33. Jóvá teszem a hibámat!

  Samui hajnali ötkor a kihúzott kanapéágy szélén ült fehérneműben, szextől kócos frizurával. Éppen a tűsarkú cipőjének pántját csatolta be, mikor Sai ásítva megnyújtózott. Jobb szemhéját felnyitotta, hogy a nőstényvéreb hollétét felkutassa. Megkönnyebbülten nyugtázta, miképp az orosz nő nem hagyta faképnél szó nélkül.
– Szökni próbálsz? – érdeklődött incselkedőn a véreb, ameddig felkönyökölt a matracon – Úgy tudtam utálod az éjszakai műszakot, mégis túlóráztál.
– Te pedig ellógtad.
A bérgyilkos nevetve felült, mire a takaró a derekáig csúszott.
– Nem hagytam el a kijelölt helyemet.
A bérenc nő durcásan a hímre sandított, mielőtt halványan elmosolyodva oda mászott hozzá. Szembe beleült az ágyneművel takart ölbe, majd nyomban a matracra lökte a partnerét. Mutatóujját a szólásra nyíló szájra nyomta, miközben helytelenítőn megingatta koponyáját.
– Még egy szó, és kitépem a nyelved.
Sai gyors mozdulattal maga alá parancsolta a szeretőjét, azután rámarkolt a kívánatos nyakra. Samui mérgesen összeráncolta a homlokát, míg ujjait a támadója csuklójára fonta. Sziszegve préselte ki az ajka közül, az eressz el felszólítómondatot.
– Hagyj nyugtot a lánykáknak. Sasuke, öl miattuk.    
– Szereti őket? Vajon, Sakura is így vélekedik erről?
A hím szorítása lazulni kezdett. 

*

 Samui türelmetlenül lóbálta keresztbe tett lábát a maffiavezér pulpitusán, amiben szerfelett kellemetlenül érezte magát. Az ördög trónja sem váltot volna ki belőle, ilyesfajta viszolygást, mint ez. Jóformán a testét karistolta az ülőalkalmatoság, mintha egyedül a gazdáját engedné az ölébe.
Pár pislantás múlva a nőstény véreb felpattant, és felvont szemöldökkel vizslatta az íróasztal fiókjának zárjába lévő kulcsot. Vacillálva nyújtotta oda a kezét, de aztán egy pillanatra megtorpant. Fülelve az ajtóra sandított, majd mikor kintről nem hallott mocorgást kinyitotta a fiókot, aminek belseje egy pisztolyt rejtett két határidőnaplóval. Az orosz nő kíváncsian kivette a tavalyi naptára.
– Megtartotta? Mi okból tehette?  – elmélkedett az orra alatt motyogva a bérenc nő belelapozva a papír tömbe. Alig pergett oldalra pár lap, máris kicsúszott közülük egy fénykép. Hüvelyk, és mutatóujja közé csípve felemelte a fotót, amin az Uchiha pár szerepelt. Ezer közül is felismerte, hol készült ez a fotógráfia. Itachi szórakozóhelyének elkülönített szárnyában, azonban, Sasuke gesztusa még jobban ledöbbentette. A bársony huzattal lefedett díványon Sakura pírongva csücsült az Uchiha férfi ölébe, aki gyöngéden maga felé fordította a babaorcát.
– Jé, kedvesség is rejlik benned… Kész csoda – vigyorodott el Samui, amint a rezidencia ura belépet az irodába.
 Sasuke a kilincsre markolt kezével becsapta maga mögött a bejárót.
– Kifelé! Semmi keresni valód nincs itt! – szólította fel bosszúsan a maffiavezér a fehérnépet, aki kuncogva felemelte a képet – Melyik kezedet vágjam le?
– Te se gondoltad, hogy bele szeretsz.
– Fogytán a türelmem… – rándult ökölbe az Uchiha keze – Eredj!
– Hopsz, bocsi. Az ellenkezőjét mutatod a külvilág felé… Így akarod megóvni. Elhitted mindenkivel, miszerint közömbös számodra, csak azért, hogy békén hagyják.
– Fogd be – szűrte ki fenyegetően a fogai közül az alfa hím – Elfelejtetted, honnan jöttél, nyomorult szolga?! Te, szajha!
Samui kék szeme elkerekedett, és könnyfátyol homályosította el. Remegő ajkába harapott, hiszen gyalázó szóval nem illeték ez idáig. Befogadták őt, félig-meddig együtt nőttek fel, azt hitte különlegessé vált számukra. Galád módon elhitették vele azt, miképp valaki lett. Erre mindketten a szívébe döfték a kést.
– Izumi, mellett önmagam lehetett. Izumi, békét hoz a mocskos lelkemre. Izuminál, nincs szerethetőbb asszony a világon. Ő a másik fele, az oldalbordám – visszhangozott Itachi szerelmes magasztalása a nőstény véreb fejébe.
Az orosz nő megbántva fogta menekülőre, ugyanis régi sérelmei, amiket mélyen eltemetett kitörtek szívének sírjából. Elsuhanva a férfi mellett arra eszmélt, hogy az ajtónak csapódott. Erős kar nyomódott a gégéjének, amíg a kacsójából, az enyhén meggyűrt fotót kitépte az érdes kéz.
– Szerinted, érzi így, hogy szereted? Beleörül vagy elhagy. Melyiket viselnéd el? Hajrá, folytasd csak. Tatyjanánál, majd úgyis vigaszt nyersz.
Sasuke dühösen gyomorszájon vágta a nőstényt, aki előre görnyedve köpte ki a nyálát. Sápadtan felemelkedett, és kézfejével megtörölte a szája környékét.
– Oh, érzékeny pontra tapintottam? – jegyezte meg gunyoros mosollyal az arcán Samui.
– Takarodj, mert olyat csinálok, amit én is megbánok! 

*

 A pince alatti, félhomályos megfigyelőszobának lépcsőjén Shin haragos léptekkel száguldott lefelé. Dühösen szajkózta a testvére nevét, aki füle botját nem mozdította a sürgős hívásaira. A szabadnapján lőttek, rokonának hála kénytelen volt ide rohanni hazulról.
Mihelyst leszökkent az utolsó lépcsőfokról a torkán akadt a szó. Kitágult pupillával meredt az összegyűrt takaró halmon fekvő párra. Az öcse anyaszült meztelenül ült a sarkán a szuka szétterpesztett lába között, miközben a tenyerével a matrachoz szorította a darázsderekat.
A leleplezettek egyszerre fordították a fejüket az újonnan betoppanó alak felé.
– Bátyám?
– Az enyelgésnek vége! Gáz van!

* 

 Sakura pirosló orcával, kéjes sóhajtások, nyögések kíséretével markolta a párnát, mialatt megemelt csípőjét erősen markolta a férje. A széttár lába között térdelő szerelme ki-be járt benne, s minden egyes behatolás egyre mélyebbre ment. Repesett a szíve, ugyanis már régen részült ilyesmibe. Míg aludt mindig magán érezte az Uchiha ölelését. Kezüket ujjaik összefonásával összeolvasztották, nem eresztették egymást.
Mikor nyüzsgölődve ébredezni kezdett az Uchiha nő az éjjeli szekrény órájára pillantott. Álmosan elmosolyodva megfordult Sasuke karjában, és lágyan megpuszilta a száját, ameddig kacsójával végig simított a markáns arccsonton.
– Nagyon szeretlek… – suttogta szelíden a Kislány, mielőtt a férfi sötét szeme kinyílt.
– A kedvenc mondatodá vált.
Sakura kuncogva még egy csókot adott a párjának, azután kijjebb bújt az átkulcsolt karok börtönéből.
– Hová mész? 
– Sarada, éhes szokott lenni ilyekor… Furcsa… nem sír…
– Hagyd, alszik. Szánjuk egymásra ezt a plusz időt.

  Hangos sikoly szakadt ki az Uchiha nő ajkából, mikor dörömbölés döngette meg az ajtót. A maffiavezér vicsorogva sandított a hang irányába. Érezte a választottja frusztráltságát, aki szégyellős riadalommal kiesett a buja ritmusból.
– Semmi baj. Csak velem törődj – zihálta rekedtes, mély orgánummal Sasuke.
 Ismételten méretes koppanásokkal sújtotta Shin a nyílászárót, amely kishíján be is tört. Az Uchiha, ennél a pontnál vesztette el türelmét. Ingerülten kihúzódott hitveséből, aztán a duzzadó hímtagjáról lehúzott óvszert oldalra hajította. Belebújt fekete köntösébe, aminek madzagját lazán megkötötte a derekán.
 Maga mögött behúzva az ajtót lépet ki az folyosóra, ahol másik vérebe elcsendesedve lesütötte a koponyáját.
– Ajánlom, hogy életbevágó legyen!
– Mikoto-sama, balesetett szenvedett. Válságos az állapota – jelentette remegő hangon Shin, kerülve főnöke vérbe forgó tekintetét.
A maffiavezér haragosan a kutyája garbójáért markolt, és előrébb rántotta.
– Fejtsd ki bővebben, mert elevenen megnyúzlak!
– A részletek homályosak… De… – a mesterlövészek ásza elharapta a mondatának folytatását, tudniillik észrevette a hálóhelyiség résnyire tárt ajtajába kukucskáló Kislányt.
A maffiavezér visszapillantott a válla felett. Sakura látva a párja sötét tekintetét elhomályosító mérget, nyomba visszatolta a nyílászárót eredeti állapotába.

 Az előszobában Sakura a férje tegnapi fekete ingébe ácsorgott mezítláb a hideg márványpadlón, kisbabájával a karjába. Sarada nyöszörögve kiköpte a cumit a szájából, míg apró kezecskéjével az árny színű ruha anyagába markolt. Érezte az édesanyja, és a körülötte lévő felnőttek feszültségét, ezért a vidám természetére búskomor hiszti telepedett.
 Indra köszönés nélkül távozóra fogta, teljesen kikészítette legkisebb lányának szerencsétlensége. Hol szitkozódott, hol rémisztő némaságba burkolózott. Samui fürgén a parancsolója nyomába eredt, miután sort kerített a villámgyors búcsúra. Bár búcsúzkodásnak aligha lehet volna nevezni, ugyan is egy integetéssel letudta.
Sasuke felvette a földre esett cumit, lefújta, és múltkori ingének a zsebébe dugta.  
– Sietek vissza.
– Várunk haza – mosolyodott el szomorkásan az Uchiha nő – Drágám… Vigyázz magadra…
A maffiavezér biccent, utána a háttérbe figyelő Saira vette a pillantását. Véreb szavak nélkül is megérette főnökének az akaratát. Összefont karjába alig láthatón felemelte jobb hüvelykujját. – Felesleges értem aggódnod – felelte elköszönés kép Sasuke, mielőtt hatát fordított a családjának.

*

 Japán egyik külső lakó övezetében lévő kórházában Indra kilazított nyakkendőbe, és összegombolatlan zakóba vágtatott a sürgőségi osztály irányába. Bárki, aki az útjába került azt durván félre lökte. Senkire nem volt tekintettel, kizárólag a lánya lebegett a lelkiszemei előtt. Hosszú, ősz sörénye megzabolázhatatlanul tört ki a hajgumi fogságából. Borcipőjének a talpa patakopogásként sértette a talajt. Már messziről lehetett hallani lépteinek a zaját.
Sebesen befordult a fehértáblára felírt huszonnégyes számmal megjelölt részlegre, ahol a recepciós pult mögött gépelő nővér felháborodottan utána kiáltott.
– Uram! Mégis, mit képzel, hol van?!
Az Otsutsuki dühösen megtorpant, és a fontoskodó nőszemélyhez vágtatott. Az asztalra csapta a tenyerét, és tajtékzó tekintetét az ápolónőjébe fúrta.
– Mikoto Uchihahoz jöttem! Esetleg, valami problémája van ezzel?!
– Kizárólag közelihozzátartozók látogathatják. Valamint csak egy családtag tartózkodhat bent nála.
– Az apja vagyok!
– Sajnálom, önt nem tüntette fel Fugaku úr a látógatok között. Kérem, távozzon, különben hívom a biztonságiakat.
Indrának itt telt be a pohár, ösztönösen megragadta a gondozónő haját, és agresszíven közelebb húzta őt magához.
 Samui, és Shin, amint széttárták a kétszárnyú ajtót, és észrevették a kialakult bonyodalmat rögvest felléptek ellene. A nőstény véreb nehézkesen kiszabadította a hölgyet a veszélyes marok közül, míg a hím hátrébb ráncigálta az öreg maffiavezért. A nővér azonnal a vezetékes telefon után kapott, miképp tárcsázza a biztonságiőrök elérhetőségét, viszont ez a terve kudarcba fulladt. Az orosz bérencnő kicsapta a telefonkagylót a párnás kézből, majd figyelmeztetően megrázta koponyáját.
– Rossz ötlet. Jobb elkerülni a felhajtást.
– Ejnye. Kórházba vagyunk – jött ki kék lepelköténybe Itachi, miközben levette a maszkját. Lábbelijén zöld zacskó mamusz csörgött, mily módon semmilyen baktériumot ne hagyjon a krónikus betegeknek fenttartott osztályon – Nagyapa, türtőztesd magad. A hölgy a munkáját végzi.
Az idősebbik Uchiha fivér odasétált a recepciós asztalhoz, és kedvesen mosolyogva megbeszélte az ápolónővel, hogy ő engedélyezi Indra Otsutsuki belépését az anyjához. Majd fehér nadrágja hátsó zsebéből előhalászta a pénztárcáját, és leszámolt egy havi fizetés összeget a duci nőnek. Ravaszul felvonta egyik szemöldökét, amíg közelebb tolta a yen köteget.
– Semmi említésre méltó nem történt, ugye kedves?
Samui megforgatta a szemét, mivel egykori szeretője trükkjei nem igen változtak a hosszú évek alatt. Az elpirult, molett némbert megvette kilóra, ezért az már úgy ugrált, ahogy a férfi fütyült. – Örülök, hogy látlak. Jól nézel ki – köszöntötte Itachi a bérgyilkos hölgyet.
– Ez a távolságtartó udvariasság… Mit sem változtál – sóhajtotta ironikusan nőstény véreb, ameddig a háta mögött összekulcsolta az ujjait – Köszönöm a bókot, bárcsak hasonlóval illethetnélek… Rossz bőrbe vagy.
Az idősebb testvér arcára fagyott a széles vigyor, de a kialakult kényelmetlenséget igyekezet mihamarabb kiküszöbölni. A hazug szavakat hihetőre forgatta, ezért a megtévesztést mesteri szintre fejlesztette. Pontosan azt mondta, amit a másik fél hallani kívánt, emiatt könnyedén elnyerte az emberek bizalmát. Azonban Samui kiszagolta titkának keserű bukéját, ami igencsak aggasztotta.
Az orosz nő oda tipegett a vele egymagas férfihoz, és annak a képébe bámult. Itachi enyhén hátrébb is tántorodott, mivel a nő közelsége buja vágyakat ébresztett benne. Sose volt kettőjük között szerelem, inkább szexpajtásokként viszonyultak egymáshoz anno, de a viszontlátás fellobbantotta a múlt energetikáját.
– Hazug – suttogta megsértődve az nőstény véreb.
Az Uchiha megköszörülte a torkát, azután gyorsan terelte a témát. Furcsállotta Shin jelenlétét, ő szolgált az öccse szeme, és füleként Oroszországban. Nála hűséges kutyát aligha lehetett találni, nem gondolkodott, nem vacillált, rögtön tette, amire gazdája utasította.
 Indra megelégelve a talpnyaló konok rátapasztkodását zabosan hátra lendítette a koponyáját. Shin káromkodva eresztette el az idős urat, mielőtt vérző orrát lefedte tenyerével. Az iménti apró reccsenés jelezte a szaglószerv törését.
– Agyonlőlek, csak érj még egyszer hozzám a mocskos mancsoddal – sziszegte fenyegetően az Otsutsuki a hím véreb füléhez hajolva. Aztán elégedetten sarkon fordulva, faképnél hagyta a társaságot. 

*

 A kórház zöldellő parkjában egy piros, földig érő szoknyába suhant keresztül egy törékeny alkatú nőszemély. Fehér, piros mandalával díszített kimonó felsőjének az úja kecsesen táncolt utána a levegőbe. Fától-fáig futkározott, hogy olykor megbújjon a vastag fatörzs rejtekébe.
– A játszadozásnak vége! Gyere elő!
Shizuka kuncogva kilesett, majd megadón felemelte mind két kezét. Óvatosan kitotyogott oldalra kopogós papucsába, majd mandula szemét a földes ösvényen álló férfira szegezte.
– Megleptél. Más reakcióra vártam tőled, Sasuke-kun. Ennyire hidegen hagy az anyád szerencsétlen sorsa?
– Büszke lehetsz. Sikerrel jártál. Viszont az öröm elkerül.
– Épp ellenkezőleg.
– Fájdalmas a felismerés, ugye? Anyám élvezi azt a szeretetet, ami után te áhítozol. A fattyú elvette tőled mindazt, ami téged illetett volna.
Az Otsutsuki úrnő idegesen a felsője selymes anyagába markolt.
– Apám soha nem bocsátja meg neked, ha anyám meghal. Az ebből származó tüske megfogja mérgezni a románcotokat.
– Ostobaság! Nincs titkunk egymás előtt… Fugaku áldását adta az ötletemre.
A maffiavezér sötét, vérbe forgó tekintettel meredt a nagynénjére, amíg vékony szája enyhén szétnyílt. Shizuka győzedelmesen elvigyorodott, ami tovább növelte rokonának a haragját. Diadalába lubickolva oda topogott a családtagjához, és kecsesen felé nyújtotta a kacsóját. A csontos végtag bőrfelületén erőteljesen átütött az erek árnyalata. Az Uchiha reflexerűen megragadta a törékeny csuklót.
 Váratlanul a fűbe lapuló csenevész gally megreccsent. A messzebb lévő fás résznél öltönös emberek jelentek meg. Fekete napszemüveget viseltek, és jó pár tag koponyája kopaszra volt nyírva.
– Rosszak az esélyeid… Olykor mindenki hibázik… Azonban az nem mindegy mikor. Látogasd meg apádat. Bőven van mit megvitatnotok – húzta el karját az Otsutsuki úrnő a szorító bilincs közül – Este tizenegyre vár téged. 

*

 Indra májfoltos kezébe vette a legkisebb szülöttje kacsóját. Gyászosan fürkészte Mikoto meggyötőrt orcáját. Lehunyt jobb szemén terjedelmes monokli rusnyálkodott. A fejtetőjén vastag sapkakötés rejtette a megsérült rész. Vékony nyakát kemény gipsz fonta körül, mely mélyen belenyomódott a párnába.
Az Otsutsuki dühösen beleharapott a szájába, szilaj harag égette bensőjét. Nem hitt a természetfeletti koholmányokba, ezért mindent elítélt, ami ehhez tartozott. Más emberek, ilyenkor esedeznek az istenek, hogy segítsen szerettükön, de ő, ehhez a badarsághoz nem alacsonyodott le. Saját maga volt az életének kovácsa. Amikor csak akarta a kedve szerint alakította a dolgokat.   
– Indra-sama, ön nem tud veszíteni. Valamikor megfogja tapasztalni a kudarc sajgó érzését.
A nyolcvanöt esztendő férfi felkapta a fejét a fülébe csengő szelíd dallamra. A múlt emlék foszlányai szüntelenül kísértették. S abban a pillanatban beléhasított a felismerés.
– Mikoto, szenvedte el a bűneim következményt! Bármit tettem, nem tudtam megóvni… Ha vele maradok… Mekkora hülye vagyok! Usagi, bocsáss meg… Jóvá teszem a hibámat!