34. Oh, csak ne hagyjon el a bátorságom

  A rákövetkező hónapokban elégé jelentős változások történtek, melyet senki se firtatott. Elszakadtak kötelékek vagy éppen régiek erősödtek meg még jobban.
 Február tizedikén a Hozuki rezidenciában egy kisebb összejövetel zajlott. A lakáj az utoljára érkező vendégeket kísérte be a méz árnyalatú társalkodó szobába, ahol már tombolt a harsány jókedv. Suigetsu, és Sakon egymás után húzták le a szeszes italokat, miközben régi emlékeken röhögcséltek. Tayuya éppen az ablaknál tárgyalt telefonon, miközben mutató-és középsőujja között kecsesen fogta a vékony cigaretta szálat. A hófedte előkertet nézte, ahol vígan szaladgált a bernáthegyi eb. A méretes kutya a szállingózó hópelyheket kapdosta befelé nyálas pofájába.
Mikor a társaság felfigyelt a belépő komornyik mögött lévő barátjukra, hangos óbégatással üdvözölték.
– Egyedül?! – kiáltott fel neheztelőn a házigazda, amint előre lódult. Félre hessegette az inast, majd kíváncsian kikukkantott a folyosóra – Otthon hagytad őket?! Gonosz vagy! – nyújtotta el a mondatokat a férfi, míg mérges pillantással sújtotta az Uchihát.
– Jönnek, mihelyst az öleb csodálását megunják.

  A lugast elválasztó, derékig érő fakerítésnél Sakura leguggolva tartotta a kislányát az ölébe, aki mosolyogva nyújtózott a résen keresztül leskelődő házőrző felé. A bernáthegyi izgatottan csóválta a farkát, és óriási mancsával olykor-olykor megkaparta a barikád deszkáját.
– Sarada, apa vár minket. De megígérem, hogy később kijövünk még – állt fel az Uchiha nő, magához ölelve gyermekét, aki menten elpityeredett. 
 A hallban Sakura előkotorta oldaltáskájából a plüss katicabogarat, amelyet a csöppség nyomban eltolt. Ezután az anyuka felsóhajtva bedugta az elrejtett cumit a kisbabája parányi szájába.
– Nocsak. Elhozott titeket. Ez hihetetlen – sétált oda hozzájuk egy rövid, fekete hajú hölgy, tradicionális kínai ruhában – Megbántad már ugye, hogy találkoztál vele? Megszökni se tudsz előle, igaz?   
– Tessék? – kérdezte értetlenkedve az Uchiha nő.
 Ekkor váratlanul a komornyik mézes-mázos hangja szakította félbe a szokatlan beszélgetést. Jófiúsra fésült, összevegyülő frizurája, és kecskeszakálla valamiféle különleges tekintélyt kölcsönzött neki. Méregzöld zakójának mellzsebéből elővette láncos zsebóráját, majd elfüttyentette magát. Színészkedve hosszúkás arcára tette a tenyerét, miközben azt hadoválta, miképp hamarosan fel kell szolgálniuk az ebédet.
– Asszonyom, legyen szíves csatlakozni az urasághoz. Hiányolja jelenlétét.
A kínai nő undorodva félre húzta sebes ajkát, mialatt a férjura talpnyalója gyomorforgató hízelgéssel a megszeppent hölgyeményhez poroszkált. Kérdezés nélkül nyúlt a csemetéért, mire az édesanya hátrébb húzódott. Védelmezőn magához ölelte a leányát, és bizalmatlanul a lakájra sandított.
– Kérem, bocsássa meg közvetlenségemet. Csupán átakartam venni az apróságot, addig, amíg lesegítem önről a kabátját.
Sakura halk suttogással elutasította a kedves felajánlást, azután a fehér, arany növényi motívummal díszített, hajlított karfás székre ültette pulyáját. Lehúzta liliomfehér, hosszú kabátját, amelyet az ajtó mellett lévő állófogas egyik szabadon maradt rudjára akasztott. Kibújt fekete bokacsizmájából, aztán kicsit megigazgatta térdig érő szoknyáját.


 A nappaliban menten megszűnt a lárma, amint a Kislány átlépte a küszöböt. Sakon a poharát a szájához préselte, miképp eltakarja a széles mosolyra görbülő szájsarkát. Képzeletben már dörzsölte is a tenyerét, ugyanis vehemens neje brutálisan kiszokta csinálni verbálisan a vetélytársait.
– Kurotsuchi, mily öröm, hogy elmúlt a migréned. Mostanság a nyavalyák nem kímélnek...Szenvedsz, mint a dögrováson lévő kanca – kuncogott ördögien Tayuya, mialatt a kínai némberhez ballagott. Sötétlila bodyjának a dekoltázs részéből előhúzott egy piros ázsiai szerencse tasakot, amit a házúrnője kezébe nyomott – Használd egészséggel.
Kurotsuchi felháborodotton hátrébb szökkent, és eme gyors mozdulattól a földre hullott a meglepetés zacskóka.
Sakura semmit sem értet az orosz nyelvből, de a feszült légkört minden porcikájába érezte. Bal csípőjére ültette leányát, és a piros batyuhoz indult, hogy felvegye. Éppen leakart guggolni érte, mikor a férje rászólt.
Tayuya, és kínai nő kíváncsian felfigyeltek, mivel ők teljesen megfelejtkeztek a kívülálló szukáról.
Sasuke oda ment a választottjához, és ő vette fel a szerencse zacskócskát.
– Bébi, ajándékot illetlenség visszautasítani. Talán jót fog tenni számodra – szólt közbe a Hozuki oldva a kényelmetlen hangulatot.
– Gyalázat! A díszvendéget nem is köszöntöttük illően! – gyalogolt a Kislányhoz Sakon, vodkájával a markába – Fenékig! – parancsolt rá a szürke hajú hím az Uchiha nőre.
Sakurának bár ötlete se akadt arra, mi a csudáról szövegel ez az alak, annyit megállapított, hogy az ivást erőlteti. Kedvesen megrázta a fejét, a férfi tudtára adva ezzel, miképp nem élne a felkínált lehetőséggel. Viszont ebbe nem igazán tudott beletörődni Sakon, ezért indulatosan a szelídség felé nyomta az alkoholt. Hirtelen arra eszmélt fel, miként alkarját erősen megragadta Sasuke.
– Hagyd. Még szoptat. De ha ihatna is, akkor se tenné.
Sarada az apukája felé kapdosott kicsinyke kezecskéjével, meg amennyire bírt előrébb dőlt. Amikor azt tapasztalta, miképp nem éri el a célját, csendes nyöszörgésbe kezdett. Az Uchiha elengedte a barátja végtagját, majd átvette vérét, és a magasba emelte. Utána lejjebb eresztette, miként orrhegyük összeérjen, és piszézni kezdtek. Végül a kicsi lány az apja vállára dőlve szopta tovább a cumiját.
– Állandóan a szájába van ez a vacak. Megbeszéltünk valamit Sakura. Jó lenne, ha ahhoz tartanád magad.
– Csak ezzel nyugszik meg…  
– Oké, ez sokként hatott rám. Mióta foglalkozol a kölykökkel? Mit csináltál vele? – érdeklődött hökkenten Sakon az Uchiha nőhöz fordulva.
– Feleslegesen törőd a nyelved. Sakura, kizárólag japánul ért. A kérdésedre válaszolva, Sarada, az egyetlen gyermekem.

*

 A karamell árnyalatúra festet étkezőben egy cselédlány zsúrkocsin tolta be a gyertyákkal tűzdelt orosz krém, és prágai tortát, melyet víg taps kísért trombita harsogással. Mindkét édesség alkotáson harminckét darab gyertyaszál éget. Tadao felhőtlen boldogsággal fújta parti hangszerét, miközben felpattant a székről s mamája nyakába borult. A ruszki úrnő szeretetteljesen ölelte át a vörös hajú fiát, akinek pofiját szeplők tarkították.
A Hozuki lemaradva a köszöntésekről csalafinta vigyorral benézett az étkezőbe. Majd hangosan megköszörülte a torkát, mire az összes tekintet rászegeződött.  
– Tayuya, enged meg, hogy elsőként adjam át az ajándékodat.
A vörös hajú asszony bizalmatlanul felvonta egyik szemöldökét. Felállt a párnával fedett ülőalkalmatoságról, és csőpöre tett kacsóval a hím felé indult.
Suigetsu színpadiasan oldalra lépet egy nagyot, miképp a vendégek jól láthassák, és a fal mögül kihúzta a piros, fehér pöttyös banyatankot.
– El kél az asszonyállatnak ebbe a korba – röhögött a hasát fogva a férfi, mielőtt a ruszki úrnő méregtől vöröslően lekapta a puha mamuszát, és a pimasz fráterhez vágta.
– Kibelezlek, te kispöcsű rohadék! Azt is megbánod, hogy az anyád kinyomot a hüvelyéből!
Sakon az asztalon könyökölve szegte le a koponyáját, miként széles mosolyját leplezze. Azonban a bent tartott nevetés szüntelenül rázta a testét.
– Mint a régi szép időkben. Semmit nem változunk – nyilvánította ki a tényeket szürke hajú alak, mikor a vele szembe ülő Kislányra pillantott – Sasuke beavatott a sztorikba?
– Hát… – motyogta Sakura, mivel erre nem tudott mit válaszolni – A múltjáról kapcsolatba hallgat.
– Gondoltam – felelte unottan Sakon, mikor a maffiavezérhez fordult – Szégyelld magad, haver! Minket legalább megemlíthettél volna neki!
Az Uchiha finom mozzanatokkal meglötyögtette a kristálypoharába lévő vodkát, azután nagyot húzott rajta. 

*

 Shin leállította a fekete terepjáró motorját, melynek hátsó, és oldalsó lövésálló ablakai árnyékolva voltak.
– Mára ennyi, Shin! Menj!  
A véreb engedelmesen bólintott, kipattant a vezetőülésről, és becsukta az ajtót.
 Sakura csodálkozva a férjére sandított, aki a késő délutáni szivarozás óta sokkalta ingerültebbé vált. Haza felé úton is hiába érdeklődött a hogyléte felől, válaszra se méltatta. Csak a lesötétített ablakon kémlelt kifelé.
– Drágám – érintette meg a Kislány aggódon a párja kézfejét.
– Fogd be! Irritál sopánkodásod…
Az Uchiha nő durcásan átmászott a maffiavezéren, hogy kiszálljon a kocsiból.
– Itt se vagyok, ha zavarok. Menj vissza a sznob barátaidhoz. Közéjük való vagy – csapta rá pufogva szerelmére az ajtót. A másik oldal felé sétált, hogy kivegye alvó gyermekét a babaülésből, de akkor megcsapta a fülét a kilendülő nyílászáró hangja. Pár szemrebbenés alatt utolérte őt a férfi, és a pufajka kapucni részét megragadva visszarántotta.
– Ostoba némber! Semmiből sem tanulsz – lökte a gépjárműhöz az Uchiha a választottját, majd lenyomta őt a motorháztetőre.
Sakura reszketve ficánkolt, hogy szabaduljon csapdából, de a hím felgyűrte a szoknyát, és lejjebb szaggatta a nejlon harisnyát rajta.
– Könyörgők, ne tedd! – kiabált sírva fakadva az Uchiha nő, mihelyst meghallotta a lehúzott cipzár recsegését – Nem akarom!
A maffiavezér erre belemart a felesége hajába, enyhén feljebb húzta, majd azzal a lendülettel bele is verte a fejét a kemény felületbe.
– Az enyém vagy! Azt csinálok veled, amit akarod – vetette oda nyersen Sasuke, amint merevedő hímtagját belenyomta a Kislányba, aki felsikítva mélyesztette körmét a tenyerébe.
 Sakura próbált ellenállni, de az Uchiha sokkalta erősebbnek bizonyult nála. Sarada az anyukája kétségbe esett zokogására, és síkkantásaira felriadt, és osztozva szomorúságán hisztérikus bőgésbe kezdett.
– Hagyd abba! Nagyon fáj! – szisszent fel a nő elakadt lélegzettel. Enyhén szétnyílt ajakkal zuhant a motorháztetőre, és szaporán pihegve meredt a parkoló plafonjára. Szétterpesztett lába között Sasuke magaslott, aki mély, férfias nyögéssel ért el a csúcsra. Homlokán verejtékcseppek gyöngyöztek, és pár pillanatnyi pihenés után ki húzódott az asszonyából.
A Kislány érezte a belsőcombjára lassan lecsorduló vért. Vörösre csípett szemét lehunyta, mialatt szégyenkezve összébb zárta a lábát. Világoslila blúzának a gombjainak többsége leszakadt, míg tejtől duzzadó mellén piros foltok éktelenkedtek.
 A maffiavezér a vére hangos hisztériájára hüvely-és mutató ujjai közzé fogta orrnyergét, és haragosan összeráncolta homlokát.        
– Sápítozás helyett hallgattasd már el! Szétrobban a fejem! Annyira unom már, hogy jó fiút kell játszanom! Semmilyen élvezetett nem tudsz nyújtani a dugásba! – adta ki a benne tomboló mérget az Uchiha, ameddig hátra fordult, és felhúzta a sliccét.
Sakura mozdulni sem mert, elfojtva szipogott, míg lassan felemelte karját, hogy tenyerébe temesse arcát. A fokozatosan távolodó léptek neszét elnyelte a csöppség levegő után kapkodó üvöltése. Az anya felemelkedett kényelmetlen fekhelyéről, gyors mozdulattal lejjebb húzta a szoknyáját, és a kislányához szaladt. Kitépve az ajtót kicsatolta csemetéjét, és a karjába kapta. Csitítva dajkálta, a bőgéstől köhögő babáját, mialatt elgyengült térde a földre rogyott.
– Semmi baj kincsem. Ne félj… Itt vagyok…
 Sai a parkoló széles, viszonylag meredek beton útján baktatott lefelé az ujján pörgetve a kulcscsomóját. Éles fülének hála meghallotta az úrnője bánatos, vigasztaló hangját. A falhoz lapult, és észrevétlenül kikémlelt rejtekéből. A pupillája kétszer akkorára tágult, mert elégé ramaty állapotba találta az Uchiha nőt. A vállára vetett bőrdzsekijét a hóna alá kapta, és oda rohant a Kislányhoz, majd leguggolt hozzá.
– Sasuke tette ezt veled, ugye?
Sakura rémülten a bérgyilkosra kapta a tekintetét, azután a szájába harapva leszegte koponyáját.
– Elment – emelkedett fel a bérenc a kijárat felé révedve – Bíztam abba, hogy zökkenő mentesen lemegy a parti. De ha ez a négyes összekerül, abból nem származik köszönet.
 A Kislány lehunyta a szemhéját, mert tény, miként kirekesztve érezte magát. Esetek többségében a durva orosz nyelven diskuráltak, melyből egy kukkot sem értet. S gyakran megvető vagy lenéző pillantásokkal sújtották.        

*

 A zöld sötétítő függönyön keresztül beszűrődött a februári gyenge napsütés sugarai. Sasuke morcosan morgolódni kezdett, mielőtt belefúrta a párnába az arcát. Csípőig pléd takarta, de kidolgozott felsőtestét nem fedte semmi.
– Átkozott nappal… – gondolta magába a maffiavezér, ameddig kómásan felkönyökölt a takarón.
 Az apró fehér szoba, melyben a beltéri szökőkút csobogása morajlott rögvest kijózanította a férfit a bágyadtságból. Az ággyal szembe levő zöld, szövet kanapén hevert kiterítve a királykék zakója, meg a fekete hosszú ujjú, garbós felsője. – Mi a francot keresek én itt?
 Ekkor a nyíló nyílászáró felé fordult, ahol lassan feltűnt Tatyjana Evans kecses alakja. A hamvas szőke hölgy frizurája mutatós lokniba lógott a lapockájáig, még fekete, selymes tapintású overáljába elegánsan előre tipegett. Leereszkedett a matrac szélére, azután keresztbe tett lábát lóbálni kezdte.
– Alaposan kiütötted magad. Két napot átaludtál…
– Nyomorult Sakon. Kóstolót adott a legújabb drogkeverékéből. Bikaerős cucc.
– Állítólag Suigetsunál is hasonló tüneteket produkált.
– Agyon lövöm, azt a barmot.
Tatyjana szó nélkül felállt, és kisétált a szobából. Pár perc múlva egy bögre vizel tért vissza, amit átnyújtott az Uchihának. Öltözékének a zsebéből elővarázsolta a mobiltelefont, és a fekvőhelyre dobta.
Sasuke a készülékéjért nyúlt, aminek képernyőjén felvillantak a nem fogadott hívások. Negyven alkalommal kereste a felesége, ami rögvest eszébe juttatta a sok helyen elmosódott emlékeit.
– A kurva életbe! Ki kell engesztelnem Sakurát.
– Elment – csatlakozott a társasághoz Sai a fivérével – Ennél jobban, ha akartad se tudtad volna megalázni. 
– Mi?! Hová?! – pattant fel az Uchiha, és megragadta művész vérebénen a dzsekijének a gallérát – Miért engedtétek el?!
– Enged szabadon. Mennyi fájdalmat akarsz még neki okozni?
 A maffiavezér teljes erőből behúzott a szolgájának, aki a földre zuhant.
A vérebek mai napig eszközök voltak a gazdájuk számára. Lélek, önállóakart nélkül megáldott gyilkológépekként munkálkodtak.
Shin oda rohant a testvéréhez, és felajánlotta segítő kezét. Sai gondolkodás nélkül ellökte a rokonának a mancsát, majd vérző szájsarkát hüvelykujjával letörölte.
– Szolga az szolga is marad! Ne felejtsd hol a helyed! 

*

 Suginami városában éldegélt Sakura a kislányával, egy erkéllyel rendelkező albérletben. Sarada első születésnapjának estéjén valaki csengetett. Az Uchiha nő éppen a kádban fürdette a csöppségét, mikor az éles hang bejárta a lakást. Gyorsan kiemelte babáját, és a mosógép tetejére ültette. Belebújtatta a pillangós fürdő köpenybe, azután a csípőjére téve elment a bejárathoz. Kihúzta a biztonsági láncot, majd a kulcsot elfordítva kitárta a nyílászárót.
– Eljöttél – mosolyodott el halványan a Kislány, amint meglátta a férjét – Gyere be.
Sarada vigyorogva integetett az apukájának, amíg az anyja válla felett nézelődött. A feldíszített konyhába érve a kis hercegnő a plafonra emelte sötét tekintetét, keresve a piros lufit. S akkor volt csak igazán nagy öröm, mikor az anyukája a kezecskéjébe adta a léggömb madzagját.
– Kérsz teát, kávét, epres tortát?
– Nem kérek semmit. Gyorsan beugrottam, mert még van pár elintézni valóm – felelte egyhangúan Sasuke, mikor átvette a karjába a lányát, és megpuszilta a fejbúbját – Boldog születésnapot apróság.
 Sarada az édesapja ölébe csücsült, és apró kezét, az apja edzéstől bőrkeményedéses tenyerébe tette. Kacagva csapott bele, mígnem a teremtője bal kezével megcsiklandozta a hasát.
– Még mindig viseled a gyűrűt. Azt hittem, amint alkalmad adódik rá megválsz tőle. Hiszen, csak bosszúságot okoz számodra a viselése.
– Attól függetlenül, hogy látni se akartál eddig, meglepő…– kezdett bele Uchiha a szónoklatában, mikor a felesége észbe kapva eltakarta a bal kacsóján tündöklő gyémánt ékszert – Kellően kiduzzogtad magad. Fölösleges tovább halogatni a dolgot. Haza viszlek benneteket.
Sakura fáradtan megrázta a fejét, az elmúlt időszak viszontagságai elégé megviselték. Kimerült, az összes energiája kiszállt belőle. A táplálékot is csipegette a tányéról, mert egyszerűen nem kívánt semmit. Legszívesebben nyakig betakarózva aludt volna.
– Képtelen vagyok… Elég fájdalommal sújtottál… Kérlek, menj el.
– Múltkor nem voltam önmagam. Túllőttem a célon.
– Sírva könyörögtem… Beleverted a kocsiba a fejemet, és befogtad a számat, hogy elnémítsd a sikolyaimat. Megerőszakoltál… – lábadt könnybe a Kislány szeme a borzasztó emlékre – Gyenge vagyok a te életedhez. Kérlek, menj el… 

*

 Egy héttel később Sakura pityeregve ült a vécén, miközben a pozitív terhességi tesztet bámulta. A tenyerébe temette az orcáját, mivel a vegyes érzelmek elviselhetetlenül gyötörték a lényét. Teljes szívéből örült a babának, de ötlete sem akadt afelől, hogyan tovább. A kézmosóhoz tipegett, megeresztette a csapott, és hideg vizel megmosta pirosra csipet arcát.
 Az Uchiha nő május közepén boldogságtól mámorosan sétált haza felé, hiszen kiderült a kis pocaklakójának a neme. Egy egészséges kisfiút hordott a szíve alatt. Eleinte rettenetesen aggódott, hogy megmarad-e, hiszen viszonylag későn, két hónaposan vette észre a terheségét. Jóval fáradékonyabb volt az átlagosnál, és ételt se kívánt nagyon. De ezt betudta az akkori történéseknek. Viszont Sarada születésnapja után derült égből villámcsapásként kialakult nála a kóros terhességi hányás. S ez sajnálatára máig is kitartott, de a szülésznő megnyugtatta, hogy két-három hét múlva véget érhet ez tortúra. Csak irdatlan mennyiségű folyadékot kellett innia a kiszáradás ellen.
 Váratlanul az élesen felcsilingelő csengőhangtól összerezzent, majd a retiküljéből kivette a mobilját. A képernyőn villogó névre megtorpant, és szomorúan lehunyta a szemhéját. Elakarta mondta Sasukénak a babát, de akárhányszor kereste sose vette fel. Próbálta felvenni a kapcsolatot Saival is, de őt se lehetett elérni. Végső elkeseredésébe Shint hívta, aki a maga megvető módján tájékoztatta afelől, miképp az Uchiha fontos ügy miatt elutazott. S ezzel rá is csapta a telefont.
– Otthon nyugodtabban tudnánk beszélni – gondolta Sakura, ameddig lenémította a készüléket, és vissza dugta a kézitáskájába, de aztán, egyre gyorsuló szívdobbanásokkal ismét előkapta. Azonban már csak a sötét képernyő fogadta – Annyira ostoba vagyok…!  Hogy lehetek még mindig szerelmes belé? Elhatároztam, erős leszek, viszont a hiánya utáni kín nem csillapodik. Nem szabad meginognom! Eldöntöttem valamit, amihez tartani szeretném magamat. Vajon, mennyire van értelme tovább hazudnom a szüleimnek? Előbb-utóbb úgyis kilogikázák, hogy külön váltak az útjaink. Sasuke, bármikor előállhat a válással. Hisz, képtelen hosszútávon kötődni bárkihez is. Szabad, és megfoghatatlan, akár a szél… – Sakura felemelte a fejét, és folytatta az útját. 

 A Hokona karaoke három emeletes épülete előtt haladt el, ahonnan vidám hangfoszlányok szűrődtek az utcára. A földszint külső falát fadeszkák takarták, míg a felső részeken borostyán ágazódott szét pókhálóként. Egyszer az úttesten közlekedő autók agresszív dudálásba törtek fel, ugyanis egy merész motoros cikázott között. A robajra a járókelők is kifejezték elégedetlenségüket. Sokuk elvetemült baromnak titulálta a motorkerékpáron ülő embert, aki gyakorlottan besuhant a számára fenttartott parkolóhelyre. A vasparipát addig járata még, amíg levette a bukósisakját. Hirtelen lepattant a járműről, és egy kicsit messzebb haladó gyalogos felé rohant.
– Héj! – csapott rá két tenyerével Sakura vállára, aki ijedten felszökkent – Szemem, mint a sasé! Kiszúrtalak pici lány!
– Suigetsu – dadogta a rémület hatása alatt az Uchiha nő, akinek púderrózsaszínű blúzán enyhén átütött a fehér melltartója – Halálra rémítettél. Arra nem számítottam, hogy veled futok össze… – Ide szólított a munka. A kornyika bár láncok az enyémek, sejthetett mennyi macerával járnak – felelte kedveszegetten a hím, mikor hüvelyujjával hátra mutatott az építményre – Van kedved benézni?
– Bocsi, most kihagyom. Anyukám vigyázz Saradára, ezért sietettek haza.
– Ugyan, fel se fog tűni, hogy félórával később mész vissza – legyintett hanyagul a Hozuki, mielőtt ujjait a Kislány csuklója köré fonta – A vendégem vagy két narancslére.
 Sakura a parányi büfébe üldögélt, ahol viháncoló tinilányok álltak sorba édességért, és üdítőért. Suigetsu a két jobbra-balra szaladgáló pultoshölgy mögött lábatlankodott. Kivette a hűtőből az üveges frissítőt, majd a pultra tett mobilján pötyögni kezdett.
– Frissen facsarva a hölgynek. Oké, nem, azonban százszázalék gyümölcs – tette le az innivalót a férfi az asztalra, azután leült a szembe lévő székre – Rengeteget fogytál. Ez így nem lesz jó – sóhajtott fel a Hozuki, míg az ölébe összekulcsolta a kezét.
 Negyed órával később a Kislány a vécécsészére görnyedve hányt, és utána hosszú ideig erőltetett öklendezés gyötörte. Holtsápadtan felkászálódott a földről, és a retiküljéért nyúlt, amiből kikotorta a pici üveges ásványvizét. Az elválasztófalhoz dőlve, cseppnyi kortyokkal öblögette le a torkát, hogy a kellemetlen zamat utóízét elhessegesse. A táska alján meghallotta a telefonjának a rezgését, amit ösztönösen kihalászott, és felvett.
– Helló, anyu… Beszélhetnénk kicsit később?
– Zavarok?
A döbbenettől az Uchiha nő kiejtette a mobilját a kacsójából, amelyért rögvest utána kapott. A mély, rekedtes orgánum hallatán nyomban összeszedetlenül viselkedett. Valamiért állandóan zavarba jött Sasuke közelségétől, és már odáig fajult a dolog, hogy a hangja is hasonló tüneteket produkált nála.
– Nincs sok időm. Hajlandó lennél válaszolni.
– Bocsáss meg, de sietek. Ígérem, később keresni foglak.
Reménytelen sóhajt tört ki Sakura ajkából. Nem győzte ostorozni magát a bugyuta habitusáért. Kínálkozott egy remek alkalom, amitől ő gyáva nyúlként megfutamodott. Megfogta a hasát, amelyben a kisfia növekedett. A tizenkettedig hétbe járt, ezért a pocakja egyáltalán nem árulkodott az állapotáról. Sokáig már nem tudja rejtegetni a baba jövetelét. Ezidáig csak a szüleit avatta be, akik korán sem örültek a hírnek.
– Kincsem. Ne haragudj a gyávaságomért. Apukád elégé szeszélyes, kitudja, miképp reagál rád.
 A Kislány megpaskolta az orcáját, mielőtt befordult volna a büféhez. Azonban, ahogy fehér tornacipőjében nesztelenül közeledett a Hozuki felé fülön ütötték a csevegés foszlányok. Megtorpant, és kíváncsian fülelni kezdett.
– Nyugi, haver. Tényleg, elég rossz bőrbe van. Vigyem haza vagy hagyjam, és menjek a szerencsebarlangodba?
Sakura óvatosan megfordulva a vészkijárat felé osont, aminek nehéz ajtaját alig bírta kinyitni. A sikátorba kilépve megnézte a telefonján a térképet, ahol leszűkítette a szerencsejátékokkal foglalkozó helyeket.
– Sasuke, itt van. Muszáj találkoznom vele. Joga van tudni a gyermekéről. Oh, csak ne hagyjon el a bátorságom.

1 megjegyzés: