Tokió
szívében elhelyezkedő luxus étteremben egy idős szerelmes pár koccintott a
gyertyaláng felett. Az elszeparált teremben lévő asztalt bordó terítő takarta,
míg a fehér teríték mellett számos evőeszköz sorakozott. A pincér tisztelt
távolságból figyelte az előkelő vendégeket, akiknek az imént töltötte újra a
pezsgős poharát. Shizuka messziről kirít a gazdag nő társai közül, ugyanis
egyedül ő viselt rendszeresen hagyományos kimonót. Világos lila tradicionális
öltözetét citromsárga obibal ékesítette, amíg Kleopátra frizurájában
igazgyöngyökkel díszített hajék bújt meg. Fugaku a nyugati kultúrát képviselt méretre
szabott öltönyében. Keselyű fejet ábrázoló sétapálcáját a vele szomszédos
széknek támasztotta, ami régre visszanyúló nemességét hirdette.
Az
étlapot böngészve vitatták meg, mit egyenek, mikor a pincér belerondított romantikus
idilljükbe. Alázatosan a tekintélyes úrhoz hajolt, miképp a fülébe súgta zavarásának
okát. Fugaku ráncos ábrázatán elégedett mosoly suhant át.
–
Aranyom, sajnálom, de későbbre kell halasztanunk a falatozást.
Az
Otsutsuki asszony rosszallón felhúzta az orrát, hiszen utálta, ha nem az
elképzelései alapján történtek a dolgok. Azonban úrinőként elfojtotta bosszúságát,
ugyanis a méltóságán nem eshetett csorba. Az arisztokrata némberek a viperáknál
is rosszabbak voltak. Tűkön ülve várták, mikor történik valami polgárpukkasztó
esemény, hogy azt mérgező nyelvükre vegyék. Eleget szenvedett már a
rosszindulatú pletykák miatt, amiért alul maradt a fattyú húgával szembe. Az
évek során megtanult ezzel együtt élni, de az állandóan mustráló, gunyoros női
tekintetteket még ide érkezésük pillanatában is magán érezte.
Egyszer
csak arra figyelt fel, hogy egy sötét árnyék vetül rá, melytől rögvest kirázta
a hideg.
–
Mai ajándékod felülmúlt mindent. Viszonzom a kedvességed – közölte Sasuke, mihelyt
az asztalra tette a szemeteszsákot.
Az
idős ember értetlenkedve vizslatta a puttonyt, mielőtt ágyasára szegezte sötét
tekintetét.
–
Hidd el merő jó szándék vezérelt. A fattyadnak megváltás lesz a halál – nyúlt az
italáért Shizuka, melyet kecsesen a pufók ajkához emelt.
Belekortyolt
az édes, aranyló lébe, majd színlelt kedvességgel hellyel kínálta az
unokaöcsét.
–
Apámat szédítsd! Igazából velük próbálsz zsarolni engem!
Az
erőteljes orgánum hallatára Fugaku a sétabotjáért kapott, és három erőteljes
koppintást küldött vele a parkettára. Haragosan a fiára bámult, ameddig a
pálcáján trónoló dögevő csőrével közelebb vonta magához a hulladékos zsákot. Húsos
száját összeszorította, míg széthúzta a tarisznya fülét, aminek kék mélységben
felfedezte a mozdulatlan csecsemőt. Lehunyt szemhéjjal csomót kötött a
szatyorra, hiszen ez a tett már az ő gyomrának is soknak bizonyult.
–
Édesem friss levegőre van szükséged – csicseregte mézesmázosan az Otsutsuki
úrnő, aki mellett megjelent a testőre – Térjünk a tárgya, rokon.
–
Veled maradok!
Sasuke
cinikus félmosolyra kunkorította a szájsarkát, amint teremtője felemelkedett
pulpitusáról, és a kivénhedt lotyójához baktatott.
–
Megérdemelitek egymást – jegyezte meg gyűlölködve a maffiavezér, mihelyst
elfoglalta szülőjének ülőalkalmatosságát.
A
felszolgáló nyomban a családhoz szökkent, hogy felvegye az újdonsült tag
rendelését.
–
Ásványvizet kérek. Távozhatsz! – kaffantott oda a dolgozónak a férfi.
Fugaku
rövid, tömzsi ujjaival ráfogott a szeretője csontos vállára, majd oltalmazón
fejbúbon csókolta. Shizuka elégedetten megérintette a szerelme kézfejét, miközben
gyanakodva szétnézett. Homlokán barázdák rajzolódtak ki, ugyanis sehol se vélte
felfedezni az ellenséges vérebet. Mutatóujjának begyét körbe-körbe járatta a
pohárszélén.
–
Kisajátítod? Ennyire kedvedet leled a csitri terrorizálásába? Nem szép tőled,
másnak is hagyj a mókából. Bemutathatnád végre.
–
Szokatlan ez a hirtelen jövő kíváncsiság – jegyezte meg közönyösen az ifjabbik
Uchiha, mialatt a felszolgáló elé rakta a kért italt – El kell, keserítselek.
Sakura számomra csak játékszer.
–
Elvetted. Bár ennek ellenére is csak a kurvád marad. Az alvilágban senki nem
fogja a nejedként elismerni. Örökre kívülálló marad.
A
maffiavezér helyeslően biccentett az előhozott tényre. Pontosan tudta a
törvényük erre vonatkozó részét. Való igaz a kislány nem élvezhette a feleség
pozíciójával járó kiváltságokat, de legalább az Uchiha nevet viselte. Már ez
védelméül szolgált.
Az
Otsutsuki úrnő hosszan elnyújtott hümmögéssel pergette meg kecsesen mutató, és
hüvely ujja között a kristály pohár vékony lábát. Az unokaöcsének egyetlen
arcizma sem rándult, mikor mind ezekkel szembesítette. Kimért testtartása
változatlan maradt, semmilyen pót cselekvést sem végzet, miképp elkendőzze felindultságát.
–
Testi, lelki erőszakot alkalmazol rajta, ameddig össze nem törődött. Azt
javaslom, gyorsítsuk fel a folyamatot. Verettessük ki belőle a magzatot.
–
Én rendelkezzem felettük. Maradjatok ki ebből – sziszegte Sasuke fenyegetődzve,
felállva az asztaltól.
Köszönés
nélkül távozott az öregek alkotta társaságából. A kijárat felé haladó úton a
szembejövő pincérek, és pincérnők alázatosan, leszegett állal búcsúztak
befolyásos vendégüktől.
A
maffiavezér kilépve a friss levegőre úgy határozott, hogy tesz egy rövid sétát.
Az agya szüntelenül zakatolt az újabb problémáktól. Előhalászta bőrdzsekije
zsebéből a cigarettás dobozt, és kikapta belőle az utolsó szálát. A szájába
vette, majd meggyújtotta a nikotinos bagót.
Hirtelen
hátulról neki szaladt egy kisgyerek, aki az apjával fogócskázott.
Az
Uchiha ingerülten oldalra fordult, és erélyesen rászólt a puffok kislányára,
aki ez idő alatt a fenékre huppant. A latyakos járdára esve, a copfos lurkó
bőgni kezdett, amire az alacsony, köpcös testalkatú szülője rögvest oda rohant
hozzá. Felkapta csemetéjét, és vigasztaló szavakat duruzsolt a fülébe. Ezt
követően elnézést kért a kellemetlenségért.
–
Hagyjuk! Csak hallgattasd el! Vagy vidd el innen! – vetette oda nyersen Sasuke
az idegesítő embernek, akinek a karjába rúgkapált a hisztis poronty.
–
Kis ízelítő, ami rád fog várni – morogta rekedtesen Fugaku, ahogy méltóságteljesen
a véréhez vonult zöld szövet kabátjában.
–
Sakura gondja lesz.
Az
apuka zavartan meghajolt, mielőtt felvette a nyúlcipőt. Bár sejtelme sem volt
afelől kik ezek az alakok, mégis az ösztöne azt súgta, nem szabad velük
packázni.
Az
idős Uchiha erőltetetten felröhögött, mire a sétapálcájával az utódja felé
bökött. Ráncos ábrázatán a piros különböző árnyalatai virultak fel. Kitörni
készülő dührohamát alig tudta csitítani.
–
A tűzzel játszol, Sasuke! Az a parazita nem születhet meg! Szégyent hozol rám!
Hová lett a fene nagy büszkeséged?!
Sasuke
sármos arcán cinikus félmosoly suhant át. Élvezetéül szolgált a teremtője
kétségbeesett megnyilvánulása.
Fugakunak
a tehetetlenség felemésztette józanságát, képtelen volt ésszerűen gondolkodni.
Önérzetén folyamatosan csorba esett azóta, amióta tulajdon fia felszámolta a
hatalmát. Ő már csak egy aprócska porszem maradt az alvilág poros pincéjében.
Egykori hírneve megkopott. Sikeres cselekedeteinek nyomát elfújta az idő
szele.
–
Hűtsd le magad, apám. A végén még kórházba kötsz ki.
–
Az nevet, aki utoljára nevet – bökte ki
rosszmájúan az öregúr, mihelyst sarkon fordult, és elviharzott.
A
maffiavezér pupillája összeszűkült. Hím nemű szülőjében zűrzavar tombolt, és
pont ez tette veszélyessé. Ráadásul Shizuka is egyre jobban irányítása alá
vonta az apját. Dupla bajjal kellett számolnia, ha azok ketten akcióba
lendülnének.
*
Sindzsuku,
nyüzsgő városban lévő átlagos lakóépületben lakot Asura Otsutsuki balkézről
született, egyetlen gyermeke.
A
citromsárga színű konyha faasztalán ücsörgött Minato gondolataiba merülve.
Szétszórt fia nagy bajt kevert, ami jobb, ha nem kerül nyilvánosság elé.
Egyszer
csak arra eszmélt föl, hogy felesége, Kushina Uzumaki vaj árnyalatú ruhában
megjelent a főzőhelyiség küszöbén. Hosszú, vörös haja felkontyolva ékeskedett a
feje búbján, ami császárnői kisugárzással ruházta fel.
–
Ennyibe hagyod?
–
Kénytelenek leszünk ezt lenyelni – támasztotta meg arcát behajtott ujjain a
családfő az asztalon könyökölve – Ha erre fény derül, akkor a Hyugakkal való
baráti kapcsolatunknak lőttek. Mellesleg Hinata-chant is meg akarom kímélni a
csalódástól, hiszen az unokánkat várja a szíve alatt.
–
Sakura-chan, feltűnése felbolydította az összes alvilági szervezetet –
sóhajtott fel reménytelenül az Uzumaki úrnő, mikor oda ballagott a férjéhez, és
az ölébe roskadt – Az a kislány nem születhet meg.
Minato
szomorúan lesütötte tengerkék szemét, mivel sajnálatos módon egyetértett párjával.
Az a csöppség szerencsétlenségre lesz ítéltetve. Ugyanabba a kegyetlen bánásba
fog részesedni, mint Mikoto, akit egy kívülálló cseléd hozott a világra.
Ekkor
nesztelen léptekkel Kakashi Hatake csatlakozott hozzájuk a konyhába.
Zavartalanul a hűtőhöz andalgott, és kotorászni kezdett benne. Kivett belőle
egy túrórúdit, és jóízűen leharapta a csokival bevont tetejét. Farmernadrágja
hátsó zsebébe csúsztatta szabad kezét, ameddig lenyelte a falatot.
A
házaspár hökkenten pislogott a vérebre, mígnem a szőke férfi megköszörülte a
torkát.
–
Szóval, mit tudtál meg?
–
Mivel kapcsolatba? – tettette a bolondot a Hatake, mihelyst oldalra biccentette
a koponyáját.
Kushina
felháborodottan felvonta szemöldökét még orcáján kirajzolódott a düh pírje.
Kakashi engesztelőn elnevette magát, majd komolyabbra vette a figurát. Babakék
ingének gallérja alatt kicsit meglazította a szorosra megkötött nyakkendőjét,
miközben közölte a felettesével, hogy nincsenek jó hírei.
–
Mire vársz tapsra?! Nyögd már ki! –
csattant fel az ötvenhárom esztendős Uzumaki asszony, mialatt szürkéskék szeme
körül bemélyedtek a szarkalábak.
A
bérgyilkos komótosan az étkezőasztalhoz sétált, kihúzta a szabad széket, és
leült rá. Összefonta az ujjait, miképp picit tovább fokozza az úrnője paprikás
hangulatát.
–
Kakashi – mondta Minato, mikor rosszallón jobbra-balra ingatta a fejét.
–
Nos, az utcába nem tudtam bejutni. Egy taknyos fülön csípett, aki a lakótömb
körül lófrált. Kiderült, hogy Shin alárendeltje – mesélte a Hatake, mielőtt ujjával
a főnökére mutatott – Bizony itt van mind a két vérebe. Valami robbanni fog.
Csak az a kérdés kik hullanak el.
Minato
rosszat sejtett. Jigen felbukkanása, Indra Otsutsuki semmit tevése, Sasuke
maradásának valódi oka. Az árulók likvidálása, Hyuga Neji, és Yahiko. A szőke
hím agytekervényei szüntelenül mozogtak. Próbálta kirakni az eddig szerzett
információ halmazból a puzzle-t. Kakashi nyugodalmasan újra neki kezdett az
édességének.
–
Ezidáig csak olyasmik történtek, amik gyengítették Sasuke hatalmát. De őt
ismerve nem hagyta volna idáig elfajulni a dolgokat. Mi fészkes fenét tervez?! –
elmélkedett a szőke Otsutsuki.
–
Ja, el is felejtettem – szólalt fel váratlanul a Hatake, miközben a túrórúdi
csomagolását galacsinná gyúrta, és beledobta a mosogató melletti kukába –
Januárba visszaköltözik Oroszországba. Állítólag valami kisebb luxus ingatlant
vett meg nem rég.
Kushina
idegesen rágcsálta a körmét, mikor váratlanul a konyhaszekrényhez eredt, és
határozott mozdulattal kikapta a kenyértartó fal felőli oldalába lévő
borítékokat. Fürgén kikereste a felbontatlan állapotban lévő meghívót, és
diadalittasan meglebegtette.
–
Hivatalosak vagyunk a karácsonyi partira.
*
Sakura
a nappaliban csinálta a kismama torna gyakorlatait, mivel a zaklatott hangulatát
valamivel elkívánta űzni. Az elmúlt napok eseményei elégé megviselték lelkileg,
ezért megpróbálta gimnasztikával elűzni az elméjét uraló félelmeket.
Szerencsére pörgős zeneszámok következtek egymásután a húszperces videóban, ami
már javított kedélyállapotán. A parkettára kiterített barack színű plédre
ereszkedett, majd felvette a négykézláb pozíciót. Annyira elmélyülten végezte a
testnevelési feladatokat, hogy észre sem vette a haza érkező férjét.
Szégyenlősen, vöröslő orcával térdelt fel a pokrócon, mielőtt lesütött
tekintettel a füle mögé igazította frizuráját.
–
Folytasd tovább nyugodtan – mondta a maffiavezér, aki rövid pillantást vetett
televízióba menő felvételre.
Sakura
gyorsan kikapcsolta a tévét, összehajtotta a plédet, és visszahúzta a dohányzóasztalt
a helyére, amin a lila orchidea díszelgett. Fehér, bő pólója a feneke alá ért, hogy
elrejtse gömbölyödő pocakját. Háromnegyedes, rózsaszín nadrágjának zsinórja
kioldódott a torna alatt, de szerencsére nem csúszott le a csípőjéről. Mégis,
mihelyst kiegyenesedett, feljebb igazította alsó ruházatát, és lehajtott fejjel
igyekezett a fürdőbe osonni, miképp picit rendbe hozza magát.
Az
Uchiha oldalra nyújtotta a karját, hogy megálljt parancsoljon a kislánynak.
–
Ennél lelkesebb fogadtatásra számítottam.
–
Megleptél. Megszokásból azt hittem későn jössz – motyogta szeppenten az Uchiha
nő, aki izzadt tenyerével a felsőjének szárát gyűrögette.
–
Együnk egy sütit. Esedékes már egy igazi randi.
Sakura
hitetlenkedve felnézett a párjára, hiszen erre egyáltalán nem számított. Az
ajánlatra jóleső melegség öntötte el, azonban az aggódalom csírája is kihajtott
lelkében.
–
Biztonságos kint? – szaladt ki a kislány ajkán ez a mondat, mialatt óvón hasára
helyezte a kacsóját – A kisbabám.
Sasuke
némán a választottja mögé sétált, mielőtt hátulról átölelte. Jobb kezét a
gömbölyödő hasra tette, ahol az élősködő növekedett. Éjkék, kötött, garbós
pulóveréhez simult a kislány, ameddig ő ördögien elmosolyodott. Shizukának a
durva fenyegetése más téren igencsak hasznodnak bizonyult. A rettegés megadásra
kényszerítette a konok természetet.
–
Pici parazitám veled fogom otthon tartani az anyádat – gondolta magába a
maffiavezér, mikor csókot lehelt a neje fejbúbjára, majd fenn hangra váltott –
Amíg melletted vagyok, nem kell tartanod semmitől.
A
cukrászdában Sakura a sarokba ült az előtte lévő erdei gyümölcsös
tortaszelettel. Ciklámen árnyalatú, gombos kardigánjának a nagy V-alakú
kivágása látni engedte puncs színű pólóját. Az ujja között tartott kis villával levágott az édességből egy darabot, és az ajkához emelte. Az első falatot
alaposan megízlelte, hiszen ilyen pompázatos cukrászatban még soha nem járt.
Itt még a sütemények is előkelően tündököltek. Szinte vétek volt elfogyasztani
őket.
Sasuke
szokásához híven megkeverte a csésze kávéját, mielőtt belekortyolt. Sűrű
szempillája legyezőként árnyékolta be sötét íriszét, melyben állandóan a
ridegség lángja éget. Fehér bőre, fekete, félhosszú, tépett haja, valamint
vékony, ívelt szemöldöke démoni szépséggel bíró férfivá tette, aki kénye-kedve
szerint szórakozott a gyengébbig nemmel. A hitvese is máig menten elpirult
zavarában, ha váratlanul megjelent előtte.
A
kislány jobbra sandított, ahol a pultos hölgyek olykor-olykor kuncogva feléjük
kukucskáltak. Szomorúan felsóhajtott, míg lefektette evőeszközét a gyümölcsös
nyalánkság mellé. Elvette az étvágyát annak a felismerése, miszerint az Uchihát
mennyiféle hajadon ejthette kísértésben nap, mint nap.
– Kolonc
vagyok a nyakadon, ugye? Talán az lenne a legjobb, ha elválnánk. Visszatérsz a
régi életedhez, és engem hamar elfelejtesz.
A
maffiavezér felállt az ülőhelyről, mialatt a farmerja hátsó zsebéből elővette
wenge barna pénztárcáját. Letette a tejszínhabos presszó kávé mellé a
készpénzt, mikor oda vetette a választottjának, hogy indulnak.
Az
Uchiha nő értetlenül fordult az alfahím után, aki már a fogason lógó pufajkák
között kutatott. Az alkarjára terítette a cukorka árnyalatú kabátot, aminek
kapucni szegélyén műszőrme díszelgett. Amint a felesége oda ért hozzá a kezébe
nyomta a göncöt, majd kiment cukrászatból.
Sakura
a zebrához ballagott, ahol a férfi várakozott. A lámpa pont akkor váltott
zöldre, amint a rózsaszín hajú lány oda ért, ezért menten átsétáltak a
gyalogátkelőhelyen. A szembe lévő sétáló utcán viszonylag alig találkoztak
emberrel. Egy-egy lézengő polgár trappolt el mellettük leszegett kobakkal.
Teljesen beszippantotta őket az elektronikus masinájuk. A felnőttek facebookon cseverésztek
ismerőseikkel, amíg a tinédzserkorú egyének hangosan hallgatták a jelenleg
felkapott slágereket.
A
járda elejéhez érve láthatóvá vált a lépcsősor, de odáig nem gyalogoltak már
el. Helyette a maffiavezér a korláthoz lépdelt, és a lejtős domboldalra révedt,
ahol megkopaszodott cserjék aludtak téli álmot.
Sakura
rózsaszín, bélelt csizmájának a talpa cuppogott a latyakos gyalogúton.
–
Megfázol…
–
Hallgatlak. Mi a nyavalygás tárgya – fojtotta a kislányba a szót a hím.
–
Rájöttem, hogy nem szeretsz. Csupán egy vagyok a sok közül. Semmit nem mesélsz
magadról csak titkolózol. Tényleg nem ismerlek – motyogta elcsukló hangon az
Uchiha nő, ameddig szipogva visszapislogta a kitörni készülő könnyét –
Bántottál, és nem is érdekelt a hogylétem.
Sasuke
lehunyta a szemhéját, még a lehelete fehér felhőként szállt a levegőbe. S ez
idő alatt akaratlanul visszatért neki annak az ominózus estének az emléke. Megfogadta,
miszerint soha nem emel kezet nőre, ugyanis nem akart e-téren az apjára
hasonlítani. Viszont Sakura mesterien kitudta belőle ölni a hidegvérét.
–
Nehéz eset vagyok. De ezt a tényt nem is hallgattam el előled – mondta az
Uchiha, ameddig megfordult, és ragadozóként a feleségéhez sétát.
A
férfi elnyúló árnyéka bekebelezte a leányzó alakját, aki szomorúan leszegte az
állát.
–
Hihetsz akármit, mégis veled maradtam. Váljunk el? Ezt szeretnéd?
Sakura
sírva rázta meg a fejét, míg bánatosan körbe fonta maga körül a karját. A
maffiavezér két tenyere közé fogta a babaarcot, mielőtt hüvelyujjával letörölte
a sós könnycseppet. Lágyan megpuszilta a kedvese remegő ajkát, pisze orrhegyét,
és végül a homlokát.
Az
Uchiha nő szeretetteljesen átölelte a szerelmét, hiszen az ilyesfajta gyengéd
érintésekhez szokott hozzá.
*
A
korom sötét szobában csak a redőny résein szűrődött be a halovány fény. A
világoszöld fotelben egy apró árny telepedett, aki vacogva rágta a körmét.
Hosszú, megfakult fekete haja kócosan takarta el fél arcát, még selyem köntös
anyagának egyik oldala lecsúszott a vállán.
Váratlanul
benyitottak a fogdába zárt úrnőre, aki remegve az ajtó irányába nézett.
A
lófarkas véreb bosszúsan az asszonysághoz csörtetett, és vadul megrázta.
– Eszednél vagy? Fugaku-sama jött hozzád.
Mikoto
oldalra biccentette a koponyáját, amíg tagoltan elismételte a férje nevét.
–
Hogy van? – érdeklődött a családfő rekedtes hangján, amint a benyugtatózott
hitvesére sandított – Húzd fel a rolót. Csak még jobban megbolondul,
szerencsétlen.
Hikaku
jól beidomított kutyaként azonnal ugrott a főnöke parancsára. Ahogy a délutáni
világosság elárasztotta a helyiséget a villa ura oda sietett a nejéhez.
A
karosszéktől kicsit távolabb egy zongora ékeskedett, amelynek csodás dallamát
csak nagyon ritkán lehetett hallani.
–
Ideje megismernünk Sakura-chant. Hívd fel. Csak így láthatod, Sasukét.
Fugaku
mélyen beszívta a levegőt. Ezzel a nyugtató dózissal túl lőttek a célon, olyan
hatást keltet, mintha szüntelenül kábulatba tartanák az asszonyt.
–
Idióta! Majdnem megölted!
–
Kinek hiányozna? Miért nem üti agyon? – kérdezte Hikaku, miközben az
ablakpárkányba heverésző perzsamacskát simogatta.
Az
Uchiha óvatosan kisöpörte a hajzuhatagot a felesége orcájából, azután
ellegyintette az aprócska kacsót a vékonyka ajaktól. A körömrágástól a falra
tudott mászni. Ennél gusztustalanabb kényszerbetegség talán nem is létezett a
világon számára.
–
Kizárólag vele vagyok képes féken tartani, Indra Otsutsukit.
A
véreb megvonta a vállát, mielőtt unottan azt felelte, miszerint az öregnek is
szíveséget tennének azzal, ha kiiktatnák a képből a fattyát.
A
családfő ráförmedt a talpnyalójára, aki elnézést kérve meghajolt. Az előkelő
macska leugrott a bolyhos, zöld kárpitra és a gazdájához osont puha mancsával.
A foteltől nem messze megállt, felemelte a hátsóját, majd egy gyors mozdulattal
felszökkent a garnitúrára. Dorombolva dörgölőzött az asszony felhúzott lábához.
Mikoto
az ölébe ejtett mobilt fürkészte, melyet méltóztatott felemelni.
–
Veszekedés lesz – pusmogta keservesen az Uchiha úrnő, aki szántszándékkal
ledobta a földre a telefont – Hagyd békén őket.
Fugaku
pupillája összeszűkölt a csökönyös viselkedés észrevételekor. Automatikusan
lendült a keze, és hangos csattanás rázta meg a teret. Erőszakosan belemarkolt
a hosszú lóboncba, amit úgy megcibált, hogy szerencsétlen nő leesett a
szőnyegre. Mikoto zokogva kapálózott, mialatt Hikaku kioldotta nadrágövét, és
készségesen a vezetőjének vitte. Az Uchiha tétovázás nélkül megragadta a
fenyítő eszközt, amivel alaposan elgyepálta a párját.
–
Addig verlek, ameddig másképp nem döntesz!
Mikoto
bőre a vékony hálóingen keresztül is éget a sorozatos övtámadástól. Össze gömbölyödve
sikítozott, amíg végül jelentkezésre emelte a kacsóját.
–
Beszélek – dadogta elhalon hanglejtéssel az asszony, akinek orrából kibuggyant
a takony.
A
bérenc csípőre tett kézzel szemlélte az eseményt, mialatt álnok módon kiröhögte
a szerencsétlen némbert.
–
Az én okos apróságom – simogatta meg dicsérőn a családfő hitvesét – Jutalmul
teljesítem egy kívánságodat.
–
Apu eljöhet meglátogatni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése