26. Illatos kendő

 Délután két óra körül Izumi óvatosan benyitott az elsötétített vendégszobába egy pohár frissen facsart narancslé kíséretével. A kitárt ajtón át bejutó világosság egészen az ágyig vetült. A két gyerkőc kíváncsian kukucskált befelé. Hato engedelmesen kint várakozott, míg öccse, Kaigan csörtetve bevágtatott, és felvetődött a matracra. Vehemensen ugrálni kezdett, miközben ébresztőt óbégatott.
Sakura rémülten riadt fel. A kisfiú gonoszul felkacagott, mielőtt az ordította bomba, és a komás nőre huppant. Az anya mérgesen ráförmedt kisebbik szülöttjére, miután jajgatás zengte be a teret.
Izumi felkapcsolta az éjjelilámpát, míg a gyümölcslével egyensúlyozott a tálcán. Az engedetlen ördögfióka előre bukfencezett az alvóhely másik oldalára.
– Ronda bőgőmasina! – mutatott csúfolkodva Kaigan a kisírt szemű nénikéjére.
– Mire véljem ezt a viselkedést?! – emelte fel orgánumát Itachi, aki az étkezőből hallotta a perpatvar zörejét – Kifelé!
– Majd, ha fagy! – szemtelenkedett a fiúcska, mikor Sakurához mászott, hogy közelebbről megnézze a feldagadt arcát, mely még mindig enyhén piroslott. 
Az Uchiha nő kikászálódott a takaró alól, és hanyatt-homlok menekülésnek eredt, de a küszöbnél megállította a ház ura.
– Csak óvatosan, vigyáznod kell kisbabádra. Mosakodj meg, utána meg egyél pár falatot.
A kislány bánatosan bólintott, mikor a sógora gyengéden kiterelte a folyosóra.
Sakura a fürdőszobába battyogott, amelynek zárját kulcsra zárta. Az egész alakos tükörhöz fordult, és csaknem ő is megriadt saját magától. A szempillaspirálja elkenődött a szeme alatt, és az orcája jócskán felduzzadt.
Szomorúan a feldagadt részre fektette a tenyerét.
Tegnapi öltözékét összehajtogatta, és a szennyes kosár tetejére rakta. Beleült a habos kádba, és körülbelül egy órát csücsült a kihűlt vízben. Libabőrösen kiszállt a fürdőkádból, maga köré tekerte a citromsárga törölközőt, miközben bezörgettek nekik.
– Minden rendben, Sakura? Hoztam váltás ruhát.
A kislány elfordította a reteszben a kulcsot, és kinyúlt a textilanyagért. Belebújt a bézs színű maxiruhába, melynek vége a hideg márványkövet söpörte. Felvette a fehér, háromnegyed ujjú kardigánt, mielőtt utoljára belenézett a tükörbe.
– Vajon hányadik vagyok? Tényleg ostoba vagyok. Pont velem érné be – motyogta az Uchiha nő, mielőtt kimerészkedett menedékéből.
Izumi a falnak támaszkodva várta, és kedvesen felnyújtotta a narancslét.
– Tessék meginni! A zöldség levesed éppen melegszik a mikroban.
– Nem vagyok éhes.
A ház úrnője csípőre tette a kezét, mialatt anyai szigorral leszidta a sógornőjét. Ellenvetést nem tűrőn az étkezőbe parancsolta a naivságot, akik beletörődve felsóhajtott.

 *

Két nap elteltével Samui hajnalban benyitott az Uchiha lakosztályába, ahol a futon faágyszélén Sasuke szívta a cigarettáját. Széles hátán szétterült a fehér köntös puha anyagja. Mögötte egy hamvasszőke, törékeny alkatú hölgy szundikált plédbe csavarva.
– Engedély nélkül törsz rám. A pofátlanságnak is van határa, Samui.
– Báni fogod az elvesztését! – vetette oda nyersen az orosz asszony, mikor mérgesen megperdült magassarkújában.
A férfi fáradt ingerültséggel hátra simította válláig érő sötét haját, míg a tolóajtó hangosan a keretéhez csapódott. Az elegáns hölgy pislogva ébredezett, miközben automatikusan a másik oldalára fordult. Vékony, csontos karját kinyújtotta, és a hím után tapogatózott. Ráfogott a hálóköntösre, amíg vidáman jó reggeltett köszönt. Azonban a semmis reakció miatt, közelebb kúszott az Uchihához, és hátulról átölelte.
– A kislányra gondolsz? Ő járt éjjel is a fejedbe, igaz? – érdeklődött szelíden Tatyjana.
A maffiavezér hüvelyk-és mutatóujja közé vette szeretője hosszú, hullámos hajtincsét, és megpödörte.
– Képzelődsz.
Tatyjana Evans incselkedve szopogatni kezdte a hím fülcimpáját, aki hirtelen ötlettől vezérelve leteperte, és érzéketlen, sötét íriszével letekintet rá.
A hamutálca peremére fektetett cigi nikotinos füstje enyhén belengte a levegőt.  
– Úgy véled? – kuncogott fel kedélyesen az elegáns hölgyemén – Haldoklik a szeszélyes vonzalmad iránta?
– Rengeteget kérdezősködsz – jelentette ki Sasuke lecsapva partnere ajkára, amíg kihúzta a párna alatt lévő kotonos dobozt.
Tatyjana szenvedélyesen fonta körül karjával az Uchiha kisportolt felsőtestét, míg verejtékező testük egybeolvadva mozgott. Tüzes együttléteik eltértek a megszokottól, már teljesen kipusztult belőlük a meghittség. Kölcsönösen kihasználták a másikat, hogy csillapítsák a szívüket emésztő becstelenségek súlyát.
A maffiavezér elégedett hümmögéssel dőlt a háttámlának, mielőtt az ujjai közé vett bagóba beleszívott. Lehunyt szemhéjjal élvezte a dohány mámorító hatását. Evans elcsente a cigarettát a férfitól, és az ajkába dugta.
– Elviselnéd, ha megcsalna?
Sasuke vérszomjasan a nőre sandított.
– Az ördög nem alszik. Hiába kezeled kislányként, már nem az.
– Rühellek bármin is osztozni! Sakurát meg főleg nem adom át senkinek!

*

Indra éppen az irodájában lomtalanított, mikor Samui sértődötten beviharzott. Útja a vörösesbarnás üveges szekrényhez vezetett, amit bosszúsan kitárt. Mutatóujját gyorsan végig futtatta az ital választékon, mielőtt kikapta a vodkát. Lecsavarta a kupakját, majd leöblítette vele a torkát.
Az Otsutsuki dermedten figyelte a vérebét, aki férfiakat megszégyenítő módon ivott. Májfoltos kezei között nagy halom papírmappát tartott.
– Egoista köcsög! A büszkesége fogja tönkre tenni!
– Aranyoskám – motyogta a nyolcvannégy esztendős úr, mikor az orosz nő haragosan rápillantott.
Samui a dolgozó asztalhoz törtetett, felült az üvegfelületre, és vigyorogva a főnöke orrához nyomta az alkoholt.
– Csatlakozol?
– Lassan megenyhülhetnél. Sasuke még tolerálja a viselkedésedet, de kitudja meddig.
– Önző dög. Volt kitől örökölnie.
Indra türelmét vesztve, kényszeredett mosolyt erőltetett magára. Levágta az iratartókat a földre, azután meg dühöngve kirántotta a nő kacsójából az alkoholos italt, amit rögvest falhoz repített. A bérgyilkoshölgy ijedten összerezzent, míg bűnbánón lesütötte az állát.
– Elfelejtetted kivel beszélsz! Nagyapád forog a sírjában! Hálátlan gyermek!
– Elnézést kérek, uram.
– A húgodra emlékeztet? Sakura-channal lenne egyidős.
Samui beleharapott ajkába, ameddig lepattant ülőhelyéről.

 

A bérenc nő komótosan ballagott lefelé a lépcsősoron, miközben a telefonját nyomta. Hatalmas, fekete körsáljába tucatnyi hópehely beleakadt, míg fehér szövet kabátja begombolatlanul repdesett utána. 
A parkolóhoz érve beindította citromsárga Toyotáját. A kesztyűtartóból kibogarászta a hókaparót, amivel letisztította a szélvédőt. Az utolsó simításokhoz érve, felfigyelt egy méregzöld Volvora.
A kocsiból Sai szállt ki, aki barna csizmát, és kabátot viselt szurokfekete baseball sapkával.
– Samui? – tágult ki a hím pupilája, mikor észrevette a dekoratív hölgyet, aki üdvözlésképpen távolságtartón felé biccentett.
A művész zavartan megvakarta fültövét, mielőtt kollégájához caplatott. A nőstény véreb összefonta a karját, míg szúrós, kék tekintete villámokat szórt.
– Gondlom értesültél a hírekről.
– Melyikről is? Felvilágosítanál? Oh, netalán arról a gyomorék csajról, akit felcsináltál?
Sai búsan lesütötte a szemét.
– Dicséretet vársz? Áh, hagyjuk, mert csak ideges leszek – legyintett szenvtelenül a bérencnő – Iparkodj. Nehogy megvárasd a gazdádat!
Samui méltóságteljesen sarkon fordult, beült az autójába, és elhajtott.

*

Az irodában lévő kukából szemétlavina lódult ki, mivel az összetépett dokumentumok már nem fértek el benne. Indra állva válogatta külön paksamétákba a még szükséges ügyiratokat. A sok olvasásba belefáradt, melyet sötét szeme dörzsöléssel orvosolt. Azonban a következő dosszié tartalma pihenésre késztette. Kinyitotta a névtelen mappát, amibe pár fotó ékeskedett. Az első képen három gyerek szerepelt, akik egy barlang tetején tevékenykedtek. Középen csücsült a kilencéves Samui, aki vigyorogva a mutató-és középső ujjával V-betűt formált. A hat esztendős Sasuke nevetve paskolta a bátya vállát, aki undorodva törölte le arcáról a karakán kislány pusziját.  
Az Otsutsuki lágyan elmosolyodott, és különös meghittség árasztotta el.
A második fénykép fekete-fehér színekbe pompázott. Usagi, és Indra hosszúra elnyúló csókját örökíttette meg naplementekor.
Az íróasztal lámpája mellett egy színpompás selyemmel bevont ékszerdoboz ékeskedett, melynek fedelét melankolikusan nyitotta föl az idős úr. A szelence mélyen felragyogott a vékony karikagyűrű, amit apró gyémántkövek díszítettek.
A férfi ujjbegyével megérintette a hideg csecsebecsét, mielőtt a finom anyagú kendőre tapintott. Az orrához emelte az összehajtogatott kelmét, miképp beszippanthassa az enyhén megmaradt parfüm illatát.
– A kölykök felnőttek – elmélkedett az Otsutsuki – Engednem kéne a fiatalok románcát? Bízzak abba, hogy szerencsésebbek lesznek, mint mi? Usagi, megbántad a szerelmünket, ami oly rengeteg gyötrelmet okozott neked? 

*

Usagi a lánya megszülése után három hónapra teljesen megvakult. Az első időszakban huszonnégy órás felügyeletet igényelt, hiszen kísérő nélkül sehova sem tudott eljutni. Valamint a csecsemő gondozása is reménytelenek bizonyult számára. Ez a tehetetlenség irdatlanul elkeserítette. Naphosszat sírt az ügyetlensége miatt. Akárhányszor tapogattak meg vele mindent, képtelen volt elraktározni az emlékeibe.
Ez a szituáció hamar ingerülté tette az embereket. Indra is roppant feszülté vált, bármilyen apró botlásért tajtékzott a dühtől.
Egy napon a reggeli etetésnél késett a házvezetőasszony, és Mikoto ordítva követelte az etetést. A kék szemű úrnő kimászott az ágyból, és lassan a gyermekéhez sétált. Kitapintotta a pólyába bugyolált csöppséget. Csitítva a karjába vette, mielőtt énekelve vissza totyogott vele a futonágyhoz. Óvatosan megfordult, hogy leüljön, de elhibázta, és a fadeszkás parkettára esett. A kisbaba rémült bőgésbe tört ki, és abban a minutumban lépet be hozzájuk a ház ura.
Az Otsutsuki gyorsan körbe pásztázta a hálót, míg előre iramodott. Bosszúsan fújtatott, mikor meglátta a földön gubbasztó kedvesét, aki vigasztalni próbálta csemetét.
A férfi ingerülten elvette Mikotot az anyjától, óvatosan széles vállára fektette, mielőtt felrántotta a párját.
– Megörültél?!
– Bocsáss meg! – könyörgött Usagi, mialatt élettársa biztonságosan a fekhelyre ültette – Csak meg akartam szoptatni.
– Elegem van! Fontosabb ember vagyok annál, minthogy egy fogyatékost pátyolgassak! Még a ritkán megejtett szeretkezéseink is borzalmasak! Legszívesebben visszaküldenélek az alkoholista apádhoz. Talán beléd verne valamennyi észt.
A fiatal nő zokogva hallgatta a kíméletlen ócsárlást. Szipogva előrehajolt, és alázatosan elnézést szajkózott.
Usagi pontosan tudta, hogy a maffiavezér mennyi áldozott hozott érte. Furdalta a lelkiismeret, amiért semmivel sem tudta kárpótolni. A romokba dőlt szexuális életük is az ő lelkén száradt, ugyanis gyakran elutasította a férfi közeledését. Félreértés ne essék, szintúgy sóvárgott az Otsutsuki után, de a vaksága miatt a nőies összeszedettsége darabokra hullott.  
A házvezetőasszony kapkodó levegővételekkel kocogott a szobához, ami előtt rémülten megtorpant. Pár másodperc múlva, hirtelen felrikoltott, mivel munkaadójának hűséges vérebe megragadta a vállát.
– Haszontalan szolgának nem veszem hasznát!
A heges szemű, magas alak biccentet, miközben hezitálás nélkül elmetszette a jelentéktelen asszony torkát. A komorna krumplis zsákként zuhant a földre.
Usagi a halálhörgésre felkapta a fejét. Reszketve kérdezősködni kezdett, mikor felszökkent kényelméből. Azonban Indra azzal a lendülettel visszalökte.
– Rossz dolog a kíváncsiság – közölte nyersen a maffiavezér, mikor vérét a szeretője karjába igazította.
Az alfa hím szétnyitotta párja vörös hálóköntösét, hogy a kislánya hozzájusson a tápláló tejhez.

 

Január negyedikén fel öt óra tájékán az étkezőből ének csendült fel, miközben az epres, tejszínhabos tortát a cselédlány a faasztalra tette. A mázas piskótán egy szál gyertya éget, amit a kis Mikoto érdeklődve figyelt az anyja öléből. Az Otsutsuki behunyt szemmel hallgatta a mennyei dallamot, mely békét teremtett viharos lelkében.
– Boldog születésnapot, Indra-sama! – örvendezett Usagi, miután befejezte a dalát.
A vak nő kék szeme csillagként ragyogott, míg a kislánya hátát támasztotta.
– Direkt szóltam, hogy ne csapj nagy felhajtást – mondta tetetett haraggal a maffiavezér, aki a szeretőjéhez közeledett – Mi ez az új frizura?
Usagi bűnbűnón lesütötte a fejét, mialatt az alfa hím érdes ujjaival megsimította a sötét, vállig érő zuhatagot.
– Csupán a kedvedre akartam tenni. Haragszol rám?
– Kis buta. Hiányzottál – csókolta meg az Otsutsuki az élettársát – Kis hercegnőm, te már segítséggel tudsz ülni?!
Mikoto nevetve nyújtotta két kicsi karját az apja felé, aki a levegőbe emelte. Eközben az anya elpirulva érintette meg ajkát ujjbegyével.
A maffiavezér elfújta a gyertyát, azután meg három szeletet vágott az édes süteményből. Ugyan utálta az édességeket, de kivételesen hajlandóságot mutatott a megkóstolására. Éppen lekanyarintott a tortadarab csücskéből, mikor a kedvese felszólalt.
– A csendes barátodnak is jár a nyalánkság.
Indra értetlenkedve a szeretőjéhez fordult, míg kicsinyét óvón tartotta a combján. Aztán a konyha küszöbjén ácsorgó, magas vérebére fordította tekintetét.
– Kifejtenéd, kire gondolsz?
Usagi a tejszínhabos epret a szájhoz emelte, mialatt eltöprengett az ura kérdésére.
– A névtelen úriemberre, akinek a bal szemén hatalmas heg tátong. Emlékszem árnyékként követett mindenhová.
Az Otsutsuki irtózott már annak a felvetésétől is, miszerint a bérgyilkosa a cimborája. A vérebek csak gyilkolásra használatos fegyverek voltak. Némán, a háttérbe meghúzódva lesték a gazdájuk parancsát. Sőt, az ő hűséges bérenceit különleges ismertetőjeggyel szokta ellátni. A bal oldali látószervükön saját kezűleg ejt sebet.
– Biztos figyel minket most is. Jöjjön, csatlakozzon hozzánk. Hogy hívják, amúgy?
– Méltatlan vagyok kegyességére úrnő – felelte durva akcentussal a szőke hajú alak – Szólítson csak egyesnek.
– Usagi! Szégyenbe hozol! Kerüld a szolgákkal való emberséges bánásmódot!  
A ház ura dühös orgánumára Mikoto felbőgött. Pataként folytak a könnyei, amit az édesapja rögvest letörlőt érdes ujjbegyével.
Indra csitítva a vállára fektette leányát, miközben a párja aggodalmasan feléjük nyúlt.
– Megijed az erőteljes dörejektől. Viharok alatt is szüntelenül pityereg.
– Bosszankodhatok miatta is. Felforgattátok az életemet – nyögte panaszosan az Otsutsuki, mire a vak asszonyára sandított – S nem bánom.
Usagi aranyosan elmosolyodott, amíg támolyogva a maffiavezérhez hajolt, és megpuszilta az arcát.

*

Az erotikától fűtött lakosztályban Sasuke az enyhén világosra koptatott, szürke farmárját gombolta be, mikor alázatos vérebe kért bebocsátást. Tatyjana fehér kosztümruhájában készülődött a futon peremén. Antik stílusú kézitükrének segítségével tökéletes tusvonalat rajzolt a szemhéjára.
– Válaszra sem méltatod? – kérdezte kacarászva az Evans nő – Vagy netalán az én jelenlétem zavaró?
– Gyere! – vetette oda flegmán az Uchiha.
Sai közönyös ábrázattal pásztázta körbe a helyiséget, majd lehunyt szemmel nyugtázta az elegáns hölgy ottlétét.
– A jól megérdemelt szabadság – jegyezte meg a bérgyilkos finom szenvtelenséggel.
Sasuke az iróniát kihallva vérszomjasan a művészhez fordult. A véreb hamiskásan elmosolyodott, és bocsánatkérőn felemelte két kezét.
– Visszaszólít a munka. Naruto Uzumaki problémázik.
A maffiavezér izmai megfeszültek a távoli rokonának nevére. Bosszúsan magára kapta a fehér ingét, melyre egy kötött ujjatlan mellényt húzott. Ujjfésűvel elegyengette szextől kócos haját, majd mezítláb kiviharzott.
Felkereste a nagyapját, aki után tűvé tette az egész rezidenciát. A dolgozószoba előtt várakozott, míg Indra engedélyt nem adott a belépésre.
– Sürgős dolgom akadt.
Az Otsutsuki a szék háttámlája mögött állva felemelte a kezét. A további szavak szükségteleneknek bizonyultak, hiszen a szervezetük rendszere mit sem változott az ő ideje óta. A felmerülő fennakadást mielőbb orvosolni kelet, nehogy elburjánzzon.
– Indulj.

*

Sakura piros télikabátjában tolta a bevásárlókocsit a szupermarket zöldség-és gyümölcs részlegén. Ösztönösen leparkolt a paradicsomnál, amit hosszadalmasan szuggerálni kezdett. Ez a burgonyaféle volt a férje kedvenc csemegéje.
– Szóval nem folytatsz viszonyt azzal a nővel. Vajon tényleg ez az igazság vagy csak a bátyád akar tisztára mosni? – elmélkedett az Uchiha nő, mialatt kivet egy dobozzal az élénk színű nővényből.
A lány betette a kosarába a paradicsomot, mielőtt áttért a tejterméket osztályára. Mikor beszerezte a szükséges árukat a kasszához indult.
Kifizetve a vásárlás leemelte a két nejlon szatyrot, és a kijárat felé indult. Ahogy haladt véletlenül megcsúszott a latyakos kövön, és automatikusan belekarolt a mellette elhaladóba. Szégyenkezve elpirult, amíg erőltetett nevetgéléssel bocsánatot kért.
– Sakura? Te jó ég! Jól vagy?! – kérdezte ijedten Naruto Uzumaki, aki gyorsan arrébb vitte a kislányt a járkáló emberek közeléből – Egyedül vagy?
Az Uchiha nő némán bólintott, mialatt pár lépést hátrált a szőke férfitől, aki idegesen körbe nézett.
– Komolyan egymagad vagy itt? – puhatolózott hitetlenkedve Naruto, mikor narancssárga pufajkája zsebéből előhúzta saláta zöld sapkáját.
Az Uzumaki egy árva ellenlábast sem vélt felfedezni, viszont nem kockáztathatott. Fejére húzta a tökfedőt, mielőtt megköszörülte a torkát.
– Miért hazudnák – érdeklődött tétován Sakura.
A szőke férfi tetetett játékossággal megborzolta a kislány rózsaszín haját.
– Botrányos Sasuke hanyagsága. Lebecsüli azt a bűnözött – morogta az orra alatt Naruto, mikor a barna nadrágja hátsó zsebébe megrezzent a telefonja.
Tenyerébe vette a mobilját, feloldotta a képernyő zárat, amin egy ismeretlen számról küldött SMS értesítése villogott. Megnyitotta az üzenetet. 

„A Jigen ügyet intézem!”  

Sasuke Uchiha     

Az Uzumaki hosszú ábrázata megkeményedett. Rövid ujjaival rászorított a készülékre, ami a rá gyakorolt erőhatástól megreccsent.

A szőke férfi komótosan vezetett a tiltott zóna felé. A sznob provincia küszöbjén átgurulva egy totálisan más világba csöppent. Chanel, Louis Vuitton, Dior, Gucci üzletek fogadják az oda érkező vagyonos embereket, ahol az eladók szó szerint körbe ugrálják a kedves vásárlót.
Beljebb araszolva az éttermek kapják a főszerepet, ahol ínycsiklandozó fogásokat találnak fel a kényes úri népnek.
A pazar pompa, és csillogás azonban csak álcaként szolgált. A valóságban ezen a szent helyen fészkelt a gonoszok java.
Naruto elővigyázatosan kémlelte a karácsonyi díszekbe felöltöztetett utcákat. Hébe-hóba rápillantott a mellette ülő kislány, aki bánatosan nézte az elsuhanó tájat.
– Kiismerhetetlen fickó, mi? Az alma nem esett messze a fájától – kottyantotta ki szúrós megjegyzését az Uzumaki – Kolonc vagy a nyakán.
Az Uchiha nő feszélyezve az ajtóhoz húzódott, mikor a szőke lófejű fickó váratlanul a combját kezdte el markolászni. Szerencsére éppen akkor értek a piros lámpához, így időbe kitudta kapcsolni a biztonsági övet. Készült kipattanni a kocsiból, mikor Naruto a csuklója után kapott. 
– Te megörültél! – kiáltotta a kislány, mikor kirántotta a kezét a szorítás alól, és felvette a nyúlcipőt.