25. Minek az embernek ellenség, ha…

Egy szerdai késő délután Itachi pár perc késéssel ugyan, de megérkezett a havonta egyszer esedékes apa-fia program helyszínére. A kávézóban az alkalmazott az asztalhoz kísérte, majd letette elé a vékony választék lapot. Fugaku morcosan vizslatta idősebbik szülöttjét, aki tettetett buzgósággal átolvasta a kínálatot. Az idős ember ránézett a karórájára, ami pontosabban járt, mint reggelente a kakas ébresztője. Matrózcsíkos pólójában, és királykék hosszú vászon nadrágjában úgy festett, mint egy kiöregedett tengerész.
– Késtél két, és fel percet. A pontosságodon van mit csiszolnod – rótta meg az idős Uchiha felnőtt gyermekét.
Itachi lenyelte a csípős megjegyzését, és ártatlanul hímnemű szülőjére nézett.
– Ideértem ez a lényeg. Inkább rendüljünk.
– Rendeltem.
A sötétszürke hajú fiatal férfi legszívesebben abban a minutumba faképnél hagyta volna a teremtőjét, de a belenevelt tisztelet erősebbnek bizonyult. A személyzet egyik tagja hozzájuk lépet, és udvariasan felvette az újonnan érkező vendég ital választását.
– Anyu, hogy van?
– Változatlanul. Pánik rohamai vannak. A bolhás döggel, és a kis virágos kertjével foglakozik, ha mentálisan jól van.
– Bolondnak állítod be! – emelte fel haragosan a hangját a fiatal hím, akinek az ölében heverő keze ökölbe rándult.
Fugaku ingerülten lelegyintette az utódja reakcióját. Türelmetlenül végig pásztázta a helyiséget, és a pultnál mosolygó hölgyre meredt. Szúrós tekintetével csaknem megölte szerencsétlent, aki ijedten szólt a kollégájának, hogy a kettes ablak asztalánál várják a kávét. A fiatal srác, haptákba vágta magát, és ügyetlenül kivitte a rendelést. A két koffeines italt szét osztotta, és a túrós-mazsolás torta szeletet az öregúrnak adta
Itachi kis időre fellélegezhetett, ugyanis az édesapját csak süteménnyel lehetett lecsillapítani. Kisandított az ablakon, és akkor meglátott egy ismerős alakot. Párat pislogott, ugyan is azt hitte, hogy a kimerültség miatt hallucinál.
– Ez, hogy lehet? Sasuke még nem ment el innen. Mi tarthatja itt még Japánban? – morfondírozott az idősebb testvér.   
– Az öcsédről tudsz valamit? Öt éve beszéltem vele utoljára, de szerintem van az hat is. Akkor se vette fel nekem a telefont, mikor számon akartam kérni a válásért. Egy évig se bírta, pedig Kármen volt a tökéletes társ számára. Szegény lányt teljesen tönkre tette.  
A sötétszürke hajú férfi pókerarccal a teremtőjéhez fordult, és kimért úriassággal felemelte a szájához a csészét. Élvezettel beleszippantott a gőzölő fekete leves aromájába, majd beleivott. – Utolsó információm szerint Oroszországban él. Kármen meg nem egy szent, hogy az egekig magasztald.
Fugaku mérgesen az asztalra csapot.
– Hülyének nézel! Fél éve Angliában van. Munka vagy nő van a háttérbe?
– Lehetetlen kiigazodni rajta – nyilvánította ki panaszos megjegyzését Itachi, aki unottan a nyári tájat kémlelte.  
Fugaku kíváncsian felvonta a szemöldökét, mielőtt követte volna idősebbik fia példáját. A látvány, ami fogadta nyomban felrepítette a vérnyomását.
Az utca túloldalán régen látott fia lófrált, akit szinte alig ismert fel. Száznyolcvanhat centijével kitűnt az alacsony járókelők közül. Hat év alatt a testfelépítése izmosabbá vált, az arcvonásai mélyebbek - keményebbek lettek, ami még nagyobb tekintélyt parancsolt neki. A nőneműek nyál csorgatva, míg a hímneműek irigykedve bámulták.
Váratlanul Sasuke megállt a gyalogutat ékesítő egyik beton-virágtartónál, aminek szélén egy leányzó csücsült.
– Úgy tudom Tatyjanaval folytat viszonyt. Ki vele! Ki ez a fruska?!
– Annyit tudok, mint te – emelte fel védekezőn a kezét Itachi, kivételesen igazat állítva – Feltételezem az új babája.
Az idősebbik fivér az asztalra könyökölt, és a kézfejére fekte az állát. Ekkor vette észre, hogy a testvére átnyújt egy tölcséres fagyit a kislánynak.

 

*

Sakura szégyenlősen oldalra nézett, míg elvette a jégkrémet. Átfonta ujjaival a tölcsért, és megérezte, ahogy az Uchiha érdes ujjbegye a bőréhez ért. Zavarában halkan megköszönte, és belenyalt a felül lévő epres gombócba.
A férfi leült a félénk teremtés mellé. Kitapasztalta, miszerint a randevúk elején a Haruno lány roppant hallgatag. Türelmesen ki kellett várnia azt az időt, amíg Sakura visszahúzódó természete szertefoszlott.
– Olyan furcsa, hogy ez még csak a második igazi randink – pusmogta a kislány, miközben a nyári szellő enyhén az orcájába fújta a vékony szálú hajtincsét.
Az ajkára tapadt hajszálakat lesodorta, és a füle mögé dugta lóboncát. A maffiavezér kíváncsian a Haruno felé fordult.
– Igazi randevú? Léteznek valótlanok? – kérdezte Sasuke, aki halványan elmosolyodott egy röpke pillanatra.
Sakura bólintott.
– Azok számítanak, ahol csak ketten vagyunk. Nincsenek ismerősök a közelünkben.
– A kocsimban magunk szoktunk lenni – jegyezte meg provokatívan az Uchiha.
A kislány megperdült, és durcásan közelebb hajol a hímhez.
– A hazavitel nem minősül randinak. Az csak egy kedves gesztus.
A maffiavezér elérte, amit akart. Szabad kezével merészen megragadta Sakura tarkóját, és vadul megcsókolta. Eleinte érezte a menekülési szándékot, de az hamar megszűnt. A Haruno szépen apránként felvette az ajak tánc szenvedélyes aktivitását.  
Sasuke fékezett a tempóján, mert érezte, ha nem lassít, akkor a követelőző ösztöne szilajként fog kitörni belőle. Gyöngéden Sakura vállára csúsztatta a kezét, és hátrébb hajolt.

 

*

Fugaku undorodva megrázta a fejét. Ekkora szégyent még sosem tapasztalt. Az Uchihák büszkesége tiltotta, miszerint bármi kapcsolatot ápoljanak a por-néppel. Erre az Ő vére kikezdett egy nincstelen csitrivel. A látottaktól émelygett a gyomra, a sütemény kikívánkozott belőle. Ültéből felpattan a székről, és gyors léptekkel a mosdó felé törtetett. Ráncos, májfoltokkal tarkított kezét húsos beszélőkéjére tapasztotta.
Itachi összeráncolta a homlokát. A testvére viselkedése merőben más volt a megszokottnál. A mindig gőgös, flegmatikus stílusa kámforrá vált, míg bizalmatlan, távolságtartó testbeszédje elillant.
Az idősebbik fivér kihalászta nadrágja zsebéből a telefonját, és kikereste a vérebe nevét. Mikor az illetékes személy nagy kegyesen méltóztatott felvenni, precíz leírást adott a hölgyeményről.
– Emlékszem! Arról a kis csajról van szó, akivel Nejinél találkoztam! Hahaha, Sasuke rohadtul felizgult rá akkor! Bár nagyon jól leplezte! De hogy is hívták? Sasara? Sakino? Áh! Megvan! Sakura! – kurjantotta diadalittasan Deidara a vonal másik végéből.
– Remek! Beszámolót kérek Sakura-chanról! Holnapra! – hangzott el Itachi utasítása, mielőtt bontotta a vonalat.
A sötétszürke hajú férfi elégedetten hátra dőlt a szék kemény támlájának.

 

*

December tizedikén egy eldugott teázóban Jigen, és Fugaku farkasszemet nézet egymással. Az eléjük felszolgált tea testesítette meg a békekötésüket, mely egyúttal a szövetségüket is hirdette. Felemelték a csészéjüket, és egyszerre öblítették le a torkukat a növényitallal.
– Hm. Mennyei! Gyümölcsöző lesz a barátságunk! – színlelt lelkesedést Jigen, miképp eloszlassa az öregember gyanakvását.
A bizarr kinézetű alak csettintett, mire a citromsárga kimonót viselő felszolgálónő két tányérral egyensúlyozva megjelent. Egyenes háttal a sarkára csücsült, és szótlanul szétosztotta a tofu dangót, melyet fekete cukor sziruppal öntött le.
Fugaku összeráncolt homlokkal lenézet az édes rizs golyókra.
– Azt feltételezed, hogy mérgezettek?
– Dehogy! Értékelem a nagylelkűségedet.
– Kimimaro! Kóstold meg! – parancsolta a kínai egyik bizalmasának.
A Kaguya férfi, aki az elkülönített terem bejárata mellett állt őrt, belépet. Fejet hajtott, és vacillálás nélkül teljesítette a feladatot. Gyorsan megrágta az ételt, majd kitátotta a száját az Uchihának.
Fugaku Uchiha oldalra húzta húsos száját, miközben a pálcáról legörgette a következő dangót. Mikor lenyelte cukros édességet a vizes kancsóért nyúlt. Azonban a felszolgálónő megakadályozta. Felemelte a kannát, és az idős ember poharába töltött.
– Ki ez a lotyó?
– A régi szeretőm. Várandós lett a gyerekemmel – közölte szenvtelenül Jigen, aki utána hatásszünetet tartott – Természetesen a fattyút kiiktattam a képből. Sőt, gondom volt arra is, hogy többé ne fordulhasson elő.
A férfi durván maga felé rántotta az asszonyt, és tenyerével megpaskolta a hasát. A felszolgáló hangtalanul zokogni kezdet.
– Megfelelően jártál el! – helyeselt elismerőn az öreg Uchiha.
Jigen felröhögött, és pofonnal arrébb taszajtotta egykori szeretőjét.
Kimimaro szánakozva leguggolt a néma hölgyhöz, és karjával gondoskodón átkarolta, mielőtt talpra segítette.
– No, igen, ez elég kényes téma számodra. Főleg, ha bizonyossá válik a gyanúd, miszerint Sasuke beleszeretet a nőcskéjébe. Bár ezt erősen kétlem. 
–  Nyugodtan elhiheted! Hibátlan a szimatom.
Jigen gonoszan elvigyorodva az asztalra könyökölt, és összefonta rövid, vaskos ujjait. Fondorlatos agyában az fogalmazódott meg, hogy minek az embernek ellenség, ha vannak barátai, és családja.

 

*

 

Sakura egész éjjel nyugtalanul aludt. Az elmúlt időben történő események hatása nyugtalanná tették. Az édesanyja távolságtartó viselkedése, a férje múltjának egy apró, de annál inkább aggasztóbb szilánkjának kiderülése szétcincálta a lelkét. A volt feleség hírét könnyen vette, addig, amíg nem értesült az újbóli felbukkanásáról. Attól rettegett, hogy a terhessége elvette tőle női báját. Ennek ellenére a szexuális vágya eget-verő lett. Megfordult Sasuke oltalmazó karjának ölelésében.
Az Uchiha bosszúsan a hátára fordult, mielőtt hüvelyk, és mutatóujjával megdörzsölte a szemét. Minimális alvásigényű ember volt, de ha abba a három-négy órában megzavarták az álmát roppant ingerülté vált.
– Halljam! – szólalt fel a maffiavezért.
A kislány a párjára mászott, és lovagló ülésben helyezkedett.
– Akarlak, Sasuke – rebegte áhítozva Sakura, aki lassú csípő mozgassál ingerelni kezdte a szerelme ágyékát.
Alig tett pár mozdulatot, de már érezte a keményedést.
Hirtelen az éjsötét hálószobát homályos fényár járta át.
– Látni akarlak – követelte az alfa hím miután felkapcsolta az éjjeli lámpát, és kezét a selyem hálóköntös közé fúrta.
Az Uchiha nő kéjesen felsóhajtott, mikor duzzadt mellét markolászni kezdte az ura. Kigombolta az alsónadrágot, melyből rögtön kiágaskodott a gyönyörét okozó szerszám. Enyhén felemelkedett, majd azután lassan a hímvesszőre ereszkedett. Kéjes sikkantás hagyta el az ajkát, mikor a férfi megragadta a csípőjét, és teljesen magára húzta.
A szerelmi fészket lágy szenvedély fűtötte be. Erőteljes férfi nyögés, és dallamos sikoly szűrődött ki a résnyire behajtott ajtón.
A verejtékező szerelmesek bágyadtan ölelték egymást, míg ajkuk buja táncot lejtett.

 

*

 

Kiotó eldugott erdőségét keresztül szelő lefagyott, árkokkal tarkított földes útján egy acélszürke BMV hajtott át reflektor világítással. A fák csupasz, torz ágai kísértetiesen hajlongtak le-fel, ide-oda a szeles estében.
A tradicionális létesítményhez vezető lépcsőhöz érve Sasuke leparkolt a kocsival, és behúzta a kéziféket. A mellette ülő kislányra nézett, aki a pocakjához kapott, miközben az ölében feküdt egy plüss koala.
– Mi a baj?
– A kislányunk fölébredt. Igazi örök mozgó – felelte mosolyogva Sakura, mikor a szerelme kezét a hasára irányította.
Az Uchiha a tenyere alatt érezte utódjának gyengéd rúgását. Ugyan az érzései mit sem változtak az élősködő iránt, de ezúttal szokatlan meghittség árasztotta el a testét.
Az idilli pillanatnak Indra Otsutsuki vetett véget, aki megkocogtatta az autó üvegét. Az Uchiha nő összerezzent, és félve oldalra kapta a fejét, míg a maffiavezér elrántotta a karját.
Sakura belebújt hosszú, kék pufajkájában, és kiszállt a férje után.
A nyolcvannégy esztendő Otsutuski felszegte az állát, és lekicsinylő üdvözlést vetett oda a párnak. Azután sarkon fordult, és visszaindult az otthonában.
Sakura értetlenkedve meredt a barna kimonót viselő ember után, akinek széles vállára fehér pléd volt terítve. Váratlanul a lépcsősort végig kísérő meztelen törzsek közül két szamuráj bukkant ki, akiknek oldalán kard fityegett. Az Uchiha nő félve karolt bele az urába, aki bátran megindult feléjük.
– A poggyászunkat!
A heges szemű kardforgató mérgesen felhorkant, és az arrogáns nemes úr mellé köpött.
– Ahogy, óhajtja fiatalúr – fröcsögte utálkozva a szamuráj.
Sasuke megtorpant, és veszedelmesen hátra fordult az alacsony japán emberhez.
– Drágám! Kérlek, hagyd! Veszélyesek! – sopánkodott rémülten a kislány, aki igyekezett visszafojtani a szerelme kitörni készülő indulatát – Nem akarom, hogy bajod essen!
Indra rekedtes röhögésétől zenget a táj. A szamurájuk követék parancsolójuk megnyilvánulását, és a fiatalabbik kirántotta a fegyverét, és szögletes tenyerét végig húzta az éles pengén.
Sakura rémülten sikoltott fel, mikor az arcába nyomódott majdnem a vérző végtag.
– Elég legyen fiúk! Halálra rémisztitek szegény párát!
– Figyelmeztettelek – vetette oda nyersen az Uchiha a párjának, miközben meglódult felfelé a lépcsőfokokon.

 

*

Indra a társalkodó terembe invitálta be látogatóit, ahol több könyves szekrény ékeskedett. A szoba bal oldali csücskében egy jing-jang formájú asztal trónolt, melyet ülőpárnák vettek körbe.
Indra zord ábrázattal figyelte a házaspár minden apró rezdülésért. Sakura világos zöld fodros tunikája has része annyira bő volt, hogy a gömbölyödő pocakja csak akkor rajzolódott ki, mikor leült.
– Nagyot kockáztattál, Sasuke. Helyeslem visszatértedet Oroszországba, de – tartott hatásszünetet az Otsutsuki, mikor a kislányra sandított – jól meggondoltad?
Az Uchiha válaszra sem méltatta a nagyapja kérdését. 
– Legalább anyádtól búcsúz el. Bűntetted, pedig ő a legnagyobb áldozat.
– Kímélj meg a felesleges prédikációtól! A felelősség csak is téged terhel! Ki miatt alakultak úgy a dolgok, ahogy?! – csapott az asztalra gyűlölködőn a maffiavezér – Kudarcot vallottál apaként! Élvezettel tetted tönkre az életét a fattyadnak!
– Mitől különbözöl te tőlem? – érdeklődött provokatívan Indra, mikor higgadtan az unokájára nézett – A kiköpött másom vagy.
Sakura félve húzódott arrébb, míg mutatóujját behajlítva az ajkához emelte. A férje a nyugalom, és a hidegvér megtestesítője volt, azonban, ha a családja került szóba, mindig feltőrt belőle a megvető utálkozás.

 

*

 

A kislány dideregve battyogott az ötven esztendős házvezetőnő mögött, míg nem észre nem vett egy kicsinyke helyiséget, ahol egy gyertyákkal kivilágított oltár állt.
Sakura lábujjhegyen a szoba felé osont. Minden lépésénél lassan ereszkedett le a fadeszkás parkettára, hogy a marcona komorna ne vehesse észre eltűnését. A terembe beérve megkönnyebbülten felsóhajtott.
Ez szerény emlékmű közepén egy nő fekete-fehér portréképe trónolt, aki szégyenlősen mosolygott. Virág koszorút viselt vállig érő, sötét hajába. Vékony szemöldökével, nagy mandula szemével, és sűrű szempillájával úgy nézett ki, mint egy porcelánbaba.
– Úrnő! Lenne szíves kifáradni innen?! 
Az Uchiha nő ijedten megperdült, mielőtt kalapáló szívéhez kapott. 
– Siessen! Jobb, ha nem fut bele itt Indra úrba!
A nénike riadtsága ragadóssá vált, mert a kislányon is eluralkodott a zaklatottság. Kapkodta szedte a lábát, egyiket a másik után, mikor véletlenül megbotlott egy előtte elsuhanó árnyba. Nyávogás hallatszott, mígnem kiugrott a közlekedőre a koromfekete macska, akinek sárga szeme vészjóslón világított.
A rezidenciában szolgáló egyik biztonsági katona hangja zengte be az üres teret, mielőtt puskájával befordult a problémás részre. A közép magas férfinak jó fésült szőke haja, és kőrszakálla volt. Kék szemével jégdárdaként sújtott le a mihaszna nőszemélyekre. Az orosz alak komótosan leeresztette gyilkos eszközét, és ingerülten dobbantott bakancsával.
– Takarodó van! A házirend megszegéséért simán golyót repíthetek a fejetekbe!
– Da! Kak ty govorish'! – szólalt meg a hím mögül egy rövid szőke hajú nő, aki rövid szőrmés kabátot viselt sapkával.
Hosszú műkörmös ujját piciny pisztolyának ravaszára tette, még a másik kezébe lévő sokkolót a biztonsági őr nyakához lendítette.
– Mi ez a rendbontás? Samui? – csatlakozott szolgáihoz Indra, aki meghajolva hátráltak el az útjából.
Az Uchiha nő a mély hangú asszonyra sandított, míg a házvezető felsegítette.
– Rendet teszek, nagyuram. 
Az Otsutsuki a kívülállóra szegezte sötét tekintetét, és vastag száját ingerülten elhúzta.
– Oh, szóval a tünemény csintalankodott? – szűrte le szélsebességgel a szituációt a ház mindenható ura, aki fenyegető léptekkel a kislány elé ment, majd mutató- és hüvelykujja közé fogta a kecses állat – Gondolom, megöl a kíváncsiság. Szánalomra méltó vagy, ezért elárulok pár dolgot.
– Állj le, nagyapa! – bukkant fel Sasuke a fal másik oldaláról, mely eddig árnyékos leple alá vonta.
Samui vidáman összecsapta a tenyerét, és durva orosz nyelven csivitelni kezdett. A maffiavezér mellett termet, és kacagva oldalba bökdöste könyökével a hímet.
Sasuke rámarkolt a nő vállára, és mogorván megingatta a fejét. Eközben Indra erősen megragadta Sakura karját, és a szobába cibálta. Gyors, erős mozdulattal felkapcsolta a lámpát, mely azonnal elűzte a gonosz árnyakat.
A kislány reszketve pillantott fel az idős úra, aki közönyösen előre mutatott. A szoba közepén lévő fatalajon elszíneződés látszódott.
– Usagit a saját lakosztályában gyilkoltam meg. Eleinte kiakartam véreztetni, de végül megesett rajta a szívem. Véget vetettem a szenvedésének. Mikoto szegénykém, meg apránként megbolondult. Rátok is ez a sors vár – halkult el az Otsutsuki orgánuma, mikor a gömbölyödő pocakra fektette tenyerét – Te még nem ismered a valódi Sasuke Uchihát.
Az Uchiha nő rettegve elugrott az öregtől, és csapdába esett madárként próbált menekülni. Azonban a komorna elkapta a csuklóját. A kislány a szerelmére felé fordult, mielőtt mérgesen elkapta a fejét a másik irányba.
Samui valamit duruzsolt Sasukének, míg kacsója a kemény mellkason pihent.
– Féltékeny a kis hölgy. Pedig csak egy sok közül.
Sakurának megfájdult a szíve ezt hallva. Kirántotta a karját, és sírva oda sétált a férjéhez.
– Ezzel nővel kavarsz? – kérdezte az Uchiha nő, amíg utálkozva a szőkeségre pillantott – Végig szórakoztál velem? Hogy alázhattál így meg?!
– Vegyél vissza, Sakura – figyelmeztette rosszallón a maffiavezér a feleségét – Mellesleg akit, hülyére lehet venni, azt hülyévé is fogják tenni. 
Ekkor csattanás, és az utállak felkiáltás hangzott el. Sasuke gunyorosan elmosolyodott a simogatásnak tűnő pofonra. Viszonzásul meglendítette a karját, és két olyan csapot a neje orcájára, hogy a tenyér nyoma rögvest kirajzolódott.
Az Uchiha nő a pofijához kapott, amely lüktetett a fájdalomtól. Könnyeket hullajtva felnézett a férjére, majd hanyatt-homlok menekülésnek eredt.  
Samuinak enyhén szétnyílt az ajka a döbbenettől. A maffiavezér ezidáig kerülte a nők bántalmazását. Sőt, mi több el is ítélte ez ilyesmiket.
Sasuke jobb keze ökölbe rándult, és a falba csapot.

 

*

Sasuke éjfél tájban a korom sötét éjszakába kémlelte a hátborzongató erdőséget. Érdes, hosszú ujja között a második cigarettáját szívta, melynek büdös füstje belengte a környéket. Indra a teraszon iszogatta a forró, fekete teáját. Fehér plédjének egyik vége lelógott a verandáról, míg a másik része hanyagul terítette be a derekát, és az ölét. Tépett, ősz hajkoronája ezüstösen csillogott a holdfénytől.
– Bűntudat gyötör? – érdeklődött unottan az Otsutsuki – Helyesen cselekedtél.
– Azt kapta, amit érdemelt.
Indra belekortyolt az italába, mikor az unokája ott termet mellett, és nadrágja zsebéből kihúzott egy antik, láncos órát. Az idős férfi csodálkozva pislogott a meseszépen megmunkált időjelzőre. Értetlenkedve felvonta vastag szemöldökét, majd cinikusan elvigyorodott.
– Mi lelt téged? Mióta tartunk karácsonyt?
– Sakura ajándéka.
Váratlanul autó dübörgés zárta fel az éjszaka nyugodalmát. Majd a hálószoba ajtaja elhúzódott, és a házvezetőasszony riadtan jelentette, miszerint az úrnő távozni készül. Sasuke ingerülten felugrott a teraszra, és rezidencia bejáratához száguldott. Az előtérben megpillantotta a bátyját, aki összefont karral ácsorgott, miközben a bicepszén zongoráztatta ujjait.
– Hol van? – kérdezte fenyegetőn Sasuke a fivérét, mikor oda ért hozzá.
– Biztonságba. Mit műveltél? Kezded átvenni apán agresszív viselkedését?
– Túlzásokba esel – felelte a maffiavezér bosszúsan, mikor a nyakán kidülledt az ere.
A fiatalabbik Uchiha fivér gyűlölte, és megvetette a teremtőjét. A legnagyobb sértésnek könyvelte el, hogy a testvére hozzá merte hasonlítani. Vastag, kötött, szürke kardigánját felgyűrte a könyökéig, míg dühösen elzavarta a kíváncsiskodó szolgákat. A négy cseléd rémülten összerezzentek, és meghajolva kérdtek bocsánatot. A legbátrabb felemelte a fejét, hogy utolsó pillantását vethessen a jóképű férfira, akibe első látásra beleszeretett. Összetalálkozott a tekintünk, és a fiatal leány rákvörösé vált.
– Kotródj, különben kiszúrom a szemed!
Itachi reménytelenül felsóhajtott, míg rosszallón jobbra-balra forgatta a fejét.
– Te jelented a legnagyobb veszélyt Sakurára.
Sasuke erre megjegyzésre csaknem felnyársalta a bátyját, aki ezek után sarkon fordult, és elhagyta a kísérteties hajlékot.