31. Kismama

 Sakura szempillája megrebbent, ahogy az álma kezdett elpárologni. Hallotta, miképp a kórházi ágy melletti szekrényen valaki pakolászott. Enyhén oldalra fordította a fejét, és észrevette a vörös hajú nőt, akinek tépett frizurája lófarokba volt felkötve.
– Virágcsokor? – értetlenkedett a kislány a sárga tulipánok láttán, amiket a mufurc, szemüveges hölgy igazgatott a vázában – A férjem…
Karin mérgesen markába szorította az egyik tulipánt, melynek lágy szirmait cafatokra morzsolta.
– Rád se hederít. A klinika közelébe se jön.
 Abban a pillanatban a kitáruló ajtón Sai lépet be, kialvatlanságtól karikás szemekkel. Egy szívószálas tejeskávé dobozból szürcsölté ki az utolsó cseppeket, mielőtt a kukába hajított. Karin duzzogva felszegte az állát, míg összefont karral a véreb felé ballagott telitalpú szandáljába. Fehér köpenye enyhén meglebbent az út alatt, majd mikor viselője megállt lassan visszaereszkedett eredeti helyére.
– Vigyázz arra mit teszel – ragadta meg erősen a bérenc az Uzumaki nő karját – Tarts kellelő távolságot tőle.
A szemüveges hölgy kirántotta a fogság béklyójából a végtagját, azután mutatóujját haragosan Sai keki zöld pólójára bökte.
– Hátrébb az agarakkal! A beosztottjaidnak dirigálj!
– Sai. Mi folyik itt? Ki ez? Ismered?
A véreb gondterhelten kifújta a levegőt, hiszen pontos beszámolót nem adhatott.
– Na, regéld csak el neki, ki is vagyok – húzta gunyoros vigyorra a száját az Uzumaki némber, mialatt színészién búcsút intett a hímnek.
 A bérgyilkos közelebb ment az úrnőjéhez, és leült az ágy szomszédságába lévő székre. Leszegte koponyáját, tudniillik az ilyesfajta kényes ügyekbe nem kívánt bele keveredni. Terelni igyekezett a témát, ezért összeszedve minden furfangját derűsen elmosolyodott.
– Remélem, tetszenek a virágok. Tegnap megfelejtkeztem felköszönteni téged… Ma hallottam, hogy legurultál a lépőcsőről. Miként tudtad ezt összehozni? Szerencse, hogy a babának nem esett baja.
– Köszönöm. Nagyon szép csokrot választottál – felelte szomorkásán Sakura a pocakját átölelve – Szegény kicsikém, biztos megrémült az ügyetlenségem miatt.
A véreb szánakozó zavarába megvakarta az orra oldalát. Szegény lány az elmúlt hónapok alatt csak ízelítőt kapott az orosz alvilági életformából. Az új otthona valójában áthatolhatatlan erődként szolgált, fegyveres biztonsági emberekkel, akik felváltva őrködtek, valamint a rengeteg tilalom, ami aranykalitkába zárta őt.
– Sasuke… Vajon, száni fog rám a szabad idejéből?
– Zsúfoltak a napjai… Az Ő pozíciójába nincs pihenés. A hatalom felelősséggel jár, de…
– Megértem. Számára mindig a munka lesz az első – felette síró hangon az Uchiha nő, akinek arcáról legördült egy könnycsepp.
A bérgyilkos tanácstalanul felpattant az ülőalkalmatoságról, majd kezét az úrnője felé nyújtotta, de végül sebesen visszahúzta. Nehezére esett a vigasztalás. Őszintén azt sem tudta ilyenkor, mit kell tennie vagy csinálnia. A gyilkos hívatás teljesen kiölte belőle a lágyabb gesztusokat.
– Kérlek, ne pityeregj. Tehetetlen vagyok ez ellen – sopánkodott Sai, miközben megérkezett a felmentő sereg, a bátyja személyébe.
Shin unottan a testvére felé nézett, azután hüvelykujjával a kinti folyosóra mutatott.
– Mehetsz. Innentől átveszem. Úgyis engem nevezett ki a főnök bébiszitternek.
A fekete hajú férfi kómás ásítozás közepette biccentett, és mialatt a kijárat felé evickélt, kimerülten megdörzsölte fáradt szemét. Ráfért a kiadós alvás, tudniillik tavasszal megszaporodtak a feladatok. A bimbózó hónapok nem csupán a természetbe jelentették az újjászületés ciklusát, a földi alvilágban is ugyan ez zajlott le. Bevételek, kiadások, export, import ellenőrzés, a pénzmosó létesítmények valós adatainak elküldése az ország felé, nehogy a rendfenntartók kiszimatolják az ármánykodás szagát.
– Légy jó – paskolta meg bágyadtan Sai a fivére vállát a küszöbhöz érve.
 Az idősebbik testvér duzzogva lerázta rokona végtagját magáról, mivel roppant mód megalázónak érezte az új hatáskörét.
Acsarkodva kijjebb tessékelte az öccsét, hogy siettesse annak távozását.        

*

 Sasuke a másodig cigarettára nyújtott az Otsutsuki idegforgalmi cégének méregzöld irodájában. A fekete bútorzat tetején zöld növény szára tekergőzött, még a polcokon számtalan dokumentum mappa sorakozott. Az irattartókat piros, filctollas szöveggel osztották témakörökre.
Suigetsu az ölébe lévő laptopján gépelt, még a fülesének madzagja a vállán pihent.
– Oké. A lopott járműveket gond nélkül kijuttatták Spanyolból. A lőfegyver, és a drog szállítmányt hiánytalanul átvette Hidan, és holnap indítja őket Olaszba – jelentette vígan a Hozuki, de amint nem tapasztalt semmilyen visszajelzést a barátjára emelte lila árnyalatú tekintetét – Héj, haver. Mi a fene bajod van? A kis csajon jár az eszed? Nincs dögrováson, kár aggodalmaskodnod. Pechedre a parazita is jól van.
– Suigetsu, vegyél vissza a pofádból!
A szürkésfehéres hajú alak erőltetetten elvigyorodott, mialatt homlokán pár verejtékcsepp jelent meg. Bocsánatkérőn felemelte a kezét, miképp csillapítsa az Uchiha bosszúságát. A szék háttámlájának dőlt, ameddig kifújta a tüdejébe bent ragadt levegőt. 
–  Vettem. Egyenrangúként fogok kezelni a kislányt – legyintett a Hozuki összeszedve magát, mikor látványosan a körme fehér részét kezdte el piszkálni – Javíts ki, ha tévednék, de olyan, mintha már az élősködőhöz is ragaszkodnál. Vagy netalán szenvedésre kárhoztatod? Máskülönben miért hagynád életbe?
 A két véreb kint az ajtó előtt állt őrt, míg egyszer csak, közös döntésre rá nem törtek a parancsolóikra. Aggasztotta őket a két hírnemes vezér összetűzésének patáliája.
Sai villám gyorsan az Uchiha mögé vágtatott pisztollyal a kezébe. Jinpachi Munashi a küszöbön emelte vállához a puskáját, még mutatóujja rutinosan a ravaszra tapadt. A kalóz kinézetű zsoldos hosszú, barna sörényében, és szakállába pár gyöngy lapult meg. Bal látószervét fekete szemfedő takarta, szögletes arcán mélyen megmutatkoztak a ráncok, melyek arról árulkodtak, hogy ifjú korában megjárta a poklok poklát.
– Ejnye! Csiszolj a faragatlan modorodon! – rótta meg vérebét Suigetsu, aki hessegető kézmozdulatokkal ismét kiküldte szolgálóját – Sai, elpimaszodtál. Ismeretségüket lassan barátinak mondhatjuk, ennek ellenére elvárom a tiszteletet.
– Ereszd le a fegyvert, Sai – utasította közömbös hanglejtéssel a maffiavezér az alattvalóját.
Ekkor megcsörrent Sasuke mobilja, fel-felvillanó képernyőfénnyel, amit nyomban kinyomot. A bátyját kénytelen volt várakoztatni, ugyanis jelenleg sokkal fontosabb teendői akadtak a családi csevej helyett.

*

 Este kilenc óra körül a maffiavezér megjelent a felesége gyengélkedő szobájába. Ingerülten haladt beljebb, tudniillik a régi cimborája a sarkába lihegett.
 Sakura felpillantott a regény izgalmas sorairól, és csodálkozva pislantott párat. A Hozuki felhőtlen boldogsággal tört előre, még markában egy díszes szatyrot lengetett. Boldog születésnapot óbégatva tette az Uchiha nő ölébe az ajándékát, mielőtt sürgetően noszogatni kezdte a kibontását.
A kislány kíváncsian belenyúlt a csomagba, aminek mélyen rátapintottot egy puha anyagra. Lelkesen halászta ki a masnival átkötött, rózsaszín ruhaszerűséget.
– Igyekeztem hasznos dolgot kiötleni. Remélem tetszeni fog.
Sakura az összetekert szalagot a betakart combja mellé rakta, azután szétbontotta a plüss szövetű köntöst.  
– Köszönöm szépen! Hideg estéken jó lesz.
– S még azt hittem viccel – morogta az orra alatt Sasuke, mihelyst a szövetségese felé indult, és szorongatón ráfogott annak vállára – Mehetsz. Pihennie kell.
– Felvered az egész kórházad! Figyelembe vehetnéd a betegeket, Suigetsu! – jelent meg közöttük Karin a vizsgálat eredményével.
 Az Uchiha nő bizalmatlanul fürkészte a vörös frizurást hölgyet, aki szerelemtől égő pírrel bámult a maffiavezérre. Beharapta telt ajkát, ameddig fejét sértődötten oldalra szegte. Ujjaival megszorította a gyapjas textilt, amit legszívesebben elhajított volna mérgében. A várandósága alatt a megszokottnál is féltékenyebbé vált, ami gyakori összeszólalkozást eredményezett a férjével.
– A kismamának ágynyugalmat javaslok. Egyre gyakoribbak a jósló fájdalmai, ami alapvetően nem probléma, mivel a szervezett így készül elő a szülésre. Viszont jobb félni, mint megijedni, hiszen két hét múlva esedékes a gyermek világrajövetele – csiripelte mézesmázos hangon Karin az Uchiha férfinak.
A tettettet kedvességre Sakura is felfigyelt, ugyanis eddig a rosszindulatú Uzumaki nőt ismerte csak, akibe szemernyi jóságot sem vélt felfedezni. Felháborította a kacér viselkedése, és a botrányos flörtölési kísérlete.
– Késő van, ideje menetek! – lökte le nyitott állapotba fekvő könyvét a kislány, mihelyt a perszóna hirtelen ötlettől vezérelve átkarolta a maffiavezért.
Sasuke sebesen elrántotta a karját, miközben a falhoz forduló párját vizslatta.  
– Hagyjatok magunkra.
Karin sértetten megperdült telitalpú szandáljával, és hisztériázó tinédzserként kitrappolt a kórteremből. Suigetsu cinikusan a doktornő után lesett, aki mellékállásban az alvilági szekta titkárnőjeként tevékenykedett.
– Udvariatlan perszóna. Kénytelen leszek jómódorra tanítani – jelentette ki felizgultan a Hozuki, mihelyst távozásra fogta lépteit.
 A maffiavezér nesztelenül megindult, majd a kemény táblás olvasmányát felvéve érdeklődőn átfutott a rövid tartalom leíráson. Szenvtelenül megforgatta a szemét, hisz ismételten egy bugyuta szentimentális történetbe menekült a kedvese a valóság elől.
– Szükségtelen maradnod.
– Megint féltékenykedsz?
– Van rá okom, nem gondolod! – csattant fel dacosan a kislány, de nyomban el is némult, amint a férje figyelmeztető pillantással sújtotta.
Az Uchiha nő már nem bírta tovább. Állandóan kétségek között őrlődött, mivel erőteljesen megkérdőjelezte Sasuke Uchiha hűségét.
– Elhanyagolsz… Nálam minden, s mindenki más fontosabb! – zokogott fel Sakura a tenyerébe temetve az orcáját – Be se jöttél meglátogatni… Sai, ezerszer jobban a szívén viseli a sorsomat, mint te!      
A férfi bal keze ökölbe rándult a belsejét mardosó haragtól. Kimérten a fekhely melletti szekrényhez sétált, és lecsapta rá a nyálas szerzeményt. Érdes ujjai a borítón támaszkodtak, mialatt lehunyt szemhéjjal beszívta a levegőt, azután meg kifújta. A kislánynak különös tehetséges volt ahhoz, hogy kihozza őt a sodrából. Viszont a kórház nem éppen volt alkalmas a házastársi veszekedések lebonyolítására.
Leült a felesége mellé, akinek testét olykor meg-megrázta a hallgattak hisztéria. Gyengéden magához húzta, azután állát a cseresznye illatú zuhatagba fúrta.  
– Veled voltam. Délután mentem csak el – felelte Sasuke, mielőtt Sakura döbbenten felnézett rá – Mit csináljak veled? Otthon se hagyhatlak, mert simán kitörőd a nyakad?
 Az Uchiha nő gyöngéden a férje sármos arcára tette a kacsóját, melyen a kialvatlanság jelei virítottak. Sajgó szívvel leszegte az állát, éledezett benne a lelkét sanyargató bűntudat. Alaptalanul vádolta megcsalással a férjét? Az előérzete becsapta volna? Nem, Karin Uzumaki biztos romantikus viszonyt ápolt az urával!    
– Hazug… Gúnyt űzzől belőlem…
– Kétségbe mered vonni a szavam?! Halljam, mivel rágalmazol! Újfent csapodársággal?! Karin, ültette el a bogarat a füledbe?– pattant fel ingerülten az Uchiha, hogy mihamarabb kijusson a szabad levegőre elszívni egy bagót – Elmentem!
Sakura kiugorva a takaró alól, a szerelme után eredt, akit még épp időbe ölelt át hátulról.
– Ne hagyj egyedül… Kérlek, maradj… – szipogta sírástól piros orral a kislány, míg homlokát a hím kemény hátának nyomta.
A maffiavezér elengedte az ajtó kilincset. Tenyerével lefedte a kecses kacsót, aminek következményére a két jegygyűrű finoman összekoccant.
– Elvettelek. Érted tettem… Mindegy, úgy se értenéd – karolta át megfordulva Sasuke a választottját – Most csak a babával törődj.           
– Sarada – suttogta az Uchiha nő halványan elmosolyodva.  
 – Végül ezt a nevet választottad?
Az Uchiha nő kibontakozott a párja karjai közöl, és helyeslő bólintással adott választ a feltett kérdésre. A terhességének kiderülésének pillanatakor már mérhetetlen szeretetett táplált a csöppsége iránt, mely a hónapok alatt csak még erősebbé fokozódott. A kezdetben felhőtlen boldogságát lassan beárnyékolta a kétségbeesés. Rettegett attól, hogy milyen élet vár a lányára. Egy iszonytatos maffia családba fog beleszületni.
– Drágám… Sarada veszélybe lesz? Szenvedni fog miattam?
Sasuke mutatóujját a hitvese ajkára tette.
– A védelmem alatt vagytok.

*

 Kora hajnali tájban egy zsúfolt lakónegyed, több lakásos épületének földszintjének hármas számmal megjelölt bejárati ajtaját kopogás rezegtette meg. Jinpachi Munashi elővigyázatosan kikukucskált az ajtólánc engedte résen, azután rögvest becsukta, miképp beengedje a neves vendéget. Leszeget koponyával oldalazott az előszoba támasztó falához, biztosítva a szabad utat Sasuke Uchiha számára.
– Végzet?
– Hozuki úr, várja önt.
A maffiavezér előkelő kiállással haladt beljebb az ingatlan konyhája felé. A fehér, és zöld kockás csempével kirakott főzőhelyiségben Suigetsu a márvány fedelű pult szélén dőlve ecsetelte fertőtlenítőszerrel az alkarján húzódó karmolásokat. A friss sebekből enyhén kis vér bugyborékolt, ami pár percen belül meg is szűnt.
– Sokáig tartott – jegyezte meg beszédes vigyorral az ábrázatán fehéres-szürkés hajú alak – Sebaj. Kedvemre elütöttem az időt.
Sasuke közömbösen lesandított a kövön heverésző nőre, akinek vörös zuhatag bőgéstől csípett orcáját eltakarta. A szemüvegének lencséjén masszív repedés csíkok ágazottak szét. A megtépázott bugyija a combjáig le volt rángatva, ami a könyörtelen bánásmód bizonyítékául szolgált.
– Alaposan helyre raktam a kurvát. Mi legyen vele a továbbiakba?
Az Uchiha leguggolt az Uzumaki hölgyhöz, és durván megragadta annak állát.
– Eljátszottad az utolsó esélyedet.
Karinnak a rémülettől elkerekedett a szeme, majd reményt vesztve a férfiba csimpaszkodott. Esedezett a kegyelméért, azonban a szava süket fülekre találtak.
– Szeretlek, Sasuke! Amióta megismertelek, azóta szeretlek! Mit kéne tennem ahhoz, hogy viszonozd?! Sakura elvett tőlem! Mibe különbözik tőlem?! Ő, mire lenne képes érted?! Egyáltalán ki tud téged elégíteni?! 
A maffiavezér undorodva ellökte magától a némbert, majd felállva hátat fordított neki. A Hozuki elkapta a rögeszmés asszonyt, aki üvöltve harsogta érzéseit.
– Sakurából egy van. Semelyik nőm nem volt hozzá fokható – vetette oda nyersen a férfi az igazságot – Suigetsu, tüntesd el! Nyoma ne maradjon!
– Örömmel – zihálta lázas felfűtöttséggel a hím, aki mámorosan összecsípte fogsorával az Uzumaki nőszemély fülcimpáját – Bár, semelyik szajha nem méltó ahhoz, hogy szutykos vére beszennyezzen. Jinpachit, pont az ilyen piszkos melókért tartom.

 

 Sai a közvilágítás fénye alatt ácsorgott a falnak dőlve. Lehunyt szemhéjjel fülelte a környék ritkás zörejeit. Az öngyűjtő kattanására a homlokán ráncok jelentek meg. Egykedvűen kinyitotta egyik szemét, miképp ellenőrizze a tanítvány munkásságát. Taiko a cigaretta füstjét fújta a korom fekete ég felé.
– Károsít a dohányzás. A taknyosok elégedjenek meg a cukorkával – oktatta ki a véreb a beosztottját, amint hozzá hajította a tiktakos dobozt.
A tízen éves fiú könnyű szerrel elkapta, majd sértetten a kapucnis, narancssárga pulcsija zsebébe rakta.
– Már nem vagyok kölyök… Felnőttem!
 Az Uchiha némán a vérebéhez haladt, aki menten ellökte magát az épület támasztófalától. Farkasszemet néztek egymással, és a bérgyilkos már tudta, hogy hamarosan egy új korszak fogja kezdetét venni.  
– Kár, Karinért. Hasznod származott a tehetségéből. Nehéz lesz a helyére mást találni.
– Pótolható – vágta rá nyersen a maffiavezér, mikor a kocsihoz sétált.
Taikot kiverte a veríték, míg merevé feszült izmai enyhén meg-meg remegtették cingár testét. Akárhányszor is találkozott a maffiavérrel, úgy érezte, mintha a legfélelmetesebb álmából szökött volna ki az ördög. Sasuke Uchiha előbbi tömör kinyilatkoztatása világossá tette az egyszerű halandónak, miszerint bárkit bármikor kiírhat kedve szerint.
– Kialvatlanul kockázatos vezetni! A biztonság érdekébe hagy most ezt rám! – lódult meg Sai a főnöke árnyékát követve.
 Sasuke kinyitotta a kobaltkék Maserati Levante Hybrid autója ajtaját, mielőtt szúrós, sötét tekintetét a vérebébe döfte. Mutató, és hüvelykujjával megdörzsölte fáradt látószervét, ami alatt fekete karikák éktelenkedtek. Jó pár napja szemhunyásnyit sem aludt, emiatt elégé kikészült a szervezete. Szüntelenül sajgott a feje, a látása is gyakran homályossá vált, ráadásul a fizikuma is egyre inkább kifáradttá vált.
– Legyen. Rám fér a pihenés.
A bérenc komoran biccent, aztán a tanoncának repítette a kocsikulcsát, és meghagyta neki, hogy vigye haza a fehér Lexus személygépkocsiját.    

*

 Március harmincegyedike reggelén Sakura a fekvőhely háttámláját markolta meggörnyedve, ugyanis egyre gyakrabban jelentkeztek nála a jósló fájások. A derekába nyilalló ismétlődő szúró fájdalom megbénította mozzanatait. Megkeményedett, gömbölyű pocakjában történő görcsölés rémületet élesztett benne. Körülményesen térdre ereszkedett, majd pihegve a hasára fektette két tenyerét.     
 Shin unottan araszolt be a kórterembe, ahol a hideg kövön összerogyva találta az úrnőjét. A mesterlövészek ásza ugyan nem jeleskedett a szócséplésbe, azonban kivételesen hallattatta az orgánumát. Holott ezidáig csak parancsoló, tömör kijelentéseket intézett a főnöke asszonya felé.  – Héj! Mi van veled?! – ostromolta türelmetlen kérdésekkel véreb a kislányt, amíg talpra állította – Szed össze magad! Kutyabajod se volt eddig!
– Azt hiszem… megindult a szülés…
A bérgyilkos kikerekedett szemmel a nőre meredt. Az eddig megfeszült izmai elernyedtek, és csüggedten leejtette a karjait. Furfangos esze ezúttal felmondta a szolgálatot, üresen kongott, mint a víztelen vödör.
– Biztos? – érdeklődött elhaló hangon a bérenc – Keresek valakit!
Az Uchiha nő ijedten nézett a menekülő alak után, aki tanácstalanul föl s alá futkosott a folyosón.
Szegény ember azt sem tudta hirtelen hol van, ezért abban a pillanatban egy megoldhatatlan feladatnak minősült számára az orvos felkutatása. Az első, vele szembe jövő nővért elkapta, és hadarva elszavalta neki a tényállást.