10. Megtorlás


A sufniban örült üvöltés rázta fel a néma csendességet. A betont bíbor vérfoltok tarkították. Kankuro a kínzástól elvesztette férfi önbecsülését, és elkényeztettet kölyökként rimánkodott könyörületért. Vastag csuklójába belevájta fémes állkapcsát a bilincs, mely a fűtőtest csővéhez rögzítettek. Gaara emberei nem bántak vele kesztyűs kézzel. Vasrúddal sújtottak le rá újra- és újra. Munkaadójuk rezzenéstelen arccal szemlélte a bántalmazást. Halvány jelét sem adta, hogy sajnálná bátyját. Itachi a vörös hajú férfira pillantott, aki kezét felemelve leállította a terrort. Mély piros mellénye zsebéből elővette fekete kendőjét, és a sarokba reszkető nővéréhez ment, aki már a látványtól sokkos állapotba került. Leguggolt hozzá, és sajnálkozva megsimogatta. Egyetlen szót sem tudott kinyögni, csak rémülten kapta fel a fejét az öccsére, aki bekötötte szemét. Az idősebbik Uchiha fivér vonásai ellágyultak, mikor észrevette ezt a nemes gesztust. Már azon gondolkodott, hogy irgalmas lesz vele, és engedi elmenni, ennyivel letudva árulását, de akkor megjelent Sasuke. Körbe pásztázta a helyiséget, majd a termetes férfi elé lépet. Fekete, tisztára súrolt cipője fel-felcsillant a homályosságba. A bíbor tócsába egy-két fog fehérlett ki, melynek látványa önelégül hümmögést eredményezett.
 – Meg fogsz lakolni ezért! – förmedt fel Kankuro, mikor feldagadt ábrázatét felemelt, és cinikusan felröhögött.  – Kinyuvasztom Sakurát!
A maffiavezérnek erre sötét, sűrű köd ereszkedett elméjére. Higgadtsága elillant, és a falhoz verte a fenyegető fejét, miközben ujjai szorosan rákulcsolódtak a vastag nyakra.
 – Hozzá ne merj nyúlni!
 – Sasuke! Elég! Csak provokál! – csillapította Itachi az öccsét, míg elvonszolta.
Sasuke Uchiha hidegvérűségéről már-már legendát regéltek. Ez idáig semmivel sem tudták igazán kihozni a sodrából, mivel eddig senkihez sem ragaszkodott. De most már volt egy gyenge pontja, amivel az ellenségei kedvükre zsarolni tudták.
– Titokban kell tartani Sakurát, különben a törékeny béke vonala elhamvad. Fent kell tartani a szilárd egyensúlyt, mely kiszorította a törtető maffiacsaládokat – vázolta fel magának a megoldást Itachi.
  – Vigyétek el előlem, vagy itt helybe megölöm! A börtönbe fogsz megrohadni!
Gaara csodálkozva fordul barátja felé. A könyörtelen Uchiha ennyivel kívánta lerendezni az egész felkelést. Általában ilyen esetekben a vezetőjük az akasztófára küldte az ellene szegülőket.
  – Mióta vagy ennyire nagylelkű? Biztos vagy a döntésedbe?  – kérdezte vörös hajú férfi pislogva.
  – Kételkedsz a döntésembe? – érdeklődött a maffiavezér, aki ismét felvette a ridegségét – Temari, meghagyom az életedet, de Shikamaru örökre adósom marad. Soha se fogjátok tudni törleszteni kegyelmemnek az árát. A bábjaim lesztek, akiket ide-oda tologatok a sakktáblán.
Utasításait kinyilatkoztatva Sasuke elhagyta fivérrével együtt a kínzótermet.
Egy darabig egymás mellett haladtak, még végül a csendet az idősebb férfi törte meg.
  Elveszíted az önuralmadat, ha a kislány szóba kerül. Ő miatta úszták meg halálos ítéletet. Shikamaru jól kijátszott. – nevetett fel Itachi.
Az emlegetett személy fel is tűnt előttük. Szájából füstölgött a bagó, miközben strandpapucsával csattogott a betonösvényen. Haja szabadon szállt a hajnali szelőbe. Nyakában logó lánca jobbra-balra hímbálozott szürke trikója elején. Itachi felvette a pókerarcát, és biccentett.
 – Ne ess pánikba. Asszonyod él, és virul.
A Nara megkönnyebbülten felsóhajtott. Büszkeséggel töltötte el, hogy a furfangos főnökét kicselezte. Ez nagyon keveseknek adatott meg, de hála Sakurának képes volt elérni a lehetetlent. Ezzel a tettével megsértette Sasuke önérzetét, és a hirtelen támadt gyilkos vérszomj fagyos lehelete északisarkká változtatta a tájat. Óriási slamasztikába keveredett, aminek alaposan meg fogja fizetni az árát.
 – Ajánlom, hogy többször ne forduljon elő ilyesmi!
 – A szeretteim biztonsága örült döntésekre sarkal. Kötelességem megvédeni a családomat!  – közölte határozottan Shikamaru, miután méltóságteljesen kihúzta a hátát.
A báty elégedetten pillantást vetett a bátor férfira, aki kiállt az elve mellett. A nők olyan gyönge virágok, melyeket a fuvallat könnyen megtépáz, mégis erővel ruházzák fel uraikat.

Virradatkor a halovány fénysugár rávetült a közeledő Izumira, akinek hosszú barna haja lófarokba tűzve simogatta derekát. Barackszínű topja láttatni engedte a hasát, mely két gyerek után is olyan lapos volt, mint tinédzser korában.
Itachi nyál csorgatva pásztázta múzsáját. Megváltoztatta, amiért örökké hálás lesz neki. Szavakba se tudta önteni, mennyire imádta a feleségét. Nem bírta ki, és oda ment hitveséhez, hogy szokásos reggeli csókjával köszöntse. A szenvedélyüket az ablakból szörnyülködő gyermekeik zavarták meg.
 – Fúj! Ne gusztustalankodjatok! – kiabálta Kaigan viszolyogva, míg barna fürtjei összegubancolódva álltak, és belelógtak a szemébe.
Hato derülve rázta a fejét kistestvére undorán. Megpöckölte halántékát, majd pár rövidke szóval rendre teremtette. Felhívta a figyelmét, hogy pisiseknek, még ágyba a helyük, ezért feküdjön vissza. A szülők erre felkacagtak. Itachi kinyújtotta hosszú, izmos karját, és hüvelykujját felmutatta idősebbik fiának.
 – Bízzátok rám. Mire feljöttök aludni fog.
 – Fiam, ne üsd agyon azért – mondta az apa viccelődve.
Shikamaru komor mimikája elsimult. Az Uchihákon képtelen volt kiigazodni. Állandóan démonian viselkedtek, de nagy ritkán előbújt a szelídebb énjük is.
   Felkeltenek mindenki, még a kakas előtt – jegyezte meg aggodalmasan Izumi a férje mellkasára téve kezét.
 – Nincs mért nyugtalankodnod. Shikadai mellett ágyút is elsüthetnek, akkor se ébred fel – felette a Nara, miközben elindult a kínzó kamrához, ahol kedvese van.

*
A reggeli csendben zajlott. A gyerekek érezve a feszültséget némán majszolták a vajas kalácsukat. Temari minden apró kis koccanásra megrándult. Remegő kezéből csak nem kiömlött a capuccinoja. Shikadai folyamatosan kérdezte tőle, hogy a mi a baj, de választ nem kapott. Az amazon torkán egy árva falat se ment le, ezért öt percbe sem telt, és felállt az asztaltól. Illedelmesen elbúcsúzott tőlük arra hivatkozva, hogy rosszul érzi magát, ezért elmegy lefeküdni. Az engedélyért az öcséhez fordult, aki a felesége kézfejét csókolgatta megszállottan. Matsuri nevetgélése örömöt csempészet a fanyar légkörbe. Hüvelyk, és mutató ujjával zöld szőlőszemet fogott, melyet a férjének adott, mikor abba hagyta a hízelgést. A családfő hanyag biccentéssel hagyta jóvá az elmenetelre való kérést. Shikamaru megtörölte a száját, majd gyermeke anyjába karolt, hogy felkísérje.

*

Délelőtt a kis csapat ismét a tengerparton ütötte el az időt. A kicsik vígan fröcskölték egymást a vízben az anyukák felügyelete alatt. Mikor váratlanul Namit fejbe dobta Kazu egy gumilabdával, amitől rögvest kitört a hisztéria. Konan azonnal kivitte a lányát a szárazföldre, és ott próbálta megvigasztalni. Kísérlete azonban kudarcba fulladt, mert a sírás tovább fokozódott. Sakura oda ment hozzájuk, és felajánlotta, hogy elviszi a lánykát a közeli játszótérre. Az elkényeztettet poronty erre vígan ráugrott, és megölelte a Harunot.
Az elkülönített gyerek részen Sakura beleült a hintában, és az ölébe vette Namit. Majd óvatosan hajtani kezdte magukat. Észre sem vették, oly annyira belemerültek a mókázásba, hogy messziről figyeli őket valaki.
Sasuke a korlátnak dőlve felügyelte védencét, miközben rágyújtott. A küzdősport, és a nikotin számított neki a nyugalom gyógyszerének. 
– Nocsak, kit látnak szemeim – fejezte ki csodálkozását Konan, mikor szalmakalapját elegánsan feljebb tolta – Netalán eltévedtél?
Az Uchiha válaszra sem méltatta a kék hajú asszonyt, aki oda lépet hozzá.
– Nem érdemled meg őt. Add meg számára az esélyt, hogy normális életet élhessen. Ne tedd tönkre.
– Akár tetszik neked, akár nem, igényt tartok Sakurára.
– Vettem észre – sóhajtott fel Konan, és szomorúan elmosolyodott, mivel pontosan tudta, hogy milyen jövő vár a Harunora.
Sasuke ellökte magát támaszától, és az utcát díszítő bokorhoz ment, melyet sárga virágok tarkítottak. Letépett egyet, majd mikor megérkezett az enyhe fuvallat elküldte vele ajándékát. – Miért nem személyen adod át neki? – kérdezte felvont szemöldökkel a kékhajú nő, miközben méltatlankodva csípőre tette a kezét.
– Romantikus fajtának ismersz? Szólj nekik, hogy jöjjenek vissza – fordult meg az Uchiha, és elindult a többiekhez.

Konan úgy tett, ahogy utasították. Véget vetett a játszadozásnak, aminek hiszti lett a következménye. Sakura körbe pásztázta a környéket hátha talál valamit, amivel elterelheti a gyerek figyelmét. S nem messze tőlük megpillantotta egy sárga virágot. Felvette, és a háta mögé dugta, majd vidáman magára vonta a figyelmet. Leguggolt Namihoz, és megmutatta neki a kincsét.
– Hűha, ez gyönyörű! Ugye anyu?
Az előkellő asszony gyorsan elhúzta ivadékát. A Haruno értetlenül pillantott rá ismerősére, aki gyors magyarázatot is adott. 
– Ez a szépség azé, aki találta. Tényleg Sakura tűzd bele a hajadba.
A rózsaszínhajú lány megvonta vállát, majd befűzte a virágszálat tincsei közé.

Sasuke a napernyő árnyékában elhelyezett napozóágyon pihent. Kaigan oda somfordált a bácsikájához, és leült a lábához. Tartott a lélektelen rokonától, de egyben rajongót is érte.
A férfi behunyt szemmel is érzékelte a kisfiú jelenlétét, ezért erélyes hangnemben megkérdezte, hogy mit akar. Azonban abban a minutumba hátulról megérintette a Haruno a vállát, és orcáját beletemette a szerelme sötét hajába.
A maffiavezér szája sarka enyhén felkunkorodott, és ezután maga mellé utasította a kislányt.
Szélsebesen történt meg az egész szituáció, ezért Sakura fel se fogta hirtelen, hogy mi történt. Csak a csuklóját szorító markot vizslatta, míg Sasuke az ölébe hullott virágra kapta a tekintetét. 
– Hol találtad? – kérdezte az Uchiha, míg hüvelykujjával gyöngéden végig simította a választottja alsó ajkát.
 A földre hullva találtam – nyögte a Haruno a bizsergető érintés után.
Sakurára annyira bódítóan hatott ez a gesztus, hogy meg is felejtkezett a kis legényről, aki szinte közéjük hajolt. Fanyar pofija elárulta, mennyire nem bírja a nyálas szerelmi jeleneteket.  
– Fúj! Ugye nem fogtok smacizni?!
– Takarodj! – parancsolt rá Sasuke dühösen az unokaöcsére, akihez egyetlen kedves szava sem akadt.
Kaigan fiatal kora ellenére, roppant mód bosszúálló, és kezelhetetlen természetű volt. Heves habitusa miatt meg előbb cselekedett, és utána gondolkodott. Ez veszedelmes párosítás még az alvilági szervezetben is.
A kisfiú elragadta a virágot, cafatokra cincálta, majd egyenesen Sakurára dobta.
Sasuke félre tolta párját, amikor Itachi vészjósló hangon a fia nevét ordította. Mikor oda ért összefonta a karját, és magyarázatot követelt. Kaigan duzzogva a lábfejére meredt, majd ökölbe szorította a kezét.
– Ezt tanítottuk neked anyáddal?! Kérj bocsánatot Sakura-chantól!
Kaigan pökhendien oldalra fordította a fejét, majd kinyújtotta a nyelvét a Harunora. Azonban azzal a lendülettel egy pofon is elcsattant. Itachi csalódottan szemlélte a kisebbik fiát, aki a nagyapja hatására vált ilyen öntörvényűvé.  
– Ő nem olyan, mint mi! – sírta el magát a kisfiú, mikor Sakurára mutatott – Papi büszke lenne rám. Hiszen az olcsó lányok ezt érdemlik.
Itachi, és Sasuke egymásra néztek. Fugaku nem hazudtolta meg hírnevét. Erkölcstelenül bevonta a legifjabb unokáját is gonosz játékában. Kaigant választotta szócsövének, ezáltal kívánta tájékoztatni a fiát arról, hogy értesült a féltve őrzött titkáról.
Sasuke mérhetetlen haragra gerjedt. Eleget halogatta az ügyeit, ideje keményebb eszközökhöz folyamodnia. Kipucolja a szemetet a hadseregéből, majd gondja lesz az öregre.
– Szedelőzködj Sakura! Indulunk haza!
A Haruno értetlenül pislogott a párjára.
– De hát – kezdett bele mondókájába a kislány, mikor a maffiavezér belé fojtotta a szót, és felrántotta.
Itachi rosszallóan jobbra-balra rázta a fejét. Megértette az öccse kirohanását, hiszen őt is elárulták. Azonban most Sakura épségére is vigyázniuk kellett. Fugaku jóformán azt üzentette meg burkoltan Kaigannak, hogy bármikor megöletheti a lányt.
A Haruno felszisszent, ahogy a szerelme megszorította a karját. Sasuke szorosan nedves testéhez húzta a választottját, és megölelte.
– Elbújtatlak az egész világ elől, ha ez szükséges ahhoz – fojtotta el a monológja végét a fiatalabbik Uchiha fivér.
Itachi már megkérdőjelezte azt, hogy az előtte lévő férfi a testvére-e egyáltalán. Olyan oldalát mutatta meg az öccse, amit még bátyjaként soha nem tapasztal.
– Sasuke, netalán először vagy szerelmes? – állapította meg elégedetten a sötétszürke hajú Uchiha. 
  

*
A luxusos agglegénylakásban Sasuke éppen a kamera felvételt nézte, melyben Nejit toloncolták haza rejtekéből. Sai hátra tett kézzel állt katonásan kidüllesztve mellkasát. Mivel ő lelt rá leghamarabb az árulóra. Persze, Neji nem hódolt be neki először, de a kedves Hyuugané remek zsarolási eszköznek bizonyult.
 – Házi őrizetben vannak. Tényleg Itachira hagyod a büntetés kirovását?
 – Igen. Bedőltél a bátyám színjátéknak?
A bérgyilkos értetlenkedve félrebiccentette a fejét. Mende-mondákat hallott az idősebb Uchiha fivérről, de eddig csak a békére törekedő embert ismerte.
 – Hiba, hogy lebecsülöd. Garantálom belefogsz borzongani a megtorlásába – felelte a maffiavezér ördögien, amire a fejvadászt leverte a hidegveríték.
Pulton fekvő mobil hangos pittyogással jelezte az üzenet érkezését. A tulajdonosa nyomban megnyitotta, és látva a feladót csak nem összeroppantotta limitált kiadású készülékét. Az apja, Uchiha Fugaku írt neki.

Beszédem van veled! Azonnal gyere ide! Ha nem jössz megismertettem a kislányt az embereimmel!
Várlak!

Sasuke kimérten a zsebébe csúsztatta telefonját, majd az asztalra könyökölt, és összefonta kezét. Ébenfekete szemét lehunyta, aztán ridegen, azt mondta hűbajtársának, apám tudomás szerzet Sakuráról. Sai csodálkozva felhúzta a szemöldökét.
– Gyanítom, a hírszerzői jelentették neki, hogy huzamosabb időt töltesz itt, ezért nyomozni kezdett.
– Tévhitbe ringatja magát, ha azt hiszi megzsarolhat.
– Kockáztatnád Sakura épségét?! – emelte fel hangját a bérgyilkos hitetlenkedve.
– Menj a Haruno házhoz, és ha apám szolgája megjelenik öld meg!
Sai komoran biccentet. A kanapéra terített bőrdzsekiért nyújt, melybe gépiesen belebújt, majd felhúzta fekete kesztyűjét. A dívány mellől felkapta a számkódos táskát, amiben különböző fajtájú fegyverek lapultak. Idő előtt megfordult, és elkapta a kocsi kulcsot, amit az Uchiha küldött felé.
– Hová mész? 
– Ideje elbeszélgetnem a vénszívarral – mondta Sasuke, mikor nélkülözhetetlen tárgyait magához vette.
Övébe csatolta a pisztolyát, ellenőrizte, hogy mennyi pénz van nála, majd az előszoba felé indult. A fejvadász iparkodva lépdelt utána. Nem volt egy ijedős alkat, de most valami azt súgta neki, nem egy egyszerű apa-fia találkozást szerveztek. Csak remélte, hogy egyikük sem veszti el a hidegvérét.
 – Ugrasz Fugaku füttyentésére? Ez nem vall rád – jegyezte meg Sai csípőre tette kézzel. – Valamit fondorlatra készül.
– Nem kell bemutatnod őt nekem!
 – Elintézem? Halálra unom magam.
 – Még annak a lehetőségét sem adom meg számára, hogy azt higgye berezeltem tőle. Az ő korszakának régen leáldozott, csak nem képes elfogadni. Teszek róla, hogy most már bele törődjön.
A bérgyilkos bólintott, és kiviharzott az agglegénylakásból. Sasuke szája széle démonian felhúzódott.
– Sai nálad elkötelezettebb emberem aligha van. Rád merem bízni azt, akire igényt tartok, ennél nagyobb elismerést nem is kaphatnál – gondolta a maffiavezér, mikor felharsogott a telefonja.
A kijelzőn ott virított a kislány a neve. Egyetlen nyomással lenémította, majd kiment a fényben úszó folyosóra. Bezárta a bejárati ajtót, azután szokásos útvonalán a parkolóhoz indult. – Várnod kell Sakura a sorodra. Hozzá kell szoknod, hogy számtalanszor nem lesz időm rád. Az életem, és a beosztásom rendszeresen elfog gátol tőled, de az egyik szememet mindig rajtad fogom tartani – határozta el az Uchiha, mikor beült a kocsijába, és felhajtott a pihenő helyről.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése