4. Viszontlátás



A forgalmas belváros egyik cukrászdájában várakozott Sakura. Citromos süteményt rendelt, melynek kesernyés ízétől felfrissült. Olyannyira belemerült a gondolataiba, hogy azon kapta magát, a szerelme kihúzta a széket. Vele szemben foglalt helyet, megrendelte kávéját, majd miután felszolgálták neki, beleivott. Ingerülten csapta le a csészét a hozzá tartozó tálkára. Ez a lötty túl cukros volt neki. Utálta az geil dolgokat, ezért nem is fogyasztott édességet. Rossz hangulata a szokásostól is eltért. A rózsaszínhajú lány óvatosan megkérdezte tőle, hogy mi a baja, miközben finoman megérintette a kézfejét. Nem kapva választ megpróbálta jobb kedvre deríteni. Kíváncsian érdeklődni kezdett az Uchiha családja felől, de ezzel csak olajt öntött a tűzre.
– Mit érdekkel a családom?!
– Soha nem beszélsz róluk. Én mindig mesélek valamit az enyémről.
Sasuke állandóan témát váltott, mikor a szülei kerültek szóba. A családi hátterét nem szokta kiteregetni másoknak. Valójában rég nem tartotta a kapcsolatot a szüleivel, azaz csak az apjával, Fugakuval. Részben az ő hibája, hogy gyűlölt ebben a városban élni, ezért is ment külföldre továbbtanulni az általános után. Függetlenséget akart, saját erejéből szándékozott eljutni a csúcsig, ami sikerült is. Nagyobb magaslatokba emelkedett, mint megvetendő apja. Ő irányított mindent, olyan hatalmat szerzett, amellyel senki nem vetekedhetett.
Tömör választ adott a feltett kérdésre, de a Haruno szakszerűen olyan témákat feszegetett, melyeket utált megvitatni.
– Tényleg van két unokaöcséd? Biztos nagyon aranyosak! Te is szeretnél gyereket?
– Nem! – csattant fel a sötét hajú férfi. – Nincs bajom a kölykökkel, de nincs türelmem és energiám hozzájuk.
Sakura bánatosan lesütötte a smaragd színbe pompázó szemét. Örülne, ha végre anyává válhatnak, hiszen annál nincs szebb ajándék. De a heves kirohanást tapasztalva elkönyvelte, hogy még jó messze van számára a gyermekáldás.
– Értem – csak ennyit tudott alig halhatóan kinyögni.
Sasuke lehunyta ébenjét, majd kerek-perec közölte, hogy hazautazik. Tovább mélyítette párja csalódottságát, hogy a végén oda szúrta neki, fogalma sincs, mikor fog újra ellátogatni szülő országába. A Harunot sokkolta az információ, de derültséget színlelve kijelentette, hogy várni fog rá. Kíváncsian nézett fel szerelmére, aki felállt, és felé magasodott, teljesen becsomagolta fagyos árnyékával. Felemelte állát, puszit lehelt a homlokára, majd egyenesen a zöldességbe pillantott.
– Túlságosan jó kislány vagy. A te érdekedbe felejtsük el egymást.
A rózsaszínhajú lány elvesztette hangját, kétségbe esve rohant a férfi után, aki kifelé indult. Az utcára érve földbe gyökeredzett a lába, szerelme tökéletes arcára tekintett.
– Ég veled – mondta búcsúzóul Sasuke, mielőtt eltűnt az embertömegben.
Az ártatlanság szíve apró szilánkokra tört, ürességet érzett. Könnyek homályosították el a szemét. Felhőtlen boldogságát tájfun döntötte romba, szinte alig vitte a lába. Hitegette magát, hogy ez csupán egy rossz álom, amiből hamarosan felébred. Megcsípte magát reménykedően, de rádöbbent a kegyetlen valóságra.

Hazament, de arra sem emlékezett, hogyan jutott el odáig. Mebuki éppen akkor jött be a teraszról, és ijedten gyermekéhez szaladt, aki zokogva a nyakába borult.
– Anyu! Elment! – sírta el bánatát a Haruno.
A szőke, rövid hajú asszony vigasztalóan simogatta lányát. A szavak értelmetlenek ebbe a szituációba, csak a néma megértés szükségszerű. Átérezte lánya gyászát, de belül repesett az örömtől, hogy ennek a kapcsolatnak hamar vége szakadt. Úgy gondolta, az ő naiv csöppsége kevés még ahhoz a férfihoz.

*

Eltelt másfél hét, de Sakura továbbra is kedvetlenül bolyongott. A szobájába zárkózott, elhagyta az étvágya, az ebédnél is csak madárként csipegetett, pedig szülőanyja a kedvenceit főzte. Tudta, hogy az első szerelem mély nyomott hagy az emberben, de csemetéje az átlagnál jóval érzékenyebb volt. Ő már attól ujjongott, hogy párszor életvidámnak látta.

*
A világ másik végén egy alagsori börtön folyosóján Sasuke haladt át Karinnal. A foglyok jajveszékelve húzódtak be a tömlöcük legárnyasabb sarkába. A karmazsin hajú nő elkurjantotta magát, és a lárma elhalt. Kacérkodva belekarolt az erős Uchihába, aki arrébb kényszerítette. Megállt egy cellánál, és a penészes kőfalhoz bilincselt alakra pillantott.
– Vele kezd – adta utasításba a maffiavezér az őt követőnek.
A lenge öltözetű nő feljebb tolta szemüvegét, és veszedelmes mosollyal kezdett bele a feladatba. Az órák múltak, a rabok fogyatkoztak. A kegyetlen férfi egytől-egyig figyelemmel kísérte a haláltusájukat. Ezek az elítéltek elárulták, vagy merényletet próbáltak elkövetni ellene. Jobban szerette ő intézni a dolgokat, de ilyen alantas férgek likvidálásához nem ereszkedett le.
Karin fellélegezve húzta ki vörös hajzuhatagából a gumit, vér mocskolta kesztyűjét kecsesen lekapta, majd a kukába hajította. Csábosan Sasukéhoz ment, ujjai le-föl futkároztak a kidolgozott felsőtesten. Lefelé haladva Sasuke ellökte a kezét. Értetlenül nézett föl parancsolójára, majd pióca módjára rátapadt.
– Továbbra is arra a kislányra gondolsz?! Enged, hogy kitöröljem az emlékezetedből! – kacérkodott Karin, miután levette szemüvegét, és harapdálni kezdte annak szárát.
– Kudarcot fogsz vallani.
– Alábecsülsz. Hiszen párszor igényt tartottál rám – mondta a szemüveges nő, miközben csücsörítő szájával közeledett imádottjához.
A sötét hajú férfi megállította, és a hideg rácshoz lökte. Megfordította, és lehúzta a rövid sortot. Kigombolta nadrágját, és akcióba lendült.

Karin felhevült állapotban kapkodott levegő után, miután befejezték az aktust. Az Uchiha nem ismerte a lágyság fogalmát, mindig csak a céljára koncentrált. Addigi együttléteik alatt sem mutatott gyengéd érzelmeket, de akkor ajkuk összeforrhatott. Ez alkalommal viszont nem, szívtelenül hárította el Karin próbálkozásait. Összehúzta szemöldökét, elöntötte a harag, lelkét a féltékenység pondrói vették birtokba. Hisztérikusan omlott a kegyetlen vezérére. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy egy romlatlan csitri bőrébe bújt boszorkány elvegye tőle a lelki társát.
– Elfelejtettem veled azt a ribancot! El fogom érni, hogy belém szeress! – hisztériázott örülten a vörös hajú nő.
A maffiavezér villámgyorsan megragadta az asszony nyakát, és mint egy rühes macskát fojtogatni kezdte. A karmazsin nőnek a feje lila árnyalatokat öltött. Hadonászás közbe leverte pápaszemét, melynek lencséje földet érve megrepedt.
– Ostoba tyúk! Te soha nem érdekeltél, a testedet vettem mindig igénybe.
Köhintés zaja zavarta meg őket. Sasuke elengedte a vékony nyakat, és figyelemre se méltatva elviharzott Karin mellett, majd a zárka előtt megállt.
Sai a fogda mellett várakozott behunyt szemmel. Fekete haja zabolátlanul omlott a homlokára.
– Megmentetted. Miért? Szánalmas, mennyire elpuhultál – korholta az Uchiha az egyik legjobb talpnyalóját.
– Elvette az eszedet a harag. Célszerűtlen megszabadulnod ilyen tehetségtől. Hasznos lehet még.
Sasuke izmai megfeszültek, vérlázítónak találta állhatatos ebe okoskodását. Vakmerő, hogy ilyen könnyen kifejtette a véleményét, de ő is belátta, hogy Sainak igaza van. Az elmúlt napokban gyorsan elborult az agya. Zavarta, hogy gondolatait Sakura uralja.  Akarta őt!
– Lenyugodnál, ha ágyba vinnéd a kiscsajt. Szegényke letargiába esett. Ino próbálta kimozdítani a depresszióból, de sehová sem tudta elcsalni.
– Ki fogja heverni – felelte ridegen az Uchiha, miközben előre lépet pár lépést.
– Kicsit se sajnálod?
– Jobb lesz így. Felesleges veszélynek nem teszem ki. Arról nem is beszélve, hogy a legnagyobb fenyegetést én jelentem számára.
A bérgyilkos arcán döbbenet suhant át. Ráébredt a hihetetlen igazságra, hogy kegyetlen felettese megkedvelte az angyalbőrbe bújt hamvasságot. Ezt még nem jelenthette ki biztosra, lehet, hogy csak vágyakozásából fakadt a ragaszkodása. Nagyobb a valószínűsége annak, hogy faképnél hagyja majd, miután megszerzi. Parancsolója csak játszadozott a gyengébbik nemmel. Kihasználta, majd eldobta őket.
A bérgyilkos vállrándítással szüntette meg a kíváncsiságát a témával kapcsolatba. Nem tartozott rá, és nem jó beleütni az orrát mások életébe. Mindenki a saját sorsának a kovácsa. Az ő feladata az, hogy likvidálja a fenyegetést jelentő alakokat.

*

Sasuke az otthonában lévő edzőteremben püfölte a bokszzsákot, mely erősen kirögzítve is ide-oda lenget. A gyakori használat kikoptatta a durva anyagát. Futópad, és különböző tömegű súlyzók dekorálták a teret. A bukóra nyitott ablakon száraz levegő jutott be. A forróság próbálta nehezíteni a szokásos edzését a maffiavezérnek, de az ügyet sem vetett rá. A telefonjelzésre félbehagyta tevékenységét, felkapta a földről üveges flakonját, és mélyen meghúzta. A székhez lépett, és megnyitotta az imént érkező üzenetet. Juugo küldött helyzetjelentést neki.

„Boldog születésnapot Sasuke!
Sajnos nem tudok jó hírekkel szolgálni. Káosz tombol! A bevételek felének nyoma eltűnik, késnek a szállítások, és az iratokat se kezelik megfelelően! Éjjel-nappal dolgozok, hogy rendet tegyek, de egyedül kevés vagyok ehhez. (Itachira és Yahikora nem akarok több terhet tenni, ezért nem kérem a segítségüket.) Neji szó nélkül elhúzta a csíkot. Valami azt súgja, ő áll a zűrzavar mögött.
UI: Sakura Haruno ki se mozdul otthonról”.

Juugo

Az Uchihának nem is kellett több. Eldöntötte, hogy egyszer s mindenkorra rendet tesz. Azonnal visszaindult Japánban. Torkig volt már a pipogya embereivel. Komolyan úgy érezte, mintha ovisokkal lett volna körülvéve. A csőcselék beosztottjait arra sem méltatta, hogy a cipőjét tisztítsák. Pont azért dolgoztatta őket robotként, hogy a vezető szerepbe lévők ne foglalkozzanak hitvány ügyekkel.

*
Leszállva a magánrepülőgépéről nyomban az irodába vezetett az útja, ahol igényes megjelenésű recepciósok álltak a rendelkezésére. A modell kinézetű lányok nyál csorgatva bámulták ahogy köszönés nélkül elviharzott. Azt hitte, hogy a cammogó lift soha nem viszi fel a tízedik emeletre.
Berontott a bátyjához, aki éppen a számítógépén ügyködött, majd csodálkozva felemelte a fejét. Kitolta a székét, és a szobában lévő pulthoz lépet. Terjedelmes poharakba töltötte ki az aranyló whiskyt.
– Boldog szülinapot. Örülők a látogatásodnak. Mi szél hozott?  – kérdezte Itachi, mikor fehér nyakkendőjét igazította meg.
– A lágyszívűséget fogja okozni a vesztedet. Véded az árulókat. Neji és a talpnyalói folyamatosan lopják a pénzt.
– Beszélek vele. Nem szívesen ontom ki egy barát életét.
Sasuke összehúzta a szemöldökét, kezdett kételkedni abban, hogy vérrokonságba állnak a bátyjával. Tudta, hogy aranyból van a szíve, és mindenkit messiás módjára próbált védelmezni, de ebbe az alvilági életbe ez nem szerencsés.
Elővette övéből a pisztolyát, és a testvérére szegezte. A hosszú szürke hajú férfi félelem nélkül fordított hátat. A lenyugvó vörös nap a pokol központjával változtatta a helyiséget.
– Megölsz?
– Tekintettel arra, hogy a bátyám vagy, nem. Viszont azt egy percre se gondold, hogy tovább fogom hagyni Neji garázdálkodását. Részben miattad fajultak el a dolgok, ezért tiéd lesz a megtiszteltetés, hogy megöld – mondta Sasuke, mikor odasétált rokonához, és kezébe nyomta fegyverét.
Az idősebbik fivér ellenőrizte, hogy vannak-e benne töltények. Csak egyetlen egy árva golyó lapult belül.
A bíbor alkonyban az éjsötété árnyékok meggyúltak, beburkolták a szürkésfehér körasztalt, mely körül Cikász pálmák magasodtak. Az olajjal bevont hajópadló fénye kihunyt. Az állóóra perceket ütött ritmusosan.
– Mesterlövész vagy. A célpontot csukott szemmel is eltalálod, de felelőtlenség hiányos revolverrel hadonászni.
– Ismeretlen számomra a tévesztés fogalma, elvégre a legjobbtól tanultam.
Itachi mellkasa dagadt a büszkeségtől. Kerülte, hogy magasztalják képzettségét, mivel tömérdek személyt iktatott ki a munkája során. Össze se tudta számolni, hány szerencsétlen életnek vetett véget. Ezúttal egy barát fog a lelkén száradni. Beismerte öccse igazát, nem hagyhatta volna, hogy a dolgok idáig fajuljanak. Jó ideje feltűnt számára a fondorlat szikrája. A Hyuuga testbeszédjéből sütött a harag. Akárhányszor szóba került valamelyik fejes neve, máris rángatózni kezdtek az izmai. Kapzsivá vált, egetverő hatalmat akart megkaparintani.
A szürke hajú férfi együtt érző vonásai szélsebességgel porladtak el. Helyébe a gyilkolás vágya jelent meg. Visszanyomta Sasukénak a veszedelmes tárgyat, majd oda lépett a Vénusz születése című festmény profi másolatához. Leakasztotta, és ez által feltárult a vasszéf.
– Jobban szeretem az enyémet használni.
A fiatalabbik Uchiha elégedetten bólintott. Most, hogy a bátyját felébresztette csipkerózsika álmából, úgy remélte, hogy gördülékenyen fognak menni a dolgok. A kód beütésével kikattant a tömör nyílászáró, melyben pénzkötegek magaslódtak. A sötét barlanglyuk mélyén lévő fém visszaverte a kintről érkezett világosságot. Itachi megmerevedett, mikor átfutott az agyán az áruló családjaikra vonatkozó szabály. Jelenleg azt írta elő a törvényük, hogy az egész családot likvidálniuk kell.
– A rokonságának mi legyen a sorsa? – kérdezte lemondóan Itachi.
– Tiéd a döntés – mondta Sasuke, mikor hátat fordított testvérének.
– Apánk a megsemmisítésüket fogja követelni.
A sötét hajú férfi megtorpant, ördögien visszanézett válla felett a bátyjára.  Karakán arcvonásai intenzívebbé váltak. Hirtelen a hőmérséklet is lecsökkent az irodában a feltámadó ellenszenv tüzétől.
– Az alvilágot mi irányítjuk. Beletörődhetne végre.
Az idősebbik fivér az íróasztalának dőlt, összefonta karját a mellkasa előtt. Hihetetlenek, hogy ennyire fúj egymásra apa és fia. Azonos gondolkodásúak, és a személyiségük is szinte megegyező, még se hagyhatták őket egy légtérbe.
– Nyugi. Intézem az öreget. Cserébe látogasd meg a szépséges kislányt.
Sasuke mérgesen beletúrt sötét hajába. Számított arra, hogy ki fog derülni a kis románca. Itachi nem hülye. Az, hogy huzamosabb ideig maradt ebben a nyomorult országban felkeltette az érdeklődését, és nyomozni kezdett utána. A befolyásossága miatt könnyűszerrel kiderített mindent.
– Ne üsd bele az orrod az ügyeimbe! – emelte fel a hangját a fiatalabbik Uchiha – Hagyd békén a lányt!
– Mi ez a kirohanás? Azt ne mond, hogy félted. Fele ennyire sem tutujgattad Kárment.
Alig fejezte be mondatát Itachi, máris rácsapták az ajtót. Jókedvűen rázta a fejét a jeleneten. Valami mennyei hang az súgta neki, hogy Sakura az öccse békéjének a forrása lesz. Hitt abban, hogy nincsenek véletlenek, minden okkal történik.   

*
Turbékoló galambpár andalgott az alkonyatban. Szorosan összebújva haladtak, lépéseiket egymáséhoz igazították. Naruto hangos röhögését kilométerekre hallani lehetett, teljesen elnyomta a szolid kuncogást. Éppen a kihalt sikátoron keresztül haladtak át, mikor egy árny leugrott a grefittikkel elárasztott falról. A Hyuuga hercegnő elkiáltotta magát, miközben hercege elé állt. Sai hátborzongató lassúsággal emelkedett fel.
– Pépé verlek, ha nem kotródsz el! – fenyegetőzött az Uzumaki, aki felemelte az öklét.
– Hűtsd le magad. Üzenet hoztam, tőle.
Hinata aggodalmasan kapaszkodott kedvesébe, aki már készült rávetődni az ellenséges alakra. A bérgyilkos örült, hogy nem fajultak el a dolgok. Ujjával a fekete hajú lányra mutatott, aki értetlenül pislogott rá.
– Először s utoljára fordul elő, hogy figyelmeztetésbe részesedsz. Ne kavard a szard. Tele beszéled Sakura fejét hülyeséggel.
– Csak az igazat mondtam neki. Sasuke csak kihasználja a nőket. Soha életébe nem szeretett senkit, azt is megkérdőjelezem, hogy egyáltalán van-e lelke – mondta Hinata félénken, miközben idegességében a körmét rágta.
– Ha nem hagysz fel vele, akkor keményebb eszközökhöz fogunk folyamodni.  Ja, majdnem elfelejtettem. Add át Nejinek, hogy a vadászkutyák elől nem menekülhet. Az árulás komoly bűn, hát viselje is a következményét.
Az Uzumaki csodálkozva húzta fel a szemöldökét. Erről most halott először. Barátnőjére pillantott, aki bánatosan lesütötte a szemét. Őt nem sokkolta a hír. Tisztában voltak vele, hogy mi jár az árulóknak. A szőke, mikor újra a hírvivőhöz fordult már hűlt helyét találta. Kiérdemelte presztízsét. A legjobb fejvadászok között tartották számon. Biztos volt benne, hogy most is figyeli őket.
Magához vonta a Hyuugát, és elsietettek a környékről. Azt tartotta a legfontosabbnak, hogy őt biztonságba tudhassa. Ha bármi történne vele, beleőrülne. A látszat béke veszített erejéből, bármikor kirobbanhat a két család között a háború.
 
*

Sasuke a kocsijába várakozott, hogy kitisztítsa elméjét. Ino akaratlanul is a hasznos kém szerepét töltötte be az elmúlt időbe. Kérdezés nélkül kifecsegte Sainak, hogy mivel próbálta ellene uszítani Sakurát. Amint erről tudomást szerzett, legszívesebben kinyírta volna a csajt, de nem akart feleslegesen viszályt. Arra sem volt garancia, hogy Neji miatt nem lázadnak fel. S ha ez még nem lett volna elég, a kis ártatlansága is felköszöntötte. Ahogy elolvasta a rövidke SMS-t, máris eldöntötte, hogy érte megy. Bármennyire törekedet arra, hogy távol tartsa magától a makulátlanságtól, nem sikerült. Tényleg csak akkor lesz képes megnyugodni, ha végre megkapja? Amint megszerzi, olyan lesz, mint régen! Ezúttal nem fog elmenekülni előle!

Kiszállt az autójából, és a kapu felé vette az irányt, ahol már várták. A rózsaszínhajú lány könnyezve ölelte át. Babaarcát a pólójába rejtette, majd vidáman befelé húzta a házba, ahol a neheztelő női szülővel találta szembe magát. Ez az asszony kicsit sem volt szimpatikus neki. Jó emberismerőként volt, ezért pontosan tudta, hogy milyen jellem az előtte álló. Érezte, hogy még sok gondot fog okozni.
– Mit akarsz a lányomtól? Eleget szenvedett miattad! – esett neki az asszony anyatigrisként.
– Elviszem pár napra. Nyugodjon meg, épségbe haza fogom hozni.
Mebuki összevonta vékony szemöldökét. Felháborítónak találta, hogy Sasuke máris a tulajdonaként kezelte gyermekét. Eddig nem tapasztalt ilyen félelmetes aurát. Nehézére esett beismernie, de még ő is alig mert megszólalni. Messziről leírt róla a gazdagsága, és hogy nem tisztességes munkával keresi a kenyerét. Kizártnak tartotta, hogy elengedje vele csemetéjét, de az édes könyörgés igába hajtotta a szilárd elhatározását. Nehéz szívvel, de beleegyezését adta a távozásra, azonban folyamatosan azt szajkózta neki az ösztöne, hogy ne engedje el. Az volt az előérzete, hogy ez a férfi csak kihasználja a gyámoltalan, naiv kislányát. Megfogadta, ha ismét mély bánatba taszítja, akkor minden eszközt be fog vetni, hogy megbosszulja. Bárki, aki ártani mer gyermekeinek, annak kikaparja a szemét.
A Haruno boldogságtól repesve ugrott az anyukája nyakába, és két cuppanós puszit nyomott arcára.   

*
A kertészet lassan zárt, már csak az utolsó vásárlók tértek be. A különböző növények fedte pénztárnál egy világosbarna hajú asszony ácsorgott szélesen mosolyogva. Antik hatáskeltő zöld ruhájának ujját lehúzta, mert pár perccel azelőtt növényt ültetett át egy nagyobb cserépbe.
Ino éppen az összeválogatott virágokból készítette a csokrot. Gyakorlottan kötözte össze a szálakat, és bézs színű masnival díszítette. A bejárat felett lévő csengő kongva jelezte, hogy vendég érkezett. A szőkeség oda pillantott, és lelkesen lekapta magáról babarózsaszín kötényét. Hanyagul feldobta a fogasra, és Saihoz rohant, majd beleugrott az ölébe. A művész nyomban megtartotta karjával a szépségét.
– Menjünk! Alig vártam, hogy értem gyere! 
A feketehajú férfi csaknem megfulladt, ahogy a Yamanaka átölelte a nyakát. Ilyen véznaságból ki se nézne ilyen erőt Sai. Szolid illatú parfümje teljesen elvette az eszét. Megőrült érte, eddig semelyik díva iránt nem tapasztal ilyesmit. Tilos beleszeretnie, de attól tartotta,  hogy már a szívébe zárta.
– Hahó, fiatalok! Tessék segíteni a zárásba – hallatszott a korholó szülő hangja.
Az asszonyság oda nyújtotta a szerelmeseknek a kötényeket, majd a teletöltött kancsókra mutatott, amik a fa hokedli körül sorakoztak.
 – Mi?! De hát!
 – Nincs kifogás! Sai, fiam gyere, mutatok valamit.
A bérgyilkos gyanakodva lépdelt az asszony nyomába, aki a szertárba ment. A helyiség hemzseget a sziporkázó színekbe bimbózó virágszálaktól. Az idősödő nő elégedetten toppant oda hozzá, miközben a háta mögött rejtegetett valamit. A bérencnek azonnal feléledt a veszélyérzete, reflexszerűen az övéhez kapott. Mielőtt kiránthatta volna fegyverét elé tárul az ajándék. Kicsiny kaspóba tulipán kezdte bontani a fehér szirmait.
– Büszke vagyok rád. Elsőre sikerült kicsiráztatnod – gratulált neki a Yamanak asszony.
A férfi tenyerébe vette a törékeny virágot. Eddig csak ölt, pusztított, semmi pozitívumot nem tett. Nem is tartotta magát képesnek arra, hogy felneveljen egy gazt. Gyöngéd oldalát ez idáig a festésbe és a rajzolásba tudta kibontakoztatni. Furcsa módon ragaszkodni kezdett ehhez a dudvához, és megkérdezte, hogy elviheti-e. A barna hajú asszony felnevetett, és bólintott.

Ahogy beültek a kocsiba Ino kezébe landolt a tulipán. Sai meghagyta neki, hogy vigyázzon rá, nehogy baja essen. Olyan aggodalmaskodóvá vált, mint egy apa, aki féltőn okítani készült gyermekét. Ez a viselkedés nagyon imponált a Yamanakának. Végre meglátta szerelmének a gyengédebb oldalát. Teljes szívéből azt kívánta, hogy örökké együtt maradjanak. Minél több időt töltött vele, annál jobban rajongott érte. Elhatározta, hogy bármi is történjék, magához láncolja a férfit.

     

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése