Két
nap múlva csengő rázta fel a kora hajnalban szundikáló Sakurát. A fürdő ajtaja
résnyire kitárva állt, hogy a gőz ne párásítsa be az egészet. Az Uchiha nemrég tért
vissza a reggeli edzésből. Életének szerves részét képezte a sportolás,
egyfajta hobbiként tekintett rá.
Sakura
álmosan,
ásítozva botorkál ki a hálószobából. Szerelme fehér bársony ingét kapta magára,
melyen csupán három gombot pattintott össze. A sötétkék szoba tölgybarna
bútorzattal rendelkezett. Szinte kongott az ürességtől, olyan hatás keltett,
mintha nem is laknának benne. Csupán a polcokon árválkodott
egy-egy könyv. A szekrényen szobrozott a jellegzetes karóra,
melynek nem igazán akadt vetélytársa. Mellette feküdt a cigarettásdoboz, és a
kocsi kulcs. A kopárság azt üzente neki,
hogy hamarosan ez a mesébe illő periódus végett fog érni. Nincs, mi idekötné
vagy marasztalná párját. Ahogy a szavaiból kivette, őérte sem akar maradni.
Bánatosan
készítette a
feketekávét, amikor kopogtattak. Félve nyitotta ki az ajtót, és kukucskált ki rajta.
Döbbenten pislogott az előtte álló sötétszürke hajú férfira. Megkérdezte, hogy miben segíthet, mire Itachi kedvesen
elmosolyodva beengedte magát, és bemutatkozott. A rózsaszínhajú lány
elvörösödve szaladt vissza a szobába, hogy felvegye a pink rövidnadrágját,
mivel az ing alatt nem viselt semmit. A melltartóját szélsebesen magára
varázsolta, miközben hegyezte a fülét a kinti mocorgásra. Felettébb szégyellős,
és félénk természetű volt, ezért nagyon nehezen tudott ismerkedni. Aztán
meghallotta Sasuke dühös hangját, amint számon kérte testvérét a hívatlan megjelenésért. Kiment a nappaliban,
ahol az idősebbik Uchiha a kanapén ült.
–
Takarodj vissza!
Addig ne gyere ki, ameddig nem szólók! – utasította szerelme ellenkezést nem
tűrően.
A
Haruno elszontyolodva sütötte le a
szemét.
–
Hagyd már
szegénykét. Inkább kérdezd meg tőle, hogy van-e kedve eljönni Hawaiira? Gondolom, megkaptad Gaara üzenetét – fonta
össze Itachi a karját.
A
maffiavezér összehúzta a szemöldökét. Pont ezért akarta távol tartani magát a
kislánytól, hogy ne vonja bele a világába. Az összes ismerőse, kiéheztetett
vadként fogja várni azt, hogy Sakura hibázzon. Cafatokra fogják cincálni, ha
bármit pedzegetni kezd róluk. Mondjuk, amiatt aggódott a legkevésbé, hogy
megsejt valamit, mivel annyira tapasztalatlan az életben.
De ha bevezeti a
társaságba, akkor folyamatosan fenyegetés fogja kísérni minden lépését.
Sasuke
gyönyörűségére pillantott, aki leszidott gyermekként roskadt össze. Állandóan
óvni akarta, de most nagyon kell rá
vigyáznia. Ahogy végig nézett rajta, hogy a nyaka, és a
dekoltázsa hemzsegett a lila kiszívásoktól. Itachi megköszörülte a torkát,
amint ő is követte a tekintetét.
Kicsit túllőtt
a célon, de annyira elvette az eszét
a bujaság, hogy nem tudott
megálljt parancsolni.
–
Hívd fel a szüleidet, hogy tovább maradsz. Szedelődzködj!
–
Kicsit kedvesebben is bánhatnál vele – jegyezte meg Itachi, mikor a lány eltűnt a közelükből.
Az
idősebb fivér felemelkedett a kényelmét szolgáló fotelból, és izmos karját a
mennyezetig emelte. Csigolyáról-csigolyára nyújtóztatta ki magát majd, mint aki jól végezte dolgát, feltette
napszemüvegét, és kifelé indult. Azonban öccse eltorlaszolta a kijárathoz
vezető utat. Egész lényéből sugárzott a fenyegetés. Itachi elképzelte, hogy belül milyen vívódáson ment keresztül.
Legszívesebben helyben kinyírta volna,
de nem kockáztatathatott, hiszen itt a kis védelmezettje. Őt meg nem akarta
elüldözni.
–
Ezért a húzásodért, drágán
megfizetsz!
–
Reszketek a félelemtől. Azt tanácsolom, fogd vissza magad. Gondolom, nem
akarod, hogy megismerje az igazi énedet.
Sasuke
gyilkos tekintettel meredt Itachira. Már annak a tudata is az őrületbe kergette,
hogy ez egyszer kicsúszott kezéből az
irányítás.
*
Két
kisfiú egymást kergetve rohant feléjük a reptéren. A nagyobb a hatodik évében járt,
míg a kisebbik az ötödikben. A nyomukban egy szalmakalapos nő loholt, akinek
barna derékig érő haja kilátszott a főkötő alól. Vékony alkarján libegett
könnyű retikülje, amelynek most húzta össze cipzárját.
– Hato, Kaigan! Ne rohanjatok!
A
nagyobbik gyereket Hatonak hívták, aki kiköpött édesapja volt, úgy természetre,
mint külsőre. Kaigant akaratos jellemmel áldotta meg a sors. Barna fürtjei
foglalták keretbe kötözködő arcát. Engedetlen természete már most sok fejfájást
okozott a szüleinek.
Itachi
rámordult öntörvényű fiára, aki kerge birkaként cikázott a felnőttek lába
között. Izumi, Itachi hitvese, felvette az izgő-mozgót, aki kismalacként visítani
kezdett. Kapálózott, hogy kitörjön béklyójából. Ficánkolás közben sikerült
leugrania az anyukája karjából, és nevetve rohangászni kezdett széttárt kézzel.
Beleélve magát a játékba, nem vette észre, hogy kibe rohant bele. Sértetten
felpillantott, majd ijedten szökkent hátra. A nagybátyja fényes bőrcipőjére sandított,
amelyen az ő pici talplenyomatának mintája éktelenkedett.
–
Eszetlen! Nézz már az orrod elé! – dorgálta le Sasuke ellenségesen.
Kaigan
félelmébe dadogva ejtette ki száján a bácsikája nevét, mielőtt az apjához
iszkolt. Rettentően tartott a férfitól, akiben a kedvesség szikráját sem vélte
felfedezni.
Sakura
gyöngéden megérintette szerelme kőkemény mellkasát. Szemével a fekete ing
mélyen nyitott részét vizslatta. Valamiért nem merte a sötéthajú férfival
keresni a szemkontaktust. Elismerte, hogy neki se rokonszenves a gyerkőc, mivel
az öcsére emlékeztette, de nem kerülte el a figyelmét a csöppség szorongó
reakciója. Kaigan holtsápadttá vált, mikor felismerte kibe ütközött bele.
– Rémisztő – nyöszörgött a kicsi remegve.
Sakura
elmerengett az apróság őszinteségén. Valóban, néha őt is átjárta a félelem, ha
kellemetlen szituációba hozta magát. Például, abban az esetben szokott
előfordulni vele az ilyesmi, amikor olyan téma iránt érdeklődött, amelyről a
párja nem akart beszélni.
Izumi
oldani próbálta a feszültséget. Kedvesen bemutatkozott, majd cseverészni
kezdett. Közlékenységével hamar belopta magát a lány bizalmába. Az arisztokrata
asszonyság, csendes és tisztelettudó modora kifinomult hölgyé tette, olyanná,
akit le se mernek szólítani az utcán.
*
Valamivel
később Hawaiion egy óriási fehér villa teraszán gyerekzsivaj háborította a
természet kellemes csendjét. A napernyő árnyékában lézengtek az ott lakók, és vendégeik.
Konan
éppen krémezte magát, mikor jelzett a mellette heverő készüléke. Férje nyugodtan
pihent a fonott napágyon. Napszemüvege visszaverte az erős napsugarak káros
hatását, miközben szafari kalapja további védelmét biztosította.
–
Ki üzent? – kérdezte Yahiko fáradtan.
A
rövid, kék hajú nő nedves haját igazgatta, miközben közölte, hogy Izumi adott
információt az új jövevényről. A hírre a többiek is közelebb merészkedtek. Furdalta
őket a kíváncsiság, hogy milyen szerzet bolondíthatta magába könyörtelen
vezetőjüket.
–
Mit képzel Sasuke?! Ide meri hozni a jelentéktelen lotyóját! – zsörtölődött
Kankuro, mikor jókorát húzott a söréből.
–
Hagy abba a gyerek előtt – oktatatta ki Temari, mérgesen bökdösve öccse
mellkasát mutatóujjával.
Vehemens
természete meghátrálásra kényszerítette testvérét. Kivette a zöld üveget a
tepsi méretű tenyér fogságából, majd visszavitte az asztalra, ahol mindenféle
ital, és nassolnivaló kínálkozott. Az oszlopok tetején növények zöldelltek,
melyekből egy-egy szár indaként csüngött le. Matsurival, a sógornőjével összenézett,
aki közben örökbefogadott fiának tapasztotta le a sebét.
–
Fogalmam sincs, ki az a lány, de csak sajnálni tudom. Egy ilyen alak mellett
pikk-pakk tönkre fog menni lelkileg, és fizikailag is.
–
Kivételes bánásmódban részesíti. Oltalmazza – fejtette ki a tényeket Yahiko
Temarinak, miközben felállt, és hosszan nyújtózott.
Hátán
érezte felesége megvető fürkészését. A derült hangulatot szertefoszlatta a
féltékenység jeges csápja. A két nő egy légtérben sem tudott meglenni egymással.
Konan azóta fújt a szőkeségre, mióta kiderült, hogy futó kalandba keveredett a
férjével. Azóta eltelt jó pár év, de még mindig felhánytorgatta házastársának.
Yahiko
lassan elsomfordált a medencéhez, ahol három virgonc porontya játszadozott.
Nyolc esztendős lánya, Nami nyomban belécsimpaszkodott, és polipként tekeredett
rá. Hat esztendős iker fiai hullámokat gerjesztettek, miközben Kazu belenyomta
kistestvérét a vízbe. Gonshiro bömbölve tört a felszínre újra, és újra. Rövid
kék haja hínárként terült szét a fején.
–
Azonnal hagyjátok abba! Te meg itt vagy, és nem szólsz rájuk?! – kérdezte
Yahikot az asszonya szemrehányóan.
A
férfi bosszúsan fújtatott. Rühellte, hogy neje folyton babusgatja a legkisebbik
porontyukat. A túlzott odafigyelésével gyenge jelleművé nevelte. Az ő köreikben
kegyetlenül átgázoltak a puhányokon.
–
Jól van. Ezt később megbeszélitek. Inkább azt áruld el, milyen a kiscsaj –
kérdezte Kankuro kézi súlyzókat emelgetve.
–
Bármilyen is, megtiltom, hogy árts neki! Még nem akarlak eltemetni – szólalt
meg Gaara, aki elkülönülve felügyelt a társaságra.
A
figyelmeztető hangra mindannyian elcsendesedtek. A vörös hajú férfi töltötte be
a családfő szerepét, pedig ő volt a legfiatalabb a testvérek között. A
családjához sétált, megcsókolta hitvese világosbarna haját, majd megsimogatta a
kisdedet. Kankuro grimaszt vágott az utasításra. Egyre jobban gyülemlett benne
az elnyomás súlya. Unta a folytonos meghunyászkodást, ki akarta vívni azt a
tiszteletet, melyről úgy érezte, hogy jár neki. Hatalomra vágyott, arra, hogy
az összes embert kénye-kedve szerint ugráltathassa. Úgy tervezte, hogy először
a családon belül fogja átvenni az uralmat, utána jöhet a nagykutya. Kezelésbe
veszi az Uchiha védencét. Önelégült mosoly szélesítette alapból terjedelmes
ábrázatát. A felhőtlen égbolt is a sikerét hirdette, azt éreztette, hogy
akadálytalanul fogja elérni a célját.
*
A
szigetre megérkezve tomboló hőség sújtott le az Uchiha családra. A ragyogó Nap fénye
égette az emberek bőrét, majd kreol színűvé bűvölte. Alighogy kivonultak a reptér
elé, már várta őket a fehér limuzin, amelyből egy alacsony, egyenruhás alkalmazott
szállt ki. Térdig érő nadrágja a hasán és a combján is feszült. Lábszárát erős
szőrzet borította, mely már az igénytelenség kategóriájába tartozott. Széles
orrnyerge, és sűrű szemöldöke majom formájúvá tette arckifejezését.
Sakura,
egy árva szavát se értette, mivel az idegen angolul beszélt. Úgy karolt bele szerelmébe,
mintha háborús övezetbe került volna. Ujjbegye belenyomódott az erőteljes
bicepszbe. Kisebbségi komplexusa kezdett felébredni benne. Rajta kívül mindenki
ura volt a helyzetnek. Lelke mélyén rimánkodott Sasukénak, hogy kicsit
bátorítsa, de ő eltávolodott tőle. Gyakran tapasztalta, hogy a férfi áttörhetetlen
falat von maga köré. Közvetlenül mellette állt, mégis úgy érezte, hogy óriási
távolság tátong közöttük. Elismerte, ő a csendességéről híres, de a kapcsolatukban
általában rá hárult a beszélgetés indítása. De éppen a férfi rejtélyessége
vonzotta őt, a titokzatosság, mely egész lényét körbe ölelte.
Fél
órába sem telt, mire a tengerparthoz értek. A két kicsi úgy pattant ki
hátulról, mintha Disneyland lenne az úti céljuk. Fékezhetetlenül rohantak a
homokos partra, ahol végig törölköző kavalkád terült el. Sakura aggodalmaskodva
szólt rájuk, hogy ne szaladjanak messzire, nehogy eltévedjenek, de Izumi legyintve
közölte, hogy ne féltse őket, úgy
ismerik ezt a térséget, mint a tenyerüket. Ahogy haladtak befelé a nyüzsgés is
növekedett, míg végül Shikamaru Nara lépett eléjük zöld úszónadrágba. Négy
esztendős fia, Shikadai kezét fogta, aki kiköpött mása volt.
–
Nocsak, kiket fújt ide a szél.
–
Lelkesebb üdvözlőt vártunk. Talán Temari ennyire utál minket, hogy téged küld
hozzánk? – kérdezte Itachi felvont szemöldökkel.
–
Dehogy! Ki kíváncsi a képetekre? – kérdezte kötekedést színlelve a felkötött
hajú ismerősük, aki sejtelmesen végigpásztázta a naiv leányzót.
Rosszallóan
fújta ki a levegőt. Egyáltalán nem helyeselte, hogy kívülállókat is bevonjanak
a köreikbe. Beletörődve a kész tényekbe odavezette őket a táborhelyhez. Két
hatalmas lepel fedte a puha talajt, ahol gyerekek várat építettek. A magas, narancssárga
hajú kislány vígan kiáltozva dicsekedett el, milyen káprázatos kagylót sodort
ki a dagály. Botrányosan sovány alkattal rendelkezett, a csuklóját és a bokáját
akadály nélkül át lehetett érni. Rövid frizuráját begöndörítette a párás
levegő, míg szeplős arcát az időjárás megpirította. A legfiatalabb, karúszóival
felugrott örömébe, majd kíváncsian nővéréhez iramodott. Kazu a labdájával a hóna
alatt rohant oda rég látott cimboráihoz. Rögvest nyaggatni kezdte Hatot, hogy
hagyják ott a kicsiket, és menjek focizni.
–
Sasuke! Végre te is megtiszteltél a jelenléteddel! – jegyezte meg neheztelve
Gaara, miután köszöntötte a többieket. – Ő az? – futatta végig azúr tekintetét
a jövevényen.
Sakura
félve hátrált, mert úgy érezte, hogy menten elájul. Azon kapta magát, hogy a jelenlévők
bíráskodva fordultak felé.
–
Remélem intézkedtél – szúrta oda neki a maffiavezér.
–
Elsimítottam mindent. Tudom, nem ismered ezt a definíciót, de próbálj lazítani.
A hölggyel foglakozz, ne a munkával.
A
Nara nyugtalankodni kezdett. Rögtön észrevette, hogy a rózsaszínhajú lány eléggé
gyenge jellem. Úgy vélte, hogy vétek ekkora kockázatnak kitenni.
Túlesve
a bemutatkozáson a lurkók hamar a Sakura körül kezdtek sertepertélni. Szelíd
természete miatt rögtön megkedvelték. Gonshiro szégyenlősen lehuppant a bájos
lány mellé, majd kicsi tenyerét kinyitva megmutatta az aprócska követ, melyet talált.
Halkan egyértelművé tette, hogy ezt neki akarja ajándékozni, még Nami
bordóvörös, sárga és vajfehér színekbe pompázó virágot tett a hajába.
–
Ejnye, hagyjátok levegőhöz jutni – szólt rájuk Konan.
–
Jaj, hagyd csak! Engem nem zavar.
–
Legalább addig engedjétek el, míg átveszi a fürdőruháját. Szegény itt fog
megsülni – lépett oda Temari barátságosan. – Gyere, elkísérlek az öltözőig.
Sasuke
ott termet a párja mögött, mire a két kölyök szétrebbent mellőlük. Megragadta a
lány vonzó vállát, majd fejével intett, hogy menjen vele.
–
Mi az? Nem engeded, hogy elkószáljon mellőled? – kérdezte cinikusan a Temari,
miközben legyezőjével a meleg levegőt felkeverte.
–
Vigyázz a szádra! – emelte fel hangját figyelmeztetően az Uchiha, mikor
elindult barátnőjével.
Temariba
a világ összes utálata összegyűlt. A harag elhomályosította a körülötte lévő tengerparti
tájat. Csaknem nekirontott a feljebbvalójának, amikor a férje, és az öccse
lefogták. Tudta, hogy az életével játszik, de nem törődött vele. Irritálta Sasuke
viselkedése. Biztosra vette, hogy ezzel az ártatlan kislánnyal csak
játszadozik. Testileg, és lelkileg össze fogja morzsolni. Hányingert keltő volt
a gonoszsága.
Kankuro
akkor ért oda hozzájuk. Barna haját hátrafésülte az ujjával, miközben Sakurát
vizslatta. Nyál csorgatva figyelte a lány csípőjének kecses mozgását. Elméjében
rögtön több ezer lehetőség lepergett, hogy mit csinálna vele az ágyban.
–
Váó! Dögös bigét talált magának! – kurjantotta el magát Kankuro.
–
Eszedbe ne jusson próbálkozni nála – utasította rendre Itachi a primitív
fickót. – Különben az öcsém kinyír.
–
Röhög a vakbelem! Úgy beszélsz, mintha kedvelné.
A
sötétszürkehajú férfi értelmetlenek látta belemenni a vitába. Ő figyelmeztette.
Gaara beszédesen rápillantott felettesére. Csupán ők ketten vélekedtek úgy,
hogy ez a makulátlan szépség kulcsponti személlyé vált az ifjabb Uchiha fivér
számára.
*
Árusok
rengetege fogadta őket, ahogy a part főbejáratának a környékéhez értek. A
turisták örömmel hagyták ott vagyonuk javát a szuvenír kereskedőknél, akik
nyájas kedvességükkel próbáltak mindent rásózni az emberekre, amit csak tudtak.
Sakurát bizonytalanság gyötörte. Valamiért nem tudta hová tenni ezeket az
egyéneket. Fagyos légkör vonta őket körbe, amitől kirázta őt a hideg. Úgy
érezte felmérték, s mint a kisdiákot osztályozták. Szerelme fellépését sem
tudta mire vélni. Elmondhatatlanul távolinak tűnt a számára. Az ellenkezést nem
tűrő markolása fokozta az aggodalmát. Lobbanékonysága eltért a megszokott, a
létező összes izma feszülése harsogta dühének hírét.
Sasuke
minden előzmény nélkül lassított az
irgalmatlan tempóján. Hátrapillantott a kipirult babaarcra, majd a pálmafák
védelmét élvező trafikhoz húzta.
–
Válasz bikinit – parancsolt rá Sasuke otrombán szerelmére.
A
lány szavak nélkül beljebb vonult a szűkös egérlyukba, amelyben dohos szag
terjengett. Kecsesen legyezte a kezét, hogy arrább tessékelje a bűzt, majd
gyorsan kiválasztott egy rozészínű kelmét. A vállfával együtt vitte a kasszához,
ahol párja várta.
*
A
Haruno a kétrészes anyag felső részével viaskodott, mikor mögötte termett az
Uchiha, és megfogta a két gyenge fűzőt. Amint a férfi ujja végigsiklott a
gerincvonalán, fellobbant benne a vágy perzselő tűzze.
–
Ez a női öltöző. Bajba kerülhetsz, ha meglátnak – aggályoskodott Sakura, mikor
körbepásztázott tekintetével a fülkében.
Mihelyst
nyakán csattant az akaratos száj, már nem bírt tovább ellenállni. Karjával
kényszerítette Sasukét, hogy még jobban hozzásimuljon. Pipacspiros nüánszba égett
egész lénye, ahogy a meredező hímtag hozzá nyomódott.
– Elhiheted, elintéztem mindent.
Már
nem volt visszaút. A tüzes libidó fékezhetetlenül robbant ki belőlük. Sakura
azon kapta magát, hogy Sasuke erős karjába vette, így könnyedén át tudta
kulcsolni a lábát a dereka körül.
Sakura
a kócos haját lapítgatta a fakuckóban. Hihetetlen élményekben részesedett az
elmúlt napokban. Úgy érezte, ezáltal más lett, mintha a teste teljesen
átalakult volna. Igazi pillangóvá vált, akit masszív burok tartott fogva eddig.
–
Ha bárki rosszat mond rólam, akkor ne hidd el.
–
Nem érdekel mások véleménye. Szeretlek, és ezen nem változtat semmi – felelte Sakura,
miközben odament a férfihoz, és átölelte.
A
maffiavezért gyakran meglepte a lány viselkedése. Romlatlansága még vonzóbbá
tette számára. Ő testesítette meg a tökéletes asszony fogalmát. Engedelmes,
alázatos, és gondoskodó. Nem egy feleselős típus, de azért hébe-hóba ki akarta
fejteni akaratát, de ezt hamar ki fogja nevelni belőle. Kedvére való szeretővé
fogja alakítani. Csak a hülye engedne el egy ilyen kincset.
*
A
csoporthoz visszatérve szinte már mindenki a tenger habjai közt lubickolt. Gaara
éppen szétterülve napozott, miközben könyve szétnyitva borult az arcára. A
nyüzsgölődésre maga mellé dobta a regényt.
–
Jó sokáig elmaradtatok – jegyezte meg kacsintva.
Sakura
rögtön fülig vörösödött, és szégyenlősen oldalra sandított. Ennyi ismeretlen
között, hogy fog egy hétig járni-kelni. Olyan, mintha valami kísérleti állat
lenne, akinek minden rezdülését nyomon követnék. Valami azt sugallta neki, hogy
sokuk ellenzi a kapcsolatát Sasukéval. Fogalma sem volt, hogyan fogja kibírni
már az első napot. Nagy mosollyal kell mindenhez hozzá állnia, s akkor nem lesz
semmi gond. Egyszer csak arra figyelt fel, hogy az Uchiha magához vonta. A
félelme nyomban elillant a védelmező ölelésben. Egész élete folyamán most
érezte magát a legnagyobb biztonságban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése