A kelet-ázsiai szigetország egyik
legtávolabbra eső halászfalujában a megszokott béke felbillent, ugyanis több
gépjármű keréknyoma nyomódott a saras földben. A hevesen süvítő szél hűvös
csapadékkal hűtötte le az éghajlatot. A tenger hulláma vadul dobálta a horgász tutajokat.
E település lakói többsége öregekből
állt, akik valósággal féltek a modern gyártmányoktól. Általában biciklivel
közlekedtek, de olykor lovakkal baktattak a keskeny utcákon.
A legmagasabb domb tetején egy elhagyatott
építmény tűnt ki, melynek falát borostyán nőte be. A berepedt, vagy éppen néhol
betört ablaküveget fadeszkákkal reteszelték be.
Suigetsu szitkozódva rontott be a kalyibába, miközben fehér pólójából kicsavarta a vizet. Szürkésfehéres vállig érő hajából nedves cseppek hullottak le a koszos fapadlóra. Ingerülten megrázta a fejét, majd hátra simította sörényét.
Suigetsu szitkozódva rontott be a kalyibába, miközben fehér pólójából kicsavarta a vizet. Szürkésfehéres vállig érő hajából nedves cseppek hullottak le a koszos fapadlóra. Ingerülten megrázta a fejét, majd hátra simította sörényét.
Sasuke a kifakult kanapén ült. Fekete
bőrdzsekije a karfán pihent, melynek zsebéből kikandikált a cigarettásdoboza.
Sai az asztalnál ácsorgott a laptopja
előtt, ahol a fontos nevezetű mappában olvasta át a dokumentumokat. A
megcsillagozott videóra kattintott, majd megveregette elgémberedett vállát.
– Értelmetlen ez a színjáték! Itachi
meghozta az ítéletet! Nejinek befellegzett! –
háborgott a Hozuki, közben elkapva a neki dobott plédet – Kösz, Sasuke. Ki
gondolta volna, hogy egyszer megtapasztalom a gondoskodó oldaladat? Úgy tűnik
az apai ösztöneid felébredtek, pedig még meg sem született a vakarék.
– Az apai szerep nem az én műfajom.
Biztosíthatlak, hogy az élősködő érkezése, semmilyen változást nem fog
eredményezni nálam.
Suigetsu elégedett vigyorral
nyugtázta barátja kijelentését. Abban a pillanatban mennydörgés rázta fel a
tájat, és a kunyhóba betört egy húszas évei elején járó barna hajú fiú. Az ifjú
nyomában meg egy tapasztal ember lépet be, akinek arcát maszk fedte. Fekete
mellénye ujjrészénél szürke kardigán kandikált ki.
Sai leesett állal bámulta a kimért
alakot, akinek nevét mindenki ismerte.
– A veterán bérgyilkos, Kakashi
Hatake személyesen – szűrte ki fogai között a művész.
– Konohamaru lassíts. Ez már nem
szituációs gyakorlat – emlékeztette Kakashi fiatal csapattársát, míg Saira
pillantott, akinek keze már a pisztolyon volt – Egyetlen rossz döntés az
életedbe kerülhet.
Naruto csakhamar csatlakozott a
társasághoz Hinatával együtt. Komor arckifejezésük elárulta az ott lévőknek,
hogy nem fognak beletörődni az ítéletbe. Suigetsu szószólóként a párhoz indult,
de akkor Konohamaru védőbástyaként termett előtte.
– Hűtsed le magadat öcsi, nem osztottak
neked lapot!
A Sarutobi azonnal támadásba lendült,
azonban az ellenfele könnyedén ártalmatlanná tette. Fel se fogta az ifjú, hogy
mi történt, olyan gyorsan csavarta hátra a karját a Hozuki. Felszisszent, mikor
megroppant a válla. Vicsorogva fojtotta vissza a fájdalmas ordítást. Kakashi
menten a forrófejű társa segítségére sietett, de ekkor Sasuke csettintése
megdermesztette az időt a hűvös helyiségben.
– Tartózkodjunk a felesleges
vérrontástól.
– Kakashi-senpai túlzottan a szíveden
viseled a suhanc sorsát. A gyengék kihullanak, az erősek életbe maradnak –
közölte Sai szenvtelenül, mikor odaballagott Suigetsuhoz, és megmarkolta annak
vállát.
A Hozuki tetettet sértődöttséggel,
csak annyit jegyzet meg, hogy a művészre bízza többit. Az elit bérgyilkos osztag
vezetője rögtön Konohamaru gyomorszájába rúgott, aki inogva hátrébb került. Sai
egy párduc ügyességével ejtette csapdába az ellenfelét. Satufogásba kínozta a
Sarutobit, aki fuldokolva kapkodott levegőért.
– Hé! Sasuke! Szólj már rá a
vérebedre, még megöli! – csattant fel indulattól fűtve Naruto, aki öklével az
asztalra sújtott.
Az Uchiha érzelemmentes tekintetét
riválisára fordította, majd flegmatikus mosolyra húzódott a szája.
– Eddig tétlenül szemléltem a
gaztetteidet! Betelt a pohár! Szolgáltasd ki épségben Nejit, és kössünk
fegyverszünetet!
– Egyszer a jó szíved fog a sírba
vinni – jelentette ki a maffiavezér előre hajolva mielőtt két combjára
könyökölt, és összefonta hosszú ujjait – Szemet szemért, fogat-fogért. Az
árulókra nem vár kegyelem.
Hinata elsápadt, és szédelegni
kezdett. Naruto óvón a barátnője mellett termett, és rémisztőn régi barátjára
meredt. Ezután vicsorogva morogta felé, hogy tehette ezt, majd a teste
reflexszerűen lódult meg Sasuke felé. Sai nyomban elengedte Konohamarut, és a
szőke után eredet, hogy megakadályozza a támadást. Suigetsu előrántotta két
pisztolyát az övéből, és a Hyuga örökösnőre tartotta.
– Agyatlan, milyen meggondolásból
hoztad magaddal a nőcskédet! – visszhangzott a szűk térben a Hozuki vérszomjas
hangja, aki mutatóujjával meghúzta a ravaszt.
A két töltény közvetlenül Hinata füle
mellett suhant el, meglegyintve hosszú fekete hajtincsét. A leány holtsápadttá
vált, és térdre rogyott.
– Hiába vagytok távoli rokonok,
ugyanazt folytatjátok, mint a nagyapáitok – állapította meg keserű szájízzel
Kakashi míg oldalra biccentette fejét.
– Fogd be! Ez a nyomorult soha sem
lesz egyenlő egy Uchihával! A családfám szégyenfoltja! – csattant fel haragosan
Sasuke, akinek máig nagy sérelme volt az, hogy vérrokonságba álltak az
Uzumakival.
Sai megköszörülte a torkát, azzal a
szándékkal, hogy felhívja a többiek figyelmét magára. A laptopjához ment, és
felhajtotta a fedelét, ezután a képernyőt a társaság felé fordította. A
kezdetben sötét háttér, és horrorisztikus zörejek, zúgás még jobban gyászos
kedélyállapotot eredményezett. Egy eltorzított orgánum vonta magára az Hyuga örökösnő
figyelmét. Vacillálva az elektronikus szerkezetre sandított, melyen megjelent
egy távoli alak árnyéka, aki előre görnyedt a széken. Hosszú haja eltakarta az
arcát, a karjára rászáradt az alvadt vér, mely a sebből csorgott ki.
– Neji Hyuga bűnösnek ítéltettünk.
Engedmény gyanánt megválaszthatod, hogyan akarsz véget vetni hitvány életednek.
Neji enyhén felnézet a kamerában,
majd cinikus félmosoly jelent meg az arcán. Váratlanul egy árnyék tűnt fel
előtte, aki a sörényébe markolva felrántotta a fejét. A könyökig érő fekete
felső szabadon hagyta a tele tetovált alkart, mely Japánban a yakuza tagságot
szimbolizálta.
– Micsoda kegybe részesülök – közölte
elcsukó hangon az áruló férfi – Szinte zavarba ejt, hogy kivételeztek velem.
– Mik az utolsó szavaid a családodhoz?
– Nocsak, még elbúcsúzhatok tőlük? Ennél
gálánsabb nem is lehetnél, Itachi Uchiha!
Suigetsu pupillája kitágult a
haragtól, amiért a Hyuga szánt szándékkal megnevezte az egyik vezetőjüket.
Idegesen megvakarta mutatóujjával a halántékát, mert csak plusz munkával fog
járni Jugonak, hogy kisípolja ezt a részletet.
– Ketyeg az óra! A helyedben sietnék!
– Tenten, kérlek, bocsáss meg. Várni
fogok rád odaát. Hiányozni fog az éles nyelved, a csillogó gesztenyebarna
szemed, és az ölelésed. Hinata merj nagyokat álmodni, tudom, hogy sikerrel
fogsz járni. Naruto – Neji behunyta a szemét egy röpke pillanatra, majd mély
lélegzetet vett – Barátom, rád bízom a családomat! Véd meg őket! Ne szánjatok,
mert semmit sem bántam meg! Büszkeséggel halok meg!
Ekkor az árnyékba rejtőzött alak felmordulva
elengedte az árulót. Miután kinyitotta a bilincset, és hanyagul az elítélt
ölébe ejtette a kést.
Hinata eddig bírta idegekkel. Zokogva
felsikított, és két tenyerébe temette az orcáját. A megrázkódtatás sokjától
tépni kezdte a haját.
Kakashi rohant a segítségére. Lefogta
a két kezét, majd enyhén megrázta a zokogástól remegő leányt. Próbálta
szólongatni is, azonban a hangja nem jutott el a Hyuga hercegnő agyáig. Ezért a
híres bérgyilkos előkapta deréktáskájából a nyugtató injekciót, aztán durván a
nemes kisasszony combjába szúrta, aki pillanatok alatt elaludt. Tehetetlen
teste előre dőlt, a Hatake férfira.
Az Uzumaki férfi féltőn a barátnőjére
sandított, aztán váratlanul valaki berúgta a viskó ajtaját. Egy szőke hajú
személy toppant be hozzájuk hívatlanul, aki előkelő mozdulatokkal összecsukta
ernyőjét. Enyhén megrázta a sárga esernyőjét, majd mosolyogva üdvözölt
mindenkit. Tengerkék szemével végig pásztázott a jelenlévők, majd hümmögve
megérintette az ajkát az ujjával.
– Minato! Micsoda puccos
felhozatal! – csettintett a nyelvével Suigetsu – Sasuke, azt egy szóval sem
említetted, hogy családi összejövetel lesz. Kezdem kényelmetlenül érezni magam.
– Apa, mit keresel itt?! – kérdezte döbbentett Naruto.
– Kakashi beavatott a dolgokban –
felelte tömören Minato, mikor a fia felé közeledett.
A heves vérmérsékletű utódjához érve
keserédes mosollyal megcsapkodta a vállát, majd tovább haladt távoli rokonához.
Sai látva, hogy a rivális kolónia egykori vezetője egyenesen a barátja felé
tart fenyegetőn előre tette a lábát, és kidüllesztette mellkasát. Kész volt
ártalmatlanná tenni az idősebb embert, azonban az Uchiha a kezét a heverő
karfájára tette, és mutató ujjával gyorsan koppintott egyet. A bérgyilkos teste
ellazult, majd engedelmesen lehajtotta a fejét.
– Sasuke jogosan vettél elégtettélt.
Azonban vigyázz, nehogy felemésszen a gyűlölködés. Tanulj a múlt hibájából.
Okolj az apám, Asura, és a bácsikám, Indra viszályából.
– Inkább a fiadat lásd el jó
tanácsokkal.
– Fájó pontra tapintottam? Áh,
dehogy, hisz Fugaku átörökítette beléd az érzelemmentességet. Sőt, gyalázatos
játékodban még egy ártatlan lányt is képes voltál belevonni.
Az Uchiha ébenfekete íriszében a
harag sötét lángja fellobbant. Keskeny szája egyenes vonallá húzódott, míg keze
ökölbe rándult. Minato érdeklődve figyelte a fiatal férfi nem szokványos
gesztusát. Világossá vált számára, hogy a pletykák igaznak bizonyultak.
– Szerinted Indra nagyapád elfogja fogadni a
döntésedet? A fattyadat kiátkozza majd a családból.
Naruto erélyesen rászólt az apjára,
aki ezúttal túl messzire ment. Valamiért késztetést érzett Sakura
oltalmazására. Szívén viselte a lány sorsát, aki csak az ördög közbeavatkozása
miatt keveredett a társaságukba.
– Hagyd ki ebből Sakurát! – pattant fel Sasuke ingerülten, mielőtt a vállára
terítette a bőrdzsekijét – Ha nem bánjátok, most távozom! Így is több időt
szántam rátok, mint szerettem volna.
– Várj! Ne terrorizáld tovább
lelkileg – kezdett bele a mondandójába az Uzumaki, amikor egykori barátja
elhallgattatta.
Suigetsu tarkóra tett kézzel a kijárathoz
battyogott. Úgy ítélte meg, hogy jobban jár mindenki, ha könnyes búcsút vesznek
mihamarabb, mielőtt még elszabadulna a pokol.
– Törődj a saját nőddel, az enyémet
meg bízd rám!
Ekkor váratlanul Sai mobilja
felcsenget. A művész unottan a füléhez tartotta a készüléket, majd pár
másodperc elteltével megrökönyödött. A soktól csak kinyomta a beszélgetést, és
dadogva adta át az információt a főnékének, miszerint Indra Otsutsuki azonnal
beszélni akart vele. A Hozuki férfi a saját nyálát nyelte fére, amint eljutott
hozzá a hír. Beleütött a mellkasába, hogy a krákogásnak véget vessen.
– Hm. Csak nem te állsz a háttérbe
Minato?
– Megmentem tőled azt a szegény
lányt. A nagyapádnak nem szegülhetsz ellen.
Sasuke nyugodalmasan megindult a
kocsijához, miután szólt hűséges vérebének, hogy kövesse. Kaskashi oldalra
biccentette a fejét, miközben a vállára dobta az alvó Hyuga hercegnőt. A
zsigereibe érezte, hogy valami balul fog elsülni.
*
Hajnali órában érkezett meg Sasuke
Kiotó városának egy csendes tájára, melyet sűrű erdő határolt el az
idegenektől. Az érintetlen természetet egy tradicionális hajlék uralta, aminek
tulaja szigorúan ragaszkodott a régi hagyományok megőrzéséhez.
A hosszú lépcsősoron sétáltak, amit
kőlámpások világítottak meg. A fákról lehulló levelek szőnyegként terültek el a
feljárón. Egyszer csal két kimonót viselő férfi jelent meg előttük szamuráj
karddal. Az idősebbik alak kopasz volt, és állandóan lehunyt bal szemén több
centis heg éktelenkedett. A fiatalabbik társának hosszú fekete haja felfogva
lógott a lapockájáig.
– Üdvözlöm, Sasuke-sama. Az úr már
várja önöket – brummogott az öreg kardforgató, mikor arrább csámborgott, és
előre engedte a fiatalokat.
Sai, ahogy elhaladt a nemes katona
mellett közönyösen rásandított. Az ösztönei azt súgták, hogy ezzel a fickóval
még problémák lehetnek. Csak megvetést, és gyűlöletet érzett belőle.
Mikor a rezidenciához értek terasz
faoszlopánál várta őket Indra Otsutsuki, miközben nyugodtan pöfékelt a
pipáján. Fehér köntös viselt, mely lazán meg volt kötve. Hosszú ősz sörénye
ezüstösen csillogott a holdfényben.
A két szamuráj nyomban térdre
ereszkedett, és leszegték fejüket parancsolójuk előtt. Indra közönyösen az
unokája felé fordult, majd rosszallva mély levegőt vett.
Sai felvonta a szemöldökét, miután
szemrevételezte a nyolcvannégy esztendős öregurat.
– Ez a vénség lenne a valaha élt
legvérszomjasabb maffia direktor? Mókás! – elmélkedett a bérgyilkos zsebre
dugott kézzel.
A kopasz kardforgató rámordult az
ifjú művészre, hogy adja meg a tiszteletet az Otsutsukinak. Azonban a művész annyira
belemerült a gondolataiban, hogy meg se hallotta a begyöpösödött alak
rendreutasítását.
– Jouta hagyd. A szavad süket fülekre
talált – közölte a tényeket Indra, akit mélyen felháborított az ifjú generáció
pimasz modora – Sasuke, beszédem van veled! Kövess!
Az Uchiha oda sétált a teraszhoz,
kibújt a cipőjéből, és a dojo terem felé indult. Az Otsutsuki leült az
edzőterem elejére, amelynek falán régi pergamen lógott. A fehér papírra a
tiszta elme mondat volt ráfestve. Alatta meg különböző méretű harci eszközök,
meg ahhoz hasonló fegyverek díszelegtek. Oldalt egy ősi, megkopott dob állt, amelyet
egy tigris faszobor tartott.
– Ülj le! – utasította mérgesen Indra az unokáját.
Sasuke hátat fordított a rokonának,
ahogy annak idején az apjának.
– Saját erődből elloptad apádtól a
vezetői pozíciót, és még erősebb korszakot építettél ki, mint az övé valaha is
volt. Sose hagytad, hogy a mihaszna érzelmek legyengítsenek, mindig csak az
érdekeidet nézted. Büszkeséggel töltött el, hogy végre az egyik unokám olyan temperamentummal
rendelkezik, mint én. Erre olyan pletyka kelt szárnyra, hogy valami
jelentéktelen nőcskével játszadozol.
Az Uchiha méltóságteljesen kihúzta
magát még jobban, és megfeszítette az izmait. Olyan téma felé terelődött a szó,
mely elég érzékenyen érintette.
– Minatotól, az ellenségünktől kell
megtudnom, hogy a hír igaz?! Ráadásul teherbe ejtetted! – üvöltötté Indra,
mikor a fényesre suvickolt padlóra ütött – Van fogalmad róla, hogy egy
szeretőtől származó gyerek, milyen sorsa ítéltetik?!
– Mintha te, olyan makulátlan lennél.
Megölted azt a szeretődet, aki az anyámat szülte. Utána meg kitaszítottad az
újszülött véredet.
Az Otsutsuki keservesen lesütötte a
fejét. Eltemetett emlékek törtek fel benne, melyek régi sebeket szakítottak fel.
Aztán azon kapta magát, hogy egy hosszú penge a felemeli az állát. A
legkedvesebb unokája nézett le rá megvetően.
– A nőhöz, vagy a kicsihez
ragaszkodsz? Melyiküket választod?
– Ne merj Sakura közelébe menni!
– Ha nyersz, kimaradok az ügyből –
mosolyodott el gúnyosan Indra, mikor felemelkedett, és az üveg tárolóhoz
sétált, majd kivette a fegyverét – Lássuk, mennyire maradtál meg jó
karforgatónak!
Az Uchiha levette a dzsekijét, majd
ledobta a földre. Amint a ruhadarab a földre ért, megkezdődött a csata. A két
katana fém része állandóan összecsendült, mialatt gazdáig hevesen egymáshoz
lendítették őket. A hangzavarra a két szamuráj a bérgyilkossal együtt betört a
terembe, ahol szinte élet-halál harcot vívott a két férfi. Erőteljes harci
üvöltőseiktől felállt a két kardforgató hátán a szőr. Tátott szájjal figyelték,
ahogy a mesterük korát meghazudtolva viaskodott. Váratlanul Indra határozott
csapással megvágta az unokája karját, akinek rögtön kiserkent a vérre.
A két nemes katona közre fogta Sait, mivel
azt hitték, hogy ezt követően ő is bele akar folyni a küzdelembe. Azonban a
bérgyilkos buddha szoborként figyelte az előtte zajló párviadalt.
Majd arra figyeltek fel, hogy Sasuke
a falhoz rúgta a rokonát, miután fegyvertelené tette. Az Otsutsuki lihegve
kapkodta a levegőt, mikor homlokáról folyóként gördültek le az
izzadságcseppeket. Vicsorogva a falhoz nyomta a fejét, mikor az éles penge a
nyakához ért.
A művész összecsapta a tenyerét, majd
vidáman kinyilvánította, hogy a párbaj ezennel eldőlt.
*
Indra bár nehezen fogadta el a
vereséget, a nagyszülői szíve még is erősebbnek bizonyult. Rábeszélte a
fiatalokat, hogy töltsék náluk az éjszakát. Meghagyta a házvezető nőnek, hogy
készítsen elő két szobát a vendégei számára.
Kihunytak a fények az egész
tradicionális stílust idéző házból. A tücskök ciripelése, a bagoly huhogása, és
a vaddisznó család hangos menete uralta az éj sötétségét.
Sasuke a verendán ülve kémlelte a
körülötte elterülő térséget. A mellette lévő hamutálcát az ölébe vette, majd belenyomta a szivarja végét. Ezután behunyt szemmel hátra dőlt a tartó oszlopnak.
– Mit akarsz?
– Gondjaid vannak az alvással? – érdeklődött költőien az Otsutsuki, miközben
felmutatta a szakés üveget – Hiába, asszony nélkül hideg az ágy. Mesélj róla.
Az Uchiha ridegen azt felelte, hogy
nem akar. Senkibe se bízott, ennek okán, nem is szívesen nyilatkozott a
Harunoval kapcsolatba.
– Szóval Sakura? Megnevezted, vagyis
komolyak vele a szándékaid. Gúnyt űz belőlünk az ördög. Utunkba sodorja a szerelmet,
de nem lehettünk vele. Usagit szerettem a világon a legjobban, de a
kapcsolatunk már az elejétől kudarcra volt ítéltetve. Azonban én a lányunkat
választottam. Az összes döntésemet, Mikoto biztonsága miatt hoztam.
– Tévedsz! Ez nem szerelem részemről.
Sakura a tulajdonom, s ami az enyém, azt nem veheti el tőlem senki! – csattan
fel a maffiavezér, mikor felemelkedett, és bement a hálószobába.
Indra reménytelenül felsóhajtott.
Beleivott a rizspálinkában, majd a csillagos égre meredt. Az éjszaka
mennyboltozatát ketté szelte egy hullócsillag, melyet az Otsutsuki az elmúlás
előszelének tartott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése