Sakura felcsattozott hajjal ült a kipárnázott
kórházi ágyon, és szeretetteljesen bazsalyogva csodálta a fehér rugdalózóban
lévő gyermekét. Elbűvölte a pinduri kislánya, akinek ritkás, sötét hajszálai
tiaraként ékesítették fejecskéjét. Sűrű szempillaszálai legyezőként húzódtak
végig, ázsiai szem vonalán. Pofiját lágy pír élénkítette, ami még jobban
kihangsúlyozta a hófehér bőrét.
Sasuke a fekhely melletti alacsony széken
kuporgott kényelmetlenül, mivel egyszerűen nem tudta hová tenni ezt az egészet.
Olyan gyorsan tört be az életébe a változás, hogy még ideje sem akadt
feldolgozni. A csemete szapora világrajövetele ébresztette rá a tagadhatatlan
igazságra, miszerint apa lett. Belőle, aki utálta, és nyűgnek tartotta az
emberpalántákat.
– Sarada, az apukád
megérkezett. Végre megismerhetitek egymást – csiripelte derűsen az Uchiha nő, miközben
a férjére nézett – Drágám…
– Jól vagy? Riogatsz itt
engem – lépet a párjához a maffiavezér, mielőtt lehajolva fejbúbon puszilta.
Azután sötét tekintetét az édesdeden szunnyadó apróságra szegezte, aki olyan
pöttöm termettel született, hogy még a legkisebb babaruha is lógott rajta.
– Aggódtál? –
puhatolózott halkan Sakura, ameddig felbiccentett fejjel a férfira révedt.
– Amilyen ügyetlen vagy…
Legszívesebben bezárnálak egy szobába – felelte az Uchiha, amíg kisujjával
megcirógatta a vére pofiját.
Sarada sötét szeme egy
röpke másodpercre felrebbent, majd picit nyüzsgölődni kezdett. Kicsinyke
kezecskéjével enyhén ráfogott a közelébe sertepertélő ujjra, amire vékony száját
mosolyra húzta.
Sasuke a lágy érintéstől
megdermedt, lényét ismeretlen meghittség árasztotta el. Bár a kislánya már
eleresztette a kisujját, mégis továbbra is ott tartotta. Furcsa mód hiányérzet
elevenedett fel benne. Legszívesebben órákon keresztül Saradát figyelte volna,
mialatt apró tenyerébe pihenteti az ujját. A legvédtelenebb, a legtisztább
szerzet, akivel valaha is alkalma nyílt találkozni.
– Ő, lenne a lányom? A kislányunk?
– Igen – mondta gyöngéd
hanglejtéssel az Uchiha nő – A szerelmünk gyümölcse.
*
Este tizenegyet ütött az óra, a rezidencia
elcsendesedett, a bent tevékenykedő személyzet utolsó tagja is haza tért.
A felső emeleti hosszú folyosó márvány
padlóján, Sakura bokáig érő fürdő köntösben sétált a szőrmés papucsába. Laza
kontyba felfogott frizurájából pár rakoncátlan huncutka tincs kandikált ki,
melyek a forró fürdő hatására enyhén behullámosodottak. A kellemes zuhany,
ugyan jól esett fáradtságtól kimerült lényének, viszont a rátörő bágyadtság tovább
tompította aktivitását. Azonban a résnyire kinyitott gyerekszoba ajtó látványa
igencsak felbirizgálta a kíváncsiságát, mivel úgy emlékezett becsukta maga
után. Érdeklődőn bekukucskált, és a piros szív alakú éjjeli lámpa fényébe
feltűnt egy sötét árny. A baldachinos kiságy mellett ácsorgott mozdulatlanul.
Az
Uchiha nő szelíden elmosolyodva ingatta meg a fejét, mielőtt szélesre tárta a
bejárót.
–
Nyugodtan hozzá érhetsz. Semmi baja nem lesz – mondta kedvesen bátorítva a
férjét Sakura, miközben oda tipegett hozzá – Megpróbálhatnád, picit közelebb
engedni magadhoz. Idáig egyszer se vetted a karodba…
–
Borzasztóan picinyke. Csoda, hogy megmaradt.
Az
Uchiha nő a párjához bújva hajtotta koponyáját a kemény mellkasra. A terhesség
nem csak számára bizonyult küzdelmesnek, hanem Saradának is. A sürgősségi
császármetszésre is azért volt szükség, mert a köldökzsinór teljesen
rátekeredett az állandóan ficánkoló csöppségre. Pár percen múlt a kislány élet,
ha leheletnyi idővel is később szedi ki a doktornő, akkor már megfulladt volna.
–
Örüljünk annak, hogy itt van velünk – motyogta lágyan Sakura, ameddig kiemelte
a kiságyból a gyermekét, és a vállára fektette – Szüksége van az apjára. Ne
lökd el magadtól.
Az
Uchiha elkapta a karját a felé nyúló kacsó elől, majd hátra hőkölve hátra lépet.
–
Mit akarsz? Mit kezdjek vele? Csecsemőkkel hadilábon állok. Egyet sem tartottam
még a kezembe.
A
nő sűrű pislogás közepette csodálkozó ó-betűt formált az ajkával. Kétkedve
vissza kérdezett az utoljára elhangzott mondatra, miképp ellenőrizze a
hallásának megbízhatóságát.
Sasuke
soha nem rejtette véka alá, miszerint rühelli a kölyköket, ennek okán
igyekezett jókora távolságot tartani tőlük. Az unokaöccseivel is csak
születésük után néhány évre rá találkozott először. De semmi szimpátiát nem
érzet irányukba, ezért rendszerint ki is hátrált az effajta rokoni találkozok
alól.
Egyszer
csak arra figyelt fel, hogy a felesége közelebb merészkedett hozzá, és kérlelő
tekintettel nézett fel rá.
–
Miért utasítod el, Saradát? Attól tartasz, hogy megszereted?
–
Alkalmatlan vagyok az apaságra! Érts már meg! –
fakadt ki a maffiavezér megmarkolva a választottja karját – Milyen az ideális
szülő-gyerek kapcsolat?! Beleszületem egy családba, mégis árvaként éltem! De
csöppet sem bánom, mert ezáltal lettem az, aki! Apám nevelés mintáját adjam a kicsinek…?
Ezt szeretnéd, Kislány?
Sakura gyöngéden lehunyt szemhéjjal, bánatosan
beszívta a levegőt, hiszen az ember berögződött véleményén más aligha tudott
modifikálni. Kiváltképp, ha egy büszke jellem hajthatatlansággal párosult.
–
Különb vagy Fugaku úrtól.
–
Rosszabb vagyok nála – szűrte ki fogai között a férfi, amint tenyerét a
babaorcára fektette – Fogad el.
–
Adj esélyt, Saradának… Nekem.
*
Május végén, az alsó szinten lévő
világosszürke nappali türkizkék bársonyszófáján Sakura a két hónapos
kislányával játszott. A zenélő, plüss katicabogár sokadjára repült el a
csöppség felett, aki nyálas kezét az állat felé emelte olykor. Sötét, ázsiai
szeme boldogságtól ragyogott, akárhányszor a fekete pöttyös rovart elröptette
az anyukája.
A
kopottas barna parkettán jókora babaszőnyeg terült el, melyen a formabedobó
kocka kellékei hevertek szerteszét más egyéb játékszerekkel együtt. A méhecskés
rumbatökökkel szórakoztatta el magát leginkább Sarada, rázta, miközben nagyokat
mosolygott a zörgő hangon.
Váratlanul a kapu tompa elektromos
nyitódásának hangját hallotta meg az Uchiha nő, aki csodálkozva kémlelt ki az üvegfalon.
A vállára fektette gyermekét, és kíváncsian a falhoz sétált bokáig érő
farmernadrágjában, amelyet térdig eltakarta az ujjatlan, fehér tunika. A bő,
kényelmes szabású felsőrész egyik pántja enyhén lejjebb csúszott, míg a másik
nyáltól tocsogva tapadt a kecses vállcsontra.
–
Fogad kedvesen Indra Otsutsukit – dőlt az ajtófélfának Shin, mialatt becsmérlőn
végig pásztázta úrnőjét – Oh, s porul jársz, ha bármit is elszúrsz. Ne merd
szégyenbe hozni, Sasuke-samát!
A
társalkodó szobára kínos csend telepedett. Az egymás mellet található bársonyos,
türkiz fotelek egyikében a nyolcvanöt esztendős öregúr egyenes háttal kortyolt
bele a savanykás kbac italba. Hosszú ujjai kecsesen ráfonódtak a kristálypohár
fülére, míg másik kezével a farönk formájú poháralátétet tartotta. Jóízűen
öblögette le torkát a gabonaitallal, aminek zamata milliónyi emléket ébresztett
fel benne rég elhagyott hazájáról. Honvágya aggastyán éveire elviselhetetlenül
felerősödött. Hiányzott neki az orosz fagy, a havas tájak, a fejbe kólintó
alkoholok, a durva anyanyelv csengése, valamint a síelés.
Samui
a főnöke mögött, hátra kulcsolt kacsóval, vigyázban vágva magát ácsorgott
tűsarkú cipőjébe. Bőrhatású, garbós ruhája teljesen rásimult az alakjára, míg
könyökig érő kesztyűjének ujjainál kristálykövekkel kirakott karmok
díszelegtek.
A
bérencnő kék tekintetét a szófán kuporgó Kislányra szegezte, aki a nyűgös
csecsemőt csitítgatta. Testbeszédje nyíltan eléjük tárta, miszerint mennyire szorongott
a társaságukban. Elzárkózott bármiféle csevej elől, sőt kerülte a tekintetüket
is.
A
szolgák némaságba burkolództak, pusmogást sem hallattattak, miközben a fegyveres
biztonságiak messziről pásztázták az úrnőjük minden apró mozdulatát. De
messziről lerít róluk, mennyire nincs kedvük ehhez, sőt óvatlanul olykor-olykor
megvető pillantásukat is felé irányították.
–
Ejnye, valaki nyafogós kedvébe van – jegyezte meg jámbor orgánummal Indra,
ameddig letette a két egymáshoz tolt üvegasztalra a nála lévő tárgyakat. Felemelkedett
kényelmes pulpitusáról, és a legkisebb dédunokájához bandukolt.
–
Elnézést. Biztos zavarja, azonnal elviszem – ölelte át óva porontyát az Uchiha
nő, mire az Otsutsuki maradásra intette. Kíváncsian a kicsi felé nyúlt, hiszen
ezidáig még fényképről sem ismerhette meg a csöppséget.
Sakura
ódzkodva hátrébb húzódott, tudta, milyen veszedelmes ez az alak. A szerettei
életét is bűntudat nélkül tette tönkre. Hidegvérű mészáros, aki vacillálás
nélkül ontotta ki bárkinek az életét, vagy éppen az őrületbe kergette.
–
Usagi – motyogta elhűlve, elcsukló hangon Indra, amint megpillantotta a pici
arcát.
A
Kislány meglepődve sandított vissza a válla felet a barna öltönyös férfira, aki
megrökönyödve fürkészte a porcelán bőrű gyermeket. Sarada parányi, vékony
ajkával kóstolgatta az öklét, még sűrű szempilláján harmatként felcsillantak a
könnycseppek. Ezután olyan dolog történt, amire még soha nem akadt példa. Az
Otsutsuki ráncokkal szegélyezett szája megrezzent, míg szarkalábas látószervéből
kicsordult a könny. Megilletődve tapintotta meg középső három ujjának felső ujjbegyével
az arccsontját, melyen langyos nedvesség csordogált lefelé. Utoljára gyászába
sírt, a szeretője haldoklásakor, azután végérvényesen elapadt a
könnycsatornája, legalábbis azt hitte. Bármilyen kínt szenvedett el Mikoto, nem
rendült meg, csak sajgott a szíve, erre ez a pelenkás pólyás, olyasfajta
érzelmi áradatot váltott ki belőle, amire kiváltképp nem volt felkészülve.
–
Szeretné megszeretgetni? – érdeklődött kedvesen Sakura, akit mélységesen
meghatott az öreg őszinte megnyilvánulása.
Az
aggastyán biccentet, és reszkető karjába vette a csecsemőt.
–
Elbűvölő teremtés.
Samui
leesett állal kémlelte parancsolóját, aki olyan gyöngéden dajkálta a kisdedet,
mintha a legtörékenyebb porcelánbaba lenne.
Ekkor hirtelen hátra perdült, mivel későn
érzékelte a betérő személyeket. Forgás közben combfixpántjából előrántotta a tőrét,
amelyet nyomban le is eresztett, mikor észrevette ki is érkezett közéjük.
–
Áh, megjöttetek? – füttyentett elismerően a nőstényvéreb, mialatt késének élét
a rúzsos ajkához érintette – Ennyire hiányoztam volna nektek, fiúk?
–
Nagyapa! Kövess – mondta Sasuke a fejével mutatva az utat az irodája felé –
Sakura, menj fel a gyerekkel.
–
Drágám…
–
Fogd be! Csináld, amire kértelek!
A
Kislány összerezzent, aztán leszegett koponyával jobb tenyerét a bal felkarjára
helyezte. Sai zavartan dörzsölte meg heges kezével a nyakszirtjét. A főnöke
alapból bal lábbal kelt, ha ilyenkor felkorbácsolták a haragját, akkor porul
járt az, aki a közelébe lézengett.
–
Ohoh. Megijedtél? – puhatolózott szívélyesen Indra, aki a bőgő pólyást finoman
a vállára fektette, és hatalmas tenyerével befedte hajas fejecskéjét – Semmi se
jó már, ugye? Fáradt, éhes vagy. A mamádat akarod.
Az
Uchiha nő visszavette ölelő karjába a kislányát, és kiindult a szobából. Ahogy
elhaladt a férje mellett, rásandított, majd csalódottan lehunyta a szemét. A
maffiavezér rájuk sem hederített, figyelmen kívül hagyta a távozásukat.
–
Jobban megkéne becsülnöd őket. Nehogy úgy járj, mint én.
–
Tartsd meg a tanácsaidat! Mit akartál velük csinál?!
–
Hosszú beszélgetésnek nézzünk elébe – fújta ki reménytelenül a levegőt az
Otsutsuki a tüdejéből.
A rendszerint bezárva tartott iroda
tökéletesen visszatükrözte gazdájának rideg jellemét. A fekete márvány padló
fénylett a tisztaságtól, a törtfehér téglakövekkel kirakott falakban
szimmetrikusan bele voltak építve a kör formájú lámák. Az egymással szembe
fordított sötét bőrkanapék között helyezkedett el a hosszúkás, üveg
dohányzóasztal. A gurulós szék mögötti részen magasodott végig a kulccsal
reteszelt, szurok árnyalatúra festett fa szekrénysor. A hozzá illő íróasztalon
lecsukott állapotban pihent a laptop, ami mellett a gyakran használatba vett
hamutálca szobrozott.
Indra,
mihelyst belépet az unokája privát zugában felvonta vastag szemöldökét. A
tekintettét az alacsony dohányzópulton virító sárga nárcisz csokor ragadta meg.
–
Meglepően messzire merészkedtél börtönödtől – jegyezte meg ironikusan Sasuke
előre törve a szobába. Egyenesen az íróasztalához sétált, majd megfordulva
annak szélének dőlt – Felszabadultál a bűntudatól? Netalán, a szeretőd
felhagyott a kísértéseddel?
– Ijesztő csend honol. Vajon mi lapul meg
némaságban? – érdeklődött talányosan
az Otsutsuki, ameddig a vázában lubickoló virághoz battyogott. Hümmögve
dörzsölgetni kezdte hüvelyk-s mutatóujja között az egyik puha szirmot, ami apróra
morzsálódva hullott lefelé – Az élet, oly törékeny… A kaszás bármikor
utolérhet…
A
maffiavezér dühösen a faasztallapra csapta az öklét.
–
Nyögd ki, mit akarsz!
Indra
felpillantott az unokájára, azután tovább borzolva az idegeit kényelme helyezte
magát. Provokáló félmosolyra kunkorítva szájsarkát jelzet rokonának, hogy üljön
le.
*
Késő este Sakura oda mászott a férjéhez, aki
nyúzottan kigombolta a fekete ingének felső négy gombját. A könyökéig felgyűrt
ingujj láttatni engedte az alkarján enyhén kidülledő ereket.
A
Kislány hátrébb evickélt a matracon, majd a szerelme háta mögé térdelve
masszírozni kezdte a széles vállat. Kisvártatva a görcsösen feszülő izomzat ellazult,
és a kényeztető érintés egyre gyakrabban a mellkasik is elnyújtózott.
Váratlanul az érdes marok béklyóba fogta a hideg kacsót, semerre se engedve
tovább.
–
A szokottnál is csendesebb vagy.
–
Csak kiélvezem a pillanatot. Ritkán adatik meg, hogy így magunk vagyunk.
Sasuke
egy gyors, hirtelen mozdulattal hátra döntötte választottját, és fölé hajolva
megcirógatta a szépséges orcát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése