Sakura a nappali dohányzó asztala
mellett térdelve nézegette a kellemes illatú liliom csokrot. Mutatóujjával
gyöngéden megérintette a selymes szirmot, majd közelebb hajolt hozzá, hogy
eldugult orrával megszimatolja a virág aromáját.
Mebuki gyanakodva szemlélte a
történéseket. Rossz előérezte támad. Az anyai ösztöne az sugallta, miszerint a
naiv kislányát veszély fenyegeti. Oda ment a kanapéhoz, és kecsesen
leereszkedett rá. A pillantása azon nyomban a borítékra tapadt.
– Ki küldhette?
– Talán Sasuke! – derült fel boldogan
az Uchiha nő, mikor az anyjához fordult – Biztos azt akarja, hogy rendbe jöjjek
mihamarabb.
A Haruno asszonyság szomorúan
lesandított az ölére. Kizárt dolognak tartotta, hogy a veje bármikor képes
lenne egy ilyen kedves gesztusra. Számtalan alkalommal hagyta magára Sakurát,
mintha csak egy kolonc lenne a nyakán.
Mebuki a borítékért nyúlt, majd a
gyermeke elé tette.
– A levélből többet fogunk megtudni.
Sakura bólintott, és felbontotta az
üzenetet. Megfordította a képeslapot, melynek hátulján idegen nyelven íródott
szöveget talált. A pár soros angol üzenetet próbálta kisilabizálni, azonban
megfejtése reménytelenek bizonyult.
A Haruno asszonyság kíváncsian
fürkészte a porontyát, aki zavart felnevetett, majd közölte, hogy nem tudja
elolvasni. A szőke, rövid hajú nő csalódottan felsóhajtott.
Az Uchiha nő felállt, és a
mobiltelefonjáért ment. Gyorsan bepöttyögte a szöveget, ami nem
százszázalékosan, de valamennyire lefordította számukra az irományt.
„Kedves Sakura Uchiha!
Gratulálok a kisbabához! Rendezek
december tizenötödikén egy partit, melyre te is hivatalos vagy Sasukéval!
Szeretettel várlak benneteket!
J”
Mebuki gondolkodva összefonta a
karját. A levél tartalmán töprengett. A sok felkiáltójel, a rövid, és mézes-mázos
stílus. Két ellentétes jellemet takart. Viszont naiv elsőszülöttjének fel sem
tűnt a fondorlatos aura, mely körül lengte a meghívót.
Sasuke Uchiha kora esti órába ért
haza, egy szatyornyi gyümölccsel. A zsebéből előhalászta a lakáskulcsot, de
mielőtt zárba helyezte volna megjelent Shin.
– Bele se kezdj. Tudom.
– Továbbra is a tartjuk magunkat a
tervhez?
– Igen. Az akciót ma ejtsd meg.
A mester lövések ásza engedelmesen
leszegte a fejét, és lassan, fokozatosan távolodni kezdet.
A maffiavezér belépet a lakásában,
ahol Sakura már várta. A kislány boldogan ölelte át hites urát, míg orcáját a
kőkemény mellkasba fúrta.
– Óvatosan, azért még nem gyógyultál
meg teljesen – mondta a hím, miközben enyhe csókot lehelt a felesége feje
búbjára.
Sakura vidáman felkuncogott. Sasuke
észrevette Mebukit, aki jégirálynőként ácsorgott az előszoba küszöbjén.
– Rám már nincs is szükség. Megyek,
nem fogok tovább zavarni – közölte a szőke hajú asszony, aki mindenáron elakarta
kerülni a kényszeredett bájcsevejt.
– Anyu maradj itt. Sötét van, és
hófedte az utakat – fejtette ki aggodalmát a naivság, mikor az anyjához
fordult.
– Ne butáskodj! Mi baj történhetne
velem?
Uchiha nő beharapta az alsó ajkát,
hiszen felrémlett neki Ino balesette. Ugyan, ezzel senkit sem akart terhelni,
de azóta rettegés tölti el, ha korom sötétbe autókázik valamelyik szerette.
– Intézem anyád hazajutását.
Mebuki erre szaporán pislogni
kezdett.
– Szükségtelen.
– Ragaszkodom hozzá, Mebuki – zárta
le a vitát már az elején a maffiavezér, aki átadta a párjának a nejlon tasakot –
Lekísérlek.
Az asszonyság vonakodva ugyan, de
beadta a derekát. Felöltözött, búcsút vett utódjától, és némán a lift felé
vette az irányt. A veje árnyékában ballagott némán a hosszú folyóson.
– Ki az a „J”?
– Egy kínai milliárdos.
Mebuki megtorpant. Rászorított a
retiküljének a fülére, és szúrós tekintetét az Uchiha hátába szúrta.
– Ki vagy te valójában?
– Azok tudják, akiknek tudniuk kell –
felelte közönyösen a maffiavezér.
A Haruno asszony összehúzta vékony
szemöldökét, és körbe kémlelt az ürességtől pangó átjárón. Ezen az emeleten egy
teremtet lélekkel sem találkozott. Csak az a két gengszter tűnt fel
olykor-olykor, mikor valamilyen zajt észleltek.
– Kérlek, hagyd el végérvényesen a
lányomat! Alacsonyrendű melléd! Enged el, mielőtt ráunnál!
Az Uchiha folytatta az útját, mintha
meg sem hallotta volna az anyósa kétségbe esett könyörgését. Mebuki dühösen a
férfi elé szaladt, és könnyes szemmel széttárta a karját. Az alfa hím
rezzenéstelen arccal vizslatta az anyát, miközben kicsit távolabb
megpillantotta a tizenéves fiút, aki unottan forgatta mutatóujján a
slusszkulcsát. Taiko vagánykodva oldalra sandított, és meglátta a könyörtelen
főnökét. Elfehéredve a félelemtől húzódott vissza a fal rejtekébe.
– Tőlem akarod megvédeni?
– Tőled, meg a fajtádtól! – kiáltotta haragosan a Haruno nő.
A rövid, szőke frizurájú asszony
éppen folytatni akarta mondókáját, mikor a maffiavezér sármosan karakteres arca
elsötétült.
Taiko nesztelenül lépet elő Mebuki
kifakadására, miközben markában felcsillant a sebészkése. A suhanc sötét
tekintette üresé vált, és onnantól kezdve már csak a prédára koncentrált. Lassan
meglódult a gyanútlan nőstényhez. Világoszöld, kapucnis felsőjébe dugta szabad
kezét, míg a másikat a célszemély szív magasságához emelte.
Az Uchiha a zsoldos tanoncot
fürkészte. A fiú viselkedése háromszázhatvan fokos fordulatot vett. Félszeg
jellemét átváltotta a lélektelen báb, aki tétovázás nélkül a fejébe vert
szabályok szerint kívánt cselekedni.
Sasuke közönyösen az anyósa mellé
sétált, aki viszolyogva oldalra húzódott. Abba a minutumban a szeme sarkából
megpillantotta a felé haladó tinédzsert, aki zavartan dugta hátra a jobb
karját. Leszegte az állát, és szélsebesen elinalt.
– Mebuki, a merészséged határtalan.
Vigyázz, nehogy egyszer porul jár.
– Ezt vehettem fenyegetésnek?!
– Vedd, aminek akarod. Sakurát meg
elviszem innen – vágta rá közönyösen a maffiavezér.
Ekkor hátulról egy öblös, morcos
orgánum avatkozott közbe a perlekedésbe.
Haruno asszony a fekete bőrnadrágos
zsoldosra szegezte világos tekintetét.
Az elit bérgyilkos galléros
bőrdzsekit viselt, amely eltakarta szögletes állát. Bal kezén olyan kesztyűt
hordott, ami szabadon hagyta az összes ujját. Ha közelebbről megvizsgálta az
ember, láthatta az ujjbegyein lévő régi hegeket-forradásokat, melyeket
valószínűleg éles tárgyak használata eredményezett.
– Shin, a munkaidőd lejárt – jegyezte
meg rosszallóan a maffiavezér.
– Engedelmével átvállaltam a fuvart. Pont
útba esik a Haruno lak.
Sasuke a vérebével szembe fordult.
Egyáltalán nem volt ínyére a történések menete. A mesterlövészek ászának
jelenleg nem ezzel kellett volna foglalatoskodnia. Ingerülten fújtatott egyet,
és hosszú, érdes ujjaival végig szántott dús, ébenfekete sörényén. Pontosan
emiatt rühellte az újoncokat. Hibát-hibáról halmoztak, és emiatt alaposan össze
szokták kuszálni a dolgokat.
– Tartsátok meg a segítőkészségeteket
másnak! – csattant fel Mebuki, aki dacosan megperdült, és pár lépést a veje
felé tett – Meglakolsz, ha Sakurának bármi baja fog esni a piszkos ügyleteid
miatt! Betelt a pohár! Csak szenved melletted! Változtass, vagy erőszakkal
tépem ki a karmaid közül!
Shin tátott szájjal meredt a karakán
asszonyra, miközben kíváncsian fürkészte főnöke reakcióját. A maffiavezérnek provokatívan felkunkorodott a
szájsarka. Idegesítette-egyben mulattatta az anyósa megnyilvánulása.
– Átkozott némber, engem mersz megfenyegetni?!
Nincs esélyed ellenem!– gondolta dühödten az Uchiha – Ász, a gondjaidra bízom. Juttasd
haza biztonságba Mebukit.
A Haruno asszony nyomban tiltakozni
akart, de abban a másodpercben a véreb oda ugrott hozzá, és leütötte. A szőke
hölgyemény összeesett, és a fölé tornyosuló két hím árnyéka bekebelezte kecses alakját.
– Jó döntés ennyivel lezárni? –
érdeklődött Shin, míg tenyerét az asszony nyaka felé közelítette – Rájött a
sötét titokra.
– Felesleges kiiktatni. A lánya életét
kockáztatja, ha fecsegni mer. De azért nem árt ráijeszteni.
A mesterlövészek ásza a karjába vette
a nőt, majd kíváncsian oldalra billentette a fejét.
– Likvidáld a Yamanaka családot.
Nyomuk se maradjon.
– Igen is!
A véreb a lifthez sétált, ahol Taiko
várakozott. A fiatal suhanc pánikolva rohant a feletteséhez, aki haragosan
ráförmedt, hogy takarodjon az útjából.
*
Sasuke az étkező asztalnál ült, míg a
felesége letette elé a gyümölcsrizst, mely nem rég hűlt ki ehető minőségűre.
Megfogta a kanalat, és annak hegyével kiemelt egy pici falatot. A szájában hosszasan
ízlelgette az émelyítő desszertet. Küszködve leerőltette a torkán, és egyúttal
be is fejezte az étkezést. Oldalra sandított, ahol Sakura dúdolászva eszegette az
étket, amit most először csinált.
– Bocsánat. Rettentően édes lett, ugye?
– Kibírom. Inkább a gaz zavar.
Sakura rápillázott a párjára, ugyanis teljesen megfelejtkezett a liliom csokoról. Szinte már a nyelve hegyen csüngött az, hogy milyen gazra gondolsz? De aztán szerencsére még időbe rájött. – Pedig egy ismerősöd küldte. Ki az a „J”? Sose meséltél róla.
Az alfa hím fenyegető már-már vérszomjas szemet mereszted a naiv kedvesére, aki menten összerezzent. Ösztönösen lehajtotta a fejé.
Sasuke halkan kifújta a levegőt, mielőtt gyöngéden felemelte mutató-és középső ujjbegyével a kislány állát.
– Elégedj meg annyival, hogy veszélyes alak.
Az Uchiha nő automatikusan a gömbölyödő pocakjára fektette a tenyerét, mivel a megérzése azt duruzsolta a fülébe, hogy a kisbabájára veszély leselkedik.
*
Reggel Itachi a méregzöld nappaliban
lévő púder árnyalatú kanapén olvasta az újságot forrócsokija társaságában. A
hét esztendős fia, Hato kapkodva szaladt be hozzá pufajkában, aminek kapucni
része már a buksijára volt hajtva.
– Apa! Ugye nem felejtetted el, hogy
úszóversenyem lesz? Azt ígérted eljössz.
Az Uchiha férfi elvigyorodott, és
megpöckölte elsőszülöttje homlokát.
– Ott leszek – biztosította meg
ígéretét Itachi, mikor a plazma tévé feletti órára sandított, ami hét óra tizenöt percet ütött – Na, iparkodj, mert elfogsz késni!
– Hato! Az ebéded! – kiabálta Izumi,
aki sietve szalad be hozzájuk az ételhordóval, miközben az akadékoskodó Kaigant
húzta maga után.
– Nem megyek suliba! A pápaszemes,
röfi mellett utálok ülni!
Hato bűnbánón leszegte a fejét, mivel
az elsős kistestvéréről csak is rosszakat szokott hallani. Itachi gyanakodva
felvonta a szemöldökét az idősebbik fia megnyilvánulásán. De mielőtt
rákérdezhetett volna, Hato mosolyogva elköszön tőle, és az édesanyjához
vágtatott.
– Bízd csak rám, anyu – mondta a
koránál éretted kisfiú, aki megfogja az öccse kezét, és elindulva vele a
kijárathoz.
– Vigyázatok nagyon magatokra! Legyen
szép napotok! – kiált utánuk Izumi féltőn.
A családfő letette a dohányzó
asztalra az édes italát, és gondterhelten hátra dőlt. A hosszú, sötétbarna hajú
hitvese oda ballagott hozzá, és frissen manikűrözött kezével masszírozni kezdte
a vállát.
– Melyikölyük aggaszt?
– Mindkettő – mormolta fáradtan
Itachi, miközben fokozatosan kezdett ellazulni Izumi kényeztetésétől – Talán
picit a december tizenötödikei parti jobban nyomaszt. Jigen bár békejobbot
nyújt, de rossz előérzetem van ezzel kapcsolatban.
– Színdarab az egész!
– Valójában fél – jelentette ki az igazságot
az Uchiha férfi, mikor gyöngéden felnyúlt a felesége orcájához – Sasuke a
hatalmát fenyegeti.
Az ház úrnője elcsodálkozott, hiszen
a zűrzavaros puzzle utolsó darabjai is meglettek. A sógora célja Kína
alvilágának meghódítása volt.
Izumi átmászott a kanapé háttámláján,
és a sarkára ült. Idegesen beharapta az alsó ajkát, mikor megérintette az ura
kemény mellkasát.
– Hát, ezért jött vissza először
Japánba ennyi év után! Szándékosan robbantott ki belsőháborút! Mindannyiunkat
marionett bábúként mozgat! Várjunk, Sakura-chan milyen szerepet tölt be a
számára?
Itachi a párja homlokához érintette a
sajátját, majd apró puszit nyomot az orrhegyére.
– Gyenge pontot. Balszerencséjére vagy
szerencséjére, beleszeretett.
Izumi hitetlenkedve forgatta a szemét,
és elvette a szerelme forrócsokiját az asztalról. Beleivott, mire kirázta a
hideg az innivaló hidegétől. A hím felnevetett, elvette a nőtől a poharat, majd
egy egyszerű mozzanattal leejtette a parkettára. Azután rávetette magát az
asszonyára, és lenyalta az ajkakról az édes ital maradékát.
A barna hajú nő felhevült állapotban
nyúlt bele az alvós alsónadrágban, és erősen rámarkolt a merev hímvesszőre. Ujjaival
enyhén pumpálni kezdte az ágaskodó péniszt, míg a buja mámortól nyögdécselt. Csípőjét
gyakorlottan le-fel mozgatta, hogy tovább ingerelje a férjét.
A ház úrnője lassan- fokozatosan
lehúzta a hímről a gatyát, majd derékig felgyűrt ruhájában jobban
szétterpesztette a lábát, hogy a hímtag könnyebben belé hatolhasson.
Éppen a csúcsra érés küszöbén voltak,
mikor Itachi köhögni kezdett. Gyorsan kihúzódott az asszonyából, miközben teste
rázkódott a heves krákogástól.
– Ugye nem? – pattan fel rémülten
Izumi, aki a zokogás határán állt – Mond, hogy nem szenvedsz abba a betegségbe,
mint az apád!
Az Uchiha szájából meleg vér buggyant
ki.
– Szívem! – kiáltotta sírva a barna
hajú nő, aki menten az előszobába rohant.
A vörös téglákkal kirakott előszoba
bal sarkában várakozó rész volt kialakítva a hozzájuk érkező személyek számára.
A faasztalt narancssárga terítő fedte, amin egy tál színes papírba csomagolt
cukorka díszelgett. A nassolni való mellett a ritkán használt vezetékes telefon pihent.
Izumi felhajtotta az abroszt, és
kihúzta a pult fiókját, amelyben egy megviselt notesz hevert. Az a jegyzettömb
tartalmazta annak az illetőnek az elérhetőségét, aki a legnagyobb segítségére
lehetett jelen pillanatban.
– Orochimaru! Itachi rosszul van!
Mikor tudnál leghamarabb ide utazni?
Ez időtájt az Uchiha férfi a vöröslő
tenyerére meredt, amit bosszúsan összezárt
– A gyengék elpusztulnak. Ez
különösen igaz ránk, apám. Vajon melyikünk fog először találkozni a kaszással? Vicces
pont ezen elmélkedtem azon a napon is, mikor a kedvenc kávézónk ablakából
megláttam az öcsémet az új nőcskéjével. Sasuke már a legelejétől különleges
bánásmódba részesítette Sakura-chant – gondolta magában Itachi, mikor
akaratlanul fel-fel rémlett előtte annak a bizonyos napnak az emléke.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése