A költészet világ napja

 Kedves olvasóim!

Az irodalom mindig is közel állt a szívemhez. 

Hiszen a történetekben, és versekben még a leglehetetlenebb dolgot is megtörténhet. 

Álmodozás. 

Utazás. 

Varázslat. 

Leginkább ezekkel a becses szavakkal tudom leírni a bibliográfiák csodás világát.

Április 11-ke igazán jelentős nap a magyar írók, és költők számára. Tudniillik ezen a napon született József Attila versalkotón, aki ma ünnepelni 84 születésnapját. 

Nem véletlen, hogy a magyar kötészet világnapját is ekkor ünnepeljük.  

E-borongós, tavaszi vasárnapot tegyünk emlékezetessé. - Szőjünk verskoszorút a magyar költők tiszteletére. 

Petőfi Sándor 

Három madár

Három madár van, akit szeretek,

Három madárról mondok éneket. 

Ha oly szép lenne rólok énekem, 

Amily nagyon én őket szeretem,

Amennyi boldogságot, örömet

Ezen madarak nékem szereznek!

Az első madár egy kis cinege,

Nem sérti őt a télnek hidege, 

Nem háborítja őt meg semmi vész, 

Télben, viharban vígan fütyörész, 

Vigan ugrál a száraz ágakon, 

Mint pillangó a virágokon, 

Ugrál, miként a gyermek, gondtalan, 

Jön és megyen, máshol van untalan, 

Alig képes kisérni őt a szem. - 

Kedélyed e cinege, kedvesem!

A második madár a csalogány, 

Elrejtve él a lombok alkonyán, 

Nem látja más ottan s mást ő se' lát,

Kis fészke néki, az egész világ, 

Ebben dalolgat, s ha dalolni kezd, 

Elfojt az alkony mindennémü neszt,

Hogy meg ne háborítsa énekét, 

Hogy gyönyörködjék a föld és az ég, 

Gyönyörködjék e dalban, aminő

Hozzánk csak legszebb álmainkban jő, 

Amelynek minden hangja eltemet 

Egy bánatot és szűl egy örömet, 

Mert mindenik hang egy szent szerelem. - 

Ez a csalogány szíved, kedvesem! 

A harmadik madár egy ifju sas, 

Szárnyának röpte merész és magas, 

A villámokkal egy tanyán lakik, 

S tekintetét fölküldi a napig. 

Nyugodt időben alszik, elvonúl, 

De ha vihar jön és üvölt vadúl, 

Fölébred a sas szendergésiből, 

És a viharnak karjaiba dől, 

És vinni hagyja magát általa, 

Mint viszi a lovast a paripa 

Rémítő bátran, szörnyű sebesen.- 

Ez a sas a te lelked, kedvesem! 

Kedélyed gyermek, szíved asszony és 

A lelked férfi, te csodás, mesés 

Teremtmény! s én valóban nem tudom, 

Mi több: szerelmem vagy csodálatom?

Pest, 1848. augusztus