A kaminariak bevehetetlen
erődítményében Gakushi inogva lépdelt Sasori támogatásával. A terjedelmes
kastély legtávolabbi részéhez tartottak, a pincéhez. Az alagsoról senki más nem
tudott csupán ők ketten.
A zimankós ösvényt szegélyező falakon
jégvirágok alkottak szertelen gyöngykoszorút. A gyalogutat fehér dér szőnyeg
takarta, melyen már több éve nem járt egy lélek sem.
Sasori szabad kezével markolta a
viaszgyertyatartó lábát, amire már rászáradt a sokat használatos mécses gyapot
árnyalatú anyaga.
Lassan elértek a mély feketeségbe
vezető csigalépcsőhöz. Ahogy haladtak lefelé Gakushi tohonya mozgása
felélénkült. Izgatottsága holtsápadt arcára visszavarázsolta az életet.
– Továbbra is vállalja a következményt
a szabályszegésért? – érdeklődött unottan Sasori, aki az elejétől kezdve nem
támogatta az öreg uralkodó abnormális ötletét – A természet törvényeit élő
személy nem rúghatja fel kénye-kedve szerint.
– Gyáva lettél, netán?! Kitől kellene
tartanom? A halál istennőjétől? Ne röhögtess, az a némber már, ha akarna se
tudna nekem ártani! – mérgelődött Gakushi, még végül szónoklata cinikos
röhögéssé vált.
A szobába érve a vak király
csettintett egyet, és rögvest fény gyúlt. Az ütött-kopott szekrény tetején
üvegbe zárt szentjánosbogár teremtett világosságot.
Sasori felsóhajtott, majd leültette
az idős urat a sámlira. A helyiség végéhez ment, és széttárta a bordó függönyt.
A firhang rejtette jégtömb láthatóvá
vált, és tökéletesen kirajzolódott a veszedelmes nő gyönyörű külseje. A
bábhasználót megigézte a fagyos cellában lévő hölgy szépsége, aki olyan békésen
aludt, hogy védtek lett volna felébreszteni.
– Nem akarsz visszatérni ugye? Békére
lelték, Keiko? – elmélkedett Sasori, mikor hirtelen reccsenő hang töltötte be
az üres teret.
A férfi a megszilárdult vízbörtönre
szegezte a tekintetét, amin repedések jelentek meg. Chinoike asszony szemhéja
megrebbent. Sasori ellépet a nőstény szörnyetegtől, aki másodpercek alatt
szétzúzta a zárkáját. Hosszú, ametiszt lila színű haja szőrme poncsóként
takarta kecses alakját, míg odújából kecsesen kibújt.
– Ki merészel háborgatni engem? –
kérdezte hátborzongatóan Keiko, mihelyst éles körmét tenyerébe vájta. A kezéből
vér kezdett csepegni, ami szerte ágazó folyóként hömpölygött végig a pincében.
Gakushi ördögin felkacagott, mire a
vörös folyamból tűhegyes tüskék emelkedtek ki. A tövis mindkét alakot közre
fogta, még a feltámasztott asszony lerántotta a szakadt függönyt, és körbe
tekerte magán.
– Hálás lehetnél, amiért
feltámasztottalak poraidból – jegyezte meg a vak király, és elhajított a
hálátlan némber felé egy tollat.
Keiko a karmával ketté akarta vágni a
puha szárnytollat, ám terve kudarcba fulladt. A homlokára tapadt az élettelen
pióca. Rövid időn belül térdre rogyott, mert a hatalma megcsappant.
– Átkozott! Soha nem leszek a
marionetted!
– Kedvesem, talán nem akarod
viszontlátni Sasukét? – kérdezte nyájasan Gakushi, aminek hatására, a Chinoike klánból
származó hölgy alatt feltört egy hétfejű vérsárkány.
Az őshüllő vad tombolásba kezdett, és
letépte úrnőjéről a rontást.
Keiko az uralkodóhoz vette az irányt,
de egy báb szörny állta el az útját.
– Hol van Sasuke?!
– Lassan a testtel. Először is hozd
vissza a nemes angyalomat.
Chinoike nő bólintott, majd Sasori
oda dobta hozzá azt az üveget, mely a Haruno vérét tartalmazta.
*
Éjszaka Sakura összegömbölyödve
zokogott az összegyűrt takaróján. Eszeveszett görcsök keserítették meg az
életét. Bármilyen gyógyszert készített ki neki Yakumo, nem csillapította a
fájdalmát.
Vad vihar ostromolta a palotát, ami
erőszakkal ki is nyitott pár ablakot. Mennydörgés rázta a komor eget. A démonok
vezetőjének kísérteties rezidenciájában betört az üvöltő szél.
Sakura mented libabőrös lett, és
könnyezve fordította fejét a nyílászáró felé. Halk suttogás kúszott a fülébe,
amitől reszketni kezdett.
– Van itt valaki? – kérdezte elhalló
hangon, mikor újabb gyötrelem áradat tört rá.
Váratlanul megjelent Keiko a sötét
szobában, és se szó –se beszéd a szenvedő angyal vállába mélyesztette a karmát.
A Haruno kétségbeesetten pillantott
fel az ismeretlen nőre, akinek rózsaszín tekintetéből sütött a gyűlölet.
– Mindig is érdekből cselekedtél
Sasuke – motyogta a Chinoike asszony, akinek arcán bánat tükröződött – Porig
alázol azzal, hogy ezzel a csitrivel kufircolsz!
Ekkor Sakura hajába fészkelő kígyó
kiugrott rejtekéből, és az ellenség kezébe mart. Felsőtestét fenyegetően
felemelte, miközben mérges sziszegett. Védelmezőn tekeredett az úrnője nyaka
köre.
– Szóval a védelmed alá vetted –
bosszankodott Keiko, míg a szájába harapott.
Sakura teste megfeszült, és fekete
láng cseppekhez hasonló jelek terjedtek szét rajta.
– Sasuke! – rikolt fel az angyal,
mikor úgy érezte, hogy hamuvá porladnak a csontjait.
– Fogd be! Ne merd még egyszer
kiejteni a nevét! – ordította Keiko, mielőtt az álmok börtönébe küldte volna a
Harunot.
Az örök betörtek a helyiségbe, de
rögvest lemerevedtek, mikor rájöttek kivel állnak szemben. A Chinoike nő
cinikusan elmosolyodott, és elillant Sakurával. Azonban vészjósló hangja szirén
dalkánt mászott démon társai fülkagylójába.
– Üzenem az uratoknak, hogy a lány
nem fogja megélni a holnap reggelt.
A két katona idegesen röhögcsélve
nézett egymásra, majd egyszer mondták azt, hogy nekik befellegzett. A sorsuk
megpecsételődött abba a minutumba, mikor tétlenül hagyták, hogy Keiko elragadja
magával az úrhölgyöket.
*
A trón teremben Gakushi szaporán
kapkodta a levegőt. Keiko Chinoike feltámasztás szinte teljesen elvette a
hatalmát. Sóvárgott az erő után. Májfoltos kezével megfogta a mellette ácsorgó
Karin csuklóját, és erőszakosan az ölébe vonta.
Az Uzumaki nő undorodva döntötte
oldalra a fejét, mihelyst a fehér blúzán a gombok szétpattantak. A bőrén
hemzsegtek a fog lenyomatok, egyetlen üres hely sem akadt már rajta.
Feljajgatott, mikor az aggastyán király beleharapott bal oldali mellébe.
Sasori megvetően behunyta a barna
szemét, mert ennél undorítóbb dolgot még nem tapasztalt. Sok mindenek a tanúja
volt, könyörtelen csatákban vett részt, a túszokat kínozta, még ki nem lehelték
a lelküket, de azok az esetek fele annyira sem viselték meg, mint ez. A
szövetségeseket, és a barátokat mindig megbecsülte.
Gakushinak időközben visszatért a pír
ráncos ábrázatárra. A légzése helyre, amit egyedül csak Karin gyógyító
képességének köszönhetett.
A semmiből előbukkant Keiko, aki
gyűlölködve sandított fel az öregre.
– Visszahoztam a nemes angyalt. A
megállapodásunk rám eső részét betartottam – felelte a Chinoike nő, mikor a
cipő orrával megbökdöste az eszméletlen Harunot.
Gakushi felszegte az állát, mikor
valami szokatlant vett észre a rabján. Sakura áldott hatalma széppen lassan
foszlásnak indult, plusz patyolat tiszta auráját démoni bűn fertőzte meg.
– Ez lehetetlen! – csattan fel, és a
lánynál termett.
Az öreg uralkodó leguggolt, és
magához hívta Sasorit, aki felvont szemöldökkel vizslatta Sakura testén a
fekete szimbólumokat. Kisvártatva a homlokára csapott, mert rádöbbent, hogy mit
is jelent ez. Az ördögi lények ismertető jegye pompázott a Harunon.
– Hol találtál rá, Keiko? – kérdezte vádlón a bábhasználó – Ugye nem?!
– Jé, szóval te tudsz az átokbillog
eredetéről – lepődött meg a Chinoike asszony, mikor sötétlila haját a füle mögé
dugta – A választ meg már úgyis tudod.
Gakushi felmordult, hogy elcsitítsa a
körülötte lévőket. Nem akarta, hogy fény derüljön a titokra, melyet
hosszú-hosszú ideig eltitkolt.
Karin összehúzta megtépázott blúzát,
majd gyanakodva fülelt. Árva szót sem értett a homályos beszélgetés
foszlányaiból. Feljebb tolta orrán a szemüvegét, és tucatnyi kérdés futkározott
körbe elméjében.
Eközben Sakura hasán összetekeredett a
kígyó, aki gyilkos szándékkal meredt a kétlábúakra. Villás nyelvét lándzsaként
fitogtatta az ellenségei irányába.
Sasori ujjbegyéből kiugrott a tapadós
fonal, és az angyal pocakja felé irányította. A hüllő széttátotta az
állkapcsát, és mérget lőtt ki a bábhasználóra. A férfi előre vonta lebernyegét,
hogy az ártalmas folyadék ne találja el. A köpeny alja rögvest elkezdett
szétmállni.
– Ez a csúszómászó oltalmazza, ami
egyelő Sasuke – következtetett Sasori a legvalószínűbbnek tűnő magyarázatra,
még végül Gakushi belé fojtotta a szót.
– Valami azt súgja, hogy másra is
vigyázz ez az állat.
Keiko elgondolkodott a vak király
felvetésén. Alaposan megfigyelte a kígyó viselkedését, aki érhetetlen mondón el
se moccant Sakura gyomráról.
– Megölöm! De előtte kimetszem belőle
az élősködött! – gerjedt haragra a Chinoike, aki éles karmát egyenes az angyal
hasába akarta mélyeszteni.
A hüllő nyomban a nő karjára
tekeredett, és halálos nedvét szerteszét spriccelte. Ez után visszatért
úrnőjéhez.
– Ez állítás, még korán sem biztos.
Sasuke büszkeségén csorba esne, ha kiderülne, miszerint együtt hált
Sakura-channal – próbálta csillapítani Sasori a kedélyeket.
– Naiv vagy fiam! – szólalt meg
Gakushi – Karin vizsgáld meg!
Az Uzumaki nő nagy nehézségek árán,
de feltudta állítani a diagnózist. A hüllő senkit nem engedett Sakura közelébe,
de az analizálás alatt a bábhasználó lefoglalta a figyelmét.
A trónteremben mindenki türelmetlenül
várta az eredményt.
– Nos? – érdeklődött indulatosan
Gakushi.
– Várandós – motyogta Karin félve
hátra sandítva.
Keiko nyomban a lánynál termet, hogy
megölje, de hirtelen nem volt ura a testének. A végtagját dróton rángatta
Sasori, hogy megakadályozza a merényletet.
– Gyalázat! Sasuke elit vére nem keveredhet
egy alantas cafkáéval! Egy démon ivadékát nem hordhatja ki akárki!
Karin rémülten hátra hőkölt. A
gonoszság lidércei mindig is fenyegetésben tartották az angyalokat. A sokktól
nem tudta összerakni rögvest a képet, de lassan megértette a dolgokat.
Világossá vált számára, miszerint a nagy szerelme, Sasuke Uchiha a sötétség
szörnyetege.
– Szóval a baba az oka annak, hogy
Sakura kisugárzását ördögi homály kebelezi be. Vajon képes lesz megszülni? –
elmélkedett a vörös hajú nő.
– Az események érdekes fordulatot
vettek. Sasori zárd céllába ezt a lányt, és ügyel arra, hogy senki ne szerezzen
róla tudomást.
A bábhasználó meghajolt Gakushi
előtt, majd teljesítette az utasítást.
Keiko mikor újra szabadon mozoghatott
zaklatottan saját bőrébe vájta karmát. Megesküdött, hogy kerül, amibe kerül, de
megöli a Harunot a porontyával együtt.
*
A fogda ürességtől kongott. A sokat
megélt falakon törések ágazódottak szét szabálytalanul, melyeken besüvített
szél. A rozsdás rácson függő lakat szétpattant, amint a kulccsal kinyitották.
Nyikorogva tárult fel a szűk lyukba vezető út.
A földön szénák szolgálták a
fekhelyet, és vele szemben egy vödör árválkodott, amiben állott víz lelte
otthonát. A sarokban egy hosszú, szőke hajú nő gubbasztott kóbor macskaként.
Megvetően sandított Sasorira, aki óvatosan letette törékeny batyuját.
Sakura nyöszörögve ébredezett, míg
fajdalom torzította el az arcát. Ezután nyivákoló hangon kezdett el ordítani.
Belülről éget a teste, és már a bőrén is kirajzolódtak a fekete motívumok.
Haku, aki a másik foglyot tartotta
szemmel már a közlekedő elejéből hallotta a kétségbe esett kiabálást. Azonban,
mikor a tömlöchöz ért ledermedt. Sietve odább taszajtotta Sasorit, aki a
döbbenettől pislogva figyelte a továbbiak. A harcosok közül övé volt a
legmagasabb rang, ezért megkövetelte a tisztelet.
– Sakura-chan mi a baj? Mik ezek a
jelek? – kérdezte aggodalmasan Haku, aki az angyal homlokára helyezte tenyerét.
A kígyó egyre jobban elkezdett
vergődni a talajon, hogy lerázza a bábhasználó pórázát. Azonban, mikor
észrevette, hogy úrnőjét ismét veszély fenyegeti bőszen oda csúszott hozzá, és
mérget köpött ki a szájából.
Haku eltakarta a szemét, nehogy a
hüllő megvakítsa. Kinyújtotta karját, és jégverembe zárta a kígyót, aki
őrjöngve igyekezett kitörni onnan.
– Tűzforró! Sasoi-sama, mit jelent
ez?
– Ne kíváncsiskodj kölyök! Inkább
próbáld le vinni a lázát – szólt flegmán a bábhasználó, amikor észre vette,
hogy a szőke nő felé támolyog.
Yugito Nii oda ment a szenvedő
lányhoz, és kitágult pupillával ismerte fel a ketrecben raboskodó hüllőt.
Legmélyebben eltemetett emléke tört felszínre, mikor megszelídíthetetlen
nagymacskaként a hegyekben élt magányosan.
*
Éppen szokásos körútját járta, mikor sűrű köd
közeledett felé. A páraból lassan egy ismerős démon körvonala bukkant kint.
Yugito beharapta a száját, majd a meredek sziklafalon ugrándozni kezdett. A
kezén, és a lábán a körmök karommá fejlődtek, hogy lecsaphasson a behatolóra,
aki háborgatni merte a nyugalmát.
Utakata egy könnyed forgással kitért
a harcias honfitársa elől, akinek hűséges egér hada kitört a legszűkebb
üregekből.
– Kotródj innen! – kiabálta Nii haragosan, mikor éles körömhegyét a
buborékhasználó ádámcsutkájához érintette.
– Mindig is híres voltál a szívélyes
vendégszeretetedről. Fugaku-sama halálakor megszöktél, és naivan azt hitted,
hogy senki nem talál rád, azonban én végig tudtam hol vagy. Mától vége a jó
világnak.
– Soha többé nem térek oda vissza!
Utakata helytelenítően megrázta a
fejét, majd ujjával a macskanő mögé mutatott.
Yugito hátra sandított, és
megpillantott egy ifjút sötétkék harci felszerelésben, akinek testén több helyen
horzsolások éktelenkedtek. Úgy tűnt, mintha éppen küzdelemből jött volna, ugyan
is a homloka, és a csuklója be volt fáslizva.
Nii jelt adott a rágcsálóknak, akik
azon nyomban megtámadták az érkezőt. Egyszer csak tűz lobbant fel a semmiből,
és porrá égette a sajtevő állatokat.
– Hagy mutassam be urunkat Sasuke
Uchihát.
A szőke hajú asszony rúzsos szája
enyhén szét nyílt.
– Ő lenne a két farkú macska, Matatabi?
– kérdezte Sasuke, mihelyst sötét tekintetét Utakatára szegezte, aki rekedtes
hangon igent felelt – A háziállatnak a gazdáját kell szolgálnia, ellenben te
elmenekült, mikor apám eltávozott. Meglakolsz az árulásodért!
– Próbálkozni lehet kölyök. Arrogáns
szónoklatod mögé bújsz, miként a gyengeségedet palástolod.
Utakata menten fent termett a szikla
legtetején, hogy onnan figyelje a küzdelmet.
A macska asszony éles karmával szelte
a levegőt, miközben az ifjúhoz iramodott. Pár méter választotta el őket
egymástól, mikor Sasuke kámforrá vált.
Yugito megunta a játszadozást, két
tenyerét a talajra tette, és a hátát felfelé domborította. Fehér fogsora
kivillant, mialatt szalaggal összefogott szőke haja kibomlott.
Átváltozott hatalmas kék macska
házikedvencévé, aki hatalmas mancsával csapkodva elkezdte átrendezni a környezetet.
Rövid időn belül megrázkódott a föld, és egy hatalmas kígyó bukkant fel
széttátott szájjal. Fürgén a nagymacskára tekeredett, és szorítani kezdte. Az
eltört csontok hangja fájdalmas nyávogást eredményezett. Sasuke leugrott
leghűbb hüllője fejéről, és mielőtt az áldozatra ért volna, kirántotta kardját,
melynek pengéjén villám cikázott. Majd szívtelenül beleszúrta fegyverét a
nagymacska bordája közé.
Nii visszanyerte eredeti formáját.
Bénultan feküdt a porban, míg szájából, és orrából szakadatlanul csordogált a
vér. A két férfi démon fagyos árnyéka bekebelezte lényét, aztán elsötétül
körülötte a táj.
Yugito rémültében összecsuklott, és a
hüvelykujján lévő körmét kezdte el rágcsálni. Elsápadt, és az ordító lánynak
megpaskolta az arcát, rábírva arra, hogy rá figyeljen.
Sakura sírva fordította fejét a nőre,
és esedezve kérlelni kezdte, hogy segítsen rajta. A macskadémon tehetetlenül
felsóhajtott.
– Megörültettek! Sasuke védelme alatt
áll, erre ti képesek voltatok ide hozni! Azt akarjátok, hogy ebbe a lyukban
hozza világra a gyermekét?!
A Harunonak elkerekedett a szeme,
mihelyst a fülébe jutott az állapota. Tény, és való, hogy az elmúlt időszakban
rosszabbodott az egészsége, de eszébe se jutott a terhesség lehetősége.
– Kizárt dolog, hogy túlélje – csattant
fel Sasori, mikor leguggolt az angyalhoz, és erősen megragadta az állát –
Sanyarú sorsra ítéltek. De ne aggódj, feloldozunk az átok alól. Megöljük a
gyermeket, mielőtt ő pusztít el. Ó, és ne ringasd magad hiú reményekben, Sasuke
nem fog megmenteni.
Sakura felhúzta térdét, majd
védelmezőn a hasához tette a tenyerét. A bábhasználó gonosz hozzászólását
elengedte a füle mellett, ugyanis biztos volt abba, hogy az Uchiha kifogja
szabadítani.
– Meg fogom óvni minden
ártószándéktól a kisbabámat!
– Világra szándékozol hozni egy démon
ivadékát?! Meghülyültél?! – förmedt rá döbbenetében Nii a szenvedő angyalra,
aki keservesen hajtogatta a démonok vezérének nevét.
Sasori zord magaviselete röpke
pillanatra kámforrá vált, és sajnálkozó együttérzés kerítette hatalmába.
Lehetetlenek tartotta, hogy ez a leány megbirkózzon a terhességgel. A tajtékzó
kígyóra sandított, aki szüntelenül ostromolta fagyos börtönét.
– A szerelem balgataggá tesz
mindenkit – közölte keserves vigyorral a Haruno, mikor hüvelyk, és mutatóujja
közé csippentette a macskanő rabruhájának sarkát – Mind félreismeritek Őt.
Yugito a bábhasználóra sandított, aki
felvont szemöldökkel hallgatta a mondókát. Megvakarta bozontos sörényét, és oda
battyogott a hüllőhöz, majd vele azonos magasságig hajolt.
– Valójában melyiküket védelmezed? A
véréhez kötődig, ugye? A gazdád becstelen ítélettel sújtotta szerencsétlent, a
saját gyerekével fogja megöletni.
*
Sasuke éppen a zuhogó esőbe rohant
kis kíséretével az igazi otthona felé, mikor az orra elé ereszkedett egy
buborék, melyben Utakata profilja rajzolódott ki. A démonok urát hidegen hagyta
az egykori mestere jelenléte. Tovább szaladt a saras-latyakos úton, felverve a
nedves talajt cipőjével. Suigetsu, és Jugo egymás mellett haladtak, követve
barátjukat. A köpenyük kapucnija rá volt hajtva a fejükre, hogy elrejtsék a
személyazonosságukat.
– Sasuke, rossz hírem van a számodra!
Sakura-chant elrabolták! – tért a lényegre a veterán vízidémon.
– Micsoda?!
– A lényeg még csak most jön. Keiko Chinoike
visszatért, és elégtételt akar venni.
A Hozuki férfi lila szeme
elkerekedett a döbbenettől. Az a perszóna a Vér-tó birodalmából származott,
ahol kiemelkedő harcosként tartották számon. Sőt, egykoron a Chinoike klán
jelenlegi császárnőjének volt a tanácsadója.
– A háború szele lassan elér hozzánk,
erre még Keikot is megkaptuk. Az ördög vinné el Chino-sama ármánykodását is –
méltatlankodott Suigetsu, csípőre tett kézzel.
Az Uchiha összevonta a szemöldökét, míg
a kezét ökölbe szorította.
– Hogy véthettem ekkora hibát?!
Magára hagytam – neheztel önmagára a démonok ura – Az összes kaminari
söpredéket lekaszabolom, de előtte Keikot vadászom le!
Jugo, és a Hozuki az arcuk elé
emelték a karjukat, amikor érzékelték a vezetőjük sötét hatalmának hullámát. Suigetsu
vigyorogva konstatálta Sasuke reakcióját. Viszketni kezdett az izgalomtól a
tenyere.
– Vége az unalmas békénél, eljött a
káosz ideje – motyogta elégedetten a vízi szörny.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése