A vakító fény arra kényszerítette Sasukét,
hogy lehunyja a szemhéját. Hatalmas, hártyás szárnyának kiálló karmába
akaratlanul belerohant Suigetsu, akinek szervezete menten szét fröccsent.
Folyékony külseje káromkodás közepette állt ismét össze, ugyanis a fényár miatt
semmit sem látott.
–
Nyomorult Utakata! Hülyére vesz minket! Csak szabaduljak ki az emlék
börtönéből, ízekre tépem!
Abban a pillanatban kétségbeesett sikítás csapta meg a fülüket. Füst, és rothadó hús szaga tömítette el az orrukat.
Sasuke szeme felrebbent, és a romba dőlt Jigoku fennhatóság legtávolabbi
szegletébe ádáz küzdelem folyt.
Saiken
óriási, telt testéről tömény nyál csorgott a porhanyós földre, amely hamar
nagyobb tavat alakított ki. A váladékos állóvízben bele ugrott a kilencfarkú
róka, akinek fején Madara Uchiha pöffeszkedett. A vörös bundás alatt
látószervében feltűnt a szokványos sharigan minta, és acsarkodva nyújtotta előrébb
a nyakát.
Sasuke
felszállt a forróság uralta égbe, mely sok fajtársát is hamuvá perzselte.
Suigetsu cseppfolyós szervezete szétfolyóba volt a rettenetes hőség miatt.
Ernyedten felbillentette a koponyáját, még kezét a homlokához emelte. A nap
magasan állt, ami hátrányt jelentett a vízi fenevadaknak.
–
Félelmetesek az ős démonok… Teljesen más szinten harcolnak… Simán kinyírnának,
ha a jelenbe élnének – morogta bosszankodva a Hozuki, mihelyst a térde
megremegett a sűrű ördögi hatalomtól – Bármibe is kerüljön, de ilyen rettegett
alakká fogok válni.
Az
Uchiha az emlős fejbúbjára ereszkedett, ahol Madara éppen cinikus röhögéssel
tépte ki az öccse két szemgolyóját. Izuna fuldoklás közepette ordított fel
eltorzult orgánummal, ameddig a bátyja elengedte a nyakát. A fájdalomtól a puha
szőrtengere zuhant, amíg arcáról vér csörgedezett le az álláig.
–
Elárultatok, kitaszítottatok! Minden élő vadászik rám! Tönkre tettél, Izuna! –
üvöltötte mélyről fakadó haraggal az idősebb fivér, mialatt kaszájának a szárát
megszorította.
–
Lepaktáltál az ellenséggel! A mihaszna védőszentekkel jobban törődtél, mint a
klánoddal! Miért csodálkozol, hogy eltávolítottak a pozíciódról?! A prédát
tisztelni kell… na, ne nevettess! Ők tartanak minket életbe! Ha nem ennénk
őket, ideje korán elhaláloznánk!
Madara
elkomorulva sandított le szerencsétlen testvérére, azután a fegyverének az élét
belevájta az ellensége gyomrába.
–
Tévedtem. A béke valóban megvalósíthatatlan. Csak magamra számíthatok.
Izuna
vicsorogva felült, és szájából tüzet okádott. Madarát kék, csontos kéz páncél
védte meg a pusztító támadástól. Hosszú, tépett sörényét hátra dobta, amint
fekete lángokkal befedett pengéjét a rokona torkához suhintotta.
–
A szemeid nélkül gyenge vagy! Esélyed sincs ellen!
Hirtelen buborékok lepték el a tájat, amik
szinkronba pukkantak ki. A savas folyadék ugyan rá-rá fröccsent az
áttörhetetlen páncélra, azonban semmi kárt nem okozott rajta. Utakata a
riválisa felé rohant, miközben hat farka egyszerre nyúlt meg előre felé.
Az
idősebbik hím mutató-és középső ujját felemelte még a többi behajlított
állapotba pihent. A róka morogva előre csapta az egyik farkát, ami hátra
ugrásra késztette a csiga szörnyet.
A
kisebbik testvér beharapta az ajkát, még eredeti formáját felöltötte. A bőre
pikkelyessé vált, hosszú sötét haja szürkéskék árnyalatúvá fakult, még csontos,
hártyás szárnyával csapkodni kezdte a bátyja védelmét. A szervezetéből fekete láng tüskék törtek ki, amiknek hegye megrepesztette a kék kacsót.
Utakata
felszegte a fejét, és megkönnyebbülten elmosolyodott. Izuna szürkéskék szájából
sziszegő hang szűrődött ki, amíg villás nyelve olykor-olykor kikandikált. A
nyálka démon teste lesoványodott, és sötétkék lidérc formájával Madarához
csúszott. Az idősebbik fivér talpa mellett felemelkedett felsőtestével, és
körbe tekeredett rá.
–
Átkozott! Azt hiszed legyőztél?!
–
Térjünk nyugalomra, bátyám! A klán fennmaradása a legfontosabb! Valamelyik
leszármazottam előbb vagy utóbb megfogja valósítani a terveimet.
A
fiatalabbik testvér fürgén a rokonánál termet, és dúvadként sodorta el magával.
A vörös róka nedves orrának a tetejéről zuhantak lefelé a ragadós nyálka tóba.
Izuna kedvesen elmosolyodott, és fennhangon a csiga szörnyre bízta a törzse,
valamint a családja jövőjét.
– Őrültség! Egyedül kívánsz megdögleni?! Madara túl nagy falat neked!
–
Így igaz. Csak elzárom, miképp a jövőbe ne jelentsen fenyegetést. A sorsunk
születésünk pillanatában eldőlt. A fiú testvérek közül csak egy maradhat
talpon, de a döntetlen számomra dicsőség.
Utakata
egy árva szót sem tudott kinyögni, ugyanis az Uchiha klán vezetője testét az
amaterasu tűzze kezdte emészteni.
–
Próbálkozz csak, Izuna! Szabadulásom órájába az összes lényt leigázom!
–
Naiv ábránd… Sose engedem, hogy kitörj – jelentette ki a csiga bestia, mikor sovány
alakjával elengedte áldozatát.
A
buborék használó sötétkék karját körbe tekerte a kilencfarkú hosszú pofáján,
azután szélsebesen az állat fejére lendült. Onnan követte figyelemmel a párharc
kimenetelét.
Sasuke a mestere mellé ugrott, aki lassan újra
felvette a megszokott külsejét. Majd hirtelen a düledező kastély búvóhelyén
találta magát. Három asszonyság és öt gyermek tartózkodott a helyiségben. Megtépázott
ruházatukon az elismerésnek örvendő legyező szimbólum ékeskedett. Az egyik úri
nőstény az összeomlott fal törmelék kupacára dőlve ült szétterpesztett lábbal.
A két belső combjára megalvadt vér tapadt, még orgona árnyalatú kimonója felső
része szét volt húzva a keblénél, amihez hozzá szorított valami aprócska
dolgot. Lila, felkontyolt frizurájából tucatnyi hajtincs lógott le a válláig.
–
Héj! Ébredjetek! – futott oda a buborék használó a gyerekekhez, akik
mozdulatlanul feküdtek egymáshoz közel.
A
hím kétségbeesetten rázta a harmad szülött fiúcskát, ameddig egy komor
hangfoszlány gátlástalanul szembesítette a valósággal.
A
frufrus, rövid, fekete hajú úrnő üres sárga tekintetét fáradtan az ismerős férfira
szegezte. Szeplős arcát lila foltok csúfították, még jobb karjáról teljesen
leéget a bőr, melyet szorgos pókok igyekeztek bevonni a puha hálójukkal.
–
Velünk ne vesződj… Asukát mentsd… Hercegnőt hozott a világra… Izuna-sama vérét
egyedül ő vissza már tovább…
Utakata
szorosan lehunyta szemhéját, miközben beharapta a száját. Az aljas első
asszony, Kilala betegesen rajongót az uráért, azonban a szerelme viszonzatlan
maradt. Sőt, dühét és féltékenységét tovább fokozta az is, miképp Izuna Uchihán
más némberekkel is osztoznia kellett.
–
Mi lelt téged, Kilala-dono? Szokatlanul kedves vagy.
A
nő cinikusan felkacagott, mielőtt fogát csikorgatva előre görnyedt. A belső
szerveit az amaterasu kínozta, amitől bőrén számtalan kiütésre hasonlító égési
folt tűnt fel.
–
A pokolban végre valahára vele lehetek… Követem őt bárhová is jusson… Sose
hagyom el…– szótagolta elhalkulva az első feleség, amíg kilehelte a lelkét.
Asuka arra tért magához, hogy a buborék
használó óvatosan pofozgatta az orcáját. Fehér ajkával némán egy nevet tátogott,
ameddig erőtlenül megcirógatta a kislánya trugyis hátát, aki szüntelenül szopta
a mellbimbóját.
–
Naori – ismételte fennhangon Utakata a karjába véve a csecsemőt – A gyengékre
pusztulás vár. Remélem, méltó leszel az életre.
Az évek egymás után teltek el a két fivér párharca
óta. Befejezetlen párbajuk mélybe hullása után vulkán képződött rájuk, mely
örökre bezárta őket a magmakamrába. Azonban az elzárás béklyója elgyengült, és
Madara ismét tudatára ébredt. A velejéig romlott hatalmának a kisugárzását messze
földről érzékelni lehetett. Ennek okán Utakata menten a Jigoku fennhatóság
elkülönített tűzokádó kráterének a peremén termett.
–
Ennyit bírtál Izuna… Madara végül leigázott. Úgy tűnik a megfogyatkozott Uchiha
klánnak befejeződött a száműzetése. Vissza kell térniük ide, ahonnét egykor
menekülniük kellett.
*
A tükörszobában a három hím egyszerre révedt
fel az önkívületből. Sasuke gyilkos pillantással sújtotta mesterét, aki az
orránál fogva irányított mindenkit a legeslegelejétől kezdve.
–
Miért ragaszkodtál ahhoz, hogy Jigoku élére álljak?! Ketrecbe löktél!
–
Madara szabadulásának késleltetése érdekébe tettem. Csak egy vele azonos
hatalmú személy képes visszafojtani a kitörését. Azonban a kiválasztott
illetékesnek muszáj a közelébe maradnia.
Az
Uchiha hatalmas hártyás szárnya megmoccant, és másodperek alatt a nyálka
szörnyeteg elé röppent. Kardjának pengeélét a férfi torkának nyomta, aminek
hatására vércsepp buggyant ki az apró, pontszerű sebből.
–
Rajta, próbálj megölni – vigyorodott el cinikusan a buborékhasználó, ameddig
kézfejével arrébb lökte a rászegeződött fegyvert.
Sasuke
villám tűkkel támad rá a csiga bestiára, akinek testét ellepte a váladék. A
pici mennykők a létfontossági szervekbe szóródtak, ami az átlag ellenfelet
teljesen lebénította, ám a pokolfajzatok ősének meg sem kottyant.
–
Öld meg Sakura-chan! Talán akkor esélyed lesz ellenem! – kiáltotta haragosan
Utakata, miközben az Uchihára mutatott – Képes lennél erre a tettre, hogy a
teljes felszínre hozd az erődet?!
Suigetsu
kíváncsian a barátjára sandított, mialatt undorodva igyekezett letörölni
bőréről az áttetsző trutymót.
–
Még hányan szajkózzuk…? Öld meg a fruskát! A hálával csak nyerhetsz.
–
A szeretett személy meggyilkolásával az Uchiha véred teljesen felébred.
Sakura-chan a legfontosabb számodra, igaz?
A
Hozuki térdre rogyva hahotázott. Ilyen fenomenális viccet még senkinek a
szájából nem hallott. Bizarr volt, már annak a feltételezése is, miszerint a
könyörtelen Sasuke Uchiha beleszeretett abba a némberbe. Azzal magára is és a
démon fajra is szégyent hozna.
–
A helyedbe gyorsan döntenék. A baba megszületésekor nyomban meg fog halni a
leányzó. Ez a büntetése, amiért a gonosznak adta a testét.
A
vízi démon a hátán vergődött az őt marcangoló röhögő görcstől, mielőtt
kíváncsian Utakatára bámult. Elmélkedve hasra fordult, és jobb karjával
felkönyökölt.
–
A nemes angyalok gyógyító képessége páratlan. A túlélésére is meg lehet az
esélye. Bár csak találgatunk… Hiszen most először történt olyasmi, miképp egy
védőszent démon ivadékot hord a szíve alatt.
A
csiga bestia helyeslően bólintott, de abban a minutumban az Uchiha kámforrá
vált.
Suigetsu morgolódó medveként káromkodott az
orra az alatt. A bajtársának rendszeressé vált az ő faképnél hagyása.
A
nyálka szörny elégedetten félmosolyra kunkorította a szájsarkát, majd kiitta a
szakés üvegben lévő nedűt.
*
A sötétség birodalmában lévő kastélyban a
falakat vér piszkolta, holttestek bűzölögtek, melyekről igen hamar olvadozni
kezdett a hús. Az elrejtőzött szolgálók, és katonák vacogó fogsorral füleltek.
Parancsolójuk mérhetetlen haragja elől nem menekült az, aki véletlenül az
útjába került. Saját kezűleg mészárolta le azokat a szerencsétleneket, akik
azon a bizonyos éjszakán a Harunot őrizték.
Yakumo se kapott kegyelmet. Éppen egy pohár
vizet vitt egyensúlyozva a gyógyszeres tálcán, mikor hirtelen hamuvá égette a
fekete tűz.
Sasuke a csontpor közepére ugrott, míg
karmáról lesuhintotta a vörös nedvet. Visszaöltötte szokványos alakját, azután
kiropogtatta az ujjait és mindkét csuklóját. Két bizalmasa messzebbről figyelte
őt. Suigetsu a támasztó oszlopnak dőlve zongoráztatta ujjbegyeit a bicepszén.
–
Gratulálok. Büszke lehetsz magadra – jegyezte meg szemrehányón Jugo lehúzva
szaggatott köpenyének kapucniját – Vigyázz, nehogy valamikor te is így járj.
A
Hozuki sértődötten hallgatásra utasította csapattársát, mivel az okoskodásra
kiváltképp nem volt kíváncsi. Beismert túl feszítette a húrt, de ezekért a
harmadosztályú senkikért nincs bűntudata. A gyengék elhullottak, csak az erősek
maradtak életbe.
–
Távozzatok! – szólt hátra bajtársaihoz a démonok vezére a hálószobája
kilincsére markolva.
A
két hím összenézet, azután a vízi démon megvont vállal csóválta meg a
koponyáját. A bejáró csapódására a narancssárga hajú alak összeszorította a
szemét. Megköszörülte torkát, mielőtt közönyösen megosztotta csapattársával az
észrevételét, miszerint a parancsnokuk elégé harapós kedvéve van. Suigetsu
reménytelenül a homlokára csapott, komolyan megkérdőjelezte, hogy van-e
egyáltalán normális személy a közelébe. Úgy érzete, mindenki megbolondul
körülötte.
–
Takarodj! – rántotta elő katanáját az Uchiha, amivel menten megtámadta egykori
mesterét.
Utakata
gyakorlottan megfékezte a penge csapását a kunai késével és komoran fogadott
fiára révedt.
–
Békével jöttem. Illetlenség a mese befejezése előtt lelépni.
Az
Uchiha összevonta vékony szemöldökét, ameddig bal öklével a nyálka szörnyeteg
füle mellé boxolt. A karja felületén villámok cikáztak, amiknek madár rikoltó
moraja az összes élőlénybe pánikot keltett.
–
Madara szabadulni akar. Lehet, hidegen hagy, de valójában ő iktatta ki a
szüleidet. Gakushi csak egy báb. Emlékezz vissza arra a teliholdas éjszakára!
Sasuke
egy röpke pillanatra leszegte a szemét. Ködös emlékfoszlányai még tovább
fakultak az évek során. Jajveszékelés, dübörgés, az anya ölelése, aki a saját
testével védte. A bátyja, ahogy eltakarja előle a szőrnyű pusztítást. A
mestere, aki irritáló fehér árnyalatú kimonójába felveszi, és elmenekíti a
palotából.
Váratlanul elfeledett párbeszéd rémlett fel
benne.
–
Pedig figyelmeztetem… Állandóan bajt keversz Gakushi. Kizsigerel, hát még
mindig nem vette észre?
–
Hazudsz! A hajdanán megköttetett alku máig érvényes! Ha megkaparintom azt,
amibe te is részesültél, akkor Madarára sem lesz szükségem. A világ ura leszek!
–
Bolond. Ezek a kölykök fogják a vesztedet okozni!
Az Uchiha hátra hőkölt, és tenyerébe fektette
az arcát, mielőtt ördögi tekintetét a buborék használóra szegezte.
–
Ijesztő. A hajdani énemet fedezem fel benned – közölte a barna hajú férfi a szendergő
leányhoz ballagva – Vadásznak rá… Most kiváltképp óvnod kell. Vigyázz
Suigetsuval. Betegesen epekedik az áldásra.
Sasuke
komoran biccent, mire a csiga bestia könnyed mosollyal az ábrazatán köddé vált.
*
Sakura a terhesség előre haladtával egyre
inkább rosszabbul lett. Az arca holtsápadt, az ajka cserepes, és fehérré
halványult. Annyit fogyott, hogy a bordái kilátszottak, és jártányi ereje sem
akadt. A táplálékot, melyet rendszeresen belé diktált az új szolgálója rögtön
kihányta.
Egy szokásos reggelen az angyal a kipárnázott
ágy háttámlájának dőlve pihent, mialatt két kezével a gyógyfüvekből készült
teát fogta.
Hirtelen
arra lett figyelmes, miképp valaki a vállára terítette a szőrmés plédet.
–
Tél van? – kérdezte bágyadtan a Haruno a bezárt tolóajtóra pillantva – Úgy
fázok…
Az Uchiha átkarolta a párját, majd dörzsölő
tenyerével igyekezett megszüntetni a hidegtől fakadó reszketést.
–
Jobb?
Sakura
kedvesen elmosolyodva a szerelméhez bújt, és bólintással felelt a kérdésre.
–
Álmomba meglátogatott a varjú barátom.
A
démonok vezérét reménytelen sóhaj hagyta el.
–
Sakura! Meddig szajkózod még ezt a hülyeséget?!
– emelte fel erélyes hangját az alfa hím, ahogy szeretőjét szorosabban
ölelte.
–
Bolondnak hiszel? Miért kételkedsz a szavamba? Ide hívjam?
Sasuke
türelme igencsak fogyatkozni kezdett. A bátyja halálával együtt tűntek el a
balszerencsét hozó madarak. Ennek ellenére a férfi felkapta az angyalnőt, és a
bezárt tolóajtó több hónap után újra kitárult.
A kertet vastag hótakaró fedte, még a téli álmukba szökő csupasz fák ágait jég borította. Számos gallyon az esőcseppek
megfagytak, és gyöngyfüzérként lógtak lefelé. A talajból hullámosan feltörő
vastag gyökerek széleinél hóvirágok bújtak meg. A terasz két soros lépcsője
mellett karmazsin árnyalatú pókliliomok nyíltak vígan. A tél nem fogott rájuk,
sőt valami oknál fogva a dér se csípte őket.
A Haruno szeme ámuldozva felragyogott, hiszen
ezidáig sosem látott ilyesmit. Elvarázsolta a táj szépsége. Kisvártatva rálelt
a gonosz növény virágágyásra. Csodálkozva félre billentette a fejét, és remegő
kacsóját feléjük nyújtotta. Valamiért elbűvölték őt a színpompás szirmok. A
csuklójára tekert fásli időközben átvérzett, és tocsogott a pirosságba.
Az
Uchiha összepréselte vékony száját, tudniillik mardosta belül a bűntudat,
miszerint ő ítéltette erre a szenvedésre a hölgyét.
–
Megtetszett?
Sakura
éppen feleletre nyitotta ellilult ajkát, mikor váratlanul a szerelme ingerülten
oldalra fordította a fejét.
Tisztelt
távolságból vizslatta őket a Hozuki, mielőtt gunyorosan elvigyorodva feléjük
indult.
–
Nocsak, kit látni? Mit keresel kint?
–
Sakura mutatni akar valamit – közölte közönyösen a démoni vezér lesandítva a
védőszentre – Rajta, szólítsd.
A
Haruno bizonytalanul a vízi démon felé pillantott. Összeszorította markát,
miképp bátorságot csiholjon magának. Nagyot nyelve, fennhangon a jó szándékú
varjút hívogatta, addig ameddig a testén ki nem rajzolódtak a fekete
lángszirmok. Üvöltő, zokogással karolt a párja nyakába. Szó szerint úgy érezte,
mintha a belső szerveit tűz perzselné szét. A füle mögül vörös csík siklott lefelé, mely hálóként ágazódott el rajta. A fehér bőrön rögvest kitűnt a Chinoike
nő rohamosan elburjánzó átka.
– Ha
ez így folytatódik… Meg fog veszni a kínba. Bár Keiko is idő előtt megölheti… –
morfondírozott hangosan a vízi pokolfajzat.
–
Készülj! A terv életbe lép!
Suigetsu
elégedetten jobb öklét a bal tenyerébe csapta, mihelyst alázatosan meghajolt. Éles
tépő fogai kivillantak, ahogy széles vigyorra húzta a száját.
–
Lezárul végre az unalmas korszak. Ismét a helyére kerül minden. Értesítem a
többieket – lelkesedett a Hozuki, aki rögvest elpárolgott.
Sasuke a gyötrődő szeretőjéhez hajolt, és
suttogva bocsánatot kért tőle. Leültette az angyalt a terasz falához, mutató-és
hüvelykujjával megragadta a remegő állat, ami által a ködös tekintett
rászegeződött.
A vörös írisz megdermesztette Sakura görcsösen
rángatózó alakját, mely az ájulás feneketlen szakadékába lökte.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése