11. Uchiha család

A külső lakóhely övezetet elérve a felhőkarcolóval versenyző lakóépületek fogyatkozni kezdtek. Villanegyed váltotta fel a zsúfoltan lakott belvárost, ahol kocsi nélkül nem igen lehetett közlekedni. Régi stílust követő házak követék egymást, mire a legjobban őrzött lakhoz ért a maffiavezér.

Sasuke alaposan szemügyre vette régi otthona ridegséget tükröző falát, melyet végig font a borostyán. Épphogy kiszállt a kocsiból, eléje futott az idős inas, miközben a kulcscsomóját lengette. Miután kinyitotta az ajtót tiszteletteljesen biccentett, majd karintéssel jelezte az ifjúnak, hogy menjen előre.

– Nincs szükségem idegen vezetőre! Hord el magad, és jelents apámnak, hogy egy órát adott neki.

– A kertben várják.

Az Uchiha további figyelemre sem méltatva a szolgát a kerthez vezető ösvényen haladt végig. Befordulva rögtön észrevette idős szüleit, akik a tó felé épített fahídon álltak. Messzebbről törékeny párnak tüntetek, akik boldogan töltik nyugdíjas éveiket, de valójában még mindig aktívan belefolytak az alvilági életbe. Mikoto kifinomultan csepegtette a bele a vízbe a halak étkét. Hajkoronája, mely egykor mélyfeketén tündökölt elveszte fényét, művészi kezét megfogta az időkereke, mely megállás nélkül forgott. De még így is kirívó szépségű asszony volt, akit csak csodálni lehetett. Két életerős fiúnak adott élet, de alakján nem ejtett csorbát a várandóság. Míg a hatvankét éves családfő barna fürtjei teljesen ősszé fakultak. Arcvonásait a kor még zsémbesé formálta, de testalkata ugyanolyan edzett volt, mint anno.

Fugaku ámulattal fürkészte nejét, miközben barna nadrágjába dugta a kezét. Egyszer csak, mintha megérezte volna utódjának az ottléttét oldalra pillantott. Farkasszemet néztek egymással, mindketten megingatlanul ragaszkodtak a saját elképzelésükhöz.

– Sasuke! – kiáltott fel az anya, mielőtt oda sietett fiához.

Mosolyogva magához ölelte régen látott gyermekét. Hosszasan ölelte, mert egy csalfa gondolat azt szajkózta neki, hogy ez csak egy illúzió. Könny csordult le az álláig, és szipogva kérdezte, hogy miért nem kereste fel őket idáig, holott nagyon is jól tudta a választ.

– Gyakrabban megtisztelhetnél minket a jelenléteddel – vetette oda otrombán Fugaku. – Az új nőcskéd előrébb való, mint mi?

Sasuke lenyelte keserű haragját, de markáns profilja el lélektelenedet. Szemernyi kötödést sem táplált teremtője iránt, egyedül a vérfűzte őket össze. A hatalmas cseresznyefák koronái elrejtették a fényt, és árnyék kebelezte be a családot. Mikoto oldani akarta feszültséget, ezért belekarolt urába.

– Szívem, tea idő van.   

Az idős Uchiha beleegyezően kísérte be hitvesét a szokásos délutáni tevékenységük helyszínére. A harmonikus helyiségben több cserepes bambusz díszelgett, és a benti szökőkút nyugalmasan csordogált. A sötét barna alacsony szekrényen füstölgő éget, melyen különböző méretű dobozok sorakoztak. Még az asszonyság elkészítette az italt, addig a két hím leült egymással szembe a piros párnára. Némán figyelték egymást, csak az alkalomra várva, hogy egymásnak essenek valamilyen ürüggyel. Mikor eléjük került az antik bögre, és az apró sütemény az idős férfi rögvest rá akart ugrani, de neje a kézfejére ütött. Morcosan felmutatta a nagy bogyót.

 – Komolyan, mintha egy csintalan kölyök lennél. Figyelned kell az egészségedre!

Fugaku hangosan fújtatott, majd egybe lenyelte orvosságát. Sasuke cinikusan elvigyorodott.

– Röhejes! Apám a csillagod réges-régen leáldozott.

A tekintélyét elvesztő alak szúrós pillantással sújtotta a pofátlan sarját.

– Mesélj a barátnődről? Biztos sokat jelent neked, ha miatta képes voltál visszajönni.

– Elhallgass Mikoto! – dörrent fel a házura. – Az a némber arra se méltó, hogy érdeklődj felőle! Pornépből származó kis senki!

Az asszony meghunyászkodva lesütötte a fejét. Sasuke se értette miért, de annyira felbőszült, azon, amiért Sakurát ócsárolták, hogy megragadta az apja felsőjét.

– Hm. Csak nem kihoztalak a sodrodból? – kérdezte elégedett heherészés közben a rosszindulatúság. – Úgy tudtam jégből vannak az idegeid, erre tessék.

– Kérlek, ne veszekedjetek.

– Hagyj magunkra! Beszélnem kell a fiammal! – mordult rá Fugaku a nejére, miután lehámozta a pólóját szorító markot.

Az úrnő engedelmesen tette azt, amire utasították. A kilincset lenyomva visszapillantott a csemetéjére, aki a feltódult mérgében nem vett róla tudomást. A gyűlölete végtelené gyűrűdzött mára, és ez kizárólag az ő hibája, mert nem fojtotta el az elején ellenségeskedés szikráját. Elismerte a férje nem könnyű esett, és roppantmód nehéz megfelelni az elvárásainak, de a családjáért oda volt. Csak éppen nem tudta helyesen kifejezni érzéseit.

– Mikoto!       

Az asszonyság a kiáltásra enyhén felszökkent, majd kiiszkolt.

Az ajtó koppanására Fugaku a levendulavirággal kevert zöld teájáért nyúlt. Halál nyugalommal beleivott a meleg folyadékba.

– Térj észhez! Nem méltó hozzád! A haszonleső kis bestia szégyent fog hozni a fejedre!

– Válogasd meg a szavaidat! – vágott közbe a sötét hajú férfi. – Az oktatásodból nem kérek! Én döntöm el, meddig leszek vele!

Az idős ember homloka ráncokba futott össze. De mielőtt bármit is nyöghetett volna, ivadéka hátat fordított neki és faképnél hagyta.

*

Az ifjú Uchiha az előszobába ért, ahol az édesanyja várta szomorúan összegörnyedve. Ez az előkelő nő, akinek az összes mozzanata arisztokrata származását hirdette, levetkőzte szigorú neveltetését, és egyszerű szülőként állt meg előtte.

– Kérlek, ne zárj ki minket teljesen az életből – kérte az asszony elcsukló hangon, miközben könnyeit próbálta visszapislogni.

Sasuke átölelte az anyját, és egyetlen szót suttogott a fülébe, szeretlek. Majd eltolta magától, és folytatta az útját.

– Átkozom a napot, amelyikben téged választottalak utódomnak!

A maffiavezér szarkasztikus mosolyra húzta a száját, mikor az apja az utolsó lépcsőfokról is lelépet.

– Szenilis lettél öregségedre apám. Nem te ruháztad rám a hatalmat, hanem én vettem el, méghozzá úgy, hogy észre se vetted.

Fugaku arca elvörösödött a méregtől, és a megszégyenüléstől. Ráüvöltött a kisebbik fiára, hogy takarodjon el a házából. Mikoto csitítani próbálta az urát, nehogy rohamot kapjon, és hívnia kelljen a mentőket, azonban próbálkozása kudarcba fulladt.

–  Ezt drágán meg fogod keserülni, Sasuke!

Az ifjú Uchiha elengedte a füle mellett a fenyegetést. Válasz nélkül hátat fordított az öregnek, és elment.

*

Augusztus közepén Sakura ismét a szerelménél vendégeskedett. Felhőtlen boldogságát azt hitte semmi nem lombozhatja le. Csak egymással foglalkoztak, senki sem zavarta őket. Csak olykor-olykor rikoltott fel az Uchiha mobilja, mely kis időre kizökkentette a kislányt a rózsaszín ködből. Akárhányszor az a fagyos zengés felütötte fejét a gyomra összerándult. Az ördög síp emlékeztette arra ki is valójában a párja. Azonban gyorsan megtanulta, hogy ne boncolgassa ezt a témát.

Az utolsó előtti este éppen a pici konyhában próbált összeütni valamilyen vacsorának valót. A salátához összevágta a zöldségeket, azután meg a fadeszkán lévő csirkemelleket vette kezelésbe, miközben Sasuke hazaérkezet, és közönyösen megkérdezte mit csinál.

– Meglepi! – ugrott fel szerelméhez a Haruno, hogy megpuszilja. – De még várnod kell rá.

A maffiavezér két tenyere végig a kislány derekát fogta, miként el ne essen, mikor földet ér. 

– Holnap el kell mennem, Sakura – közölte a tényeket a sötét hajú férfi.

– Mikor jössz megint?

Az Uchiha követte szemével a tüneményt, aki visszament a nyers húshoz.

– Fogalmam sincs.

Sakura felzokogott, majd röviddel ezután hangosan feljajgatott, és elejtette a kést. Sasuke nyomban ott termet mellette, és a csap alá dugta a vérző ujjat.

– Figyelj már oda! – dorgálta meg a maffiavezér, miközben a konyharuhával bekötötte a sebet. – Fejezd be a sírást, mert csak felidegesítesz vele!

A Haruno a durva hangsúly miatt a bőrkanapéhoz szalad, és bánatosan lecsücsül rá. Kézfejével letörölte a sós könnytengerét, majd arra lett figyelmes, hogy választottja a combjára teszi a tenyerét.

– Jól van, higgadj le szépen.

– Belehalok a hiányodba, ha ismét sorsomra hagysz! Fikarcnyi, sőt, esélytelen, hogy megváltoztasd a döntésedet értem, de megkísérelem a lehetetlent. Kiismerhetetlen vagy számomra, de akarva vagy akaratlanul tartott markodban a szívemet, mely csakis érted dobog – rágódott a lelke mélyén Sakura, mikor beharapta a száját, és lovagló ülésbe simult imádottja ölébe.

Reszketve csókot lehelt a keskeny szájra. Szerény természete tiltakozott a kacérkodás folytatásával, de ezúttal levetkőzte visszafogottságát. A Haruno az izgalomtól ügyetlenkedve kicsatolta az övet, és kezét belecsúsztatta az alsónadrágba, míg fejét a maffiavezér vállára hajtotta.

– Azt csinálsz velem, amit akarsz. A tiéd vagyok – suttogta halkan Sakura.

Az Uchihát váratlanul érte az ilyesfajta kitárulkozás. Ez a kislány rettentően visszahúzódó teremtés volt, aki már azért elvörösödött, ha ránézett. Erre most kilépet a komfortzónájából.

– Kétségbeesésedben kénytelen vagy e-fajta technikát bevetni – gondolta Sasuke, akinek legyezte hiúságát az előbbi kijelentés.

Libidója azonnal fellobbant, mihelyst a Haruno felemelkedett a válláról, és lehúzta magáról az öltözéke felső részét.

Az Uchiha felráncigálta a hosszú nyári ruhát a darázsderékig, majd a csupasz fenékbe markolt, és felemelkedett kényelméből. A hideg falnak döntötte Sakurát, majd letolta a férfiasságát rejtő anyagot. Érezte, ahogy párja szorosabban átölelte őt a karjával, és a lábával.

– Lazulj el! Az örökké valóságig képes vagyok tartani téged.

Sakura engedelmesen tette, amire utasították, majd újra megcsókolta a férfit. Az együttléteik során a kislány állandóan a fellegekben járt. Rendszerint elveszett az ébenfekete szem veszélyes bűvöletében, aminek hatására a saját akarta kámforrá vált. Marionettbábuként úgy forgolódott, ahogy a férfi igényelte. 

Váratlanul felszisszent, amikor Sasuke mélyen belé hatolt. Szokásához híven célratörőn kapta meg, amit akart. Csak úgy, mint minden másban, itt is az ő akarta érvényesült, azonban rendszerint megfelejtkezett valamiről. Mégpedig a Haruno érzékenységéről, mely igényelte a szeretgetést. Az Uchiha felfigyelve a baba orcán megjelenő csalódottságra lecsillapítja hevességét, és puszikkal halmozza el párját.

Ahogy felforrósodott a levegő a szenvedélyüktől a kislány sikkantásai úgy váltak egyre élesebbé, míg körmeit belemélyesztette a választottja bordájába.

– Könyörgök, maradj itt! – rítt fel esdeklőn Sakura, mihelyst elérték a tetőpontot.

– Nem lehet. – közölte a maffiavezér ziháltan, miközben homlokát a Harunojéhoz érintette – Meglátogatlak majd. Már az elején felvilágosítottalak, hogy nem vagyok a sokáig egyhelyben maradó típus – felelte nyersen Sasuke, mikor kihúzódott a partneréből.

– Mit is vártam? Számítottam rá, hogy reménytelen ábrándot kergettek, de valamilyen csoda folytán bíztam az elhatározásom kivitelezhetőségében – ostromolta magát a Haruno ezekkel a tényekkel, az öltözékét igazgatva.

Vidámságot erőltetve azt, mondta elkészíti a vacsorát. Ő maga nem szokott esti órákban enni, de ettől függetlenül szívesen készített másoknak harapnivalót. Már amennyire pici főző tudása megengedte.

Sasuke elfogyasztva az estebédet, összegyűrte, majd a maszatos tányérra dobta a bársony szalvétát. A jóhiszemű lány rögtön az elmosandóért nyúlt, mikor megragadta a maffiavezér a csuklóját.

– Felszeretnél, még mindig ülni az óriáskerékre? Mert, ha igen, akkor igyekezz a rendrakással.

Sakura máskor öröm táncot lejtett volna, de így, hogy tudta szerelme kedvességének az okát, csak tovább merült a letargiájába.

– Melyen hosszú ideig fogok várni rád? Jelentkezni fogsz egyáltalán, vagy eltűnsz, mint a kámfor. Bizonytalanságba tartasz, ami teljesen kikészít.  

– Válaszolj! – hördült fel Sasuke, amint elvesztette türelmét.

– Igen. De ígérd meg, hogy felülsz velem rá.

– Taknyos kölyöknek nézel engem?

A Haruno megrázta a fejét.

Az Uchiha nyitott könyvként olvasott a kislány mozzanataiból. Darabokra törte össze azzal, miként beszámolt a rohamosan közelegő távozásáról. Nem akarta itt hagyni, de a szülő országában nem bírt meglenni. Ez a hely volt neki a börtöncellája, amely meggátolta abba, hogy kibontakoztassa ambíciós terveinek a megvalósítását. Azonban előre tudta, hogy Sakurához újra, és újra vissza fogja húzni a szíve.

*

Éjszaka a belváros fényei sorba gyúltak meg csillagszóróként, hogy a komor sötétséget elűzzék. A kis tér macskaköves gyalogútját nyurga lámpák követék. A padok magányosan ácsorogtak, várva, hogy ismét használatba vegyék őket. Tücskök ciripeltek a zöldesben, még az egyik fán sárga szemű bagoly figyelte a járókelőket. Huhogassa tönkretette a rovarok koncertjét, de ő büszkén hangoztatta énekét.

Sakura szorosan a szerelméhez simulva lépkedett. A világ összes pénzéért se akarta elengedni. Úgy gondolta, hogy mindenegyes percét kihasználja abból, ami hátra volt még.

Az óriáskerék fülkéjében helyet foglalva fülig ért a szája. Főlényesen vigyorgott a férfira, mert unszolásának meg lett az eredménye.

– Köszönöm, hogy teljesítetted ezt az álmomat. Ez olyan romantikus!

– Soha ne várj tőlem nyálas gesztust! Az nem az én műfajom – förmedt fel Sasuke, mikor kedvetlenül kifelé sandított. A kabin oldalának könyökölt, és kézfejére döntötte a fejét, majd végig pászta a mellette lévő szépséget, akinek ezzel a megjegyzésével lelombozta a lelkesedését.

Valódi természetét még a kislány mellett sem volt képes elnyomni. Mélyet sóhajtott, majd ujjával elkotorta a cseresznyevirág színű tincset, mely alattomosan eltakarta a babaarcot.

– Mit tervezel velem a jövőben? Elgondolkodtál azon, hogy család legyünk? – kérdezte a Haruno félénken. – Nagyon szeretnék tőled egy kisbabát.

– Utálom ismételni magamat, Sakura! Ha velem akarsz maradni, akkor tegyél le arról, hogy anya leszel! Csak elcsúfítja a nőket a terhesség! Nekem, így kellesz, ahogy vagy!

– Miért is kellett ezt firtatnom? Számíttathattam volna erre a válaszra, de legalább azt megtudtam, hogy Sasuke-kunnak a vékony lányok tetszenek. A szavaiból kivettem, undorodik még a molett csajoktól is. De az a lényeg, hogy úgy szeret, ahogy vagyok.

Mikor véget ért a kör visszamentek az agglegénylakásban, ahol kihasználták a fennmaradó időt. Betettek egy filmet, mely igazából egyikőjüket sem kötötte le. Végül a Harunot legyőzte a fáradtság, és elaludt. Arra sem ébredt fel, hogy beviszik a szobába, és egy vékony leplet terítenek rá.

Sasuke óvatosan megsimogatta a kislányt, aki álmába azt mondta neki, hogy szereti. Ez a vallomás megmosolyogtatta a férfit, mivel ilyen teremtéssel még nem akadt dolga.

– Mi módon érted el, Sakura, hogy ennyire ragaszkodjak hozzád? Óvlak, és a kedvedbe járok, amit eddig egyetlen partneremnél sem tettem. Ajánlom, hogy hűségesen várj rám! Nem engedem, hogy bárki más úgy érintsen meg, mint én! Te csak az enyém vagy! – morfondírozott az Uchiha, mielőtt megcsókolta választottját.

*

Hajnali ötkor Sasuke a vastag kötésű jegyzettömbjének a végéről kitépet egy lapot, majd arra karizmatikusan ráfirkantotta üzenetét. Félbehajtva letette az éjjeliszekrényre, majd megfogta bőröndjét, és kiment a hálószobából. A nappaliban Sai dobálta fel újra-s újra a kését, míg hanyagul terpeszkedett a díványon. Juugo éppen hosszan nyújtózkodott, miközben morgásszerű hangot hallatott. A korán kelés nem volt a kedvence, de a főnöke parancsa szent és sérthetetlen volt.

– Részvétlen vagy. Kicsit törődhettél, Sakura lelkivilágával – nyilatkoztatta ki a bérgyilkos véleményét, mihelyst felállt.

– Jobb lesz így neki – felette az Uchiha, mikor nagy termetű beosztottjához lépet. – Rád bízom az őrizetét.

A báránylelkű fickó bólintott. A maffiavezér sötét tekintetéből a beosztott kiolvasta, hogy, ha bármi történik a kislánnyal távolmaradásában, akkor neki befellegzett. Sai észlelve a riadalmát kollégájának barátian megveregette Sasuke széles vállát.

– Vigyázok én rá, ha akarod.

– Felejtsd el!

A művész megadóan felemelte, mint két karját, majd azt mondta csak egy ötlet volt a részéről. Most először fordult vele elől, hogy egyszerre két helyre húzott a szíve. Az egyik része itt maradna Inoval, a másik meg mielőbb az otthon melegére ácsingózott. Teljesen a Yamanaka rabja lett. Álmában csak a szőke leányzó jelent meg neki múzsaként, melyet akármennyire is el akart kapni, nem tudott. Reménytelen a szerelmük, de már eljutott arra a szintre, ahol már nem érdekelte a súlyos következmény. Megesküdött neki, hogy ameddig nem költöznek össze folyamatosan látogatni fogja.

– Sasuke, téged is marcangol belülről a vesztesség érzése? Lehet, mindenkit megtévesztesz ördögi maszkoddal, de én pontosan tudom, hogy Sakura oly annyira a részedé vált, mint nekem Ino.

Rövid időn belül a háromtagú csoport elhagyta a lakást. A kulcs kattanása a zárban bajjóslatúan víszhangzott végig az üres folyosón.

*

Sakura mikor ébredezni kezdett kacsójával a szerelme üres helyét tapogatta. Kipattant a smaragdja, majd kétségbe esetten nézet körbe. Az ágyból kikelve végig szaladt a rezidenciában.

– Elment egy szó nélkül! Miért nem ébresztett fel?! – ezek a kérdések ismételődtek elméjében, miközben lehuppant a vetetlen franciaágyra.

A szekrényre sandítva észrevette a fehér lapot, melynek széle hiányos volt. Felvette, és kihajtotta. Az üzenetet olvasva boldogságában hátra dőlt, és gyermek módjára rúgkapálni kezdet a matracon. A szívéhez szorította a rövid szöveget.

– Örökké várni fogok rád, Sasuke! – közölte Sakura, aki behunyt szemmel élvezte a redőny rései között beszűrődő fényt, mely az arcát melengette.