott
prém lábbelikre mutatott.
–
Oké, ne itt ugorjatok egymásnak! – mondta a ház ura, miközben a két
rivális közé furakodott.
A falióra este hat órát ütött,
amikor az Uchiha félrelökte a szőkét, aki vaddisznóként rontott felé újra és
újra.
– Tűnj el! – mondta Sasuke, mikor
visszaindult a szobába.
Naruto és Hinata azonnal távoztak
a partiról, de Tenten ragaszkodott ahhoz, hogy Sakura és Ino ott maradjon. Az
étkezőbe terelte az újdonsült ismerőseit, hogy segítsenek neki feldíszíteni a
konyhát. Különböző színű lufik lebegtek a székekhez kötve. A modern zöld
konyhában fahéj illat terjengett. Az asztalon fehér desszerttányérok sorakoztak,
melyeken ízesített rudakat tettek. A pulton ínycsiklandozó dobostorta
árválkodott.
Mindennel elkészülve a
felkontyolt hajú nő megkérte őket, hogy szóljanak a fiúknak, ameddig ő
meggyújtja a harmincegy gyertyaszálat.
A két barátnő a nappaliba mentek,
ahol a hosszú szőke hajú Deidara nyomkodta a telefonját. Mélyen szaggatott
nadrágja csaknem teljesen láttatni engedte szilárd combját.
– Bocs, arrébb mennél? – kérdezte
Ino csípőre téve a kezét.
Deidara kegyesen feléjük fordult,
és alaposan végigmérte a lila ruhába bújtatott leányzót. Nyelvével körbe nyalta
a száját.
–
Csak, ha adsz egy csókot.
Váratlanul megragadta a
Yamanakát, és erőszakkal megcsókolta. Ennek óriási pofon lett a következménye.
A szőke hosszú hajú lány undorodva dörzsölte le a gyomorforgató nedvet. A
megsértet elkezdte kergetni a pimasz nőszemélyt, miközben azt kántálta, hogy
kitekeri a nyakát. A Haruno rémülten kiabált segítségért, s utánuk eredt. A visonggatásra
Tenten kikukucskált a konyhából, de egy árva lelket sem látott az üres
folyosón.
*
Eközben a dolgozószobában
megbeszélés folyt. Hivatalos papírok tengere borította az üvegasztalt. A
vezetőjük az ajtófélfának támaszkodott, és a hamutálcába pöckölte szivarjának
leéget részét. Lekicsinylően figyelte szorgos embereit, akik tehetetlenül
vakarászták fejüket. Sasori és Neji idegesen kotorásztak a papírok között.
Tudták, ha nem találják meg időben a szerződést, akkor végük. Sasuke Uchiha nem
a türelem minta példánya volt.
–
Balszerencse sújt, amióta az a cafka betette ide a lábát – dühöngte Neji
bűnbakot keresve.
–
El kell ismerned, elég kívánatos a kis csaj – mondta Sasori, mikor a
hozzá került lapot olvasgatta.
Sasuke kifújta a füstöt, majd a
falba nyomta el füstölőjét. Türelme elapadt, mint a sivatagi folyó. Falhoz
vágta a hamutartót, ami szélsebesen csusszant át a két szolgalelkű között.
–
Ha nem kerítitek elő, varjak fognak lakmározni a beleitekből! – harsogta
a vezérük.
Abban a minutumban beesett
hozzájuk Sakura, aki a saját lábában megbotolva térdre zuhant. A Hyuuga
reménytelenül felsóhajtott. Az Uchiha ördögi pillantást vetett a leborultra,
aki ijedten hátrálni kezdett. A vörös hajú fickó szívélyes mosollyal nyújtott segítséget,
de a tünemény nem élt a kínálkozó lehetőséggel.
–
Mi baj, szépségem? Nekem nyugodtan elmondhatod – mondta Sasori
kéjelegve, miután leguggolt, és végig simította Sakura babaarcát.
–
Ino bajban van! Léci segítsetek!
A defektes duó alacsonyabbik
tagja tudta, hogy a hülye haverja megint átesett a ló túloldalára. Problémás
helyzet, ha Deidara begőzöl, akkor feltartóztathatatlan. A rózsaszínhajú lány a
falon szürke foltot hagyott pernye maradványaira figyelt fel. A sötét hajú
férfi jelzet két beosztottjának, hogy állítsák le az őrjöngőt. A szolgák
egyszerre biccentettek s kirohantak. Gyors vágtájuk kisebb szelet gerjesztett,
aminek hatására a bonyolult szöveggel megfogalmazott írások szétröppentek.
Kínos csönd telepedett rájuk, az ártatlanság szíve úgy kalapált, mintha ki
akarna esni a helyéről. Pirongva lesütötte fejét, s gyűrűjét forgatta az ujján.
Rémisztő aura ölelte körbe a titokzatos alakot, amitől meghűlt benne a vér, de
mégis vonzotta, mint molylepkét a lámpafénye.
– Iparkodj kislány, ez a hely nem
neked való – közölte Sasuke, miután helyet foglalt a főnöki székben.
Az asztalra könyökölve összefonta
ujjait. Sakura sietve felpattant és ki hátrált a helyiségből. Az Uchiha
halványan elmosolyodott. Ez a teremtés
felkeltette az érdeklődését, szívesen eljátszadozik vele a jövőben.
*
A konyhából robaj hallatszott,
edények zuhantak a földre, pezsgős üvegek koccantak össze. A torta
megrongálódva csúszott össze. A felkontyolt hajú asszony remegve guggolt a pult
előtt. Káromkodás örvénye zengett a dulakodók között. Neji kicsavarta begőzölt
haverja karját, és a földre nyomta, míg a vörös hajú férfi biztonságos
távolságba vitte az üldözöttet. A Haruno aggódóan a barátnőjéhez sietett, aki
sokkos állapotában csak meredt maga elé.
–
Józanodj ki, Deidara! Elég felfordulást okoztál! Sasori, vidd haza –
utasította őket Sasuke, mikor ő is a helyszínre ért.
Az Uchiha kiosztotta a
parancsokat, amit ellenkezés nélkül végrehajtottak. Rajongóját ámulatba
ejtette, hogy ennyire nagy tiszteletnek örvend. Igazi vezér, aki nem tűri az
ellenkezést.
– Oké, hazaviszlek bennetek –
mondta a ház ura siettetve a két vendégét.
Tenten csalódottan söpörte össze
a ripityára tört étkészletét. A sütemény, úgy ahogy épségbe, vagyis
elfogyasztható állapotba maradt. Nejit bánat töltötte el felesége
szomorúságától. Odament hozzá és puszilgatni kezdte.
–
A kislányt én viszem haza – jelentette ki Sasuke, miközben kezét Sakura
vállára tette.
Értetlen arcok meredtek rájuk, de
a döntést senki sem merte megkérdőjelezni. Jó ideje megtanulták, hogy jobban
teszik, ha csendben maradnak a vezetőjük színe előtt. Egy ártatlan tréfával is
kockára tehették az életüket.
*
Némán sétáló párocska haladt a
járdán, melyet fasor kísért. A Haruno vörösödve lépkedett a férfi után, aki egy
szürke BMV előtt állt meg. Az Uchiha hátrafordulva vette észre, hogy az utána
ballagó tisztes távolságban maradt tőle.
–
Félsz tőlem?
A rózsaszínhajú lány szóra
nyitott a száját, de nem mondott semmit, helyette lesütötte smaragd tekintetét.
Sasuke kinyitotta az ajtót, és megparancsolta, hogy szálljon be. Gyűlölte a
tesze-tosza embereket, akik a saját lábukon sem voltak képesek megállni. Az
előtte álló szépség is túlontúl határozatlan megjelenésű volt. Félénk kiállása
volt, és az érzelmeit sem tudta leplezni, így nyitott könyvként olvasott benne.
Az uralma alá vonta röpke másodperceken belül.
–
Idegen mellé nem szokásom beülni – felelte remegő hangon az ártatlanság
– Hazatalálsz egyedül?
A Haruno erre felkapta a fejét,
mert tudta magáról, hogy rossz tájékozódó képességgel rendelkezett. Már attól
is ideges lett, ha egyedül kellett oda találni valahova, ahol még nem járt.
Döntött, beszállt az idegen autójába.
Feszélyező csend honolt közöttük az úton.
– Miért nevezel folyton
kislánynak? – kérdezte Sakura kíváncsian.
–
Talán, mert az vagy?
–
Huszonnégy éves vagyok. Ne bánj úgy velem, mint egy gyerekkel. Te hány
éves vagy?
Az Uchiha rápillantott a mellette
üllőre, aki nyomban elhallgatott. Mulattatta ez a kis évődés, pedig általában
dühíteni szokták. Aranyosnak találta a visszafelelésre való próbálkozását. Azon
gondolkodott, hogy adjon-e neki sikerélményt azzal, hogy elárulja a
választ.
–
Harmincegy leszek.
A félénk teremtés látványosan
kezdett el számolni, de menten abbahagyta, amint észrevette a ráirányult
figyelmet.
Ismét némaság uralta a
feszélyezett légkört. Egyszer-egyszer lesett csak a jóképű férfira, de azt az
utolsó alkalomnál észrevette. Pirultan az ablakhoz fordult, hogy a száguldó
tájat pásztázza. Ilyen kompromittáló szituációba még nem került. A férfi puszta
jelenléte felizgatta, bizsergető érzés kerítette hatalmába már a közelségétől.
– Arról elfejtettél szólni, hogy a világvégén laksz – közölte a sötét hajú
dorgálóan, miközben az autópályán kerülte ki a kecmergő kocsikat.
– Bocsánat.
Sakura a füle mögé dugta a haját.
–
A létezésedért is bocsánatot szoktál kérni? Idegesítő ez a
tulajdonságod.
Sasuke bántó szavai mélyen érintették,
telt ajka lefelé görbült.
*
Hazaérve ki akart pattanni a
járműből, de egy kéz visszarántotta. Riadt madárként nézett az Uchihára, aki
vadul vette birtokba a száját, nyelve erőszakosan tört utat, egyre mélyebbre
haladva benne. Sakura érezte, hogy acélos tenyér haladt felfelé a combján.
Reszketve állította le. A csók mámorában égett, mégis erőt vett magán, hogy
véget vessen ennek az intimségnek.
–
Kérlek, hagyd abba – mondta a rózsaszínhajú lány elpirosodva.
A sötét hajú elhúzódott tőle, és
ingerülten a kormánykerékre ütött.
–
Szerintem jobb, ha megyek. Köszönöm szépen, hogy haza hoztál – búcsúzott
a Haruno, mikor kivette a táskájából a lakáskulcsát.
– Várj! – csattant fel Sasuke, de
amint észrevette a kétségbeesést, hangja lágy lett. – Add meg a számod.
Az ártatlanság szégyenlősen
integetett az elhajtó kocsi után, majd mikor az eltűnt, szökdécselve ment a kapuhoz. Madarat lehetett volna fogatni vele, soha nem tapasztalt még ilyen
boldogságot. Legszívesebben világgá kürtölte volna a szerelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése