13. Halott lélek

 A fellegvár vendégszobájában Mebuki vergődve aludt, mivel elfeledett emlékképek derengtek fel előtte. Egy puffok arcú, rózsaszínhajú kislány szaladt felé vigyorogva, akit szeretetteljesen átölelt. Egy jó kedélyű férfi meg vigyorogva szemlélte őket, miközben oltalmazva rájuk borult. Ezután az emlék után vakító fény mosta el az idillt, és helyet adott a rég megtörtént káprázatnak.
Az asszony az éjszaka leple alatt benyitott a síró kislányához, mivel elsöprő ördögi aurát érzékelt. A helyiségben fehéres fény nyúlt, mikor belépet gyermekéhez, majd elsápadtan hőkölt hátra. Egy tizenhat éves férfiú démon a karjába kapta a pólyásbabát, majd hosszú fehér karmát a kisangyal szájához tette, aki nyomban bekapta, és szopni kezdte. A szárnyas sátánfajzat vörösen izzó tekintetét a nőre fordította.
– Idegesítő kis teremtmény. Lebuktattál, ezért az életeddel fogsz lakolni.
– Ne merd bántani! – kiáltotta Mebuki, mikor az ifjú kirántotta éles körmét a csecsemő szájából, és elakarta metszeni torkát.
Azonban akkor olyasmi történt, amire senki sem számított. A baba smaragdzöld szemével a vérszomjas alakra nézett, és mosolyogva nyújtotta felé pici kezét. A gonoszság megtestesítője az utolsó másodpercben állította meg a gyilkos szándékát, majd a kis ártatlanságot figyelte. A betolakodó ingerülten vicsorgott, mielőtt az apa, Kizashi rájuk tört. Lándzsájával egyenesen az ellenség felé rohant, aki egy könnyed mozdulattal a kitárt ablaknál termett, és fenyegetőn kitartotta a csemetét.
– Vissza, különben a halálba küldöm!
A szülők megadóan feltartották a karjukat, és könyörögni kezdtek egyetlen utódjuk biztonságért. A sötét hajú fiú arcán ördögi mosoly suhant át. A szobában tűz lobbant, melyből parázsló lángszirmok pattogtak. Kizashi fájdalmasan felüvöltött, mert testét az izzó parázs ostromolta.
– Megkegyelmezek! Viszont a kislány sorsával én fogok rendelkezni!
A rövid, szőke hajú nemes angyal felkapta a fejét, és heves tiltakozásba kezdett.
– Őt hagyd ki az aljas játékodból! – ordította a családfő, mikor térdre rogyott a földön.
Az ifjú cinikusan hümmögött, majd a bölcsőhöz sétált, és belefekete a kisbabát.
– Egyelőre elmegyek, de egy napon utunk ismét keresztezni fogja egymást.
– Sasuke! Menjünk már! – jelent meg a semmiből egy fehéres-szürkés hajú legény, aki unottan kulcsolta össze tarkójánál a kezét.
Mebuki verejtékezve kiabálta a démonok vezérének a nevét, mialatt tenyerébe temette az orcáját. Az emlékei foszlányokba kezdett visszatérni, azonban ezek után már egyáltalán nem akarta megtudni ki is ő valójában. Tudatlanságban akart maradni, hiszen nincsen nagyobb bűn annál, hogy lepaktált a gonoszságmegtestesítőjével.
Váratlanul a falon megjelent egy árnyék, melynek a tekintette vérvörösre festette a helyiséget. Az árny körvonala elmosódva fodrozódott, a homlokából eredő szarv meg elárulta hová tartozást, ezért a szőke hajú angyal beharapta az ajkát.
Az asszony egész lénye a legtisztább fényt öltötte. Igyekezett megtisztítani az alantas kisugárzást. A hívatlan vendég gúnyosan el vigyorodott, miközben oda suhant az asszonyhoz. Karmával megcirógatta a nő vékony orcáját.
– A lányod sorsa bevégezett.
A mély orgánumba beleremegett a mennyei angyal, és sikoltozni kezdett, mikor ködösen bepillantást kapott a jövőbe.   
A kétségbeesett üvöltésre Hotaru berohant a lábadozóhoz, aki csak azt ismételgette, hogy ez nem történhet meg.

 

 Ezalatt az idő alatt Utakata a birodalma erdőségében szunyókált, mikor a semmiből megérzett egy ártó aurát. A hatalmas fa vaskos gyökerén felült, és savgolyót lőtt ki a szájából. A fekete árnyék eltorzította alakját, majd kiemelkedett a magas fűből. A barna hajú férfi csodálkozva vizslatta a nem e-világi teremtményt.
– Sose gondoltam volna, hogy halott lélekként fogsz visszatérni, Fugaku-sama.  
– Hagyjuk el a bájcsevejt, Utakata!
– Sasuke valódi célja az összes klán leigázása – állapítja meg a buborékhasználó rosszallón.      
A vízi démon idegesen felsóhajtott, majd a tenyerét a homlokához tette, és jobbra-balra forgatta a fejét. Nála jobban senki nem tudta, mit is jelent a hatalomvágy, és a gyalázatság, hiszen réges-régen, kapzsi módon ő is ezeket hajkurászta. Nagyszabású törekvéseit véghez vitte, de komoly árat fizetett a telhetetlenségéért.
– Pontosan! A fiam születésétől fogva ennek megvalósítására rendeltetett!
Utakata keresztül szúrta tekintetével Fugaku kárhozott lelkét. A fekete árny felröhögött, mire leszállt közéjük egy testesebb varjú. A madár, hangos károgásával elűzte a gonosz teremtményt, majd a buborékhasználóhoz szökdécselt, aki kitárta a karját.
– Itachi, szükségünk van rád, hogy a harmóniát fent tudjuk tartani.
Az állát sharinganjában megjelent az idősebbik Uchiha fivér tükörképe, aki egyetértően biccentet.
– Naiv voltam. Úgy tűnik, anyám jóslata beigazolódik.
– Senki nem menekülhet a végzete elől. A sors kegyetlen játékszerei vagyunk, ez az igazság – jelentette ki szomorúan Utakata, aki az eljövendő időszaknak csak egy kisebb részéről tudott.
A varjú megrázta magát, mikor a gazdája illúziója köddé vált a vörös szemében, majd széttárta a szárnyát, és felröppent az égbe.
A vízi démon kék kimonója bő ujjába bújtatta a kezét, mikor a tiszta mennyboltot fürkészte, amelyen duci bárány felhők alkottak különböző mintákat.
Váratlanul recsegő hangot hallott. Felugrott a fa lomkoronáját tartó vastag ágak egyikére, mialatt a fás szárú növény gyökere ketté tört, és a körülötte lévő zöldellő fűtenger hamuvá száradt.
– Vége az unalmas békének, a káosz szele csörtet felénk – nyilatkoztatta ki Utakata, mikor sűrű vízgőzzel árasztotta el uradalmát.

 

*

 

 A szakadó eső, villámok kíséretével kísértetiesé tette a tájat. A saras talajt cipő nyomok tarkították, ahol a démonok keresztülhaladtak. Sasuke Uchiha a két bizalmasa előtt szaladt, mikor hirtelen egy bajjóslatú jelenlétet érzékelt. Sötét tekintetével lesandított a nedves földre, amin árnyék suhant át. Az árny felemelkedett előtte, és karját megemelve megállásra kényszerítette a csapatot.
A gonoszság lényeinek a vezetője fékezett, majd összehúzta a szemöldökét. Keskeny szája egyenes vonallá vált.
– Kotródj előlem! – követelte nyersen Sasuke, az elő bukkanó teremtménytől.
A halott lélek ördögien felröhögött, mielőtt a gyermekéhez suhant. Büszkeséggel töltötte el, hogy az utódja, milyen karizmatikus férfivá cseperedett fel.
– Fiam – szólt Fugaku, mikor éjszakát teremtett, és kiszipolyozta az természet adta csodáiból az életerőt.
A környéken a növények elpusztultak, az eső megszűnt, és a termőföld kiszáradt. Suigetsu tátott szájjal nézett körbe, majd gyanakodva az árnyékot fürkészte, akinek hatalma vetekedett a legerősebb démonokéval is.
Az Uchiha hitetlenkedve hátra lépet, mivel kizárt dolognak tartotta, hogy az apja lebeg előtte. – Sasuke meg akarod hódítani a világot, erre egy mihaszna angyalnőt tettél asszonyoddá. Csak hátráltatni fog, szabadulj meg tőle, és ezáltal megkapod az örök fiatalságot. Az a lány úgyis csak azért született meg, hogy kihordja az örökösödet.
– Ezt, hogy érted?
Fugaku csettintett az ujjával, mire tűzgolyók jelentek meg a levegőben, megvilágítva az összegyűlt társaságot.
Suigetsu felkiáltott, mikor meglátta az árny sharinganját, mely hátborzongató vérszomjat árasztott. Jugo komoran letérdelt, ezzel köszöntve az egykori vezetőt.
– Apám – szűrte ki a foga között Sasuke.
– Ha megölsz egy nemes angyalt, akkor nem fog rád hatni az időmúlása, sőt halhatatlanná is válsz. Egyedül a halál úrnője képes kioltani minden életet – közölte Fugaku elcsukló hangon, majd fiára emelte vörösen izzó szemét – Utakata is ebbe a kegybe részesült. Igazából még én sem tudom, mennyi idős.
Suigetsut izgalmában remegés fogta el, hiszen ilyen pártalan lehetőség nem adódik mindennap. Epekedni kezdett a Haruno után, a vérét kívánta. Szinte maga előtt látta, ahogy a lány nyakát megragadja, és széjjel cincálja a testét.
Azonban hideg zuhanyként érte, mikor a barátja, közönyösséggel visszautasította a felkínálkozó lehetőséget.
– Sasuke, te megörültél?! – csattant fel a Hozuki, mikor óriási lefejezőpengéjét az Uchiha hátának szegezte.
A démonok vezetője fagyosan hátra sandított, míg a testét villámok táncolták körül. Fenyegetően a bizalmasára mordult, aki ingerülten hátra tántorodott. Bármennyire is nem voltak egyazon véleményen, még is a vízi démon hunyászkodott meg.
Fugaku hirtelen jövő ötlettől felindulva visszarepítette a fiatalokat a múltba, ahol sok elvarratlan szálra megoldást találhatnak.

 

*

 Rémisztően csendes éjszakán életerős sírás hallatszott fel. Az éjleple alatt született csecsemő, oly hatalmat birtokolt, mely messze túlszárnyalta fajtársaiét. Fugaku érzékelve vére baljóslatú kisugárzását, nyomban a szülőszobában termet. Kikapta a bába kezéből a gyermeket, mielőtt a magasba emelte.
Mikoto kimerülten feküdt két párna között, még verejtékező teste remegett. A nyitott erkélyajtóhoz fordította a fejét, amin keresztül a vörös hold fénye behatolt a helyiségbe.
Fehér egybe részes öltözetben törte meg az idilli pillanatot egy nem várt vendég. Utakata derekára világos kék selyem öv volt kötve, még nyaka körül ugyanolyan anyagból készült kendő lógott.
– Mi szél hozta ide a Vérköd Birodalom urát? A hatalmadat fenyegetik? Tudomásomra jutott, miszerint mihaszna angyal palántákba pecsételtél pár házi kedvencet.
– Izgalmasabbá tettem a játékodat. Élvezd ki a sikeredet, mielőtt hanyatlani kezd.
– Mibe sántikálsz? Veszted előszelét érzed netán? Ennek a fiúnak olyan pokoli ereje van, mely ezidáig csak őseinknek adatott meg.
A vízi démon gúnyosan elvigyorodott, majd az ifjabb fajtársánál termet. Tenyerét az újszülött sűrű, fekete hajára tette. Az apa mogorván rántotta ki ivadékát a hívatlan látogató marka elől. A halál úrnője gyengéd fel ült az ágyban, míg pihegve a két acsarkodó hím közzé küldte a varját. A madár figyelmeztető szárnycsapással jelezte az acsarkodóknak, hogy békéljenek meg egymással.
Utakata az asszonyra sandított, aki esedező tekintettel meredt rá. Az ajka remegett a szomorúságtól, hiszen minden egyes élőlények tudta a halálának időpontját.
– Meddig titkolod az elkerülhetetlen beteljesülést? Lágyszívű vagy! Nagyanyád, Kotoha szégyenkezne miattad!
– Alábecsülsz! Bármikor a túlvilágra küldhetlek!
– Próbáld meg. Meglátjuk, valóban el-e tudod ragadni a halhatatlanságomat.
Mikoto előre görnyedt, ugyanis maréknyi ereje is elhagyta. Jelen állapotában badarság lett volna bármilyen meggondolatlan cselekedethez folyamodnia.
– Beavatnátok engem is?! – förmedt fel Fugaku, aki parancsolón a hitvesére felé fordult. 
A halál úrnője megrázta a fejét, és kérlelte urát, hogy ne követeljen tőle ilyesmit. Ha kitudódik az, amit eddig homály fedett, akkor semmi se fog a régibe maradni. Csalódás, árulás, vérrontás, és a káosz eljövetele.
Azonban a démon hadúrt nem hatotta meg az asszonyi hisztéria. Türelmét vesztve felöltötte valódi alakját. Bőre karmazsin árnyalatú lett, barna várig érő haja megnőtt, és szőkévé fakult. Arca eltorzult, a szája kiszélesedett, és éles fogainak hegye veszedelmesen megcsillant. Fekete írisze arany barnává világosodott, még kerek pupillája csíkká keskenyedett.
– Mit hallgatok el előlem?! Beszéljetek!
Földregés rázta meg a környéket, melyet az Uchiha haragja gerjesztett.
– Meg fogsz halni! Hamarosan! – kiabálta sírva Mikoto, mikor orcáját két tenyerébe temette.
Fugaku elképedve bámult asszonyára, ezt követően a vízi démonra szegezte tekintetét. Hitetlenkedve hátrált pár lépést. Élni akart! Ezt a vereséget nem fogadta el. A megoldás a karjában feküdt. Elszíva a fia hatalmát, még nagyobb erőre fog szert tenni.
Letette a hideg kőre a törölközőbe csavart csemetét.
– Bizony áldozatokat előbb vagy utóbb mindenkinek meg kell hoznia. Sasuke, túl sok adatott neked, oszt meg velem a hatalmadat.
– Megörültél! – sikított fel a halál úrnője, mikor kipattant a fekhelyéről, de amint a talpa a talajhoz ért összerogyott.
Ugyanakkor az anyai szeretett előre hajtotta. Négykézláb a férjéhez indult, amíg hűséges varja a démon hadúrhoz röppent, és csőrével ki-ki csípett belőle egy-egy hús cafatot.
Utakata áttetsző buborékjai elárasztották a szobát.
– Törődj bele kicsi Fu! A végzet ellen nem harcolhatsz! A tulajdon vérednek ártanál?! Ne süllyed ennél mélyebbre!
Fugaku vérezve a babához lépet, mialatt alakja körül szurokfekete csont páncél jelent meg. Leguggolt Sasukéhoz, miközben egyik sebére nyomta a hüvelykujját. A piros nedvvel megjelölt ujjbegyét a kisfia homlokára pecsételte, míg ősi szöveget mormolt.
Az újszülött felüvöltött, kinyitotta vörösen izzó szemét, aminek következtében fekete tűz lobbant fel a helyiségben. Apró testét az amaterasu láng tüskéi védték, amíg hirtelen valami hatalmas láthatatlan erő hátra taszította Fugakut.
Mikoto ügyetlenkedve a sarjához ért, akit menten a karjaiba akart zárni. De amint felé emelte kezét Utakata megragadta a csuklóját.  
– Hozzá ne érj! Kínzó lassúsággal fognak felemészteni a lángok.
– Hehehe, micsoda erő áramlik szét az ereimben! – heherészett megszállottan az Uchiha – Szükségem van a nemes angyalok áldására! Örök hírnév, és tisztelet fogja övezni a nevemet.
A vízi démon szánakozva lehunyta a szemhéját. 
– Ez okozza a veszted. Kicsi Fu, a veszély melletted van – közölte a buborék használó, mikor ködé vált.
A démon hadúr azután az éjszaka után teljes egészében megváltozott. Átokként csenget fülébe Utakata búcsú monológja. Sokat elmélkedett azon, hogy miből vagy éppen kitől ered a fenyegetés. Hosszas töprengést követően arra jutott, miszerint egyik örököse készül merényletet elkövetni ellene. Ennek okából ellökte magától a fiait. A szeretet vagy kedvesség halvány jelét sem mutatta feléjük.
A végzetes napon meg oly dologra derült fény, mellyel senki se számolt.

 

*

 Sasuke megelégelte a régmúlt történetét, ezért éj-fekete tekintettét átváltotta a vörösen izzó sharingan. A káprázat nyomban üvegként tört szilánkokra, mielőtt visszatértek a valóságban. Jugo késlekedés nélkül a levegőbe ugrott, bal karját felemelte, mely kőkemény szörny manccsá alakult. Éppen lesújtani készült a halott lélekre, mikor az egyenesen bele repült a pusztító ökölbe. A narancssárga hajú hím döbbenten figyelte, ahogy szikla kemény végtagja átcsúszik a szellemen.  
– Ostoba! A lélek megsemmisítéséhez több kell!
– Hulla? – biccentette oldalra a fejét Suigetsu – A nem e-világi lényegnek nincs fizikális testük! Hogy harcoljunk ellene?!
Jugo földet érkezésének hatására gigantikus kráter keletkezett. Bosszúsan beszívta orrlyukán a levegőt, miképp elfojtsa örült tombolási vágyát.
Fugaku kihasználta a felkínálkozó lehetőséget, a bősz levegővételen át megszállta a démon testét. Az áldozata hasra esett, és üvöltve vergődött az árok mélyén.
– A rohadék! Bele akar költözni Jugoba! – kiabálta a Hozuki, miközben a bajtársának a segítségére eredt.
Összecsapta tenyerét, és a kiszáradt tájat örvénylő vízzel árasztotta el. A vízi démon folyékony gömböt vont maga köré, míg szilád teste folyékonnyá vált. Az áttetsző buroknak a felületén csápok nőttek ki, melyek ide-oda mozogtak. Az egyik tapintószerv magába kebelezte a küzdelmet vívó alakot.
– Fugaku-sama, a csapdámból nincs menekvés! Adja fel!  
– Szánalmas! Észre sem veszed, mekkora előnyhöz juttattál? – kérdezte szarkasztikusan a halott lélek, aki átvette az uralmat Jugo felett – A barátod fog meghalni, ha nem engeded ki mielőbb.
Suigetsu felső teste kirajzolódott a vízben, és értetlenül felvonta a szemöldökét. A narancssárga hajú démon kitátotta a száját, mivel fogytán volt a levegője. Riadtan csapkodni kezdett a karjával, és a lábával, hogy a felszínre jusson.
A Hozuki éles, felső fogsorával az alsó ajkába mart, melyből rögvest vér szivárgott ki. Pár másodperc elteltével az átlátszó gömb kipukkant, és záporként zúdult a környékre. A felnedvesített föld tetején pocsolyák képződtek, melyek egyikéből Suigetsi mászott ki.
– Sasuke, van ötleted? Valahogy megkéne mentenünk Jugot.
Az Uchiha felöltötte eredeti külsejét, és hatalmas hártyás szárnyával az égbe termet. A tiszta mennybolton viharfelhők keletkezett, amik haragos villámokat szórtak. A démonok vezére kitárta szálkásan izmos karját, melyen kékes mennykők cikáztak végig. A fenyegető fellegben váratlanul felvillant egy sárkány körvonala, ami ezután szélsebesen Sasuke felé repült.
A vízi démon reménytelenül kifújta a levegőt, miközben csípőre tett kézzel enyhén előre hajolt.
– Hahó! Itt vagyok lent én is! – motyogta az orra alatt a Hozuki, aki ezt követően cseppfolyós állapotúvá vált, és a föld mélyére szivárgott.
– Feláldozod a barátaidat? Rajta támadj!
Amint Fugaku kiejtette ezeket a szavakat a villám sárkány felé lódult. Közvetlenül Jugoba csapódott be, aki hangos üvöltéssel süllyed lejjebb a talajszinten. A hüllő, mikor kámforrá vált a narancssárga hajú férfi megtermett alakja vehemens rázkódásba kezdet.  
– Ébredj! – hallatszott Sasuke könyörtelen, mély hangja.
A halott lélek szitkozódva kiröppent fajtársából, de amint elhagyta búvóhelyét a fia keresztül szúrta a szívének üres üregét.  
– Visszavesszem, ami az enyém! Valamint arra is gondom lesz, hogy többé ne találkozzunk!
Az árny lassan foszlásnak indult, miközben hangos köhögésre figyelt fel. A mély gödörből Jugo mászott ki lihegve. Zsákszerű kabátját megtépték a villámcsapások, de ugyanakkor bőrén egyetlenegy karcolás sem árválkodott.
– Túlélte?! – kiáltott fel Fugaku kételkedve.
– Kőkemény vagyok. Rám se hatnak nagyon a fizikai támadások.
Suigetsu kidudorodott a földből, majd elgémberedett végtagjait átnyújtóztatta. Vállkörzésekkel sétált oda többiekhez.
– Roppantul idegesítő lélek az apád, Sasuke! Te meg mit szerencsétlenkedsz ott, Jugo?! – érdeklődött szarkasztikusan a Hozuki, mikor kisegítette csapattársát a kráterből.
Fugaku elismerően hümmögött, mielőtt maradéktalanul elpárolgott. Azonban mocskos aurájának bűze füstös gázként burjánzott el. 
– A Vérköd falujában találjátok a további magyarázatokat. Utakata beavat titeket az igazságba.
Sasuke gyanakodva hallgatta teremtője utolsó monológját. Az előbb említett közösség tucatnyi emléket elevenített fel benne.
Suigetsu a barátja mellé lépet, és tarkóra font kézzel kémlelte a bomló kisugárzást. Jugo zihálva rogyott térdre, ugyanis az egykori démon hadúr az energiájának zömét elszipolyozta. Verejtékező homlokát a kézfejével törölte le.
– Jártatok már azon a térségen? Mende-mondák se tesznek említést a vérköd népéről.
– Ölsz vagy téged ölnek meg – mondta az Uchiha, aki félelmetes ördögi auráját teljesen szabadjára engedte.
– Gakushi szomjazik a nemes angyalod áldására. A nő így is – úgy is meghal. Húzz hasznot belőle, mielőtt késő lesz. 
Sasuke sötét tekintetében kirajzolódott a vörös cseresznyevirág mintázat, melyet vérszomjasan bizalmasára szegezett. 

*

 A kaminari palotát pikkelyes óriáskígyó fonta körbe, mialatt a szolgálatba lévő őrök bénulva esetek térdre az ördögi hatalomtól. A trónteremben Gakushi nevetgélve várta látogatóját, miközben Deidera fogcsikorgatva küszködött az állva maradásért. Felfordította a tenyerét, melynek közepén elvigyorodó száj öltötte ki a nyelvét. Az ajak csócsálni kezdett, mintha éppen valami zamatosat evett volna. Hosszas csámcsogás után kimászott belőle egy fehér százlábú, mely gazdája parancsára bármikor felrobbanhatott. Ahogy az összegyúrt állat lesietett a lépőcsősoron, a szőke hajú testőr észrevette a mögötte lévő árnyékot. Hátra sandított, azután meg rémülten fenékre huppant. A hosszú hajú, szürke bőrű pokolfajzat arrogánsan lesandított rá, mielőtt szélsebesen elcsapta szárnyával a terem másik végébe.
Deidara a falba ütközött, és mire feleszmélt egy kar fojtogatta a nyakát. Robbanó tücsköket gyúrt, amik nyomban az ellenséges végtagra szökkentek. Ekkor közvetlenül mellette kibukkant a Hozuki feje.
– Fontold meg a döntésedet. Csak magadat fogod megcsonkítani.
– Suigetsu! Áruló! Mi vagy te valójában?!
– Démon. Mit szólsz, jól elrejtettem a baljós kisugárzásomat?
A szőke hajú testőr pupillája kitágult, és leverte a hideg veríték. Eddig soha nem harcolt ördögi lénnyel. Csak pletykákat hallott pár évvel ezelőtt arról, hogy állítólag Naruto Uzumakival, a kilencfarkú róka gazdájával e-fajta szörnyek végeztek.
Gakushi nyugalmasan ült pulpitusában, mikor hirtelen az Uchiha átszúrta kardjával a lábfejét.
– Megbosszulód a szüleidet? Áh, nem. Az angyalkámért jöttél.
– Hol van?
– Fogdában. Hallgasd csak. Felhallatszik sikítása. Őt különösen megviseli a gonosz lényed.
Sasuke összevonta a szemöldökét. Kívülről ugyan ugyanolyan higgadt maradt, mint ahogy megszokták tőle, azonban belül tombolt. A gyötrelmes visítozás érzéketlen szívébe döfött, de nem engedhette meg magának azt, hogy az érzelmei elgyengítsék.
Közönyösen kifújta a levegőt a száján, melyből tűz pezsdült ki. Az idős királyt ellepték a perzselő lángok, aki jajgatva borult ki székéből.
Deidara vadul igyekezett szabadulni a szorító csapdából, mielőtt felfigyelt volna Gakushi provokáló heherészésére.

– Azt hiszed, ilyen könnyen elbánhatsz velem? Lepaktáltam az ördöggel, aki borsos árat kérve megosztja velem erejének töredékét – felelte a vak uralkodó, aki oldalra seperte a frufruját.
A bal szemhéját behegesedett pecsét lenyomat zárta le, még az arca másik felén üres szemüreg tátongott.