9. Lázadók

A hajdani családfő dohos irodájában üres vonulatok uralkodtak. Színtelensége tükrözte tulajdonosának az egészségi állapotát. Az antik rózsamintás szófa kifakultan állt. A dívány előtt lévő kopottas asztal pedig azt mutatta, hogy egykoron sokszor igénybe vették szilárd felszínét. A szoba sarkában elhalt növény ácsorgott a kaspójában, melynek egy csenevész ága szimbolizálta egykori létezését.

A könyves polcon poros olvasmányok sorakoztak. Az első, és az utolsó szerzemény sarkában sűrű pókháló díszelgett.

Kankuro az őse mögött állt, miközben felduzzadt, lila orrát pátyolgatta. Önelégült ábrázatától kinyílt a jelenlévők zsebében a bicska. Felháborodtak Gaara bátyjának a viselkedésén. Gyalázatos módon befolyásolta a megtört apját, hogy elérje nagyhatalmi törekvéseit.

Gaara gyilkos pillantása csak nem ketté hasította a fivére robosztus testét. Egyre nehezebben tudta féken tartani rokonát, aki fittyet hányt a szabályokra. Nyíltan szembe szegült Sasukéval, amelynek következménye rendszerint tragédiába szokott torkolt. 

Temari büszkén idősebbik öccse oldalára állt, majd megpuszilta az idős apjának az arcát.

– Mire véljük ezt a fenyegetést? – kérdezte Itachi belefojtva barátaiba a gyűlölködő szavakat.
– Meguntuk, hogy állandóan a takarító szerep jut nekünk! Ki akarunk törni silány napjainkból! Eleget tűrtünk! Az Uchihák szerencse csillaga a lehullás szélére került! – üvölti a primitív fickó, miközben öklével lesújtott a tömör falapra.

Konan a retiküljéből előkapta a kicsiny pisztolyát, mely szinte elveszett az ujjai között, mihelyst Temari a combjára kötött övéből kihúzta revolverét. A két harcias amazon között a kezdetektől fogva mélyen gyökeredző gyűlölet lapangot. Yahiko gyalázatos tette fordította egymás ellen a két nőt, mely máig nem enyhült.

– A helyedben eltenném az a nevetséges játékszert – felelte a szőkeség cinikus mosollyal.

– Porul jársz, ha alábecsülsz.

– Torkig vagyok veletek! Önfényező kis senkik! Arra sem vagyok méltók, hogy lábtörlőként használjalak titeket! – lépet hűséges szövetségesei élére Sasuke, akinek haragját messziről lehetett érezni.

Erélyes hangjában kiütközött valódi becstelen természete.  Ében szemében pusztító tűz lángjai támadták fel nyughelyükről. Markáns arcáról megsemmisültek a lágy vonások. Fenyítő közeledése távolabb taszította a zavargókat. Temari nagyot nyelt, mikor az édesapját hátrébb menekítette. Kankuro összeszorította fogát, és tégla méretű telefonját győzedelmes zászlóként felemelte.

– Idegőrlő a hidegvéred, de most én vagyok előnyben! Egy gombnyomással riasztom a bérgyilkos egységet, hogy kicsit fazonírozzák át a lotyód fizimiskáját! Utána meg eljátszadozók vele.

– Elmebeteg! A zárt osztályon lenne a helyed! – kelt ki magából Shikamaru, aki az élettársára nézett.

Az asszony riadtan döbbent rá eme rossz döntésének lehetséges végkifejletére. Képes lett volna feláldozni mindenét a múltjában történt sérelmekért. A traumája nem engedte, hogy a jelennek és a jövőnek éljen. Fel se ismerte, hogy már van egy férfi, aki szereti és megbecsüli. Azt meg végképp nem akarta, hogy a fiától idő előtt el válassza a fagyos halál. Beharapta a száját, és Kankurora szegezte fegyverét. A robosztus elképedve állt az egyik lábáról a másikra, majd alkatához képest gyorsan a nővére előtt termet, és a falhoz vágta. A Nara, és Gaara sietett a tehetetlen Temari segítségére, akinek a fejét megállás nélkül a falba verték.

A beteg zokogni kezdett annak a látványától, hogy vérei egymásnak estek. Temari térdre rogyott, és a fájó pontját tapogatta középső, és mutató ujjával. Meleg tócsába festve pirosra felső ujjbegyét, miközben Shikamaru átkarolta a vállát.

Közvetlenül utána eldördült egy lövés. Konan meglőtte a tomboló térdét, és ennek köszönhetően a jelenlegi családfő ártalmatlanná tudta tenni tulajdon testvérét. Gaara barna nadrágja zsebéből előhúzta a sokkolt, melyet hezitálás nélkül a testbe nyomott. Kézfejével letörölte verejtékező homlokát, még sógora oda dobta neki a bilincset.

– Kiszűrtük az árulókat – jegyezte meg közönyösen Itachi az öccsének, míg hosszú sötétszürke haját végig szántotta. – Nyilván Neji agyából pattant ki ez a zseniális terv, mert Kankuró nem a leleményességéről híres.

– Valóban – mondta az ifjabb Uchiha, mikor a magatehetetlenhez ment.

Shikamaru védelmezőn takarta kedvesét, hogy megvédje a ráváró rossztól, de a szőkeség kibújt öleléséből. Kedvesen rámosolygott, majd kegyelemér kezdett esedezni. Nem akart, hogy a családját bármi baj érje. Könnyei záporesőként hullottak le a kárpitra.
Ekkor ideges hang szűrődött be a szobába.  

– Ne menj be! – kiáltotta Izumi.

Alighogy ez a figyelmeztetés elhangzott kinyílt az ajtó, és Sakura toppant be. Elsőre össze se tudta rakni a kirakós darabjait. A bíbor folt a falon hátrálásra késztette, de amikor észrevette a pisztolyt, és a földön heverő alakot rémülten kirohant.

– Így figyeltél rá?! – kérte számon Sasuke a sógornőjét, mielőtt kiviharzott a helyiségből
– Ennél rosszabb nem történhetett volna – vakargatta a fejét Shikamaru.

Konan kiejtette markából a fémes tárgyat. Yahiko nyomban támaszként állt mellé, hogy nehogy összeessen. A felesége régen használt fegyvert, ezért lelkileg teljesen lesújtotta a tette. Ezért nem hibáztathatta senki, egyedül magát ostorozta, hiszen megígérte neki Nami születésekor, hogy többé nem kell a gyilkoló tárgyhoz nyúlnia. Gyengéden simogatta, és puszilgatta Konant, miközben halkan duruzsolt a fülébe.

Gaara két embere is megjelent, akik felcibálták az eszméletlent, és kivonszolták a kert végébe lévő sufniba.

*

A Haruno bezárkózott a szobában, és mikor a nyílászáró kilincse megakadt hátrálni kezdett. Fényderült a sötét titokra, melynek fagyos szele mindig a hófehér bőrét simogatta. Ha a kíváncsisága nem kerekedett volna felül rajta, akkor észre sem vette volna, hogy mik zajlanak körülötte. Ilyen jeleneteket csak könyvekben olvasott, melyek elröpítették a fantázia, és a mese illúziójában. De most, hogy vele is megtörtént ijedtség fogta el.

– Ezek itt, mind gengszterek, akik embereket ölnek! – ismétlődött a kemény valóság a gondolataiban.

– Sakura, engedj be! – parancsolta Sasuke. – Háromig számolok, és utána betörőm az ajtót!

A rózsaszínhajú lány remegve megindult, mikor az ideje fogyatkozni kezdett. Éppen az utolsó pillanatban szabadította fel a zárat.

– Csak a bajom van veled! Mihez fogsz kezdeni ezzel az információval?

– Fel kell dolgoznom – motyogta Sakura, miközben az ezüst gyűrűjét babrálta.

Nem mert felnézni a maffiavezére, de a szíve megállás nélkül verte a romantika dalát. Testének minden zuga sóvárgott választottjának érintéséért.

– Félek tőled, de az érzéseim nem változtak irántad! Ugyanolyan áhítottal szeretlek, mint eddig!

 – Elmehetsz – közölte nyersen az Uchiha.

Sakurát ez a tömör mondat földhöz vágta. Az ajka lefelé konyult, a könnyek csordultak ki smaragdjából. A férfi elvesztésének lehetősége még nagyobb traumaként hatott rá, mint az előbbi. Úgy érezte, hogy részének egyik felét kiszakították. Amikor először meglátta Sasukét már akkor valami láthatatlan fonal kötötte vele össze. S egybeolvadásuk pillanatában ez a szál elszakíthatatlanná vált. Ilyen eszeveszett kínt soha nem tapasztalt, mint az imént.

– Ez nem egyszerű szerelem! Inkább a halál, minthogy elveszítselek! – tombolt belül a Haruno hisztérikusan.

Sokjából az zökkentette ki, hogy imádottja hátat fordított neki. Gyorsan utána iramodott, majd kételyek nélkül átölelte.

– Azt akarod, hogy elmenjek?

– Adok választási lehetőséget.

– Elutasítasz? Apró kalandot jelentettem csak? Kedvelsz egyáltalán?  – pityeredett el a Haruno.

Sasuke kibontakozott az ölelés csapdájából, mely gátolta szabadságát. A kislány látványa megingatta szilárd jellemét. Tenyerét a babaarcra tette, melyet csúf cseppek csíptek. Őszintén nem tudta, mit érez Sakura iránt. Ragaszkodott hozzá, kívánta, ki sajátította, ami ezelőtt semelyik nőnél nem fordult elő. Először valóban csak játszadozott vele, de azon kapta magát, hogy szomjazik a közelségére. Maga mellett akarta tudni. Soha nem volt jó az érzelgősségben, ezért válaszuk vadul felemelte Sakura állát és megcsókolta. Nyelvét erőszakosan nyomta át a lágy szájba.

–  Dönts! Ha velem maradsz, nem engedlek el! – felelte rekedtes hangon az Uchiha.

– Ne engedj el! Örökre veled akarod maradni! Nagyon szeretlek! – jelentette ki a Haruno, mikor lábujjhegyre állt, és puszilgatni kezdte a férfi nyak alatt részét.

Sasuke könnyű tollpiheként kapta fel Sakurát, aki ösztönösen a csípője köré fonta a lábát. Majd a maffiavezér visszavitte a kislányt az ideiglenes rezidenciájukba, és leültette a székre, melynek támláján kiterítve lógott a vasalt ingje. Ezt követően se szó se beszéd magára hagyta szerelmét.

Sakura értetlenül pislogott, majd feldúltan felpattant matracról, hogy az Uchiha utána eredjen, de a helyiség foglyává vált. Bezárták. Olyan, mintha szobafogsággal sújtották volna a pimasz viselkedésért. Végig pásztázta az üres teret, ami most még szűkebbnek tűnt, mint ezelőtt. A csend melyet kedvelt, most ellenségévé vált, ugyanis az elméje előtárta a nyers tényeket, melyeket szerelme elűzött férfias szenvedélyével.

– Bajba vagyok! A testemet, lelkemet, és szívemet elrabolta Sasuke. Önként kínáltam fel neki mindenemet, és ő rögtön elvette. Tőle függök. A boldogságomat, és a szomorúságomat ő uralja, ezért ha felhasználom a kínálkozó szabadságot, akkor se tudtam volna sokáig távol maradni. Ijesztő a szerelem! – állapította meg a Haruno, miközben idegesen járkált fel-alá.

*

   

Gaara a tömör fából megfaragott korlátnak támaszkodott zsebre dugott kézzel a lépcsőnél. Ellökte magát a támaszától, mikor barátja elhaladt előtte. Figyelemre se méltatta, melytől acsarkodóvá vált. Bőven volt mit megtárgyalniuk, és a bátyja jelenleg a kisebbik probléma. Óriási botrány hullámot indulhat el, ha kitudódik a titkuk. A rend fenntartó szervezeteket vezetőségeinek többsége beragadt a hálójukba. Kémjeik folyamatosan jelentés adnak, de még mindig nagy kockázat vállalnának, ha ennyibe hagynák. Egy kikotyogott szó is bajt hozhat rájuk.

– Mit tervezel vele? – kérdezte számon kérően a vörös hajú. – Életbe hagyod?

– Garantálom, nem fog több galibát okozni! Ne merjetek hozzá nyúlni!

Gaara elmosolyodott, és megvonja a vállát.

– Bizonyítsd be az elkötelezettségedet. Remélem, nem okozol csalódást – közölte Sasuke, mikor cimborájára visszatekintet.  –  Értesíts, ha Kankuro észhez tér.

Gaara biccentett, majd visszamentek a társasághoz, akik addigra a nappaliban tömörültek össze. A fotelban Temari ült, míg kedvese nedves rongyot, nyomot a sebére. Itachi keresztbe rakta a lábát, mialatt slusszkulcsát forgatta az ujján. Hato az apja mellett álldogált, miközben a feszült felnőtt rajt szemlélte. Kortársai közül messze kiemelkedett intelligenciában.

– Most meg fogjátok büntetni Sakurát? – kérdezte a kisfiú, míg a kezét tördelte.

Itachi a sarjára sandított, majd tenyerét a buksijára tette. Ámulatban ejtette a kicsi gondolatmeneted.

– Le se tagadhatnád, hogy a vérem vagy – gondolta az idősebbik Uchiha, miközben dagadt a mellkasa a büszkeségtől.

– Nem szolgált rá semmivel. Csak a bácsikád elbeszélgetett vele.

Itachi megerősítésként az öccsére nézett, aki helyeslően bólintott.

– Haza küldted? – kérdezte Yahiko idegesen.

– Nem. Velem marad.

Shikamaru, és Temari hitetlenkedve lestek össze. Kizárnak tartották, hogy főnökük ekkorát kockáztatna. Egyedül most érezték azt, hogy Sasuke valakihez elkezdett ragaszkodni.

Elmélkedésükből jeges víz zökkentette ki őket, mikor egyhangúan kihirdették az ítéletet. A szőke amazont megragadta a narancssárga hajú hím, és durván a kifelé tessékelte. Shikadai sírva rohant Yahikohoz, és teljes testével próbálta ellökni őt az anyukájától. Gaara nyomban felkapta unokaöcsét, miközben rámordult, hogy hallgasson el. A Nara felbőszülve iparkodott a sógorához, és megragadta a pólóját. Vicsorogva meredt az érzéketlen ábrázatba, majd arrébb lökte, és dühösen elviharzott. A két Uchiha eredt volna utánuk, de Gaara sorompóként kinyújtotta eléjük szálkásan izmos karját.

*

Sakurának a percek múlása nem vált a barátjává. Úgy érezte, hogy minden elütött hang az órában, a túlélésének az esélyét csökkenti.

– Csak a rabokat kényszerítették négy falközé – motyogta durcásan, mikor lehuppant a fotelba.

A Haruno sikítva szökkent fel, mikor minden előzmény nélkül Shikamaru kiáltott be neki.

– Segítened kell! Kérlek, próbálj meg hatni Sasukéra. Temarit a vesztő helyre citálták.

– Miből gondolod, hogy hallgatni fog rám? – kérdezte Sakura, mikor az zárt ajtóhoz lépet.

– Nem képes elengedni téged. Fel se tudod fogni mennyi rizikót vállal azzal, hogy életben hagy.

Sakura a szájához kapta a kezét. Csaknem elájult. A falnak támaszkodott, nehogy rongybabaként rogyón össze.

A rövid beszélgetésük alatt a Nara oly annyira befolyásolta a naivságot, hogy végül ő maga ajánlotta fel segítségét Temari megmentésének ügyében.

*

Kezdet nyugovóra térni a nap, mikor Sasuke visszament a kislányhoz, aki ugyan mosolyogva várta, de az arcát kétségbeesés sápította el.

– Mi van veled? – érdeklődött az Uchiha felvont szemöldökkel.

– Öltél már embert?

Sasuke fizimiskája a leghidegebb téli éjszakánál is zordabbá vált. Csak nem üvölttette volna, hogy ehhez semmi köze sincs, de nem akarta még jobban megrémíteni Sakurát. Erről soha nem beszélt nyíltan.

– A rossz előre hozója a kíváncsiság – jelentette ki a maffiavezér, miközben oda sétált a rózsaszínhajú lányhoz.

Hüvelykujját végig húzta a telt ajkon, amelyből készségesen tört ki a szenvedélyes dorombolás. A szívélyes megnyilvánulás miatt a férfi abban bízott, hogy lezárták ezt a témát, azonban tévedett.

– Ugye gyerekeket nem bántasz?

Sasuke vérbe forgó szemekkel meredt a kislányra, aki nyomban magába fojtotta a szót. Beharapta a száját, majd meghunyászkodva lesütötte a fejét. Sasuke majdnem pofon vágta a Harunot haragjában, de helyette megragadta az állát.

– Fejezd be, vagy nem állók jót magamért! Jobban jársz, ha nem ásol le a lelkem legsötétebb pontjáig. De megnyugtatlak nem süllyedtem olyan mélyre, hogy védtelen kölyköknek ártsak.  Sakura rémülten kerülte a szemkontaktust. Olyan erő, és férfiasság sugárzott a szerelméből, ami behódoltságra kényszerítette.

Bocsánat kérése megenyhítette az Uchiha szívét. Fogalma sem volt, miért kivételezik ennyire Sakurával, de az igazságot bűnt letagadni.

– Mit csináltál velem kislány? Kisajátítottalak, és állandóan védelmezni akarlak. Miért pont te gyakorolsz rám ilyen hatással ennyit nő közül? – elmélkedett ingerülten Sasuke.

Tehetetlenek, és kiszolgáltatottnak érezte magát. Rendszerint elhagyta a józansága, ha Sakuráról volt szó.

*

Sakura arra kezdett ébredezni, hogy öleléséből óvatosan kibújt a férfi. Álmosan ült fel az ágyban, miközben a szemét dörzsölte.

– Feküdj vissza aludni! – parancsolt rá Sasuke az ébredezőre.

– Hová mész?

– Dolgom van – vetette oda a maffiavezért fél várról.

A Harunonak eszébe villant Shikamaru tájékoztatása, miszerint az alvilági ügyek intézését akkorra szokták időzíteni, mikor az emberek alszanak. A gyomra rögtön görcsbe rándult. A bágyadtságát abban a pillanatban elriasztotta a sokk hatása. Az ígéretét nem akarta megszegni, muszáj volt cselekednie.

– Ne menj! Kérlek, ne hagy itt!

– Elég legyen! Mit sopánkodsz?! – kérdezte az Uchiha, mikor a magas oktávok bántották a csendhez szokott fülét.

Begombolta idegesen a farmernadrágját, ameddig mezítláb az ágyhoz iramodott. Tenyerét a Sakura vállára nyomta, majd mikor rájött mi folyik itt ösztönösen megszorította a kecses testrészt.

– Kinyírom. Téged akar felhasználni, hogy megmentse a tyúkját.

– Ezért ne ítéld el. Shikamaru a barátod. Kérlek, könyörülj meg Temarin – esedezett a kislány, amíg babaarcáról ezüst folyam gördült le.

Sasuke mélyet sóhajtott, és beletúrt ébenfekete hajába. Jégből voltak az idegei, de Sakura mesterien ki tudta hozni a sodrából. Olyan témákat boncolgatott, melyekre rögtön ugrott. A pityergése tovább táplálta a dühének pislákoló lángját, mely hamar fenséges tűzzé lobbant.

– Édes kiscicám, szerencsére még nem tudod, milyen vagyok valójába. Akik lázadni mer a hatalmam ellen, azok a varjak eledelivé válnak. Nem ismerek könyörületet! – gondolta magában a férfi, miközben érezte, hogy a hideg kéz ökléhez ért.

– Legalább légy tekintettél Shikadaira. Szüksége van az anyjára.

– Nem ígérek semmit.    

A Haruno azon kapta magát, hogy szerelme eltávolodott tőle, majd magára hagyta.