27. Fenyegetés

 Beesteledő, késő délutánba lődörgött a gyalogló emberek között Taiko. Frusztrálta a tehetős polgárok fennhéjázó magaviselete. Még a járásuk is különbözött a kisemberekétől. Büszkén kihúzott háttal, kidüllesztett mellkassal vonultak, és kerülték a körülöttük lévők tekintetét. A szerelmespárok karöltve folytattak illedelmes párbeszédet, és jó párszor mosollyal ajándékozták meg egymást. A márkás sportkocsik, terepjárók feltűnési viszketegségükről árulkodtak. Bezzeg a szegénynek kenyérre sem adta, a koldusbotra kerülök meg halálra fagyhattak.
 Régebben megvetette a sznobokat, ellenben mára már sóvárgott az ő szerencséjükre. Megadatott számára az a ritka lehetőség, hogy kitörjön a nyomorból. Sai, a példaképe egy olyan mesébe illő életet vázolt fel neki, ami rögvest megrészegítette. Csakhogy ennek megvalósításához tenni is kellett. Eladta a lelkét az ördögnek.
Ahogy gyapjúval bélelt barna dzsekijében kullogott a fényűző butikok előtt felfigyelt egy ismerős hölgyre, aki kétségbeesetten szaladt be a parfümériába. Megtorpant, ugyanis könnyen előfordulhatott az is, miképp a látása űzött belőle tréfát. Legutolsó információja szerint Sakura Uchiha valamelyik rokonnál vendégeskedett.
Hirtelen kerék csikorgás fülsértő zaja zavarta fel a nyugalmas órát. Egy fehér Honda parkolt le, amiből egy szőke hajú fazon ugrott ki. Az alak pánikolva indult meg az illatszerbolt irányába.
Taiko elővette a mobilját, és gyorsan lefényképezte a zöld sapkát viselő férfit. Ugyan a fotó kicsit homályosra sikeredett, de ennek ellenére elküldte a feletteseinek. Abban a percben felvillant a képernyőn Sai neve. Gondolkodás nélkül fogadta régi nyomos telefonján a hívást.
– Tartoztasd fel öt percig! Várd meg Sasukét! Ne enged Sakura közelébe! Világos?! – záporoztak az utasítások a vérebtől.
A kamasz megszakította a vonalat, mielőtt akcióba lendült.

*

 Kiotó városából a két órás út hárommá húzódott, ugyanis a lefagyott betonösvény miatt hosszú kocsi sor torlódott fel. Az összes gépjármű lépésekbe haladt mindaddig, amíg elérték a forgalmas fővárost. Az Uchiha idegei pattanásig feszültek ez idő alatt. Gyűlölte a teszetosza sofőröket, akik már a hó látványától is beijedtek.
A műszerfalon lévő tartóban felfénylett a mobiltelefonja kijelző. Az bal fülében lévő fülhallgatóhoz nyújt. Gyorsan megigazította, mialatt fogadta a hívást.
– Mondjad.
– Tatyjana Evans kiraktam a panziónál. A holnapi esti járattal fog visszarepülni Angliába – jelentette Sai a sikeres feladatának a lebonyolítását, mielőtt elcsendesedett.
Jó ideig némaság zöreje hallatszott, mire a véreb megszakította a beszélgetést.
Sasuke sokat sejthetőn hümmögött. Gúnyos félmosolyra kunkorította a szájsarkát. Bámulatosnak találta bérgyilkos barátjának a neheztelését, aki elégé megbotránkozva fogadta az incidensről szóló híreket.
Jó maga is belátta hibáját, miszerint túl agresszíven járt el Sakurával szemben. A felgyülemlett feszültsége robbanó félbe volt alapból, de amint felesége arcon ütötte már a külvilágra zúdult. A harag eszét vette, és teljes erejéből megtorolta a pofont. A tenyere kétszer csattan a babaarcon, amit meg is bánt rögvest. De már elkésett vele. Megtörtént, s ezen nem tudott változtatni.
A felkavaró emlék hatására rászorított a kormánykerékre. Aztán derült égből villámcsapásként érte, mikor a kislány nevét kiírta készüléke.
– Hála az égnek, felvetted! – hallatszott Sakura félelemtől elcsukló hangja – Kérlek, gyere értem! Elszöktem…Naruto fogdosni kezdett az autóban.
– Micsoda?! – dörrent fel dühösen a maffiavezér – Hol vagy?!
Az Uchiha nő zaklatott állapotában alig tudta megmondani hol is van pontosan. De szerencsére pont akkor futott be a parfümériába, ahol elkérte a címet.

*

 Az illatszerbolthoz közeli szemétlerakó sikátorban Taiko dulakodott az Uzumakival. A hulladék gyűjtök mellé pakolt szemeteszsák hallomra zuhant sokadszorra a tinédzser, akinek orrából vér csordogált.
Naruto fenyegetőn megropogtatta az ujjait, mialatt azt kérdezte a kölyöktől, hogy már eleget kapott-e. A hosszú hajú, sunyi képű ficsúr vicsorogva rontott ismét a férfira, hogy boxer gyűrűjével kiüsse. Azonban minden egyes elvétett próbálkozástól egyre mérgesebb lett. Az ellensége bolondot űzve belőle tért ki a csapásai elől.
Váratlanul egy sötét árnyék a téglafalhoz taszította az Uzumakit.
– Ellenem nincs esélyed – mondta Sasuke, ameddig alkarjával a közfalhoz préselte a szőke ember nyakát – Örök vesztes maradsz, bármivel is próbálkozol. Azt hiszed nem vettem észre mennyire kívánod a nőmet?!
Naruto összeszorította fogsorát a gégecsutkáját nyomorgató erőtől. Vicsorogva meredt riválisára, miközben bal lábával sípcsonton rúgta. De, amint a cipőorra hozzá ért a végtaghoz gyomrába fúródott a másik fél kemény térdkalácsa.
Taiko leesett állal bámulta a főnönkét, aki boxzsáként püfölte az Uzumaki lóképét. Szerencsétlen fazonnak a bal szemére lila monokli nőt, még a szemöldöke felhasadt. Térdre rogyott, kikapta hótaposójából a bicskáját, és azzal a lendülettel vetődött az Uchiha felé, aki ugyanúgy cselekedett.
Sasuke álnok mosolyt villantott, mikor távoli rokonának homlokához szegezte pengéjét. Sötét tekintettével lesandított a jobb veséjét fenyegető késre.
– Inába szállt a bátorságod?
Naruto bárgyún felnevetett.
– Beijedtél? 
Az Uchiha dühödten bele akarta állítani tőrét az ellenfele fejébe, mikor végszóra megérkezett Shin.
– Sasuke-sama! Elhamarkodja az ítélet hozást! – érvelt határozott fellépéssel a másik véreb.
A tanonc értetlenül réved a felettesére, aki vacillálva előre tett pár lépést. Talpig fekete öltözékében úgy festett, mintha maga a kasszás jött volna fel hozzájuk az alvilágból.
A maffiavezér hezitálás nélkül a bérgyilkos felé hajította zsebkését, aki mellett csak pár miniméter eltéréssel suhant el.
– Csiszolj a modorodon!
Shin meghajolva kért elnézést viselkedéséért. Naruto mély levegőt vett, mielőtt nehézkesen felemelkedett a hideg talajról. Komótosan elkullogott távoli rokona mellett, majd mire a bérenchez ért vigyorogva felmutatta neki hüvelykujját. Élcelődve köszönetet mondott neki, amiért megmentette az életét.
A szürke hajú véreb vicsorogva köpött a férfi után, aki távozott köreikből.
– Futni hagyjuk?! – fortyant fel Taiko, aki bicegve eredt a két hímhez.
Értetlenkedve sorolta kérdéseit, mivel ezidáig azt sulykolták belé az oktatói, hogy az ellenlábasoknak nincs kegyelem.
Shin a kamasz elébe ment, miképp megakadályozza annak közelebb jutását. Azonban a tanonc makacs jelleme nem hódolt be, véghez kívánta vinni célját. A mesterlövészek ásza reménytelenül felsóhajtott, mialatt fejbúbon koppintotta a merész fiút.
– Fúj visszavonulót. Eredj a gyengélkedőbe. Mozgás!
Taiko jajgatva szökdécselt a felettese nyomába, aki a fülét húzva kivezette a szemétlerakó sikátorból. Azután a kivilágított sétányra lökte, ahol már alig lézengett egy-egy ember.
A véreb az épület téglafalának támaszkodva figyelte bosszúsan a fiú távolodó alakját. Egyszer csak arra eszmélt, hogy megjelent mellette a főnöket.
– Vége. Innentől már nem tűrők több engedetlenséget s hibát – közölte az Uchiha vérszomjas zordsággal, míg megvetően a taknyos hátába fúrta szúrós, sötét tekintetét – Kiirtom a haszontalan férgeket. 

*

 Sakura csalódottan kullogott férje mögött az utcán. A hideg levegő pirosra csípte az orrhegyét, és a pofiját, míg fázó kacsóját lázasan dörzsölte össze. Langyos leheletét két tenyere közé lehelte, miképp fagyos ujjait felmelengesse. Több alkalommal kísérelt meg szóba elegyedni a párjával, azonban hirtelen feléledt bátorsága szinte rögvest elillant. Kényszeredetten lenyerte torkán a kikéreckedést követelő szavakat. Sanyargatta a pofon emléke, hiszen még mindig frissen élt benne a szerelme agresszív cselekedete. Jogosan fejezhetné ki felháborodását duzzogással, de azzal csak olajat öntött volna a tűzre.
Ekkor meglátott egy idős házaspárt, akik egymásba karolva sétáltatták öreg Si-cu ölebüket. A fehér, barna folttal tarkított szőrgolyó komótosan andalgott gazdái mellett.
Az Uchiha nő kedvesen a kutyusra mosolygott, és megállt egy percre. Szelíd tekintetével követte a kis családot addig, ameddig olyan messzire nem jutottak, hogy már az alakjukat bevonta a sötétség.
Megfordult, és észrevette a hosszan elnyúló árnyék ölelését.
– Csipked magad! – pirított rá Sasuke, aki húsz-harminc lépéssel előrébb várakozott.
A maffiavezér fekete bőrdzsekije zsebéből kikandikált a cigarettadoboz sarka, míg fehér sáljának vége a csípőjénél lengedezett.
A kislány szaporábbra vette tempóját, hogy beérje az urát.
Befordultak a sarkon, ahol kitűnt a parkoló autók sorából egy kék, Volvo terepjáró. A robusztus gépjármű motorháztetőjén zongoráztatta ujjait Shin, amíg fel nem figyelt a főnökére.
– Szállj be a kocsiba! – hangozott el az Uchiha utasítása, míg a kocsikulcsán megnyomta a nyitó gombot – Mindjárt megyek én is.
Felvillant a szürke BMV, de Sakura nem mozdult. Csak akkor lódult meg, mikor a maffiavezér erélyesen ráförmedt.

 A motor felbőgőt, mikor Sasuke beindította járgányát, de halvány jelét sem mutatta annak, hogy indulni készült volna. Váratlanul ráfektette tenyerét a kislány arcára, aki ijedten lehunyta a szemhéját.
– A pofon jó tanító eszköznek bizonyult. Veréssel büntesselek, akárhányszor szemtelen vagy? 
– Csak az erőszaknak élsz – dadogta, reszketve Sakura csukva tartott szemekkel – Csak a te akaratod érvényesülhet.
Az Uchiha ördögi félmosolyra kunkorította a szájsarkát, míg hüvelykujját durván végig simította az alsó ajkon.  
– Szokj hozzá – mondta a maffiavezér, ameddig lassan lejjebb irányította a kezét.
Végül elért a piros kabát cipzárjához, amit tétovázás nélkül lehúzott.
Az Uchiha nőnek a pillái megrebbentek a zörejre. Arra riadt fel, hogy Sasuke erősen megmarkolta a mellét, és pumpáló mozdulatokkal ingerelni kezdte.
Sakura teste ösztönösen reagált a szerelme kényeztető tevékenységére. Erotikus borzongás száguldott végig a gerincében, míg szíve hevesen kalapált. Összeszorította a fogsorát, miképp visszafojtsa buja nyögdécselését. Tartózkodón kinyitotta a szemét, ami automatikusan összekapcsolódott az elbizakodástól csillogó sötét írisszel.
– Hol járata a tenyerét az a mocsok? – érdeklődött ingerülten a férfi, miközben a felesége kéjességtől tűzellő, szapora légzését figyelte – Ennyire élvezted az ő érintését is?
Az iménti felvetést hallva a kislány sértődötten a másik oldalra fordult, és összébb húzta pufajkáját.

 Másnap reggel tíz óra körül ébredezett Sakura, de még így is hulla fáradt volt. Szinte átvirrasztotta az egész napot, mivel a férje éjszakától hajnali órákig tevékenykedett. Telefonon konzultált, a laptop billentyűzetén gépelt ujjbegyével, sőt olykor még ki is viharzott a lakásból, és csak zár kattanását lehetett hallani.
E-alkalmakkor a kislány kimerészkedett a hálószobából, hogy töltsön magának egy pohár vizet. Az egybe épített nappaliban és konyhában a dohány állott szaga bűzölgött. A konyhaasztalon a bekapcsolt notebook háttere világított. A mellette trónoló hamutálcában több cigarettavég volt elnyomva.
Az Uchiha nő oda merészkedett a párja territóriumához, ahol észrevett több darab régi nyomós telefont, amiket még senki nem használt. A bonyolult, idegen szöveggel írt papírokat tanulmányozta, amik alatt még egy divatjamúlt masina rejtőzött. Megnyitotta benne telefonkönyvet. Jelentős mennyiségű ismert vagy éppen ismeretlen nevet lelt felfedezni a névjegyzékben, mire eljutott arra a részre, ahol nagybetű vagy éppen számjegy szolgált azonosítóként. Az SMS-ek zöme időpontok és ok válaszoktól hemzsegett. Ha szöveges üzenet akadt is közöttük, azok is oroszul, angolul vagy kínai nyelven íródtak.
Sakurát hirtelen fülön csapta a férje haragos orgánuma, ahogy visszafelé tartott kintről. Tajtékzott a dühtől a bátyával folytatott indulatos viszálytól.
Az Uchiha nő sietve letette a mobilt a lapokra, gyorsan beszaladt a szobába, és vissza bújt az ágyba.  A maffiavezér alig öt perc múlva benyitott rá, de furcsa mód ennyibe is hagyta a dolgot.
A kislány álmosan felkönyökölt a matracon, mielőtt felfedezte a másik oldalon szunnyadó Sasukét. Szomorkásan kimászott a vacokból, hiszen a maffiavezér ezidáig mindig felé fordulva feküdt, ha nem összeölelkezve aludtak el. Belátta, miszerint ezt nem is várhatta el tőle, mivel tegnap este óta hozzá sem szólt a férfihoz.
Koppanást halott a bejárati ajtón, ezért szapora léptekkel oda sétált, hogy a szerelmét nehogy felébressze a zaj. Kitárta az bejárót, de egy árva lélek sem lézengett a folyosón. A lábtörlő bal oldalán talált egy bontott, barna dobozt, ami mögött egy kék szemeteszsák lapult.
Az Uchiha nő széthajtotta a tároló fedelét, ami egy lefejezett játékbabát rejtett. A figura hasán egy boríték egyensúlyozott, amely bármelyik pillanatban lecsúszhatott a szétbontott csirke valamelyik belső szervére.
Sakura elszörnyedve nyúlt a levél után, amit nyomban felbontott. Kecsesen dőlt betűkkel íródott az üzenet. 

„Egy mihaszna szuka kölykére ez a sors vár! A meglepetést a batyuba találod!”

Puszi

 A kislány már nem bírta tovább, sírva sikított fel, mikor két tenyerébe temette az arcát.
Sasuke félálomból ocsúdva kipattan az ágyból, és a hisztérikus hang irányba sprintelt. Kiérve látta, hogy Sai a zsákba réved, melynek fülét undorodva szorította össze újra.
A bérgyilkos idegesen meghúzogatta bőrkesztyűs kezével a szürke pulcsijának garbó részét. Rá nem jellemző módon holtsápadttá vált, majd gyorsan eszmélve a háta mögé dugta a hulladékgyűjtő szatyrot, és a zokogó teremtésre sandított.
A maffiavezér gyengéden átkarolta a nejét, aki összerezzent az érintésre.
– Menjünk be – parancsolta lágyan az Uchiha, mikor jelzete vérebének, hogy a megfigyelő terembe menjen.
– Meg akarja ölni valaki a kislányunkat – ereszkedett térdre Sakura, miközben óvón körbe fontja a gömbölyödő pocakját – Bele halok, ha elveszítem!
A férfi leguggolt választottjához, gyöngéden a lapockájára tette tenyerét, de ennyibe ki is merültek vigasztaló gesztusai. Ellenséges személyisége miatt mások pátyolgatásába nem igen remekelt.  
– Gyere! Bent megnyugszol – állította fel Sasuke a kedvesét, akit lassan visszairányított a lakásba.
Ahogy az Uchiha nő átlépet a küszöböt úgy tűnt el a férje támogató keze róla. Azzal a lendülettel oldalra fordult, de csak a becsapódó ajtót látta. Nyomban a kilincs után kapott, és próbálta lenyomni, de a nyitókar mozdulatlanná dermedt. A kulcsa továbbra is a zár barlangjában időzött, ezért kívülről akadályozták meg a kimenetelét.
– Nyughass! – ordította el magát a maffiavezér ingerülten – Fogd fel, hátráltatsz!
Sakura csüggedten ejtette le kacsóját a reteszről. 

*

 A megfigyelőszobában Sai éppen azoknak a biztonsági kamerák felvételét vizslatta, melyek a lakóépület más szegleteit tartották ellenőrzésük alatt. Az ölébe tartott jegyzettömbre sandított, amire nagybetűkkel feljegyezte a futár érkezését. Golyóstollát bőszen pattogtatta, mivel az elméjébe felvázolt megoldás elégé aggasztotta. Felkukucskált a jobb oldali laptop képernyőjére, melynek nyomban lecsapott billentyűzetére. Hátra dőlt a gurulós ülőkén, miközben írószerének a nyomógombját az alsó ajkához pöccintette.
Ekkor felcsendült a rövid zúgás, ami azt jelezte, hogy megérkezett valaki. A véreb a lábánál heverő szemeteszsákra tekintett, amelyért kín keservesen nyúlt le.
– Mi van benne? – kérdezte fagyosan az Uchiha amíg a vasszekrény oldalának támaszkodott zsebre dugott kézzel.
– Jobb, ha ez te magad nézed meg.
A bérgyilkos nagyot sóhajtva felemelkedett ülőhelyéről, és a kicsi hűtőhöz sétált. Feltette a puttonyt a frizsider tetejére, majd lehámozta a csomagtartalmáról a zacskót.
Sasuke hosszú, sötétkék pizsamagatyájában a bizalmasához lépdelt. Amint meglátta a meglepetést sötét szemében a pokol tűzze lángolt fel. Keskeny vonallá húzódott a szája, mialatt ökölbe rándult a keze. Egy halott újszülött kihűlt testét rejtette a hulladékos szatyor.  
– Elmebeteg! Rossz embert provokál! – dühöngött az alfa hím – Valaki információt szivárogtat ki neki.
Sai komoran biccentet.
– Semmi nem kerüli el a figyelmedet.
– Külső-belső ellenőrzést kérek! Találjátok meg a hírszerzőjét!
Sasuke az utasítások kiadása után az élettelen csecsemőhöz ment. Ujjaival megérintette a kicsi homlokát. A művész csodálkozva ó betűt formált a szájával, mielőtt elégedett mosoly suhant át az arcán.
– Meddig bűntetted? Csinálj végig egyedül az egész terhességet?
Az Uchiha fenyegetően visszanézett a válla felett, aminek hatására a bérenc tüstént a nyelvébe harapott.
– Mióta ugatsz ilyen sokat? Inkább indulj a dolgodra.
Sai reménytelenül ide-oda forgatta koponyáját, mielőtt sarkon fordult, és a vas kredenchez gyalogolt. A lelakatolt szekrény kinyitását követően kiemelt egy számkódos koffert, amellyel a kijárat felé kezdett battyogni.  
– Összefog roppanni. Gyenge ehhez a világhoz – szúrta oda búcsúzóul a véreb gazdájának.

*

 Sakura a térdére görnyedve ült a bejárat előtt, míg karjával körül fonta a lábszárát. Kócos, félhosszú haja az orcáját takarta. A kimerültség, és rettegés elvette az összes erejét. Csak a kislánya tartotta benne a lelket, hiszen már csak ő maradt számára. Sasukét jóformán alig látta, hiszen rendszeresen elkellet utaznia hol rövidebb, hol hosszabb időre. Előfordult olyan alkalom is, amikor csak aludni járt haza.
Riadtan rezzent össze a férje váratlan érintésére. Annyira belefelejtkezett a gondolataiba, hogy észre sem vette a mögötte jelentkező zörejt. Fel sem eszmélt még igazán, és már a szerelme karjába feküdt. Automatikusan átölelte a hím nyakát, miközben fejét ráhajtotta.
– A baba veszélybe van?
– Képzelődsz. Aljas tréfának szántak csupán.
– A halott macskás esett – hozakodott elő újra azzal a bizonyos nappal Uchiha nő.
– A kettőnek semmi köze sincs egymáshoz! – felelte nyersen Sasuke, mielőtt letette a kanapéra a feleségét.
Az Uchiha feszülten a hatalmas ablakhoz ment, amely csak nem az egész falat birtokolta. A szürke égbolton keresztül a nap fénye halványan áttört, hogy apránként felolvassza az üvegre telepedet párát.
A férfi a köd fátyolos nyílászáróra ütött ököllel, amire azután rányomta a homlokát. Hazugsággal áltatta a kislányt, mivel csak így tudta megvédeni. Kárát szolgálta az is, miképp kiderült a sötét titka. Kontroll alatt kell tartani Sakurát, hiszen naiv, hebrencs viselkedése könnyen bajba sodorhatja a jövőbe.
– A pofonokat. Sajnálom – szűrte ki fogai között e-szavakat a maffiavezér.
Az Uchiha nő csodálkozva bámult az urára. Először azt hitte rosszul hall, ezért kíváncsian faggatózni kezdett. Sasuke Uchiha büszkesége messze felül múlta bárki másét, ennek okából a bocsánat szó talán még soha nem hagyta el a száját.
– Felejts el, hogy megismétlem – emelte meg orgánumát az alfa hím – Őrületbe kergetsz. Melletted nem vagyok önmagam.