14. Ítélet


A kelet-ázsiai szigetország egyik legtávolabbra eső halászfalujában a megszokott béke felbillent, ugyanis több gépjármű keréknyoma nyomódott a saras földben. A hevesen süvítő szél hűvös csapadékkal hűtötte le az éghajlatot. A tenger hulláma vadul dobálta a horgász tutajokat.
E település lakói többsége öregekből állt, akik valósággal féltek a modern gyártmányoktól. Általában biciklivel közlekedtek, de olykor lovakkal baktattak a keskeny utcákon.
A legmagasabb domb tetején egy elhagyatott építmény tűnt ki, melynek falát borostyán nőte be. A berepedt, vagy éppen néhol betört ablaküveget fadeszkákkal reteszelték be.
Suigetsu szitkozódva rontott be a kalyibába, miközben fehér pólójából kicsavarta a vizet. Szürkésfehéres vállig érő hajából nedves cseppek hullottak le a koszos fapadlóra. Ingerülten megrázta a fejét, majd hátra simította sörényét.
Sasuke a kifakult kanapén ült. Fekete bőrdzsekije a karfán pihent, melynek zsebéből kikandikált a cigarettásdoboza.
Sai az asztalnál ácsorgott a laptopja előtt, ahol a fontos nevezetű mappában olvasta át a dokumentumokat. A megcsillagozott videóra kattintott, majd megveregette elgémberedett vállát.
– Értelmetlen ez a színjáték! Itachi meghozta az ítéletet! Nejinek befellegzett! – háborgott a Hozuki, közben elkapva a neki dobott plédet – Kösz, Sasuke. Ki gondolta volna, hogy egyszer megtapasztalom a gondoskodó oldaladat? Úgy tűnik az apai ösztöneid felébredtek, pedig még meg sem született a vakarék.
– Az apai szerep nem az én műfajom. Biztosíthatlak, hogy az élősködő érkezése, semmilyen változást nem fog eredményezni nálam.
Suigetsu elégedett vigyorral nyugtázta barátja kijelentését. Abban a pillanatban mennydörgés rázta fel a tájat, és a kunyhóba betört egy húszas évei elején járó barna hajú fiú. Az ifjú nyomában meg egy tapasztal ember lépet be, akinek arcát maszk fedte. Fekete mellénye ujjrészénél szürke kardigán kandikált ki.
Sai leesett állal bámulta a kimért alakot, akinek nevét mindenki ismerte.
– A veterán bérgyilkos, Kakashi Hatake személyesen – szűrte ki fogai között a művész.
– Konohamaru lassíts. Ez már nem szituációs gyakorlat – emlékeztette Kakashi fiatal csapattársát, míg Saira pillantott, akinek keze már a pisztolyon volt – Egyetlen rossz döntés az életedbe kerülhet.
Naruto csakhamar csatlakozott a társasághoz Hinatával együtt. Komor arckifejezésük elárulta az ott lévőknek, hogy nem fognak beletörődni az ítéletbe. Suigetsu szószólóként a párhoz indult, de akkor Konohamaru védőbástyaként termett előtte. 
– Hűtsed le magadat öcsi, nem osztottak neked lapot!
A Sarutobi azonnal támadásba lendült, azonban az ellenfele könnyedén ártalmatlanná tette. Fel se fogta az ifjú, hogy mi történt, olyan gyorsan csavarta hátra a karját a Hozuki. Felszisszent, mikor megroppant a válla. Vicsorogva fojtotta vissza a fájdalmas ordítást. Kakashi menten a forrófejű társa segítségére sietett, de ekkor Sasuke csettintése megdermesztette az időt a hűvös helyiségben.
– Tartózkodjunk a felesleges vérrontástól.
– Kakashi-senpai túlzottan a szíveden viseled a suhanc sorsát. A gyengék kihullanak, az erősek életbe maradnak – közölte Sai szenvtelenül, mikor odaballagott Suigetsuhoz, és megmarkolta annak vállát.
A Hozuki tetettet sértődöttséggel, csak annyit jegyzet meg, hogy a művészre bízza többit. Az elit bérgyilkos osztag vezetője rögtön Konohamaru gyomorszájába rúgott, aki inogva hátrébb került. Sai egy párduc ügyességével ejtette csapdába az ellenfelét. Satufogásba kínozta a Sarutobit, aki fuldokolva kapkodott levegőért.
– Hé! Sasuke! Szólj már rá a vérebedre, még megöli! – csattant fel indulattól fűtve Naruto, aki öklével az asztalra sújtott.
Az Uchiha érzelemmentes tekintetét riválisára fordította, majd flegmatikus mosolyra húzódott a szája.
– Eddig tétlenül szemléltem a gaztetteidet! Betelt a pohár! Szolgáltasd ki épségben Nejit, és kössünk fegyverszünetet!
– Egyszer a jó szíved fog a sírba vinni – jelentette ki a maffiavezér előre hajolva mielőtt két combjára könyökölt, és összefonta hosszú ujjait – Szemet szemért, fogat-fogért. Az árulókra nem vár kegyelem.  
Hinata elsápadt, és szédelegni kezdett. Naruto óvón a barátnője mellett termett, és rémisztőn régi barátjára meredt. Ezután vicsorogva morogta felé, hogy tehette ezt, majd a teste reflexszerűen lódult meg Sasuke felé. Sai nyomban elengedte Konohamarut, és a szőke után eredet, hogy megakadályozza a támadást. Suigetsu előrántotta két pisztolyát az övéből, és a Hyuga örökösnőre tartotta.
– Agyatlan, milyen meggondolásból hoztad magaddal a nőcskédet! – visszhangzott a szűk térben a Hozuki vérszomjas hangja, aki mutatóujjával meghúzta a ravaszt.
A két töltény közvetlenül Hinata füle mellett suhant el, meglegyintve hosszú fekete hajtincsét. A leány holtsápadttá vált, és térdre rogyott. 
– Hiába vagytok távoli rokonok, ugyanazt folytatjátok, mint a nagyapáitok – állapította meg keserű szájízzel Kakashi míg oldalra biccentette fejét.
– Fogd be! Ez a nyomorult soha sem lesz egyenlő egy Uchihával! A családfám szégyenfoltja! – csattant fel haragosan Sasuke, akinek máig nagy sérelme volt az, hogy vérrokonságba álltak az Uzumakival.
Sai megköszörülte a torkát, azzal a szándékkal, hogy felhívja a többiek figyelmét magára. A laptopjához ment, és felhajtotta a fedelét, ezután a képernyőt a társaság felé fordította. A kezdetben sötét háttér, és horrorisztikus zörejek, zúgás még jobban gyászos kedélyállapotot eredményezett. Egy eltorzított orgánum vonta magára az Hyuga örökösnő figyelmét. Vacillálva az elektronikus szerkezetre sandított, melyen megjelent egy távoli alak árnyéka, aki előre görnyedt a széken. Hosszú haja eltakarta az arcát, a karjára rászáradt az alvadt vér, mely a sebből csorgott ki.
– Neji Hyuga bűnösnek ítéltettünk. Engedmény gyanánt megválaszthatod, hogyan akarsz véget vetni hitvány életednek.
Neji enyhén felnézet a kamerában, majd cinikus félmosoly jelent meg az arcán. Váratlanul egy árnyék tűnt fel előtte, aki a sörényébe markolva felrántotta a fejét. A könyökig érő fekete felső szabadon hagyta a tele tetovált alkart, mely Japánban a yakuza tagságot szimbolizálta.
– Micsoda kegybe részesülök – közölte elcsukó hangon az áruló férfi – Szinte zavarba ejt, hogy kivételeztek velem.
– Mik az utolsó szavaid a családodhoz?
– Nocsak, még elbúcsúzhatok tőlük? Ennél gálánsabb nem is lehetnél, Itachi Uchiha!
Suigetsu pupillája kitágult a haragtól, amiért a Hyuga szánt szándékkal megnevezte az egyik vezetőjüket. Idegesen megvakarta mutatóujjával a halántékát, mert csak plusz munkával fog járni Jugonak, hogy kisípolja ezt a részletet.
– Ketyeg az óra! A helyedben sietnék!
– Tenten, kérlek, bocsáss meg. Várni fogok rád odaát. Hiányozni fog az éles nyelved, a csillogó gesztenyebarna szemed, és az ölelésed. Hinata merj nagyokat álmodni, tudom, hogy sikerrel fogsz járni. Naruto – Neji behunyta a szemét egy röpke pillanatra, majd mély lélegzetet vett – Barátom, rád bízom a családomat! Véd meg őket! Ne szánjatok, mert semmit sem bántam meg! Büszkeséggel halok meg!
Ekkor az árnyékba rejtőzött alak felmordulva elengedte az árulót. Miután kinyitotta a bilincset, és hanyagul az elítélt ölébe ejtette a kést.
Hinata eddig bírta idegekkel. Zokogva felsikított, és két tenyerébe temette az orcáját. A megrázkódtatás sokjától tépni kezdte a haját.
Kakashi rohant a segítségére. Lefogta a két kezét, majd enyhén megrázta a zokogástól remegő leányt. Próbálta szólongatni is, azonban a hangja nem jutott el a Hyuga hercegnő agyáig. Ezért a híres bérgyilkos előkapta deréktáskájából a nyugtató injekciót, aztán durván a nemes kisasszony combjába szúrta, aki pillanatok alatt elaludt. Tehetetlen teste előre dőlt, a Hatake férfira.     
Az Uzumaki férfi féltőn a barátnőjére sandított, aztán váratlanul valaki berúgta a viskó ajtaját. Egy szőke hajú személy toppant be hozzájuk hívatlanul, aki előkelő mozdulatokkal összecsukta ernyőjét. Enyhén megrázta a sárga esernyőjét, majd mosolyogva üdvözölt mindenkit. Tengerkék szemével végig pásztázott a jelenlévők, majd hümmögve megérintette az ajkát az ujjával.
– Minato! Micsoda puccos felhozatal! – csettintett a nyelvével Suigetsu – Sasuke, azt egy szóval sem említetted, hogy családi összejövetel lesz. Kezdem kényelmetlenül érezni magam.
– Apa, mit keresel itt?! – kérdezte döbbentett Naruto.
– Kakashi beavatott a dolgokban – felelte tömören Minato, mikor a fia felé közeledett.
A heves vérmérsékletű utódjához érve keserédes mosollyal megcsapkodta a vállát, majd tovább haladt távoli rokonához. Sai látva, hogy a rivális kolónia egykori vezetője egyenesen a barátja felé tart fenyegetőn előre tette a lábát, és kidüllesztette mellkasát. Kész volt ártalmatlanná tenni az idősebb embert, azonban az Uchiha a kezét a heverő karfájára tette, és mutató ujjával gyorsan koppintott egyet. A bérgyilkos teste ellazult, majd engedelmesen lehajtotta a fejét.
– Sasuke jogosan vettél elégtettélt. Azonban vigyázz, nehogy felemésszen a gyűlölködés. Tanulj a múlt hibájából. Okolj az apám, Asura, és a bácsikám, Indra viszályából.
– Inkább a fiadat lásd el jó tanácsokkal.
– Fájó pontra tapintottam? Áh, dehogy, hisz Fugaku átörökítette beléd az érzelemmentességet. Sőt, gyalázatos játékodban még egy ártatlan lányt is képes voltál belevonni.
Az Uchiha ébenfekete íriszében a harag sötét lángja fellobbant. Keskeny szája egyenes vonallá húzódott, míg keze ökölbe rándult. Minato érdeklődve figyelte a fiatal férfi nem szokványos gesztusát. Világossá vált számára, hogy a pletykák igaznak bizonyultak.  
– Szerinted Indra nagyapád elfogja fogadni a döntésedet? A fattyadat kiátkozza majd a családból.
Naruto erélyesen rászólt az apjára, aki ezúttal túl messzire ment. Valamiért késztetést érzett Sakura oltalmazására. Szívén viselte a lány sorsát, aki csak az ördög közbeavatkozása miatt keveredett a társaságukba. 
– Hagyd ki ebből Sakurát! – pattant fel Sasuke ingerülten, mielőtt a vállára terítette a bőrdzsekijét – Ha nem bánjátok, most távozom! Így is több időt szántam rátok, mint szerettem volna.
– Várj! Ne terrorizáld tovább lelkileg – kezdett bele a mondandójába az Uzumaki, amikor egykori barátja elhallgattatta.
Suigetsu tarkóra tett kézzel a kijárathoz battyogott. Úgy ítélte meg, hogy jobban jár mindenki, ha könnyes búcsút vesznek mihamarabb, mielőtt még elszabadulna a pokol.
– Törődj a saját nőddel, az enyémet meg bízd rám! 
Ekkor váratlanul Sai mobilja felcsenget. A művész unottan a füléhez tartotta a készüléket, majd pár másodperc elteltével megrökönyödött. A soktól csak kinyomta a beszélgetést, és dadogva adta át az információt a főnékének, miszerint Indra Otsutsuki azonnal beszélni akart vele. A Hozuki férfi a saját nyálát nyelte fére, amint eljutott hozzá a hír. Beleütött a mellkasába, hogy a krákogásnak véget vessen.
– Hm. Csak nem te állsz a háttérbe Minato?
– Megmentem tőled azt a szegény lányt. A nagyapádnak nem szegülhetsz ellen.
Sasuke nyugodalmasan megindult a kocsijához, miután szólt hűséges vérebének, hogy kövesse. Kaskashi oldalra biccentette a fejét, miközben a vállára dobta az alvó Hyuga hercegnőt. A zsigereibe érezte, hogy valami balul fog elsülni.

*

Hajnali órában érkezett meg Sasuke Kiotó városának egy csendes tájára, melyet sűrű erdő határolt el az idegenektől. Az érintetlen természetet egy tradicionális hajlék uralta, aminek tulaja szigorúan ragaszkodott a régi hagyományok megőrzéséhez.
A hosszú lépcsősoron sétáltak, amit kőlámpások világítottak meg. A fákról lehulló levelek szőnyegként terültek el a feljárón. Egyszer csal két kimonót viselő férfi jelent meg előttük szamuráj karddal. Az idősebbik alak kopasz volt, és állandóan lehunyt bal szemén több centis heg éktelenkedett. A fiatalabbik társának hosszú fekete haja felfogva lógott a lapockájáig.
– Üdvözlöm, Sasuke-sama. Az úr már várja önöket – brummogott az öreg kardforgató, mikor arrább csámborgott, és előre engedte a fiatalokat.
Sai, ahogy elhaladt a nemes katona mellett közönyösen rásandított. Az ösztönei azt súgták, hogy ezzel a fickóval még problémák lehetnek. Csak megvetést, és gyűlöletet érzett belőle.
Mikor a rezidenciához értek terasz faoszlopánál várta őket Indra Otsutsuki, miközben nyugodtan pöfékelt a pipáján. Fehér köntös viselt, mely lazán meg volt kötve. Hosszú ősz sörénye ezüstösen csillogott a holdfényben.
A két szamuráj nyomban térdre ereszkedett, és leszegték fejüket parancsolójuk előtt. Indra közönyösen az unokája felé fordult, majd rosszallva mély levegőt vett.
Sai felvonta a szemöldökét, miután szemrevételezte a nyolcvannégy esztendős öregurat.
– Ez a vénség lenne a valaha élt legvérszomjasabb maffia direktor? Mókás! – elmélkedett a bérgyilkos zsebre dugott kézzel.
A kopasz kardforgató rámordult az ifjú művészre, hogy adja meg a tiszteletet az Otsutsukinak. Azonban a művész annyira belemerült a gondolataiban, hogy meg se hallotta a begyöpösödött alak rendreutasítását.
– Jouta hagyd. A szavad süket fülekre talált – közölte a tényeket Indra, akit mélyen felháborított az ifjú generáció pimasz modora – Sasuke, beszédem van veled! Kövess!
Az Uchiha oda sétált a teraszhoz, kibújt a cipőjéből, és a dojo terem felé indult. Az Otsutsuki leült az edzőterem elejére, amelynek falán régi pergamen lógott. A fehér papírra a tiszta elme mondat volt ráfestve. Alatta meg különböző méretű harci eszközök, meg ahhoz hasonló fegyverek díszelegtek. Oldalt egy ősi, megkopott dob állt, amelyet egy tigris faszobor tartott.
– Ülj le! – utasította mérgesen Indra az unokáját.
Sasuke hátat fordított a rokonának, ahogy annak idején az apjának.  
– Saját erődből elloptad apádtól a vezetői pozíciót, és még erősebb korszakot építettél ki, mint az övé valaha is volt. Sose hagytad, hogy a mihaszna érzelmek legyengítsenek, mindig csak az érdekeidet nézted. Büszkeséggel töltött el, hogy végre az egyik unokám olyan temperamentummal rendelkezik, mint én. Erre olyan pletyka kelt szárnyra, hogy valami jelentéktelen nőcskével játszadozol.
Az Uchiha méltóságteljesen kihúzta magát még jobban, és megfeszítette az izmait. Olyan téma felé terelődött a szó, mely elég érzékenyen érintette.
– Minatotól, az ellenségünktől kell megtudnom, hogy a hír igaz?! Ráadásul teherbe ejtetted! – üvöltötté Indra, mikor a fényesre suvickolt padlóra ütött – Van fogalmad róla, hogy egy szeretőtől származó gyerek, milyen sorsa ítéltetik?!
– Mintha te, olyan makulátlan lennél. Megölted azt a szeretődet, aki az anyámat szülte. Utána meg kitaszítottad az újszülött véredet.
Az Otsutsuki keservesen lesütötte a fejét. Eltemetett emlékek törtek fel benne, melyek régi sebeket szakítottak fel. Aztán azon kapta magát, hogy egy hosszú penge a felemeli az állát. A legkedvesebb unokája nézett le rá megvetően.
– A nőhöz, vagy a kicsihez ragaszkodsz? Melyiküket választod?
– Ne merj Sakura közelébe menni!
– Ha nyersz, kimaradok az ügyből – mosolyodott el gúnyosan Indra, mikor felemelkedett, és az üveg tárolóhoz sétált, majd kivette a fegyverét – Lássuk, mennyire maradtál meg jó karforgatónak!
Az Uchiha levette a dzsekijét, majd ledobta a földre. Amint a ruhadarab a földre ért, megkezdődött a csata. A két katana fém része állandóan összecsendült, mialatt gazdáig hevesen egymáshoz lendítették őket. A hangzavarra a két szamuráj a bérgyilkossal együtt betört a terembe, ahol szinte élet-halál harcot vívott a két férfi. Erőteljes harci üvöltőseiktől felállt a két kardforgató hátán a szőr. Tátott szájjal figyelték, ahogy a mesterük korát meghazudtolva viaskodott. Váratlanul Indra határozott csapással megvágta az unokája karját, akinek rögtön kiserkent a vérre.
A két nemes katona közre fogta Sait, mivel azt hitték, hogy ezt követően ő is bele akar folyni a küzdelembe. Azonban a bérgyilkos buddha szoborként figyelte az előtte zajló párviadalt.
Majd arra figyeltek fel, hogy Sasuke a falhoz rúgta a rokonát, miután fegyvertelené tette. Az Otsutsuki lihegve kapkodta a levegőt, mikor homlokáról folyóként gördültek le az izzadságcseppeket. Vicsorogva a falhoz nyomta a fejét, mikor az éles penge a nyakához ért.
A művész összecsapta a tenyerét, majd vidáman kinyilvánította, hogy a párbaj ezennel eldőlt.

*
Indra bár nehezen fogadta el a vereséget, a nagyszülői szíve még is erősebbnek bizonyult. Rábeszélte a fiatalokat, hogy töltsék náluk az éjszakát. Meghagyta a házvezető nőnek, hogy készítsen elő két szobát a vendégei számára.
Kihunytak a fények az egész tradicionális stílust idéző házból. A tücskök ciripelése, a bagoly huhogása, és a vaddisznó család hangos menete uralta az éj sötétségét.
Sasuke a verendán ülve kémlelte a körülötte elterülő térséget. A mellette lévő hamutálcát az ölébe vette, majd belenyomta a szivarja végét. Ezután behunyt szemmel hátra dőlt a tartó oszlopnak.  
Mit akarsz?
– Gondjaid vannak az alvással?  – érdeklődött költőien az Otsutsuki, miközben felmutatta a szakés üveget – Hiába, asszony nélkül hideg az ágy. Mesélj róla.
Az Uchiha ridegen azt felelte, hogy nem akar. Senkibe se bízott, ennek okán, nem is szívesen nyilatkozott a Harunoval kapcsolatba.
– Szóval Sakura? Megnevezted, vagyis komolyak vele a szándékaid. Gúnyt űz belőlünk az ördög. Utunkba sodorja a szerelmet, de nem lehettünk vele. Usagit szerettem a világon a legjobban, de a kapcsolatunk már az elejétől kudarcra volt ítéltetve. Azonban én a lányunkat választottam. Az összes döntésemet, Mikoto biztonsága miatt hoztam.
– Tévedsz! Ez nem szerelem részemről. Sakura a tulajdonom, s ami az enyém, azt nem veheti el tőlem senki! – csattan fel a maffiavezér, mikor felemelkedett, és bement a hálószobába.
Indra reménytelenül felsóhajtott. Beleivott a rizspálinkában, majd a csillagos égre meredt. Az éjszaka mennyboltozatát ketté szelte egy hullócsillag, melyet az Otsutsuki az elmúlás előszelének tartott.   

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése