Azon a pitymallaton a Kazuko, és a Yung
birodalmat pár roppant erős démon tépázta meg. A nép, a vészharang kongására
felbolydult. A lakosság felocsúdott, kinyúltak a lámpák, az esti őrszemek
menten a tettek mezejére léptek. Az észrevétlenül besurranó személyek
felkutatását, valamint a rászorulók menedékhelyre juttatását megkezdték.
A palotában lévő királyi lakosztályban, Choji
Akimichi megnagyobbított öklével ütötte ki az ajtót a keretéből, mielőtt Ino
Yamanaka elébe rohant a bent tartózkodó ellenségnek. Felemelte a karját, amíg
két kacsóját szemüvegkeretként kék szeme elé irányította. Szájfényes ajka
megremegett, hiszen a szürke hajú férfi keresztül szúrta kezével Hiruzen király
szívét. A maszkos pokolfajzat heherészve a nőre sandított, még elhajította a
szervet. A hosszú, szőke frizurájú hölgy undorodva hátrébb ugrott, és kövér
csapattársának ütközött. Choji elfehéredve révedt a gonosz bestiára, aki
szórakozásképpen villámba burkolt karjával lenyisszantotta szeretett
uralkodójuk koponyáját.
–
Ino, csináld!
A
Yamanaka ismét felvette harcipózát, mire a fenevad előtte termett, és egyenesen
belenézett a kékségébe.
–
Hm. Lélekmegszállás. Kockázatos, ha a használója nem elég képzet hozzá.
A
szőke hölgy morcosan fellendítette bal lábát, amit a maszkos alak könnyedén
elkapott.
–
Na, mi lesz?
Az
Akimichi arrébb tette törékeny partnerét, felugrott, és húsgolyóként forgott a
szörnyeteg felé.
–
Többet vártam. Micsoda csalódás – hunyta le szomorúan szemhéját a maszkos
férfi, aki szikrákat szórt szét a szobában.
Choji
röhögve zuhant le a földre, mivel a mennykő darabkák csípései orvul
csiklandozni kezdték. Ino bosszankodva a homlokára csapott.
–
Idióta! Ez a álnok démon teljesen hülyére vesz minket! – könyökölt rá durván a
csapattársa fejbúbjára a hölgy.
–
Bocsi… Megtalálta a gyengepontomat…
Ekkor az ellenséges hím feléjük dobott valami
szőrös gombolyagot. Az Akimichi húsos ujja közé vette a zsinórt, amiről hamar
kiderült, hogy egy rágcsáló farok.
–
Patkány. Hogy kerül ide? S nincs feje… – motyogta halkan a Yamanaka, mielőtt a
sötétségbe vonuló pokolfajzatra kiáltott – Állj csak meg!
–
Hiruzen Sarutobi régen halott. Ez az állat bolondot csinált belőletek.
–
Elmész? – vonta fel a szemöldökét
az angyal hölgy – Életbe hagysz?
A
démon közönyösen biccentet, mire Shikamaru is csatlakozott a társasághoz. Barna,
alvó köntösében fél térdre ereszkedett, és az árnyéka meghosszabbodva kúszott a
behatoló felé. A fenevad az erkélyajtó ablakán beszűrődő világosságra pattant,
majd mutató ujját ide-oda ingatta.
Egyszer csak vakító fényáradat törte be a
nyílászárót, és két kasza hasította fel a szörnyeteg alakját. Az aggastyán homlokán
vízszintes heg húzódott, miközben szájából cigaretta lógott kifelé. Jó fiúsra
fésült, ősz haját, arany árnyalatúvá varázsolta a rikító naphoz hasonló fényesség.
Eres nyakán hatalmas anyajegy folt éktelenkedett, melyből pár erős szőrszál
burjánzott ki.
–
Huh. Megúsztam – mondta a hím, mikor a balkon korlátján guggolt lábujjhegyen.
A
bácsi verejtékezve fordult oldalra, ahol a szürke hajú bestia üdvözlésképpen
intett nekik.
–
Kakashi Hatake?
–
Találkoztunk netán? Ah, mindegy… – vált kámforrá a démon.
Choji csodálkozva az öregek tanácsának
tagjához ballagott, aki körül kihunyt a világosság, és megcsappant hatalma
által összecsuklott. Elegáns frizurája ziháltan hullott ráncos ábrázatára, míg
teste a pánik rohamtól le-fel süllyedt.
A sorsuk megpecsételődött. Az ifjú generáció
helytálló esélye a sárba süllyedt.
*
Március harmincegyedikén napkeltekor Sakurát szülési
fájdalom ébresztette. Az eszeveszett görcsölés a csontjait karistolta, a hasában
meg eddig sose tapasztal hasogatás nyílalt. Fehér bőrén a fekete lángszirmok
mérgező gyomként burjánoztak el.
A fagyos kertben gubbasztó varjú had éktelen
károgásra zendült, amint a szenvedő ajkából gejzírként kirobbant a felsértő
üvöltés. A kellemetlen hangzavar közepette a szobában is megjelentek a madarak,
aki oly szorosan szálltak egymás közelébe, hogy csakhamar fekete alakot
formáltak. Itachi kiugrott hűszolgálói sötétségéből, és az angyal fejé fölé
térdelt. Gyengéden a verejtékező homlokra tapasztotta a tenyerét.
–
A legrosszabbkor…
–
Elárulnád, mit keresel itt? – üdvözölte komoran hívatlan vendégét Utakata a
falnak támaszkodva.
Itachi
haragosan a nyálka szörnyre vetette pillantását, majd megenyhült
arckifejezéssel visszafordult a Harunohoz.
–
Légy erős.
A buborék használó ingerülten hátra szántotta
ujjaival sötétbarna haját, mikor a problémás Uchiha elillant jószágaival együtt.
Csípőre tette a kezét, és a bent tartott bosszús levegőt kifújta magából.
Unottan oda sétált Sakurához, aki menten megragadta keki zöld nadrágjának a
szárát. Csokoládébarna, hosszú kimonója kibontva terült szét széles vállán.
Izmos, felső teste jócskán kilátszódott az öltözéke alól, melyen pár
elhalványodott heg tűnt fel.
Karamell
árnyalatú íriszét a vajúdó fehérnépre szegezte.
–
Segíts…! A baba…! – sikkantotta sírva a védőszent, mihelyst csuklójából
megeredt a vér.
Utakata
érzéketlen biccenést küldött válaszul a nő felé.
Abban a pillanatban Hotaru rontott be rájuk
kétségbeesetten. A hónalja alatt tartott steril törölközött menten az angyal
lábára terítette. Gyakorlottan megemelte a térdhajlatot, miképp ellenőrizze a
méhszáj nyitottságának mértékét.
–
Hosszadalmas lesz… – dünnyögte a nőstényördög, aki a fájdalomtól zokogó angyalkára
pillantott –Innen átveszem.
–
Kérlek… Vigyázatok a kicsire… – kapkodta szaporán a levegőt Sakura, mialatt a
gömbölyű pocakjára tette a kacsóját.
A házaspár furcsállóan össze nézett, mivel
náluk, démonoknál, igencsak különbözött a szülőség fogalma. Valójában a szoros
érzelmi kapocs is csupán olykor-olykor alakult ki náluk.
A
lány gyermek születése szerencsésebbnek volt mondható, tudniillik apa és fia
között a kezdetektől fogva mély árok tátongott. S idővel valamelyik fél
kiontotta a másik életet, miként az erősebb élje túl. Ezzel fenntartva azt az
elvet, miszerint a gyengéknek pusztulniuk kell.
–
Milyen buta kérés… Ott leszel neki te! – fakadt ki tétova felháborodással
Hotaru, ameddig a Haruno ordítva gombóccá rándult össze. A végtagjai görcsösen
meg-meg rándultak, amíg vérző csuklójával összemaszatolta magát, és a lepedőt.
Utakata minden előjel nélkül kirohant a
helyiségből, és szájából örvény szerűen távoztak a buborékok.
–
Ki akartam maradni felfordulásból. Viszont kénytelen vagyok belefolyni.
Nyomorult Itachi… A lányt kívánod felhasználni ahhoz, hogy megfékezd az
öcsédet. Hát, tényleg védő szárnyaid alá veszed a védőszenteket? Ezért a
döntéseidért bűnhődni fogsz! – elmélkedett magában dühösen a csiga bestia,
mialatt kiért a fellegvárból.
Sakura
a vajúdás alatt többször is eszméletét vesztette az elviselhetetlen
gyötrelemtől. Az éberség és az eszméletlenség vékony kötelén táncolt, még az
alatta tátongó sötétség karmai lerántották őt a pokol bugyraiba. Az alvilág
alján puha bárányfelhőre esett, mely fokozatosan szívta magába.
A magas láza a hideg borogatástól sem
csillapodott. A vastagon csuklójára tekert gézszalagot gyakran kellett újra
kötni, mivel a vér egyre gyorsabban tört a felszínre. Hirtelen felrebbent a
szemhéja ugyanis orcáján elcsattant egy hatalmas pofon.
Hotaru
megkönnyebbülten kifújta a levegőt, látva, miképp az angyal visszatért a halál
pereméről.
–
Tarts ki! A baba miatt!
–
Édes kislányom… Várod az apukádat…? Szerelmem… Kérlek, gyere…
A nőstényördög kézfejével kecsesen letörölte a
homlokán lévő izzadság cseppeket, mielőtt visszatért a Haruno lábához. Ismét
ellenőrizte méhszájat, ami még mindig nem tágult ki kellően. Aggodalmasan
felsóhajtott, mivel az idő ellenük dolgozott.
A mulatság zajlott, és amint közeledett az est
a veszély is rohamosan növekedett.
*
A Kaminari kúria pincéjében Keiko szívét
szétroppantotta az Uchiha villámokkal borított keze. A Chinoike asszony
gunyorosan felkacagott, hiszen az ő életét már nem volt olyan egyszerű
kioltani, mint annak idején. Pár lépést előre téve megölelte a férfit, akinek a
karja jobban átfúrta mellkasának bal oldalát.
–
Soha nem eresztelek – mondta a nőstényördög, mihelyst a testéről málladásnak
indult a hús, és végül az utókornak már csak a csontváza maradt fent.
Sasuke oldalra suhintotta a karját, aminek
hatására a csont alkotta alak szétesve a földre zuhant. Vér pettyezte
öltözékében leguggolt a hölgy maradványának kupacához, és tenyerét a koponyára
tette.
Kimimaro valódi külsejében bukkant fel az
elszigetelt csatatéren. A hátából hat jókora csont állt ki, míg gerinc
vonalától egészen a farkáig tűhegyes, kemény szervek púposodtak. A szemöldöke,
valamint sárga látószerve alatt vastag, fekete fogforma húzódott. Halvány
levendula árnyalatú kimonó felsője a derekára tekerve lógott megszaggatva.
–
Lemaradsz a mulatságról! Gakushit meghagytuk neked!
Az
alfahím felemelkedett, miközben összerándult markából fehéres por hullott.
–
Az mi?
–
Keiko holttestének letört borda csontja. Titkon ezzel is átszúrtam a szívét,
hogy végleg eltűntessem az élők világából.
A
Kaguya férfi a szövetségeséhez lódult, mielőtt az alagsor plafonja beomlott.
Kő, csempe hordalék zúdult le az elzárt teremre, mely sűrű porfelleget vont
maga után. A fenti emeleten tátongó hasadék peremén Suigetsu, és Deidara
kukucskált lefelén.
–
Kishíján, az egész kúriát felrobbantottad – kifogásolta a Hozuki ellenlábasának
a harcistílusát – A harag túlzottan elveszi az eszed, idióta.
A
szőke, hosszú hajú angyalfi elvörösödve mutatott a pokolfajzatra azt ordítva,
hogy fogja be.
– Srácok? – óbégatott a
lyukba a vízi démon, aki a törmelék által felvert felhőn nem látott keresztül.
Hirtelen
óriási csont tövis tört fel, mely megtámasztotta az épp leomlani készülő nyílás
szélét. Az éles csúcs átszúrta Suigetsu talpát, aki neheztelőn felhorkantott.
–
Ez temet minket! – üvöltött fel mérgesen Kimimaro a halcsontváz belsejéből.
Az Uchiha fehér, bő kimonó ujjának anyagával
takarta el az orrát, hogy az irritáló homokszemcsés felleget ne szippantsa be.
Azután felöltve valódi kinézetét egyetlen egy szárny legyintéssel felreppent az
emeletre. Felsőjének az elejét vértócsa szennyezte, melynek friss, jellegzetes
szaga felbolygatta a Hozuki gyomrát. A textilanyag hátsó részén két hosszú
szakadás húzódott, amit a karmos szárny szaggatott át. Szürke nadrágjának a
derekán törtfehér, vastag kötél öv tekeredett, mely kardtartóként szolgált.
A
Kaguya hím felszaladt a csont tűskén, és lábujjhegyen megállt a hegyén. Ujjával
összenyomta az orrcimpáját, tudniillik a hányingert keltő bűz rá se gyakorolt
jótékonyhatást.
Deidara
pánikolva fenékre huppant, miközben dadogva annyit nyögött ki, szörnyetegek.
A
csont fenevad leugrott a védőszenthez, és annak végtagjait a padlóhoz tűzte
ujjperceinek csontjaival.
–
Menj, Sasuke! Öld meg a tatát!
A
démonok vezére komoran biccentett, majd köddé vált.
Óriási tűzgolyó zúzta össze a plafonig érő kétszárnyú
ajtót. A trónterem pulpitusán Gakushi élőhalottként támasztotta hátával a
háttámlát még enyhén nyitott szájából nyál csurgott. Földre terülő szárnya
szinte ősszé halványodott. Rövid lábánál Karin feküdt eszméletlenül, akinek
megtépázott ruhája láttatni engedte a testét bevonó harapás nyomokat.
Az
Uchiha vészjóslón haladt be a királyi csarnokba, mialatt a díszes ülőhely mögül
kisompolygott Sasori. Merészen a lépcső szegélyéhez bandukolt, és megvető
pillantást vetett a pokolfajzatra. A pinty a vörös fürtök ölelésébe lapult, és
reszketve húzta lejjebb apró fejét.
–
Felfedted hát, eredeti formád, Sasuke Uchiha.
–
Nincs veled dolgom! Állj el az utamból!
Ekkor
hirtelen egy sötétkék, sovány lény elnyúló teste körbe tekeredett a
bábhasználón, amíg felső része az öreg uralkodó felé emelkedett.
–
Madara, úgy tűnik hűtalpnyalód kiszolgálta az idejét. Eldobod, mint egy törött
kardot.
–
Utakata – szótagolta alig érhetően Gakushi, aki bele szippantott a levegőbe –
Halhatatlan démonná váltam.
A
nyálka szörny haragos üvöltéssel adott hangot véleményére, ameddig jobb kezével
átszúrta az aggastyán nyáladzó szájüregét.
Az
angyal harcos oldalra fordította fejét, majd öklendezve előre hanyatlott. A
számára ismeretlen fenevad letépte királynak a fél koponyáját, amit állkapcsával
úgy roppantott szét, mint gyümölcsnek a magját.
–
Szerencsétlen Yemon Yung.
–
Mire véljem ezt, Utakara?!
–
Így egyszerűbb volt…
Váratlanul varjak lepték el a tróntermet, amik
fekete felhőként vitorláztak a levegőben. A démonok vezére hitetlenkedve emelte
feljebb sharinganos tekintetét. Szürkéskék árnyalatú szája egyenes vonallá
húzódott, miközben ökölbe ránduló markából csordogálni kezdett a vér. Éles
karma belevájt a tenyerébe, melynek következményét észre se vette. Egyedül a
fekete madarakra koncentrált.
Állatkái
hullámából kiugrott Itachi, akinek a vállán átdobva feküdt Mebuki.
–
Vonuljatok vissza! Azonnal! Tivornyázzatok máshol!
–
Bátyám – sziszegte vérszomjasan Sasuke – Remek előadást nyújtottál. Még én is
bedőltem a trükködnek.
–
Sajnálom. Magadra kellett hagynom.
–
Hallgass! Már nem érdekkel! Eltemettelek.
Az
idősebbik fivér szomorúan leszegte az állát, hiszen az újra találkozásukat
picit másképp képzelt el. Bármit is remélt, azt el kellett engednie, hiszen az
öccse kizárólag a múltban fogadta el testvéreként.
–
Értem – felelte halkan a báty, mielőtt határozottan kihúzta magát. Sötét írisze
vörösen felizzott, a bent lévők tudtára adva, miszerint felkészült a
legrosszabb eshetőségre. El kívánta kerülni a küzdelmet a rokonával, ám
jelenleg erre csekély esély akadt – Eleget pusztítottatok! Tűnjetek el! A Yung
birodalom uraként bármi áron megvédem a népemet!
–
Sokáig éljen a király! – kurjantotta Sasori fog csikorgatva, amikor a csontjait
recsegtette a csiga bestia. Arra jutott hosszadalmasabb töprengés után, hogy
kénytelen lesz a legfőbb hatalmához folyamodni, de végül nem került rá sor.
–
Vajúdik…
A pinty elrugaszkodott az angyalfi fejbúbjáról.
Hangos csiripeléssel röppent oda az apjához, aki dorgálón ráförmedt, miképp ne
üsse bele a kotnyeles csőrét a felnőttek dolgába. Kaya sértődötten hátra
perdülve fellibbentbe farktollát, hogy pelyhes popóját a teremtőjének
megmutassa. Itachi bosszúsan felsóhajtott, míg tenyerét a homlokához nyomta.
Túlengedékeny nevelésbe részesítette a pimasz lányát, holott néha-néha az atyai
pofon elkélt volna. Eközben a füstfelleg enyhe szellője meglengette hosszabb
sötétszürke hajtincseit.
A
tizenöt éves leányzó meztelenült térdelt a kövön, még karjával szorosan elfedte
női domborulatát. Szégyenlősen előre görnyedt, miként elkerülje a félelmetes szempárt.
Sasori elvörösödve mocorogni kezdett a béklyójában, ugyanis furcsa mód
kellemetlen érzület töltötte el. Valamiért képtelen volt elviselni azt, ha az
Uchiha úrhölgy hamvas bőre közszemlére tárult. – Maradj veszteg! – morogta
vérszomjasan Utakata, mialatt gyanakodva kémlelte a lépcső aljánál feltűnt
tizenévest – Ki ez a fióka? Lássuk, milyen csillagzat alatt született…
A
bábhasználó ráordított a girhes fenevadra, aminek hatására Itachi gyorsan a
lánya elé vetette magát.
–
Chino Chinoike fenyegetése közeleg. Veszélyt jelent az érkező jövevényre –
énekelte transzba esve Kaya, mielőtt felemelkedett, és üres sötét tekintetét a
bácsikájára szegezte. Azután lassan átnézett a válla fölött a buborék használóra
– Tucatnyi vérrontás, még sincs megbánás. Előbb-utóbb utolér a büntetésed. Az
általad szeretet úrnő véres könnyeket hullajtva elhagy, hogy kettőtök
drágaságát megóvja. Ám később útjaitok ismét keresztezi egymást… – dal
elnémult, és a leány ájultan esett porba.
Mebuki ekkor tért magához, és vad kancaként ficánkolni
kezdett. Minél hamarabb vissza akart térni a gyermekéhez, aki kora hajnaltól
szenved a mérhetetlen kíntól. A fájdalomtól, amit a bezárt szobájába is
hallott.
–
Eressz el! Meg kell mentenem! Az ördögfajzat vesszen, a lányomért cserébe! –
püfölte öklével a piros páncélt a Haruno asszony.
Itachi
letette a harcias nőt, aki undorodva tántorodott el tőle.
–
Sasuke, remélem…
Abban
a pillanatban megremegett a kastély, és a hézagos tetőn berobbant egy sárga
üstökös. A két elit démon időbe észlelve a fenyegetés a csarnok távolabbra eső
szegletébe szökkent. Egy sárga fényű férfi körvonala rajzolódott ki. Citrom
árnyalatú köpenyének a vége lángokba végződött, még íriszében a békához hasonló
pupilla feketedett.
–
Bocsi, késtem! De a hősök rendszerint az utolsó pillanatba érkeznek!
–
Naruto Uzumaki? A kölyök megszelídítette Kuramát? Az aurája megváltozott,
gonoszság szővi át – gondolta magába a nyálka szörny félelmetes vigyorra húzva
a száját – Pompás. Az izgalmak fokozódnak.
A
ragyogó őrangyal kinyújtotta a karját, öntelten jelezve a pokolfajzatoknak,
hogy támadjanak. Ez a megmozdulás égtelen haragra gerjesztette a két démont,
akik egyszerre rohamozták meg a hőst, akinek lebernyeg felemelkedő kezeket
alkotott.
Mebuki
a levegőbe emelkedett, miközben fehér tunikája szárnyként hullámzott mellette.
Oldalra kifordította két alkarját, majd mutató és hüvelykujjának legfelső
ujjbegyét összetapasztotta. Lágyan beszívta orrlyukán a levegőt, azután a száján
kifújta. Makulátlan fényár vonta be az egész teret, amitől a fenevadak
megtántorodtak.
Az
Uchiha ingerülten fenttermet a mennyei teremtménynél, aki bosszúsan, csillámló
felleggel akadályozta meg a merényleti kísérletet.
–
Okos – dörzsölte meg látószervét a démonok vezére, akinek blokkolta hatalmát az
irritáló felleg – Ám, nem elégé!
A
Haruno asszony gyanakodva lebegett arrébb, miképp minél távolabb kerüljön a
veszélytől. Azonban parázsló tűzszirom örvény tört utat az ásványpor
labirintusából. A védőszent rémülten felsikított, ugyanis a perzselő lángok ijesztgetése
ellen tehetetlen bizonyult. Rémülten lefelé zuhant, és váratlanul madárrikoltás
csapta meg a fülét, mely villám gyorsan közelített felé.
Sasuke
lehunyt szemhéjjal ereszkedett Mebuki lefelé eső alakjához, mialatt jobb
kezében fekete villámgömb szikrázott. Érezte, mikor a végtagja érett
paradicsomként keresztül szúrta az angyalnő testét, de furcsa mód öblös férfi
hörgés követte sikeres rohamát. Erőteljes marok fogta közre a bicepszét, amely
nem engedte szabadon.
A
varjak jajveszékelő károgása sirató énekként zengett, míg a bátrabb egyedek
csipkelődve zargatták a fiatalabbik testvért.
Az
Uchiha szélesre tárta a szárnyát, mily módon lassítsa a becsapódás erejét.
Koppanással ért földet a sebesült, aki ráparancsolt a rokonára, hogy nyissa ki
a szemét.
A
különböző mintájú sharinganok egymásra szegeződtek.
–
Bolond! – tépte ki jobbját a
béklyóból Sasuke – Ha ennyire vágysz a halálra megadom!
–
Mennyire mélyre akarsz még süllyedni?
A
Haruno asszony bőrét a fekete madár had selymes tollazata cirógatta, mindaddig,
amíg biztonságosan földet nem ért. A sarka, amint a talajra nehezült menten a
megmentőjéhez lódult. Sosem gondolta, miszerint valaha is démon által fog
megmenekülni a kaszástól, de ezek szerint csodák még akadtak a világban.
Gyűlölte, megvetette az alvilági bestiákat, viszont köteleségének érezte, hogy
segítsen a bajbajutottnak. Fürgén a hímre vetődött, miként saját testével
védelmezze meg a gyilkos szándéktól.
–
Csillapodj, Sasuke! – fogta meg a lesújtó kezet a csiga bestia – Ez a nő
hasznos lehet a jövőbe… Francba – morogta Utakata, mihelyst a Tsuchigumo
rezidencia határán hagyott buborékokat megsemmisítette valaki – Megtalálta…
Chino…
A
démonok vezére a mesterére sandítva elrántotta a karját.
–
Elmegyünk. Értesíts mindenkit a döntésemről.
A
nyálka szörny leesett állal pislogott, és mielőtt bármit kifejthetett volna, a
tanítványa már messze járt. Bosszankodva megvakarta tarkóját, ugyanis fogadott
fia viselkedése igencsak aggasztotta.
–
Hozzá mész. Kiváló ürügy, hogy láthasd – elmélkedett a csiga démon, ameddig átlátszó
gömb szolgái hírül vitték fajának a visszavonulást.
–
Héj, te! Ne bízzátok el magatokat! Visszaverjük a támadásokat, utána pedig
győzedelmeskedni fogunk! – kurjantotta Naruto eltökélten, amíg elpárolgott a
démoni ereje. – Hahó! Kurama! Még nincs
vége a harcnak! – paskolta meg bendőjét a hős.
–
Dehogynem! Békélj meg ennyivel! Szerencsére nem fajultak komolyabbra a dolgok.
–
Fogad meg a jótanácsát, kölyök. Adj hálát Kuramának a halálod késleltetéséért.
Az
angyal oldalra biccentette koponyáját, hiszen az elméjében folyó beszélgetésbe
más is részt vett titkon. Tengerkék íriszét benőte a fekete pupilla, mihelyst
felfigyelt a külvilágban lezajlott provokatív gesztusra. A csokoládébarna kimonót
viselő egyén gőggel átitatott vigyorral pillantott vissza a válla fölött.
–
Ki vagy, te?! – lódult hevesen előre az Uzumaki férfi vicsorogva – A belsőm
bugyrában hatoltál!
A
szőke kérdése csúfos válasz nélkül maradt, mivel a nyálka bestia hanyag
búcsúintéssel távozott. Karizmatikus külseje buborékokká fröccsent szét,
amelyek szabályos ütembe pukkadoztak széjjel.
Mikor az utolsó vizenyős gömb is elpárolgott,
a szörny morgás is alábbhagyott. Eltűntek, mintha ott se lettek volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése